Magyar Nemzet, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-02 / 78. szám

Kedd, 1968. április ^Mailv Nomr/Pt. Új vezetőséget választott a Csehszlovák Néppárt Prágából jelenti az MTI. A Csehszlovák Néppárt Központi Bizottsága szombaton és va­sárnap Prágában ülést tartott, amelyen az utóbbi hónapok politikai eseményeinek fényé­ben megvitatta a párt belső helyzetét. Az ülésen dr. Josef Ploshar miniszter, a párt el­nöke és A. Pospisil nemzet­­gyűlési képviselő, a párt alel­­nöke tartott beszámolót. A vi­ta után programnyilatkozatot fogadtak el, amely körvona­lazza, milyen szerepet kíván a Csehszlovák Néppárt betölteni Csehszlovákia politikai életé­ben. A Csehszlovák Néppárt Központi Bizottsága teljes mértékben támogatja a CSKP által elindított demokratizá­­ciós folyamatot és kész abban kezdeményezően, aktívan részt venni. A néppárt a szocialista rendszer, a szocialista társa­dalom építésének híve, tevé­kenységét a keresztény világ­nézetet valló állampolgárokra kívánja kiterjeszteni. A néppárt Központi Bizott­sága új vezetőséget választott. Elnöke Antonin Pospisil, fő­titkára J. Pauly lett. Dr. Josef Plojhart díszelnökké válasz­tották. A néppárt egyetért az­zal, hogy a kormányban to­vábbra is dr. Josef Plojhar képviselje. ­ Ismét összeült a CSKP Központi Bizottsága Alexander Dubcek beszámolója A nemzetközi kommunista mozgalom időszerű kérdései I / Komócsin Zoltán előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján Mint a CSKP Központi Bi­zottságának jelentése közli, hétfő reggel a prágai várban ismét összeült a CSKP KB plénuma, hogy folytassa a köztársasági elnökválasztás miatt félbeszakított tanácsko­zását. Az ülés napirendjén a CSKP akcióprogramjának és a jelenlegi politikai helyzet egyes kérdéseinek megvitatá­sa szerepel. A plénumon Ale­xander Dubcek tartott beszá­molót a politikai helyzetről. Oldrich Cemnik, a KB elnök­ségének tagja bevezetőben fel­vázolta, hogy milyen munka­dokumentumok kerülnek a plénum elé és röviden ismer­tette ezek kidolgozásának kö­rülményeit. Ezután Alexander Dubcek, a KB első titkára megkezdte beszámolóját a jelenlegi poli­tikai helyzetről. "Nyilvánvaló és vitathatat­lan — mondta a párt első tit­kára —, hogy a januári plé­num óta megindult mozgás, amelyet a kommunista párt indított el, kifejezetten szocia­lista és demokratikus jellegű, s azt valamennyi állampolgár addig soha nem tapasztalt ak­tivitása jellemzi. A helyzet kétségkívül megkívánja a mélyreható elemzést és a ta­nulságok levonását.­* A párt szerepének elmélyítése Alexander Dubcek rámuta­tott, hogy az elmúlt hónapok eseményeinek megértése cél­jából meg kell vizsgálni azok­nak az ellentéteknek a lénye­gét, amelyek az elmúlt évek­ben a társadalomban és a párt­ban felgyülemlettek. Lényegü­ket a szocializmus politikai, gazdasági alapjának kiépítése után kialakult társadalmi és gazdasági helyzet értékelésé­ben kell látni — mondotta. A szocialista forradalom új fázisának megvalósítása az antagonizmustól mentes kap­csolatok szakaszában szüksé­gessé tette a politikai rend­szer további formálását, olyan kialakítását, hogy az megfelel­jen az új helyzetnek. Neveze­tesen a párt szerepének el­mélyítéséről van szó, és álta­lában arról, hogy miképpen áll hozzá a párt a társadalmi fejlődés jelenlegi feladataihoz. Nem többről és nem keve­sebbről van szó — mondotta Dubcek —, mint a tömegek és a párt feladatáról alkotott alapvető marxista szemlélet érvényesítéséről, arról a poli­tikáról, amely csak akkor tölt­heti be feladatát, ha teljes mértékben támaszkodik a leg­szélesebb tömegek érdekeire, tapasztalataira. A mi jelenle­gi politikai mozgalmunkban — folytatta Dubcek — is ez a gyakorlat érvényesül. Az ilyen eljárást a kommunisták és a lakosság döntő többsége he­lyesli. Növekszik a bizalom a párt iránt és növekszik az ön­bizalom a pártban. A szocialista demokrácia megvalósítása Alexander Dubcek ezután rámutatott, hogy az aktivitás még nem eléggé kiegyensúlyo­zott és néha ösztönös. A párt feladata, valamennyi kommu­nista feladata, hogy nagyobb alkotó jelleget adjon ennek az aktivitásnak. A Központi Bizottság első titkára a továbbiakban han­goztatta, hogy a januári plé­num állásfoglalása helyesnek, sőt nagyon időszerűnek és szükségesnek bizonyult, mert a helyzet a sok megérett és megoldatlan politikai problé­ma miatt akut politikai vál­sággal fenyegetett. Ezt csak bi­zonyította az a hevesség, mely­­lyel az egész társadalom rea­gált erre. Ugyanakkor azon­ban ez a körülmény az egész pártot és a Központi Bizottságot is arra köte­lezi, hogy minden erejét a szo­cialista demokrácia megvaló­sítására összpontosítsa, ele­mezze és tovább fejlessze ezt az eddig pozitív folyamatot, másrészt azonban nem szabad figyelmen kívül hagynia azo­kat a szélsőségeket, amelyek ártanak a mozgalomnak. Min­denkinek és elsősorban a párt­tagságnak tisztában kell len­nie azzal, hogy nem akármi­lyen demokráciát, hanem szo­cialista demokráciát akarunk. Nem lehet szó a párt vezető szerepének gyengítéséről, ha­nem csakis a lenini normák­nak az új feltételekkel össz­hangban álló hatásos és célra­vezető megvalósításáról. Alexander Dubcek ezt kö­vetően hangoztatta, hogy a szocialista forradalom további és teljes megvalósításának alapvető tényezője a munkás­­osztály, amelyre a társadalmi haladás eddig támaszkodott és a jövőben is támaszkodni fog. Az előadó ezután arról be­szélt, hogy a párt tovább akar­ja fejleszteni és meg akarja szilárdítani mindazt, ami a múltban pozitív volt. Teljesen alaptalan — mondotta —, hogyha ezt a fejlődési folya­matot egyesek arra akarják ki­használni, hogy sommásan el­vetnek és lebecsülnek minden eddig elvégzett munkát. Ami­kor elvetjük a hibákat és azt, ami túlhaladott, nem vetjük el a becsületes munkát. A megújhodási folyamat Az előadó ezután a KB és a párt előtt álló közvetlen fel­adatokról beszélt. A legfőbb tennivaló — mondotta — a megújhodási folyamat elmé­lyítése, konkretizálása, meg­szilárdítása. Egyelőre a szük­séges személyi változások ál­lanak az érdeklődés közép­pontjában, de már kirajzolód­nak a következő, lényegesebb szakasz körvonalai. Csupán személyi változással nem ér­hetjük el célunkat és ugyan­úgy nem lehet alapvető válto­zást elérni rögtönzésekkel — mondotta. Az előadó ezután kifejtette, hogy nem elég a múlt hibáit megállapítani, hanem keletke­zésük okait is meg kell világí­tani. Éppen ezért a XIV. kong­resszusig hátralevő időben el kell végezni az eddigi gazda­sági és politikai fejlődés ala­pos elemzését. Ugyanakkor ki kell dolgozni a párt program­ját, ami feltételezi, hogy a pártnak vissza kell térnie az emberekkel való eleven kap­csolatok gyakorlatához. Dubcek ezzel kapcsolatban kitért a párt apparátusának eddigi munkájára és hangsú­lyozta, hogy a párt funkcioná­riusainak, aktíváinak zöme ér­tékes, becsületes munkát vég­zett. Méltatta a sajtó dolgozói­nak munkáját és felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a sajtóban eddig nem jutott megfelelő súllyal kifejezésre a munkások és a parasztok véleménye. A sajtó iránti nagy érdeklődés arra kötelezi a sajtó dolgozóit, hogy nagyobb mértékben át­érezzék politikai felelősségü­ket, mert minden helytelen, nem objektív közlés széles visszhangot kelt a tömegek so­raiban. A párt visszautasít minden olyan kísérletet, amely a ha­ladó, demokratikus, szocialista törekvések gyengítésére és megosztására irányul. Újból is­métlem — mondotta az elő­adó —, hogy a demokratizálás, amelyet akarunk, kifejezetten szocialista jellegű és semmifé­le szocialistaellenes erő nem húzhat belőle hasznot.­« A továbbiakban Alexander Dubcek a Központi Bizottság­nak és az elnökségnek a ja­nuári plénumon végzett mun­kájáról számolt be. Hangsú­lyozta, a jövőben nagyobb fi­gyelmet kell fordítani arra, hogy a Központi Bizottság tag­jai az alapvető kérdésekben egységesen lépjenek fel a párt­tagság előtt. Az előadó a továbbiakban röviden ismertette a CSKP ak­cióprogramját. Különös hangsúllyal szere­pel benne — mondotta — a pártmunka tartalmi és mód­szerbeli elmélyítése. Alexander Dubcek ezután hangsúlyozta, hogy a Központi Bizottság el­nökségének és titkárságának átszervezése sürgős feladat. Az új elnökség és titkárság az­után majd előkészíti a köz­ponti apparátus szerkezeti módosítására vonatkozó konk­rét javaslatokat. A továbbiakban az államap­parátus racionalizálásáról be­szélt. Az első lépést ebben az új köztársasági elnök megvá­lasztása jelentette. "Meggyő­ződésünk — mondotta az elő­adó —, hogy Ludvik Svoboda elvtárs megválasztása hozzá­járul a progresszív erők egye­sítéséhez, a politikai viszonyok konszolidálódásához, és a közös erőfeszítések javára szolgál.­ Fontos feladatként emelte ki Alexander Dubcek a kormány tevékenységének elmélyítését, majd arról beszélt, hogy meg kell kezdeni a modern szocia­lista társadalom alkotmányá­nak kidolgozását. Alapvető változásra van szükség a cse­hek és a szlovákok államjogi viszonyában, mert az 1960. évi alkotmány csaknem felszámol­ta Szlovákia és a szlovák nem­zeti szervek alapvető jogait. Még a nemzetgyűlési válasz­tások előtt alkotmányreformra lesz szükség, amely megfelel Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei igényeinek, biz­tosítja nemzeti fejlődésüket és hozzájárul a csehszlovák álla­miság megszilárdításához. Az akcióprogram ezzel kapcsolat­ban felveti Csehszlovákia fö­deratív formájú elrendezését. A budapesti találkozó jelentősége Beszéde befejező részében méltatta a budapesti konzulta­tív találkozó jelentőségét. A találkozó két jellemző vonását emelte ki: az egyik, hogy a ta­lálkozón részt vett küldöttsé­gek egységes álláspontot fog­laltak el egy sor olyan kér­désben, amely döntő a kom­munista pártok világkonferen­ciájának összehívása és előké­szítése szempontjából. A bu­dapesti találkozó másik jel­lemzője, hogy előrehaladást je­lentett az egység új formáinak keresésében, megőrizve a test­vérpártok önállóságát és köl­csönös internacionalista együtt­működését. "Bizonyára az egész közpon­ti bizottság véleményét feje­zem ki — folytatta az előadó —, ha újból hangsúlyozom: mint ahogy további utunk szo­cialista jellege sérthetetlen, ép­pen úgy sérthetetlenek a cseh­szlovák külpolitikai orientáció alapvető értékei. Ezek: a szi­lárd szövetség és sokoldalú együttműködés a Szovjetunió­val és a többi szocialista or­szággal, amely az egyenjogú­ság, a kölcsönös előnyök, a be nem avatkozás elvei és a nem­zetközi szolidaritáson nyug­szik. Politikánknak ez az alap­vető iránya megfelel népeink biztonságának és gazdaságunk fejlődésének. Alexander Dubcek ezután hangsúlyozta, a csehszlovák külpolitika érdeklődése első­sorban a német kérdés megol­dására irányul, mert ez döntő jelentőségű az európai bizton­ság szempontjából, amelyben fontos szerepet játszik a Né­met Demokratikus­­ Köztársa­ság léte és politikája. Alexander Dubcek beszéde után a Központi Bizottság több munkacsoportot válasz­tott, amelyek közül az egyik­nek az a feladata, hogy kidol­gozza a Központi Bizottság ál­láspontját az akcióprogram ja­vaslatához. Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára az MSZMP Politikai Akadémiáján 1968. március 28-án előadást tar­tott a nemzetközi kommunista mozgalom néhány időszerű kér­déséről. Előadását rövidítve is­mertetjük. — A kommunista és mun­káspártok budapesti konzulta­tív találkozóján — kezdte be­szédét Komócsin Zoltán — nagy lépést tettünk előre a nemzetközi kommunista moz­galom egységének megerősíté­se, az internacionalista szoli­daritás fejlesztése útján. A ta­lálkozó legfontosabb eredmé­nyei: a részt vevő testvérpár­tok egyöntetűen — egy tartóz­kodás mellett — kinyilvání­tották akaratukat, hogy szük­ség van a kommunista és munkáspártok nemzetközi ta­nácskozásának megszervezésé­re és ennek összehívását ez év novemberében—decemberében, Moszkvában javasolják. Komócsin Zoltán, ezt köve­tően részletesen szólt a buda­pesti konzultatív találkozó előkészítéséről és lefolyásáról. A román álláspont — A konzultatív találkozó központi témája, fő kérdése a kommunista mozgalom egysé­gének megszilárdítása volt — hangsúlyozta. — Az e területen elért eredmények jelentik a találkozó legnagyobb sikerét.­­ Amennyire örvendetes je­lenség az egységtörekvések megerősödése, annyira sajná­latos, hogy a Román Kommu­nista Párt küldöttsége Közpon­ti Bizottságának utasítására elhagyta a konzultatív talál­kozót, magára vállalva a tel­jes felelősséget ezért a lépé­sért. Komócsin Zoltán részlete­sen ismertette a Szíriai Kom­munista Párt és a Román Kommunista Párt küldöttsége között kialakult vitát, a talál­kozó küldötteinek erőfeszíté­seit a nézeteltérések rendezé­sére.­­ A román küldöttség távo­zása után a találkozó nyugodt, elvtársi légkörben folytatta munkáját és eredményesen be is fejezte azt. A konzultatív találkozón senki részéről sem volt kísérlet — a történtek el­lenére sem — arra, hogy a ro­mán magatartást minősítsék vagy különösen elítéljék. El­lenkezőleg: több küldöttség kinyilvánította azon óhaját, hogy a román elvtársak kap­csolódjanak be ismét a nem­zetközi tanácskozás előkészíté­sébe. A magunk részéről to­vábbra is minden tőlünk tel­hetőt megteszünk a kétoldalú magyar—román kapcsolatok fejlesztése érdekében, és azért is, hogy megkíséreljük meg­nyerni a román elvtársakat a nemzetközi tanácskozáson és annak előkészítésében való részvételre.­­ Ami a budapesti találko­zón részt nem vett pártok po­litikai irányvonalát és min­denekelőtt a nemzetközi kom­munista mozgalomhoz és an­nak egységéhez való viszonyát illeti, világosan kimutatható, alapvető minőségi különbsé­gek mutatkoznak közöttük.­­ Közismert dolog, a nem­zetközi kommunista mozgalom egységének megbomlása a Kí­nai Kommunista Párt politiká­jával és tevékenységével elvá­laszthatatlan összefüggésben, sőt döntő mértékben közvetle­nül annak hatására követke­zett be. A Kínai Kommunista Párt helyzete — A nemzetközi kommunis­ta mozgalom egységéért, az im­perializmus elleni hatékony harc megszervezéséért felelős­séget érző pártok számtalan kísérletet tettek arra, hogy a kínai vezetők által megszakí­tott és lerombolt kapcsolatot helyreállítsák, mindenkor kész­nek bizonyultak arra, hogy a vitás kérdéseket félretéve, lét­rehozzák az imperializmus el­leni akcióegységet, elsősorban az Egyesült Államok vietnami agressziójának felszámolására. Közismert, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának és más pártoknak erre irányuló sza­kadatlan erőfeszítései nem hozták meg a kívánt ered­ményt, sőt az ilyen irányú tö­rekvésekkel szemben a Kínai Kommunista Párt Mao Ce­­tungi vezetése fokozta egység­bontó politikáját.­­ Nem biztatóak, sőt egyre aggasztóbbak azok a jelensé­gek, amelyeket a kínai kom­munisták és a kommunista párt helyzetéről s a vezetés ma érvényesülő politikájáról is­merünk. Köztudott, hogy Mao Ce-tung irányvonala általános politikai válságba sodorta a Kínai Kommunista Pártot és a Kínai Népköztársaságot. — Összefoglalva tehát, azt mondhatjuk, hogy Kínában nem mutatkoznak pozitív ki­bontakozás jelei. Ez azt is je­lenti, hogy rövid távon sem­miképpen sem számolhatunk annak a viszonynak a lényeges megváltozásával, amely ma a Kínai Kommunista Párt és gyakorlatilag az egész nemzet­közi kommunista mozgalom között fennáll. A Kínai Kommunista Párthoz hasonlóan az Albán Munkapárt képviselői is visz­­szautasították a budapesti konzultatív találkozóra szó­ló meghívólevél átvéte­lét. Az Albán Munkapárt vezetői a kínai propagan­dából már jól ismert rágal­makkal és vádakkal illették a nemzetközi kommunista moz­galom pártjai döntő többségé­nek minden közös erőfeszíté­sét. Ma is az a megítélés lát­szik reálisnak, hogy a kapcso­lat az Albán Munkapárttal a Kínai Kommunista Párthoz fűződő kapcsolatok alakulásá­nak függvénye. Vietnam és Korea Komócsin Zoltán a továb­biakban kitért arra, hogy a bu­dapesti konzultatív találkozón nem képviseltette magát a Vietnami Dolgozók Pártja.­­ Más tényezők mellett, döntő mértékben éppen az Egyesült Államok vietnami ag­ressziója az, amely leginkább sürgeti a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységének gyors és hatékony megszilár­dítását, ugyanakkor éppen a Vietnami Dolgozók Pártját gá­tolják leginkább a sajátos kö­rülmények abban, hogy a nem­zetközi kommunista mozgalom fő tendenciáját képező általá­nos egységtörekvés realizálá­sában közvetlenül és aktívan részt vegyen. A vietnami elv­­társak következetesen hang­súlyozzák, hogy számukra nem csupán szükséges valamennyi párt támogatása, hanem a szó legszorosabb értelmében lét­­fontosságú tényező.­­ A Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságában köszönettel fogadták és vették át a budapesti konzultatív ta­lálkozóra szóló meghívóleve­let. Kérve helyzetük megérté­sét, sajnálattal közölték azt a döntésüket, hogy nem tudnak delegációt küldeni.­­ A Vietnami Dolgozók Pártja soha és semmilyen for­mában sem lépett fel az egy­ség erősítésére irányuló törek­vések ellen. Reméljük, hogy a vietnami elvtársak megtalál­ják a lehetőségeit annak, hogy közvetlen részesei legyenek a nemzetközi kommunista moz­galom egysége helyreállításá­nak és megerősítésének, részt vesznek a moszkvai tanácsko­záson s előkészítésében. — A koreai elvtársak köszö­­netüket fejezték ki a meghí­vásért és közölték, hogy körül­ményeik miatt nem áll mód­jukban elküldeni delegációju­kat a budapesti konzultatív ta­lálkozóra. — A koreai elvtársak hely­zetét befolyásolja a rendkívül feszült légkör, amely az ame­rikai imperializmus agresszív tevékenysége folytán a koreai térségben évtizedek óta szaka­datlanul fennáll, s amely a je­len időszakban még tovább éleződik.­­ A Koreai Munkapárttal való kapcsolatunk fő jellemző­je a javulás, a kölcsönös biza­lom légkörének fokozatos fej­lődése. Azon leszünk, hogy a magunk részéről — amennyi­ben ez bármilyen mértékben rajtunk múlik — elősegítsük részvételüket a moszkvai nem­zetközi tanácskozáson és a ta­nácskozás előkészítésében. — A kubai elvtársak úgy határoztak, hogy semleges ma­gatartást fognak tanúsítani a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban folyó vi­tában, amint kifejezték: "ők nem öntenek olajat a tűzre". A konzultatív tanácskozáson azonban nem erről a vitáról volt szó és a nemzetközi ta­nácskozáson sem ez lesz a té­ma. " A szocialista Kubával fenntartott államközi kapcso­latainkat továbbra is maximá­lisan fejleszteni kívánjuk. Kubának továbbra is meg­adunk minden tőlünk telhető segítséget és igyekezni fogunk pártkapcsolatainkat is fejlesz­teni. Mindent megteszünk, hogy a kubai pártot is bevon­juk a nemzetközi tanácskozás előkészítésébe. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének szerepe Komócsin Zoltán ezután hangsúlyozta: pártunk az 1960-as moszkvai értekezleten részt vett kommunista és mun­káspártoknak küldött meghí­vólevelet a budapesti konzul­tatív találkozóra. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége 1960- ban nem vett részt a moszk­vai tanácskozáson. Ezért nem küldtünk meghívót a jugo­szláv elvtársaknak a budapesti konzultatív találkozóra. A ju­goszláv elvtársak sérelmezték ezt, ugyanakkor kifejezésre juttatták, hogy szerintük a nemzetközi tanácskozás nem segíti elő az antiimperialista harc fokozását, ellenkezőleg, ahhoz vezet, hogy a szocialis­ta országok és a kommunista pártok elszigetelődnek az el nem kötelezett haladó erőktől és mozgalmaktól. Az ,1957-es és 1960-as dokumentumokra való hivatkozást pedig a régi gyakorlat visszaállítására irá­nyuló törekvésnek ítélik. Az egység és az együttműködés erősítésére irányuló törekvé­sekben új központ körvonala­zódását vélik felfedezni.­­ Nagyon örvendetesnek és reményre jogosítónak tartjuk azt a tényt, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetségével bővülnek érintkezési pont­jaink, fejlődnek kétoldalú kap­csolataink és együttműködé­sünk például a közel-keleti problémák rendezésére irányu­ló erőfeszítésekben.­­ A konzultatív találkozón a küldöttségek egy része kü­lön is hangsúlyozta, hogy a nemzetközi tanácskozáson és annak előkészítésében való részvétel lehetőségét biztosíta­ni kell a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének is. Ezzel mi egyetértünk. — A kapitalista országokban működő kommunista pártok ugyancsak a legkülönbözőbb okokból maradtak távol a ta­lálkozóról — mondotta a Köz­ponti Bizottság titkára, majd ismertette a holland, a svéd, a japán testvérpárt vezetőinek ezzel kapcsolatos álláspontját. — A konzultatív találkozó —■ mondotta befejezésül Komó­csin Zoltán — elérte célját, eredményei megfelelnek a vá­rakozásnak és ez valamennyi részt vevő párt közös erő­feszítésének sikereit jelzi. Mindegyik párt kivette részét a sikerből.­­ Az a tény, hogy az elő­készítő bizottság székhelye Budapest, és hogy pártunkat bízták meg újból azzal a meg­tisztelő és felelősségteljes fel­­adattal, hogy az előkészítő biz­­zottságot összehívja, eddigi munkánk elismerése, s egyben azt jelzi, hogy pártunk politi­kája­ az egység szolgálatában áll, a nemzetközi kommunista mozgalom helyes irányvonalán halad. 5

Next