Magyar Nemzet, 1969. november (25. évfolyam, 255-279. szám)
1969-11-19 / 269. szám
2 bornok a helyi katonai vezetőkkel tárgyal a szükségessé vált „biztonsági intézkedésekről”. Az izraeli hadsereg egyik magas rangú tisztje kedden megtorlással fenyegette Jordániát. Azt mondotta, hogy az egyiptomi könnyűbúvárok a szomszédos jordániai Akaba város kikötőjét támaszpontként használták fel a támadásukhoz. A szóvivő arra hivatkozott, hogy bár a jordán kormánynak nem volt tudomása az akcióról, minden országnak, amelyet tűzszüneti vonal választ el Izraeltől, felelősséget kell vállalnia a területéről Izrael ellen kiinduló támadásokért korábbi kairói jelentések szerint a békaemberek az izraeli jelentésektől eltérően helikoptereken közelítették meg Eilat kikötőjét. Az MTI kairói jelentése szerint az izraeli megszálló hatóságok, mint ismeretes, kollektív „büntetésben” részesítik azokat a családokat, falvakat és üzemeket, amelyeknek tagjai, illetve lakosai és dolgozói közt ellenállók vannak. Atasazi Lengyelországban Márkus Gyula, az MTI varsói tudósítója jelenti: Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára, Marian Spychalski, az Államtanács elnöke és Józef Cyrankiewicz miniszterelnök hétfőn este Varsóban ünnepi fogadást adott a Nureddin Atasszi vezetésével hivatalos lengyelországi látogatáson tartózkodó Szíriai pártos állami küldöttség tiszteletére. Atasszi pohárköszöntőjében kifejezte meggyőződését, hogy lengyelországi látogatása és tárgyalásai eredményeként erősödik a két ország együttműködése és szolidaritásaa közös ellenség, az imperializmus elleni harcban. Az Atasszi-vezette Szíriai küldöttség kedden reggel Gdanskba érkezett. Roscsini A Szovjetunió kész szerződést kötni a föld alatti nukleáris kísérletek betiltásáról Magyar felszólalás az ENSZ-közgyűlés szociális bizottságában New Yorkból ,jelenti a TASZSZ. Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságában hétfőn megkezdődött az általános vita a leszerelésről. Roscsin szovjet delegátus, miután rámutatott a vegyi és bakteriológiai fegyverek betiltása kérdésének különös jelentőségére, és fokozódó időszerűségére — más szocialista országokkal együtt a közgyűlés 24. ülésszaka elé terjesztett egy egyezménytervezetet, amely megtiltja a vegyi és baktériumfegyverek előállítását, gyártását és felhalmozását, és előírja e biológiai fegyverek megsemmisítését. Az atomfegyver-kísérletek eltiltásának kérdéséről szólva megjegyezte, hogy a szovjet kormány kész szerződést kötni a föld alatti nukleáris kísérletek megtiltásáról is a nemzeti észlelő és ellenőrző eszközök felhasználásával. New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az ENSZ-közgyűlés hármas számú szociális, humanitárius és kulturális bizottságában hétfőn felszólalt Budai Gyula, a Magyar Népköztársaság képviselője. A faji megkülönböztetés minden formájának felszámolásával öszszefüggő problémákról szólva megjegyezte, hogy egyes nyugati hatalmak képviselői a „széles demokráciára” hivatkozva próbálnak védelmükbe venni bizonyos országaikban működő fajgyűlölő és náci csoportokat. A TASZSZ New York-i jelentése szerint az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságában november 17-én véget ért a vita Koreáról. Malik szovjet delegátus az ülésen sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a közgyűlés ülésszakain évről évre folytatják a meddő vitát. A szavazáskor a nyugati hatalmaknak ismét sikerült az ENSZ-re erőszakolni határozati javaslatukat, amely támogatja a „Korea egyesítésével és újjáépítésével” foglalkozó ENSZ-bizottság tevékenységét és elutasítja a szocialista országok és számos más fejlődő ország igazságos, a koreai nép, a béke és a nemzetközi biztonság érdekeinek megfelelő javaslatait. (Bukarest, MTI) Kedden befejezte munkáját a Román Nagy Nemzetgyűlés 3. ülésszakának plénuma. Magyar Nemzet Napirenden ■ libfitálás éa a being piac A CSKP Központi Bizottságának elnökségi ülése Prágából jelenti a CTK. Gustáv Husák első titkár elnökletével hétfőn ülést tartott a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöksége. A párt és a pártszervek 1970. évi tevékenységének tervjavaslatáról Gustáv Husák tartott beszámolót. Kiemelte, hogy 1970-nek a további konszolidáció évévé kell válnia a pártban, a társadalom politikai és gazdasági életében, és az összes egyéb területeken. Megvitatta az elnökség a miniszteri tisztségben levő kommunisták beszámolóját a húsellátás és a belső piacon kialakult problémák megoldásáról. Az elnökség a hétfői ülésen kötelezte a párt alapszervezeteit, hogy a párttagság érvénytelenítése helyett zárja ki soraiból azokat, akik 1968. augusztus 21-e után külföldön maradtak és ez év szeptember 15-ig nem tértek vissza. A békemozgalom harmadik Karácsony estéjén újabb megmozdulások a vietnami háború ellen Washingtonból jelenti az MTI. Karácsony estéjén is tiltakoznak majd a vietnami háború folytatása ellen az amerikai békeharcosok. A vietnami moratórium bizottság közzétette terveit a tiltakozó kampány harmadik szakaszára. A tervek szerint decemberben három napon át tartanak majd a tiltakozó megmozdulások. Új kezdeményezés lesz a békeőrség a szenátus és a kongresszus tagjainak otthonánál, hogy a törvényhozókat háborúellenes állásfoglalásra szólítsák fel. A moratórium bizottság kapcsolatba lép a katonák békeszervezeteivel is. A békeharcosok segítséget nyújtanak a katonai egységeknél létrejött háború ellenes csoportok működéséhez. Nixon elnök sajtótitkára, Ronald Ziegler útján ismételten leszögezte, hogy nem törődik a békemozgalom követeléseivel. Ziegler újságírók kérdésére válaszolva újból azt mondta, hogy az amerikai külpolitika és különösen a vietnami politika kialakítására nem lesznek befolyással az utcai tüntetések. VI. PS pápa Vietnamról! Szenvedélyesen óhajtjuk, hogy ez a háború minél előbb véget érjen Vatikánvárosból jelenti az AP. VI. Pál pápa hétfőn ismét szót emelt a vietnami háború befejezéséért, az igazi és tartós béke megteremtéséért gyors tárgyalások útján. A római katolikus egyház vezetőjének felhívását az a nyilatkozat tartalmazza, amelyet öt amerikai kormányzó előtt tett, amikor magánkihallgatáson fogadta őket A pápa utalt az amerikai háborúellenes tüntetésekre és ezzel kapcsolatban kijelentette: „Elménket foglalkoztatja az a széles körű tüntetés, amely követeli a vietnami háborúnak a befejezését. Ez a háború évek óta mindenféle katonai megoldás reménye nélkül folyik és amely annyi anyagi áldozatot, de mindenekelőtt emberáldozatot követel.” „Úgy érezzük, és ki is jelenthetjük, hogy senki sem kívánja nálunk jobban e háború, minden háború megszüntetését, és szenvedélyesen óhajtjuk, hogy ez a háború minél előbb érjen véget” — mondotta. A pápa vietnami háborúra vonatkozó megállapításait a Vatikán hat órával a kihallgatás után tette közzé. Mint az AP megállapította, valószínűleg az utolsó pillanatban döntöttek a Vietnamra vonatkozó megjegyzéseknek a pápa nyilatkozatába való beiktatásáról. Indira Gandhi döntő csata előtt Nehru, a világrésznyi India első miniszterelnöke 80 esztendős lett volna azon a napon, amikor leánya, Indira Gandhi, a független India harmadik kormányfője döntőnek látszó győzelmet aratott párton belüli ellenfelein a Kongresszus Párt parlamenti frakciójában. Az a tény azonban, hogy Indira Gandhi politikai élethalál harcára egyáltalában sor került, megmutatta: a Kongresszus Pártot mély törésvonalak szaggatják. A Nehru születésének évfordulóján elért sikert az indiai tömegek és a haladó nemzetközi közvélemény egyaránt joggal értékelte úgy, mint Nehru leányának nagy lehetőségét arra, hogy országát és a Kongresszus Pártot megújítsa s egyben kivezesse a válságból. E politikai küzdelem előzményei és szakaszai Ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy Indiában, a világ egyik legnagyobb országában óriási társadalmi feszítőerők működnek s egy-egy — mégoly jelentős — győzelemmel távolról sem lehet a harcot befejezettnek tekinteni. India a függetlenné válása óta eltelt történelmileg rövid idő alatt mind gazdaságának építésében, mind pedig társadalmi problémáinak megoldásában ért el komoly eredményeket. A nemzetközi politika színterén pedig még ennél is egyértelműbben pozitív módon szerepelt: minden szituációban (a fizikai fenyegetettség helyzetében is) ellenállt annak az imperialista nyomásnak, amely az amerikai hegemóniájú katonai blokkok felé akarta sodorni; a világpolitika legfontosabb vitás kérdéseiben gyarmatosítás-ellenes álláspontot foglalt el; a Szovjetunióval és az európai szocialista országokkal baráti és gyümölcsöző kapcsolatokat épített ki. Ezek az eredmények és vívmányok azonban nem tudtak változtatni azon, hogy a hatalmas ország belső életében megoldatlan és eldöntetlen maradt számos sürgető társadalmi-gazdasági probléma. Ezek közé tartozott mindenekelőtt a politikai, gazdasági és társadalmi követelményeket egyaránt kielégítő agrárreform kidolgozása, másodsorban pedig a magánmonopóliumok növekvő gazdasági erejének és befolyásának megfékezése, a nagy erőfeszítésekkel létrehozott állami ipari szektor primátusának biztosítása. Az 1967-ben tartott választásokon az addig egyeduralkodó Kongresszus Párt éppen azért veszítette el India politikai irányításának monopóliumát, mert a párton belül nem tudtak világos, egyértelmű és társadalmilag haladó választ adni az említett két döntő problémára. Az 1967 óta eltelt időszakban (természetesen vázlatosan fogalmazva) a következő áramlatok jellemezték az indiai belső helyzetet : 1. Fokozatosan éleződött a szakadék az uralkodó Kongresszus Párt jobboldala, valamint baloldala és baloldali centruma között. A jobboldal magatartását lényegében az határozta meg hogy továbbra is halogatni akarja a legdöntőbb problémák megoldását, az indiai monopóliumok és a burzsoázia legbefolyásosabb érdekeinek védelmében. Ez a csoport maga sem homogén, sokszor egymástól eltérő árnyalatú politikusokból tevődik össze. 1967 óta Deszai, volt pénzügyminiszter, Nijalingappa pártelnök, Kamaradzs volt pártelnök és más befolyásos politikusok ennek a szárnynak a hangadói. (Ez az úgynevezett „Szindikátus”.) Velük szemben az Indira Gandhit is magában foglaló baloldali centrumtól a baloldalig egy ugyancsak nem homogén tábor kristályosodott ki a párton belül. Ennek alapvető jellegzetessége, hogy bizonyos kompromisszumokkal ugyan, de elismeri a széles körű, haladó politikai és gazdasági átalakulások végrehajtásának szükségességét. 2. Az 1967-es választások után kialakult a jobboldali, részben egymással is rivalizáló politikai pártok egy erőteljesebb csoportja, s ezzel egyidőben megjelent és megerősödött az ugyancsak nem egységes baloldal. Az utóbbi két évben ily módon a Kongresszus Párton kívüli jobboldal és baloldal első ízben jelent meg komoly és reális erőként a belpolitikai porondon. A Kongresszus azonban csak politikai monopóliumát vesztette el; továbbra is minden szempontból a legerősebb párt maradt. A Kongresszus Párton kívüli aiktív jobb- és baloldal megjelenése visszahatott magára a Kongresszusra. Jobboldali szárnya e jobboldali ellenzéki pártokban pontenciális szövetségest látott és lát az Indira Gandhi és hívei (Chavan belügyminiszter, Ram élelmezésügyi miniszter és mások) által vezetett kongresszusi baloldali centrum és a balszárny ellen vívott harcokban. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy e küzdelem által előidézett krízishelyzetekben a kongresszuson kívüli baloldali ellenzék a „szindikátussal” harcoló kongreszszuspárti erők lehetséges szövetségese. A politikai háttér így alakult, amely előtt az utóbbi hónapok kiélezett indiai belpolitikai harcai lejátszódtak. A támadást voltaképpen a kongresszus jobbszárnya kezdeményezte, amikor a nyári elnökválasztáson Reddi személyében a „szindikátus” bizalmi emberét és Indira Gandhi határozott politikai ellenfelét választotta a kongresszus hivatalos elnökjelöltjének. Kezdettől fogva világos volt, hogy itt nem személyi kérdésről, hanem a jobboldal párton belüli hatalomátvételének előkészítéséről és Indira Gandhi „trónfosztásának” kísérletéről van szó. A miniszterelnökasszony ebben a helyzetben rendkívüli határozottságot mutatott Július 19-én bejelentette, hogy az ország 14 legnagyobb bankját államosítják. Ezzel jelezte, hogy a korábbinál határozottabban kíván rálépni a haladó reformok útjára. Ezzel párhuzamosan a miniszterelnökaszszony megszerezte a Kongresszus Párt parlamenti frakciójának széles körű támogatását és közölte, hogy a pártapparátus hivatalos jelöltjével szemben a független jelöltként fellépő Giri haladó kongresszuspárti politikust támogatja az elnökválasztáson. Giri győzelmet aratott, s ezzel Indira Gandhi rendkívüli kettős sikert ért el a belső hatalmi és politikai harcban. A„szindikátus” ellentámadását úgy időzítették, hogy november 17-én, a parlament ülésszakának megnyitásán már „erőhelyzetben” legyenek, bizalmi szavazást kényszerítsenek ki, s ezen a jobboldali ellenzék segítségével megbuktassák a miniszterelnük-aszszonyt A manőversorozat első döntő akciója az volt, hogy a Kongresszus Párt szűkkörű „munkabizottsága” kizárta Indira Gandhit a Kongreszszus Pártból és közölte: ez a döntés azt jelenti, hogy a miniszterelnök-asszony nem vezetője többé a parlamenti frakciónak sem. A „munkabizottság” döntése azonban nem tükrözte a tényleges erőviszonyokat, már csak azért sem, mert a bizottság 21 tagja közül csak 11 volt jelen. Tízen (Indira Gandhi hívei) bojkottálták az ülést. Maga a miniszterelnök-asszony nyomban kijelentette, hogy a munkabizottság döntése „ellentétes a párt alkotmányával”. Huszonnégy órával később, november 13-án a Kongresszus Párt parlamenti frakciója óriási többséggel, szinte elsöpörte a „munkabizottság határozatát”. Bebizonyosodott, hogy a kongresszuspárti parlamenti frakció 432 tagjából 330-an Indira Gandhit támogatják. A parlamenti frakcióban aratott győzelem meglehetősen elszigetelt helyzetbe kergette a szindikátust s már előrevetette a bizalmi szavazás eredményét November 17-én Indira Gandhinak és az általa képviselt irányvonalnak 306:143 arányban bizalmat szavazott az indiai parlament. A szavazás jelentőségét növeli, hogy formailag az egyik jobboldali ellenzéki párt (a szindikátussal egyetértésben) olyan kérdésben igényelt bizalmi szavazást amely alkalmas lett volna bizonyos vallási előítéletek kihasználására. (Arról szavaztak, indokolt volt-e India részvétele a szemptemberi iszlám csúcsértekezleten Rahatban?) A parlamenti szavazás azonban nemcsak Indira Gandhi győzelmét, hanem a kongreszszus parlamenti frakciójának kettéhasadását is eredményezte. Deszai volt miniszterelnökhelyettes és pénzügyminiszter vezetésével 65 képviselő elhagyta a parlamenti frakciót s önálló ellenzéki csoportot alakított különleges helyzet jött létre. Ez logikaialg voltaképpen azt jelentette, hogy a párt jobboldali konzervatív szárnya kettészakította a kongresszusit és ellenzékbe vonult. E pillanatban azonban még nem világos, hogy a szakadás, amely egyelőre a parlamenti frakcióra korlátozódik, áterjed-e magára a Kongresszus Pártra és annak irányító szerveire is. Ebből a szempontból rendkívüli jelentőségű a november 22-én, szombaton összeülő „összindiai kongresszusi bizottság” tanácskozása. Ennek a bizottságnak 700 tagja van, s ha Indira Gandhi és az általa képviselt politikai irányvonal szilárd többséget szerez a bizottságban, akkor a jobbszárny vezetői rendkívül nehéz helyzetbe kerülnek. Világos ugyanis, ennek a jobbszárnynak és a mögötte álló indiai nagytőkés, konzervatív erőcsoportosulásoknak nem érdekük a nyiiszakadás. Ez egyrészt feltárná, hogy frakciójuk (ha befolyása nagy is), számszerűen és tömegvonzását tekintve viszonylag kicsiny. Másrészt pedig lehetetlenné teszi számukra, hogy a Kongresszus Pártnak a függetlenségi harc során szerzett történelmi hírnevét és egész Indiát átfogó szervezeteit felhasználják a maguk politikai manipulációinak szolgálatában. Bármilyen végleges formát is öltsön azonban a most következő hetekben ez a szakadás, annyi bizonyos, hogy az indiai belpolitika képe máris gyökeresen megváltozott Immár nyár sisakkal, az ország nyilvánossága előtt folytatódik tovább a harc a Kongresszus Párt jobboldali konzervatív és baloldali reformerői között. E harc nyíltsága magában hordja azt a bizonyosságot, hogy a politikai polarizáció tovább folytatódik." Gömöri Endre Szerda, 1969. november 19. Az MTI Jelenténet Általános sztrájk Olaszországban Rómából jelenti az MTI. Szerdán, november 19-én — a szakszervezetek egységes állásfoglalásának megfelelően — Olaszországban általános sztrájkot tartanak. Az ipari munkások, a felesbérlők, a mezőgazdasági dolgozók, a kereskedelmi és állami alkalmazottak, a magántisztviselők, továbbá a tanítók 24 órán át sztrájkolnak. A vasutasok és a közlekedési dolgozók négy órára hagyják abba a munkát. Rómában pedig 24 órás munkabeszüntetésre kerül sor, összesen mintegy 20 millió dolgozó lép sztrájkba. A külpolitika hírei (Prága, TASZSZ) Svoboda csehszlovák államfő és Kempny, a cseh kormány elnöke fogadta a DNFF és a Dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány küldöttségét, amely Tran Buu Kleinnek, a DNFF elnökségi tagjának, a forradalmi kormány miniszterének vezetésével hétfőn érkezett Prágába. 0G (Vatikánváros, AFP) Wyszynski lengyel bíboros, akin október végén kisebb műtétet hajtottak végre, elhagyta a kórházat. A lengyel egyházi vezető a püspöki szinódusra érkezett az olasz fővárosba, december elején tér vissza hazájába. -0G (London, MTI) Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXXI. kongresszusa kedden befejezte munkáját . (Moszkva, TASZSZ Vorosilov marsall, az Izvesztyija keddi számában az első lovashadsereg megalakulásának ötvenedik évfordulójáról emlékezett meg. A legendás hírű hadseregnek, amelyet 1919 november 17-én alakítottak meg, Bugyonnij lett a parancsnoka, Vorosilov pedig az alakulat forradalmi katonatanácsának tagja volt. (Bécs, MTI) A Bécsiben megtartott jugoszláv—osztrák tárgyalások eredményeként a tengeren túlra irányuló osztrák export egyharmad részét jugoszláv kikötőkben, Rijekában és Koperben fogják behajózni. Ő (Addisz Abeba, AP) öngyilkos lett Takele Volde- Avariat, az olaszok ellen vívott etióp szabadságharc egyik hőse. Szívroham következtében elhunyt a Kennedy-fivérek édesapja Hyannisportból jelenti a Reuter. Hyannisporti otthonában kedden meghalt Joseph Patrick Kennedy, a világ egyik leghíresebb dinasztiájának alapítója. A 81 éves Kennedy szombaton szívrohamot kapott, s ez okozta kedden bekövetkezett halálát. Az ír bevándorló családból származó Joseph Patrick tanulmányai befejeztével — amelyeket a Harvard egyetemen végzett el — banktisztviselő lett, majd a hajóépítőiparba került. Mint üzletember nagy sikereket ért el a filmiparban és különböző ipari beruházásokkal. Huszonöt éves korában ő volt az Egyesült Államok legfiatalabb bankelnöke. A második világháború idején szerepet játszott a politikai életben is. Roosevelt elnök 1938-ban az Egyesült Államok londoni nagykövetévé nevezte ki, de Kennedy, akit baráti kapcsolatok fűztek Chamberlain miniszterelnökhöz, lemondott tisztségéről, amikor Churchill 1940- ben hatalomra jutott Az üzleti életben aratott sikereivel ellentétben, magánéletében egyik csapás a másik után érte. Legidősebb fia, Patrick Joseph 1944-ben elesett a második világháborúban. John Fitzgerald, az Egyesült Államok volt elnöke, 1963-ban, Róbert pedig 1968-ban politikai gyilkosság áldozata lett- Négy fia közül csak egy van, életben: Edward Kennedy szenátor, öt lánya közül egy, Kathleen repülőszerencsétlenség alkalmával vesztette életét