Magyar Nemzet, 1969. november (25. évfolyam, 255-279. szám)
1969-11-20 / 270. szám
Csütörtök, 1969. november 20. Vételkényszer nincs Többször írtunk arról, olvasóink leveleit is ismertettük, hogy a tanácsok a kisebb lakóépületeket — amelyekben legfeljebb tizenkét lakás van — társasházzá alakíthatják át. Egy részük amúgy is vegyes tulajdon. Mind a rendeleti, mind a kommentárokkal, mind a közölt észrevételekkel olvasóink vitába szálltak és újabb szempontokra is felhívták a figyelmünket. Igen sok híve és ellenzője volt egy nyugdíjas asztaltársaság javaslatának, amely szerint a 70 éven felüliek, ha nem kívánják a lakást sem megvenni, sem elcserélni, bérlői maradhassanak, s aki lakottan — tehát a vételár 40 százalékáért — megvásárolja, csak elhalálozásuk után költözhessen be. (Az asztaltársaság hivatkozott arra, hogy az idős emberek gyakran ezzel a feltétellel teszik pénzzé öröklakásukat.) Néhány olvasónk úgy vélekedett, hogy ezt a kedvezményt minden nyugdíjasra terjesszék ki. Sokan azonban nem értenek egyet az indítvánnyal, föltételezik, hogy a vevő társbérletben vagy albérletben él és „ez a kikötés esetleg még húsz esztendeig odaláncolja”. Egy másik vélemény: „már a rendelet is hibás, mert nem engedi meg, hogy a vevő azonnal birtokba vegye a lakást és ezzel pereskedésre készteti... s az idős lakó számára a marakodással leélt öt—tíz év rosszabb a költözésnél”. Volt, aki az emberség nevében tiltakozott: „nem tartják borzasztónak azt a gondolatot, hogy a tulajdonos lesse, mikor költözik a lakója a temetőbe?” Egyik olvasónk attól fél, hogy „a spekulánsok veszik meg a lakott lakásokat”. Ezt elkerülendő „csak azok jöhessenek számításba, akiket mint jogos igénylőket a tanács nyilvántart". Másfajta aggályt szólaltat meg egy sűrűn aláírt levél, a," „A mi házunk bauxitbetonból épült, ma még áll a lábán, de ki tudja, meddig. Ha meg kell vennünk, óriási költségek rizikóját vállaljuk.” Problémát okoz egyeseknek az is, hogy miként lesznek meg ezután házfelügyelő nélkül, aki tulajdonostársukká válik. Ám az a hír járja, hogy nem csupán a lehetséges vevők, a lehetséges eladók is aggályoskodnak. A tanácsok. Mert tömérdek és idegölő munka vár rájuk, rengeteg alku, egyezkedés. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium lakás- és kommunálisügyi főosztályán mindezt szóvá tettük. Ott elmondották: egy végrehajtási utasítás nem képes arra, hogy minden életviszonnyal számoljon. Erre a tanácsoknak lesz módja. Kezüket nem kötik meg. Vételkényszer nincs. A minisztérium és a tanácsok vezetői egyetértenek abban, hogy csak ott kezdjenek a lakások áruba bocsátásához, ahol a feltételek kialakultak. Egyébkén a lebonyolítás annyi teendővel jár, hogy nyilván azza a lakóközösséggel foglalkoznak először, amely egy emberként vásárolni akar. A cél az, hogy elősorban a bérlő vagy gyermeke vegye meg a lakást, másodsorban pedig az, aki a lakóval megállapodásra jut (és abban is megegyezhetnek, hogy amíg a lakó él, a tulajdonos nem költözik be). Humanizmus az is, ha nem háborgatják. A tartási szerződések is számolnak azzal, hogy az emberi élet véges, s azok mögött is rejtőzhet olyan embertelen gondolat, amit olvasónk kifogásol. A legnagyobb embertelenség azonban az volna, ha egy „külső vásárló” kedvéért a vétel pillanatában kitennék a lakásból a bérlőt. Az sem köthető ki, hogy a vásárló jogos igénylőként szerepeljen a tanácsnál, mert minőségi cserére is lehetőséget kell adni, s az ilyen igényt nem mindig tartja számon a lakásosztály. Ez a csere mind a jelenlegi bérlőnek — akinek túl nagy a lakása —, mind pedig a vevőnek —, aki „kinőtte” már régi otthonát — érdekében állhat. Mind a minisztérium, mind a tanácsok a spekulánsok ellen a szükséges óvintézkedéseket megteszik. A bauxitbetonból épült házak lakói pedig nyugodjanak meg. Az ilyen házak átépítéséről, megerősítéséről külön rendelet intézkedik. Ez a kormány dolga és nem az egyéneké. Különben is: senki sem vásárol zsákba macskát. A ház állapotáról a vétel előtt megbizonyosodhat, s mint említettük, a „hibás áru” olcsóbban, kapható. (Ez a bauxitbeton épületekre nem vonatkozik, azokat ütemterv szerint állítják helyre.) S ismételjük, lakó és kívülálló számára vételkényszer nincs. Eladási kényszer sincs. A tanács dönt affelől, hogy hol mit, mikor bocsát, vagy nem bocsát áruba. Hangsúlyozzuk, tizenkét lakásos a legnagyobb épület, ami társasházzá alakítható. Kaptunk tudniillik egy olyan „ésszerűsítési javaslatot is”, hogy huszonöt lakás legyen a felső határ. Ez ellen elsősorban politikai indokok szólnak, de ezenkívül egy ilyen nagy épülettel meg se bíznának a lakók. És itt válaszolnánk arra az aggodalomra, hogy mi lesz velük az oly sokat szidott házfelügyelő nélkül. Majd úgy pótolják őket, ahogy a többi társasházban. Vagy maguk látják el a munkáját, vagy közösen felfogadnak valakit a ház tisztán tartására. Tehát az eladásról a tanács dönt. Mert ő van a legközelebb az állampolgárokhoz, mert nemcsak az öröm, hanem a bánat is az övé, nemcsupán a lakásalapjába befolyó pénz, hanem a rengeteg fáradság is, amivel a legkülönbözőbb érdekek összeegyeztetése jár. K. J. ----------Madar Nemzet — Szilágyi Lajos miniszterhelyettes a k közművesítési programról Egésznapos ankétot rendelt szerdán a MÉLYÉPTERV nagytermében az Építőipari Tudományos Egyesület a közműveik hálózatának fejlesztéséről. Szabó János dr., az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettese nyitotta meg a tanácskozást, amelyen Szilágyi Lajos miniszterhelyettes a IV. ötéves terv közművesítési feladatainak építőipari előkészítéséről tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. Az utóbbi években megháromszorozódott a Vízművek termelése, annyi új csatorna épült, amennyi a második világháború előtti teljes csatornahálózat hosszának felel meg. Fejlődött a városi gázellátás is és évente mintegy 100 000 lakás villamosítását végezték el. A fejlődés ellenére a 15 éves lakásépítési program megvalósítása súlyos közművesítési elmaradottság mellett indult meg. A növekvő igények nem tették lehetővé a közművesítés terén évtizedek alatt felgyülemlett elmaradottság teljes felszámolását, csupán mérséklését. A gyakorlatban a közműépítés csak követte, nem pedig megelőzte a lakásépítkezéseket. A lemaradás felszámolására a Gazdasági Bizottság határozatai, valamint az új mechanizmus bevezetése nyújt jelentős segítséget. A harmadik ötéves terv első éveiben a pénzügyileg biztosított közműfejlesztési lehetőségek csaknem 20 százaléka maradt kihasználatlanul. A beruházások előkészítésénél az illetékes szervek nem jártak el kellő gondossággal. A mélyépítési kapacitás nem volt megfelelően összhangban a közműfejlesztési programokban jóváhagyott feladatokkal. A kapacitás elégtelenségével szoros összefüggésben van a csőhiány. Az ellenőrzés és a KNEB-vizsgálatok megállapították, hogy a mélyépítő ipar ellátása sem menynyiségben, sem minőségben nem kielégítő. A lakások villamosítása lényegesen gyorsabban nőtt, mint a lakások építése. A közvilágítás is jelentősen fejlődött az utóbbi években, de mégsem mondható korszerűnek. A gázellátás fejlesztése tulajdonképpen csak 1963-ban indult meg erőteljesebben. Ennek eredményeként az 1965-beli 1,1 millió lakossal szemben a múlt év végén már 5 millió lakos rendelkezett gázellátással. A fejlesztés ütemét a negyedik ötéves terv időszakában kívánják növelni és 355 000 lakásba tervezik bevezetni a gázt. Kiemelt feladatként kell fejleszteni Budapest gázellátását. A jövő évre ismét áthúzódnak olyan közműépítési feladatok, amelyeket az építőipar nem tudott teljesíteni. Az anyagellátás folyamatosságán kívül a gyártott termékek egyenletesen magas műszaki színvonalának biztosítása is szükséges ahhoz, hogy megfelelő, korszerű anyag álljon rendelkezésünkre. Az e téren uralkodó hibákat a csatornaépítésre szolgáló betoncsövek példája jellemzi a legjobban. A rossz minőségű csövek beépítése miatt nem felelt meg a követelményeknek az újabban épült csatornahálózat és a népgazdaságot nagy javítási költségek terhelik. A Gazdasági Bizottság határozatot hozott az építőipart kiszolgáló anyagszerkezet- és felszerelésgyártó iparágak műszaki színvonalának és kapacitásának fejlesztésére. Az építési technológiák gépesítésének megvalósítására nagy gondot kell fordítani. Az építőipar egészét tekintve azonban az anyagellátásban jelentős javulás csak 1973-tól kezdve várható és gyökeres fordulatra, a hazai építőanyagipar stabilizálódására csak a negyedik tervidőszak végén lehet számítani. Szilágyi Lajos miniszterhelyettes előadása után egész sor szakmai előadás hangzott el G. J. „Úgy égett, mint az olaj Tűz után, Ormosbányán Ormosbányán befejezték a beton védőgátak építését. Gátak közé szorították a tüzet. A bányatelepen a hétköznapok megszokott élete folyik már, a VI-os akna bányászait más munkahelyekre irányították. A tűz a gátak mögött már nem dühönghet, elzárták a levegőtől. Bár az elzárás a bányászok szerint soha nem tökéletes, a tűz most már kevés oxigénhez jut. A gátakba észlelőcsöveket helyeztek, amikor harminc fokot mérnek, megnyitják a gátakat. Addig eltelhet néhány hónap. A tűz ott végzi pusztítását, ahol 10 méter vastag a szénréteg. A mostani termeléskiesés nemcsak a bányát érinti. Naponta 3000 vagon szén „gurult le” Ormosbányáról, a környéket, Kazincbarcikát is Ormosbánya látja el jó minőségű szénnel. A tűzeset miatt keletkezett termeléskiesés naponta nem egészen száz vagon szén. Nagy gondot nem okoz Ormosbányán, eddig rendszeresen túlhaladták a száz százalékot. A tűz megfékezésének napjaiban nyolcóránként cserélték a bányászokat. Csütörtökön az egyik gépkezelő, szivattyús vette észre, hogy ég a gumiszalag. Megpróbálta eloltani, kannával vízért szaladt A gumi nem túlságosan jól ég, parastolva izzik és megolvad. Mégis, hiába szaladt a vízzel a gépkezelő, úgy felizzott a tűz, hogy már nem tudta eloltani. A tűz látványára úgy emlékeznek a VI-os akna bányászai: olyan volt, mint amikor az olaj ég, mintha „bodorfelhők” keletkeztek volna a tűzben. A vágatban olyan volt a légsebesség, mintha jó szél fújna. A helytállás óráiról szigorú szűkszavúsággal beszélnek. A főmérnököt említik, aki „civilruhában” ment le az aknába a tűzhöz, negyven órát volt lent egyfolytában. Időnként hazaüzent a feleségének, küldje a kávét és az ennivalót. Ebből tudta az aszszony, hogy a férje épségben van. A főmérnök a bányászokat emlegeti. A riasztásnál nem tört ki pánik, a műszakvezető vájár és aknász vezetésével egy csoportban vonultak ki az egy helyen dolgozók. Két csapat füstben jött ki. Ahol a füst még nem töltötte ki teljesen a teret, lent tiszta volt még a levegő, négykézlábra ereszkedve, tiszta légáramlatban jöhettek ki. Jól dolgoztak a bányamentők. A központi bányamentőkről, Kazincbarcikáról 15 perc alatt itt voltak. Az anyagi károkról egyelőre nincs pontos adat. i. e. A sértettet is őrizetbe vették Nagy riadalom támadt a XIII., Jászai Mari téren a késő esti órákban. Rézműves András 43 éves segédmunkás, nyíregyházi lakos és Jánosi Sándor 33 éves segédmunkás, budapesti lakos megtámadta az egész este velük szórakozó N. Imréné 40 éves gyöngyöshalászi asszonyt. Kitépték kezéből retiküljét és elmenekültek. Az asszony segélykiáltása felverte a környéket, az URH-gépkocsis rendőrjárőr azonban pillanatok alatt elfogta a közelben a két többszörösen büntetett férfit. Egyiküknél meg is találták az ellopott retikült. A rendőrségen azonban az is kiderült, hogy a megtámadott aszszony is büntetett előéletű és hosszabb idő óta közveszélyes munkakerülő. Így nemcsak a támadókat, de az áldozatot is őrizetbe vették, s mindhármuk ellen eljárás indult s „Gyermekeink jövője az egész emberiség jövője' Harminc ország negyven fiúsági szervezete tanácskozik Budapesten Harminc ország negyven gyermek- és ifjúsági szervezete küldte el képviselőit a Benczúr utcai SZOT-szállóban ma délelőtt kezdődő Gyermeki Jogok Konferenciájára. A háromnapos tanácskozás részleteiről tájékoztatta a sajtó munkatársait szerda délelőtt az újságíró szövetségben a konferencia rendezője, a Gyermek- és Serdülőkori Mozgalmak Nemzetközi Bizottsága, a CIMEA elnöksége és a rendezvény hazai vendéglátója, a Magyar Úttörők Szövetsége. Az ENSZ Gyermeki Jogok Nyilatkozata tíz évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg. Az Egyesült Nemzetek népeinek az emberiség szebb jövőjébe vetett hitét, s az ehhez segítő tennivalókat dokumentálja ez a tíz alapelvet magába foglaló Charta. „Minden körülmények között a gyermek az elsők között legyen, akik védelmet és segítséget kapnak" — szögezi le a többi között a nyilatkozat, s kimondja azt is: „A gyermeket megilleti a társadalombiztosítás joga. Egészségesen kell fejlődnie, speciális segítséget és védelmet kell biztosítani anya és gyermeke számára.” — Az úttörő jelentőségű, magyar kezdeményezésre létrejött budapesti tanácskozás fő célja, hogy a részvevők a világ gyermek- és ifjúsági szervezeteiből — köztük kilenc nemzetközi szervezetből, az UNESCO-ból is — Budapestre érkezett vendégek tájékozódjanak egymás munkájáról, s a bizonyára értékes tapasztalatcsere eredményeképpen a „gyermek-ügyet” előbbre vivő, ajánló jellegű határozatokat hozzon — mondta Lakatos Tibor, a DÍVSZ mellett működő CIMEA főtitkára. — A CIMEA elnöksége az ENSZ-nyilatkozat létrejöttének tizedik évfordulója tiszteletére az idei Nemzetközi Gyermeknapon 1969-et a Gyermeki Jogok Évének nyilvánította, s számos nemzetközi rendezvénnyel dokumentálta ennek jelentőségét. A most összeülő konferencia a gyermekeket érintő valamenynyi kérdéssel foglalkozni kíván. Hat szekcióban tanácskoznak a küldöttek a gyermeki jogok jelentőségéről és a gyermekmozgalmak szerepéről, a gyermek és a társadalom felelősségéről, a nevelés és a gyermeki jog összefüggéséről, a gyermekvédelem és a segélyezés kérdéséről, a gyermek és a nemzetközi jog kapcsolatáról, valamint a gyermek perspektíváiról, a holnap emberének társadalmi hivatásáról. — A konferencia jelszava: „Gyermekeink jövője — az egész emberiség jövője” — mondta Szabó Ferenc, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára. — Ennek a jövőnek a sikeresebbé tételéhez nemzetközi egyezmények, a világ gyermek-szakembereinek az eddiginél szorosabb együttműködése szükséges. Ehhez az együttműködéshez nyújt — reméljük — jelentős segítséget a háromnapos budapesti tanácskozás. „Nem vagyok a szurkálás specialistája, mondotta a vádlott — tíz évet kapott A Fővárosi Bíróság Kelemen-tanácsa elé került emberölés kísérletének vádjával Zsoldos György, 35 éves kőbányai kertészeti munkás. Ez év június 5-én vasárnap este a Vasgyár utcai Gulyás csárdában volt élettársa, a 27 éves Bírt Károlyné, barátja, a 23 éves Horváth István kertészmunkás és annak ismerőse, Rohonczi Piroska társaságában. Jóval záróra után indultak el Sibrik Miklós utcai szállásukra. A férfiak nagyon ittasak voltak. Mögöttük ment a környéken lakó, magas termetű, erős testalkatú Pintér Imre gépmester. Zsoldos belekötött az idegen férfiba, verekedést provokált. A két nő, aki Zsoldossal és Horváthtal tartott, nem tudta megakadályozni a garázdaságot. A férfiak a kövezeten hemperegve verekedtek, birkóztak, s amikor végül Pintér Imre lerázta támadóit. Zsoldos rúgás zsebkését hétszer döfte Pintér Imrébe. Három szúrás a hasüregbe és a mellkasba hatolt és életveszélyes volt. Pintér nemrégiben gyógyult meg. — Miért nem ment haza, ha ittas volt, miért támadta meg Pintér Imrét, ha látta, hogy sokkal erősebb, mint maga? — kérdezte a tanácsvezető bíró Zsoldostól, aki nem akarta elismerni, hogy ő provokálta a verekedést. — Megijedtem attól a nagydarab embertől. Hiszen kétméteres — hangzott az átlátszó védekezés, majd arra a bírói kérdésre, hogy miért szurkált akkor is, amikor észrevette, hogy Pintér Imre vérzik, így védekezett: — Nem vagyok a szúrkálás specialistája, nem vehettem észre, hogy megszúrtam. A bíró elébe tárta, olyanynyira „specialista”, hogy korábban már több évet ült börtönben emberölés kísérletéért. A bíróság most is ebben a bűncselekményben mondotta ki bűnösnek Zsoldost, s mint visszaesőt, tízévi szigorított börtönre ítélte. Horváth István garázdaságért egyévi börtönt kapott, Biri Károlynét bírói figyelmeztetésben részesítették. (sz. J.) 47-IK HETI MEGLEPETÉS LEHEL+EGY MINDEN 100, 125, 150, 175, 200 LITERES LEHEL HŰTŐGÉPHEZ ELEKTROMOS KÁVÉŐRLŐT AJÁNDÉKOZUNK OTP-HITEL, 10 SZÁZALÉK ELŐLEGGEL DÍJTALAN HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS ÉS ÜZEMBE HELYEZÉS MINTA UTÁN fővárosi V keravilly SZOLGÁLAT