Magyar Nemzet, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-15 / 12. szám
2 Szato megkapta a kormányalakítási megbízást Megalakult az új japán kormány Tokióból jelenti a Kyodo. A japán parlament szerda délután ismét Eiszaku Szatót bízta meg az új kormány megalakításával. Szato, akinek Liberális Demokrata Pártja a nemrégiben megtartott választásokon a 486 parlamenti mandátum közül 300-at szerzett meg, kedden benyújtotta kormányának lemondását, hogy a szokásoknak megfelelően lehetővé tegye az új kabinet megalakítását. A szerda délutáni parlamenti ülésen Szato 481 szavazatból 297-et kapott, 80 képviselő Naritát, a Japán Szocialista Párt elnökét tartotta érdemesnek a miniszterelnöki hivatalra, míg Takehi, a Komeito („Tiszta politika”) pártjának elnöke 46, Nisimura, a Szocialista Demokrata Párt elnöke 32, Noszaka, a Japán Kommunista Párt elnöke pedig 14 szavazatot szerzett. Szato, aki 1964 novembere óta van hatalmon, most harmadízben alakít kormányt. Néhány órával azután, hogy az új japán képviselőház ismét megválasztotta Szatót miniszterelnöknek, a kormányfő ismertette új kabinetjének összetételét. A kormányban 18 közül csak öt miniszter tartotta meg a helyét, közöttük Aicsi Kiicsi külügyminiszter, és Fukuda Takeo pénzügyminiszter. Megfigyelők szerint az , a tény, hogy Kiicsi külügyminiszter az új kormányban is megtartotta tárcáját, arra mutat, hogy nem változik az ország külpolitikai irányvonala. Xuan Thuy és McCarthy találkozója Párizsban Párizsból jelenti a UPI és az AFP. Eugene McCarthy szenátor kedd délután hoszszú beszélgetést folytatott Xuan Thuyval, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetőjével. A barátságos és nyílt légkörben lefolytatott beszélgetés keretében tájékoztatták az amerikai szenátort a Vietnami helyzetről és a párizsi tárgyalások alakulásáról. Xuan Thuy a megbeszélésen rámutatott, hogy a Nixon-kormányzat politikája, amely a háború „vietnamizálására” irányul, csupán az ellenségeskedések elhúzódásához vezethet. Ha az amerikai kormány nem változtatja meg vietnami politikáját, a vietnami nép folytatni fogja a harcot az igazságos béke és a függetlenség elérése érdekében. Xuan Thuy nagyra értékelte McCarthy szenátor jóakaratát, és mindazok törekvéseit az Egyesült Államokban, akiknek a célja a háború befejezése. A CGT és a kormány erőpróbája Franzlaonzásban ------------------------------------------------------------------------------------------Szavaznak a bérszerződésről az elektromos és gázművek dolgozói Párizsból jelenti az MTI. Szerdán megkezdődött a francia elektromos és gázművek 130 000 dolgozója körében a szavazás arról a bérszerződésről, amelyet a CGT kivételével a többi négy szakszervezet aláírt az igazgatósággal. A szavazást a CGT szervezi. A dolgozók két szavazólap között választhatnak. Az egyik szerint a szerződés jó, tehát alá kell írni. A másik viszont azt jelenti, a szerződés nem kielégítő, tehát folytatni kell a tárgyalásokat. A szavazás eredményét nagy érdeklődéssel várják Franciaországban. A kormány ugyanis rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított a négy szakszervezet által aláírt szerződésnek, noha az aláírást megtagadó CGT egymagában is a dolgozók 56 százalékát képviseli az elektromos és gázműveknél. Az aláírás másnapján elmondott beszédében Chaban Delmas miniszterelnök „forradalmi jelentőségűnek” és „követendő példának” minősítette a megállapodást. Megfigyelők bizonyosra veszik, hogy a szavazás eredményeként a dolgozóik nagy többsége a CGT felhívására a szerződés elutasítását választja. Csak az a kérdés, milyen arányú lesz a részvétel a szavazáson. Ha a szavazók aránya felülmúlja az 56 százalékot, amelyet a CGT a legutóbbi szakszervezeti választáskor kapott, ez a nagy szakszervezeti központ győzelmét, a kormány tervének meghiúsulását és a többi szakszervezet érzékeny vereségét jelenti. Ezek a szervezetek különben megtagadták a részvételüket a szavazás megszervezésében és ellenőrzésében, s arra szólították fel híveiket, hogy tartsák magukat távol a szavazástól. A francia kormány ülésen Debré a Közös Piac szerveinek nemzetek felettisége ellen Párizsból jelenti az MTI. A francia kormány az EGK jövő hét elején Brüsszelben sorrakerülő újabb miniszteri tanácsülésével kapcsolatosan utasításokkal látta el a belga fővárosba utazó három miniszterét, Schumann külügy-, Giscard d’Estaing gazdasági- és pénzügy, valamint Duhaillel földművelésügyi minisztert. A francia kormány különösen azt tartja fontosnak, hogy kiegészítsék az Európai Parlamentnek a közös költségvetéssel kapcsolatos, hatáskörére vonatkozó intézkedéseket. Nem tartják helyesnek, hogy az Európai Parlament elhatározhassa a közös kiadások növelését. Ilyen jogköre számos ország parlamentjének — például a francia nemzetgyűlésnek — nincs. Michel Debre hadügyi államminiszter határozottan ellenezte, hogy a nemzetek feletti szerveknek, mindenekelőtt a Európai Paramentnek túlságosan nagy hatáskört biztosítsanak. A közel-keleti helyzettel összefüggésben egyrészt hangsúlyozták, hogy a francia politika, a hagyományos kapcsolatok alapján, nagyon fontosságot kíván tulajdonítani a Földközi-tenger mentén fekvő arab országokkal való együtt-működésnek. Másrészt leszögezték, hogy az Izraellel kapcsolatos francia álláspont nem változott. Olasz kormányválság! Donat-Cattin a kétpárti kormány mellett foglalt állást Rómából jelenti az MTI Donat-Cattin olasz munkaügyi és népjóléti miniszter, a kereszténydemokraták balszárnyának ismert személyisége, sajtóértekezletet tartott külföldi újságírók részére. Foglalkozott a dolgozók őszi harcaival, amelyekkel több területen sikerült a munkafeltételek javítását elérniük. Megállapította, hogy e harcok az olasz társadalmon belül eltolódást eredményeztek a dolgozók javára, s ennek az eltolódásnak politikai síkon is kifejezésre kell jutnia. Ezt a célt szolgálná egy a jelenleginél baloldalibb kormány, amely élvezné a kommunisták támogatását is. E kormánynak meg kellene valósítania a régóta esedékes reformokatA miniszter véleménye szerint erre a kereszténydemokratákból és szocialistákból álló kétpárti kormány volna alkalmas. Ami a négypárti koalíciós kormány felújítását illeti — amelyben a szociáldemokraták és a republikánusok is részt vennének —, ilyen kormány bizonyos feltételek mellett volna életképes — mondta a miniszter. 15 (Moszkva, TASZSZ) Szerdán Moszkvába érkezett Hervé Alphand, a francia külügyminisztérium főtitkára. A francia diplomata ezzel a látogatással a szovjet külügyminisztári túra meghívásának Maga Nemzet Brandt kancellári beszámolója a Bundestagban Willy Brandt nyugatnémet kancellár szerdán délután elmondta a Bundestagban beszámolóját a „nemzet helyzetéről”. Mint Polgár Dénes, az MTI bonni tudósítója jelenti, a több mint egyórás beszéd legfontosabb része az volt, amelyben válaszolt Walter Hilbrichtnak, az NDK Államtanácsa elnökének. Brandt bejelentette, hogy a közeljövőben ellenjavaslatot tesz, majd kijelentette, hogy a bonni kormányt az ellenjavaslatnál milyen elgondolások vezérlik majd. Bonni elgondolások Első helyen említette mindkét államnak azt a „kötelezettségét”, hogy „megőrizze a nemzet egységét”. „Egymást nem tekinthetik külföldnek.” Egyebekben — tette hozzá — az államközi jog általánosan elismert elveinek kell érvényesülniük, különösen bármiféle hátrányos megkülönböztetés kizárásánál, a területi integritás tiszteletben tartásánál, a nyitott kérdések békés megoldására irányuló kötelezettségnél és a határok kölcsönös tiszteletben tartásánál. Ide sorolta Brandt azt a „kötelezettséget” is, hogy „egyik partner se akarja a másik partner társadalmi rendszerét erőszakosan megváltoztatni”. Negyedik elgondolásként azt hozta fel, hogy a két kormány törekedjék jószomszédi együttműködésire, mindenekelőtt a technikában, ahol szerződésekben könnyítéseket lehet alkalmazni. További elgondolás: a négy nagyhatalom Németország egészére és Berlinre vonatkozó jogai és kötelezettségei.” Végül „alá kell támasztani a négy nagyhatalom fáradozásait, hogy enyhítsék a berlini helyzetet”. Brandt hozzáfűzte: „Más pontokról is lehet tárgyalni” és mind a két félnek arra kell törekednie, hogy a jövőben fokozottabban működjék együtt a két német állam. Az NSZK és az európai biztonság Előzően Brandt aláhúzta: nem hajlandó feladni „a nemzeti egység gondolatát”, a két német állam „nem tekintheti egymást külföldnek”, és ezért az NDK de jure elismerése „nem jöhet számításba”. Brandt hangoztatta: mindaz, amit az NDK-val való kapcsolatainak megjavításánál az NSZK el akar érni, nem fogja érinteni a szövetséges nagyhatalmak jogait. Az NSZK továbbra is a nyugati táborba tartozik — jelentette ki Brandt és aláhúzta, hogy „amíg az európai biztonsági rendszer létre nem jön, addig a NATO fennmaradásának nagy fontossága van”. Brandt részletesen foglalkozott az európai biztonsági értekezlet gondolatával és azt állította, hogy a bonni kormány a nyugati szövetség keretein belül tevékenyen részt vett az ezzel kapcsolatos előkészítő munkában. Azt fejtegette, hogy a gazdasági és technika-tudományos együttműködés terén is, „túl kell menni a jóakaratú kijelentéseken” , „a bonni kormány minden érdekelt országgal folytatni fogja az előkészítő tárgyalásokat és igen nagy elégtétellel venné tudomásul, ha az általa javasolt egyezmények az erőszakról való lemondásról segítenék a konferencia összehívását” — mondotta. Mindenesetre sietett azonban hozzátenni, hogy kevésbé lenne ésszerű az NSZK részvétele egy ilyen konferencián, ha addig nem mutatkoznék valamilyen közeledés a két német állam között. Brandt ezt a kijelentését igyekezett nem feltételként feltüntetni, de fontosnak tartotta „teljes nyíltsággal, mint tényt” hangsúlyozni. Péter János nyilatkozatáról A továbbiakban a kancellár kijelentette: „Érdeklődéssel vettük tudomásul, hogy Csehszlovákia és a Magyar Népköztársaság kormánya is érdekelt az NSZK-val való viszony megjavításában. Péter János magyar külügyminiszter a nyugatnémet televíziónak adott interjújában egy gondolatot vetett fel, amellyel az NSZK kormánya teljesen egyetért. Arra a kérdésre, hogy mi nyom többet a latban: a történelmi közösség vagy az ideológiai különbségek, a magyar külügyminiszter nemcsak megerősítette ennek a két tényezőnek a létezését, hanem hozzáfűzött egy harmadikat is: a közös felelősségérzetet. Arra emlékeztetett, hogy Európában vannak a legrégibb kapitalista és a legrégibb szocialista országok. Meg kell mutatnunk a világnak — mondotta —, hogy a háborús veszély elkerülése végett készek vagyunk, ellentéteinken túl, magunkra vállalni a közös felelősséget. Ezzel tökéletesen egyetértünk — hangoztatta Brandt kancellár. „Nem tagadjuk az ellentéteket, merti tagadjuk a társadalmi rendszerek különbözőségét sem, de látjuk a közösséget és a történelmi kapcsolatokat is. Ez vonatkozik a két német államra is, amelyek különböző módon fejlődnek.” Az ellenzék vezérszónoka Brandt végül foglalkozott a Szovjetunióval, illetve Lengyelországgal, részben már folyamatban levő, részben ezután indítandó tárgyalásokkal, és kifejezte reményét, hogy ezek a tárgyalások eredményesek lesznek. Brandt beszédével a Bundestag ülése véget ért. A vita csütörtökön kezdődik. Az ellenzék részéről eddig Kiesinger, Strauss és Schröder jelentkezett felszólalásra. A bonni kormánynak nem áll szándékában az NDP betiltása Bonnból jelenti a TASZSZ. Az NSZK kormányának nincs szándékában beadvánnyal fordulni a szövetségi alkotmánybírósághoz és követelni az NDP betiltását — mondotta Gertscher nyugatnémet belügyminiszter, válaszolva a CDU—CSU frakció interpellációjára a szövetségi gyűlésben. Több mint furcsának nevezhető a bonni miniszternek a neonáci párttal kapcsolatos állásfoglalása. Hiszen elődje, Benda a maga idejében kijelentette, hogy a belügyminisztérium „elegendő anyaggal” rendelkezik, amely tanúsítja az NDP antidemokratikus jellegét és alapul szolgál a párt betiltásához. Bírósági komédia Athénban • A görög diktatúra „nemzetellenes tevékenységgel’–vádolja távollétében Amballeioszt Londonból jelenti az MTI. Antoniosz Ambalielosz, a görög diktatúra ellen küzdő hazafias front külföldi képviselője Londonban sajtóértekezleten közölte, hogy a görög hatóságok letartóztatási parancsot adtak ki ellene, s szerdán Athénban egy katonai különbíróság távollétében megkezdi a bírósági komédiát. A letartóztatási parancsot Ambatielosz kilencvenéves édesanyjának kézbesítették, aki Pireuszban lakik. A hatóságok azzal vádolják, hogy 1968 májusától — amikor Angliába érkezett — 1968 decemberéig „nemzetellenes tevékenységet” folytatott. Ez a tevékenység abból állt, hogy Ambalelosz „Londonban, Hamburgban, Brüsszelben, Kanadában és másutt támadta Görögországot és ellene uszította a nemzetközi közvéleményt”. A görög tengerészek ismert vezetője derűsen biztosította az újságírókat, hogy bármilyen legyen is a hadbíróság ítélete, „bűnös tevékenységét” az eddigi szellemben, folytatni fogja a görög nép érdekében. Mint a UPI jelenti, a bíróság öt év börtönbüntetésre ítélte és 3300 dolláros bírsággal sújtotta Ambatleioszt. Csütörtök, 1970. január 15. Brandt oldalazó taktikája A borm. kancellár parlamenti beszédét a „nemzet helyzetéről” nagy érdeklődéssel várták egész Európában, noha eleve köztudomású volt, hogy a beszámoló aligha tartalmaz szenzációkat, de nem is jelent majd visszalépést az új nyugatnémet kormány ismert álláspontjától. Az érdeklődés főként azért nyilvánult meg, mert közismert, hogy az úgynevezett „Adenauer-korszak” tulajdonképpen az elmúlt év őszén ért véget, amikor a szeptember 28-i választások eredményeként a kereszténydemokrata pártunió, a CDU— CSU, ellenzékbe szorult és a szociáldemokraták a liberálisokkal szövetségben alakítottak új kormányt. E pártszövetségen belül elég nagyok az ellentétek belpolitikai kérdésekben, de a külpolitikát illetően már a választások előtt kialakult az összhang: az SPD és az FDP egyaránt a másik német állam, a Német Demokratikus Köztársasággal való kapcsolatok normalizálását és a szocialista országokkal fennálló viszonyának javítását hirdette. A kiskoalíció már kezdetben iparkodott bizonyságát adni a realitások iránti érzékének. Aláírta a nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozó szerződést, diplomáciai előkészítő eszmecseréket kezdeményezett a Szovjetunióval az erőszakról való lemondásról, érintkezésbe lépett a lengyel kormánnyal gazdasági és politikai megbeszélések céljából és hivatalosan elismerte, hogy a második világháború, majd az ezt követő hidegháborús politika következményeként két német állam jött létre német földön. A szocialista országok mindezt pozitív mozzanatként értékelték már a külügyminiszterek prágai tanácskozásán, majd a párt- és állami vezetők moszkvai értekezletén. A Moszkvában kiadot közös közlemény külön hangsúlyozza: „Ha az új nyugatnémet kormány megszívleli a történelem tanulságait, megszabadul a múlt tehertételétől és realisztikusan közelíti meg ama problémákat, amelyek az európai államok közötti feszültség létrehozói — ezt a szocialista országok éppen úgy, mint valamennyi békeszerető nép, csak üdvözölnék.” Ebben a szellemben intézett levelet Walter Ulbricht december 21-én Gustav Heinemannhoz, az NSZK államelnökéhez és terjesztett egy kilenc pontból álló államszerződés-tervezetet a bonni kormány elé. A szerződéstervezetre, mint ismeretes, a nyugatnémet államelnök érdemileg nem válaszolt, hanem a kormány hatáskörébe utalta a válaszadást. Willy Brandt parlamenti beszédét éppen ezért előzte meg várakozás, hiszen most a bonni parlamentben konkrét választ kellett volna adnia a tényszerű kérdésekre. A kancellár megkerülte a válaszadást, mégpedig olyan formában, hogy bejelentette: a közeljövőben ellenjavaslatot fog tenni. Egyórás beszédében mindössze azt fejtegette, hogy a bonni kormányt az ellenjavaslat kidolgozásában milyen elgondolások vezérlik majd. Hosszas huzavona előzte meg egyébként is a bonni kormányfő nyilatkozatát. Már maga az a tény, hogy három hetet kellett várni a hivatalos állásfoglalásra, a bizonytalanságról tanúskodik. Köztudomású ezen kívül, hogy Brandt eredetileg tervezett jelentését a „nemzet helyzetéről” — amelyet egy külön bizottság dolgozott ki — néhány nappal ezelőtt korrigálni kellett. A kormány egy része ugyanis túlzottnak találta, a másik része pedig kevesellte a nyilatkozat érdemi részét. A kancellár ezért kénytelen volt változtatni a szövegen, külön megbeszélést folytatott pártjának vezetőivel és a koalícióban részt vevő FDP képviselőivel, majd az ellenzéki CDU—CSU parlamenti frakciójának szószólóival is. E megbeszélések után visszakozott Brandt eredeti elgondolásától és helyezte beszédében a fő hangsúlyt a két német állam „nemzeti egységének” megvalósítására. Már az előzményekből következtetni lehetett tehát arra, hogy olyan kompromisszum jön létre, amely meghosszabbíthatja ugyan a bonni koalíciós kormány fennmaradását, de adós marad a válasszal a szocialista országok konkrét kezdeményezéseire. Figyelembe kell venni természetesen, hogy a Brandt— Scheel kormány helyzete nem könnyű, öt olyan okot is megnevezhetünk, amely a gyakorlatban határt szab elgondolásai érvényesítésének. Ezek a következők: 1. mindössze 12 szavazattöbbséggel rendelkezik a bonni parlamentben; 2. a szociáldemokraták koalíciós partnere, az FDP eléggé heterogén, a párt jobbszárnyának kiválása és csatlakozása a CDU—CSU-hoz — Erich Mende volt pártelnök vezetésével — azonnal véget vetne a koalíciónak; 3. nyomasztja a koalíciós kormány kezdeményezéseit az elmúlt húsz esztendő hidegháborús politikája, amelynek kudarca ugyan nyilvánvaló, de még nem tudatosult az egész nyugatnémet közvéleményben; 4. ebben az esztendőben az NSZK öt tartományában kerül sor választásokra; Hamburg és Hessen biztos szociáldemokrata győzelmet ígér ugyan, Bajorországban valószínűleg Strauss pártja, a CSU marad hatalmon, a Saar-vidéken kiegyensúlyozottak az erőviszonyok, viszont kérdéses, hogy a 18 milliós lakosú Észak-Rajna- Vesztfália-i tartományban — ahol az NSZK lakosságának egyharmada él — megmarad-e az egy képviselővel rendelkező SPD—FDP többség; 5. a nyugati szövetségesek körében, a sajtóban, valamint a politikusok nyilatkozataiban naponta találkozhatunk azonban a Brandt—Scheel kormány „keleti politikája” iránti fenti érzésekkel és ezek esetleges hatásával a nyugati kapcsolatokban. Az XSZK kormányfőjének mindezt szem előtt kellett tartania, amikor a nemzet helyzetéről nyilatkozott a bonni parlamentben, ám egy politikus megítélését éppen az határozza meg, hogy, az, adott helyzetben, ,a realitások figyelem-" bevételével, mmiképpen határoz. Nyilvánvaló — és ezt fejtette ki Péter János magyar külügyminiszter is a nyugatnémet televíziónak adott nyilatkozatában —, hogy Bonn új keleti politikája csak az NDK nemzetközi jogi elismerésén keresztül vezethet sikerre. A magyar külügyminiszter ■nyilatkozatát egyébként a nyugati, maga a nyugatnémet sajtó is pozitív értelemben kommentálta, mi több, a bonni kancellár is kitért a nyilatkozatra, hangsúlyozván, hogy az NSZK kormánya teljesen egyetért ama újonnan felvetett gondolattal, miszerint a történelmi közösségen és az ideológiai különbségeken kívül még egy harmadik tényező is fontos az európai biztonság szempontjából: a közös felelősségérzet. Brandt viszont nem idézte, amit Péter János külön hangsúlyozott és ami valamennyi szocialista ország alapvető politikája: „Diplomáciai kapcsolataink rendezése akkor válhat aktuálissá, ha az megfelel az európai biztonság erősítése ügyének; ezeket a fejleményeket megkönnyítené a két német állam kapcsolatainak rendezése.” Brandt kancellár beszédében tehát alig közeledett a realitások elismeréséhez, voltaképp nem lépett előre, sőt úgy tűnik, inkább az oldalazó taktikát választotta. Vámos Imre ›‹ (Belgrád, Tanjug) Belgrádban szerdán befejeződtek a jugoszláv—román hivatalos tárgyalások és elkészítették a záróközleményt. ›› (Ouagadougou, AFP) A Thant ENSZ-főtitkár szerda délután Felső-Volta fővárosába, Ouagadougouba érkezett. A repülőtéren Sangoule Lamizana alezredes, az ország elnöke fogadta. (Guatemala City, Reuter) Kedden éjszaka Guatemala Cityben lelőtték José Lopez Castanzara rendőrparancsnokot, amikor kocsijával a város hírhedt, úgynevezett 3. számú zónájába érkezett. A kíséretében levő detektív súlyosan megsebesült. A merényletet kapcsolatba hozzák a küszöbönálló általános választásokkal.