Magyar Nemzet, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-15 / 12. szám

2 Szato megkapta a kormányalakítási megbízást­­ Megalakult az új japán kormány Tokióból jelenti a Kyodo. A japán parlament szerda dél­után ismét Eiszaku Szatót bíz­ta meg az új kormány meg­alakításával. Szato, akinek Li­berális Demokrata Pártja a nemrégiben megtartott válasz­tásokon a 486 parlamenti mandátum közül 300-at szer­zett meg, kedden benyújtotta kormányának lemondását, hogy a szokásoknak megfele­lően lehetővé tegye az új ka­binet megalakítását. A szer­da délutáni parlamenti ülésen Szato 481 szavazatból 297-et kapott, 80 képviselő Naritát, a Japán Szocialista Párt elnökét tartotta érdemesnek a minisz­terelnöki hivatalra, míg Ta­­keh­i, a Komeito („Tiszta po­litika”) pártjának elnöke 46, Nisimura, a Szocialista De­mokrata Párt elnöke 32, No­­szaka, a Japán Kommunista Párt elnöke pedig 14­ szavaza­tot szerzett. Szato, aki 1964 novembere óta van hatalmon,­­ most harmadízben alakít kor­mányt.­­ Néhány órával azután, hogy­­ az új japán képviselőház is­mét megválasztotta Szatót mi­niszterelnöknek, a kormányfő ismertette új kabinetjének összetételét. A kormányban 18 közül csak öt miniszter tar­totta meg a helyét, közöttük Aicsi Kiicsi külügyminiszter, és Fukuda Takeo pénzügymi­niszter. Megfigyelők szerint az , a tény, hogy Kiicsi külügymi­­­­niszter az új kormányban is megtartotta tárcáját, arra mu­tat, hogy nem változik az or­szág külpolitikai irányvonala. Xuan Thuy és McCarthy találkozója Párizsban Párizsból jelenti a UPI és az AFP. Eugene McCarthy szenátor kedd délután hosz­­szú beszélgetést folytatott Xuan Thuyval, a VDK Pá­rizsban tárgyaló küldöttsé­gének vezetőjével. A barátságos és nyílt lég­körben lefolytatott beszélgetés keretében tájékoztatták az amerikai szenátort a Vietnami helyzetről és a párizsi tárgya­lások alakulásáról. Xuan Thuy a megbeszélésen rámutatott, hogy a Nixon-kormányzat po­litikája, amely a háború „viet­­namizálására” irányul, csupán az ellenségeskedések elhúzódá­sához vezethet. Ha az ameri­kai kormány nem változtatja meg vietnami politikáját, a vietnami nép folytatni fogja a harcot az igazságos béke és a függetlenség elérése érdeké­ben. Xuan Thuy nagyra értékelte McCarthy szenátor jóakaratát, és mindazok törekvéseit az Egyesült Államokban, akiknek a célja a háború befejezése. A CGT és a kormány erőpróbája Franzlaonzásban­­ ------------------------------------------------------------------------------------------­Szavaznak a bérszerződésről az elektromos és gázművek dolgozói Párizsból jelenti az MTI. Szerdán megkezdődött a fran­cia elektromos és gázművek 130 000 dolgozója körében a szavazás arról a bérszerződés­ről, amelyet a CGT kivételé­vel a többi négy szakszerve­zet aláírt az igazgatósággal. A szavazást a CGT szervezi. A dolgozók két szavazólap között választhatnak. Az egyik sze­rint a szerződés jó, tehát alá kell írni. A másik viszont azt jelenti, a szerződés nem ki­elégítő, tehát folytatni kell a tárgyalásokat. A szavazás eredményét nagy érdeklődéssel várják Franciaországban. A kormány ugyanis rendkívül nagy jelen­tőséget tulajdonított a négy szakszervezet által aláírt szer­ződésnek, noha az aláírást megtagadó CGT egymagában is a dolgozók 56 százalékát képviseli az elektromos és gázműveknél. Az aláírás más­napján elmondott beszédében Chaban­ Delmas miniszterel­nök „forradalmi jelentőségű­nek” és „követendő példának” minősítette a megállapodást. Megfigyelők bizonyosra ve­szik, hogy a szavazás ered­ményeként a dolgozóik nagy többsége a CGT felhívására a szerződés elutasítását vá­lasztja. Csak az a kérdés, mi­lyen arányú lesz a részvétel a szavazáson. Ha a szavazók aránya felülmúlja az 56 szá­zalékot, amelyet a CGT a legutóbbi szakszervezeti vá­lasztáskor kapott, ez a nagy szakszervezeti központ győzel­mét, a kormány tervének meghiúsulását és a többi szakszervezet érzékeny vere­ségét jelenti. Ezek a szerve­zetek különben megtagadták a részvételüket a szavazás megszervezésében és ellenőr­zésében, s arra szólították fel híveiket, hogy tartsák magu­kat távol a szavazástól. A francia kormány ülése­n Debré a Közös Piac szerveinek nemzetek felettisége ellen Párizsból jelenti az MTI. A francia kormány az EGK jövő hét elején Brüsszelben sorra­­kerülő újabb miniszteri ta­nácsülésével kapcsolatosan utasításokkal látta el a belga fővárosba utazó három mi­niszterét, Schumann külügy-, Giscard d’Estaing gazdasági- és pénzügy, valamint Duha­­illel földművelésügyi minisz­tert. A francia kormány külö­nösen azt tartja fontosnak, hogy kiegészítsék az Európai Parlamentnek a közös költ­ségvetéssel kapcsolatos, hatás­körére vonatkozó intézkedé­seket. Nem tartják helyesnek, hogy az Európai Parlament elhatározhassa a közös kiadá­sok növelését. Ilyen jogköre számos ország parlamentjének — például a francia nemzet­­gyűlésnek — nincs. Michel Debre hadügyi ál­lamminiszter határozottan el­lenezte, hogy a nemzetek fe­letti szerveknek, mindenek­előtt a Európai Param­entnek túlságosan nagy hatáskört biztosítsanak. A közel-keleti helyzettel összefüggésben egyrészt hang­súlyozták, hogy a francia po­litika, a hagyományos kapcso­latok alapján, nagyon fontos­ságot kíván tulajdonítani a Földközi-tenger mentén fekvő arab országokkal való együtt-­­­működésnek. Másrészt leszö­gezték, hogy az Izraellel kap­csolatos francia álláspont nem változott. Olasz kormányválság! Donat-Cattin a kétpárti kormány mellett foglalt állást Rómából jelenti az MTI­ Donat-Cattin olasz munkaügyi és népjóléti miniszter, a ke­reszténydemokraták balszár­nyának ismert személyisége, sajtóértekezletet tartott kül­földi újságírók részére. Foglal­kozott a dolgozók őszi harcai­val, amelyekkel több területen sikerült a munkafeltételek ja­vítását elérniük. Megállapítot­ta, hogy e harcok az olasz tár­sadalmon belül eltolódást eredményeztek a dolgozók ja­vára, s ennek az eltolódásnak politikai síkon is kifejezésre kell jutnia. Ezt a célt szolgál­ná egy a jelenleginél balolda­­libb kormány, amely élvezné a kommunisták támogatását is. E kormánynak meg kellene valósítania a régóta esedékes reformokat­­A miniszter véleménye sze­rint erre a kereszténydemok­ratákból és szocialistákból álló kétpárti kormány volna alkal­mas. Ami a négypárti koalí­ciós kormány felújítását illeti — amelyben a szociáldemok­raták és a republikánusok is részt vennének —, ilyen kor­mány bizonyos feltételek mel­lett volna életképes — mondta a miniszter. 15­ (Moszkva, TASZSZ) Szerdán Moszkvába érkezett Hervé Alphand, a francia külügyminisztérium főtitkára. A francia diplomata ezzel a látogatással a szovjet külügy­­minisztári­ túra meghívásának Maga Nemzet Brandt kancellári beszámolója a Bundestagban Willy Brandt nyugatnémet kancellár szerdán délután elmondta a Bundestagban beszámolóját a „nemzet helyzetéről”. Mint Polgár Dénes, az MTI bonni tudósítója jelenti, a több mint egyórás beszéd legfonto­sabb része az volt, amelyben válaszolt Walter Hilbrichtnak, az NDK Államtanácsa elnöké­nek. Brandt bejelentette, hogy a közeljövőben ellenjavaslatot tesz, majd kijelentette, hogy a bonni kormányt az ellenjavas­latnál milyen elgondolások ve­zérlik majd. Bonni elgondolások Első helyen említette mind­két államnak azt a „kötele­zettségét”, hogy „megőrizze a nemzet egységét”. „Egymást nem tekinthetik külföldnek.” Egyebekben — tette hozzá — az államközi jog általánosan elismert elveinek kell érvé­nyesülniük, különösen bármi­féle hátrányos megkülönbözte­tés kizárásánál, a területi in­tegritás tiszteletben tartásánál, a nyitott kérdések békés meg­oldására irányuló kötelezett­ségnél és a határok kölcsönös tiszteletben tartásánál. Ide so­rolta Brandt azt a „kötelezett­séget” is, hogy „egyik partner se akarja a másik partner tár­sadalmi rendszerét erőszako­san megváltoztatni”. Negyedik elgondolásként azt hozta fel, hogy a két kormány töreked­jék jószomszédi együttműkö­désire, mindenekelőtt a techni­kában, ahol szerződésekben könnyítéseket lehet alkalmaz­ni. További elgondolás: a négy nagyhatalom Németország egé­szére és Berlinre vonatkozó jogai és kötelezettségei.” Végül „alá kell támasztani a négy nagyhatalom fáradozásait, hogy enyhítsék a berlini hely­zetet”. Brandt hozzáfűzte: „Más pontokról is lehet tárgyalni” és mind a két félnek arra kell törekednie, hogy a jövőben fo­kozottabban működjék együtt a két német állam. Az NSZK és az európai biztonság Előzően Brandt aláhúzta: nem hajlandó feladni „a nem­zeti egység gondolatát”, a két német állam „nem tekintheti egymást külföldnek”, és ezért az NDK de jure elismerése „nem jöhet számításba”. Brandt hangoztatta: mindaz, amit az NDK-val való kapcso­latainak megjavításánál az NSZK el akar érni, nem fogja érinteni a szövetséges nagyha­talmak jogait. Az NSZK to­vábbra is a nyugati táborba tartozik — jelentette ki Brandt és aláhúzta, hogy „amíg az európai biztonsági rendszer létre nem jön, addig a NATO fennmaradásának nagy fontos­sága van”. Brandt részletesen foglalko­zott az európai biztonsági ér­tekezlet gondolatával és azt ál­lította, hogy a bonni kormány a nyugati szövetség keretein belül tevékenyen részt vett az ezzel kapcsolatos előkészítő munkában. Azt fejtegette, hogy a gazdasági és technika-tudo­mányos együttműködés terén is, „túl kell menni a jóakaratú kijelentéseken” , „a bonni kormány minden érdekelt or­szággal folytatni fogja az elő­készítő tárgyalásokat és igen nagy elégtétellel venné tudo­másul, ha az általa javasolt egyezmények az erőszakról va­ló lemondásról segítenék a konferencia összehívását” — mondotta.­­ Mindenesetre sie­tett azonban hozzátenni, hogy kevésbé lenne ésszerű az NSZK részvétele egy ilyen konferencián, ha addig nem mutatkoznék valamilyen köze­ledés a két német állam kö­zött. Brandt ezt a kijelentését igyekezett nem feltételként feltüntetni, de fontosnak tar­totta „teljes nyíltsággal, mint tényt” hangsúlyozni. Péter János nyilatkozatáról A továbbiakban a kancellár kijelentette: „Érdeklődéssel vettük tudomásul, hogy Cseh­szlovákia és a Magyar Nép­­köztársaság kormánya is érde­kelt az NSZK-val való viszony megjavításában. Péter János magyar külügyminiszter a nyugatnémet televíziónak adott interjújában egy gondo­latot vetett fel, amellyel az NSZK kormánya teljesen egyetért. Arra a kérdésre, hogy mi nyom többet a latban: a történelmi közösség vagy az ideológiai különbségek, a ma­gyar külügyminiszter nemcsak megerősítette ennek a két té­nyezőnek a létezését, hanem hozzáfűzött egy harmadikat is: a közös felelősségérzetet. Arra emlékeztetett, hogy Európában vannak a legrégibb kapitalista és a legrégibb szocialista or­szágok. Meg kell mutatnunk a vi­lágnak — mondotta —, hogy a háborús veszély elkerülése vé­gett készek vagyunk, ellenté­teinken túl, magunkra vállal­ni a közös felelősséget. Ezzel tökéletesen egyetértünk — hangoztatta Brandt kancellár.­­ „Nem tagadjuk az ellenté­teket, merti tagadjuk a társa­dalmi rendszerek különböző­ségét sem, de látjuk a közössé­get és a történelmi kapcsolato­kat is. Ez vonatkozik a két német államra is, amelyek kü­lönböző módon fejlődnek.” Az ellenzék vezérszónoka­ Brandt végül foglalkozott a Szovjetunióval, illetve Len­gyelországgal, részben már fo­lyamatban levő, részben ez­után indítandó tárgyalásokkal, és kifejezte reményét, hogy ezek a tárgyalások eredménye­sek lesznek. Brandt beszédével a Bun­destag ülése véget ért. A vita csütörtökön kezdődik. Az el­lenzék részéről eddig Kies­in­ger­, Strauss és Schröder je­lentkezett felszólalásra. A bonni kormánynak nem áll szándékában az NDP betiltása Bonnból jelenti a TASZSZ. Az NSZK kormányának nincs szándékában beadvánnyal for­dulni a szövetségi alkotmány­bírósághoz és követelni az NDP betiltását — mondotta Gertscher nyugatnémet bel­ügyminiszter, válaszolva a CDU—CSU frakció interpellá­ciójára a szövetségi gyűlés­ben. Több mint furcsának nevez­hető a bonni miniszternek a neonáci párttal kapcsolatos állásfoglalása. Hiszen elődje, Benda a maga idejében kije­lentette, hogy a belügyminisz­térium „elegendő anyaggal” rendelkezik, amely tanúsítja az NDP antidemokratikus jel­legét és alapul szolgál a párt betiltásához. Bírósági komédia Athénban • A görög diktatúra „nemzetellenes tevékenységgel’–vádolja távollétében Amballeioszt Londonból jelenti az MTI. Antoniosz Ambalielosz, a gö­rög diktatúra ellen küzdő ha­zafias front külföldi képvise­lője Londonban sajtóértekez­leten közölte, hogy a görög hatóságok letartóztatási pa­rancsot adtak ki ellene, s szerdán Athénban egy katonai különbíróság távollétében megkezdi a bírósági komédiát. A letartóztatási parancsot Ambatielosz kilencvenéves édesanyjának kézbesítették, aki Pireuszban lakik. A hatóságok azzal vádolják, hogy 1968 májusától — ami­kor Angliába érkezett — 1968 decemberéig „nemzetellenes tevékenységet” folytatott. Ez a tevékenység abból állt, hogy Ambalelosz „Londonban, Hamburgban, Brüsszelben, Kanadában és másutt támadta Görögországot és ellene uszí­totta a nemzetközi közvéle­ményt”. A görög tengerészek ismert vezetője derűsen biztosította az újságírókat, hogy bármi­lyen legyen is a hadbíróság ítélete, „bűnös tevékenységét” az eddigi szellemben, folytatni fogja a görög nép érdekében. Mint a UPI jelenti, a bíró­ság öt év börtönbüntetésre ítélte és 3300 dolláros bírság­gal sújtotta Ambatleioszt. Csütörtök, 1970. január 15. Brandt oldalazó taktikája A borm. kancellár parlamen­ti beszédét a „nemzet helyze­téről” nagy érdeklődéssel vár­ták egész Európában, noha eleve köztudomású volt, hogy a beszámoló aligha tartalmaz szenzációkat, de nem is jelent majd visszalépést az új nyu­gatnémet kormány ismert ál­láspontjától. Az érdeklődés fő­ként azért nyilvánult meg, mert közismert, hogy az úgy­nevezett „Ad­enauer-korszak” tulajdonképpen az elmúlt év őszén ért véget, amikor a szep­tember 28-i választások ered­ményeként a keresztényde­mokrata pártunió, a CDU— CSU, ellenzékbe szorult és a szociáldemokraták a liberáli­sokkal szövetségben alakítot­tak új kormányt. E pártszövet­ségen belül elég nagyok az el­lentétek belpolitikai kérdések­ben, de a külpolitikát ille­tően már a választások előtt kialakult az összhang: az SPD és az FDP egyaránt a másik német állam, a Német De­mokratikus Köztársasággal va­ló kapcsolatok normalizálását és a szocialista országokkal fennálló viszonyának javítását hirdette. A kiskoalíció már kezdetben iparkodott bizonyságát adni a realitások iránti érzékének. Aláírta a nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozó szerződést, diplomáciai előké­szítő eszmecseréket kezdemé­nyezett a Szovjetunióval az erőszakról való lemondásról, érintkezésbe lépett a lengyel kormánnyal gazdasági és poli­tikai megbeszélések céljából és hivatalosan elismerte, hogy a­ második világháború, majd az ezt követő hidegháborús poli­tika következményeként két német állam jött létre német földön. A szocialista országok mind­ezt pozitív mozzanatként érté­kelték már a külügyminiszte­rek prágai tanácskozásán, majd a párt- és állami veze­tők moszkvai értekezletén. A Moszkvában kiadot közös köz­lemény külön hangsúlyozza: „Ha az új nyugatnémet kor­mány megszívleli a történelem tanulságait, megszabadul a múlt tehertételétől és realiszti­kusan közelíti meg ama prob­lémákat, amelyek az európai államok közötti feszültség lét­rehozói — ezt a szocialista or­szágok éppen úgy, mint vala­mennyi békeszerető nép, csak üdvözölnék.” Ebben a szellemben intézett levelet Walter Ulbricht de­cember 21-én Gustav Heine­­mannhoz, az NSZK államel­nökéhez és terjesztett egy ki­lenc pontból álló államszerző­dés-tervezetet a bonni kor­mány elé. A szerződéstervezet­re, mint ismeretes, a nyugat­német államelnök érdemileg nem válaszolt, hanem a kor­mány hatáskörébe utalta a vá­laszadást. Willy Brandt parla­menti beszédét éppen ezért előzte meg várakozás, hiszen most a bonni parlamentben konkrét választ kellett volna adnia a tényszerű kérdésekre. A kancellár megkerülte a vá­laszadást, mégpedig olyan for­mában, hogy bejelentette: a közeljövőben ellenjavaslatot fog tenni. Egyórás beszédében mindössze azt fejtegette, hogy a bonni kormányt az ellenja­vaslat kidolgozásában milyen elgondolások vezérlik majd. Hosszas huzavona előzte meg egyébként is a bonni kormány­fő nyilatkozatát. Már maga az a tény, hogy három hetet kel­lett várni a hivatalos állásfog­lalásra, a bizonytalanságról tanúskodik. Köztudomású ezen kívül, hogy Brandt eredetileg tervezett jelentését a „nemzet helyzetéről” — amelyet egy külön bizottság dolgozott ki — néhány nappal ezelőtt korri­gálni kellett. A kormány egy része ugyanis túlzottnak talál­ta, a másik része pedig keve­sellte a nyilatkozat érdemi ré­szét. A kancellár ezért kényte­len volt változtatni a szövegen, külön megbeszélést folytatott pártjának vezetőivel és a koa­lícióban részt vevő FDP kép­viselőivel, majd az ellenzéki CDU—CSU parlamenti frak­ciójának szószólóival is. E megbeszélések után visszako­zott B­randt eredeti elgondolá­sától és helyezte beszédében a fő hangsúlyt a két német ál­lam „nemzeti egységének” megvalósítására. Már az előz­­ményekből következtetni lehe­tett tehát arra, hogy olyan kompromisszum jön létre, amely meghosszabbíthatja ugyan a bonni koalíciós kor­mány fennmaradását, de adós marad a válasszal a szocialis­ta országok konkrét kezdemé­nyezéseire. Figyelembe kell venni ter­mészetesen, hogy a Brandt— Scheel kormány helyzete nem könnyű, öt olyan okot is meg­nevezhetünk, amely a gyakor­latban határt szab elgondolá­sai érvényesítésének. Ezek a következők: 1. mindössze 12 szavazattöbbséggel rendelke­zik a bonni parlamentben; 2. a szociáldemokraták koalíciós partnere, az FDP eléggé hete­­­rogén, a párt jobbszárnyának kiválása és csatlakozása a CDU—CSU-hoz — Erich Men­­de volt pártelnök vezetésével — azonnal véget vetne a koa­líciónak; 3. nyomasztja a koa­líciós kormány kezdeményezé­seit az elmúlt húsz eszten­dő hidegháborús politikája, amelynek kudarca ugyan nyil­vánvaló, de még nem tudato­sult az egész nyugatnémet közvéleményben; 4. ebben az esztendőben az NSZK öt tar­tományában kerül sor válasz­tásokra; Hamburg és Hessen biztos szociáldemokrata győ­zelmet ígér ugyan, Bajoror­szágban valószínűleg Strauss pártja, a CSU marad hatal­mon, a Saar-vidéken kiegyen­súlyozottak az erőviszonyok, viszont kérdéses, hogy a 18 milliós lakosú Észak-Rajna- Vesztfália-i­ tartományban — ahol az NSZK lakosságának egyharmada él — megma­rad-e az egy képviselővel ren­delkező SPD—FDP többség; 5. a nyugati szövetségesek köré­ben, a sajtóban, valamint a politikusok nyilatkozataiban naponta találkozhatunk azon­ban a Brandt—­Scheel kor­mány „keleti politikája” irán­ti fenti érzésekkel és ezek esetleges hatásával a nyugati kapcsolatokban. Az XSZK­ kormányfőjének mindezt szem előtt kellett tar­tania, amikor a nemzet helyze­téről nyilatkozott a bonni par­lamentben, ám egy politikus megítélését éppen az határoz­za meg, hogy, az, adott hely­zetben, ,a realitások figyelem-" bevételével, mmiképpen hatá­­roz. Nyilvánvaló — és ezt fej­tette ki Péter János magyar külügyminiszter is a nyugat­német televíziónak adott nyi­latkozatában —, hogy Bonn új keleti politikája csak az NDK nemzetközi jogi elisme­résén keresztül vezethet siker­re. A magyar külügyminiszter ■nyilatkozatát egyébként a nyugati, maga a nyugatnémet sajtó is pozitív értelemben kommentálta, mi több, a bon­ni kancellár is kitért a nyilat­kozatra, hangsúlyozván, hogy az NSZK kormánya teljesen egyetért ama újonnan felvetett gondolattal, miszerint a törté­nelmi közösségen és az ideo­lógiai különbségeken kívül még egy harmadik tényező is fontos az európai biztonság szempontjából: a közös felelős­ségérzet. Brandt viszont nem idézte, amit Péter János kü­lön hangsúlyozott és ami va­lamennyi szocialista ország alapvető politikája: „Diplomá­ciai kapcsolataink rendezése akkor válhat aktuálissá, ha az megfelel az európai biztonság erősítése ügyének; ezeket a fejleményeket megkönnyítené a két német állam kapcsolatai­nak rendezése.” Brandt kancellár beszédében tehát alig közeledett a reali­tások­­ elismeréséhez, volta­képp nem lépett előre, sőt úgy tűnik, ink­ább az oldalazó tak­tikát választotta. Vámos Imre ›‹ (Belgrád, Tanjug) Belg­­­­rádban szerdán befejeződtek a jugoszláv­—román hivatalos tárgyalások és elkészítették a záróközleményt. ›› (Ouagadougou, AFP) A Thant ENSZ-főtitkár szerda délután Felső-Volta fővárosá­ba, Ouagadougouba érkezett. A repülőtéren Sangoule Lami­­zana alezredes, az ország el­nöke fogadta.­­­ (Guatemala City, Reuter) Kedden éjszaka Guatemala Cityben lelőtték José Lopez Castanzara rendőrparancsno­kot, amikor kocsijával a vá­ros hírhedt, úgynevezett 3. számú zónájába érkezett. A kíséretében levő detektív sú­lyosan megsebesült. A me­rényletet kapcsolatba hozzák a küszöbönálló általános vá­lasztásokkal.

Next