Magyar Nemzet, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

Vasárnap, 1970. március 1.. Magyar Nemzet Szent-Györgyi könyve, Nixon pásztor „AZ ŐRÜLT MAJOM’-BAN. legújabb könyvében, Szent- Györgyi Albert a tudós felelős­ségével és hetvenhat esztendő gazdag tapasztalataival vizs­gálja az Egyesült Államok helyzetét és a jövő várható alakulását. Egyelőre csak hosz­­szabb ismertetésekre vagyunk utalva, mert a könyv még nem érkezett meg hozzánk, s így legfeljebb következtetni tudunk mondanivalójának lé­nyegére. Így sem érdektelen azonban összevetni Nixon el­nök negyvenháromezer szavas nemzetközi beszámolójával. Talán nem teljesen igazságos egyugyanazon mérlegre tenni egy tudós töprengő kétségeit és a gyakorló politikus propa­gandának is szánt, fejtegetéseit, már csak a műfaji különbségek miatt sem. De mivel a két mű tárgya nagyjából azonos, és mivel csaknem egyidőben ke­rültek a nyilvánosság elé, óha­tatlanul kínálkozik az össze­hasonlítás lehetősége. „Az amerikai társadalom halál-orientációja” — állapítja meg Szent-Györgyi. „Ha fi­gyeljük és olvassuk újságjain­kat, azok tele vannak háború­val, gyilkossággal, atombombá­val, több robbanófejes rakétá­val, mérges gázzal, baktérium­fegyverrel, napalmmal, lomb­­talanítással, fojtó bacilusok­­kal. Eszméink halál-orientá­­ciójúak.” Mintegy illusztrálás gyanánt Nixon elnök „Új stratégia a békéért” című jelentésében kü­lön fejezet foglalkozik a raké­tákkal, számos említés történik a nukleáris elrettentésről, az eddigi NATO-stratégia fenn­tartásáról, a Varsói Szerződés országainak „lehetséges táma­dásáról”, a taktikai nukleáris fegyverek európai alkalmazá­sáról és a hagyományos fegy­verzetek szerepéről. DE NE VÁLASSZUK az összehasonlításnak ezt az ol­csó formáját, inkább vizsgál­juk a helyzetelemzésben és a szükséges tennivalókban mu­tatkozó különbségeket. Mind­ketten abból, indulnak ki, hogy az emberiség új korszakhoz ér­kezett. Csakhogy Szent-Györ­gyi ezt a tudomány fejlődésé­ből vezeti le s különösen ki­emeli az elektronok, a kvantu­mok, a radioaktivitás és a re­lativitás felfedezésének korsza­kos jelentőségét, míg a „Nixon­­doktrína” (maga az elnök ne­vezte így fejtegetéseit) a víz­választót az erők egyensúlyá­ban, a szovjet—kínai viszony megromlásában véli felfedezni, más szóval az új korszakot a régi hatalompolitikai elvek alapján szemléli. Teljesen iga­za van tehát Szent-Györgyi­­nek, amikor azt mondja: „Vé­leményem szerint nincs megol­dás, mert olyan mély kerékvá­gásban haladunk, hogy képte­lenek vagyunk megfordulni. A túlélés egyetlen útja az új kez­det. Az ember óriási erők bir­tokába jutott. Csak akarni kel­lene és megteremthetnénk az éhség, a járvány, a rák és a túlterhelés nélküli világot, el­érhetnénk mindent, amit csak óhajtunk. Ellenkező esetben elpusztíthatjuk önmagunkat... jelenleg a pusztulás útján ha­ladunk.” Miért? Mert a halál­­orientációjú amerikai társada­lom vezetői képtelenek alkal­mazkodni a megváltozott vi­szonyokhoz. A dinoszauruszok elpusztultak, mert hiányzott belőlük az alkalmazkodás ké­pessége. Ez az a pont, ahol befejez­hetnénk az összehasonlítást és áttérnénk annak vizsgálatára: felfedezhető-e a Nixon-doktrí­­nában az alkalmazkodás ké­pessége vagy legalábbis szán­déka? HISZEN A VÍZVÁLASZ­TÓT átlépve (ez is az ő kife­jezése) az amerikai politika új korszakának elnöke akar lenni, ezért is határozta meg az ame­rikai politikai stratégiát a het­venes évekre és tovább menve, hogy az Egyesült Államok „lé­pést tarthasson a nemzetközi kapcsolatok új korszakával”. A Le Monde enyhe iróniával „pásztorlevél”-nek keresztelte el az üzenetet, amely „ma már szinte mindenütt elfogadott általánosságokat tárgyal”. Az Economist hasonlóképpen a nagy szövetségessel szemben megengedhető szelíd gúnnyal említi, hogy Nixon minden bi­zonnyal a legortodoxabb ame­rikai elnök a második világhá­ború óta s különös módon ép­pen ő akar alkalmazkodni a forradalmian új viszonyokhoz. Az elnöki mű szerint, a hetve­nes évek „nagy képzelőerejű gondolatokat” igényelnek. Ez­zel teljesen egyet lehet érteni. Csakhogy a 43 000 szóból ne­héz kirostálni ezeket a gondo­latokat. De feltételezzük, hogy a három alappillér — partner­ség, erő, készség a tárgyalá­sokra — magában rejtheti a képzelőerő vasbeton magját. A partnerség, ha kicsoma­goljuk a jól hangzó mondatok­ból, nem jelent mást, minthogy Amerika a katonai terheket­­és egyéb terheket is az eddi­ginél jobban meg­­akarja osz­tani szövetségeseivel, mert így talán több jutna a hazai égető problémák megoldására Nyu­­gat-Európa és Japán nyúljon tehát jobban a zsebébe És mit kap ennek ellenértékeként? A konzultáció lehetőségét. „Az egyeduralmi helyzetből a part­nerség felé kell haladnunk” — mondja az üzenet. Az Econo­mist a maga fanyar logikájá­val ezt így fordítja le a sziget­­ország lakói számára érthetőbb angol nyelvre: „Elképzelhető, hogy 1976-ban Amerika vala­mivel kevesebbet és mi vala­mivel többet fogunk fizetni a közösbe. Ez a szolid magja az elnöki fogalmazásnak. Tiszte­letre méltó politika, ámbár aligha lehet a nemzetközi kap­csolatok forradalmi változásá­nak nevezni.” ÁZSIÁT ILLETŐEN a part­nerségnek különleges értelme van. Egy nemzedék életében amerikai hadseregek három­szor keltek át a Csendes-óceá­non s ebből le kellett vonni a tanulságokat, amelyek abban foglalhatók össze, hogy Ameri­ka ázsiai háborúit ezentúl első­sorban ázsiaiak vívják s csak a legszükségesebb mértékben amerikaiak. Az erő kérdésről a jelentés nem mond semmi újat. Ismét, mint eddig is a Szovjetunió rakéta-nukleáris erejére hivat­kozva Amerika további fegy­verkezését szükségesnek tartja, bár az új fegyvereikre való te­kintettel a több mint három­ezer külföldi támaszpontot csökkenthetőnek véli. A tárgyalási készségről szóló fejezetben lehetne a legtöbb valóban új kezdeményezés. Ehelyett a szerző azzal vádolja a Szovjetuniót, hogy „nem gyakorol segítőkész befolyást Párizsban az észak-vietna­miakra” és „a közel-keleti megbeszéléseken hasonlókép­pen nem tapasztaltuk a szov­jet fél gyakorlatias és építő jellegű rugalmasságát...” E két megállapítással aligha ér­demes bővebben foglalkozni, hiszen köztudomású az ameri­kai tárgyaló fél merevsége Párizsban (ezt Harriman és Cabot-Lodge is elismerte) és az Izraelnek nyújtott messze­menő politikai és katonai tá­mogatás Egyedül a stratégiai nukleá­ris fegyverek korlátozásáról folytatandó tárgyalásokat rész­letezi a jelentés, egyéb kérdé­sekben nem lépi túl az eddigi jelszavak körét. Különösem szembetűnő a határozott tar­tózkodás az európai értekezlet­tel és az európai kérdések kor­szerű rendezésével szemben AZ ÚJ GONDOLATOKAT tehát hiába keressük a jelen­tésben, amely nagyhangú címe ellenére nem tartalmaz emlí­tésre méltó kezdeményezése­ket Egy érzés azonban a szer­zők akarata ellenére átüt a szavak ezrein. Éspedig az Egyesült Államok vezetőinek csökkenő önbizalma, párhuza­mosan az elszigetel­ődési tüne­tekkel Mintha az ország a ki­felé tekintés felforrósodott ál­lapotából a hazai bajok sűrű­södése miatt mindinkább a befelé nézés sáncot taxáé hú­zódna vissza. Az új korszak készületlenül találja az amerikai társadal­mat Bár a jelentés igyekszik az ellenkező érzést kelteni, mégis azt mutatja, hogy a Nixom-kormány e doktrínával nem tett bizonyságot a Szent- Györgyi professzor által oly fontosnak mondott alkalmaz­kodási képességről Pethó Tibor Hazaérkezett a szocialista írószövetségek tanácskozásáról a magyar küldöttség Bukarestben pénteken vé­get ért a szocialista írószövet­ségek vezetőinek tanácskozása. Az értekezlet befejezését kö­vető sajtókonferencián Zaha­­ria Stancu akadémikus, a ro­mán írószövetség elnöke mon­dott megnyitó beszédet Felszó­lalt Georgij Markov, a szov­jet írószövetség titkára, Geor­­gi Dzsagarov, a bolgár író­­szövetség elnöke, Fritz Selb­­mann, az NDK írószövetségé­nek elnökhelyettese, Darvas József, a Magyar Írók Szö­vetségének elnöke, Udvali, a mongol írószövetség elnöke, A. Plavka, a szlovák írószövet­ség elnöke és Luis Rivera Guardias, a kubai írószövet­ség képviselője. A magyar íródelegáció szombat délben érkezett visz­­sza Budapestre. A küldöttség vezetője, Darvas József el­mondta, hogy az értekezlet célja az volt, hogy a tanács­kozáson részt vett írószövet­ségek képviselői megismertes­sék egymást a hazájuk iro­dalmi életében jelentkező új irányzatokkal, szellemi áram­latokkal — a problémákat sem hallgatva el — Az együttműködés lénye­ges része, a fordítások ügye — mondta az írószövetség el­nöke. — E tekintetben a bu­karesti találkozón elismerés­sel nyilatkoztak a delegátu­sok arról a munkaformáról, amelyet a Magyar Írók Szö­vetsége előbb a szovjet író­szervezettel, majd a lengyel írószövetséggel valósított meg: vegyesbizottságot hoztak létre a fordítások, és az irodalmak megismertetésének szorgalma­zására. — Munkaértekezlet lévén, határozatokat, kötelező érvé­nyű deklarációkat nem hoz­tunk. A kölcsönös könyvki­adások tekintetében a rész­vevő országok vezetői egyet­értettek a művek átültetésé­nek, széles körű propagálásá­nak dolgában. Elismeréssel fo­gadták a találkozó részvevői a magyar küldötteknek azokat a híreit, amely szerint van már példa az együttműkö­désben a konkrét témákról megrendezett szimpozionokra. Nemrégiben Budapesten a lengyel és a magyar írószö­vetség együttműködésében a lengyel irodalom magyaror­szági helyzetéről rendeztek szimpoziont. Most a román írószövetséggel történt meg­állapodás: ez év őszén az elkötelezettség és az írói szu­verenitás témáját tűzik napi­rendre. Az idén a Szovjet­unióban megrendezik a ma­gyar dráma és a magyar iro­dalom ünnepi hetét. Az ehhez kapcsolódó szimpozion címe: A modern hős az új dráma­­irodalomban. A szocialista írószövetségek vezetőinek jövő évi találkozó­ját Moszkvában rendezik meg. Kétmillió kötet hétfőtől féláron Kétmillió kötet könyv fél­áron kerül forgalomba hétfő­től. A könyvterjesztő vállala­toknak a Könyváruházban szombaton megtartott sajtó­­tájékoztatóján elmondták, hogy nem elavult könyvek vásáráról van szó, hanem a raktárakban levő készletek „megmozgatásáról”. A többi között olyan értékes könyvek vásáráról, amelyek viszonylag magas áruk miatt nem voltak kelendők. A vásárlást, váloga­tást megkönnyítő ajánló jegy­zékekből kiderül: a három­hetes vásár idején szépiro­dalmi remekművek, ismeret­­terjesztő és tudományos köny­vek, szótárak, lexikonok és gyermekkönyvek között válo­gathatnak a könyvbarátok. Elutazott a csehszlovák belkereskedelmi küldöttség Stepan Horniknak, a Cseh Szocialista Köztársaság keres­kedelemügyi miniszterének vezetésével február 25—28 között csehszlovák belkeres­kedelmi küldöttség tartózko­dott hazánkban. A küldöttség tanulmányozta a főváros ke­reskedelmi és vendéglátó há­lózatát, tárgyalt a magyar belkereskedelem vezetőivel a kereskedelemirányítás új mód­szereiről, a kereskedelmi há­lózatfejlesztés kérdéseiről. A delegáció vezetőjét fogadta dr. Ajtai Miklós, a Miniszter­tanács elnökhelyettese. Felmentés — kinevezés Az Elnöki Tanács dr. Sím­a Jenőt bécsi nagyköveti meg­bízatása alól — érdemeinek elismerése mellett — felmen­tette. Egyidejűleg a Magyar Népköztársaság bécsi nagykö­vetévé Kurján Sándort, a Külügyminisztérium csoport­főnökét nevezte ki. Az Elnöki Tanács Zsigmond Zoltánt, a Külügyminiszté­rium főosztályvezetőjét rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetté nevezte ki és megbízta a Magyar Népköz­­társaság algíri nagykövetségé­nek vezetésével. * A Minisztertanács Rt. Simó Jenőt művelődésügyi minisz­terhelyettessé nevezte ki Egy fiatal partizán emléke A­­ Horvátország terüetén harcoló német balkáni had­sereg 1945 februárjában át akart törni a Dráván, hogy hátbatámadja a Dunántúlon előrenyomuló szovjet és bol­gár hadsereget. A barcsi Drá­­va-hidat partizánok védelmez­ték, köztük a legendát hírű magyar Petőfi Sándor parti­zánbrigád tagjai. A fasiszta túlerő ellen nem tudták tar­tani a hidat és ezért kény­telenek voltak felrobbantani. Fábián Béla 16 éves málfai bányá­szfiú hajtotta végre a robbantást, aki közben életét vesztette. A Mecsekben levő kis­bá­nyás­zf­alu­ bán Mánfán szomba­ton ünnepségen emlékezett meg a KISZ és a Hazafias Népfront komlói bizottsága a negyedszázada hősi halált halt fiatal partizán áldozatvállalá­sáról. Az ünnepségen részt vett Fábián Béla édesanyja, tetsvére és a Petőfi-brigád több tagja is. A bányászfiú szülőházánál emléktáblát he­lyeztek el A Lánchíd / • # / f •• m •* új fény köntöse Budapest már eddig is han­gulatos esti városképe újabb látványossággal gyarapszik: hazánk felszabadulásának ne­gyedszázados évfordulója tisz­teletére díszkivilágítást kap a főváros több jellegzetes pontja. A legnagyobb feladatot a Lánchíd kivilágítása jelentet­te. A szakemberek választása — több megoldási lehetőség közül — az úgynevezett „pontvilágításra” esett. A láncívekre és a korlát hosz­­szában a hídpályára több mint ezer kisméretű lámpa­testet helyeznek el. A kapu­zatok eddigi, hagyományos vi­lágítását megtartják, s jód­­lámpák fényével erősítik. A Lánchíd fényköntöse több mint egymillió­ forintba kerül. A Bécsikapu kivilágítását ugyancsak fénysorokkal old­ják meg. Kiss István szob­rászművész tanácsköztársa­sági emlékműve és a felvonu­lási téren álló vöröskatona is díszkivilágítást kap. Budapestnél tetőzött a Duna A Duna árhulláma szombat­ra virradóra Budapestnél 581 centiméteres szinttel tetőzött. A vízügyi szakemberek sze­rint ez egy hét alatt több mint három és fél méteres duzza­dást jelent a folyam budapesti szakaszán. Szombat délig már apadt a víz 4 ce­n­ti­méterrel. A továbbiakban is apadást vár­nak, s már csak Rajka és Gö­­nyü között tartották fenn a védelmi készültséget. Szerdára összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. pa­ragrafusának második bekezdése alapján az országgyűlést 1970. március 4-én, szerdán délelőtt 11 órára összehívta. Közlemény a KGST végrehajtó bizottságának 45. üléséről Moszkvában február 24-től 27-ig megtartották a KGST végrehajtó bizottságának 45. ülésszakát. Az ülésszakon részt vett: Sesezar Avramov, a Bol­gár Népköztársaság Miniszter­tanácsának elnökhelyettese, Frantisek Hamouz, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kormányának elnökhelyettese, Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertaná­csának elnökhelyettese, Apró Antal, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány el­nökhelyettese, Damdingijn Combozsav, a Mongol Népköz­­társaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, Gerhard Weiss, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese, Gheorghe Radulescu, a Román Szocialis­ta Köztársaság Minisztertaná­csának elnökhelyettese és Mi­hail Leszecsko, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövet­sége Minisztertanácsának el­nökhelyettese. Az ülésen P. Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság kép­viselője, a lengyel Miniszter­­tanács elnökhelyettese elnö­költ. A KGST soron levő üléssza­kának előkészítésével kapcso­latban a végrehajtó bizottság megvitatta a KGST 24. ülés­szaka beszámolójának előké­szítését a KGST 23. (különle­ges) ülésszakán hozott határo­zatok megvalósítása érdekében végzett munka menetéről. A KGST végrehajtó bizott­ságának ülésein folytatták azoknak a kérdéseknek a meg­vitatását, amelyek összefügge­nek a KGST-tagállamok kö­zötti együttműködés további elmélyítése és tökéletesítése komplex távlati programterve­zetének előkészítésével. Meg­vitatták egyebek között a vég­rehajtó bizottság elnöke és a tanács titkára által előkészített javaslatokat e program minta­vázlatáról, struktúrájáról és előzetes tartalmáról, valamint esetleges joga megfogalmazá­sáról. ) A végrehajtó bizottság hatá­rozatot hozott a jelzett anya­gok további kidolgozásának rendjéről és határidejéről az­zal, hogy azt a végrehajtó bi­zottság 46. ülésszaka elé ter­jessze. M. Bajbakov, az első mun­kacsoport elnöke, a Szovjet­unió Minisztertanácsainak «Öl­nökhelyettese, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának el­nöke a végrehajtó bizottság «’s terjesztette a munkacsoport­ju­tán elkészített anyagokat a KGST-tagállamok minisztériu­mai, hivatalai, gazdasági szer­vezetei, tudományos kutatóin­tézetei és tervező irodái közöt­ti közvetlen kapcsolatok meg­teremtésének elveiről, rendjé­ről, szervezeti, gazdasági és jogi előfeltételeiről a felek szerződéses viszonya, anyagi érdekeltségének növelése és felelősssége alapján. Ez a munkacsoport javasla­tokat terjesztett elő az érde­kelt országok által létesítendő nemzetközi szervezetek lehet­­séges szervezeti formáira és funkcióira vonatkozólag is. A végrehajtó bizottság jóváhagy­ta az e kérdésekről szóló be­számolót és elhatározta, hogy azt a tanács 24. ülésszaka elé terjeszti. A végrehajtó bizottság meg­vitatott néhány valutáris­ pénz­­ügyi és külkereskedelmi kér­dést, amelyet Bíró József, a külkereskedelmi kérdésekkel foglalkozó munkacsoport elnö­­ke, a Magyar Népköztársaság külkereskedelmi minisztere, Walter Halbritter miniszter, e munkacsoport alcsoportjának elnöke, a Német Demokratikus Köztársaság árhivatalának ve­zetője, V. Garbuzov, a KGST pénzügyi és valutáris állandó bizottságának elnöke, a Szov­jetunió pénzügyminisztere, J. Trendota, a pénzügyi és valu­táris munkacsoport elnöke, a Lengyel Népköztársaság pénz­ügyminisztere terjesztett elő. Egyebek között megvitatták a nemzetközi beruházási bank megalakításáról szóló egyez­ménynek és alapokmánynak előzetes terveit. A végrehajtó bizottság ülés­szakán megvitatták továbbá a szocialista világrendszer gaz­dasági problémáival foglalkozó nemzetközi intézet tervét. A barátság és a kölcsönös megértés légkörében ülésezett a végrehajtó bizottság. Dr. Horgos Gyula előadása a Gépipari Tudományos Egyesületben Szombaton délelőtt ünnepi ülést tartott a Gépipari Tu­dományos Egyesület. Varga József dr. akadémikus, az egyesület elnöke megnyitója után Horgos Gyula dr., kohó- és gépipari miniszter, a gép­ipar időszerű kérdéseiről és feladatairól tartott előadást. A miniszter előadása után Kuti Lajos, a Szerszámgép­ipari Művek vezérigazgatója, az egyesület főtitkára terjesz­tette elő főtitkári beszámoló­ját, majd kiosztották a Pat­tantyús Ábrahám Géza-díjat, az egyesület érmeit és mi­niszteri kitüntetéseket, jutal­makat adtak át. Bérrendezés a felsőoktatási intézményekben Ismeretes, hogy a kormány határozatot hozott a felsőok­tatási intézmények oktatóinak, technikai és egyéb dolgozói­nak béremelésérő­l. A kor­mányhatározat értelmében március 1-i hatállyal az okta­tók átlagosan 17 százalékos, a különböző más kategóriák­ban dolgozók pedig átlagosan 9 százalékos béremelésben ré­szesülnek. A bérrendezés mintegy 10 500 oktatót és 13 800 műszaki, gazdasági, ad­minisztratív és kisegítő dol­gozót érint. A bérrendezéssel kapcsolat­ban dr. Polinszky Károly mű­velődésügyi miniszterhelyettes elmondotta, hogy a felsőok­tatási intézmények oktatóinak és dolgozóinak eddigi bérszín­vonala az utóbbi időben már nemcsak bérpolitikai problé­mákat okozott, hanem komo­lyan gátolta az intenzívebb oktató-nevelő munkát, és a tudományos feladatok végre­hajtását is a felsőoktatási in­tézményekben. A többi között nehezítette az oktatói után­pótlást is.­­ — A kormányhatározat — mondotta a miniszterhelyet­tes — megszünteti a felsőok­tatási intézményekben az ed­dig merev, elsősorban a szol­gálati időn alapuló bérezést, és jobban szolgálja majd a mennyiségi és minőségi mun­ka értékelését és elismerését. Az új bérrendszer biztosítja azt is, hogy a felsőoktatási intézmények dolgozóinak bé­re háromévenként — az utasí­tásban munkakörönként meg­határozott összeggel, 80—150 forintig — automatikusan emelkedjék. A bérnövekedés­nek természetesen nem ez az egyetlen útja, mert ezen túl­menően az évenként biztosí­tott bérfejlesztés is további lehetőséget ad erre. A felső­­oktatási intézmények a külső előadók részére intézményen­ként és a foglalkozások jelle­gének megfelelően az óradíja­kat 25—80 forint között álla­píthatják meg, ezen belül az összeg nagyságát a rektor ha­tározza meg, az előadások színvonalának figyelembevé­telével.

Next