Magyar Nemzet, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-02 / 205. szám
4 A 11 televízió műsoráról MlBlllHHlllllliJBIÍIW'llilltlWtimHIUllUléWiUllllítaU.'hllUKUlHIililllllMtttlUllltllMIIUlllllillHHlllllimiHIIUIilinillilMlllitiHimiMlUaillllHIWIIIIllilHUIiimilllilllllilUtijy Főműsorok Az elmúlt hét programja is mutatja, hogy a televízió tulajdonképpen milyen sokféle igényt kíván kielégíteni. Volt ezen a héten főműsorban klasszikus mű — Az apósok —, mai dráma — Gellérthegyi álmok —, irodalmi műsor — Nyitott könyv —, külföldi sikerfilm — Egy nap a parkban —, krimi — Hamis Izabella —, sőt amolyan békében andalító operett is, a Mosoly országa. Műsorszerkesztő a talpán, aki ezt így összeállította. Dicsőségét viszont csorbítja, hogy vasárnap két portréműsor került egymás mellé, Horváth Ferencé és Török Erzsébeté, továbbá a kitűnő szombat éjszakai játékfilmet olyan késői időpontban mutatták be, amikor az igényesebb, irodalom- és művészfilmkedvelő nézők, akik feltehetően nem nézték végig az operettet, már aligha maradtak fenn, a Mosoly országának rajongói pedig aligha tartották érdemesnek, hogy éjfélkor még megtekintsék e megrázó bemutatót. Ezt a szombat éjszakai műsort megtakaríthatták volna, annál inkább, mert az éjfélkor éterbe szórt rövidfilm, A reménykedés kínjai a „novellairodalom gyöngyszemei” sorozat egyik legszebb darabja, szélesebb nézőközönséget érdemelt volna meg. Tekintsük át sorrendben a főműsorokat. Az Egy nap a parkban annak idején nagy sikert aratott. A képernyőn most csalódást okozott Hiába, a neorealizmus szórakoztató filmjei sem örökéletűek. A csalódásba bosszankodás is vegyült. Olyan bosszankodás, amelyet a szakemberek előre tudhattak. Az eredetileg feliratozott kópiákat a nézők többsége nem tudja élvezni. Az apró betűket nehéz elolvasni. A nézők pedig „elkényelmesedtek” — hiszen nem volt mindig szinkronizálva minden játékfilm a tévében —, a televízió kényeztette el őket. Most, ha egyszer-egyszer nem tud feliratmentes kópiát szerezni, nyelheti a szidalmakat Ezt azonban tudomásul kell venni. Olyannyira, hogy a televízióban meg kellene fontolni: ha már nem tudnák szinkronizálni, vagy olyan kópiát beszerezni, amelyre a nagyobb betűkből álló felirat rávetíthető, le kell mondani a bemutatóról, vagy végső esetben visszatérni a régi, kezdetleges módszerhez, az aláírás felolvasásához. Egyébként ma már ritka, hogy csak ilyen, előre feliratozott kópiát mutat be a televízió. Ha mégis előfordul, mindig ellenérzést vált ki. Olyan filmért, mint az Egy nap a parkban, nem érdemes az ellenérzést megkockáztatni. A jól illeszkedő, ügyes magyar szinkron tette egyébként némiképp emlékezetessé Az apósok című Goldoni-komédia középszerű, nyugatnémet tévéváltozatát. A Hamis Izabella viszont jellegzetesen mozifilm. Képernyőn kevésbé élvezhető, olykor sötétek a képek. A magyar krimi mégis jól vizsgázott a televízióban. Élvezhetőnek és veszélytelenül szórakoztatónak bizonyult . A hét egyetlen, hazai televízió-műteremben készített főműsora, a Nyitott könyv új adása, Lengyel József regényének, az Újra a kezdetnek ismertetése. A regény mai irodalmunk jelentős műve. Az ismertetés, jóllehet fontos jeleneteket illusztrál a műből, nem tartozik a sorozat legjobb adásai közé. A műsor nem adta vissza eléggé a könyv atmoszféráját. Legérdekesebb, legemlékezetesebb perceit Lengyel József személyes jelenlétének köszönhetjük. A szombat Szu Csongé. A Mosoly országa nagyoperett, látványos előadásban, éppen úgy, ahogy 30—40 évvel ezelőtt játszották volna. A kis képernyőn természetesen nem egészen az „igazi”, de sokan bizonyára így is örültek neki. S akik nem örültek, legfeljebb a fogukat szívhatták. A televízió ünnepélyesen „tömegigényt” elégített ki, „népszórakoztatást” végzett. S talán lehet remélni, hogy akik szombaton elandalodnak szegény Szu Cseng szomorú szíve felett, a valóságnak hazudott illúziók felett, vasárnap is kinyitják a készüléket és megnézik a játékban tükrözött valóságot, Karinthy Ferenc kitűnő, mélyen igaz drámáját, a Gellérthegyi álmokat. Ilyen hát pillanatnyilag egy csatornán egy héten a műsorpolitika: belefér Lehár és Lengyel József, legfeljebb Lehár előkelőbb státust kap, több időt, pazarabb kiállítást. Az írónak pedig be kell érnie néhány sovány illusztrációval és három fifikus kritikussal Röviden A Röpülj, páva nemcsak őstehetségeket mutatott be. A népdalt tanulmányozó, tudatosan éneklő fiatalok egész sorát is felléptette. Most Török Erzsébet személyében a „professzor” jelent meg a képernyőn, egyike azoknak, akiktől akarva, akaratlan minden fiatal énekes tanul, ha művészfokon próbál népdalt előadni. A zenei élményt, az előadás szépségét még az időnként mutatkozó túlrendezettség sem csorbította. Ez utóbbi egyébként bocsánatos bűn, ha tekintetbe vesszük a körülményeket. A portréfilm ugyanis Csenterics Ágnes első önálló rendezése. Nem ő az első és biztosan nem az utolsó, aki ilyenkor dicséretes buzgalmában kissé túllő a célon. A triticale a búza és a rozs hibridje. Ezt eddig feltehetően nem sokan tudták. Azt még kevésbé, hogy Magyarországon szorgos kutatások folynak e bőven termő gabonafajta kifejlesztése érdekében. Farkas István, Pálfalvi Nándor és Petrovátz István filmje dr. Kiss Árpád triticate-kutató munkájáról az érdekes és hasznos információk körébe tartozik. Ezzel a televízió egyik legfontosabb feladatát teljesíti. Szerencse kísérte ezúttal A TV Galériáját. A soros kiállító, Asszonyi Tamás éremművész, s a kis formátumú plasztika jól érvényesül a képernyőn, jobban, mint például a festmények. S köszönhető az adás sikere a tárlatvezetőnek, dr. Fehér Zsuzsa műtörténésznek is, aki nemcsak szakszerűen, hanem érdekesen, s könnyen érthetően ismertette a műveket. Vilcsek Anna Lezárult az egyetemi és főiskolai felvételi fellebbezési eljárás Augusztus utolsó napjaiban a Művelődésügyi Minisztériumban elbírálták a tárcához tartozó egyetemi és főiskolai felvételi fellebbezési kérelmeket. A korábbi évekhez hasonlóan ugyanis a felvételi vizsgán megfelelt, de hely hiányában elutasított jelentkezők az egyetem döntése ellen fellebbezhettek. A beérkezett kérelmeket az MM, az MSZMP KB, a KISZ KB, a SZOT képviselőiből, valamint az egyetemek vezetőiből alakított bizottság gondosan mérlegelte, majd az ilyen célra fenntartott helyeket a legrátermettebb fiataloknak juttatta. Az érdekeltek rövidesen írásos értesítést kapnak attól a felsőoktatási intézménytől, amelyben felvételi vizsgát tettek. Idegenforgalmi nyári egyetem Az Országos Idegenforgalmi Tanács 11 napos idegenforgalmi nyári egyetemet rendez, amelyre számos országból érkeznek hazánkba olyan idegenforgalmi szakemberek, akik kapcsolatban állanak a magyarországi turizmussal. Az idegenforgalmi nyári egyetem ma, szeptember 2-án nyílik, délelőtt 10 órakor a Kossuth Klubban. A megnyitó után dr. Ortutay Gyula akadémikus tart előadást A magyar folklór sajátosságai és szerepe az idegenforgalomban címmel. A vendégek ellátogatnak Kecskemétre, Kalocsára, Debrecenbe, megtekintik a Hortobágyot, megismerkednek Egerrel és Mezőkövesddel, majd körülutazzák a Balatont Ruggiero Mastroianni első filmszerepét játssza Carmine Galone olasz rendező Scipio Africanus című történelmi filmjében. Partnere: fivére, Marcello Mastroianni. Magyar Nemzet Meghalt Francois Mauriac Ismét búcsúznunk kell az élő klasszikusok egyik legnagyobbjától. Francois Mauriac hétfőn este meghalni tért haza párizsi lakásába. Elgyöngült tekintetét még végigjárathatta könyvein, megszokott bútorain, majd másodízben vonult be a halhatatlanok közé. Először 1933-ban lett halhatatlan, amikor negyvennyolc esztendős korában magára öltötte az Akadémia zöld frakkját. Keveseknek jutott osztályrészül, hogy alig másfél évtizedes irodalmi múlttal ott üljön a kiválasztottak között, de Franciaországban ez korántsem szokatlan. Mauriac sem üstökösként tűnt föl a francia irodalmi élet csillagokkal anynyira teleszórt egén: mögötte volt már A könyörületes csók (Le baiser au lépreux), a Thérese Desqueyroux, a korszakalkotó Viperafészek, A szerelem sivataga, mindaz, ami ma a világ sok nyelvén milliós példányszámot jelent, de elsősorban az egész emberiség kincse lett. Pedig még azt sem lehet mondani róla, hogy újított, valamiféle szenzációval hökkentette meg olvasóit, mint már korábban elhunyt annyi más kortársa. A klasszikus és egyetemes irodalom útjait járta végig. Nem skatulyázta be magát egyetlen műfajba: költő volt és regényíró, drámai művek alkotója és filmek írói megteremtője, esszéista és történész. Vagyis pontosan olyan, amilyen írókat a XX. század Franciaországa és Európája a romantikus realisták közül még a XIX. század all round alkotóitól örökölt. Nálunk is ismert ez a típus, éppen Párizs hatására, a francia irodalom termékeny befolyásaként, és nem kevésbé éppen Mauriac közvetlen varázsaként. Elegendő Gyergyai Albertre, Benedek Marcellre, Szerb Antalra, Halász Gáborra, az élők közül Illyés Gyulára és Illés Endrére emlékeztetnünk. Nem véletlenül idézi föl Mauriac neve az egykori Nyugat- és Magyar Csillagtábort, ő maga közvetlenül járt a magyar szellemi életre ma is anynyira ható Stendhal, Balzac, Flaubert és a többiek nyomában. Bordeaux-i katolikus republikánus család fiaként, a nagyrealizmus eszközeivel elsősorban azt a konfliktust tárta föl, amely Franciaország életében a nagy forradalom óta jelen van, és a mai modern életben is otthagyta nyomait. A befülledt vidéki polgári társadalmat ábrázolta (főként Délnyugat-Franciaországból), azt a mikrovilágot, amely konzervatívvá merevedett a Napóleonnal meghasonlottá vált forradalom után. Csak ennyi azonban kevés arra, hogy valaki a XX. században is időszerű legyen és a legnagyobbak közé emelkedjék. Korához szólt a koráról A német fasizmus jelentkezése után Franciaország egyike volt azoknak az európai államoknak, amelyekben Európa nagy válsága a legsűrítettebben jelentkezett. Spanyolország valóságos lelkiismereti drámává nőtt. Mauriac már 1933-ban ott volt a nagy veszélyekre figyelmeztetők között, majd Guernica idején kiáltón emelte föl szavát. Innen egyenes út vezetett az áruló vichy-i rendszerrel szemben az értelmiségi ellenálláshoz való csatlakozáshoz, majd később de Gaulle tábornokhoz. Bírálta az indokínai gyarmati kalandot és a francia gyarmatosító mentalitást Algériában, mindezt persze de gaulle-istaként. Életének nyolcadik évtizedében járt már, amikor még mindig frissen szólt hozzá a legidőszerűbb politikai kérdésekhez, néhányszor változtatva azt a fórumot (napi- vagy hetilapot), ahol véleményét publikálta. Nem Mauriac vizsgálta fölül álláspontját, a lapok voltak politikailag következetlenek. Ő haláláig kitartott de Gaulle mellett, csodálta és vonzódott hozzá (ez egyébként kölcsönös volt), tanulmányt is írt a tábornokról. A baloldal táborából több ízben bírálták, nem értettek egyet politikai fölfogásával, de minden kritika magában hordta a nagy ellenfélnek kijáró tiszteletet. Azt is megérte, ami e nagy nemzedék sok egyéniségének kijut, hogy megalkothatta e teljes élet szintézisét. A „Mémoires intérieurs”-t (Belső életrajzok) 1959-ben adta ki, és méltatói egyetértettek benne, hogy a már eddig is csúcsra jutott életet ezzel mintegy megkoronázta. Ekkor már nemcsak a Francia Akadémiának volt a tagja, és nemcsak a zöldfrakkosok díját őrizhette a tengernyi elismerés között, hanem hét éve a nagy nemzetközi elismerést is, az irodalmi Nobel-díjat. Nem mintha ez minősítene egy olyan alkotó esetében, akit művei tettek már életében klasszikussá. Nyolcvanöt esztendős korában érte el a halál, a sors hozzá mindenképpen kegyes volt. Társai, az akadémikusok néhány hét múlva ismét összegyűlnek a nevezetes kupola alatt, hogy megüresedett székét örökösének ajánlják föl. A hagyomány szerint ekkor hangzik el „hivatalos” méltatása, utóda ekkor mondja el, hogy milyen nagy is volt Francois Mauriac. Jeles esemény és tiszteletre méltó hagyomány, de olvasóinak tízmilliói ezt már ma tudják róla. v. t. NAPIÓ | Szeptember 2 Megtartotta évadnyitó társulati ülését a Szegedi Nemzeti Színház. A keddi ülésen jelentették be, hogy október 2-án J. Giraudoux Párizs bolondja című színművével kezdik meg az új évadot. Műsorukban szerepel G. Hauptmann Naplemente előtt, Németh László A két Bolyai, Madách Imre Mária királynő, Csehov Ványa bácsi című drámája és G. B. Shaw Candida című vígjátéka. Az operatársulat bemutatja Mozart Don Juanját, Erkel Saroltáját, Strauss Rózsalovagját. Az új évadban több neves művész vendégszerepel Szegeden, többek közt Dayka Margit, Ajtay Andor, Básti Lajos és Ráday Imre.* Feszt László grafikusművész Romániából kölcsönzött műveiből nyílik meg kiállítás szombat délben, a Magyar Nemzeti Galériában. A megnyitó beszédet dr. Pogány Ö. Gábor tartja. oo Két bemutatót tervez szeptemberben a Bartók Gyermekszínház. Both Béla, a Nemzeti Színház igazgatója rendezi Jevgenyij Svarc Hókirálynő című kétrészes mesejátékát. A premier szeptember 20-án lesz. Szeptember 29-én mutatják be a Robin Hoodot, amelyet Kerényi Imre dolgozott át színpadra és címszerepét Kovács István alakítja. Salgótarjánban tegnap megnyílt Willy Schvesch drezdai fotóművész kiállítása. A tárlatot, amelyet a József Attila Művelődési Központ állandó fotógalériában mutatnak be, a salgótarjániak viszontlátogatása követi októberben.* Schaár Erzsébet Tudósok című szoborkompozícióját kedden avatták Tihanyban az Akadémia tihanyi biológiai kutató intézete előtt. Évadnyitó társulati ülést tartott a Vidám Színpad. Az átépített színházat szinte vadonatújjá varázsolták, s egyike lett a legkorszerűbb fővárosi színházaknak. Első bemutatóját előreláthatólag november 6-án tartja, Bencsik Imre—Fényes Szabolcs—Romhányi József zenés játékával, az „Egy fiú négy mamájá”-val. A színház kapunyitása szeptember 18-án lesz „És mi lesz holnap?” című műsorral. Würtz Ádám grafikáiból nyílik meg kiállítás vasárnap a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban. A Huszonötödik színház október 15-én nyit kaput a budapesti közönség előtt. A színház igazgatója Gyurkó László. A Sharon Tate-gyilkosságról krimifilmet készít Virágok éjszakája címmel Gian Vittorio Baldi olasz rendező. .Szerda, 1910. szeptember 2. Megkezdődött a tanév A tanévnyitó ünnepségeket az ország 5600 általános és 580 középiskolájában kedden tartották meg, ma pedig megkezdődik az oktatás is a nappali tagozatok több mint 1350 ezer diákja számára. Szabolcs, Hajdú és Borsod megye középiskolás diákjai két csoportban még két-két hétig a felső-tiszavidéki árvíz sújtotta területeken segítik az újjáépítési munkálatokat. A Művelődésügyi Minisztérium ugyanis a KISZ központi bizottságával megállapodva engedélyt adott arra, hogy a közhasznú társadalmi munkára igénybe vehető évi tizenkét munkanapot a három megye, valamint Miskolc és Debrecen középiskolásai a KISZ szabolcsi újjáépítő táborában töltsék. Az újjáépítésben részt vevő tanulók napi nyolc órát dolgoznak, munkaruhát, cipőt, szállást, étkezést és egy napra 30 forintot kapnak; a tanév alatt őket újabb közhasznú munkára nem lehet beosztani. A szorgalmi idő az idén is két félévre oszlik, és az első félév a téli szünet utolsó napján ér véget. A tanulók első félévi osztályzatait — a december 19-i állapotot figyelembe véve — az osztályozó értekezleten zárják le, és az eredményt a téli szünet utáni első tanítási napon közlik a szülőkkel. A téli szünidő az idén december 21-től 1971. január 6-ig tart *Évadnyitás előtt a Vígszínházban A két színpadon, a vígben és a Pestiben, a repertoárdarabokat frissítik fel, különösen a Ványa bácsiból tartanak intenzív próbákat: az eredeti elképzeléseknek megfelelően a továbbiakban Latinovits Zoltán játssza a címszerepet, Szerebjakov tanár Tomanek Nándor lesz, Szonya szerepében pedig Papp Évát és Venczel Verát felváltva láthatja a közönség. Műsoron marad a Vígszínházban Krúdy Gyula: A vörös postakocsi, Schisgall: Szerelem, él, Maugham: Színház és Szabó György: Napóleon és Napóleon, valamint Bruckner: Angliai Erzsébet című műve — a Pesti Színházban Gogol: Egy őrült naplója, Gyárfás: Játszik a családja, Neil Simon: Furcsa párja, Szakonyi Károly: Adáshibája és Shaw: Hős és csokoládékatonája. Lenkei Lajos igazgató a színház munkájáról, a következő évad terveiről nyilatkozott: Akik minduntalan az újat és a gyökeres változásokat kérik számon színházainkon, egyrészt nem veszik észre a műsorban és a játékstílusban jelentkező nóvumokat, másrészt nem vetnek számot a realitásokkal. A hatvanas években lényegében szakítottunk a korábbi időszak naturalista játékfelfogásával, és kialakult egy színházanként változó formában megvalósuló, modern, realista stílus. Ugyanakkor nálunk modern hagyományok híján nem szakadhatunk el a közönségtől, a fejlődés csak fokozatos lehet és nekünk vállalnunk kell a vígszínházi színjátszás tradícióit is. De ha akarnánk sem tudnánk úgy játszani, mint Ditrói Mór korában. Az új művek, a közönség ízlésének változása, vezető művészeink felfogása, egyaránt korszerű stílusmeghatározó tényező. Erős és határozottan kialakult rendezői és színészi egyéniségek fémjelzik színházunk előadásait. És olyan írói törzsgárda, amely évről évre jellegzetes és ugyanakkor változatos karaktert biztosít műsorunknak. Az elmúlt évadokban sorozatok kialakítására törekedtünk, ezeket folytatjuk a továbbiakban is. Az új magyar drámák sorában idén a Magyar Dráma Hetének keretében Illyés Gyula Tiszták című művét, Várkonyi Zoltán rendezésében, majd a későbbiek során Gyurkovics Tibor Szeretetotthon című vígjátékát játsszák. A közelmúlt nagy íróegyéniségei közül Krúdy Gyula után most Ödön von Horváthot mutatjuk be a magyar közönségnek, Mesék a bécsi erdőből című színdarabjával. A huszadik század klasszikusainak sorában Ibsen, Gogol és Csehov után — mint ismeretes — most Pirandello következik a IV. Henrikkel, majd pedig O’Neill Jön a jeges című műve. Vígjáték sorozatunkban Molnár Ferenc Farkasát, Neil Simon Plaza Hoteljét tűztük műsorra. Abban a sorban, amelyben annak idején Csiky Udvari kalapját, majd Dóczy A csókját játszottuk, ebben az évadban Vörösmarty Csongor és Tündéjének zenés változatát viszszük színre. A Szovjet Drámák Hetére Juliu Edlis észt író Hol van testvéred, Ábel? című színművével készülünk. Új tagjaink: Detre Annamária és Kern András; mindketten most végezték a főiskolát. A Pesti Színház első bemutatójáról, Julju Edlis Hol van testvéred, Ábel? című drámájáról Hubai István beszél. A szovjet—észt író színdarabja, amely Bécs, Nyugat- Berlin, Lengyelország színházi életében is élénk visszhangot váltott ki, cselekményét tekintve elsődlegesen két szereplő, az „Én” és az „Ó”, (Darvas Iván és Benkő Gyula), az egykori két jó barát, a kivégzést véletlenül túlélő hadifogoly és az árulóvá lett társ párbajszerű dialógusa. A történteket az „Én” idézi fel, és a dráma a különböző előjelű túlélések problémájával, a felelősség, a következmények vállalásának kérdéseit veti fel. És azt, hogy a háborút túlélt nemzedék miként állhat meg a sokkal gondtalanabb mai fiatalok előtt, akiket itt a pincérlány (Béres Ilona) képvisel. Az érdekes forma, amely a felidézésben állandó múlt időt használ és az „Én” szereplőbe az instrukciók elmondását is belefoglalja, lehetőséget nyújt számomra, hogy a befejezés előrevetítésével és a tutaj vendéglőben zajló események víziószerű felfogásával a dialógust az ember belső küzdelmének fogjam fel. A bennünk rejlő Káin és Ábel vív itt egymással élethalálharcot, a vezeklő és az áruló én konfliktusa a mai negyvenes nemzedék lelkiismereti problémáira válaszol. Mégpedig úgy, hogy a drámával és az előadással a megtisztító katharzis szükséges és emberileg egyetlen elfogadható megoldása mellett foglal állást Pirandello, IV. Henrikjéről Várkonyi Zoltán. Azok, akik látták annak idején a régi Madách Színház előadását, vagy csak hallomásból tudnak róla, megkérdezik tőlem, hogyan tudom függetleníteni magam az akkori 240 előadástól és attól a sikertől, amely fordulatot jelentett pályámon. Erre azt válaszolom, hogy a koromtól most is eljátszhatnám a szerepet, hiszen a darab fő figurája 52 éves, Latinovits Zoltán pedig most lép a negyvenedikbe. Nos, éppen ezért nem én játszom a szerepet, hanem rendezem a drámát, mert úgy érzem, hogy akkori lobogó, dúlt és forrongó alkatommal rokon művészt találtam erre a feladatra. Annak idején mint színész kívántam szólni, most mint rendező szeretnék Latinovitson keresztül a darabról és a szerepről vallani. Semmiképp sem akarom Latinovitscsal megismételtetni akkori alakításomat. Latinovits erős egyéniség, akinek a szerepről saját és új mondanivalója van. Arra a kérdésre, hogy mi a koncepcióm, azt válaszolom, hogy nincs koncepcióm, csak előadásom van, amelyre szívesen látjuk a közönséget és a kritikusokat. Erdős László festményeinek kiállítása pénteken délután nyílik meg a Ferencvárosi Pincetárlat helyiségében.