Magyar Nemzet, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-18 / 219. szám

4 FOLYÓIRATSZEMLE Bartók-problémák Bartók Béla halálának évfordulója alkalmából több, Bartókra emlékező és Bartókot értékelő írást közöl a Kortárs új száma. De — mint Kántor Lajos írja „Bartók-modell, 1970” című cikkében — nincs is szükség évfordulókra ahhoz, hogy Bartókról szóljunk. És nem neki van szüksége az értő és értékelő szóra, hanem nekünk. „Akkor is, ha szeretjük, ha értjük a zenét, akkor is, ha zeneileg reménytelenül botfülűek vagyunk. Csak emberségben ne legyünk botfülűek. Bartók ugyanis régóta nemcsak zenei, nemcsak művészi — emberi mérték. S azért tudta megihletni — többek között — az írókat, költőket is, mert mély emberségű volt. Ő a nemzetiben nem elkülönítő kizárólagosságot látott — utat talált általa az egyetemeshez.” Ugyanakkor Bartók azért találhatott el egy nem elvont, hanem valóságos egyetemeshez, egy nem absztrakt emberséghez, mert mélyen átélte kora magyar sorskérdéseit is. Fodor Hana — aki utal rá, hogy a fiatal Bartóknak volt egy nacionalista korszaka is — tanulmányában azt igyekszik megmutatni, hogy még a nacionalista illúziók sem kapcsolták őt össze — még ideiglenesen sem — a más népek gyűlölőivel. Magyarság-élménye már a „második zenei anyanyelv”, a népzene megtalálása előtt kialakult, és haláláig nem is hagyta el. És ez az élmény olyan gazdag volt, hogy könnyen levethette magáról az idejétmúlt romantika nem rászabott köpenyét A „második zenei anyanyelvivel kapcsolatosak Ortutay Gyula „emléktöredékei”. Ortutay elmondja, hogy — mint a Rádió fiatal munkatársa —,1936kora nyarán találkozott először Bartókkal Az volt a feladata, hogy felkérje Bartókot néprajzi hanglemezek felvételére. Az eleinte húzódozónak látszó zeneszerző — amikor pontosabban megtudta, miről van szó — „valósággal megfiatalodott, gyors, staccato ütemben szaporodtak a kérdései. Hogyan tervezzük a felvételeket? Új énekeseket,adatközlőket’, ahogy a szakmai nyelv oly csúful mondja, keresünk-e? Felkutatjuk-e a régieket? Kiket akarunk bevonni a munkába? Milyen lesz a szervezeti forma? A hanglemezek matricáit hol őrizzük?” És amilyen részletezők voltak már első kérdései is, olyan aprólékosan pontos és másoktól is pontosságot igénylő maradt végig. Kodály Zoltánnal, Lajtha Lászlóval és a fiatalokkal végzett közös munka során. „Förster Aurél szigorú, görög filológiai iskoláját jártam ki Szegeden — vallja Ortutay —, amiről két kollégája, Huszti József és Marót Károly is elismeréssel szóltak, de ez semmi volt Bartók filológiai szigorához képest. Hol voltunk már első örömének pillanataitól, amikor az évi nagy összegű felajánlások első hírét hallotta! Már az volt a lényeges, hogy az előzetes gyűjtés minél alaposabb legyen, az anyag kerüljön hengerekre, kottára, aztán szelektálás, az énekesek meghallgatása, majd a lemezfelvétel. (Kodály Zoltán a fonográfra való előzetes felvételek kérdésében engedékenyebb volt, takarékosabb, Lajtha inkább Bartókkal tartott.)” Ez a „filológiai szigor” — amellyel kapcsolatban az emlékező arra is utal, hogy konfliktusa is támadt Bartókkal — természetesen nemcsak filológiai volt. Abból fakadt, hogy Bartók Béla szigorú szeretettel csüngött a nép művészetén, mint minden igazi művészeten. És — mint azt Kárpáti János fejti ki „Schönberg—Bartók—Sztravinszkij” című tanulmányában — Bartókot éppen a népzene megtalálása vezette át egy nagy válságon, s hozta újra közel magához a művészethez. A bécsi Arnold Schönberg viszont elég sokáig „a polgáriértelmiségi művész magányos pozíciójából, meglehetősen arisztokratikus magatartással nézte a világ eseményeit”. (Ezt a magányos pozíciót nem tudta Bartók elviselni. Ez ellen került válságba.) Schönberger — aki ugyancsak „Wagner és Brahms egymásnak ellentmondó bűvöletében” indult el pályáján, mint Bartók — szintén megérintette a társadalmi kérdések szele. Anton Webernnel, Dávid Josef Bachhal, Josef Schel-al és másokkal való barátsága bizonyos kapcsolatot teremtett közte és a munkásmozgalom között, „erősítette ellenzéki, kritikai magatartását a fennálló társadalmi állapotokkal szemben”. És amikor a fasizmus hatalomra jutásakor Schönberg emigrációba kényszerült, az „nem a kényelmes megbúvás, hanem az egyre harcosabbá és aktívabbá váló művészet útját jelentette számára”. Ami Bartókot illeti, neki — maroknyi híve mellett — „itt volt a magyar parasztság, a magyar nép tömege, amely bár messze volt attól, hogy művészetét megértse, sőt, hogy egyáltalában tudomást szerezzen létezéséről, mégis mintegy rejtett potenciális bázist nyújtott számára. Ez az oka annak, hogy Bartók 1940-ig nem ment emigrációba. Végül is azonban neki sem maradt más lehetősége.” Kárpáti utal rá, hogy „az emigrációban ismét találkozott Bartók és Schönberg útja. Mindkettőjük számára — erről számos dokumentum tanúskodik — szinte elviselhetetlen volt az élet az Egyesült Államokban, elviselhetetlen az üzleti-nagyvárosi szellem uralma, a kispolgári értetlenség és az újgazdag sznobizmus túltengése.” Ami Bartók és Sztravinszkij kapcsolatát illeti, a tanulmány rámutat, hogy Bartók nem csekély ellenszenvvel szemlélte „az orosz kolléga objektivizmusát és világfias eleganciáját”. Ugyanakkor „hamar felismerte benne a kor egyik legnagyobb muzsikusát és ennek több alkalommal hangot is adott”. Bartók Sztravinszkij példáját hozta fel „a kor s egyben a maga legfontosabb esztétikai-zenetechnikai problémájának megoldására is: lehet-e a népzenét és az atonalitást összeegyeztetni ?” Kárpáti szerint Bartók Schönberg és Sztravinszkij között találta meg a maga alkotói útját, ám ez az út nem kompromisszum, hanem szintézis eredménye. „Nem összeegyeztetni törekedett, hanem egységbe foglalni két ellentétes tendenciát, egy harmadik kialakítása érdekében. És hogy ez sikerülhetett neki, az nem pusztán személyes tehetségének az eredménye, hanem annak is, hogy kiindulópontja eleve egészségesebb volt: a hagyományok megőrzését és továbbfejlesztését egyszerre tűzte ki céljául.” Fodor Ilona utal rá, hogy „Bartókról is, akárcsak Adyról, elmondhatjuk, hogy a vegyes lakosságú vidék szülötte sohasem hihetett egy űrbe szakadt, magányosan kerengő magyar glóbusban. Hisz csak ki kellett lépnie a kapun, s máris hallhatta: létezik az anyanyelvtől eltérő, más ritmusú, ismeretlen zengésű szóalakzatokat felröppentő emberfia is.” Mihail Radulescu — „Eredetiség és egyéniség Enescu és Bartók műveiben” című írásában — a többi között arról szól, hogy Enescuban és Bartókban is „azonos humanista hit munkál”. „Azonos magasztos felfogás művészetük szerepéről. Azonos őszinte hazaszeretet köti öszsze őket, hiányzik belőlük a szűk, kicsinyes egocentrizmusú sovinizmus minden nyoma.” Hegedűre és zongorára írt szonátáik meg is mutatják „esztétikai álláspontjuk alapvető rokonságát”. De „mint bármily esetben, amikor két erőteljes és eredeti személyiségről van szó, az ő esetükben sem beszélhetünk sem utánzásról, sem azonosságról.” Néhány mondat Borsos Miklós vallomásából: „Irodalmi körben, költők, művészek társaságában alig jelent meg. Csak a műve tartotta fogva. De ez a mű nemcsak zengő, hanem színes is. Bartók zenei koloritja épp olyan gazdag, mint azoké a kortárs zeneszerzőké, akik képzőművészekkel szinte együtt dolgoztak”. Dénes Zsófiáéból: „Bartók a fiatalokon keresztül törte át magát a közönség eszméletéig és elismeréséig. A serdülőkön, a diákságon, az egyetemi hallgatókon és tanítványain át. Elsősorban ez az ifjúság fogadta el tüstént azt a forradalmat, amelyet Bartók zeneműve többféle szempontból jelentett”. Lükő Gábor — Bartók tudományos munkásságával kapcsolatban — megjegyzi: a nagy komponista és kutató „állandóan utalt a nyitva maradt kérdésekre. A gyűjtést tovább kell folytatni, az elemző és összehasonlító munkát szintén. A zenei élet külső, társadalmi feltételeit is mindinkább figyelembe kell vennünk, tovább kell küzdenünk a zenei előítéletek ellen is, és az elmúlt korok zenekultúrájáról teljesen önálló fogalmat kell alkotnunk a folklór kínálta emlékanyag alapján”. A. G. Mit ígér a tévé Értékes és érdekes műsorok az őszi tervben Kulturális értékekben gazdag műsort tervez az év hátralevő heteire a televízió — tájékoztatta az újságírókat csütörtökön Pécsi Ferenc, a Magyar Televízió elnökhelyettese. A műsor jellegét a tizedik pártkongresszus, a Budapesti Művészeti Hetek, a Bartók- és a Beethoven-évforduló, valamint a szovjet kultúra napjai határozzák meg; a tervben sok új szórakoztató adás is szerepel, a többi között vetélkedők is. A Budapesti Művészeti Hetek keretében öt tévéjátékot mutatnak be. Fejes Endre írta, Horváth Ádám rendezte az Élő Klára című lírai történetet. Örkény István Te édes, édes című novellájából Diagnózis címmel Esztergályos Károly készített tévéjátékot. Németh László 1946-ban írt, Misztótfalusi Kis Miklós erdélyi nyomdász és író életével foglalkozó drámáját, az Eklézsia megkövetést Hajdufy Miklós rendezte. Ranódy László Babits Mihály kisregényét, a Hatholdas rózsakertet dolgozta fel tévére. Lengyel József idézőjéből Szinetár Miklós készített tévéjátékot. A Bartók-évfordulóra tervezik Doráti Antal hangversenyét, a Csak tiszta forrásból két adását, egy dokumentumműsort Bartók ősbemutatók nyomában címmel, valamint három Bartók-mű — A kékszakállú herceg vára, a Fából faragott királyfi és a Csodálatos mandarin — tévéváltozatának bemutatását. Dokumentumműsor készül a Beethoven-jubileumra is. A politikai műsorokat a tizedik pártkongresszus jegyében tervezik. A megszokott sorozatok, mint A hétköznapok demokratizmusa, a Fórum, a Változó világunk, a kongresszusi irányelvek egy-egy fontos témájával foglalkozik, a népgazdasági műsorok pedig az új ötéves terv legfontosabb kérdéseit tárgyalják. Martin- költők címmel versműsorok készülnek. Emlékműsort tervez a tévé Goldmann Györgyről, és Mező Imréről. Hogy érzi magát, elvtárs? — ez a címe egy készülő dokumentumműsornak, amely régebbi fotókon látható személyek mai sorsát mutatja be. Az Integrál társadalomtudósokat szólaltat meg. A megyeműsorok sorában október derekán Pest megyébe látogat a tévé; a megye vezetői az Interpelláció című műsorban válaszolnak a föltett kérdésekre és az elhangzó javaslatokra. Egy műsor a Duna-kanyar problémáival foglalkozik, a Jelentés Magyarországról című dokumentumfilm pedig Pest megye történelmét, földrajzát és gazdasági életét dolgozza fö. A szovjet kultúra napjainak országos eredményeibe bekapcsolódik a televízió is, de saját műsorokkal is részt vesz a programban. A szovjet filmművészetről szól majd a Film és valóság tervezett műsora, egy dokumentumfilm bemutatja Solohovot és híres műveinek néhány részletét. Szimonov egy novellájának tévéváltozatát, és az íróval készített interjút is láthatják, hallhatják majd a nézők. Televíziós változatban adják elő Trenyor színművét, a Gimnazistákat. Műsorára tűzi a tévé a Tovaris P. című filmet. Érdekesnek ígérkezik a negyedév sportműsora. Közvetítik Oslóból a Norvégia—Magyarország EB futballmérkőzést, Bernből a Svájc—Magyarország meccset. Szerepel a tervben néhány NB I-es mérkőzés közvetítése is. Ljubljanából a női férfi torna-világbajnokságról, és Moszkvából a modern gimnasztika intervíziós kupaviadalról is ad közvetítést a tévé. Új képzőművészeti sorozat indul a közeljövőben. A magyar művészet története tíz adásra tervezett műsor. Ellátogat a televízió Vasárnapi vendégségben sorozata Mensáros Lászlóhoz és Bernáth Aurélhoz. Szatirikus beat-musicalt írt a tévének Bencsik Imre Szomszédiesők címmel, a többi között Koncz Zsuzsa, Hofi Géza és Payer András is közreműködik ebben az adásban. Hofi Gézának, és Korda Györgynek önálló műsora is lesz. Bemutatják Tabi László két egyfelvonásosát és Mikes György műsorát Miért is mentem hozzád feleségül címmel. Folytatódik a Pesti kabaré és a Család ellen nincs orvosság sorozata. Negyedszázad slágereit hat adásban elevenítik fel Sláger-e még címmel. Újra megrendezik a Stewardess-vetélkedőt, éspedig a Duna Intercontinental szállóban, Dunaújvárosban, Pécsváradon, és két ízben Siklóson. Új vetélkedő lesz a Kicsoda — micsoda című barkochbajáték, amely egyébként a dupla vagy semmi módszerét alkalmazza majd. Javában készül a szilveszteri műsor, amely ez évben a rádió és a televízió közös, egymással vetélkedő műsora lesz. A negyedév filmműsora is ígér értékes élményeket. Két klasszikus tévéfilmet: Turgenyev műve, az Első szerelem, és Schiller drámája, a Stuart Mária. Éjszakai előadásban sugározzák Kaneto Shindo világhírű filmjét, a Kopár szigetet, és Tony Richardsonét, az Egy csepp mézet. Bemutatják A vád tanúja, Az algíri csata, a Július hatodika és a Királylány a feleségem című filmeket. Felújítják Stanislaw Mikulski nagy sikerű sorozatát, a Kockázatot. Az őszi műsorban bemutatják Mihályfi Imre rendezésében A gyáva című Sarkadiregény tévéváltozatát, Benedek Katalin tévéjátékát A vendég címmel, Dömölky János rendezésében, Sükösd Mihály Útközben című filmjét Szinetár Miklós rendezésében, Móricz Zsigmond Pillangójának tévéváltozatát, amelyet Esztergályos Károly rendezett. Nemeskürty István A tizennegyedik vértanú címmel Kazinczy Ferencről írt tévéjátékot; ennek Hajdufy Miklós a rendezője. Új sorozat a Színházi album: az évad eseményeiről, a várható bemutatókról tájékoztat. .Péntek, 1970. szeptember 18. Magyar Nemzet A fiatal muzsikusok zenekarainak találkozóját szeptember 19-e és 27-e között rendezi meg a Karajan Alapítvány Nyugat-Berlinben. A találkozón huszonhat zenekar vesz részt. A legjobbak közülük nemzetközi ifjúsági zenekart alakítanak, amely Karajan vezényletével adja elő elő a találkozó záróhangversenyét. A zene, a dráma, a képzőművészet ünnepe a Budapesti Művészeti Heteken Az idei Budapesti Művészeti Hetek programját ismertette a sajtó munkatársaival Kurcz György, a fővárosi tanács népművelési főosztályának vezetője csütörtök délelőtt a Fészek Művészklubban. A megnyitó díszhangversenyt Bartók műveiből szeptember 25-én, péntek este rendezik meg az Erkel Színházban, ahol Sarlós István, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke mond beszédet. A november 3-ig tartó ünnepségsorozat egyik középpontjában a zene, ezen belül Bartók Béla halálának huszonötödik évfordulója áll, mint már megírtuk, az idei zenei hetekre négy külföldi zenekart, sok híres szólistát várunk, és tíz új magyar zeneművet is bemutatnak a harmincnyolc hangversenyből álló koncertsorozatban. A Magyar Operák Hetét szeptember 26-án Bartók három színpadi művének felújításával nyitják meg az Operaházban, ugyanezen az estén az Erkel Színházban a Bánk bánt játsszák. A további napokon a Hunyadi László mellett előadják a Háry Jánost, Szokolay Sándor Hamletjét és Petrovics Emil operáját, a Bűn és bűvködést. A Budapesti Művészeti Hetek alkalmából sor kerül a Magyar Drámák Hetére is. Megnyitása október 25-én lesz a Nemzeti Színházban Örkény István Sötét galamb című darabjával. Másnap az Irodalmi Színpad Devecseri Gábor, Somlyó György és Vas István egy-egy művét mutatja be, a veszprémi Petőfi Színház társulata Száraz György III. Béla című drámájával október 28-án a Madách Színházban vendégszerepel. Illyés Gyula Tiszták című drámájából a Vígszínház tart budapesti premiert, és a Pécsi Nemzeti Színház a Madách színpadán előadja Cseres Tibor darabját, a Barbár változatokat. A magyar drámák e seregszemléje mellett egyéb színházi események is szerepelnek a Budapesti Művészeti Heteken. Október 7-én Jancsó Adrienné előadóestjét rendezik meg az Irodalmi Színpadon, 15-én pedig Németh László művével, a Gyásszal megnyílik az ország legújabb színháza, a 25. Színház. Ennek a színháznak a következő premierje október 22-én Platon-mű lesz, Szókratész védőbeszéde. Két külföldi társulat vendégszereplésére is sor kerül a művészeti heteken: a berlini Deutsches Theater Lessingtől A bölcs Nathant adja elő a Nemzeti Színházban, a Kubai Nemzeti Folklór Együttes pedig a Fővárosi Operettszínházban mutatkozik be. A művészeti hetek jelentős eseménye lesz a Szovjet Kultúra Napjainak ünnepségsorozata, amelyet október 24-én az Operaházban ünnepi koncerttel nyitnak meg. Közreműködik Szvesnyikov vezényletével az Állami Akadémiai Orosz Kórus és a Belorusz Állami Táncegyüttes. Mindkét szovjet együttes több alkalommal fellép még Budapesten. A Szovjet Kultúra Napjai alkalmából szovjet drámák bemutatójára is sor kerül a budapesti színházakban. A Pesti Színház előadja Julius Edlis Hol van a testvéred, Ábel? című darabját, a József Attila Színházban pedig Mihail Satrov darabjából, a Merényletből tartanak premiert. Ünnepi bemutatón vetítik le a magyar— szovjet koprodukcióban készült Szerelmi álmok című Liszt-filmet, a Műcsarnokban a mai szovjet képzőművészetet és éremművészetet bemutató kiállítások nyílnak meg. Az előbbieken kívül több más tárlat megrendezésére is sor kerül. A Műcsarnokban a szovjet kiállítás előtt nemzetközi fotóművészeti tárlatot nyitnak meg, a Budapesti Történeti Múzeumban pedig Bartók Béla-emlékkiállítást rendeznek. Ugyancsak a Történeti Múzeumban nyílik meg a lengyel—magyar történeti kapcsolatok ezer évét bemutató tárlat. A Szépművészeti Múzeumban a leningrádi Ermitázs legszebb rajzai láthatók, a Kulturális Kapcsolatok Intézete Dorottya utcai kiállító termében pedig Szabó Iván szobrászművész állít ki. A Budapesti Művészeti Hetek programját gazdagítja még több filmbemutató, köztük a Szerelmesfilm című új magyar alkotás premierje, a Vándor Sándor Kórusfesztivál, a III. Budapesti Bábfesztivál és a II. Budapesti Amatőrfibb Szemle. A rádió és a televízió ugyancsak kiveszi részét ebből a budapesti kulturális eseményből: a rádióban több új rádiódrámát és hangjátékot sugároznak, a televízióban öt tévéjátékból tartanak premiert. NAPLÓ Szeptember 18 Bensőséges házi ünnepség volt csütörtökön az Operaházban: Joviczky Józef, Mátray Ferenc és Bódy József operaénekeseket köszöntötték művészi pályájuk negyedszázados évfordulója alkalmából. A kollégák nevében az aranygyűrűt Jámbor László nyújtotta át a jubilánsoknak. Gy. Molnár István grafikusművész tárlatát ma délután ötkor nyitja meg dr. Solymár István művészettörténész a Derkovits teremben. A pesterzsébeti Csiliben csütörtökön délután a lengyel képzőművészkar, a wroclawi Dol-Mel elektromos gépgyár ifjú festőinek kiállítását nyitották meg, amelyen festmények és grafikák adnak ízelítőt a gyár életéből, a lengyel táj szépségéből. Csütörtökön az NDK Kulturális Központjában megnyílt a Deutscher Buchexport und Import GmbH nagyszabású kiállítása, amelyen az NDK 16 műszaki kiadója mutatja be könyv- és folyóiratkiadványainak bőséges választékát. Ottó Herold, a lipcsei külkereskedelmi vállalat vezérigazgatója elmondotta, hogy az NDK húszéves fennállása óta 110 ezer mű jelent meg 1,8 milliárd példányban. Az évi könyvtermés átlagosan 5500 mű, a példányszám pedig évente eléri a 115 millió kötetet. Igen tekintélyes az NDK könyvexportja, amelynek hatvanhat százaléka a szocialista országokba kerül. Mayer Mária textilművész és Móga Sándor ötvös kiállítása ma délután öt órakor nyílik meg a Paál László teremben. oe Győri Elek festőművész kiállítása szeptember 19-én, délben nyílik meg a miskoci Galériában. Bartók-ünnepségek Romániában Romániában is megemlékeznek Bartók Béla halálának negyedszázados évfordulójáról. Szeptember 25-én Bukarestben emlékünnepélyt tartanak az Állami Kulturális és Művészeti Bizottság védnöksége alatt. Az ünnepélyen Zeno Vancea zeneszerző, a Román Zeneművészek Egyesületének alelnöke emlékezik meg Bartók Béláról, majd a George Enescu Filharmonikus Zenekar Mircea Cristescu karmester vezényletével Bartók-koncertet tart. Szeptember 26-án Nagyszentmiklóson, Bartók szülőfalujában megkoszorúzzák a zeneszerző szülőházát. Ugyanaznap este Temesváron a Bánát Filharmonikus Zenekar ad Bartók-koncertet, Stefan Ruha hegedűművész közreműködésével. Hangversenyeket rendeznek Kolozsvárott, Marosvásárhelyen és Nagyváradon is. Nagyváradon „Bartók és a bihari folklór” címmel szimpoziont tartanak a bukaresti Etnográfiai és Folklór Intézet munkatársainak részvételével. SZÍNHÁZAK mai műsora Állami Operaház: A varázsfuvola (6. béri. 1.) (7) — Erkel Színház: Traviata (4. béri. 1.) (7) — Nemzeti Színház: Mózes (7) — Katona József Színház: Stuart Mária (7) — Madách Színház: Sakkmatt (7) — Madách Kamara Színház: Eszményi gyilkos (7) — Vígszínház: Ványa bácsi (7) — Pesti Színház: Adáshiba (7) — József Attila Színház: Komédiások (Nyilvános főpróba) (7) — Fővárosi Operettszínház: Négyen pizsamában (7) — Vidám Színpad: És mi lesz holnap? (fél 8) — Kamara Varieté: Kolumbusz tojása (du. 6 és fél 9) — Mikroszkóp Színpad: A tetőn dolgoznak (fél 9).