Magyar Nemzet, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-20 / 246. szám
|--' mm zM É mm IZM B* lik tffi i|| B gT 1970. október so 80 'fillér W H Igj ifjP W Éji H ^_VI. évfolyam, A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA fi Segítenek, ahol lehet A képviselőház legutóbbi ülésszakán, két alkalommal, a legilletékesebb helyről hangzott el fontos bejelentés a nyugdíjasokra vonatkozólag. Párai Imre, az Országos Tervhivatal elnöke, a negyedik ötéves terv törvényjavaslatát indokló beszédében közölte, hogy gazdasági lehetőségeinkkel összhangban az öregek, gyermekek, betegek eltartásához az állami hozzájárulás növelésével számolunk. Hozzátette, hogy egyes kategóriákban nyugdíjkorrekciókat hajtanak majd végre. Ugyanebben az értelemben szólt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke is. Javítani fogjuk a nyugdíjasok helyzetét.” Az érdekeltek nyilván örömmel fogadják ezeket az ígéreteket, már csak azért is, mert tapasztalhatták, hogy az ilyen bejelentéseket cselekedetek követik. Egyik rokkant járadékos olvasónk írta a nyugdíjasokkal foglalkozó legutóbbi cikkeinkre küldött megjegyzéseiben: „Remélni merjük, hogy kormányzatunk, mint eddig, a jövőben is kinyújtja segítő kezét és igyekszik a nyugdíjasok gondjait enyhíteni, életüket könnyebbé tenni.” Hasonló szellemben írt levelek egész sora fekszik előttünk. Mindnyájan tudjuk, hogy ez a kérdés bonyolult, megoldása tehát nem könnyű és sohasem lehet teljes. Elsősorban azért, mert mint minden állami kiadás tervezésénél, itt is figyelembe kell venni a népgazdaság teherviselő képességét, a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. Ezen kívül azonban nehézséget okoz az, hogy természetszerű eltérés jelentkezik a különböző időkben, más-más szabályok alapján nyugalomba vonultak járandóságánál. Ezek az eltérések egyes kategóriákat súlyosan, itt-ott igazságtalanul érintenek. Nem vitás, hogy mindenekelőtt ezeknél kell majd megtalálni az orvoslás módját. Már csak azért is, mert az ebben a kérdésben érdekeltek igen idősek, számuk pedig egyre csökken. Vannak azonban egyéb olyan, a múltból fennmaradt intézkedések is, amelyek ugyancsak megértek arra, hogy szemügyre vegyük őket, vajon nem érkezett-e el a változtatás ideje. A sok közül ezúttal mindössze kettőről ejtünk szót. Az első az úgynevezett kettős nyugdíjak kérdése. Elvben talán megindokolható, hogy mindenkinek csak egyféle nyugdíja lehet, a gyakorlat azonban különös eseteket vet fel. Meghal a férj, dolgozó idős felesége megkapja utána az özvegyi nyugdíjat. Múlnak az évek, az asszony is nyugalomba megy. Ebben a pillanatban az előbb említett elv értelmében megvonják tőle az özvegyi nyugdíjat. Vajonaza kellene-e valamilyen címen nyugdíjpótlékot adni neki a férje jogán akkor, amikor jövedelme lényegében lecsökkent. Ez a probléma annál inkább megoldásra vár, mert az éremnek másik oldala is van. Az olyan asszony, aki maga sohasem dolgozott, mert jól kereső férje gond nélkül eltartotta, esetleg nagyobb nyugdíjat kap, mint azok, akik évtizedekig szolgáltak különböző munkahelyeken, emellett ellátták háztartásukat, nevelték gyermekeiket, tehát bőven teljesítették ama bizonyos kettős műszakot. Ha nem is lehet két teljes nyugdíjat engedélyezni, mindenképpen méltányosnak látszik a mai nyolcszáz forintos „plafon” felemelése, megfelelő összegre. A legnagyobb probléma azonban, amelyben a nyugdíjasok tömege az illetékesektől segítséget vár, az a rendelkezés, amely a nyugdíj melletti kereset legmagasabb összegét évi hatezer forintban állapítja meg. Érthető volt ez a megszorítás, amikor életbe léptették, hiszen akkor attól lehetett tartani, hogy a tömegével jelentkező, állást kereső fiatalok nem tudnak elhelyezkedni. Azóta gyökeresen megváltozott a helyzet. A legtöbb szakmában nagyarányú munkaerőhiány mutatkozik, és ezt bizony csak igen nehezen tudják áthidalni. Ezzel az igénnyel szokták indokolni a másodállásúak számának ugrásszerű növekedését is. Vannak esetek, amikor a betöltendő állás olyan különleges szakképzettséget igényel, hogy azt valóban csak főállásban másutt dolgozó szakemberre lehet bízni. Ezek azonban a kivételek. Ilyenkor pedig sokkal helyesebb volna, ha az idős szakembereknek adnának alkalmat keresetük megjavítására, mint hogy mesterségesen szaporítsák azoknak a számát, akik egyik munkahelyükről a másikra rohannak, sok esetben nem is tudnak teljes munkaértéket nyújtani a két, nem ritkán három helyről húzott fizetésért. Komoly szociális probléma ez, nem ártana alaposan szembenézni vele. A nyugdíj melletti kereset összegének felemelését a hozzánk érkezett levelek egyébként konkrét példákkal is alátámasztják. Ezek a példák két irányúak. Egyrészt nyugdíjas dolgozóktól származnak, és elmondják, hogy munkájukat a legnagyobb megelégedésre végezték, szükség volna reájuk továbbra is, ámde elérték az évi hatezer forintot, tovább nem alkalmazhatják őket. De előttünk vannak vállalatok és szövetkezetek hozzászólásai is: sürgetik a kérdés mielőbbi megoldását, hogy ne kelljen szélnek ereszteniük azokat az idős szakembereket, akik a pillanatnyilag másként ki nem küszöbölhető munkaerőhiányt pótolják. Mindenképpen közügyről van hát szó. A lényeg azonban az, amit az országgyűlésen elhangzott bejelentések tartalmaztak. Ezek megvalósulását bizakodással várják a még munkaképes nyugdíjasok tízezrei . Kemény István Az ottawai parlament döntése: Rendkívüli állapot Kanadában A külpolitikai helyzet A KÖZEL-KELET TÖBB PONTJÁRA irányult a figyelem az elmúlt 48 órában: Kairóra, ahol az új kormányfő és a kabinet kijelölését várják Szadat elnöktől; Szíriára, ahol belpolitikai válság robbantki; és Jordániára, amelynek északi részén ismét harcok dúltak a gerillák és a kormánycsapatok között. Anvar Szadat kedden mutatja be miniszterelnök-jelöltjét az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságában. Az Al Ahram hétfői értesülései szerint az elnök olyan „prominens személyiséget” választott ki, aki „nagy tekintélynek örvend országos és nemzetközi szinten egyaránt”. Damaszkuszban állítólag napok óta éleződött a feszültség, a hírügynökségek szerint főként a Hafez Asszad hadügyminiszter és Musztafa Tiasz vezérkari főnök irányította hadsereg, valamint a Baath-pártnak főleg az Al Szaika partizánszervezet körül tömörült csoportja között. Emlékezetes, hogy a másfél évvel ezelőtti válság során ezt a Dzsadid és Zuajen vezette baath-párti szárnyat a kormánypozíciókról leváltották. A hírügynökségek azt állítják, hogy a hadsereg ellenőrzése alá helyezte az országot, bezáratta a Szaika damaszkuszi főhadiszállását, továbbá a Jordániából visszatérő gerillákat a határon lefegyverezte és őrizetbe vette. Hír szerint vezető baath-párti politikusok házi őrizetben vagy menekülőben vannak. Állítólag a két csoport közötti közvetítő szerepet betöltő Atasszi elnök már a múlt héten bezárkózott otthonába és távol tartotta magát az eseményektől. Október 26-ra egybehívták a Baath országos kongresszusát, hogy mint tavaly februárban, ezúttal is megvitassa a két szárny közötti viszály ügyét. Az észak-jordániai harcok állítólag átterjedtek Ammanra, a fővárosra is, ám az arabközi békéltető bizottság nyilatkozatában nem minősítette válságosnak a helyzetet, s kifejezte reményét a korábban kötött megállapodások megtartására. Alighanem ezt támasztja alá, hogy hétfőn már nem jött hír harcokról. Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter egy amerikai tévéinterjúban visszautasította azt az amerikai követelést, hogy az EAK vonja ki a Szuezi-csatorna övezetéből légvédelmi fegyvereit. Megismételte a közgyűlésen elhangzott szavait arról, hogy az EAK a tűzszünet idején egyetlen további rakétát sem vitt a kérdéses övezetbe; hangoztatta, hogy az amerikai légi felvételek semmit sem bizonyítanak, mivel az ütegek számára alternatív kilövőállásokat létesítettek, s a rakéták elhelyezését éppen az ellenséges felderítés dolgának megnehezítése végett gyakorta változtatták. Továbbá — mondotta —, hasonló okokból számos rakétafegyvert utánzó makettet is elhelyeztek a tűzszüneti övezetben és a légi felderítés ezeket nem tudta megkülönböztetni az igazi ütegektől. Riad végül emlékeztetett az izraeli légitámadások következtében hontalanná vált, vagy életét vesztett egyiptomiak félmilliós számára. Kapcsolódik a témakörhöz a washingtoni Star jelentése, miszerint az utóbbi három hétben titokban — és a nyilvánosságra hozott kontingensen felül — az Egyesült Államok vadonatúja— Phantom sugárhajtású repülőgépeket szállított Izraelbe. A tudósítás szerint az amerikai légierő tartalékos pilótái a cég és a katonai hatóságok együttműködésével különleges útvonalon repítik át a gépeket az óceánon. A KANADAI EMBERRABLÁSOK és az egyik túsznak a meggyilkolása egyöntetűen elítélő kommentárokat váltott ki a francia sajtóban. Több polgári lap azonban arra is rámutat, hogy a letartóztatási hullám és az egyéb intézkedések hatására elmélyül majd az ellentét Kanada angol és francia nyelvű lakossága között. A Les Echos azt hangsúlyozza, hogy az elítélés, sem pedig az az elnyomás, amelyet most a szöveta lakosságnak az érzelmeit testesíti meg, amely saját útját keresi az angolszász többségű közösségben. Ezeket az érzelmeket nem fogja megszüntetni sem egy bizonyos cselekedetnek az elítélése, sem pedig az az elnyomás, amelyet most a szövetségi kormány elindított.”. Folytatódik az ENSZ-ülésszak Péter János New York-i tárgyalásai Hétfő délelőtt Péter János, az ENSZ-közgyűlés 25. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője New Yorkban találkozott Rogers amerikai külügyminiszterrel. A két külügyminiszter foglalkozott néhány kérdéssel, amelyek érintik a két ország kapcsolatait és a jelenlegi nemzetközi helyzetet. Péter János délben Nicolae Ceausescuval, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnökével ebédelt. U Thant, az ENSZ főtitkára magyar idő szerint kedden, a hajnali órákban találkozott Péter János magyar külügyminiszterrel. Az ENSZ tíznapos jubileumi emlékülésének ötödik napján, hétfő délelőtt első ízben telt meg a közgyűlés ülésterme, amikor elsőként dr. Kenneth Kaunda, a Zambiai Köztársaság elnöke emelkedett szólásra. Éles szavakkal bélyegezte meg Nagy-Britannia új konzervatív kormányának azt a döntését, hogy felújítja a fegyverszállításokat Dél-Afrikának. Zambia államfője kiemelte az ENSZ felelősségét az afrikai kontinens déli részében kialakult súlyos helyzetért, és felhívta a tagállamokat, hogy sürgős és hatékony gyakorlati intézkedésekkel biztosítsák az ENSZ idevonatkozó határozatainak végrehajtását. Ezután Ceausescu szólalt fel. A román államtanács elnöke kijelentette, hogy a DNAF javaslatai ésszerű alapot nyújtanak az indokínai konfliktus politikai rendezésére. A továbbiakban állást foglalt amellett, hogy az arab— izraeli konfliktust a Biztonsági Tanács 1967-es határozata alapján rendezzék, figyelembe véve a Palesztinai nép kívánságait és nemzeti törekvéseit. Hangsúlyozta, hogy Európa biztonságának megszilárdítása megkívánja a második világ háború óta végbement történelmi változások tudomásul vételét. Éppen ezért — mondotta — minden államnak el kellene ismernie az NDK-t, és biztosítani kellene mindkét német állam részvételét a nemzetközi ügyekben, az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetek munkájában is. Manescu román külügyminiszter New Yorkban találkozott Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszterrel, s a két ország kapcsolatainak kérdését és az ENSZ-közgyűlés 25. jubileumi ülésszakának napirendi pontjait vitatta meg vele. Manescu tárgyalt Abba Eban izraeli külügyminiszterrel is. * Kaunda zambiai elnök, aki a hét végén Londonban járt, összeveszett Heath miniszterelnökkel, s a búcsúvacsorán Kaunda faképnél hagyta vendéglátóját. A zambiai államfő londoni látogatását tudvalevőleg annak szentelte, hogy megpróbálja lebeszélni az angol kormány fejét a dél-afrikai fegyverszállítások felújításáról. Hogy mi történt a Heath által adott búcsúvacsorán, ezt egészen pontosan nem lehet tudni. Zambiai kormánytisztviselők a vasárnapi angol lapok szerint azt állítják, hogy Heath magatartása „arrogáns, kihívó volt”, és „süket minden érvvel szemben”. Kijelentette például — az AP szerint eléggé éles hangnemben —, hogy „nem tűr semmiféle kioktatást”. Mire Kaunda azonnal a kocsiját kérette, Heath egyébként hétfőn indult az ENSZ székhelyére. Nasszev jellemében Anvar Szadat üzenete az EAK népéhez Kairóból jelenti az MTI. Anvar Szadat, az Egyesült Arab Köztársaság újonnan beiktatott államelnöke vasárnap este rövid, hét perces rádióbeszédet mondott. Beszédében, amelyet az összes egyiptomi adóállomás közvetített, Anvar Szadat ígéretet tett, hogy új tisztségében a nép óhajának megfelelően, a Nasszer elnök által meghatározott eszmék szellemében fog munkálkodni. Szadat felszólította az Egyesült Arab Köztársaság népét, haladjon tovább a Nasszer elnök által kijelölt úton. Anvar Szadat kitért arra is, hogy a népszavazáskor 700 000 ember ellene adta voksát. Ezt egészséges jelenségnek könyvelte el, s kijelentette: úgy tekinti ezeket, mint a személye ellen leadott szavazatokat, nem pedig mint a forradalom elleni voksokat. Mint a MENA hírügynökség jelenti, Mohamed Hasszán el Heikal, az Egyesült Arab Köztársaság tájékoztatásügyi minisztere, aki egyébként az Al Ahram című lap főszerkesztője is, lemondott miniszteri tárcájáról. Anvar Szadat köztársasági elnök a lemondást elfogadta. A MENA szerint Mohamed Fajek veszi át a tájékoztatásügyi tárcát Heikaltól Bejrúiti jelentéséstzerint lemondott Atasszi szíriai elnök Jelentések szerint Nureddin Atasszi szíriai államelnök és kormányfő benyújtotta lemondását az uralkodó Baathpárt vezetőségén belül támadt nézeteltérések miatt — írja bejrúti keltezésű jelentésében a MENA közel-keleti hírügynökség. A szíriai Baathpárt október 26-án országos kongresszuson vitatja meg az Atasszi lemondásával kapcsolatos kérdéseket. Atasszi a múlt héten egyfolytában otthonában tartózkodott és nem kívánt találkozni senkivel. A Baath-párt Vezetősége pénteken elfogadta lemondását, rábírta azonban Atasszit arra, hogy tartsa meg a párt főtitkári tisztét, tekintve, hogy mindig döntőbíró szerepet töltött be a párt szembenálló irányzatai között támadt nézeteltérésekben. A kanadai dráma új fordulata A szeparatisták meggyilkolták Laporte minisztert A québeci szeparatisták meggyilkolták egyik túszukat, Laporte tartományi munkaügyi minisztert. Először a brit diplomatának, Crossnak is halálhírét költötték, később azonban levelet juttatott el a hatóságokhoz. A kanadai parlament a nagy felháborodással fogadott hírt követően jóváhagyta a kormány meghirdette rendkívüli állapotot. Laporte holttestét vasárnapra virradóra találták meg egy zöld gépkocsiban a Montreal St. Hubert-i repülőtér polgári részének egyik hangárjában. Eltérőek a jelentéseik, hogy elrablói lövésekkel vagy ereinek felvágásával végezték-e ki Laporte-ot. Mint ismeretes, Pierre Trudeau kanadai miniszterelnök az egész ország területére kihirdette a rendkívüli állapotot, törvényen kívül helyezte a szeparatista felszabadítási frontot és nagyszabású kutatást rendelt el az elraboltak felkutatására. A rendkívüli állapotot azt követően hirdették ki, hogy a front elutasította a kanadai kormány végleges ajánlatát A kormány felajánlotta, hogy a túszok szabadon bocsátása ellenében hajlandó szabadlábra helyezni öt politikai foglyot és kész biztosítani az emberrablók szabad távozását az általuk választott bármely országba. A „front” kommünikéje „kivégzésről” beszélt és közölte, hogy ezt 18.18 órakor hajtották végre, vagyis pontosan egy héttel és három perccel Laporte elrablása után. Rosszhiszeműséggel vádolja a kormányt és Laporte kivégzéséért a szövetségi hatóságokra próbálta hárítani a felelősséget. „A québeci nép kizsákmányolói jobban teszik, ha most jobban vigyáznak magukra” — írják a szeparatisták. Óriási felháborodás Laporte kivégzésének híréről cédulát küldtek be az éppen ülésező alsóházba, ahol éppen Robert Borrie parlamenti képviselő beszélt. A törvényhozó megszakította beszédét és szenvedélyesen kiáltott fel: „Most már tudjuk, hogy kikkel állunk szemben!” Parlamenti képviselők, kabinettagok és közétett személyisév