Magyar Nemzet, 1971. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-22 / 171. szám

/ 74 / ' ... Ifiarivar Vichistir Tiu^jui nciuuci .... ’ A HAZAFIAS NÉP I­R­O M­ I LAPJ­A ” C Reklám és perspektíva Vicclapunk egy karikatú­ráján torzonborz fiatalem­ber közli, hogy ő perspektí­vát éri. A fiatalember elég ritka példány, de van ilyen fiatalember. Utcán, téren, mozi-előcsarnokokban — vagy a pesti Kigyó utca tor­kolatához települt tizenéves­­ügyelgőhelyen — unottan ácsingózókat is látni: kevés az unott, de akad, unott is a fiatalok között. Kelenföl­di lakótömbünk mögött egy j­ellegtelen hétköznap hét­köznapi délelőttjén két fia­talember lefeküdt a járdá­ra, hevert, hallgatott, még a járókelőket se zavarta: a túlnyomó többség más, a többség — hihetjük ezt — dolgos, nyugtalan, egészsé­gesen követelő, eleven és kérdező, fiatalosan kritikus és rokonszenvesen ingerült, de akadnak járdára heverők, hallgatag­ tunyák. Vannak perspektívátlanságról és életkilátástalanságról düny­­nyögők. Elhanyagolható ki­sebbség, de van, és éppen azért, mert az egészséges életkilátásokat vallókkal szemben elhanyagolható a torzonborz perspektívátla­­nok kisebbsége, engedhetjük meg magunknak azt a lu­xust, hogy megkérdezzük miért is van, mutatkozik meg itt—ott ez a jelenség? Aki megszólítja őket, aki megfelelő tapintattal, óva­tossággal ki tudja faggatni­­vallatni őket. hökkentően banális indokolásokat fog hallani,, de elgondolkoztató­­kat is: ezek az itt-ott föl­­bukkanó — kicsit mulatsá­gos, de inkább idegesítő — perspektivátlanság-valló le­gények és lányok megté­vesztettek, megvadítottak és manipuláltak. Ezek nem a viszonyaink adta lehetősé­gekhez mérik az igényeiket, nem olyan tanulmányokat, munkát, állást, egzisztenciát céloznak meg, mint százból kilencvenkilenc, hanem ult­rát és extrát emlegetnek, szuperkarriert és óriás­igényt, és — milyen bosz­­szantóan primitív a hivat­kozásuk ! — tömegszóra­koztató fórumokból meg­ismert példákra hivat­koznak. Bizony : lapok, ké­peslapok, rádió, televízió, klubok és show-k sztár- és hős-bemutatásaira. Bizony: arra az eléggé bulvárstílusú és éppen eléggé kommersz­­minőségű különlegesség-kí­nálatra, ami egy kicsit túl­­színes és túlhangos mar, szemkápráztató és fülsiketí­tő néha, ami szuper-embe­rek, szuper-karrierek, ref­lektorfényes sikerek, ultra­­érdekességek és szélsőségek bemutatásával már túlmegy a természetes érdekesség­igény kiszolgálásán, s íme, már manipulál is, perspektí­­vátlanná manipulál néhány túligényessé váló fiatalt. Közben olyan szép és iz­galmas, hogy a mi fejlődé­­­sünk is, az emberiség hala­dása is állandóan növeli az ember méretét, magasabbra emelteti a fiatalokkal a nagyság, a pálya, az eléren­dő célok mércéjét. Oly szép, hogy egy pilóta már közna­pi ember, és az űrhajós a hős, és hogy nem egziszten­cia-mérce már egy hűtőgép, egy autó. S talán ennél is szebb, hogy a méretnöveke­dések száz fiatal közül ki­lencvenkilencet nem megva­dítanak, hanem arra kész­tetnek, hogy a következő év­tized magasabb rendű átlag­életére jelentsék be az igé­nyüket, arra készüljenek. Nem szép viszont, hogy mégiscsak akad olyan, aki extrára és szuperre hivat­kozva extrát és szupert kö­vetelne magának, s mert ar­ra kilátása nincsen, kilátás­­talannak mondja az életét. Ezért nem valami jó, hogy a tömegszórakoztatásban a gazdagok fotóit kezdik föl­váltani a milliomos-profi­lok, az izgalmas siker­kar­rierek bemutatásai helyébe a hajó- és sziget-tulajdonos magánkirályok bemutatásai lépnek. Nem valami jó sztá­rok helyett extrasztárokról hallani, emberméretű szép­ségek helyett mámorító csúcs­szépségekről értesülni, nem jó szép és vonzó nők helyett szexdémonokat lát­ni, az őszinte és épp ezért ízes szerelem korszerű pro­­pagálása-tanítása mellett egyre több ízetlen ízelítőt kapni a nyugat-európai szexhullám szélsőségeiből, pozitív szenvedélyek közt rá-rábukkanni az alkohol- és kábítószer-szenvedély perverzióinak kiteregetésé­re (látszólag elrettentésül, de néha éppen fordított ha­tással, ingerlő hatással). Nem jó, hogy kicsit több a harsány érdekesség, a szél­sőség a mi­ tömegszórakozta­­tásunkban, mint amennyi akár fűszernek, akár válto­zatosságnak, akár életünk tanulságos ellentétének kell: az ötvenezer, százezer pél­dányban gyártott, milliók­nak sugárzott harsányság szuggesztívvé válik, manipu­lálhat — és ha csak egyet is a százból, akkor is fel kell figyelni, időben. Jókor figyeljünk föl erre. Miközben megnyugtat, hogy az ifjúságnak szánt lapok, folyóiratok, rádió- és tévé­műsorok, klubműsorok és show-k, vetélkedők valóban tömegméretben látnak el jó funkciót, értelmes-eleven és örvendetesen igényes fiata­lok szórakozását szolgálva, ne nyugtasson meg a baná­lisan olcsó legesleg-reklámo­­zás jelentéktelen olcsósága: egy fiatalemberre vagy lányra, minden százból bi­zony ez az olcsóság is hathat — aki óvatosan megkérdi, kivallatja a ,,perspektívátla­­nokat”, az életkorukhoz ké­pest furcsán, hökkentően unottakat, az a sztár-mani­puláció, a túlzófokokkal va­ló reklám-manipuláció ha­tástüneteit fogja az indoko­lásokban megkapni. És igaz ugyan, hogy az egészséges, vonzó, elsöprő többség mel­lett mindig lesz néhány tu­nya, fásult, kedvetlen, célta­lan, de miért ne vigyáznánk arra, hogy ez a néhány is eltünedezzen. Egy kis sztárkultusz nem árt, szó­rakoztat — többnyire meg­nevettet —, az extra­ élet tö­megreklámját meg lehetne hagyni azoknak a színes magazin-kiadóknak, akik­nek mindegy, hogy talitatka harsányságaik kit hogyan és mire manipulálnak. Miná­­lunk nem mindegy. Bor Ambrus A saigoni csapatokévi újabb támadás a kamabodzsa ellen A külpolitikai helyzet SZUDÁNBAN NORMALIZÁLÓDOTT A HELYZET a bal­oldali tisztek hatalomátvétele után. Jordániában tovább foly­tatódik a terror a Palesztinai ellenállókkal szemben és egyre több arab ország csatlakozik a líbiai felhíváshoz, amely szerint minden eszközzel meg kell akadályozni Husszein rendszerét abban, hogy felszámolja a gerillamozgalmat. A szudáni és jordániai események, valamint a marokkói sikertelen állam­csíny következményei eltolódást idézhetnek elő az arab világ eddigi helyzetében. A jordániai vérengzés számos arab orszá­got arra ösztönöz, hogy kísérletet tegyen Jordánia teljes elszi­getelésére. Kialakulóban van ugyanakkor egy szudáni—iraki összefogás, nem véletlen ugyanis, hogy az iraki kormány első­ként biztosította támogatásáról a Khartúmban hatalomra ke­rült baloldali tiszti csoportot. Tisztázatlan egyelőre a Maghreb­­államok — Marokkó, Algéria és Tunézia — állásponta, hiszen a legújabb fejleményekről különbözőképpen vélekednek mind­három országban. Az arab világ negyedik, legszilárdabb súly­pontja, a tervbe vett hármas föderáció Egyiptom, Szíria és Líbia között, talán még kiegyensúlyozó szerepet játszhat a kü­lönféle áramlatok között. Nemzetközi megfigyelők legegyértelműbben talán a szudáni fejleményeket ítélik meg. A New York Times vezércikkében például ugyanarra a következtetésre jut, mint a jugoszláv sajtó és a többi külföldi lap kommentátora és ezt az egyértelműséget így foglalhatjuk össze: Szudán balra tart. „Nimeri bukásával Szudán nyilvánvalóan elindult balfelé — írja a tekintélyes New York-i lap —, de hogy mit fog ez jelenteni a napi politi­kát illetően, arra a Forradalmi Tanács további lépései adnak majd feleletet. Bizonyos azonban, hogy Afrika legnagyobb kommunista pártja visszanyerte mozgási szabadságát.” A New York Times ugyanakkor rámutat arra is, hogy a szudáni, illetve jordániai események következményeként — mintegy kontrasztként — újabb problémák merülnek fel valószínűleg az arab egység ferek­vések­ben. Nixon tervbe vett pekingi látogatása természetesen változat­lanul a nemzetközi érdeklődés előterében áll. A látogatás tényének bejelentése után egyre több ország veszi fontolóra, hogy rendezze államiközi kapcsolatait a Kínai Népköztársaság­gal és szavatolja esetleg a népi Kína felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Nixon pekingi meghívását illetően figyelemre méltó a Try­ouna Ludu helyzetelemzése. A LEMP központi lapja megállapítja a többi között, hogy ez az esemény­, jelentőségét tekintve, messze túllépi a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok kétoldalú kapcsolatainak kereteit. Az Egyesült Államok egymást követő elnökei — írja a lap — több mint két évtizeden át megpróbálták tudomásul nem venni a népi Kína létezését és ellenséges politikát folytattak vele szemben. Az Egyesült Államok ázsiai politikája több mint két évtizeden át a Kínai Népköztársaság életbevágó érdekei ellen, ugyanakkor az egész ázsiai haladó és felszabadító mozgalom ellen is irányult. Nixon meghívásai Kínába eszerint az Ame­rika által vezetett agresszív imperialista tömb és a nemzeti fel­szabadító mozgalmak erős konfrontációjának egészében kell vizsgálni. Peking és Washington közeledése már két esztendő óta észlelhető. Ezt az időszakot ugyanakkor az Egyesült Álla­mok indokínai agressziójának kiterjesztése jellemezte. A Nixon­­kormány és a kínai vezetőség közeledését nyilvánvalóan elő­mozdította a pekingi szovjetellenesség és az a szakadár poli­tika, amelyet Peking kifejt a nemzetközi munkás- és kommu­nista mozgalomban. A Trybuna Ludy megjegyzi egyrészt, hogy Nixon meghívása arra vall: reális fordulat következett be az amerikai politiká­ban, másrészt azonban kérdés, vajon ez a találkozás maga után vonja-e majd a realitások tiszteletben tartását Ázsia más ré­szeiben, például Indokínában. A lengyel párt központi lapjának ez a kérdése annál inkább helyénvaló, mert a legújabb jelen­tések szerint az Egyesült Államok által fenntartott saigoni csa­patok újabb nagyszabású hadműveletekbe kezdtek Kambodzsa területén. A saigoni csapatok újabb nagy hadművelete Kambodzsában IOOOO katona keresi a srahudsaji harcosokat Dél-Vietnamból csupán két, helyi jelentőségű összecsapást jelentettek. A szabadságharco­sok és a saigoni kormány csa­patai között a Saigontól 260 kilométerrel északkeletre levő Phuoc An környékén és a fő­várostól 140 kilométerrel dél­nyugatra a Mekong deltájában levő An Xuyen tartományban volt kisebb összecsapás. A saigoni kormányzat csa­patai szerdán hajnalban újabb hadműveletet kezdtek kam­bodzsai terület ellen. A 200 harckocsi és páncélgépkocsi támogatásával indított hadmű­­­veletben 10 000 dél-vietnami katona vesz részt Nguyen Van Mính attábornagynak, a Sai­gont és 11 környező tarto­mányt magában foglaló 3. ka­tonai körzet parancsnokának irányításával. Az AP saigoni tudósítója szerint a hadműve­let fél év óta a legnagyobb dél­­vietnami akció. Minh tábornok szerint az offenzíva célja „Saigon biztosítása az augusz­tusi dél-vietnami kongresszusi választások és az októberi el­nökválasztás idejére egy eset­leges partizánoffenzívától’. A dél-vietnami haderők 32 kilo­méter mélységben folytatják hadműveleteiket kambodzsai területen. Az első jelentések szerint a Kambodzsába benyo­mult saigoni kormány­csapatok eddig nem ütköztek ellenál­lásba. Az újabb offenzívát B-52-es amerikai nehézbombázóknak a hadműveleti területül kisze­melt terep elleni ismételt sző­­nyeg"bom­bázása előzte meg. Az AFP saigoni tudósítója a dél-vietnami parancsnokság szóvivőjét idézte, aki szerint ,,a közelmúltban semmilyen dél-vietnami egység sem lépett kambodzsai területre a har­madik katonai körzettel hatá­ros szektorban”. A Reuter újabb saigoni je­lentése szerint igaz, hogy dél­­vietnam­i csapatok Kambodzsa délkeleti részében újabb nagy „tisztogató” hadműveleteket kezdtek, de ebben — mint a tudósító a dél-vietnami pa­rancsnokság szóvivőjét idézi — csak már korábban is kam­bodzsai területen állomásozott egységek vesznek részt. A genfi egyezmény 17. évfordulóján Tüntetés Párizsban az indokínai háború ellen Párizsból jelenti az MTI. Az indokínai békét kilátásba he­lyező genfi egyezmények alá­írásának 17. évfordulója alkal­mából kedden Párizsban több ezren tüntettek a vietnami, a laoszi és a kambodzsai néppel vállalt szolidaritás jegyében az Egyesült Államok indokínai agressziója ellen. A megmoz­dulást a Francia Kommunista Párt kezdeményezte, majd a­ szervezésbe bekapcsolódott a szocialista párt és így a keddi tüntetés egyúttal megteremtet­te a két párt akcióegységének első példáját is. A kommunista és a szocia­lista párton kívül ott voltak a menetben a nagy szakszerve­zeti szövetségek — a CGT és a CFDT — képviselői, a Fran­cia Békemozgalom és több if­júsági szervezet, összesen 42 párt,­szervezet és mozgalom tagjai. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságát többek között Georges Marchais fő­titkárhelyettes, Jacques Duc­­los, Gaston Plissonnier és Paul Laurent, a Politikai Bizottság tagjai képviselték. Hanoiból jelenti a TASZSZ. A Nhan Dán, a Vietnami Dol­gozók Pártjának központi lap­ja az 1954-es genfi megállapo­dások aláírásának 17. évfor­dulója alkalmából írt szerkesz­tőségi cikkében emlékeztet a vietnami nép által a francia gyarmatosítók felett aratott Dien Bien Phu-i történelmi győzelemre. Ponomarjov tárgyalásai Kairóban Kairóból jelenti a TASZSZ. Az SZKP küldöttsége Borisz P­o­nomar­jovnak, a Központi Bizottság titkárának vezetésé­vel Kairóban, az Arab Szocia­lista Unió központjában ta­nácskozott az ASZÚ küldött­ségével, amelyet Aziz Szidki főtitkár, az Egyesült Arab Köztársaság miniszterelnök­­helyettese vezetett. A felek kijelentették: a Szovjetuniót és az Egyesült Arab Köztársaságot, az SZKP-t és az ASZU-t a testvéri barát­ság és az antiimperialista harc céljainak azonossága fűzi ösz­­sze. Megállapodtak abban, hogy az ASZU országos kong­­­­resszusa után Alexandriában folytatják a tárgyalásokat a nemzetközi együttműködés kérdéseinek széles köréről. A hatalomátvétel után Szudánban normalizálódott a helyzet Khartúmból jelenti a Reuter és az AFP. Továbbra is ezrek ünnepük a szudáni főváros, Khartúm utcáin az arab világ új — amint egyes politikai megfigyelők írják — „eltökél­ten baloldali’’ rendszerét. A je­lek szerint Atta őrnagy és tár­sai biztosan ülnek a nyereg­ben, miután első politikai in­tézkedéseik éppoly kevés el­lenállásba ütköznek, mint hét­fői, „villámgyors” államcsí­nyük. A normalizálás mutat­kozik meg abban, hogy meg­nyitották a külföldi légitársa­ságok előtt Szudán repülőte­reit, noha Khartúm továbbra sem fogad gépeket, s helyre­állították a belső telekomösz­­szeköttetést. A kairói Al Ahram szerint a megdöntött Nimeri elnök házi őrizetben van. Nimerit állító­lag — akárcsak a társaságában levő vezetőket — meglepetés­ként érte a puccs, s minden ellenállás nélkül vetette alá magát az elnöki palotába be­hatoló katonák akaratának. Babiker El-Nur Oszmán ezre­des, aki — noha tegnap óta Szudán új elnöke — London­ban tartózkodik, a Timesnak adott interjújában, illetve a BBC arab nyelvű adásában megerősítette a Ni­meri hollé­tével kapcsolatos híreket. Ei- Nur Oszmán elmondotta az őt meginterjúvoló brit újságírók­nak, hogy sem ő, sem követői nem voltak tagjai a kommu­nista pártnak, csupán erős szimpátia fűzte őket a balol­dalhoz. Ezért is vesztették el a múlt év novemberében a forradalmi tanácsban viselt tisztségüket. Már februárban arról tárgyaltak egymás között — folytatta El-Nur Oszmán—, miként volna Nimeri eltávolít­ható. Az akcióra azonban csak­ most érett meg az idő. Az el­nök kifejezte reményét, hogy hamarosan Khartúmban lehet, egyelőre orvosai vizsgálják őt. Különben a puccs időpont­jában nemcsak El-Nur Osz­mán, hanem több más vezető is Szudán határain kívül tar­tózkodott. Az Al Ahram sze­rint Avadallah igazságügymi­niszter az NDK-ban, Khaled Hasszán Abbasz hadügymi­niszter Jugoszláviában, B­arak Abu Issza külügyminiszter Amerikában, illetve útban on­nan hazafelé, Zein Abodel- Kader őrnagy, a forradalmi tanács tagja pedig Egyiptom­ban volt. Utóbbi kettőt iraki források szerint őrizetbe vet­ték. A szudáni események kül­földi visszhangjából: Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője kedden mindössze annyit mondott, hogy az Egyesült Államok to­vábbra is szeretné helyreállí­tani 1967-ben megszakadt dip­lomáciai kapcsolatait Szudán­nal, másfelől pedig nem hiszi, hogy az új rendszer hatalomra jutása „gátolná a közel-keleti válság részleges rendezésére tett (amerikai) erőfeszítése­ket". A Najef Havaimeh­ vezette szélsőségesen baloldali palesz­tin gerillaszervezet, a demok­ratikus népfront az új szudáni vezetőkhöz intézett üzeneté­ben rendkívüli megelégedéssel nyugtázta a fejleményeket. Havaimeh „jobboldali, szemé­lyi diktatúrának” minősítette Nimeri rendszerét, s párhu­zamba állította a Szudánban megvalósult és Jordániában megvalósítandó hazafias és de­mokratikus forradalmakat. A kairói Al Akhbar jelenté-é­se szerint egyiptomi delegáció indult Szudánba egy katonai repülőgép fedélzetén. A gép különleges leszállási engedélyt­ kapott a­­ khartúmi hatóságok­­­tól

Next