Magyar Nemzet, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-25 / 278. szám
2 Fock Jenő és Sztanko Todorov beszéde a magyar—bolgár barátságról Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnöke, valamint kísérete, szerdán délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Pója Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Böjti János, a Magyar Népköztársaság szófiai nagykövete, Kőmives István, a fővárosi tanács elnökhelyettese, Pesti Endre vezérőrnagy, s a külügyminisztérium több vezető munkatársa. Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke és felesége szerdán díszebédet adott Sztanko Todorov, és felesége tiszteletére, az Országház vadásztermében. Részt vettek az ebéden a bolgár kormányfő kíséretének tagjai is. Magyar részről az ebéden részt vett Németh Károly és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Ajtai Miklós, és dr. Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyettesei, Bondor József, dr. Dimény Imre, dr. Horgos Gyula, Ilku Pál, Párdi Imre, dr. Szekér Gyula, a kormány tagjai, dr. Várkonyi Péter államtitkár, a kormány tájékoztatási hivatalának elnöke, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, s a politikai és a gazdasági élet több más vezető személyisége. A rendkívül szívélyes, baráti hangulatú ebéden Fock Jenő pohárköszöntőt mondott. Meleg szavakkal köszöntötte a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnökét, feleségét, s a bolgár küldöttség valamennyi tagját, majd — többek között — ezeket mondotta : — Todorov elvtárssal miniszterelnöki minőségében most volt először alkalmunk részletesebben tárgyalni közös dolgainkról, de túlzás nélkül állíthatom, hogy megbeszéléseink légköre máris olyan, mintha sok-sok év óta együttműködnénk. Ilyen rövid köszöntő keretében nem lehet alaposan, érdeme szerint méltatni a magyar—bolgár kapcsolatokat. Gondolom azonban, hogy a jelenlevők tudják: minden, a kapcsolatainkat értékelő szó mögött mély tartalom rejlik, hogy az a néhány mondat, amit ilyen alkalommal ünnepélyesen elmondunk, rendkívül gazdag, sokoldalú, az élet szinte minden területére kiterjedő közös tevékenységet, testvéri együttműködést takar. Gyakran emlegetjük, hogy bennünket, magyarokat és bolgárokat, a messzi múltban gyökerező hagyományos testvéri barátság, a közös történelmi múlt, a régi idők közös szabadságküzdelmei és osztályharcai kötnek össze. S ez így igaz. De igaz az is, hogy a hagyományos, évszázados barátság új tartalmat, új értelmet nyert, amikor a Szovjetunió negyedszázaddal ezelőtti győzelme után népeink immár visszavonhatatlanul elindulhattak a szocializmus útján. Mindannyiunk megtisztelő és nagy feladata, hogy szocialista együttműködésünket szakadatlanul fejlesszük, egyre sokrétűbbé, még gyümölcsözőbbé tegyük. Teljes egyetértés — külön szeretném kiemelni együttműködésünket az egyetemes emberiség ellensége, az imperializmus elleni harcban, a világ és Európa békéjének biztosítását célzó erőfeszítésekben. Együttmunkálkodásunkat megkönnyíti, hogy nézeteink a világ eseményeinek megítélésében teljesen azonosak. Azonos módon vélekedünk Európa és a világ sorsdöntő kérdéseiről, az európai biztonsági rendszer és együttműködés megvalósításának szükségességéről. Egyaránt elítéljük az imperializmus agressziós cselekedeteit és támogatjuk Indokína népeit, hogy minden külső behatástól mentesen dönthessenek saját ügyeikben. Országaink közösen arra törekszenek, hogy a Közel-Keleten győzedelmeskedjék az arab népek igazságos ügye. — A Bolgár és a Magyar Népköztársaság — szövetségben a szocialista közösség más testvéri országaival — együtt munkálkodik a szocialista integráció kifejlesztésében. A KGST keretében céltudatos lépéseket teszünk, hogy a szocialista integrációban rejlő erőforrások maximális kiaknázásával gyarapítsuk országaink gazdaságát, anyagi javainkat, a szocializmust építő, dolgozó tömegek érdekében. A két ország lendületesen fejlődő gazdasága lehetővé teszi kétoldalú kapcsolataink további bővítését. Mind a KGST, mind a kétoldalú együttműködés rendkívül nagy lehetőségeket rejt magában, mindkét ország számára. Az '■gp’ség meggyilándítása Sztanko Todorov pohárköszöntőjében köszönetet mondott Fock Jenő szívélyes szavaiért, a figyelmességért és rokonszenvért, amelyet léptennyomon tapasztalnak. Ezután így folytatta: „ Magyarország és Bulgária népét a régmúltba visszanyúló nagy, meleg, őszinte és történelmi barátság fűzi össze, amely új értelmet és tartalmat nyert, amikor népeink elindultak a szocializmus építésének útján. A szovjet hadseregnek a második világháborúban aratott döntő győzelme, a Hitler-fasizmus szétzúzása és a nagy Szovjetunió fölbecsülhetetlen értékű, testvéri, önzetlen segítsége tette lehetővé országaink történetének e sorsfordulóját. — Gyakran hangsúlyoztuk és most őszinte örömmel ismételjük meg, hogy népeink, pártjaink testvéri kapcsolatai a marxizmus—leninizmus, a szocialista internacionalizmus elvei alapján fejlődnek és szüntelenül erősödnek. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között a barátság, az együttműködés erősítésében nagy jelentőségűek a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkára, Todor Zsivkov elvtárs és a Magyar Szocialista Munkáséért Központi Bizottsága első titkára, Kádár János elvtárs vezette párt- és kormányküldöttségek kölcsönös látogatásai. — Mindkét szocialista országnak érdeke, hogy fejleszszük sokoldalú együttműködésünket. A Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság közös erőfeszítéseikkel járulnak hozzá a szocialista közösség egységének megszilárdításához, attól a meggyőződéstől vezettetve, hogy ez a szocializmusért, a békéért vívott harc sikereinek fő feltétele. A két ország kormánya aktívan részt vesz a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tevékenységében. A Szovjetunió hatalmas politikai, gazdasági és védelmi ereje mellett az is biztosítéka további fölemelkedésünknek és biztonságunknak, hogy részt veszünk ezekben a szervezetekben. Elnöki fogadás Losonczi Pál, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán délután az Országházban fogadta Sztanko Todorovot, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnökét és szívélyes, baráti eszmecserét folytatott vele. A látogatásnál jelen volt Pula Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Böjti János, a Magyar Népköztársaság szófiai nagykövete, illetve Kiril Nesztoron, a BKP Központi Ellenőrző Revíziós Bizottság irodájának tagja, külügyminiszter-helyettes és Sztoio Sztanoev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. Szerdán délután az Országházban folytatódtak a magyar —bolgár tárgyalások. A magyar tárgyaló küldöttséget Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a bolgár tárgyaló delegációt Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke vezette. (Madrid, AFP) Maurice Schumann francia külügyminiszter szerdán délután hivatalos látogatásra Madridba érkezett Man Nemzet Pham Van Dong és Csou En-laj beszéde Pekingben Pekingből jelenti az Új Kína. Kedden Pekingben barátsági nagygyűlést tartottak, amelyen felszólalt a VDK Kínában tartózkodó párt- és kormányküldöttségének vezetője, Pham Van Dong miniszterelnök, valamint a házigazdák részéről Csou En-laj, az Államtanács elnöke. Pham Van Dong a többi között hangoztatta, hogy a Kínai NK törvényes ENSZ-jogainak helyreállításában a történelem feltartóztathatatlan menete tükröződik. Győzelem ez mind a kínai nép, mind a világ népei számára; súlyos veresége annak az amerikai imperialista próbálkozásnak, hogy Kínát bekerítsék. A vietnami nép — mutatott rá Pham Van Dong—forrón üdvözli a Kínai NK győzelmét az ENSZ-ben, és határozottan támogatja a kínai nép harcát Tajvan viszszaszerzéséért. Az indokínai népek harcáról szólva Pham Van Dong katonai téren az év tavaszán aratott Kihe Sanh-i győzelmet, politikai téren pedig az ellenség vietnami pacifikációs terveinek meghiúsítását emelte ki. Rámutatott, hogy ezek a győzelmek erőteljes támogatást adtak a vietnami nép diplomáciai harcához. „Ma minden embernek az a véleménye, hogy a (Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány) hétpontos javaslata megfelelő alap a vietnami probléma rendezéséhez” — jelentette ki, majd hozzáfűzte: azzal, hogy makacsul elutasítja a hétpontos béketervet, az Egyesült Államok kormánya újabb bizonyítékot szolgáltatott az amerikai imperializmus agresszív természetéhez. Csou En-laj, a KNK Államtanácsának elnöke beszédének bevezető részében ecsetelte és elítélte az amerikaiak barbár vietnami agresszióját, rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok teljesen felrúgta a genfi egyezményeket. A „szuperhatalmak” és a „kis és közepes országok” ellentétének jól ismert kínai elméletét újólag kifejtve, Csou En-laj Kína szerepéről szólt részletesen. Vietnammal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy Kína, a maga óriási területeivel, megbízható hátországa a vietnami népnek. Csou En-laj reményének adott hangot, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság párt- és kormánydelegációjának mostani látogatása jelentős mértékben járul hozzá a két nép harci egységének erősítéséhez. Husák választási beszéde Prágából jelenti az MTI. A prágai Julius Fucise-park kongresszusi palotájában szerdán választási gyűlést tartottak, amelyen felszólalt Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöke. Gustáv Husák beszédében hangsúlyozta, hogy a választási előkészületek időszakát a csehszlovák dolgozó nép magas fokú politikai és erkölcsi egysége, odaadó munkakezdeményezése jellemezte. Közvetlenül a november 26—27-i választások előtt elmondható, hogy az országban uralkodó általános légkör kedvező. Gustáv Husák kijelentette: „A konszolidációs folyamat sikeres lezárása után fokozatosan kialakultak a feltételek ahhoz, hogy valóra váljanak az embereknek 1968 januárjához, a társadalmi fejlődés meggyorsításához és a régi problémák megoldásához fűzött reményei. Lehetővé vált — természetesen a bomlasztás megszüntetésével —, hogy leküzdjük az 1968 januárja előtt bekövetkezett politikai és gazdasági stagnálást, s józanabb, bölcsebb és jobb módot találjunk a problémák orvoslására. Most és különösképpen a választások utáni szakaszban mindenekelőtt ezekre irányítjuk erőfeszítéseinket.” Ceausescu és Tito tárgyalásai Bukarestből jelenti az MTI. Szerdán Temesváron folytatódtak a hivatalos román—jugoszláv tárgyalások Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az államtanács elnöke és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke között. A tárgyalásokon mindkét delegációban részt vesz többek között a két ország miniszterelnöke, külügyminisztere, a gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság két elnöke, valamint más párt- és állami vezetők. A tárgyaló felek különös elégedettséggel állapították meg, hogy pozitívan fejlődnek a szoros baráti, elvtársi együttműködésen alapuló kapcsolatok a két párt, a két állam és népei között. Anglia és Rhodesia megállapodott Salisburyből jelenti a Reuter. Nagy-Britannia és Rhodesia szerdán délelőtt megállapodott abban, hogy véget vet a két országot egymással szembeállító hatéves viszálynak. Ian Smith rhodesiai miniszterelnök és Alec Douglas- Hume brit külügyminiszter délelőtt Salisburyben aláírta az országaik kapcsolatát rendező dokumentumot. Hírügynökségi jelentések szerint az egyezményben foglaltakat rövidesen ismertetik az angol és a rhodesiai képviselőházban, majd Rhodesiában népszavazásra bocsátják. Ameddig a parlamenteket nem tájékoztatják a megállapodás minden részletéről, nem hozzák nyilvánosságra a dokumentum tartalmát és részleteit sem. A külpolitika hírei 100 (Párizs, AFP) A francia kötársasági elnöki hivatal szerdán hivatalosan bejelentette, hogy Nixon amerikai és Pompidou francia elnök december 13-án és 14-én találkozik a portugál fennhatóság alatt álló Azori szigeteken. (Washington, UPI) Az amerikai szenátus kedden este 54 szavazattal 39 ellenében elutasította Mansfield demokrata párti szenátor javaslatát, hogy 1972 június 15-ig bezárólag az Európában állomásozó amerikai haderők létszámát 310 000-ről 250 000-re csökkentsék. (Peking, Új Kína) Jorge Fernandez Maldonedo Solari perui bánya- és energiaügyi miniszter vezetésével kedden baráti látogatásra delegáció érkezett Limából Pekingbe. (Varsó, MTI) A lengyel Minisztertanács Piotr Jaroszewicz elnökletével megtartott ülésén elfogadta az ország 1972. évi népgazdasági tervét és állami költségvetését. ›?› (Moszkva, TASZSZ) Hermán Amado Blanco külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével kubai kereskedelmi kormányküldöttség tartózkodik Moszkvában. ›› (Nyugat-Berlin, MTI) Szerdán a nyugat-berlini schönebergi városházán megkezdődött dr. Günter Kohrtnak, az NDK külügyminiszteri államtitkárának és Ulrich Müller szenátusi igazgatónak a tárgyalása a négy hatalom szeptember 3-án aláírt nyugatberlini egyezményéből az NDK kormányára és a nyugat-berlini szenátusra háruló feladatok megoldásáról NDK—NSZK tanácskozás Bonnból jelenti a DPA. Szerdán délelőtt Bonnban az NDK és az NSZK megbízottai között megkezdődött a nyugat-berlini egyezménnyel kapcsolatos tárgyalások 30. fordulója. Közvetlenül azután, hogy dr. Michael Kohl, az NDK Minisztertanácsának államtitkára küldöttségével együtt megérkezett Bonnba, megkezdték a tanácskozást Egon Bohrnak, a nyugatnémet kancellári hivatal államtitkárának vezetése alatt álló NSZK-küldöttséggel. Ezt követően négyszemközti megbeszélést folytatott a két államtitkár, majd ebédszünetet tartottak. Délután a tanácskozás folytatódott •Csütörtök, november 25. Viharos év vége Japánban As újabb japán belső válságra az Okinawáról szóló amerikai—japán szerződés ratifikálása adott ismét okot Ez a szigetcsoport, amelyen körülbelül 120 támaszpontot létesítettek az amerikaiak a második világháború óta, és ahol nukleáris fegyvereket is tárolnak, régóta nyílt seb az ország testén. Ennek ellenére Okinawa csupán tüneti megnyilatkozása a mélyebben rejlő kóroknak és bajoknak. Ezek részben politikai, részben gazdasági és társadalmi jellegűek, nem utolsósorban pedig ama igényből származnak — és ennek ellentmondásaiból —, amelyet Japán támaszt befolyásának biztosítására a távol-keleti térségben. A politikai helyzet ismerői és a nemzeti-vallási hagyományokból következtető jövendőmondók egyaránt viharos év végét jósoltak Szato miniszterelnöknek és kormányának. (Az időjárás jelképesen most már szinte állandó jelleggel szerepet játszik a nemzetközi politikai életben is.) Erre nem volt nehéz következtetni több okból. Nem csupán a „fájó sebre”, Okinawára gondolunk. A szigetcsoporthoz a japánok természetesen ragaszkodnak. Nemzeti öntudatukat és jól felfogott politikai érdekeiket sértette, hogy negyed századdal a második világháború után is amerikai megszállás alatt áll. Függetlenül a háborús felelősségtől, erkölcsi felháborodást váltott ki, hogy atombombákat tárolnak azon a földön, amelyre az első atombombát ledobták. Még maga a 23 év óta uralkodó Liberális Demokrata Párt vezetői is kénytelenek voltak engedni a közvélemény nyomásának és sürgették a megszállt terület tehát e szigetcsoportok visszaadását, pedig ez a párt teljesen az amerikai szövetségre építette bel- és külpolitikáját. E követelésnek köszönhette részben, hogy 1969-ben — ugyancsak válságos időben — újra megnyerte a választásokat. 1969-ben Szatoki is alkudta Washingtonban Nixontól Okinawát, júniusban írták alá a szerződést. De ez a szerződés a japán közvéleményt még jobban felháborította, mint a megszállás ténye. A szerződés értelmében uggyanis a szigetcsoport, amelyen körülbelül egy millió ember lakik „viszszatér” ugyan Japánhoz, de az amerikai támaszpontok ott maradnak. Mi több, a japán hatóságok még azt sem ellenőrizhetik, hogy az amerikaiak — ígéretük értelmében — elszállítják-e támaszpontjaikról a nukleáris szerkezeteket és vegyi fegyvereket. Okinaka azonban — mint mondottuk — csupán tüneti megnyilatkozása a mélyebben rejlő bajoknak. A szerződés ratifikálásával kapcsolatos vita legfeljebb okot szolgáltatott a tüntetésekre, a véres összetűzésekre, a tömeges letartóztatásokra, vagyis arra, hogy az ellenzék és a lakosság többsége nyíltan kifejezze tiltakozását a kormány politikája ellen, és hogy felszínre kerüljenek a valóságos problémák. A kormány tegnap el tudta fogadtatni a szerződést a parlamenttel, hiszen többséggel rendelkezik. (El kellett fogadtatnia a maga szempontjából, különben az alkotmány értelmében ez évben nem léphet életbe, a ratifikálás időpontjától ehhez ugyanis egy hónap szükséges.) Az amerikai támaszpontok tehát megmaradnak, a csapatok és atombombák ottmaradnak. De megmaradnak, sőt — részben ennek következtében — súlyosbodnak a problémák is. Talán furcsán hangzik, hiszen a világ egyik legfejlettebb ipari hatalmáról van szó, de Japán súlyos válságba került. E válság részben politikai természetű. Tulajdonképpen abból adódik, hogy míg például Európában bizonyos mértékig stabilizálódtak a hatalmi viszonyok, sőt előrehaladás tapasztalható e földrész békéjének és biztonságának a megvalósítása terén, addig a Távol -Keleten mozgásba lendültek az erők. Persze eddig is mozgásban voltak, hiszen az amerikai terjeszkedés, a befolyásra irányuló törekvés és az indokínai háború nem biztosíthatott nyugalmi állapotot. De ami Japánt illeti, viszonylag békés körülmények között fejlődhetett és fejleszthette iparát. Államháztartását nem terhelték komolyabb katonai kiadások — egész az utóbbi időkig, mert most már a militarizmus szelleme ismét jelentkezik. A külföldi, főként amerikai tőkebefektetések elősegítették a fellendülést És nem utolsósorban a japán nép ez időszakban természeti tulajdonságainak legjobb energiáit — fegyelmezettségét, szorgalmát, önfeláldozási készségét, tanulékonyságát — a munkára, a műszaki előrehaladásra összpontosíthatta. Olyan eredményeket ért el, ami szinte bámulatba ejtette a világot. Itt futottak leggyorsabban az expresszvonatok: minden második hajó, amely a világ tengerein közlekedik, japán gyártmány; optikai termékei, fényképezőgépei, televíziói, személygépkocsijai keresett cikkek lettek a világpiacon. Tíz esztendő alatt ötszörösére emelkedett az exportja! A világ harmadik ipari hatalmává fejlődött. E fejlődéssel azonban nem tartott lépést a társadalmi élet belső alakulása. Ez a túlnépesedett ország — lakossága 105—110 millió — a maga sajátos problémáival nem tudott megbirkózni. A nagy ipari beruházások, az export terjeszkedése közben megfeledkezett a szociális problémákról. Lakótelepek, utak, egészségügyi intézmények, környezetvédelmi berendezések, szociális biztosítás, mindez komoly gondot okoz a világ legtöbb országában. Japánban e téren jóformán semmi nem történt, az állapotok körülbelül a múlt századi korai kapitalizmus viszonyaihoz hasonlítanak. A dolgozó tömegek ezt időközben felismerték és öntudatosodtak. Ma már nem hajlandók nap mint nap a „nemzeti dicsőségért” áldozatot hozni, mint a militarizmus és félfeudális társadalmi rend korában, megkezdődött a bérharc és kiéleződtek az osztályellentétek. A nagyvállalkozók a bérköveteléseket a beruházások csökkentésével igyekeznek ellensúlyozni, illetve kiegyenlíteni. Ez természetesen nem vezethet eredményre, akkor sem, ha erre külső okok is kényszerítik a japán vállalkozókat E külső okok között első helyen szerepel az Egyesült Államok gazdaságpolitikája és augusztus óta bevezetett vámvédelmi intézkedése. A japán kivitel 30 százaléka az Egyesült Államokba irányult. Az amerikai korlátozó intézkedések már most éreztetik hatásukat Japánban. Számos iparágban 15—30 százalékos a termelési — és természetesen nyereségi — visszaesés. A nagy fellendülés évei után Japánnak fel kellett ismernie a maga gazdasági terjeszkedésének határait. A derűlátást a borúlátás váltotta fel. Mindehhez hozzájárul, hogy a japánok — amerikai elkötelezettségeik miatt — mindeddig nem tudták megtalálni a helyüket sem politikailag, sem gazdaságilag a mozgásban, tehát átmeneti állapotban levő távol-keleti térségben. Elkötelezettségük akadályozza őket abban, hogy rendezzék kapcsolataikat a Szovjetunióval, noha — a kölcsönös előnyök alapján — az együttműködésre nagy lehetőség nyílna. Az új tényezőként jelentkező Kínai Népköztársasággal — noha egyelőre csupán potenciális hatalom — ugyancsak problémák adódnak, hiszen az Egyesült Államokkal kötött úgynevezett védelmi egyezmény Japánt Tajvanhoz és Dél-Koreához kapcsolja, ami eleve kizárja az együttműködést, vagy legalábbis ennek fejlesztését Pekinggel. Szato kormányfői megbízatása 1972. decemberéig szól A 70 éves politikus nem anyayira korára való tekintettel, hiszen ez ma nem idő a közéletben, hanem éppen a röviden említett problémák miatt bejelentette, hogy utána visszavonul. De kérdés, hogy éppen e problémák miatt ki tudja-e még várni ezt az időt? Vámos Imre