Magyar Nemzet, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-01 / 283. szám

8­verd­a, 1971. december 1.) A szocialista rendszer döntő győzelme Csehszlovákiában A hosszú választási periódus után öt évre új tisztségviselő­ket választottak a Csehszlovák Szövetségi Gyűlésbe, a nem­zeti tanácsok és a területi ta­nácsok élére. Mint ahogy Alois Hidra, a Nemzeti Front köz­ponti választási bizottságának elnöke a bizottság ülésén ér­tékelte a november 26—27-én megtartott általános választá­sok eredményét, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 10 mil­lió 253 796 szavazásra jogosult polgára közül 10 millió 197 234-en éltek állampolgári jogukkal, vagyis a választók 99,45 százaléka. A választások részeredmé­nyeiből kitűnik, hogy a Szö­vetségi Gyűlés, a csehszlovák parlament két kamarájának jelöltjei elnyerték a választók bizalmát; a Szövetségi Gyűlés népi kamarájának jelöltjeire 10 millió 153 572-en adták le szavazatukat, ez 99,81 száza­lékos választási eredményt je­lent, a nemzeti kamarába je­lölt képviselőkre 10 millió 144 464-en, az állampolgárok 99,77 százaléka szavazott. Nagyfokú aktivitás A föderáció nemzeti parla­mentjeibe szintén magas szá­zalékkal nyerték el tisztségü­ket a képviselők. A Cseh Nemzeti Tanács képviselője­löltjeire 7 millió 172 046 vá­lasztó szavazott, a Cseh Köz­társaság képviselőtestületé­nek tagjait így az érvényes szavazatok 99,78 százalékával választották meg. A Szlovák Nemzeti Tanács képviselője­­löltjeit 2 millió 983 603 válasz­tó támogatta az érvényes sza­vazatok 99,94 százalékával. A parlamenti képviselők mellett szavazással kaptak megbízatást a megyei, járási, városi, valamint a helyi nem­zeti bizottságok, a tanácsok tisztségviselői is. A Nemzeti Front jelöltjeit Csehszlovákia egész területén ezekre a tiszt­ségekre is a szavazatok több mint 99 százalékával válasz­­tották meg. A központi választási bizott­ságnak a választásokról tett jelentése hangsúlyozza, hogy a Szövetségi Gyűlés és a köz­­társasági képviselőtestületek tagjai országosan elnyerték a választók bizalmát, megkapták a megválasztásukhoz szüksé­ges szavazatokat. Az eredmé­nyeket értékelve, figyelemre méltó a nagy számú részvétel, a magas szavazati arány és az a kedvező légkör, amelyben a választások lefolytak. A Cseh­szlovák Kommunista Párt XIV. kongresszusának szelle­mében megrendezett választá­sokat — mint ahogy az előké­születeket is —, az állampol­gárok nagy fokú aktivitása jel­lemezte. Az egységes részvétel, amely a választási eremények­­ből kitűnik, egyben állásfog­lalás is a párt és a csehszlo­vák kormány törekvései mel­lett. Meggyőző bizonyítéka an­nak, hogy Csehszlovákia la­kossága túlnyomó többségében egyetért a Csehszlovák Kom­munista Párt politikájával és támogatja azt. A CSKP politikájának helyeslése A testvérlapok kommentáto­rai is elsődlegesen ezt a moz­zanatot emelik ki a csehszlo­vák választások értékelésekor. A Pravda hírmagyarázója a csehszlovák választásokról szólva hangsúlyozza: „Az eredmények a legjobb bizonyítékot szolgáltatják ar­ra, hogy a cseh és a szlovák nép bízik a kommunista párt­ban, helyesli annak bel- és külpolitikáját. Teljes mérték­ben meghiúsultak a nyugati reakciónak a csehszlovákiai szocialistaellenes elemek ak­namunkájába vetett reményei. A csehszlovák nép bizonyítot­ta, hogy szorosan felzárkózott a Csehszlovák Kommunista Párt mögött. Amikor a Nem­zeti Front jelöltjeire adta sza­vazatát, a szocializmusra, a Szovjetunióval és más testvéri országokkal való barátság és együttműködés sokoldalú meg­erősítésére és fejlesztésére szavazott.” A Csehszlovák Nemzeti Front választási győzelmének bejelentése után Csehszlová­kia Kommunista Pártja és a Nemzeti Front központi bizott­sága felhívást intézett az or­szág népéhez. A felhívásban méltatták a cseh és szlovák nemzetnek és a magyar, német, lengyel, ukrán nemzetiségnek a párt és a Nemzeti Front po­litikája melletti egységes kiál­lását, s egyben köszönetet mondtak valamennyi kommu­nistának és pártonkívülinek az ország új szellemű vezetésébe vetett bizalmáért. A felhívás ennek értelmében emeli ki: „A választási győzelem az egész dolgozó nép, a szocialista rendszer győzelme.’’ Megalakulnak a választott testületek Sikerrel zárult a választások előkészülete és a szavazások mozgalmas periódusa. Az elkö­vetkező napokban országszerte megtartják alakuló ülésüket az új vagy megerősített testüle­tek, s Ludvik Svoboda köztár­sasági elnök az alkotmányos előírásoknak megfelelően 1971. december 8-ra összehívta a csehszlovák Szövetségi Gyű­lést, a föderatív parlamentet. A törvényhozás demokratiz­musát biztosító kétkamarás parlamentben először foglal­nak helyet a cseh és szlovák nemzet — a népi kamarában arányosan, a nemzetek kama­rájában egyenlően — válasz­tott képviselők. A föderatív parlament 350 képviselője de­cember 8-án, 9-én tartja meg ünnepélyes alakuló ülését, s azután mutatkozik be az új kormány. Az új választási periódus egybeesik a párt kongresszusi szakaszával és a csehszlovák gazdasági tervidőszakkal. Ez azt is jelzi, hogy az elkövetke­zendő öt évben az állampolgá­rok bizalmát most elnyert kép­viselőknek törvényhozó mun­kájukkal kell bizonyítaniuk, hogy a választási előkészületek során felvázolt tervek megala­pozottak és megvalósíthatók, képességeik révén pedig sze­mélyükben is rátermettek a párt kijelölt irányvonalának megfelelően lezárni a konszo­lidáció időszakát. Az eddigi gazdasági és szo­ciális intézkedések — amelyek már ennek értelmében való­sultak meg — elnyerték az ál­lampolgárok tetszését. Ez tük­röződik a választási eredmé­nyekben is­­, és éppen a nagy választási győzelem fémjelzi azt a bizalmat, amellyel a csehszlovák nép az új alapok­ra helyezett gazdasági, társa­dalmi struktúrát támogatja. A külpolitika hírei­ ­­ (Tokió, TASZSZ) Mint­egy másfél millió japán mun­kás és alkalmazott vett részt azokon a tömeggyűléseken és tüntetéseken, amelyet kedden az Okinawáról szóló amerikai —japán megállapodás parla­menti jóváhagyása elleni til­takozásul tartottak az egész országban. O (Belfast, VP1) Az Észak­- Írországban állomásozó brit csapatok szóvivője bejelentet­te, hogy a térségben levő heli­koptereit gépfegyverekkel sze­reli fel. O (Szanaa, MEN­A) Abdel Rahman El­h­ani, a jemeni köztársasági tanács elnöke, december 7-én utazik hivata­los látogatásra a Szovjetunió­ba. 100 (Washington, UPI) Wil­­liam Rogers amerikai külügy­miniszter szombaton kezdi meg egyhetes európai körút­ját. A külügyminiszter a hét végét Izlandon tölti, majd in­nen utazik Franciaországba, Luxemburgba és Belgiumba. Brüsszelben a NATO minisz­teri tanácsának ülésén vesz részt.­­ (Varsó, MTI) Varsóban megtartotta országos kong­resszusát a „Pax”, a lengyel katolikusok világi szervezete, amely tevékeny elkötelezett­séget vállal az ország szocia­­listi építésében. A kongresz­­szus ismét Boleslaw Piasecki írót választotta meg a szerve­zet elnökévé. Ülést tart az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának ülését 1971. december 1-re, szerdára össze­hívták. A Politikai Bizottság a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseinek, valamint az 1972. évi népgazdasági terv és költségvetés irányelveinek, és a Központi Bizottság 1972. évi munkatervének megtárgyalását javasolja az ülés napirendjére. Vályi Péter fogadta M. N. Szvesnyikovot Vályi Péter, a kormány el­nökhelyettese kedden fogadta M. N. Szvesnyikovot, a Szov­jetunió állami bankja igazga­tóságának elnökét, akivel ba­ráti megbeszélést folytatott a kölcsönös érdeklődésre szá­mot tartó kérdésekről. Az eszmecserén részt vett dr. László Andor államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnö­ke is. Az MNB elnöke kedden ebédet adott M. N. Szvesnyi­­kov tiszteletére. Az ebéden részt vettek: Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke, Huszár István államtitkár, a KSH elnöke, Garamvölgyi Ká­roly, a pénzügyminiszter első helyettese, Gadó Ottó, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­lyettese, A. M. Szorokin, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, továbbá a bank elnökségének tagjai. llős városok hete Baráti találkozók Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára kedden fogadta a Hős városok hete alkalmából ha­zánkban tartózkodó szovjet delegációt és szívélyes baráti beszélgetést folytatott a ven­dégekkel A szovjet háborús veterá­nok bizottságának küldöttsége — amely a Hős városok hete alkalmából érkezett hazánkba — kedden ellátogatott a Ma­gyar Partizán Szövetség szék­házába. A vendégek F. J. Liszk­in nyugalmazott altá­bornagy vezetésével találkoz­tak volt magyar partizánok­kal, internacionalistákkal, a spanyol nemzetközi brigádok egykori tagjaival és olyanok­kal, akik a szovjet hadsereg soraiban harcoltak a fasizmus ellen a második világháború idején, s szívélyes, baráti beszélgetést folytattak velük. A találkozó részvevőit a par­tizánszövetség országos ve­zetősége nevében Gábor Ist­ván alelnök köszöntötte. A Magyar Néphadsereg Központi Klubjába látogatott kedden a szovjet Hős városok hete alkalmából hazánkba ér­kezett N. M. Mironov altá­bornagy, s a budapesti hely­őrség vezető beosztású mun­katársaival találkozott. Magyar Nemzet Magyar—román vízügyi tárgyalások Budapesten kedden befeje­ződött a magyar—román víz­ügyi vegyes bizottság második ülésszaka. A tanácskozáson megtárgyalták a folyamatos együttműködés aktuális kér­déseit, majd aláírták a ko­rábbi — 1969. évi — egyez­mény végrehajtására kidolgo­zott árvíz- és belvízvédekezé­si együttműködés részleteit rendező szabályzatokat. A tárgyalások segítőkész, baráti légkörben folytak. Több üdülési lehetőség 1972-ben Tizenkétmillió forinttal töb­bet költ a SZOT üdülte­tésre 1972-ben, mint az idén. Jövőre 337 500-an pihenhet­nek kedvezményesen, az üdü­lési költségek 25—30 százalé­káért. Az üdülők rekonstrukciójá­ra a következő évben 74 millió forintot fordítanak. Folytatják a galyatetői, a lillafüredi, Balatonlellén a nemzetközi, Mátraházán a Vasutas- és Hévízen a Pos­tás-üdülő rekonstrukcióját. Tizenötezren világot láthat­nak, kétezren csere-, négy­ezren pedig turistaüdültetés keretében juthatnak el Bulgá­riába, Csehszlovákiába, az NDK-ba vagy Olaszországba. s A szocialista brigádok 29 milliója Munkaerőgondok a Diósgyőri Gépgyárban Októberben 121 munkás ki­lépett a Diósgyőri Gépgyár­ból. Helyettük csak 94 új munkást tudtak felvenni. Ki­lenc alkalmazott belépett, 34 kilépett. Évek óta kevesebben jönnek, mint ahányan elmen­nek. Az egész vasiparban las­san, állandóan csökken a munkások száma. A gépesítés, munkaszervezés pedig nem olyan szintű, hogy pótolhat­ná a munkáskezek hiányát. A feladatok pedig egyre növekednek. Mit tesznek eb­ben a helyzetben a vállala­tok? A szívére ölel akárkit... A Diósgyőri Gépgyár mű­szaki igazgatója, Hámori Sán­dor a kérdésre ezt válaszol­ja: — Hónapról hónapra elő­írjuk a munkaerő-gazdálkodó­nak, hogy biztosítsa a szük­séges létszámot. Hát persze, hogy a szívére ölel bárkit, nem nagyon latolgatja, mi van az új ember füle mögött. Szakmunkások is jönnek a miskolci, borsodi vállalatok­tól. Az átlagosnál több pénzt nem adunk nekik, a munka­könyvből látjuk, vándorma­darat fogtunk-e, és milyen kategóriába célszerű besorol­ni őket. De az átlagosnál ke­vesebbet kereső szakmunká­soknak érthetően nem tetszik, ha az új ember többet kap. Amíg a munkaerő fogyása meg nem szűnik, mindig így lesz. Októberben 210 dolgozó hiányzott, így kellett teljesí­tenünk a feladatokat. — így is lehetett teljesíte­ni. — Olyan helyzetben va­gyunk, hogy ha az egyik üzemben nehéz helyzetbe ke­rülünk, másutt tudunk segí­teni. Év végén már ez nem megy, nincs sok válogatási lehetőség, minden terméket szállítani kell Nem lehet cso­dára várni. A szakszervezeti bizottság kénytelen tudomá­sul venni a túlórát, habár nem ért vele egyet. — Miér­t lépnek ki a mun­kások? — Nem túlságosan vonzó ez a munkahely. Nagyobb a kö­töttség, fegyelem, több a mun­ka, mint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek mellék­üzemágaiban, kátéeszekben. Sok munkásunkkal találko­zunk, amikor ezekben a téeszekben járunk, üzleti ügy­ben. Alig van olyan észak­­magyarországi MGTSZ, amely­nek ne lenne gépészethez kapcsolódó melléküzemága. Sok fővárosi gyár üzemet épí­tett ezen a vidéken. Mező­kövesdről is kevesebben jár­nak már Diósgyőrbe, nem kell órákon át utazniuk, amióta a Kismotor- és Gép­gyár üzemet épített Mezőkö­vesden. Hol van már az az idő, amikor a vasgyár mun­kásai itt éltek a gyár kör­nyékén, itt telepedtek le, a Kolónián. A vasgyári mun­kások túlnyomó részét, törzs­gárdáját ezek a vasgyári di­nasztiák alkották. Nem is na­gyon engedtek mást ide. A kovácsok csak , perecesieket, diósgyőrieket fogadtak be. Most senki sem akar kovács és öntő lenni. Ez a gyárhoz kapcsolódó világ megszűnt. A kovácsok és öntők nem tart­ják többé fontosnak, hogy a gyerekük is kovács és öntő legyen. Nincs nagy becsülete... Barócsi Béla, a vállalati szakszervezeti bizottság ter­melési felelőse: — Nincs nagy becsülete a szakmunkának. Nem jut elég­gé kifejezésre, hogy a fizikai munka mindennek az alapja. A szakmunkástanuló iskolába azok a falusi fiatalok jönnek, akiknek nincs már lehetősé­gük. Körülbelül 1700 féle gyártmányunk van, egyedi gyártás folyik nálunk. A végzett szakmunkástanulók gyenge felkészültséggel jön­nek, 50—60 százalékos telje­sítményt érnek el. Kovácsnak meg azért sem akarnak men­ni, mert a kovácsolás nehéz fizikai munka. Vásároltunk korszerű gépeket, manipuláto­rokat is, gáztüzelésre állítot­tuk a fűtést, a levegő tisztább lett, a kapacitás a kétsze­resére növekedett, de nem tudjuk kihasználni, mert nincs elég kovács. Kétszáz kel­lene a mostani kétszáz mellé. Ha egy kovács jön, az kincs, több fizetést kap, akkor is, ha ez feszültséget okoz. — Mit tart a legfontosabb feladatnak? — A vállalatok belső me­chanizmusának reformját. A népgazdasági szintű reformo­kat ez általában nem követ­te mindenütt, vagy nem a kellő mértékben. A mi válla­latunknál még nem értek meg a feltételek például az önál­lóan gazdálkodó egységek ki­alakításához, pedig ez a jövő útja. Most az a dolgunk, hogy megtartsuk embereinket és feltárjuk tartalékainkat. Az elveszett idő Műszaki igazgató: — Méréseink szerint az energia felhasználása az egyik napon reggel fél nyolc­kor volt a legnagyobb, a má­sik nap tíz óra körül. A nap többi részében az energia fel­­használása meg sem közelíti ezeket a csúcsokat. Ez pedig azt jelenti, hogy a gyár csúcs­teljesítményéhez is megvolt a gép, a létszám, az energia, de nincs mindig kihasználva. A „kiesett idő” egy részét meg lehet „fogni”. Korábban min­denki akkor reggelizett, ami­kor akart. Most csak a két csöngetés közötti negyedórá­ban lehet. Ez javított valamit a helyzeten. Az a baj, hogy az „elveszett idő” megfogása nem látványos, kellemes, nem humánusnak tűnő cselekedet. Senki sem akar vállalkozni rá. Pedig a munkatempó nem olyan feszített nálunk, hogy a dolgozók rendkívülien meg­erőltetnék magukat. Svédor­szági gépkocsigyártó vállala­toknál jártam. Ott folyamato­san dolgoznak, ha nem is na­gyobb ütemben, mint mi. Ez a folyamatosság hiányzik ná­lunk. Divatos mostanában az anyagellátás nehézségeire hi­vatkozni. De ha biztosítjuk az anyagot, akkor sem folyama­tos a termelés. Amíg ez az indok menthet valakit, nem is keresnek más okot. Szakszervezeti titkár: — Ha mérni lehetne min­den munkás egész napos tel­jesítményét, kiderülne, hogy néha erőn felüli munkára kényszerülnek. Néha 12 óráz­nak, hát hogyan lehetne szól­ni akkor, amikor pihennek, honnan vehetnénk ehhez az erkölcsi erőt? Munkaszerve­zési, anyagellátási okokra, programváltozásokra is visz­­szavezethető a „szekrényidő”: akkorra tartalékolják a mun­kások, amikor nincs munka. Akkor „hajtanak”, ha van munka. Ahol a munkafeladat állandóan adott, ott nincs „szekrényidő”. A teljes terme­lés normaóra-szükséglete az idén is jelentősen csökkent, vagyis termelékenységgel nö­veljük a termelést, valószínű­leg ez is szűkíti a „szekrény­időt”. Az is lehetséges, nem a több munkával, hanem az újításokkal emelhetjük a ter­melékenységet. Hol a tartalék? — Hol látnak még tartalé­kot? Műszaki igazgató: — Az lenne jó, ha a többi munkás is megközelítően olyan fegyelmezett lenne, mint a szocialista brigádok tagjai. A brigádtagok egymástól fegyelmet követenek, ma a mozgalom egyik legfőbb ered­ménye. De még ők sem érték el a legmagasabb szintet, ezt mutatják az időkiesések is. Annyi bizonyos, ez az „út” rendelkezésre áll, önmagában persze nem old meg mindent. Fegyelmezésre és egyéb intéz­kedésekre is szükség van. Fogadóóráimon a panaszko­­dók 80 százaléka pénzt kér. Csak tíz százalékuk indokol­ja kérését munkával. A töb­biek szociális okokra hivat­koznak, különösen nyugdíj előtt. Az emberek fejében a többletpénz nem a munkához kapcsolódik. Ez társadalmi tü­net. A törzs­gárda tag­ok arany­gyűrűt, láncot szeretnének, azt mondják, nem dolgozunk rosszabbul, mint a csepeliek, lám, ott még víkendjenket is adnak a törzs­gardatagoknak! A csepeli példa vihart ka­vart a vállalatoknál. A nép­gazdaság nincsen olyan hely­zetben, hogy e példát széles körben lehetne terjeszteni. Mi nem adtunk aranygyűrűt senkinek, de meddig tudunk ellenállni ? Szakszervezeti titkár: — A napokban a szocialista brigádvezetők tanácskozásán is elhangzott, hogy a szocia­lista brigádmozgalomban még nagyon sok a feltáratlan tar­talék. A brigádvezetők el is mondták, hol van szerintük a tartalék: a gazdasági vezetők támaszkodjanak jobban a bri­gádmozgalomra. Tavaly 29 és fél millió forint megtakarítást hoztak a szocialista brigádok újításai. Mégis, csökkent az újítások száma, az átfutási idő, érdektelenség, elutasítás is jócskán, előfordul. A bri­gádvezetők szerint a jövőben a termelési feladatokat, gon­dokat is a kollektívára tá­maszkodva oldják meg a ve­zetők, ne egyedül. Ezzel pá­rosuljon az anyagi ösztönzés is. „Gyertek, ebben segítsetek” — mondhatnák a gazdasági vezetők. Most csak egyesek­nek mond­ják. Néha a brigád nem tud róla, hogy egyikük ilyenfajta munkát végez és célprémiumot kap érte. A vál­lalat egyedül a kitüntetések­ben látja a szocialista brigá­dok jutalmazásának módját. A kezdeményezés Szakmai körökben a Diós­győri Gépgyár kezdeményezé­seként tartják számon azt a módot, ahogyan a fiatal szasz­­munkásokat igyekeznek meg­tartani: egy évig több fizetést k­apnak, mint amennyi a tel­jesítményük. Szakszervezeti titkár: — A felszabadult szakmun­kástanulók 400—600 forintot keresnek, kicsi a teljesítmé­nyük. De szükség van rá­juk. Akik 50 százalékos tel­jesítményt érnek el, 70 szá­zalékért kapnak pénzt, ha 80 százalékot teljesítenek, száz­százalékos bért fizetünk. Pré­mium formájában adjuk a többletet, így ösztönözzük őket, hogy maguk is mindig magasabbra emeljék a mér­cét. Hétszáz szocialista brigá­dunk az idén 718 fiatalt segí­tett. Néhány brigádba befo­gadtak egy-két fiatalt A bri­gádtagok egy ideig többet dolgoznak, később már elvár­ják az újaktól, hogy utolér­jék őket. Ötszáz fiatalt kérdeztek meg a gépgyárban, mi a vélemé­nyük a munkakörülmények­ről? A válaszok azt bizonyít­ják, még mindig akad tenni­való. Arra a kérdésre, hogy becsületes munkával képe­sek-e a normát teljesíteni, a megkérdezettek 44 százalé­ka válaszolt igennel. A fia­talok hasznos javaslatait a véleménynyilvánítók 25 szá­zaléka szerint elfogadják, 49,8 százaléka szerint kismérték­ben fogadják el, 16,7 száza­léka szerint nem fogadják el Mennyi még a vállalati tar­talék? Erzsébet

Next