Magyar Nemzet, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

12 assáss, Jó érzés nekünk magunknak is, hogy ugyanaz az ember, akire a két hazában mindenki mint a vezető csillagára néz, ugyanazt mi ha három évvel ezelőtt is, de per tu Sángyikánknak neveztük, asztal tetejére segítettük, hogy remekeljen a szép szavalataival. PETŐFI: Úgy megemlegettek még? BANKÓS: Meg-e? Ha csak ketten összetalálkozunk a régiekből, az első szavunk: hallottad, most meg mit írt, mit beszélt, mi jót mívelt a ... Sándor. PETŐFI: És odalent most mi hírlik rólam? BANKÓS: Hírlik? Harsog, csattog, tündököl és villámol. És ez nem afféle képletes poétás beszéd. Ki volt világítva az egész Kunszentmiklós, Szabadszállás, teljességgel a te tiszteletedre. Minden ablakban két gyertya. És négy abban a házban, ahol apádék mészárszéke volt, középen a te arcképed. PETŐFI: Hát ennek örülök. Nem is sejted, mennyire örülök. Épp most. BANKÓS: S ez még csak az eleje. PETŐFI: Mert mi történt még? BANKÓS: A tehén utcát ünnepélyesen átkereszteltük. Én szegeztem föl a táblát. Petőfi Sándor utca. PETŐFI: Most beszélj, Móric. BANKÓS: A Kalap utca lett a Kossuth utca. A csordahajtó az Egyetértés útja. Van Széchenyi utca is. Sorra kerítjük a többi hírességet is. PETŐFI Jókaihoz: Halhatatlanodni fogsz Kiskunszentmiklóson. JÓKAI: Remélem a legfrissebb események ellenére is. Gyorsan leérnek a pesti hírek? BANKOS: Bíz az egyszerűbbekhez némi késéssel, jobbadán a vasárnapi prédikációkban, a templom előtti ácsorgásban. De azért mindent tudunk a dicsőekről, sőt merészelnénk még mi magunk is hírbe kerülni a dicsőekhez való dörgölődzéssel. PETŐFI: Ez egy kicsit megint fellengős az én fülemnek. Mit akartok. BANKÓS fölkel: Kedves Sándor barátom, ünnepi szónoklat következik. Add ujjadat — mondja a szólás — és karod is kevés a telhetetlennek. A szíves fogadtatást, amelyben részeltettél, ilyen telhetetlen kívánsággal viszonzom. Nagy vizsga előtt áll az ország, s benne az általad olyan szépen megénekelt kis városunk is. A múlt héten dobolták és prédikálták ki, jön a követválasztás. Nekünk fiataloknak a nagy kocsma billiárdasztala szolgál közvélemény fórumként. Emelődnek a fejek már az első este, ki lehetne a mi követünk. Hisz mi vagyunk a Kiskunság közepe, a szíve. Mit gondolsz, kinek a neve kezdett rögtön kerengeni? PETŐFI: Remélem a tied. Menjek le kortesnek? BANKÓS: A fiúk azt mondták, ne is próbálkozzam. Kiragadni egy ilyen nagy embert az országos ügyekből a mi kis táborunkba! Aki párban Kossuth-tal az egész haza ügyét vette a vállára. De voltak, akik biztattak. Nem gőgös ember az. A kéréssel csak nem sértjük meg. PETŐFI: Kit? Milyen kéréssel? BANKÓS: Téged, kedves Sándor. Akármilyen alacsonyról nyúl feléd, ne vesd meg a megbecsülő jobbot. Mérlegeld meg, beszéld meg az ifjasszonnyal, tisztelet és szeretetteljes ajánlatunkat. PETŐFI: Megmérlegelem és megbeszélem, de voltaképpen mit? BANKÓS: Hogy te légy a mi képviselőnk. Erre van megbízatásom. Egyelőre a kunszentmiklósi ifjak legjobbjaitól. De mi alaposan meghánytuk, vetettük a dolgot. A választókerület a jászkunság őstermő talaja — Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállást el Dorozsmáig — gyermekkorod vidéke, az aranykalásszal zengő rónaság, melynek szépségét azóta bámulja s irigyli tőlünk a világ, amióta te megénekelted. Tedd meg, hogy hálánk ünnepe legyen ez a követválasztás. PETŐFI: Na, Móric. JÓKAI: Követválasztás úri mulatság. Háromnapos dínom-bánom. „Nem én bánom”? — két ujjúval pénzolvasást mutat — honnan lesz ? BANKÓS: Volt az, valaha, áldomásozás az installáció után. Most már nem lehetséges, mert hisz nem követküldés van: választás, azután pedig mit használna az itatás? Új világ kezdődik. Nálunk kiváltképp. Ünnep lesz, mondom. Volt ellentét nálunk is a föntlévők meg a lentlévők közt, de ennek is vége. Mint soha eddig még, olyan egy sereg lesz a nép. Én úri pantallót hordok, de anyám parasztkendőben ül a templomban. Te az ország álló csillagai közt tündökölsz, de nem lesz szavazó, aki ne kérkednék azzal, apád vagy öcséd mért ki neki egy font húst a vágószéken. Ilyesmi forrasztja össze az embereket. Én a Parnasszus nagy lakójára mondok majd éljent, de örülök, ha szavamat túldörgi az a vivát, amely a feledhetetlen Petrovics bátyánk, a jó öreg kocsmáros és mészáros fiát köszönti majd a fölszabadult — a nem kis részben általa fölszabadított — nép élén. PETŐFI: Na, Móric, na Kemény báró úr és mind ii híres megfontoltak, akik szemében Petőfi Sándor március 15-e után már csak szakadékba vitte volna a népet. Megkapom nemcsak az igazolást, hogy igenis az én utam volt és marad a helyes út, hanem a bátorítást is, éspedig magától a néptől. Kórus B: Lemegy valóban? Ne menj le Sándor. A vesztedbe! C: A szülő édes földre? Miért ne menne? B: A betyárok közé? A: Az alacsony tömegbe. B: S nincs aki vigyázzon rá? A: Nincs. Oh, miért is nem lehet átkiáltani hozzá az időn és a téren át, hogy nem ott van a te helyed. B: Sándor, nem ott van a te tered. A: Hanem az eszmék terén. C: Nem az a te utad, Sandrikánk, nem az! A: Tőrbe csalnak. B: Engedjetek, hadd ne engedjem, hogy elvigyék tőlünk! C: A gyalázatba. A: A „politikádba. EGYÜTT: Tartsátok vissza, tartsátok vissza. PETŐFI: Elfogadom, és meghatva köszönöm, kedves Károly barátom, a kiskunsági fiatalság ajánlatát. Értékelni tudom, közületek való vagyok. A jászkunság szabad népe kezdettől fogva külön kis haza volt a nagyobb magyar hazában. Szép szokás, hogy az ottaniak, nem ismerve a nemes és nemtelen közti megkülönböztetést, egymást maguk közt atyámfiának szólítják. Addig is, amíg személyesen nem szólhatok hozzájuk, ezt add át nekik: büszke és boldog vagyok atyámfiai, hogy veletek és körötökben vihetem tovább, előre, a népszabadság, a világforradalom megállíthatatlan lobogóját. A LÁTNOK ASSZONY GYILKOSSÁGGAL VÁDOLVA SZÍNES KUBAI FILM Rendezte: MANUEL OCTAVIO GÓMEZ 14 éven felülieknek Magyar Nemzet „...ha az akadémia nem is...” Január elseje Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója, de az egész 1973-as esztendőt halhatatlan költőnk ünneplésének szenteljük. Száz esztendővel ezelőtt, Petőfi születésének ötvenedik évfordulóján a Szana Tamás szerkesztette Figyelő című irodalmi, művészeti és kritikai hetilap 1873. január 5-i, III. évfolyamának első számában a Rövid szemle rovatban más jegyzetek között, cím nélkül megjelent emlékezést közölt. A Figyelő későbbi utóda Osvát Ernő szerkesztésében havonta jelent meg 1905-ben, s munkatársai között találjuk Ady Endrét is. Szana Tamás a Figyelő után még számos lap szerkesztője (1860- ban a Petőfi Társaság főtitkárává választották) mindegyik folyóiratában a századvég ellenzéki szellemű irodalmát támogatta, és az akadémiai konzervativizmust támadta. Íme, az 1873. január 5-i cikk: Petőfi Sándor Magyarország lánglelkű költője születésének január 1-én volt ötvenes évfordulója. Ha a nemzet tudományos akadémiája vagy a Kisfaludy-társaság nem is ült ünnepet emlékére, a haza nem feledte el. Mert alig ment át jobban a nép tulajdonába dalnok, mint ő, alig emleget az valakit annyi szeretettel, éber tudattal, mint őt. De nem is csoda. Petőfi Sándor amint szólani kezdett, egyszerre a nép szívének húrjain, a nép ajkával szólott. Költészetünk már akkor kezdett kivetkőzni a klassicismus nyűgéből; leghírnevesebb költőink Vörösmarty, Czuczor megunták a régi hangot, újon beszéltek. A klassicismus elhalványodott, elvékonyult, a nemzet beleunt a sok mithologizálásba, megvetette az üres énekeket, melyek nem simultak szívéhez. Megrendült Petőfi lantja, mintha csak a pacsirta egyszerű, mégis csodás dala hangzanék, minden tiszta, magyar kebel befogadta azt. Ajkról ajkra szállott egyszerre, és annyira elterjedt, hogy a népdalismerő Erdélyi János, Petőfi kortársa, pár év múlva a „Szegény legény, szegény juhász legény”-t a népdal remeke képen mutatta fel és közölte gyűjteményében. Sok tényező járult költészetünk megifjudásához, de egyik leghatalmasabb Petőfi volt. Pályája fényes, ragyogó, kezében tollal és karddal, halála mythoszszal környezett. A nemzet egyik legszerencsésebb költője. NAPLÓ December 31 Harmincöt év után hazaérkezett Amerikából Békássy István, a harmincas évek népszerű magyar színésze, a Lila akác első filmváltozatának egyik főszereplője. Békássy István a Vígszínház és a Városi Színház tagja volt. A Metró-Goldwyn-Mayer cég meghívására Hollywoodba szerződött, s itt az elmúlt évtizedekben csaknem harminc filmben játszott. A negyvenes években New Yorkban állandó magyar színtársulatot vezetett. Hazajövetelének célja, hogy apósa, a Nemzeti Színház örökös tagja, Beregi Oszkár hamvait, és felesége első férjének, Pataky Kálmánnak a hamvait hazahozza Magyarországra. A magyar állam díszsírhelyet adományozott számukra a Kerepesi temetőben. A hamvak elhelyezésére valószínűleg január közepén kerül sor. Januárban rendezi meg a Magyar Rádió az új magyar zene bemutatósorozatát azokból a művekből, amelyeket az elmúlt évben sugárzott először a rádió, öt adás keretében tizennyolc zeneszerző művét ismétlik meg. Az adásokra január 2-án, 5-én, 9-én, 12-én és 16-án kerül sor a Petőfi rádióban, 18.35 órakor. Ez alkalommal osztják ki a közönség és a kritikusok díját. Az ünnepélyes díjkiosztás január 23-án lesz. " Hetven éves Dusatina Giannini. A világhírű szopránénekesnő olasz szülők gyermekeként Philadelphiában született, 1925-ben lépett fel először Hamburgban az Aida főszerepében. Később a New York-i Metropolitan opera tagja volt. Rudnay Gyula egykori lakóházán, a Ferenc körút 40. szám alatt emléktáblát helyeznek el január 4-én délután 3 órakor. Nemzetközi szilveszter Az idegenforgalmi vállalatok, utazási irodák is felkészültek a Szilveszterre. Az IBUSZ- nál csaknem háromezer külföldi vendég jelezte érkezését, köztük finnek, svédek osztrákok és szovjetek. Tizenegy helyen rendez Budapesten az iroda nemzetközi Szilveszteri bált, s ezekre vasárnap délutánig még vásárolhat jegyet a hazai közönség is. A Budapesti Idegenforgalmi Hivatal szervezésében többek között a Szabadság Szállóban lesz nemzetközi bál, ahová a főként Jugoszláviából és Romániából érkező külföldi vendégek mellett „helybelieket” is várnak. A „Robotron 21” írja össze Pécs lakosságát Pécs megyei város tanácsának végrehajtó bizottsága felhatalmazást kapott, hogy a tanácstagok 1973-ban esedékes általános választásának előkészítésénél az összeírást — az egységes népesség-nyilvántartás kialakításának előkészítéseként — az országos gyakorlattól eltérően végezze. A Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat a közelmúltban üzembe helyezett „Robotron 21” számítógépe ugyanis lehetővé teszi a lakosság számítógépes nyilvántartását. A személyi adatokban, családi állapotban bekövetkező változásokról a gép folyamatosan értesülhet, tehát a számítógépen naprakész állapotban tarthatják a lakosságra vonatkozó személyi alapnyilvántartást. A Vízügyi Dokumentuim és Tájékoztató Iroda FOTÓPÁLYÁZATOT HIRDET olyan művészi fényképfelvételekre, amelyek tárgya hazai vízügyi vonatkozású témát, vagy vízügyi történeti, műszaki emléket örökít meg. A pályázat nyilvános és azon fekete-fehér, vagy színes fényképpel bárki részt vehet. A beküldendő képek méretei 30x40 cm Beküldési határidő: 1973. ÉVI OKTÓBER 31. VIZDOK 1368 BUDAPEST, PF 178 CÍMÉRI Pályadíjak: I. díj (I. díj HL díj IV. díj V. díj 5000,— Ft 4000,— Ft 3000,— FI 2000,— Ft 1000,— Ft További tíz erre érdemes ma különdíjban részesül. A részletes pályázati feltételek 1973. év január hó 15-től átvehetők a Fotóművészek Szövetségében továbbá a VIZDOK, Vigadó tér 3. szám alatti bemutatótermében. i n Vaersaagl W33L december S1. „Puskával és ecsettel"* A Krím félsziget legdélibb csücskének csipkézett partján meredeken ereszkedik a Fekete-tengerbe a Puskint versre ihlető, vadregényes fekvésű Gurzuf. Számunkra valaha mesebelien messzinek tetszett, s nem csupán a technika, a közlekedés fejlődésének köszönhető, hogy ma már közeli. Gurzufban évtizedek óta szívesen látott vendégek a magyar képzőművészek. A délszaki vegetációjú városkát a szovjethatalom üdülőtelepnek fejlesztette, a húszas évek polgárháborús harcában sem feledkezve meg a művészekről. Vendégek 1920 óta működik ott képzőművésztelep, ma már két alkotóházzal. Legutóbb több magyar művésszel egyidőben Vali Zoltán festőművész és felesége, Vali Éva grafikus töltött néhány hetet Gurzusban. Felejthetetlen élményekkel, vázlatkönyvekkel, tervekkel tele érkeztek haza. Amikor Abonyi utcai lakásukon felkerestem őket, éppen napi postájukat bontogatták. Új, őszinte barátokra tettek szert Gurzusban; a levelek közvetlen, meleg hangja nem az üdülői ismeretségek szokványos udvariassági kifejezése. Érkeznek újságok is, melyekben róluk írnak. — Rendkívül színes társaság fogadott bennünket a gurzufi művésztelep alkotóházában — idézi fel a krími hetek emlékeit Váli Zoltán. — A zavartalan művészi munkát biztosító, gyönyörű környezetben fekvő alkotóházban kirgiz, türkmén, örmény művészek társaságában dolgoztunk, de jöttek művészek Moszkvából, Leningrádból, Szibériából is. Amint meghallották, hogy magyarok vagyunk, azonnal Mészáros László nevét említették, a kiváló szobrászét, munkásságát, úttörő eredményeit rendkívül nagyra becsülik. Nagyon megindított bennünket Mészáros László szívekben élő emléke. A város — Nem esett nehezünkre a beilleszkedés az alkotóház sajátos életébe, hiszen a táj változatossága, a szobrokkal ékes parkok, a ciprusok, pálmák, pincák, a járda nélküli, meredek, lépcsős utcákkal átszőtt város festőnek, grafikusnak páratlanul érdekes motívumokat ad. Az alkotóházak lakói már korán reggel megszállják a várost, a kiugró sziklák ormán, hegytetőkön, sétányok fái alatt szerszámaival elhelyezkedő művész éppúgy hozzátartozik a sokszínű városképhez, mint a nemzetközi ifjúsági tábor, a szputnyik fiatalsága, és a turisták minden égtájról odasereglett tarka tömege. — Szovjet kollégáink sötétedéskor, a napi munka után gyakran kopogtattak be pazar kilátást nyújtó, tengerre néző szobánkba. Érdeklődtek munkánk iránt, ők is megmutatták, kicsodák, milyen irányban dolgoznak, fotók, rajzok kerültek ki a mappákból. Nagyon érdekli őket a magyar képzőművészet helyzete. A szovjet Művészeti Alap tette lehetővé, hogy bejárjuk a környéket. Mikrobuszával utazgattunk, sok érdekes helyet, szokást ismertünk meg. A többi között eljutottunk Livadásba, megnézhettük azt a történelmi palotát, ahol a jaltai konferenciát tartották. Szervezetében a gurzufi művésztelep valamelyest eltérő a mieinktől. Aki alkotómunkára kér beutalást, két hónapig díjmentesen tartózkodhat ott A kikapcsolódást, üdülést kereső művészek viszont kötelesek a költségek megtérítésére. Kezdve attól, hogy a művészház bejárata melletti boltban minden megvásárolható, ami a művészi munkához szükséges, szellemi, szakmai segítséget is kap az, aki igényli. Szokás szerint a beutaltak vezetőt kapnak, tekintélyes művészek személyében, kialakul egy kis közösség, s együttesen igyekeznek megoldani a munka közben felvetődött művészi problémákat A múlt Vali Zoltánra másfajta meglepetések is vártak a Szovjetunióban. A spanyol polgárháború egykori katonáját, aki a legveszélyesebb frontszakaszokon harcolt, évtizedekig végzett mozgalmi, ellenállási munkát — őszinte ünneplésben részesítették. Olyan régi, megpróbált harcost köszöntöttek benne, akinek élete, művészete elválaszthatatlan világszemléletétől. Mégis meglepetést jelentett számára, menynyire számon tartják múltját, működését a Szovjetunióban. — Moszkvai tartózkodásunk alatt, egy reggel öttagú gyermekküldöttség keresett fel szállodai szobánkban: a moszkvai 16-os számú francia tagozatú gimnázium növendékei. Ez az iskola arról nevezetes, hogy elsőnek hívott életre egy ellenállási múzeumot. Ilyen típusú gyűjtemény addig nem volt a szovjet iskolákban. Mivel a gimnázium francia tagozatú, a nemzetközi anyagot dokumentumok köré csoportosították. Különös érzés volt számomra viszontlátni, újra átélni múltam egy darabját. Külön tablót szenteltek szerény személyemnek s olyan rajzok, röplapok, plakátok fotói kerültek szemem elé, melyek az idők folyamán elkallódtak s végképp elveszettnek hittem őket. Megszerezték ezek a gyűjteményüket buzgalommal gyarapító gyermekek életnagyságon felüli Petőfi-portrémat, a legendás, Spanyolországban harcolt Petőfi-brigád zászlaját. Felidézték fiatalságom küzdelmeit a fasiszta megszállás alatt Párizsban kiragasztott, ellenállásra szólító plakátjaim. Több iskola tanárai, tanulói látták vendégül a magyar művészpárt. Záporoztak feléjük a kérdések: hogyan sikerült megszöknie a fasizálódó Magyarországból, hogy lett a Francia Kommunista Párt tagja, hányszor volt börtönben, internálva, rendőri felügyelet alatt, milyen érzés volt 1948-ban visszatérni a felszabadult hazába? A krími rádió a Váli házaspárt bemutató előadásának ezt a címet adta: „Puskával és ecsettel.” Most már a puskára nincs szükség, de az ecset, a grafikusszerszám kézben van, hogy lerögzítse, megörökítse a vendéglátó Szovjetunióban kapott benyomások, élmények, hangulatok emlékeit (d. m.)