Magyar Nemzet, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
//206 ~- Magyar Nemzet § ________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA_______________________________* Európa előrelép Helsinkiben harminckét európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada diplomatáinak több mint félesztendős tanácskozássorozatát siker koronázta. Megegyezés született arról, hogy külügyminiszteri szinten, ugyancsak a finn fővárosban, július 3-án kezdődik az európai biztonságiés együttműködési értekezlet. Hosszú, fáradságos, akadályokkal, nehézségekkel terhes út vezetett a mostani megállapodásig. A jövő történetírói bizonyára egyöntetűen jóváhagyják majd a kortársaknak azt az egyöntetű véleményét és értékelését, hogy minden tekintetben, elsődlegesen a szocialista kormányoké az érdem a konferencia életrehívásában. Hazánk neve mindig szervesen összekapcsolódott az európai biztonsági értekezlet kezdeményezésével, hiszen a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete fővárosunkban fogalmazta meg és hozta nyilvánosságra javaslatát, a budapesti felhívást, amelynek szövését a magyar diplomaták nyújtották át a különböző európai országokban, valamint a közvetlenül érdekelt két tengerentúli államban. A magyar külpolitika felelős irányítói ezt követően két- és sokokban-eszmecseréken, jelentős nemzetközi megbeszéléseken tevőlegesen hozzájárultak az elképzelés széles körű megismertetéséhez, a szükséges felvilágosítások, tartalmi és formai magyarázatok megadásához. Valóban rendkívül türelmes, szívós és állhatatos diplomáciai erőfeszítésekkel kellett a szocialista országoknak legyőzniük azoknak a nyugati köröknek a makacs ellenállását, amelyek kezdetben egyszerűen hallani sem akartak valamennyi európai kormány képviselőinek közös tárgyalóasztalhoz ültetéséről. Ha gondolatban áttekintjük az előkészítés különböző szakaszait, lényegében véve három „korszakról” beszélhetünk. A budapesti felhívás közzétételekor nyomban általános helyesléssel fogadta a konstruktív elgondolásokat a békeszerető európai közvélemény, maguk a népek, a demokratikus, tartós nemzetközi együttműködésre törekvő társadalmi szervezetek, pártok, csoportok, és rokonszenvező meghallgatásra talált az indítvány azoknál a nyugati kormányoknál is, amelyek reálisan, józanul mérték fel a történelmi követelményeket és élni kívántak a példa nélküli, nagy lehetőségekkel. Ebben az első időszakban azonban még igen komoly fékező, gátló befolyást tudtak kifejteni az enyhülés ellenfelei, akik nem tagadták: saját, jól kiépített hadállásaikat féltik a létrehozandó európai kollektív biztonsági rendszertől, s mindent elkövettek az előkészítés munkájának halogatására, sőt magának a kezdeményezésnek a visszautasítására. A Szovjetunió és a szocialista közösség többi államának békeprogramja alapján azonban csakhamar kibontakozott általános diplomáciai offenzíva, amely meghátrálásra késztette az enyhülés ellenfeleit. A „második menetben” felőrlődtek a sokáig elszánt utóvédharcot vivő, igazi céljaikat immár különböző szólamokkal álcázni próbáló egykori hidegháborús erők, amelyek a megváltozott körülmények közepette sem mondtak le eredeti terveikről, s legfeljebb átmenetinek tekintették visszavonulásukat. A moszkvai és varsói szerződések, a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodás, a két német állam kapcsolatainak biztató alakulása, majd a tavaly májusi szovjet—amerikai csúcstalálkozó konkrét eredményei következtében megnyílt a „zöld út” a diplomáciai előkészítés előtt. A vendégszerető finn fővárosban — amelynek kormánya oly sokat tett a kelet— nyugati közeledés előmozdítására, s egész magatartásával példaként szolgált a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének gyakorlati megvalósítására — múlt év november 22-én beköszöntött a harmadik szakasz: a diplomataszalonban egybesereglett küldöttek és szakértők hozzákezdtek a konferencia tényleges alanyainak lefektetésére. Külön tanulmányt igényelne a négy fejezetre tagozódott helsinki tanácskozások ••Isteneskedő -eseményeinek elemzése, mivel a részletes megvilágításból egyértelműen kitűnne, milyen bonyolult, szerteágazó, hatalmas munkát végeztek a nagykövetek és munkatársaik, amíg eljutottak a napirend tisztázásán, mélyreható eszmecseréken, tárgyszerű felszólalásokon, s bizony nemegyszer szenvedélyen vitákon át, az egyes kérdéscsoportok tartalmi kidolgozásáig, az értekezlet szintjének megállapításáig, a színhelyek kijelöléséig, a konferencia összehívása időpontjának leszögezéséig. Még a nyugati megfigyelők és diplomáciai szemleírók is elismerték, hogy főképpen a szovjet küldöttség tevékenységének, az alapvető elvi politikát következetesen érvényesítő magatartásának, ugyanakkor rugalmas, hajlékony, az ésszerű kompromisszumokat kereső és a partnerekkel közös nyelvet megtaláló fellépésének köszönhető a megegyezés. Az előkészítés tehát sikeresen befejeződött, jöhet a külügyminiszterek értekezlete, majd ismét a bizottságok további érdemi munkája, hogy azután a harmincnégy állam felelős vezetői (vagy az egyes országok diplomáciájának irányítói) záróakkordként kihirdethessék — remélhetőleg nem a távoli jövőben, hanem még ebben az esztendőben —, létrejött a tartós európai biztonságot és békét szavatoló, a széles körű együttműködést megteremtő egyetemes szerződés. Nagyot lépett előre Európa azon a széles úton, amely a kollektív biztonsági rendszerhez, a minden népnek jólétet, zavartalan alkotómunkát nyújtó feltételek nemzetközi garantálásához vezet, s a ma élő és a későbbi nemzedékeknek egyaránt meghozza a béke minden remélt gyümölcsét. Matolcsy Károly Szakértői szinten folytatják a tárgyalásokat a vietnami békemegállapodás a végrehajtásáról Kissinger visszarepült Washingtonba, Le Duc The Párizsban marad A külpolitikai helyzet A SZOCIALISTA ORSZÁGOK lapjai vezető helyen ismertették a KGST prágai ülésszakáról kiadott jegyzőkönyvet. Amint Fock Jenő, a magyar küldöttség vezetője aláhúzta pénteki nyilatkozatában: a tanácskozáson a gazdasági integráció komplex programjának végrehajtásával foglalkoztak, különös tekintettel az 1976—80-as évekre szóló népgazdasági tervek koordinációjára. Jaroszewicz lengyel miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy Prágában fokozott figyelmet fordítottak a további gazdasági fejlődéshez szükséges alapvető nyersanyagok távlati biztosításának kérdésére. Mint mondotta: „nem volt könnyű a vita, de gyümölcsözően zárult.” Jó dolog, hogy e problémák megoldásához idejében hozzálátott a KGST — hangoztatta nyilatkozatában Piotr Jaroszewicz. Az ülésszak jelentőségével foglalkozott a Hydo Právo vezércikke is, amely egyebek között megállapította: a tanácskozás eredményeként mind minőségi, mind pedig mennyiségi szempontból meggyorsul a közösség gazdasági integrációs folyamata. Jugoszláviának és a KGST tagállamainak egyaránt érdeke, hogy a jövőben bővüljön az együttműködés — szögezte le Vratusa miniszterelnök-helyettes, visszaérkezve Belgrádba a prágai ülésszakról. Moszkvában újabb előzetes szovjet—amerikai gazdasági megállapodást írtak alá. A két ország gazdasági együttműködésének eddigi legnagyobb üzletkötését készítik elő: az Egyesült Államok 25 éven keresztül mintegy tízmilliárd dollár értékben vásárol földgázt a Szovjetuniótól. A kelet-szibériai lelőhelyektől — amerikai hitellel — építenének földgázvezetéket, a csendes-óceáni partvidékig. Az üzletkötésről Armand Hammer, az Occidental Petroleum elnöke adott tájékoztatást. Mint mondotta, az előzetes megállapodás feltételezhetően szóba kerül majd Brezsnyev június 18-án kezdődő egyesült államokbeli látogatása alkalmával is. Az Occidental Petroleum egyébként a közelmúltban kötött elv ugyancsak nagy jelentőségű, mintegy 8 milliárd dollár értékű üzletet a szovjet kereskedelmi szervekkel műtrágyagyártó komplexum létesítéséről. Az amerikai lapok nagy figyelmet szentelnek I.Donvid Brezsnyev közelgő washingtoni útjának. Amint a Wall Street Journal, az üzleti körök lapja hangsúlyozza, az SZKP főtitkárának és Nixon elnöknek tárgyalásait a jelenlegi nemzetközi helyzet széles körű összefüggéseiben kell értékelni. A kétoldalú kapcsolatok fejlődése elválaszthatatlanul összefutja a kereskedelem bővítésével. Ezért a lap felszólítja az amerikai kongresszust, hogy a lehető legrövidebb időn belül hagyja jóvá azt a törvényjavaslatot, amely a többi között előirányozza a legnagyobb kedvezmény megadását a Szovjetuniónak. A TASZSZ hírmagyarázója szombaton ugyancsak foglalkozott ezzel a kérdéssel. (Utalt arra, hogy Jackson szenátor — aki nyilvánosan fellépett a legnagyobb kedvezmény elvének megadása ellen — gyakorlatilag a két ország közötti kapcsolatok normalizációs folyamatát kívánja akadályozni. Jackson nemrégiben azt állította, hogy a tavaly májusban Moszkvában aláírt szovjet—amerikai megállapodásokkal Washington — úgymond — „kapitulált”. A TASZSZ kommentátora megállapítja: ha szó lehet bármiféle „engedményről”, akkor az Egyesült Államok kizárólag a józan észnek tett engedményt, amennyiben az amerikai külpolitikában felülkerekedett a politikai realizmus. __ Az MTI jelentése szerint Nixon kabinetjét aggasztja az utóbbi időben veszedelmesen felgyorsult ütemű infláció. Az európai pénzpiacokon ezzel párhuzamosan újabb veszélyes nyomás nehezedik a dollárra. A New York Times cikke szerint a legutóbbi adatok azt bizonyítják, hogy zátonyra futott a kormány gazdasági programjának januárban életbe léptetett harmadik fázisa, amelynek értelmében feloldották az ár- és bérellenőrzést. Megfigyelők most arra számítanak, hogy akár már a jövő héten azonnali szükségrendszabályként 90 napos ár- és bérbefagyasztást léptet életbe a Nixon-kormány. Az előzetes várakozástól eltérően a VDK-amerikai tanácskozás nem hozott végleges eredményt A Párizs környéki Gif-Sur- Yvette-ben szombaton déli 12 órakor megkezdődött a vietnami tűzszünet biztosításával foglalkozó tárgyalások harmadik ülése Kissinger amerikai elnöki főtanácsadó és Le Dúc Tho, a VDK kormányának képviselője között. Le Dúc Tho és Kissinger szombati találkozója, amely több mint négy és fél óra hosszat tartott, a korábbi várakozásokkal ellentétben még nem vezetett megegyezéshez. A tárgyalásokat — amint amerikai részről közölték — egyelőre szakértői szinten folytatják tovább. A szakértők legközelebbi ülésüket hétfő délután tartják. Henry Kissinger szombaton este visszarepült Washingtonba, Le Duc Tho továbbra is Párizsban marad. Thieu dél-vietnami elnök az AP amerikai hírügynökség értesülése szerint szombaton összehívta nemzetbiztonsági tanácsát. Az ülésen állítólag a Kissinger—Le Duc Tho tanácskozásán kidolgozott dokumentumról folytattak megbeszélést. Saigoni kormánykörök szerint a vietnami békemegállapodás megszilárdítását célzó okmányt péntek éjszaka bocsátották a dél-vietnami kormány rendelkezésére. A VNA jelentése szerint június 6-7-én Dél-Vietnam felszabadított területén, megalakulásának 4. évfordulója alkalmából ülést tartott a DIFK. Az ülésen Huynh Tan Phat elnök beszámolt a politikai helyzetről, majd a miniszterek és miniszterhelyettesek beszámolói következtek a kormány diplomáciai, katonai, kulturális, gazdasági, egészségügyi, szociális és oktatási tevékenységéről. A jelenlegi helyzetet elemezve a DIFK elnöke élesen elítélte az Egyesült Államok kormányát és a Thieu-rezsimet a párizsi megállapodás súlyos és rendszeres megsértéséért. Rámutatott: a Dél-Vietnamban és egész Indokínában uralkodó feszült helyzet oka az, hogy az amerikaiak a térségben folytatott neokolonialista politikájuk fenntartása érdekében továbbra is ragaszkodnak az úgynevezett „Nixondoktrínához”. Ugyanakkor a Thieu-kormány az amerikai neokolonializmus eszközéül szolgál, szembenállva a békével és a nemzeti megbékéléssel. A belpolitikai helyzetről szólva Tan Phat hangsúlyozta, hogy kormánya a nemzeti megbékélés és egyetértés szellemében szélesíteni fogja valamennyi társadalmi réteg szövetségét, folytatja harcát a párizsi megállapodás szigorú betartásáért. Saigoni jelentések szerint a dél-vietnami 13. számú országút mentén, mintegy 30 mérföldre Saigontól, több mint nyolcórás összecsapásra került sor a Thieu-rezsim csapatai és a felszabadító erők között. Mint a DIFK szóvivője szombati sajtóértekezletén közölte, a saigoni hadsereg „földrabló” hadműveleteket folytat, hogy minél nagyobb területeket próbáljon ellenőrzése alá vonni, mielőtt a zónák pontos feltérképezése megtörténik. A saigoni rezsim alakulatai tankokkal, tüzérséggel és vadászbombázókkal támadták a felszabadító erőket. A tűzszünetsértő akciót a DIFK hadserege visszaverte. A Main Dán cáfolata A TDK nem kötött semmiféle megállapodást Kambodzsáról A kambodzsai rezsim csapatai szombaton hadműveleteket indítottak, hogy visszafoglalják a létfontosságú 4. számú főútvonalat, amelyet a felszabadító erők pénteken, a héten már másodszor vágtak el. Ez a főútvonal köti össze a fővárost, Phnom Penht a rezsim utánpótlása szempontjából döntő fontosságú Kompong Som kikötővárossal. A kambodzsai nemzeti egységkormány — jelenti a Reuter — szombaton nyilatkozatban cáfolta James Cairns ausztráliai külkereskedelmi miniszter szerdai nyilatkozatát, amely szerint Szihanuk kormányának miniszterelnöke felkérte: közvetítsen a Lon Nol-kormány és Szihanuk között a békés rendezés érdekében. A Nhan Dán szombati kommentárjában „puszta kitalálásnak” minősíti azokat az egyes nyugati hírügynökségek és saigoni lapok által terjesztett információkat, amelyek szerint a VDK és az Egyesült Államok megállapodásra jutott egy olyan tervben, amelynek célja a kambodzsai háború befejezése. A lap megjegyzi, hogy június 5-én washingtoni hivatalos körökben nyilvánosan bejelentették ezt a tendenciózus hírt. Rogers külügyminiszter például a képviselőház külügyi bizottsága előtt kifejezte azt a reményét, hogy a Kissinger—Le Duc Tho között folyó párizsi tárgyalásokon megállapodás születik a kambodzsai tűzszünetről is. Ezek — a teljesen alaptalan állítások — írja a Nhan Dan — Washington kitalálásai. A vietnami nép határozottan cáfolja ezeket az információkat. A vietnami kormánynak változatlanul az az álláspontja, hogy a kambodzsai problémát a kambodzsai népnek kell megoldania. Az MTI jelentése szerint szombaton délelőtt néhány napos nem hivatalos, baráti látogatásra Jugoszláviába érkezett Norodom Szihanuk herceg. Enyhült Párizs elutasító álláspontja az új atlanti szövetség kérdésében Francia vélemények a Jokert Kissinjjer találkozóról Párizsból jelenti az MTI. Jokert francia külügyminiszterés Henry Kissinger pénteki találkozójáról hivatalosan nem közöltek részleteket, csak azt jelentették be, hogy Robert június 27-én Washingtonba utazik a kétoldalú megbeszélések folytatására. A kétoldalú megbeszéléseket Nixon és Pompidou határozta el izlandi csúcstalálkozóján, azok középpontjában a Kissinger által javasolt „új atlanti charta”, vagyis a nyugati szövetségi rendszer újjászervezése áll. A kiszivárgott értesülések szerint Robert külügyminiszter a pénteki találkozón számos kérdést tett fel Kissingernek arról, hogy tulajdonképpen mi is Washington végső célja és egyáltalán miért tartja szükségesnek az Atlanti Szövetség újjászervezését, sőt Japánnal való kiszélesítését. Párizs választ kért arra is, hogy ennek során milyen szerep várna a nyugat-európaiakra és hogyan egyeztethető öszsze a Washington által tervezett célokkal a közös piaci országok politikai egységének megszilárdítása és az egész közös piaci integrációs folyamat. Jobert állítólag rámutatott arra, hogy Franciaország továbbra is ellenzi a politikai, katonai és gazdasági kérdések összevonását, azok „globalizálását” és ragaszkodik e kérdések különböző fórumokon történő megtárgyalásához. Azt azonban elismeri (s ez már közeledést jelent Washington álláspontja felé), hogy szükség van bizonyos „általános irányelvek” meghatározására, és hogy ennek a legmagasabb szinten kell majd megtörténnie. Diplomáciai körök véleménye szerint figyelemre méltó, hogy Robert washingtoni látogatását június 27-re tűzték ki.