Magyar Nemzet, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-27 / 252. szám
Szombat, 1973. október 27. Magyar Nemzet A Szovjetuniót illeti, megismétlem, üdvözölnénk, ha Kína építő módon hozzájárulna a nemzetközi légkör megjavításához és az államok közötti lojális, egyenjogú, békés együttműködés fejlesztéséhez. Az Szovjetunió és az Egyesült Államok — A világ valamennyi népe szempontjából létfontosságú feladat — az új világháború elhárítása és az egyetemes béke szavatolása — megoldásában nem csekély helyet foglal el a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak fejlődése. — Az utóbbi két évben ezeket a kapcsolatokat számos fontos szerződés és megállapodás megkötése jellemezte, köztük a szovjet—amerikai kapcsolatok alapjait rögzítő szerződés, a rakétaelhárító rakétarendszerek és a hadászati támadó fegyverek korlátozásával kapcsolatos egyezmény, illetve megállapodás, valamint a nukleáris háború elhárításáról szóló szovjet—amerikai megállapodás. Mi lelkiismeretesen teljesítjük az e szerződésekben és egyezményekben vállalt kötelezettségeinket, és szándékunk, hogy a jövőben is ezt tegyük. Természetes, hogy ugyanezt várjuk el a másik féltől is. — Nézeteink szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok között különböző területeken megvalósuló békés, kölcsönösen előnyös együttműködés fejlődésének jók a távlatai, abban az esetben természetesen, ha ezt a kérdést kellő felelősséggel és lojalitással közelítik meg, ha a gyakorlatban betartják a kölcsönös előnyök és a kölcsönös tisztelet elveit, és nem próbálják meg elferdíteni azokat és beavatkozni a másik fél belügyeibe, feltételeket diktálni neki, amint azt az Egyesült Államok egyes felelőtlen politikusai megkísérlik a saját kormányuk hivatalos politikai irányvonala ellenére. — Ami a Szovjetuniót illeti, meg vagyunk győződve arról, hogy az 1972-ben és 1973- ban elfogadott dokumentumok megalapozták a kölcsönösen előnyös együttműködést, a béke ügyének nyilvánvaló hasznára. — Mint ismeretes, 1974-ben várható az Egyesült Államok elnökének hivatalos szovjetunióbeli látogatása. Szeretnénk, ha ezt a látogatást az államaink közötti békés viszony fejlődésének és a nemzetközi helyzet egészségesebbé válásának útján tett új, nagy lépések fémjeleznék. Nem kis szerepet játszhat a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a stratégiai fegyverek további korlátozásáról és lehetséges csökkentéséről folyó tárgyalások új szakaszának sikeres befejezése. Mint önök tisztában vannak vele, ez nem egyszerű feladat, de megállapodtunk abban, hogy mindent megteszünk megoldása érdekében. Mi mindnyájan önökkel együtt, kedves barátaim, szeretjük a békét, tartós békét akarunk, és erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten harcolunk biztosításáért, örömünkre szolgál a nemzetközi feszültségben végbemenő enyhülés és az államok közötti békés együttműködés fejlődése. Ugyanakkor erőteljesen szeretném hangsúlyozni, hogy sem a béke, sem az enyhülés nem valósul meg a nemzetközi küzdőtéren önmagától, egyfajta felülről érkező kegyes ajándékként. A békét és az enyhülést csak valamennyi békeszerető erő, az államok, politikai pártok és irányzatok, társadalmi szervezetek és egyes emberek állhatatos és fáradhatatlan harcának eredményeképpen érhetjük el, küzdve minden ellen, ami az enyhülést akadályozza, a békét fenyegeti, háborús veszélyt hoz létre. Fegyverkezési hajsza — Nincs jogunk elfeledkezni arról sem, hogy az enyhülés viszonyai között is folytatódik, sőt erősödik a folyamat, amely a világháború materiális előkészítését jelenti. Az északatlanti tömb országainak katonai költségvetései évente 2—3 milliárd dollárral növekednek, és ezek mögött a számok mögött egyre újabb típusú tömegpusztító fegyverek, új, egyre pusztítóbb nukleáris bombák és lövedékek, új, egyre hatékonyabb rakéták, tankok és repülőgépek, hadihajók és tengeralattjárók állnak. A fegyverzet minőségi tökéletesedése soha nem látott méreteket öltött. Eközben kísérletek történnek, hogy igazolják mindezt arra való hivatkozással, hogy ezek hozzájárulnak a fegyverzetek korlátozásáról folyó tárgyalások sikeréhez, „alkudozási ütőkártyát” adva ezekhez a tárgyalásokhoz. Teljesen nyilvánvaló, hogy a felfokozott fegyverkezési hajszán kívül ezek az „ütőkártyák” valójában semmi mást nem eredményeznek. Ami a fegyverzetek korlátozásáról folyó tárgyalásokat illeti, ezek sikeréhez nemm új katonai programokra, hanem a fegyverkezési hajsza megfékezését célzó őszinte törekvésre van szükség, amelyet kellő önmérséklet támaszt alá. — Még ma is, csaknem három évtizeddel a második világháború befejezése után a földművelő ekéje, az építőmunkás exkavátora nem ritkán ütközik lövedékbe és aknába. A háború hallat magáról, kockáztatva az emberek életét a mai békés napokban is. De vajon nem ezerszer veszélyesebbek-e azok a hatalmas, az emberiség történetében példátlan tömegpusztító fegyverkészletek, amelyek készen állanak a kilövőállásokon, a járőrtevékenységet végző repülőgépek és tengeralattjárók fedélzetén, szerte a földgolyón megtöltik a katonai támaszpontok raktárait — most és ma. A tőkés államok katonai készülődései a szocialista országokat is arra kényszerítik, hogy a szükséges összegeket fordítsák a védelemre, és elvonják azokat a békés építés céljaitól, holott ezeknek szeretnénk szentelni minden erőnket és minden anyagi erőforrásunkat. A fegyverkezési hajsza röppályájára sodródnak a fiatal független országok tucatjai is, s ezt természetesen elősegíti, hogy az imperializmus hol a világ egyik, hol pedig a másik térségében fenyegeti a függetlenségüket. Természetesen az imperializmus agresszív körei által szított fegyverkezési hajsza további szélesedése és a nemzetközi feszültség kezdődő enyhülése két, egymással ellentétes irányban haladó folyamat. A végtelenbe fejlődni — úgymond, párhuzamosan — nem képesek. Ha azt akarjuk, hogy az enyhülés és a béke tartós legyen, meg kell állítani a fegyverkezési hajszát.1- Pontosan ebből indul ki a Szovjetunió és a szocialista országok számos arra irányuló kezdeményezése, hogy megvalósuljon az általános és teljes leszerelésnek az ENSZ által jóváhagyott programja. Ugyanezeket a célokat szolgálják az e téren teendő részleges lépésekre vonatkozó javaslatok, beleértve a Szovjetuniónak az ENSZ jelenlegi közgyűlése elé terjesztett javaslatát is a Biztonsági Tanács állandó tagállamai katonai költségvetéseinek 10 százalékos csökkentéséről, valamint arról, hogy az ily módon megtakarított összegek egy részét a fejlődő országok segélyezésére fordítsák. Szolidaritás Chilével — Világosan látni kell, hogy a békét konkrét társadalmi csoportok, szervezetek és emberek fenyegetik. A militarista robotgépet mint kedvenc csecsemőjüket dajkálják a legreakciósabb, legzsarnokibb fasiszta rezsimek, és feletetik vele a demokratikus szabadságjogokat. — Nézzék csak a legutóbbi chilei eseményeket. Az ország alkotmányának leplezetlen megcsúfolása, egy egész nemzet demokratikus hagyományainak gátlástalan lábbal tiprása, az elemi törvényesség semmibe vevése, agyonlövetések, kínzások, barbár terror, könyvégetések — ez a katonai junta valódi fasiszta vicsorító foga, ez a belső és külső reakció igazi arculata, amely bármilyen bűncselekményre képes, hogy a nép világosan és szabadon kifejtett akarata ellenére visszaállítsa privilégiumait. — Chile tragédiája éles fájdalmat keltett az emberek millióinak szívében, a világ öszszes országa demokratikus közvéleményének legkülönbözőbb köreiben. Salvador Allende és az életét a szabadságért és a békéért áldozott többi hős neve örökre megmarad emlékezetünkben. Engedjék meg, hogy a kongresszus szónoki emelvényéről fejezzem ki a chilei demokratákkal és hazafiakkal való legteljesebb szolidaritásunkat, hangot adjak annak a szilárd meggyőződésünknek, hogy az igazságos ügy, amelyért harcoltak, és oly nehéz viszonyok közt jelenleg is harcolnak, függetlenség, a demokrácia és a társadalmi haladás ügye, legyőzhetetlen és elpusztíthatatlan! És mindezeknek a nagy értékeknek védelme, megvalósítása, a harc azok ellen, akik ezeket az értékeket veszélyeztetik, és megpróbálják megsemmisíteni, elválaszthatatlanul kapcsolódik a tartós béke biztosításáért folytatott harchoz. Békés egymás mellett élés — Amikor az államok társadalmi rendszerüktől független békés egymás mellett élésének és békés együttműködésének politikájáról van szó, gyakran kérdeznek bennünket, kommunistákat: összeegyeztethető-e ez a politika a forradalmi nézetekkel? — Emlékeztetek arra, hogy Lenin — ez a forradalmáróriás — a következőket mondotta: a forradalmak nem megrendelésre vagy megállapodás alapján mennek végbe. Hozzá lehet fűzni, hogy a forradalmat, az osztályharcot, a felszabadító mozgalmakat megváltoztatni sem lehet megrendelésre, vagy megállapodás alapján. Nincs a földön olyan erő, amely visszafordíthatná a társadalmi élet megújulásának feltartóztathatatlan folyamatát. Ahol gyarmatosítás van, ott harc folyik majd a nemzeti függetlenségért. Ahol kizsákmányolás van, ott harc folyik a munka felszabadításáért. Ahol agresszió van, ott szembe is szállnak ezzel az agresszióval. — A népek, a tömegek a világ megváltoztatására törekednek és meg is fogják változtatni a világot. Ami pedig a Szovjetuniót illeti, mindig a szociális haladás erőinek oldalán fog állni. Mi ellenezzük „a forradalom exportját”. Ugyanakkor a Szovjetunió Kommunista Pártja, az egész szovjet nép nyíltan és egyértelműen kifejezi külföldön harcoló osztálytestvéreivel, kinyilvánítja a felszabadító antiimperialista mozgalmakkal való szolidaritását. Ez az álláspont egyáltalán nem mond ellent a békéért, az államok békés együttműködéséért folytatott harcnak. A békés egymás mellett élés elveit védelmezve azért harcolunk, ami mindennél drágább a földön élő emberek milliárdjainak, magához az élethez való jogért, annak a veszélynek elkerüléséért, hogy az élet a háború lángjaiban megsemmisüljön. Egyidejűleg azonban küzdünk valamennyi ország és nép társadalmi haladását előrevivő kedvező nemzetközi viszonyok biztosításáért. Minden nép arra való jogának elismeréséről van szó, hogy az általa kívánt társadalmi rendszert válassza, tehát az államok közti viszony egyszerű és világos normáiról van szó. Ezeknek a normáknak megsértése nemcsak az országok közötti viszonyban jelentkező egyensúly megbontásához, hanem fegyveres konfliktusokhoz is vezet, mivel korunkban a népek nem békélnek meg és nem is fognak megbékélni az elnyomással. És a népeknek teljes mértékben jogukban van az agresszió visszaverése. A világ két rendszerre való szakadásának viszonyai között a nemzetközi biztonság csak a békés egymás mellett élés elveinek teljes és feltétel nélküli tiszteletben tartására és különösen az államok belügyeibe való be nem avatkozásra épülhet. Emberi jogok ? — Ezzel kapcsolatban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az utóbbi időben bizonyos nyugati körök meg akarják kerülni ezeket az elveket,a hidegháború” vagy ha úgy tetszik a „pszichológiai háború” egyfajta új kiadását ajánlva. Arról a kampányról van szó, amely az „emberi jogok védelme” képmutató jelszavával folyik. — E kampány kezdeményezői közül egyesek azt állítják, hogy az enyhülés lehetetlen, ha nem következik be változás a szocialista országok belső rendjében. Mások nem lépnek fel az enyhülés ellen, de lenyűgöző nyíltsággal hangot adnak annak a szándékuknak, hogy az enyhülési folyamatot a szocialista rendszer meggyengítésére és végeredményben lerombolására használják fel. A széles közvélemény számára ezt a taktikát az emberi jogokról való gondoskodás, vagy rendszerünk úgynevezett „liberalizálása” formájában tálalják. — Nevezzük nevén a dolgokat. Szabadságról és demokráciáról, az emberi jogokról beszélnek, valójában azonban ez az egész zajos kampány egy célt szolgál: hogy elfedje a szocialista államok belügyeibe való beavatkozási kísérletet, hogy elfedje e politika imperialista céljait. Liberalizálásról beszélnek, valójában azonban a szocializmus gyakorlati vívmányainak felszámolására, a szocialista országok népei társadalmi, politikai jogainak aláaknázására gondolnak. — Nincs okunk arra, hogy kitérjünk az emberi jogok komoly megvitatása elől. Forradalmunk, a szocializmus győzelme országunkban nemcsak meghirdette, hanem ténylegesen biztosította is bármely nemzetiségű dolgozó ember jogait, a dolgozó tömegek millióinak jogait — mégpedig úgy, ahogy ezt a kapitalizmus sehol egyetlen országban sem tudta biztosítani. Lehet, hogy a burzsoá világnézet szemszögéből az olyan emberi jogok, mint a munkához, a művelődéshez, a társadalombiztosításhoz, a térítésmentes orvosi segélynyújtáshoz, a pihenéshez való jog és a többi jog csupán másodrendű, sőt talán elfogadhatatlan jog, csupán egy szám: a nem szocialista országokban a munkanélküliek száma ma már körülbelül százmillió. Sok kapitalista államban korlátozzák a nemzeti kisebbségek, a külföldi munkások jogait, a nőknek azt a jogát, hogy a férfiakéval egyenlő munkabért kapjanak. Vajon sok nyugati hatalom nem emiatt maradt-e kívül mind ez ideig azokon a nemzetközi szerződéseken, amelyek az emberek szeméit és politikai jogainak biztosításával függenek össze? — A szovjet törvények széles köri politikai szabadságjogokat biztosítanak állampolgárainknak. Ugyanakkor megóvjuk rendszerünket, az e szabadságjogokkal való bármiféle visszaélési kísérlettel szemben is. Ez pedig teljesen megfelel az emberi jogokról szóló, a Szovjetunió által ratifikált nemzetközi megállapodásoknak, amelyek kimondják, hogy a bennük foglalt jogok „nem képezhetik semmiféle korlátozás tárgyát, kivéve a törvény által előírt, az állambiztonság, a társadalmi rend, a lakosság egészsége és erkölcsisége, illetve a mások jogai és szabadsága védelmét szolgáló korlátozásokat”. — Nálunk például van olyan törvény, amely tiltja a háborús propaganda bármilyen formáját. Van olyan törvénykezés, amely kizárja a faji eszmék, a nemzeti viszály és gyűlölet, valamely nép nemzeti méltóságát sértő eszmék terjesztését, vannak olyan törvények, amelyek az amorális jelenségek elhárítására, a társadalom erkölcsi szétzüllesztése ellen irányulnak. Talán azt akarják, hogy az eszmék és információk szabad cseréje nevében mondjunk le ezekről a törvényekről is? Vagy talán arról akarnak meggyőzni minket, hogy ez az enyhülés és a népek közötti közeledés ügyét szolgálná? — Nem lehet harcolni a békéért merényleteket elkövetve más népek szuverén jogai ellen. Nem lehet kardoskodni az emberi jogok mellett és egyidejűleg megtorpedózni a békés egymás mellett élés elveit. — Nyíltan kimondjuk: a szocializmus világát ma már senki sem tudja megrendíteni, a béke ügyét azonban sajnos még lehet. liszen a béke sokoldalú erőfeszítésektől függ, és nem utolsósorban a szuverenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás elveinek kölcsönös — hangsúlyozom — kölcsönös tiszteletben tartásától. Ami a Szovjetuniót illeti, a mi államunk hajója átszeli a szocializmussal szemben ellenséges propagandakampányok sekély hullámait, s a jövőben is magabiztosan követi irányát — a nemzetközi élet napirendjén szereplő problémák konstruktív megoldása felé. — Az emberiségnek tartós békére van szüksége. Hogy ez mikor következik be és milyen lesz, az attól függ, hogy mennyire képes minden békeszerető erő maradéktalanul kiaknázni a már kialakult lehetőségeket. Létfontosságú feladatok — A népek olyan békét akarnak, amely megbízható és megfordíthatatlan, amely a biztonság és a kölcsönös bizalom — ha szabad így kifejeznem magam — egyensúlyán alapul. Ez a béke nyitva áll a fejlődés érdekében megvalósítandó széles körű nemzetközi együttműködés számára. — A béke azonban nemcsak a biztonság kérdése, hanem legfontosabb előfeltétele annak is, hogy megoldhassuk a modern civilizáció legsúlyosabb problémáit. Ezekkel ugyanis magának az emberiségnek a jövője függ össze. Igen, egész bolygónk jövője, amivel most már mindenképpen számolnunk kell, amikor a mai nap problémáit oldjuk meg, bármennyire bonyolultak és nehezek is ezek a problémák önmagukban. Önök a Föld minden része sokrétű társadalmának képviselői, feltétlenül különös élességgel érzékelik ezt. Elegendő itt csak néhányat felsorolni azon problémák közül, amelyek máris sokaknak gondot okoznak: az energiatartalékok problémájának megoldása, a környezetvédelem, az olyan jelenségek felszámolása, mint az éhínség. A veszélyes betegségek, a világóceán kincseinek birtokba vétele. Mindez megköveteli a kormányoknak, a gazdasági és a tudományos körök és természetesen a legkülönfélébb — politikai, szakmai, kulturális — szervezetek képviselőinek sokoldalú, őszinte, gyakorlati együttműködését. Szükség van arra, hogy a népek jól ismerjék egymást, vagyis arra, hogy sok-sok képviselőjük között alakuljanak ki eleven, sokrétű kapcsolatok. — Az ilyen mindannyiunk által akart béke felé való előrehaladás konkrét irányai világosak. És mi mélységesen meg vagyunk győződve arról, hogy közös erőfeszítésekkel megoldhatók azok a létfontosságú feladatok, amelyek most kerülnek a béke megszilárdításáért vívott harc előterébe, — mindenekelőtt a még meglevő fegyveres konfliktusok igazságos alapon történő rendezésének elősegítése; — kollektív biztonsági rendszer megteremtése Európában, majd Ázsiában is, ami lehetővé tenné, hogy fokozatosan megszűnjék a világ jelenlegi katonai-politikai tömbökre való felosztottsága; — a nukleáris és másfajta fegyverkezési hajsza megszüntetése az államok önként vállalt kötelességeinek becsületes teljesítése, valamint annak az alapján, hogy — ami különösen időszerű — minden nagy ország bekapcsolódjék ebbe a folyamatba; — a teljes egyenjogúságon, a kölcsönös előnyökön alapuló, a minden megkülönböztetéstől és az egymás belügyeibe való beavatkozási kísérletektől mentes gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés fejlesztése. Az optimizmus alapja — Mi így képzeljük el a jelenlegi körülmények között a békeharc időszerű feladatait. Magától értetődik, hogy e feladatok közül egyesek megoldásához időre van szükség, mások viszont már most azonnali és haladéktalan cselekvést követelnek meg. De mind ezek, mind pedig azok megoldásához állhatatos, energikus és aktív erőfeszítésekre van szükség mind az államok, mind pedig a béke megszilárdításában érdekelt politikai és széles körű társadalmi erők részéről. — Békefilozófiánk a történelmi optimizmus filozófiája. A jelenlegi helyzet bonyolultsága és ellentmondásossága ellenére bízunk a jelenleg széles körű kibontakozott békeoffenzíva sikerében. Mire alapozzuk ezt az optimizmust? — Mindenekelőtt arra, hogy létezik olyan állandó, hatékony és dinamikus béketényező, mint a megvalósult szocializmus, amelynek békszerető politikája e társadalmi rendszer természetéből fakad. Optimizmusunk a szocialista államok többsége nézeteinek és akcióinak egységére támaszkodik. Optimizmusunk azon alapszik, hogy Ázsia, Afrika és Latin-Amerika sok állama és népe, közte számos el nem kötelezett ország mélységesen érdekelt az igazságos és demokratikus békében. Optimizmusunk a békés együttélés politikájában már elért eredményekre és arra épül, hogy számos tőkés ország vezető köreiben mindinkább megértik a reális nemzetközi erőviszonyokat, megértik azt, elfogadhatatlan a háború, mint a nemzetközi problémák megoldásának eszköze. — A béke leküzdhetetlenségéről való meggyőződésünk arra támaszkodik, hogy mélységesen hiszünk a munka embere — a munkás, a paraszt, az értelmiségi — békeszeretetének hatalmas, eleven erejében. — A béke ügye iránti optimizmusunkat végezetül összekapcsoljuk mindazoknak a társadalmi mozgalmaknak tevékenységével, amelyek síkraszállnak a békéért, és amelyek olyan széleskörűen vannak képviselve ezen a nemzetközi fórumon, összekapcsoljuk a kommunisták, a szocialisták, a szociáldemokraták és a keresztények közös akcióinak fejlődésével. — Mindez reményt kelt és magabiztosságot ad. Történelmi pillanat — A békéhez vezető úton elért eredményeket azonban szakadatlanul fejlesztenünk kell. Ez az út továbbra sem lesz egyszerű. Számos akadályt kell leküzdenünk, vissza kell vernünk a béke ellenségeinek nem egy ellentámadását. A harc bonyolultsága összefügg az új viszonyokkal, a nemzetközi kapcsolatok új szakaszával, amelybe már beléptünk. Ez, akárcsak korábban, most sem csak nagy következetességet, szilárdságot és energiát követel, hanem tökéletesebb munkaformákat, új módszereket és olyan konkrét kezdeményezések kellő idejű és részletességű megtételét is, amelyek elháríthatják a feszültség tűzfészkeinek keletkezését, megakadályozhatják az enyhülés folyamatának töréseit. Sokat kell tennünk,, hogy minden egyes békeszerető áramlatot aktivizáljunk és egyúttal közös mederbe tereljünk. A mostani történelmi pillanat követelménye, vagy, ha úgy tetszik, a kor követelménye: egyesíteni az emberiség békeszerető erőit minden ország és minden nép békés fejlődésének biztosítása érdekében. Az egész világon milliók és milliók rengeteget várnak a békeszerető erők világkongresszusától. Választ várnak a legszélesebb tömegeket érdeklő égető kérdésekre, tájékoztatást várnak a társadalmi világmozgalom számára, amely arra hivatott, hogy segítséget nyújtson a XX. század egyik kardinális problémájának, a tartós béke szavatolásának megoldására. Ez nagy felelősség, de úgy vélem, hogy egyben nagy és lelkesítő, ösztönző erő is. Engedjék meg, hogy biztosítsam önöket: a béke szilárdítására irányuló tevékenységükben a leglelkesebb és legtevékenyebb támogatást kapják a Szovjetunió Kommunista Pártjától és a szovjet kormánytól, valamennyi szovjet embertől. Számíthatnak a szovjet népre, amely a nagy forradalmat követő első években, a szocialista építés éveiben, a fasizmussal vívott harcban, a háború utáni évtizedekben egyaránt és most is az emberiség érdekei védelméért folytatott harc első vonalában volt és marad. — Engedjék meg, tisztelt kongresszusi részvevők, hogy végezetül sok sikert kívánjak gyümölcsöző közös munkájukhoz, amely — ebben bizonyos vagyok — visszhangra talál majd valamennyi kontinensen az emberek szívében.