Magyar Nemzet, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-25 / 47. szám
4 A RÁDIÓ MELLETT Rendezte: Barlay Mint ahogy vannak emlékezetes színházi esték s ezek egy színházkultúra értékmérői — a hangjáték és a Magyar Rádió hangjátékkultúrájának értékeit és felnőtt mivoltát jelzi, hogy az elmúlt évtized megannyi emlékezetes rádiószínházi estjéről is beszélhetünk. A többi között ezek felidézésére is jó alkalom a Rádiószínház rendezői sorozata. Most éppen Barlay Gusztáv retrospektív tárlatát figyelhetjük, egy olyan rendezőét, akinek a nevéhez az értékmérő emlékezetes előadások közül igen sok társul. Nyugtalan, vibráló, új kifejezéslehetőségeket kereső egyénisége rendszerint már a darabválasztáskor ráérez az őt érintő rezgésekre, ami csak látszólag természetes, hiszen mennyi rendező küszködik tele idegen anyagokkal, a kontraszelekció furcsa mámorában. E rendezői visszapillantás során múlt héten a Rádiószínház történetének egyik legemlékezetesebb estjét hallhattuk újra, Lucille Fletcher: Bocsánat, téves kapcsolás című megdöbbentő, nemcsak történetét, hanem emberi portréját, a kapcsolatok szakadékénak ábrázolását tekintve is izgalmas rádiójátékát, főszerepben a nagyszerű Sulyok Máriával. Sem a darab, sem az előadás nem öregedett, az egykori erővel hatott most is. Holnap közvetítjük Nagy várakozás előzte meg Durkó Zsolt új opusa, a Halotti beszéd pénteki bemutatóját a Zeneakadémián. A koncertet a Rádió is közvetítette, az értékelés a zenekritikusok dolga. Jómagam inkább a szívesen tájékozódó zenekedvelő aspektusából szeretném üdvözölni az olyan jellegű műsorokat, melyek egy-egy hasonló fontos esemény előtt kedvet csinálnak, eligazítanak, mintegy hangulati és szellemi trambulint készítenek a mű befogadásához. Csupán jelzésként, nem pedig a privatizálás kedvéért el kell mondanom, hogy e műsor után — melyben Varga Bálint András elhelyezte a művet, szó került irodalmi eredetéről, hallhattuk a dirigens Lehel Györgyöt és természetesen magát a zeneszerzőt — házunk liftjében ketten is megszólítottak, hogy adnám nekik kölcsön a Halotti beszéd szövegét. Azt hiszem, egy ilyen előkészítés nagy szolgálatot jelent az ízléskonvenciók fokozatos, szelíd lebontásának missziójában. Lilla és az utókor Minden irodalomnak vannak legendás nőalakjai, és most nem regényhősnőkre gondolok, hanem egykor eleven lányokra és asszonyokra, akik az író sorsával költöztek az irodalom és a legendák világába. Nem véletlen, hogy akikkel a halhatatlanságba utaztak, majdnem mindig költők, hiszen mindig is a szerelem volt a költészet egyik legfontosabb üzemanyaga. A mi irodalmunk egyik mindmáig legvarázslatosabb nőalakja Lilla, Csokonai Lillája, akinek közvetve líránk legszebb szerelmi ciklusát köszönhetjük. Néhány éve olvastam egy újságtudósítást, melyből kiderült, hogy Dunaalmáson —, ahol Lilla élt — nemcsak nagy áhítattal, de rendkívüli aktivitással is párosulva ápolják Lilla és természetesen Csokonai Vitéz Mihály emlékét. Örültem hát, amikor a rádióműsorban fölfedeztem, hogy Pölöskei Ferenc és Takács Ferenc szociográfiai dokumentumműsort készített Lilla és az utókor Dunaalmáson címmel. A két szerző több vállalkozásával fölhívta már magára a figyelmet. Ez a műsoruk azonban kielégítetlenül hagyott. Voltak ugyan érdekes részletei az öszszeállításnak — például az idős Győri József emlékezése, aki a családi szájhagyomány elemeiből idézte fel a költő alakját —, de szürkének, unalmasnak és szociográfiai szempontból is formálisnak éreztem annak kimerítő dokumentálását, hogy a mai dunaalmási fiatalok házasságában már nem számít a vagyoni helyzet, mint akkoriban, az éhenkórász poéta és a jómódú kereskedőlány Vajda Julianna boldogtalan szerelmének korában. Ennél sokkal többet mondott volna a mi jelenünkről is, ha ezek a fiatalok, formális „bizony, így volt ez!” jellegű sopánkodások és „bizony most másképp van!” jellegű sémák helyett, odatereltetnek a téma bővebb és mélyebb kivallatásához. Görgey Gábor Álmodni született Emlékek Jókairól MINDAZON DOLGOK KÖZÖTT, amit az ember alkotott, legfontosabb, legcsodálatosabb és legértékesebb az, amit könyvnek neveznek — írta Carlyle. A maga korában Jókai Mór egymásután megjelenő könyvei egy gyászba borult nemzet vigasztalói voltak. „Egy életet tudott műveivel telíteni!” — írja naplójában Justh Zsigmond. De azt is hozzáteszi, hogy „a mai reális világgal szemben az az óriási hibája és erénye, hogy a való világ nem létezik reá nézve”. „Álmodni született...” Mikszáth Kálmán megírja Jókairól, hogy a Ház folyosóján így kötődtek vele: — Ha én neked volnék Móric bácsi, mind a nyolc miniszternek meg kellene minden reggel kérdeznie, hogy érzem magam, mit álmodtam? — Mit érnék vele? — felelte Jókai —, hogy nyolcszor kelljen elbeszélnem az álmaimat reggelenként? Egyszer is sok, amíg leírom. Mert én minden éjjel tovább álmodom a munkában levő regényeimet, nem szoktam én hiába aludni, mint ti. „Álmodni született.. SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT, 1875-ben jelent meg először Jókai Forradalom alatt írt művek című kötete. Az 1975-ös év a „nők nemzetközi éve” is. Mit üzen ez a nőket mindig nagyon tisztelő író ebben a könyvben Nőszabadság címmel? ......Hazám hölgyei, polgártársnőim! Új időket élünk. Március tizenötödikén mind nyájon másodszor születtünk a világra. Ébredjetek fel a szabadság hajnalára ti is. A nőkre ezentúl nagy és fenséges hivatás vár. Minden férfinak van egy védangyala, kinek nevétől fellelkesül, kinek emléke az élet útján vezeti, ki élete és halála felett határoz, ki őt jóvá vagy rosszá teheti. E védangyal: a nő. Gyermeknek az anyja, ifjúnak kedvese, férfinak neje. Ha az anya azt mondaná fiának: légy becsületes ember, csak a becsületes független, lelked erejét senkinek el ne add, érezz nemesen, s ha lesz, aki megérti érzelmeidet, azt szeresd, légy hozzá hű, érzelmed szentségét semmiért el ne add — nem lenne a becsületes ember olyan ritka, mint a fehér holló! Ha az anya azt mondaná fiának: tanulj nélkülözni, ki senkire nem szorul, annak mindene van, hajolj le ahhoz, aki lentebb van nálad, de ne azelőtt, aki fölötted áll — nem támadnának légiói a gyáva ördögöknek. Itt az idő, melyben a nők kötelessége a szellem lángjait szítani. Föl a tett mezejére, polgártársnőim!” Ez az itt hézagosan idézett cikk, melyet a huszonhárom éves Jókai irt, 1848 márciusában jelent meg az Életképekben. De ma is hozzánk szól A JÖVŐ SZÁZAD REGÉNYÉBEN azt írta: „A halandó, aki azt mondja magáról: én vagyok az Isten! — leveszi koronáját az előtt, aki azt mondja: én vagyok az ember”. Nézzük meg az embert, aki — halála előtt egy évvel — ott áll a Rókus-kórház egyik szobájában, a halállal viaskodó Dankó Pista betegágya előtt. Megilletődött arcú öreg úr, két karját kitárva szól nagyon szelíden: Boldog új esztendőt, Dankó Pista! A beteg támolyogva felemelkedik: Köszönöm, Jókai úr! Pósa Lajos volt még a szobában rajtuk kívül, aki tudott Jókai jöveteléről — így írja fél évszázaddal ezelőtt Csomorkányi Pál. Aztán Békefi Antal jött s később Czutor Béla, a híres vásárhelyi cigányprímás. Mikor lejárt a látogatási idő, menniük kellett „Dankó Pista lassan fölült az ágyon. Egyik kezét Jókai fogta, a másikat a cigányprímás, Pósa Lajos fölé hajolt és megcsókolta száraz, forró homlokát. — Szeretnék hazamenni, de most már nem lehet, ígérd meg, Lajoskám, hogy a koporsómban hazavisztek. — Hazaviszünk.” Néhány nap múlva Pósa Lajos sorra járta a fővárosi írókat és művészeket egy Szeged város tanácsához szóló kérvénnyel. „Dankó Pista zseniális dalköltőnk utolsó tusáját vívja a halállal..Így kezdődik az írás, amely megkéri a várost, teljesítse az utolsó kívánságot és halála esetén vitesse haza szülővárosába. Ott temessék el a szegedi temetőbe... Ezt a kérvényt elsőnek „dr. Jókai Mór’’ írta alá. Utána következtek a többiek: Fadrusz Jánostól Eötvös Károlyig. KITERJEDT CSALÁDOMBAN őrzik azt a kiadatlan naplót, melyet Jeszenszky Louise, előbb Lázár Elek, majd Lázár Dénes csíki főispán felesége írt. A napló az 1800-as évek elejétől rengeteg érdekes feljegyzést tartalmaz. Vonatkoznak benne részek Jókaira is: „Nagyon érdekes emberekkel ismerkedtem meg Farkadinon, ahová egyik sógorom vitt el.” (Farkadin, a hasonló nevű patak mellett, a régi Hunyad megyében fekszik. A kastélyból a Retyezát hegyét csúcsától a tövéig látni lehet. A remek parkban számos feliratos kő látható a régi Zarmizegethusa romjaiból. „Farkadin akkor még dr. Nopcsa Lászlóé volt, ő, meg a felesége — Bája Marié —, megérdemlik, hogy pár sorban megemlékezzem róluk. Nopcsa László az az egyén, akiről Jókai Mór a Szegény gazdagok című könyve hősét, Fatia Negrát írta és mintázta. Ez a könyv az én ottlétem után, azt hiszem 1860-ban jelent meg. De ott széltében beszélték már akkor is Nopcsa László kalandos életét, rablótámadásait , sőt gyilkosságait is.” Jókai Mór maga is elbeszélte, hogy a Szegény gazdagok kétéltű hősét, Fatia Negrát, aki a nappal előkelő úr, fényűző életet élő gavallér, éjjel pedig az erdő sűrűjében megbúvó, fekete álarcos rablólovag, egy Nopcsa báróról mintázta. A család egyik tagja erre kihívta Jókait — a kor divatja szerint — s lovagias úton kellett az ügyet elintézni. ŐRZÖK EGY FÉNYKÉPET Jókairól, Párizsból került ide vissza. A millenniumi év díszmagyarjában álló Jókai kezeírásával ez áll a kép alján: „Emlékül. 1896. Bpest. Jókai Mór". A kép hátlapjára ezt írta rá németül, hogy idegen is értse: „Die Nationen sollen trachten, dass sie die guten Eigenschaften bei einander entdecken. Jókai Mór”. „A nemzetek törekedjenek arra, hogy egymásban felfedezzék a jótulajdonságokat.” Holla Margit Bemutatkozott Budapesten a belgrádi Nemzeti Színház A százhetedik évadját élő, tehát tekintélyes múltra is visszatekintő, s a jelenben is tekintélyt szerzett belgrádi Nemzeti Színház ezekben a napokban Magyarországon vendégszerepel — előbb a budapesti Nemzeti Színház színpadán, három estén át: tegnap, ma és holnap, majd pénteken és szombaton Kaposvárott. Tegnap egy Goldini-vígjátékot játszott, A chioggiai csetepatét, ma Braniszlav Nusics A gyászoló család című vígjátékát adja elő, holnap pedig Csehov Sirályát. Az elsőt és az utóbbit a színház olasz származású, de belgrádban megtelepedett rendezője, Paolo Magioni rendezte, a középsőt pedig Gradimir Mirkovics. A jugoszláv vendégtársulat hétfő délelőtt színházának szervezeti felépítésén messze túlmenő, egészen a műhelymunkáig terjedő, alapos tájékoztatót adott a belgrádi Nemzeti Színház belső életéről és művészeti törekvéseiről. Marton Endrének, a budapesti Nemzeti Színház igazgatójának szívélyes üdvözlő szavai után a belgrádi színház főigazgatója, Velimir Lukics, és a drámai igazgató, Predrag Dinulovics, majd a társulatnak a baráti beszélgetésbe kapcsolódó néhány művésze nemcsak azt mondta el, hogy a belgrádi Nemzeti Színháznak három: prózai, operai és balett-társulata van, s tagjai látszáma több mint hatszáz, s nemcsak azt, hogy a prózai társulat évente tíz—tizenkét bemutatót tart. Szavaikból az is kiderült, milyen művészi eszközeik vannak korszerű, a mai ember gondolkodását érintő előadások kidolgozására s hogy például a Sirály-t úgy játsszák, hogy mondanivalója nemcsak Csehov korának orosz társadalmára, az emberi kapcsolatok akkori széthullására legyen érvényes, hanem jelezzen minden „téves kapcsolást”, amely ember és ember között előfordul. Műhelymunkájukban így kap szerepet a mély társadalomelemzés éppúgy, mint a lélekismeret. Bevezető szavaiban már Marton Endre is utalt arra, hogy noha teljes társulattal a belgrádi Nemzeti Színház most először vendégszerepel hazánkban — egy-egy délszláv színművész, egy-egy kisebb délszláv együttes már bemutatkozott nálunk —, a kapcsolatok a két ország között egyidősek az 1868-ban megnyílt belgrádi Nemzeti Színházzal. Erkel Brankovics György című operájával nyitották meg, s azóta, különösen az utóbbi tizenöt esztendőben, sokszorossá lett az érintkezés, kivált drámák cseréje révén, a két jószomszéd színházi művészete között. Tájékoztatót adtak a vendégtársulat vezetői és színészei arról is, hogyan alakul színházuk repertoárja. Hazai klasszikus és mai írókon, Nusicson például és Kolezsán kívül játszik Shakespeare-, Moliére-, Gogol-, Osztrovszkij-, Ibsen-, Gorkij-, Brecht-drámákat is, mai nyugati szerzők műveit — műsorösszetétele tehát olyan, mint a kortárs magyar színházaké. Viszonozva azt az érdeklődést, amellyel a magyar közönség a belgrádi Nemzeti Színház vendégjátéka felé fordul, a jugoszláv színházművészek kifejezték azt a baráti szeretetet és várakozást, amellyel fővárosuk a budapesti Nemzeti Színháznak a jövő évad derekán Belgrádba teendő utazása elé tekint.* A jugoszláv művészek hétfői bemutatkozó előadásán megjelent dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettes, Tóth Elek külügyminisztériumi csoportfőnök, valamint társadalmi politikai, és művészeti életünk számos ismert képviselője. Jelen volt dr. Ziga Vodusek, Jugoszlávia budapesti nagykövete is. Ünnepi ülést rendezett a Katona József Társaság és a TIT megyei szervezetének irodalmi szakosztálya, hétfőn Kecskeméten, Jókai Mór születésének 150. évfordulója alkalmából. Az új megyei művelődési központban megtartott emlékesten Nagy Miklós egyetemi docens, a Jókai-emlékbizottság titkára mondott beszédet. Bratislava és kora címmel nyit meg a Csehszlovák Kultúra kiállítóhelyiségében (VI., Népköztársaság útja 21.) a város szocialista fejlődését bemutató kiállítást február 27-én délben, Augustin Michalicka, Pozsony polgármesterének első helyettese. oo Michelangelo születésének ötszázadik évfordulója alkalmából kiállítás nyílik meg a londoni British Museumban Michelangelo Angliában található műveiből. & * Magyar Nemzet ■Kedd, 1975. február 25. Érthetőn is lehet beszélni HA SZÍNHÁZBAN VAGY MÁSUTT nehezen, sőt alig értjük meg a beszélő mondatait, bizonyosra vehetjük, hogy elmulasztotta megkeresni azok értelmi összefüggéseit, legfontosabb szavait. Pedig a kapcsolás és tagolás semmivel sem kisebb jelentőségű eszköze a könnyen érthető és könynyen követhető beszédnek, mint a tisztán ejtett szó, vagy az arányosan adagolt hangsúly, a kifejező hanglejtés. Az egymáshoz tartozó szavak kapcsolásával, s az össze nem tartozók széttagolásával eleve megkíméljük hallgatóinkat figyelmük fölösleges fárasztásától. Nem az ő dolguk kihámozni közlendőink magját, hanem a mienk. A mondat célja és rendeltetése a közlés. Mindig a két főmondatrész, az alany és az állítmány tartalmazza a közlendőt. Először az állítmányt keressük meg, mert a közlendő gondolat magvát az állítmányi rész rejti. A két főmondatrész kapcsolata kölcsönös. Az alanytól függ például, milyen személyi rés számú az állítmány (én megyek, ti maradtok). Az állítmány többnyire ige (szomszédaink muzsikálnak), de főnév vagy melléknév is lehet állítmány (szomszédaink zenészek, szomszédaink hangosak). HOGYAN ISMERJÜK FEL az állítmányt? Kérdések segítségével. Mit cselekszenek szomszédaink? Muzsikálnak. Mik a szomszédaink? Zenészek. Milyenek? Hangosak. Az alanyt ilyen kérdésekkel találjuk meg: Kik muzsikálnak? Mik ezek a zenészek? Kik hangosak? A válasz mindhárom kérdésre: szomszédaink. Kérdések segítségével elkerülhették volna összefüggésektől megfosztott közlések elhangzását. Provokációnak minősítették a tegnapi beszédében elhangzott vádakat. Ha megkérdezi a bemondó, mit minősítettek provokációnak, rögtön rájön, hogy a vádakat. Találomra terhelte főhangsúllyal az arra itt illetéktelen jelzőt. Minek jár itt főhangsúly? Természetesen az állítmányi résznek (Provokációnak minősítették). További tanulságos példáimat is olyanok szolgáltatták, akik csak a szavak egymásutánját nézték, de hovatartozásukra nem ügyeltek. Holnap búcsúztatják a Farkasréti temetőben. Melyik temetőben ? A Farkasréti temetőben. (Itt a jelzőnek járó nyomatékot sikkasztották el.) Viszonozva a külkereskedelmi miniszter tavalyi látogatását. Mit viszonozva? A tavalyi látogatását. — A tervezettnél hosszabb időt töltöttek Párizsban. Helyesen: A tervezettnél hoszszabb... Még kevésbé mindegy, hogy mi mihez kapcsolódik: a betűről betűre azonos mondatokban. Az egyértelmű jelentést ugyanis a helyzet határozza meg. A bizottság elnöke V. L. professzor lett. A V. L. előtt és utánvesszőt éreztetett a hírközlő, főhangsúlyt pedig a professzor szóra adott. Hangsúlyai, tagolásai egyaránt kifogástalanok volnának, ha fednék a mondat tartalmát. Ám a mondat helyzete más itt: V. L. eddig is professzor volt, most a bizottság elnöke lett. .Tehát a mondat képlete így fest: A bizottság elnöke: V. L. professzor lett. A TAGOLÁSI BAKLÖVÉSEK garmadáját az és (s) kötőszócskának köszönhetjük. Valamennyi társa elé vesszőt parancsol a helyesírás, de tőle ezt — századunk első felében — megtagadták az iskolai és nyomdai külön helyesírási szabályzatok. Az iskolában osztályzatunk bánta meg, ha vétettünk e tilalom ellen. Kortárs íróink köteteiben is elvétve akad vessző e leggyakrabban használt kötőszó előtt. Régen,te, habár nem kivétel nélkül, kitették. Petőfi: „Alkalmasint nekem van az egész táborban a legkevesebb dolgom, s mégis csak annyira érek rá, hogy a történeteket és történendőket csupán rövid vázlatban, futólag közölhetem.” E példa megmutatja egyszersmind, mikor szükséges, mikor fölösleges a vessző. Tagmondatok között szükséges, mondatrészek között fölösleges. Mai helyesírásunk ezt az elvet követi. Sajnos van azonban egy álszabály, mely szerint a beszélőnek (csakúgy mint a többi kötőszó előtt) mindenkor meg kell állnia. Hivatásos beszélőink, kiváltképp felolvasóink, szívesen élnek ezzel a kényelmes egyszerűsítéssel. Nos, nézzük meg tüzetesebben, hova jutunk általa: Megszépült népünk (pont, szünet) és országunk helyzete. Megszépült népünk? Már a szoros kapcsolást igénylő birtokos szerkezet miatt sem szakíthatjuk el egymástól a népünk és országunk szókat. — Miért akadozik a sertéshús (pont, szünet) és tejellátás? Akadozik a sertéshús? Akadozik a sertéshús- és tejellátás. — A csendőröknek sikerült megfékezni az üveget (pont, szünet) és köveket dobáló sihedereket. Az üveget és nem az üveget és köveket dobáló sihedereket? Kevésbé mulatságos, de éppily hibás: Bartók Béla (cezúra) és Kodály Zoltán művészete. Jogos volna a cezúra, ha a művészete csak Kodályra vonatkoznék, de itt mindkettőjükre vonatkozott. — Megjelent Mexico / és Chile kormánya. Itt is közös a kormánya. — Felszólalt még Mauritius és Jamaika képviselője. Közös birtokszó itt is a képviselője, s Mauritius éppoly kevéssé személy, mint Mexico. Most viszont ízelítő ama szintén nem ritka változatból, amikor hiányzik az értelemdiktálta tagolás. Előjáték és jelenet az első felvonásból. Az előjáték tehát nem a mű előtt van, hanem az első felvonásban. — A megnyitó és az elnök megválasztása után megkezdődött a közgyűlés. Ezek szerint a megnyitót is megválasztották. — A rendőrök könnyfakasztó gáz és gumibot segítségével oszlatták szét a tüntetést. Könnyfakasztó gumibot a könnyfakasztó gáz és gumibot helyett. MILYEN TANULSÁGOt kínálnak ezek a riasztó példák? Ne kapcsoljunk össze széttagolandó szerkezeteket, szókat, de egymáshoz tartozókat se tépjünk szét! Keressük meg a mondat pilléreit, és ejtsük gondosan e legfontosabb szókat. Ne osztogassunk nyomatékot az állítmány és az ige rovására ! Ha mindehhez hozzájárul a közlés szándéka is (ami korántsem szégyellni való igyekezet), meg fogják érteni beszédünket. Péchy Blanka NAPLÓ 1 Bessenyei György, a magyar felvilágosodás írója halálának 164. évfordulójára emlékeztek hétfőn Nyíregyházán és Tisza-bercelen: megkoszorúzták tiszaberceli szülőházát és nyíregyházi sírját. 125 esztendeje, 1850. február 24-én született a Komárom megyei Ászár községben Jászai Mari Az évforduló alkalmából hétfőn a Hazafias Népfront megyei bizottsága emlékülést rendezett az ászári tanácsnál. A nyáron egyébként megnyitják Ászáron a Jászai Mari-emlékházat, a községi tanács megvette és helyrehozatja a színésznő szülőházát. Az emlékházban — amint dr. Czenner Mihály, a Színháztörténeti Intézet munkatársa elmondta — a két szoba közül az egyiket magyar parasztbútorokkal rendezik be, a másikban pedig Jászai Mari életének és pályájának emlékeit, fennmaradt személyes tárgyait, könyveit és a róla írt műveket mutatják be. A Hétfőn megnyílt az NDK budapesti Kulturális Központjában „A nő az NDK-grafika tükrében” című rajzkiállítás, amelyen 25 grafikus mutatja be alkotásait. A kiállított művek között látható Artie Mohr, Helene Weigel portréja, Doris Kahane kitűnően sikerült rajza. Anna Seghers képe. Több grafikával szerepel a tárlaton Hans-Theo Richter, Erhard Grossmann, Joachim Kratsch, Harald Metzkes, Max Uhlig, Gerhard Kettner, Lea Grundig és több más grafikus rajza. 4* Rideg Sándor síremlékének felavatása február 27-én, csütörtök délelőtt 11-kor lesz a Farkasréti temetőben (7/7-es parcella, 1. sor 79.) — közli az írószövetség. Az Eszperantó Világszövetség nyolctagú elnökségébe az idén választottak először nőt Felsőité dr. Szabó Flóra pérfi ügyvéd személyében. A szövetség 1975. évi világkongresszusát Koppenhágában rendezi.