Magyar Nemzet, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-12 / 188. szám

Kedd, 1975. augusztus 12., Századunkkal egyidős az MMG A Zsiguli-műszerfaltól a szovjet gázprogramig Nincs hivatalos statisztikai adatunk arról, hogy az elmúlt öt évben melyik nagyvállalatunk fejlődése volt a leggyorsabb. Nem is célunk ilyen „gyorsasági verseny” értékelése, mindenesetre tény, hogy a vállalatoknak ily módon való osztályozása feltétlenül mond valamit: a gyors ütem dinamikus fejlődéséről, jó gazdálkodásról tanúskodik. A Mechanikai Mérőműszerek Gyára minden bizonnyal az elsők között lenne egy ilyen versenyben. Termelésének felfutása különösen az elmúlt öt évben volt kiemelkedően gyors. Mielőtt rátérnénk annak taglalására, hogy mi volt a titka ennek az expanziónak, vessünk egy pillantást a vállalat múltjára. Annál is inkább, mert az idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját, tehát századunkkal egyidős. Tíz munkással kezdte Az MMG jogelődje 1900-ban kezdte meg működését, tíz munkással. A gyár eredeti profilja iskolai taneszközök, feszmérők és üveghőmérők gyártása volt. Elektromos műszereket 1920 óta állít elő. A 30-as évek közepén pedig 100 munkással és alkalmazottal már repülőgépműszereket is gyártott. Az üzemet 1948-ban államosították, majd több kis műszergyár hozzácsatolásával egy évvel később alakult ki a vállalat mai formája és vette fel a Mechanikai Mérőműszerek Gyára nevet. Az azóta eltelt idő alatt a vállalat fejlődése rendkívül dinamikus volt 1954-ben létesítették a jelenlegi központi gyártelepet Budapesten, amelynek termelési értéke akkor 30 millió forint volt. Hogy a gyár fejlődéséről képet alkothassunk, idézzük a következő számokat: a vállalat 1964-ben 196 millió, 1967- ben már 300 millió forint árbevételt ért el. 1974-re pedig ezt is megháromszorozta, 952 millió forint értékű árut állított elő. Eközben jelentősen megváltozott a termékösszetétel is. A korábban majdnem kizárólagos hagyományos mechanikai műszerprofil helyett az értékesebb és munkaigényesebb gyártmányok léptek előtérbe. Ilyenek például a pneumatikus automatika elemek, telemechanikai berendezések, járműműszerek. A gyár eredeti profilja 1970-től teljesen kicserélődött és az új profil sikeres megválasztása rendkívül gyorsütemű fejlődést tett lehetővé. A „csodaszer" Mi volt az a „csodaszer”, amelynek hatására a vállalat termelése öt év alatt csaknem megháromszorozódott? — tettük fel a kérdést Bodor Istvánnak, az MMG termelési főmérnökének. — Az elmúlt években jelentősen megváltozott, két új profillal bővült vállalatunk gyártmányválasztéka — kezdte a beszélgetést a főmérnök. — Az egyik a Zsiguli személygépkocsik műszerfalának gyártása, a másik pedig a fővállalkozási tevékenységünk, gáz- és olajvezetékek automatikájával. Az utóbbi öt évben ez a két tevékenység alapvetően megszabta a vállalat fejlődését. Ezenkívül jelentős termékünk még a főleg hazai piacra gyártott biztonsági gázcsap, amelyeket házgyári lakások gázkészülékeibe szerelnek be. E gázcsapok gyártási eljárását egy belga cégtől vásároltuk meg három éve. — Mit jelent a Zsiguli kooperáció a vállalat életében? — kérdezzük. — Új technológiát hozott — hangzik a sommás válasz. — a Zsiguli-műszerfalat az olasz Boriéft-dokumentáció alapján kezdtük gyártani. Megkaptuk a terveket, és úgy kellett nagy sorozatban termelni, hogy gazdaságos is legyen. A technológiai feldolgozást és a felszerszámozást az MMG saját erejéből oldotta meg. A termelés felfutására jellemző, hogy az első évben 30 ezer darabot termeltünk, ma már 400 ezret. Egy műszerfal gyártási idejét három óra tíz percről egy óra harmincnyolc percre csökkentettük. A technológia, a munkaszervezés, valamint a munkakörülmények javítása érdekében vásároltuk meg a svájci Lanco cég szerelőasztalát, amely a szerelési tevékenységet szervezi meg optimálisan. Külön előnye, hogy a szerelés eddigi monoton szalagmunkája mellett teret ad a munkások egyéni kezdeményezésének is. — Mennyiben különbözik ez a rendszer az ipari termelésben általánosan alkalmazott futószalagoktól ? — A műhelyekben munkapszichológiai vizsgálatokat végeztünk, s ezek felhívták a figyelmet arra, hogy az egyes munkahelyeknél negyed—egyórás munkaciklusokat kell kialakítani ahhoz, hogy a dolgozók egyéni tempójuknak és időbeosztásuknak megfelelően termelhessenek. Ezzel a viszonylag hosszú ciklusidővel csatlakoznak a szerelősor üteméhez. Tulajdonképpen ezek az elvek vezettek a svájci óraiparban a Lance-rendszerű szerelőszalagok kifejlesztéséhez, amelynek lényeges elemei az ötven szerelendő egységet tartalmazó Lanco kocsik. Export-fővállalkozás — A Zeiguli-kooperáción kívül a vállalat életében egyre nagyobb szerepet játszik az export fővállalkozás. Mi ennek a lényege, és milyen műszerek, berendezések képezik az alapját ennek? — kérdeztük Bodor Istvánt. — Gáz- és olajvezetékek automatikájának szállításával, vállalatunk részt vesz a Szovjetunió gáz- és olajprogramja megvalósításában. Az MMG öt éve foglalkozik fővállalkozással. Ez azt jelenti, hogy a műszereket, automatikákat nem külön-külön elemenként értékesítjük, hanem az egész komplett berendezésrendszert. A fővállalkozás eredményességét és hatékonyságát bizonyítja,hogy aránya az értékesítésben a kezdeti 5 százalékról 50 százalékra növekedett. Konkrétabban: mi készítjük el az olajtartályok szintmérőrendszerét, az olajvezetékek szivattyúállomásának automatikáját, és vezérlését, gáz- és olajvezetékek telemechanikai berendezéseit. Ez utóbbi műszerek mérik a tartályokban és a csővezetékekben lévő anyag mennyiségét, hőmérsékletét, nyomását, sebességét, az adatokat elektronikus számítógépekben összesítik és ezek a diszpécserközpontokban írják ki az eredményeket. A főmérnök nem kis büszkeséggel veszi elő azokat a táblázatokat, amelyeken a gazdálkodás lényeges adatait gyűjtötték össze. A termelési érték 1970-ben 360 millió forint volt. 1975-ben a tervek szerint már 1,2 milliárd forint lesz. Az elmúlt évben 410 millió értékű árut exportáltak, az idén pedig már 650 millió forint értékű műszert, berendezést szándékoznak külföldre szállítani. A Mechanikai Mérőműszerek Gyárának tíz gyáregysége van. Ebből hat Budapesten, négy vidéken helyezkedik el. Ezek között van a szekszárdi műszergyár, a bicskei gázautomatikai gyáregység, és a kecskeméti vezérléstechnikai gyár — hogy csak az ismertebbeket említsük. A vállalatnak négyezer dolgozója van. Igen sokat fordítanak az egyes munkahelyek, üzemrészek környezetének kulturáltságára, tisztaságára. A jelentős eredmények nemcsak a fejlesztési munka sikerét, a sikeres gyártási profil kialakítását, hanem a mindennapi termelés jó megszervezését és az emberhez méltó munka feltételeinek megteremtését is jelenti. Egerszegi Csaba Ma©®* Nemzet Kurucz Gyula: (20) A ködfargó Kati apjuktól örökölte vastag szemöldökét, s bár érzékeny, fehér bőre hasonlított anyjáéra, hiányzott az asszony finoman ívelt, keskeny szemöldöke, ami megváltoztatta világoskék szeme kifejezését, távoli fényt kölcsönzött neki. Nővére csak hűvös és kifejezéstelen volt. Sándor jóravaló, szögletes képpel hallgatott az asztalnál, a szabályosan szép, szőke gyerek hangoskodott, feltűnősködött az állandóan hálás közönségnek, érezvén, hogy minden érette történik, csak testvére nem lesz, aki talán még segíthetne rajta. Eleinte pokoli nyomasztónak érezte az étkezéseiket — anyja még mindig imádkozott, ha senki nem is követte példáját, megkövetelte a süket csendet —, később megpróbált nem odafigyelni, vagy elmélázott az arcokon, a nagyszerű ételeket magukba tömő fejeken, s minden alkalommal mást meséltek neki a mozdulatok. Benne legalább maradt valami ködös vonzódás, legalábbis állandó kíváncsiság anyja iránt, míg Katival úgy éltek egymás mellett, hogy bár ismerték életük minden pontját, semmit sem tudtak, s nem is akartak tudni egymásról. Valószínűleg Katiból hiányzott az érdeklődés, hiszen anyjuk örökké kérdezett, rendelkezett, megoldott és tanácsokat osztogatott, ismételgette sikertelen — vagy egyáltalán át nem élt, meg nem élt — életének receptjeit, új recepteket keresgélt, — így próbált saját hiányzó élete helyett egy másikba furakodni —, s bármennyire más körülmények között, másként éltek, házasságukban máris ott érezte, jövőjükben pedig pontosan tudta szülei életének ezer megismétlődő vokllását. Három napig folyt a kíméletlen etetés-itatás; elnehezülve, elhülyülve állt fel az asztaltól, Kossuthra gyújtott, attól remélvén megkönnyebbülést túlterhelt gyomrának, itták a kávét a bambuló, feszülő pocakú Sándorral. Sándor indult az ágy felé, ő kabátot vett. Az előszobában még rárontott az anyja: — Teli gyomorral egészségtelen a mozgás, le kell feküdni, megfázol! Látod, Sándor milyen okos? Maga elé morogta, hogy jó, jó, jó, jó és elment sétálni a havas faluba, lehetőleg a faluvégi utcákba, ahol nem építettek új házakat, ahol még nem hegyett a jómód, ahol még emlékezhetett saját falujukra. Kigyalogolt egészen a határig, elnézett a kopasz fák között a végtelen fehérségbe, a falusi határ három évtized és a hó alatt változatlan fehérségbe, vagy kocsiba ült anyja jajgatása közepette: — Bort ittál, hová mész?! — Sétálni. — Részegen vezetsz! Azonnal gyere vissza! Vedd le a kabátot! — Akkor megfázom. — Itt maradsz! — Jó, jó, jó, jó. Kiment a határba, leállította a kocsit és gázolt a hóban, a dűlőkön, a varjak kerengő, felfelcsapó rajai és a csutkatorzsák között lassan elviselhetővé lappadó gyomorral, igazi friss levegőn, tökegyedül a télben. Három nap kellett, hogy megszokják, hogy kendőzetlenül helyreálljon a családi rend, hogy Kati először csapjon rá örökké fontoskodó anyjára. — Soha nem érted meg, hogy itt nem te irányítasz? Mért nem bírsz megmaradni magadnak?! Anyja szótlanul, mártír képpel tovább dolgozott, verejtéket csalt homlokára és óriási meggyalázottságot az arcára; munkáért küzdve mosogatott, takarított, aztán visszavonult a szobájába, és nem jött ki vacsorázni; nem jött ki, míg Kati sziszegve-átkozódva bement hozzá, kihívta, és utalkodva elérakta az ennivalót. Sándor a szemét forgatta, sóhajtozott, Anita hisztizett, hogy figyeljenek rá, kapott egy pofont az anyjától, bőgött, nagymamához menekült, az átölelte, simogatta, sóhajtott. — Ez a sorsunk, kicsikém. Erre Kati sisteregni kezdett, dühöngött, kihordta a tányérokat, de nem törhette meg anyja sztrájkját. Végül megszöktek Sándorral, magukra hagyták dúló indulataikkal a nőket. Anyja másnap is tartotta a haragot, dolgozott, verejtékezett hangtalanul, s délutánra megszervezte, hogy beállított a postásvénkisasszony, meg egy nyugdíjas tanítónő; kávét főzött és tortát tett az asztalra. Kötelező tisztelettel, unottan köszöntötte a két aszott matrónát; a tanítónőnek ondolált, őszes haja volt és férje, a postáskisasszony kopasz nyakú tyúkfrizurát hordott, formátlan, ősz seprű borította a fejét, kilátszott a ráncos nyaka. Abbahagyta az olvasást, válaszolt az udvariaskodó kérdésekre, aztán újra csendben maradhatott a sarokban, maradnia kellett, mert anyjának tanúra volt szüksége. Kati már a téeszirodán dolgozott, a gyerek játszani ment. Sándor is az év végével bajlódott, legjobb időben jöttek a barátnők s a legjobban választott barátnők, hiszen királynő volt közöttük az anyja, s azok nem is győzték csodálni, hogy milyen jól tartja magát, milyen elegáns. — Milyen fiatal vagy! — Jól nézel ki! Szégyenkezve tátogtak, sápítoztak, ha anyja visszalőtte rájuk boldogító mondataikat. Rögtön a témára térhettek, hisz természetesen megkérdezték: — Hogy vagy? Mi van a szíveddel, májaddal, epéddel, tüdőddel, a rákokkal? S anyja azt válaszolta, hogy rosszul van, mert egyrészt megviselte a rettenetes karácsonyi hajsza, minden munka őrá várt, őrá maradt, másrészt idegileg készítette ki hálátlan lánya viselkedése, noha megérti, sok dolga van, kimerült, év végi zárás, miegyéb, de ő mégis a saját nyugdíjából él, senkire nem szorul, nem tartják el, s ki tudja, mi derülne ki, ha kiszámolná, mennyiből tartja el magát, s hogy a maradék pénzzel tulajdonképpen támogatja a lányáékat, hogy „ilyen jól mehessen” nekik, nem beszélve arról az öt—hatezer forintról, amit „a drága fiam küld évente”, pedig nincs rá szükségem — kínos vigyor maga elé a bólogatások elől. Igazán nem szenved hát semmiben hiányt, kivéve a szeretetet, még szerencse, hogy egy szót se szólhat a veje ellen, s Anita megvigasztalja kedvességével és okosságával, biztos ő viszi a legtöbbre, beszámítva a családban levő orvosokat is, az lesz neki az igazi vigasz, az igazi öröm, „ha megérem, mert nagyon szorít a szívem, ha a lányom megkínoz, méltatlanul bánik velem”. A két nő ránézett, várta az állásfoglalását, hisz állásfoglalásokat vártak egész életükben, de ő zavart-hazugul felnézett: — Tessék? Anyja elvörösödött. — Semmi, semmi... Gézuka is olyan elfoglalt, túlterhelt, mindig a filmen töri a fejét, kiesik a nadrágjából a rengeteg, felelősségteljes munka miatt. — Láttuk a nevét a múltkor is, gratulálunk. Erre ő bámult maga elé, de anyja pontosan tudta, hogy hallotta a bizonyító és vádló szöveget, s most már a vénlányok felé fordította figyelmét. — Hát ti hogy vagytok? (Folytatjuk) MAGYAR NYÁR Újjászülető Közép-Tiszavidék Jóformán De segnevez_ juius utantéli a tiszalöki vízilépcső építését, amikor a Közép-Tiszavidéken máris újabb, még hatalmasabb létesítmény előkészítéséhez láttak hozzá. A szakemberek figyelme a szükséges hidrológiát, hidrogeológiai, talajmechanikai tényezők, valamint a műszakigazdaságossági szempontok gondos és elemző vizsgálata mellett arra is kiterjedt, hogy a természetátalakító munkák által érintett területeken — elsősorban a hullámtéri tározó területén — a Magyar Nemzeti Múzeum vezetésével régészeti kutatást végezzenek a már ismert vagy a felbukkanó történeti leletek megmentése érdekében. E hatalmas és lépcsőzetesen megvalósuló mesterséges vízpótlórendszer hazánk legszárazabb, legaszályosabb vidékén, elsősorban a mezőgazdaság, az ár- és belvízvédelem, a hajózás, az energiatermelés, az ipari- és ivóvízellátás érdekeit szolgálja. A nagy vízfelület azonban kedvező lehetőségeket teremt üdülésre, vízisportolásra, horgászásra is. E lehetőségek kiaknázására korábban kormányhatározat született, a munka segítésére pedig megalakult a Közép-Tiszavidéki Intéző Bizottság. Az Intéző Bizottság az elmúlt egy év alatt arra törekedett, hogy a kiskörei vízlépcsőnél már létrejött beruházások, az időközben hozott rendeletek és a helyi adottságok figyelembe vételével olyan alapelvet dolgozzon ki, amely az üdülőövezet fejlesztéséhez nélkülözhetetlen. A hazai, de a külföldi gyakorlatban is számtalan rossz példa mutatja, hogy egyes üdülőkörzetek nem tudják megteremteni az aktív pihenés, illetve a kikapcsolódás lehetőségét — hivatkozva most csak a két leggyakrabban előforduló tényezőre, mint a túlzsúfoltság, és az alapellátás hiányossága. Az Intéző Bizottság már az alakuló ülésén olyan határozatot hozott, amely szavatolja a területrendezés, a közművesítés, a közúti és vasúti közlekedés, a kereskedelmi és vendéglátóipari ellátás sokoldalú elemzésén alapuló komplex fejlesztési program kidolgozását. A munkában az Intéző Bizottság területfejlesztési, vízgazdálkodási, valamint jobb és bal parti albizottságában minisztériumok, országos hatáskörű és helyi közigazgatási szervek, üzemek, vállalatok szakemberei vesznek részt. Már elkészültek a regionális fejlesztési tervek, amelyeket az ÉVM megbízásából a VATI felülvizsgál és ennek alapján kezd hozzá a fejlesztési program kidolgozásához. Egyelőre gy.TUSS.i. ban és néhány mélyebben fekvő területen csillog a víz, a 130 négyzetkilométernyi tározó — a Balaton egyötöde — feltöltése három ütemben történik, a tervek szerint 1985-ig tart. Ebből következik, hogy mindarról, amiről a magyar nyár sorozatunkban más idegenforgalmi helyekről írtunk, itt csakis jövő időben beszélhetünk. A tározót újabban az Alföld Balatonjának kezdik nevezni. E szépen hangzó elnevezés ellen tiltakozik Koháry Sz. Nándor, a Közép-Tiszavidéki Intéző Bizottság titkára. — Az öntözési alapcéllal kialakított mesterséges tó üdülési értéke nem lesz azonos egy természetes tóéval. Az eltérő mederszerkezet, az úgynevezett dinamikus vízszintingadozás — aszályos időszakban az öntözés következtében egyes területek majd kiemelkednek, tehát állandóan ,,vándorol” a partszegély — jellegében is megkülönbözteti a Balatontól. Számításba kell venni továbbá azt is, hogy az ,,élő folyó” része a tározónak, tehát lebegő hordalékképződés is lehetséges. Az ÉVM, a Heves és Szolnok megyei tanács, valamint a Közép-Tiszavidéki Intéző Bizottság augusztusban országos építési tervpályázatot hirdet, amelynek célja, hogy a tervezők a tájjellegnek megfelelő üdülők, üdülőegységek részletes építészeti megoldására, az üdülőterület beépítésére és a kapcsolódó vízparti létesítményekre adjanak javaslatot, mindezeknél figyelembe véve a már említett sajátosságokat. Most készül az egész térség komplex vízgazdálkodási koncepciója. A szennyvízelvezetés, csatornázás és a fürdők fejlesztésén kívül fontos követelmény az első osztályú vízminőség megóvása. A fokozatos üdülési feltételek is csak fokozatosan alakulhatnak ki. Kisköre és Tiszafüred 1977—1978- ban válik üdülésre alkalmassá. Tiszafüred adottságai a legkedvezőbbek, hogy az üdülőterület szervezési központjává fejlődhessen. Műemlékjellegű épületei, a tiszai halászatot, a nyerges mesterséget és a helyi kerámiát bemutató múzeuma, valamint a 75 C-fokos termálvizet adó kútjai, a szép környezetben felépített strandja, önmagában is vonzerő. Az első ütemben a kisebb közületi és társasüdülők, hétvégi házak kialakítását tervezik, s csak később, a második ütemben építik fel az egyenként 125 férőhelyes touring hotelokat. A tervekben ezenkívül ifjúsági kirándulóközpont és kétezer fős szabadtéri mozi és színpad építése is szerepel. Kisebb kirándulóhelyek lesznek: Sarud, Poroszló, Abádszalók, Tiszaderzs, Tiszaszőlős. A tó északi részén Tiszavalk központtal ornitológiai kutatóállomás létesül. E terület része lesz a Hortobágyi Nemzeti Parknak. Idegenforgalmi szempontból elsősorban Szolnok és Heves megye érintett az ügyben, de Borsodból és Hajdú- Biharból is sokakat vonz majd a víz. A mor f*f*l megvalósítátt Udgt 4,4,1 tóig azonban még sok a tennivaló. Példaként: a tározó tó partján sok helyütt gyér a növényzet, az elárasztandó területek erdőit pedig vízvédelmi szempontból ki kell vágni. Ezért sürgető feladat a tervszerű erdőtelepítés, a megfelelő mikroklíma kialakítása. A teljes üdülőterület 25 százalékán már hozzáláttak az előfásításhoz. A leendő strandok, vízisportpályák kiépítése előtt helyenként szükséges a meder mélyítése, kotrása. Az üdülőterület iránti érdeklődés évről évre fokozódik. A helyi tanácsok az egyéni és vállalati igénylők ezreit jegyezték már elő, jóllehet a fejlesztési célkitűzések meghatározására csak az elkövetkezendő években, azok megvalósítására pedig még később kerül sor. Rendkívül fontos, hogy a területelőkészítő munkák során a telkek nagyságánál, áraik meghatározásánál, valamint az idényjellegű ellátóközpontok létesítésénél szem előtt tartsák a kormány szociálpolitikai rendelkezéseit, a dolgozók és a fiatalok anyagi lehetőségeit. A tározó 35 kilométer hoszszú, helyenként 6 kilométer széles, vízfelülete 130 négyzetkilométer, a védőművek kiépítésével a víztérfogat pedig 300 millió köbméter lesz. A most készülő részletes rendezési tervek alapján 15 ezer fő kényelmes, kulturált pihenésére nyújt majd lehetőséget. A tározó hosszanti vonalán a tiszai hajózás járatai közlekednek, belterületén pedig a kishajók számára Tiszafüred— Poroszló, Tiszafüred—Kisköre és Kisköre—Abádszalók ha.16 utakhoz kikötőket építenek. A tározó körül korszerű műút is létesül majd. Sz. G. 5 Működik az új tévé-erősítótorony Tatabányán Hétfőn megkezdte a kísérleti sugárzást a Tatabánya—Újváros fölött emelkedő Gerecsehegység egyik nyúlványán épített új televíziós átjátszó adóállomás. Tatabányán már régen ldfefogásolják, hogy a város több körzetében nem megfelelő a televízió kabhegyi és pesti adójának vétele. Egyaránt sok a panasz a kép és a hang minőségére. A Hazafias Népfront várospolitikai bizottsága a közérdeknek tett eleget, amikor kezdeményezte a postánál az új erősítőállomás létesítését.