Magyar Nemzet, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-23 / 96. szám
Tudományos Fiqyelő i!in!!!t!ii;!imiíni!!inn)nini!ni!nitnnHii!ii!ii!ii!!iiinnnnfliiiiiM:itmi!!iiniiniiinuiiin!iiiiiiiiiBii!iiiU!uniinniuiniiiii!!i!!ii:iiiiiiiiii!H;iiiuiuL:iUiu inmniimiiininimniMiintiiuMininnraninniMini'iiiHiíiiiliflfiiiiiiiimiiNHiiiiiiiiiiiiiiBiiiiiiulíitiiiiiwintlínmniinnninnnmimiinmiininimnniRra A kutatások hatékonyságának növelése Az SZKP XXV. kongresszusa nagyra értékelte a szovjet tudományt. A tudósok kötelessége tettekkel válaszolni a párt állandó gondoskodására és bizalmára. A szovjet tudósok jó néhány tudományterületen élvonalbeli pozíciókat foglalnak el. Vonatkozik ez az elméleti és alkalmazott matematikára, az űrkutatásra, a nagy energiájú részecskék fizikájára, a nagy nyomásnak kitett szilárd test fizikájára, a félvezetők fizikájára, a kvantumelektronikára, az irányítható termonukleáris szintézis kidolgozására, a szintetikus kémia egyes ágaira, a szervetlen anyagok fizikai kémiájára, a vegyi folyamatok stimulálásának új módszereire, a bioorganikus kémiára és a molekuláris biológiára, a geológiára, a geofizikára, a geokémiára, az oceanológiára. Az elmúlt ötéves tervben az akadémia állandó gondoskodásának tárgya volt a tudományos eredmények jobb népgazdasági hasznosítása. Az áttekintett időszakban mintegy 550 kutatási eredményt vezettek be. Néhány példával illusztrálom ezt. A Vajkovról elnevezett Kohászati Intézetben az acél légmentesítésére kidolgozott módszer lehetővé teszi az oxidáló lágyítás mellőzését és jobb tulajdonságokkal rendelkező acél előállítását. A cserepoveci kohászati üzemben üzembe helyezték az olvasztásnál alkalmazott öntő- és légtelenítőberendezést, bevezették az olyan elektrotechnikai retiacél (technikailag tiszta vas) gyártását, amely legfeljebb 0.01 százalék szenet, legfeljebb 0.02 százalék ként és foszfort tartalmaz. Az előző ötéves tervben a Lett SZSZK-ban levő biokémiai üzemben megkezdték az intézetben kidolgozott eljárás alapján a lizin ipari előállítását. Ezer tonna készítmény elegendő egymillió tonna takarmány dúsítására, ami hozzávetőleg 20 millió rubel értékű hústöbbletet biztosít. Tavaly mintegy 1500 tonna lizint állítottak elő. A tudósok kidolgozták, a Volgai Műszaki Gumigyárban pedig bevezették a kaucsuk alakításának új módszereit. Ennek eredményeként megjavultak a gumielegyek technológiai tulajdonságai, megrövidül a vulkanizáció ideje, csökken a selejt és javul a készítmények minősége. Emellett sikerült növelni számos, elsősorban a Zsiguli személyautókhoz szükséges műszaki gumikészítmény tartósságát. Fontos kutatásokat hajtottak végre a Mikrobiológiai Intézetben. A geológiai mikrobiológia területén végzett munkák eredményeként új, távlatos irány jelent meg az ércbányászati iparban — a hidrometallurgia, amely felhasználja a fémek szegény ércekből való baktériumos kinyerésének módszereit. A szovjet vállalatok már előállítanak ily módon rezet. A Fizikai Intézetben elkészült a hat négyzetméteres képernyővel rendelkező lézertelevízió működő makettje. Az idén az intézet a vállalatok rendelkezésére bocsátja a félvezetős lézerernyők gyártástechnológiáját. A Nagy Nyomások Fizikai Intézete megoldotta ipari célokra gyémántok előállítását. Ezek a gyémántok különféle szerszámok — forgácsolókések, húzógyémántok, sőt fúróvésők, fúrókoronák — készítésére alkalmasak. Ezenkívül előállítottak egy új, szuperkeménységű anyagot, a szabályos bórnitridet, amely lehetővé teszi a fémmegmunkálás jelenlegi technológiájának gyökeres megváltoztatását. Az acélmegmunkálásban segítségével a munkatermelékenység másfélszeresére-kétszeresére, a szerszámok tartóssága pedig az elektrokorundhoz képest 50- szeresére emelkedik. A szovjet tudósok elsőrendű kutatási technikát kaptak. Olyan egyedi és fontos objektumok álltak munkába, mint az 50 000 tonnás prés, az Űrkutatási Intézet komplexuma, a Magas Hőmérsékletek Intézetének magnetohidrodinamikus berendezése, egy sor objektum a Leningrádi Magfizikai Intézetben és mások. Tovább fejlődött a szibériai tagozat, a Puscsinóban, Krasznaja Pahrában levő tudományos központok. Eredményesen fejlődik a távol-keleti és az uráli tudományos központ. A kilencedik ötéves terv befejező évében és az egész ötéves időszakban elért tudományos fejlődés eredményeit KORUNKBAN mindinkább fokozódik a tudományos kutatás jelentősége a világfejlődés, a természet- és társadalomtudományok kölcsönhatásának keretében. Elmondhatjuk: az ember immár kitekintett a világűrbe, megvetette lábát a Holdon. Új távlatok nyíltak előttünk, hogy feltárjuk a természet és az emberi sors alakulásának összefüggéseit. A világtörténelem menete és változása ősidők óta szorosabb kapcsolatban állt a légköri viszonyokkal, miként azt eddig feltételeztük. Nem kizárólagosan, de sok tekintetben az időjárás is befolyásolta az emberiség történetét. Éghajlatkutatók, meteorológusok, történészek és archeológusok meglepő felfedezésekre jutottak. Kutatásaik eredményei tanúsítják az összefüggéseket. Az éghajlati változások vizsgálata alapján érthetőbbé válik nagy történelmi fordulatok számos előidézője. A klimatológia például választ ad — legalábbis részben — a népvándorlások, háborúk, a szociális struktúrák szétesésének okaira ugyanúgy, mint a birodalmak összeomlására vagy a gazdasági szükségállapotokra. Így az őskultúrák hanyatlását (Egyiptomban, Mezopotámiában vagy Perzsiában) feltehetően befolyásolta az, hogy a szubtropikus magaslégnyomású övezetet — időszámításunk előtt 800 és 500 év között — kiszorította a száraz-forró sivatagi zóna. Ahol korábban a mérsékelten nedves földközi-tengeri klíma uralkodott, lehetőséget adván az életfeltételekre, ott ezt követően rosszabbodtak az állapotok. A Szahara és az arab térség területei fokozatosan kiszáradtak. A történelem súlypontja áthelyeződött más térségekre. Jones amerikai meteorológus a római birodalom széthullását is részben a klímaváltozással magyarázza. Szerinte időszámításunk kezdete után — körülbelül 400-ban — annyira felmelegedett a levegő Rómában és környékén, hogy elszaporodtak az úgynevezett anophelesz-szúnyogok, a malária hordozói, s bevitték a járványt a birodalom központjába. Korábban itt sohasem tapasztaltak maláriás megbetegedéseket. A járvány terjedése megbénította e kultúrnép aktivitását és államösszetartó képességét. És ez, párosulva a pszichológiai hatással, hozzájárulhatott Róma bukásához. Így volt? A történelem- és társadalomtudomány egyéb magyarázatokkal is szolgál, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a klímaváltozást. További példák is igazolhatják e feltételezést. Időszámításunk óta a történelem legmelegebb és legszárazabb időszaka a korai középkor volt, 800 és 1200 között. Szokatlanul enyhe telek álltak be. A jéghegyek a sarkvidéken és a gleccserek a hegyvidéken olvadásnak indultak. A tenger vízszintje emelkedett. A lápok és mocsarak kiszáradtak. (Különösen Svédországban és Németországban.) És ez sem maradt következmények nélkül. Az Északi-tenger 1170 táján elárasztotta Hollandia nagy részét. Újabb és újabb öblök alakultak ki. A vegetáció határa a mainál 150—200 méterrel magasabbra került. 1186 januárjában már virágoztak a gyümölcsösök, májusban hemegelégedéssel összegezve pillantásunk a jövő, ama nagyszerű távlatok felé fordul, amelyeket a XXV. pártkongresszus nyitott meg az ország előtt, hogy minden erőt, tudást és tehetséget a kongresszusi határozatok megvalósítására irányítson. G. Szkrjabin, a Szovjet Tudományos Akadémia elnökségének ügyvezető tudomá- nyos főtitkára (APN) érett a gabona, júniusban szüreteltek. A KORAI KÖZÉPKOR enyhe klímája nélkül aligha képzelhető el a vikingek kimerészkedése a tengerre, írja Martin Schwarzbach német klímakutató. Nem állta útjukat tengeri vihar, sőt a jéghegyeken is partra szálhattak. (Izlandon, majd később Grönlandon. Normann település is létesül „Grünlandon”,, „Zöldföldön”, innen ered a név.) A német előrenyomulás Kelet-Poroszországba és a Baltikumba is még e középkori melegperiódus idején történt. Az ember benyomult a sűrű erdőségekbe, településeket és városokat hozott létre. E korai középkor száraz klímája ösztönözhette vagy kényszerítette a távoli Közép- Ázsiában a mongolokat is hódító hadjárataikra. Benyomultak Kínába, sőt a mai Vietnamba, azután Nyugat felé egészen Európáig. A szárazság miatt ugyanis egyre rosszabbodtak az életfeltételeik. A legelők kiégtek, az állatcsordák hullottak. Ugyanakkor ebben az időszakban éri el a khmernép a mai Kambodzsa területén fejlődésének tetőfokát. Fölépül Angkor impozáns kőtemplomaival és palotáival. A száraz-meleg klimaperiódusnak 1301 után vége szakad. Enyhe lehűlés, majd hideg időszak követi, amelyet a klimatológusok ,,kis jégkorszaknak” neveznek. Lamb angol éghajlatkutató szerint ez az időszak 1850-ig tart, más kutatók, így a német Hermann Flohn — Willy René Lützenkirchen hivatkozik rá — 1593 és 1600 közé helyezi e periódus kezdetét. Mindenesetre a kései középkor krónikásainak feljegyzései azt tanúsítják, hogy a lehűlés, amely nagy csapadékmennyiséggel járt, már a XIV. században súlyos helyzetet teremtett. Évtizedeken át rossz volt a termés. Éhínség lépett fel. Esős nyarak és hideg telek váltották egymást. Száz- és százezer ember halt éhen. A nyári hőmérséklet általában 3—4 fokkal süllyedt, a korábbihoz viszonyítva. Meghosszabbodott a téli időszak. A szőlő- és gyümölcskultúra egyre délebbre szorult vissza. Panzram frankfurti klimatológus azt állítja, hogy a parasztlázadások egyik fő oka 1500 után a klíma gyors változása és a termés katasztrofális csökkenése volt. Tíz és tízezer paraszti település szűnt meg, lakosságuk a városokba nyomult, ahol viszont fellendült a kézművesség és a kereskedelem. A feudális rendszer túljutott tetőfokán, megkezdődött a városiasodás. A HIDEGPERIÓDUS idején volt néhány évtized — 1680 és 1740 között —, amikor enyhült a tél és alábbhagyott az esőzés. E lassú felmelegedést kihasználta Európa. Grönlandot benépesítették a dánok. Bering 1728-ban átvitorlázik Szibéria és Alaszka között a róla elnevezett szoroson. De hamar megszűnt ez az átmeneti felmelegedés, ismét a hideghullám kerekedett fölül, s a múlt század közepéig kellett várni, hogy az éghajlat ismét megjavuljon. 1880 és 1945 között az átlaghőmérséklet 0,7 fokkal emelkedett. Különösen tapasztalható volt e változás az Alpok gleccservilágában és a sarki övezet átalakulásában. (Grönland, Szibéria, Alaszka, Snitzbergák stb.) A jéghatár több száz kilométerrel visszavonult. Megjavultak ismét az életfeltételek. Grönlandon például az eszkimó vadászok áttérhettek a halászatra. A sziget déli részén már növényzet is keletkezett, amely lehetővé tette a juhtenyésztést. Megkezdődhetett Szibéria és egyáltalán a sarki övezet feltárása, a föld kincseinek kiaknázása, az iparosodás és az infrastruktúra kialakulása. A klímaváltozások okaira eddig még az éghajlatkutatók sem tudtak megfelelő választ adni. Bizonyos csupán az, hogy az évszázadok és ezredes folyamán a légköri körforgás időről időre kiszámíthatatlanul alakult a troposzférában és lényegesen változtak a mély- és magasnyomású rétegek is a sztratoszférában. De miért? E tekintetben megoszlanak a vélemények. Egyesek vulkáni kitörésekkel magyarázzák a kilengéseket. A kitörések a sztratoszférába lövellik a szennyezett, port és a különféle gázokat, amelyek átalakítják a légköri viszonyokat. Mások a Föld tengelye bizonyos eltérésének tulajdonítják az éghajlati rendszertelenségeket. Mario Zanol olasz archeológus könyvében („A világ háromszor pusztult el") a vízözön elméletével foglalkozik, s a „Halley” üstököst teszi „felelőssé” a természeti csapásokért. VALAMENNYI elméletnek és feltevésnek van valami tudományosan megalapozott igazsága. A legvalószínűbb azonban, hogy számos tényező szövevénye okozta és okozza a klímaváltozásokat. Ha ezt meg tudnánk fejteni, mindjárt egyszerűbb lenne a megoldás és a védekezés. Vagyis az, hogy ne az éghajlat befolyásolja az emberiség sorsát, hanem az ember irányítsa ésszerűen a klíma alakulását. Az atomenergia birtokában és a világűrkutatás kezdeti időszakában valóban ez az egymást kiegészítő természet- és társadalomtudomány egyik legfőbb feladata. Vámos Imre Időjárás és történelem „Interurbán Herény" Egy lap a telefontechnika történetéből Világszerte ünnepélyes keretek között, a legtöbb nagyvárosban kiállítások megnyitásával emlékeztek meg a — mai értelemben vett — telefon bemutatásának századik évfordulójáról. Budapesten a Postamúzeum szép és tanulságos kiállítása vezet végig a sokat szidott, ám mégis nélkülözhetetlen távbeszélő évszázados történetén. Ám ezekről a kiállításokról hiányzik két — szerényen meghúzódó — kép, hiányzik a megemlékezésekből két név: két magyar tudós emléke, akiknek pedig nem csekély érdeme van a gyermekcipőben járó telefontechnika és a telefon tudományos alkalmazása terén. Graham Bell első, kísérleti készülékei eléggé nehézkes, a gyakorlatban alig használható berendezések voltak. Folytonos tökéletesítés és módosítás után, 1877 őszén azonban már egy kényelmesen kezelhető távbeszélő-modellt mutatott be. Jellemző a telefon sikerére, hogy ugyanebben az évben az Egyesült Államokban már 1300 készülék volt használatban. Szinte az 1877 októberi, londoni bemutatóval egyidőben a magyarországi sajtó is részletesen beszámolt az „új csodáról”. Számunkra különösen érdekes, hogy a ,,Gazdasági Lapok” című folyóirat szemleírója a hetilap 1878. január 22-i számában (42. oldal) felveti az ötletet, hogy a gyorsan tökéletesedő, és olcsó távbeszélő mennyire hasznos szolgálatot tehetne a nagy gazdaságokban, főként pedig a távol eső birtokrészek összeköttetésében. Ugyanennek a magyar mezőgazdasági lapnak két héttel későbbi száma (február 5., 68. oldal) már arról tudósít, hogy a gondolat megvalósult: „Herényben (Szombathely mellett, I. B. L.) Gothard István földbirtokos ugyanis lakóházából szertárába vezetett távszólót vagy hanghordót, s most vezetett egy huzalt félmérföldre eső külső majorba .. Erről a házitelefonról, amely hazánkban alighanem az első, rendszeresen üzemelő, ilyen célú készülék volt, az említett hetilap április 2-i számában (132. old.) maga a kivitelező, Gothard Jenő (1357—1909) közölt részletesebb ismertetést. Eszerint az 1877-ben (!) berendezett házi vonal két lakószobát, valamint a 150 méterre levő fizikai-mechanikai műhelyt köti össze, a távolabbi, egy kilométeres vonal 1878 tavaszán még építés alatt volt. Nevezetesebb azonban a két esztendővel később (1880) lebonyolított kísérlet, amelyet Gothard Jenő és az ógyallai (ma Hurbanovo) magáncsillagvizsgáló alapítója, Konkoly Thege Miklós (1842—1916), a technika minden újdonsága iránt érdeklődő csillagász bonyolított le. Magyarországon, de talán a kontinensen is elsőként hajtottak végre távolsági, „interurbán” beszélgetést hivatalos postai távíró vezetéken. Erről Konkoly Thege így emlékezik meg Gothardról írott emlékezésében (Az Időjárás, 1909. május):......ő volt az első, aki e sorok írójával hoszszú távolságra, az állami távirdavezetéken kísérletezett, amely kísérletek a telefon tökéletesítésével egyre jobban mentek (mikrofon nélkül) ...” A kb. 275 kilométeres távolságon — Ógyalla—Komárom— Győr—Kis-Cell—Szombathely —Herény — az akkori Beilféle mikrofonok aligha voltak használhatók, ezért feltehetőleg Dávid B. Hughes 1378-ban ismertetett „szénrúdó-mikrofonját” alkalmazhatták. Gothard Jenő, aki kiváló elektromérnök volt, ezekben az években kezdett foglalkozni csillagászattal, rövidesen kiérdemelte a külföldi szakemberek elismerését, és a „csillagászati fényképezés magyar úttörője” jelzőt. A telefon tökéletesítésével ettől kezdve egyre kevesebbet foglalkozott. Az 1880-as ógyallai Herény „interurbán” kísérlet azonban egy nagyon jelentős eszmét sugalmazott Konkoly Thege Miklósnak. Már az előző években (1874—76 között) meghatározta csillagvizsgálójának földrajzi hosszúságát a bécsi Egyetemi Obszervatóriumhoz — és ezen át a párizsi és greenwichi kezdő délkörhöz — viszonyítva, távírókészülék segítségével. Ezután több magyarországi helység hosszúságát állapította meg, ugyancsak távíró összeköttetés segítségével, ógyallai obszervatóriumához viszonyítva. A sikeres telefonkísérletek nyomán, 1891-ben távbeszélőösszeköttetés felhasználásával mérte meg, elsőként a világon, két földrajzi pont: Ógyalla és a budapesti meteorológiai észlelőállomás földrajzi hosszúság különbségét. A két hely időadatait, és a mérés folyamatát telefonon közölve, az időmérés pontossága elérte a másodperc századrészét. Ez megfelel 0,15 szögmásodpercnek, és azt jelenti, hogy Magyarország földrajzi helyén a két, összemért hely abszolút helyzetét — egymáshoz viszonyítva — kb. 3—4 méter pontossággal mérte meg. A telefonnal végzett hosszúságmérés öt-tízszer múlta felül a távíró morse-jelzésével végzett meghatározásokat. Minderről Konkoly Thege a Magyar Tudományos Akadémia 1892. január 13-i ülésén számolt be. A távbeszélő évszázados ünnepén tisztelettel gondolhatunk a telefon alkalmazásának két magyarországi úttörőjére. Ifj. Bartha Lajos A természet teltárja titkait A Nagy Energiák Fizikai Intézete és a világhírnévnek örvendő szerpuhovi gyorsító, amely világviszonylatban a legnagyobbak egyike, Anatolij Logunov akadémikus vezetésével jött létre. A Szerpuhov környéki tudományos komplexum nyolc esztendeje működik. A szovjet tudósok egyre jobban behatolnak a világegyetem titkaiba, a mikro- és makrovilág titkaiba. Az utóbbi évek különösen gazdagok voltak tudományos eredményekben. A matematika és az irányítási folyamatok területén végzett kutatások megvetették a különböző folyamatok optimális irányítására, a népgazdaságban az automatizálás eszközeinek hatékony felhasználására szolgáló módszerek alapjait. A kőolajiparban, a cementgyártásban és a kohászatban létrejöttek a nagy komplexumok automatikus irányításának rendszerei. Nagy tudományos és alkalmazott jelentőségűek a kvantumelektronika területén elért eredmények. Kifejlesztették a kvantumgenerátorok új típusait, amelyek lehetővé teszik a lézerek alkalmazásának kibővítését a tudomány és termelés különböző területein. Sikeres munkálatok folynak a lézerek számítástechnikai felhasználására. Ezek alapján a jövőben gyakorlatilag korlátlan memóriával rendelkező és rendkívüli sebességgel dolgozó elektronikus számítógépek konstruálhatók. A hőenergia villamos energiává történő közvetlen átalakítását célzó munkálatok során megalkottak egy új típusú, MHD-generátorokkal rendelkező kísérleti erőművet, amely főbb jellemzőit tekintve messze túlszárnyalja a külföldi erőműveket. Az utóbbi években lényegesen megnövekedett a neutrinokutatások bázisa. A szerpuhovi gyorsítóban az óriási „SZKAT” buborékkamra segítségével széles fronton folynak a neutrínó-kutatások. A Kaukázusban, az Elbrusztól 10 kilométernyire hamarosan befejezik egy párját ritkító föld alatti laboratórium — neutrínó megfigyelőállomás — első ütemének építését. Itt megfigyelhetők lesznek az űrobjektumok belsejéből érkező neutrínók. Ez lehetővé teszi a csillagok mélyében lezajló folyamatok tanulmányozását A jövőben nagy jelentőséget, kapnak azok a már folyamatban levő munkálatok, amelyek célja folyékony kristályok, a hírközlő rendszerekben kis energiaveszteséggel használható fényvezetőkhöz szükséges anyagok, magas hőmérsékletű monokristályok, valamint a kvantumelektronikának, az energetikának szükséges olvasztott kerámiaanyagok és üvegek létrehozása. A tudomány és a technika sok területe, különösképpen a villamos energetika szempontjából nagy távlatokkal kecsegtetnek a szupravezető anyagok. A szupravezető-képesség felhasználható áramvezetékek, szuperteljesítményű generátorok és más villamos készülékek létrehozására. Itt egyelőre az az akadály, hogy a szupravezetőt igen alacsony hőmérsékletre — a folyékony hélium hőmérsékletére — kell lehűteni. A legutóbbi esztendőkben sikerült olyan ötvözeteket kiválasztani, amelyeknek az üzemi hőmérséklete sokkal magasabb, mint az első szupravezetőké. A magas hőmérsékleten való szupravezető-képesség problémájával összefügg a fémes hidrogén érdekes problémája. Az elmélet szerint a hidrogénnek 2,6 millió légkör nyomás közepette át kell mennie fémes állapotba és úgy látszik, hogy ezt az állapotát a nyomás megszűntével is megtarthatja. Mindez azonban tüzetes kísérleti ellenőrzésre szorul. A hidrogén fokozott elektromos vezetőképességgel rendelkező állapotba való átmenetét a szovjet tudósok már megfigyelték. Hárommillió légkör rekordnyomás esetén az elektromos vezetőképesség hirtelen megnövekedését úgy magyarázzák, mint a fémes fázisba való átmenetet. A Logunov a Szovjet Tudományos Akadémia alelnöke