Magyar Nemzet, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-12 / 216. szám
Magyar Nemzet w____________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA___________________________________ V . Demokrácia és tudatformálás Menetrendszerűen követték egymást február óta a népfrontkongresszust előkészítő események, s így az Országos Tanács szerdai, utolsó ülésén abban a tudatban hívhatta össze szeptember 18-ra a VI. kongresszust, hogy gondos, körültekintő munkával a tanácskozás sikeréhez minden feltételt megteremtett. Történelmi mércével mérve nem hosszú idő az a négy és fél esztendő, amely a két kongresszus között eltelt, ha azonban a változások gyorsaságát és irányát tekintjük, akkor mégis azt kell mondanunk, hogy a világ s benne hazánk mérföldes lépéseket tett előre. Az átalakulást, amelynek tanúi lehettünk, főbb vonásaiban megrajzolják majd a beszámolók s részleteiben is bemutatják a hozzászólások. Kongresszusunkon szóba kerül minden fontosabb kérdés, ami természetes, hiszen a mögöttünk levő évek eredményei és tapasztalatai egyértelműen azt bizonyítják, hogy megnőtt a népfront jelentősége, szélesedett a működési területe, hatókörzete. Népünkben mindinkább tudatosodik, hogy eredményeink forrása és alapja az MSZMP helyesen kidolgozott és a gyakorlatban jól alkalmazott szövetségi népfrontpolitikája, a cselekvéseknek az a sorrendje, hogy előbb igyekszik a népet meggyőzni valamilyen lépés helyességéről, s amikor már bírja a nagy többség jóváhagyását, akkor hozza meg a döntéseket, állami vonalon a törvényeket. Ebben a mechanizmusban, ebben a társadalmi szerkezetben pedig a népfrontmozgalomnak kulcsszerepe van. Hadd említsünk két igen lényeges kérdést. Az egyik a demokratizmust érinti, a másik pedig a szocialista tudat fejlődését. Anélkül, hogy összehasonlítást akarnánk tenni a polgári demokratizmus és a szocialista demokratizmus között, annyi mindenesetre megállapítható, hogy már az antik görögök óta a demokrácia egyik kényes pontja a közvetlen demokratikus akarat érvényesülése a közvetett, képviseleti demokratikus formákban és intézményekben. Ezt a négy- vagy ötévenkénti szavazás nem, vagy csak részben oldja meg. Idén a különböző szintű népfronttestületek választásánál, úgy tűnik, csaknem sikerült megtalálnunk a hiányzó láncszemet, amikor a kisközségekben és a városkerületi lakókörzetekben a legközvetlenebb demokráciával választották meg mozgalmunk alapsejtjeinek vezetőségét és a következő magasabb fokozatra küldendő delegátusokat. Emellett mindig gondunk volt az, hogy a munkahelyi, vállalati közösségekből kilépő ember hazatérve lakókörzetébe nem találkozott egy másik közösséggel, hanem szinte magára maradt, pedig a mindennapi gondok, örömök és bánatok, boszszankodások és elégedettségek legalábbis felerészben a lakóterületen csapódnak le. A lakókörzeti népfrontcsoportok tehát egyrészről biztosíthatják a megfelelő átmenetet a közvetlenből a közvetett demokráciába, másrészt létrehozhatják az eddig hiányzó közösségi életet. Ha már a demokráciánál tartunk, meg kell említeni egy jelenséget, amely máris zavarokat okoz. A törvényesség megszilárdulásával, jogrendszerünk érvényesülésével, s nem utolsósorban az életszínvonal emelkedésével olyan magatartás körvonalai kezdenek kirajzolódni, amelyben államigazgatásunk és általában intézményeink az alkotmányban és a törvényekben rögzített elvek alapján végzik munkájukat. Egyes állampolgárok viszont a törvényekből csak azt tartják magukra nézve érvényesnek, ami számukra előnyös vagy kedvező. Ismerjük azt a szinte reménytelen szélmalomharcot, amelyet a tanácsok folytatnak az engedély nélküli építkezőkkel, a jogcím nélküli lakáshasználókkal, a szocialista együttélés elemi szabályait durván lábbal tiprókkal szemben. A néphatalomnak az össztársadalom érdekében érvényesülni kell, s a népfront tudatformáló munkájának ez is fontos része. A demokrácia további szélesítése érdekében szükséges erre is emlékeztetni, mert a szocialista demokratizmus helyes gyakorlásának feltétele a magas fokú társadalmi, állampolgári felelősség. A közművelődés kérdéseinek megvitatása során minden bizonnyal szóba kerülnek majd tennivalóink a műveltség, s ezen belül a politikai műveltség területén. Tudatformáló feladataink közül csupán egyet említenénk még meg, azt a fogalmat, amely mind többet szerepel a beszélgetésekben és sajtónk hasábjain is. Ez pedig a szocialista életmód. Újabban minden szocialista országban az életmód, az életforma kutatása jelentősen fellendült. A szakirodalom olyan „közvetlen szociális mechanizmusok” keresésének kérdését veti fel, amelyek lehetővé tennék, hogy a szocializmus gazdasági és szociális vívmányait minden emberi élet vívmányává alakítsuk át. Ehhez tartozik, hogy aktívan hassunk a lakosság fogyasztási keresletének, esztétikai ízlésének alakulására. Ide sorolandó, hogy elmélyültebben kell tanulmányozni és vizsgálni az emberek jólétét, közérzetét, viselkedésük motívumait, általában tehát a társadalmi életnek épp eme szubjektív oldalát. A népfrontmozgalom demokratizmust erősítő és tudatot formáló feladatai tehát korántsem egyszerűek. A két kongresszus között mindkét területen jelentős haladás történt. Meggyőződésünk, hogy a VI. kongresszus meggyorsítja ezt a fejlődést. Pethő Tibor Újabb tűzszünettervezet Sorozatos tanácskozások a libanoni válságról A külpolitikai helyzete t MEGSZORÍTÓ INTÉZKEDÉSEKET jelentettek be Dél- Afrikában; a pretoriai kormány bizonyos látszatreformokat tartalmazó programjával egyidejűleg a tüntetések és politikai összejövetelek megelőzésére a tömeges őrizetbevétel módszerét alkalmazza a jövőben. • Az Afrikával összefüggő diplomácia élénkülését jelentheti, hogy a washingtoni kongresszus hozzájárult Kissinger tervéhez, amely „Rhodesia és Namíbia békés fejlődésének előmozdítását” célozza. Az amerikai külügyminiszter több fórumon kifejtette tervezett afrikai körútjának okait és indítékait, s Washingtonban megerősítették, a külügyminiszter a szenátus támogatására is számíthat. Az Egyesült Államoknak a délafrikai fajüldöző rezsimet segítő politikáját elemezve a ZASZSZ olyan következtetést von le, az a katonai tényezők mellett az amerikai mammutvállalatok olyan irányú érdekeltségében gyökerezik, hogy fenntartsák az együttműködést Pretoriával. A stratégiailag fontos nyersanyagok Dél-Afrikában történő kiaknázása ellenében például a multinacionális társaságok olajjal látják el a fajüldöző kormányt, s nemrégiben Washington engedélyezte, hogy nagyobb hitelt nyújtsanak Pretoriának. Az amerikai társaságok tőkebefektetéseinek növekedése és az Egyesült Államok jóindulatú politikája viszont arra ösztönzi a Vorster-rezsimet, hogy továbbra is fenntartsa apartheid-politikáját és elnyomja a bennszülött lakosság felszabadító harcát. A DIPLOMÁCIAI ERŐFESZÍTÉSEK állnak a libanoni híranyag középpontjában. A polgárháború megszüntetésére hivatkozva Asszad szíriai államfő libanoni mohamedán vezetőket fogadott, az Arab Liga különmegbízottja pedig több közel-keleti ország külügyminiszterével tárgyalt. Értesülések szerint El-Kholi megkísérli, hogy a szíriai csapatok által megszállt területen levő és a harcoktól nem érintett Szura városban tárgyalóasztal mellé ültesse a libanoni politikai pártok, Szíria és a palesztin mozgalom képviselőit. Az újabb tűzszünettervezet felkérné a baloldalt,hogy vonuljon vissza az ország hegyi körzeteiből, helyüket az Arab Liga békefenntartó csapatai foglalnák el. Ennek fejében a szíriai fél „több engedményt tenne”. Az új formula lehetővé tenné Szárkisz, Libanon megválasztott elnöke számára is a békés hatalomátvételt. Kairóban, az MTI értesülése szerint, megkezdték az októberre tervezett arab csúcsértekezlet előkészítését. A találkozó időpontja október 18 Tunézia külügyminisztere viszont úgy nyilatkozott, hogy addig nem képzelhető el az arab csúcs összehívása, amíg nem teremtik meg a tűzszünetet és nem szüntetik meg a Libanon felosztására irányuló kísérleteket. Egyes értékelések szerint az október második felében összehívandó magas szintű tanácskozás esetleg már túlhalad az eseményeken, s az arab vezetők kész helyzet előtt találhatják magukat, így a jobboldal keresztül viheti tervét, Libanon megosztását. Az Egyesült Államok volt külügyminiszter-helyettese a hivatalba lépő új amerikai vezetés közel-keleti diplomáciájéról szólva azt, fejtegette, függetlenül attól, ki ül majd az elnöki székben. Washingtonnak fenn kell tartani azt az álláspontot, hogy Izrael léte nem lehet vitás. Ehhez azonban Tel Aviv rugalmasabb politikája is szükséges. Sison szerint amellett, hogy Washington izraeli kapcsolatai változatlanok, támogatást nyújt az arab országoknak, hogy ezzel mintegy megvédje „az Egyesült Államok nemzeti érdekeit a közel-keleti térségben”. Púja Frigyes Kubába utazik Púja Frigyes külügyminiszter a közeli napokban hivatalos baráti látogatásra a Kubai Köztársaságba utazik. Külüügyminiszterünket dr. Raul Roa Garcia, a Kubai Köztársaság külügyminisztere hívta meg. Megkezdődtek a magyar—tanzániai külügyminiszteri tárgyalások A Pója Frigyes külügyminiszter meghívására hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó Ibrahim Kaduma, a Tanzániai Egyesült Köztársaság külügyminisztere szombaton délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A koszorúzáson jelen volt Garai Róbert külügyminiszter-helyettes, Csehik Ferencné, a fővárosi tanács elnökhelyettese és Bíró Károly alezredes, a budapesti helyőrség helyettes parancsnoka, valamint P. J. C. Ndobho, a Tanzániai Egyesült Köztársaság budapesti nagykövete. A koszorúzást követően a Külügyminisztériumban megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Pója Frigyes és Ibrahim Kaduma között. Ibrahim Kaduma délben a Magyar Külügyi Intézetbe látogatott. Meghallgatta Gyovai Gyula igazgató rövid tájékoztatását az intézet munkáiéról, majd Afrika időszerű problémáiról tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. Asszad bejrúti mohamedán vezetőket fogadott Damaszkuszban további diplomáciai erőfeszítéseket tettek a 17 hónap óta tartó libanoni polgárháború megszüntetésére. Hafez Asszad szíriai államfő libanoni mohamedán vezetőket fogadott. A delegációt Takieedin El-Szolh volt miniszterelnök vezette. Hasszán Szabri El-Kholi, az Arab Liga libanoni különmegbízottja és Habib Satti tunéziai külügyminiszter Abdel Halim Khaddam szíriai külügyminiszterrel tárgyalt. El-Kholi — a Reuter jelentése szerint — szombaton Damaszkuszból visszautazott Bejrútba. Az Arab Liga különmegbízottja Damaszkusz és Bejrút közötti „ingázásnak” fő célja most egy olyan formula kidolgozása, amely Eliasz Szárkisz, Libanon megválasztott elnöke számára lehetővé tenné a békés hatalomátvételt. Frangié elnök szombaton utódjával, Eliasz Szárkisz megválasztott elnökkel áttekintette a libanoni válság legújabb fejleményeit és a hatalomátadásra vonatkozó intézkedéseket — közölte a jobboldaliak rádiója. Kamal Dzsumblatt, a libanoni Haladó Szocialista Párt vezetője Szárkiszt támogató nyilatkozatot tett. Mint mondotta, őszintén reméli, hogy az új elnök kijuttatja Libanont a katasztrófából. Az Al Szafir bejrúti napilap szombati számában megjelent interjúban Dzsumblatt sürgette Franciaországot, hogy helyezkedjék világos álláspontra Libanon Szíriai „megszállását” illetően. Megismételte, hogy a libanoni baloldal mindaddig nem kezd párbeszédet, „amíg a szíriai haderők megszállva tartják Libanon területét”. Változatlan hevességgel folytatódtak a harcok szombaton Libanonban, Bejrút belvárosán ban, a közeli hegyvidéken és Tripoli térségében. A hegyeken húzódó fenyőerdőkben három helyen is tűzvész pusztított. Ahalottak számát mintegy 120- ra, a sebesültekét 150-re becsülik. A polgárháborúnak tavaly április óta 35 ezer halálos áldozata van. Az anyagi kár pedig körülbelül 15 milliárd dollár. Az AP amerikai hírügynökség a libanoni haladó és a Palesztinai erők szövetségétől úgy értesült, hogy Libanon keleti és déli részében a jordániai hadsereg két harckocsizó zászlóalja foglalt állást. E beduin csapatok állítólag a Libanonban állomásozó szíriai fegyveres alakulatokat támogatják. Pénzügyi körökre hivatkozó bejrúti sajtójelentés szerint a Chase Manhattan Bank megvásárolta a három legnagyobb romokban heverő bejrúti luxusszáló részvényeinek többségét. Előkészületek az arab csúcsértekezlet megrendezésére Kairóból jelenti az MTI. Szombaton délelőtt az Arab Liga kairói főhadiszállása megkezdte az októberre tervezett arab csúcsértekezlet előkészületeit. Habib Satli tunéziai külügyminiszter, mielőtt a Liga megbízottjaként Damaszkuszba indult, a repülőtéren úgy nyilatkozott, hogy célja „felszámolni az arab országok között támadt ellentéteket és olyan megoldást találni Libanonban, amely békét hoz a frontokon és megszünteti a palesztin nép irtását. Hasszán Szabri El-Kholi, az Arab Liga főtitkárának különmegbízottja visszatér Libanonba és — korábbi körútjaikhoz hasonlóan — Szaúd-Arábia és Kuvait külügyminisztere ismét tárgyalóútra indul az arab fővárosokba. Szombaton bejelentették a libanoni válsággal foglalkozó arab csúcsértekezlet tervezett időpontját. Eszerint október 18-án találkoznának az arab államfők Kairóban. Ezt megelőzően New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés idején találkoznának az arab országok külügyminiszterei, majd még egyszer összejönnének a csúcsértekezlet előtt, október 16— 17-én. A csúcsértekezlet időpontja sok megfigyelő szerint túlságosan távoli ahhoz, hogy a libanoni kibontakozást segíthesse. Addig szeptember 23-án már el kell hogy foglalja elnöki székét az új államfő, Eliasz Szárkisz, s a harctereken is lényeges események történhetnek. Így az október közepére tervezett Libanon-csúcsértekezlet könynyen kész helyzet előtt találhatja magát. (A jobboldal például komolyan foglalkozik Libanon megosztásának tervével.) Habib Satti tunéziai külügyminiszter viszont bejelentette, hogy a libanoni polgárháború békés rendezését célzó arab csúcstalálkozót mindaddig nem tartják meg, amíg nem biztosították a feltételeket a sikeres tanácskozáshoz. Ilyen feltétel a tűzszünet megteremtése és a Libanon felosztására irányuló öszszes kísérletek beszüntetése. A Kairóban sorra kerülő nyolcadik arab csúcstalálkozó időpontja tekintetében még nem született megállapodás, a tárgyalások folytatódnak — közölte szombaton Kairóban Szajed Nafal, az Arab Liga ügyvezető főtitkára. Mahmud Riad szombaton Londonba utazott, hogy a közel-keleti helyzetről és az angol—arab kapcsolatokról tárgyaljon — közölte a kairói rádió. Elutazása előtt elmondta, hogy szervezete folytatja a tárgyalásokat a tibanoni válság megoldásáról az összes érintett felekkel. Londonban az arab nagykövetekkel is tárgyalni fog, majd New Yorkba utazik, ahol részt vesz az ENSZ-közgyűlés közelgő ülésszakán. A XJPI diplomáciai forrásból származó jelentése szerint Egyiptom, Szaúd-Arábia és Kuvait a közvetlenül érintett felek — Libanon, Szíria és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet — bevonásával egy szűkebb körű találkozó összehívását tervezi. Ennek esetleges sikere szükségtelenné teheti a teljes csúcs összehívását. A libanoni eseményekkel nem függ össze, de az arab országok politikai kapcsolatainak alakulása szempontjából jelentős Egyiptom és Szudán katonai megállapodása. A kiadott közös közlemény szerint a két ország katonai tárgyalásain megállapodás született arról, hogy Egyiptom és Szudán légiereje szabadon használhatja egymás repülőtereit, és segítséget nyújtanak egymásnak ,akármiféle támadás ellen”. Az egyiptomi sajtó szerint a két ország megállapodása összefüggésben áll Szaúd-Arábia, Egyiptom és Szudán új keletű katonai együttműködésével. A kuvaiti kormány meghiúsított egy puccskísérletet, amelyhez — az Akabar El- Jom című egyiptomi hetilap állítása szerint — „Szíria nyújtott anyagi támogatást". Szabah El Szalem El Szabah emír, Kuvait uralkodója augusztus 29-én bejelentette, hogy a demokrácia ügye „zsákutcába jutott” az országban, ezért felfüggesztette az alkotmányt, feloszlatta a parlamentet és elfogadta a kormány lemondását.