Magyar Nemzet, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-12 / 216. szám

­ Magyar Nemzet w_­­___________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA___________________________________ V . Demokrácia és tudatformálás Menetrendszerűen követ­ték egymást február óta a népfrontkongresszust előké­szítő események, s így az Országos Tanács szerdai, utolsó ülésén abban a tu­datban hívhatta össze szep­tember 18-ra a VI. kong­resszust, hogy gondos, kö­rültekintő munkával a ta­nácskozás sikeréhez minden feltételt megteremtett. Tör­ténelmi mércével mérve nem hosszú idő az a négy és fél esztendő, amely a két kongresszus között eltelt, ha azonban a változások gyor­saságát és irányát tekint­jük, akkor mégis azt kell mondanunk, hogy a világ s benne hazánk mérföldes lé­péseket tett előre. Az átala­kulást, amelynek tanúi le­hettünk, főbb vonásaiban megrajzolják majd a be­számolók s részleteiben is bemutatják a hozzászólások. Kongresszusunkon szóba kerül minden fontosabb kérdés, ami természetes, hi­szen a mögöttünk levő évek eredményei és tapasztalatai egyértelműen azt bizonyít­ják, hogy megnőtt a nép­front jelentősége, szélesedett a működési területe, ható­körzete. Népünkben mindinkább tudatosodik, hogy eredmé­nyeink forrása és alapja az MSZMP helyesen kidolgo­zott és a gyakorlatban jól alkalmazott szövetségi nép­frontpolitikája, a cselekvé­seknek az a sorrendje, hogy előbb igyekszik a népet meggyőzni valamilyen lépés helyességéről, s amikor már bírja a nagy többség jóvá­hagyását, akkor hozza meg a döntéseket, állami vona­lon a törvényeket. Ebben a mechanizmusban, ebben a társadalmi szerkezetben pe­dig a népfrontmozgalomnak kulcsszerepe van. Hadd említsünk két igen lényeges kérdést. Az egyik a demokratizmust érinti, a másik pedig a szocialista tu­dat fejlődését. Anélkül, hogy összehasonlítást akar­nánk tenni a polgári demok­ratizmus és a szocialista de­mokratizmus között, annyi mindenesetre megállapítha­tó, hogy már az antik görö­gök óta a demokrácia egyik kényes pontja a közvetlen demokratikus akarat érvé­nyesülése a közvetett, kép­viseleti demokratikus for­mákban és intézményekben. Ezt a négy- vagy ötévenkén­ti szavazás nem, vagy csak részben oldja meg. Idén a különböző szintű népfront­testületek választásánál, úgy tűnik, csaknem sikerült megtalálnunk a hiányzó láncszemet, amikor a kis­községekben és a városke­rületi lakókörzetekben a legközvetlenebb demokrá­ciával választották meg mozgalmunk alapsejtjeinek vezetőségét és a következő magasabb fokozatra külden­dő delegátusokat. Emellett mindig gondunk volt az, hogy a munkahelyi, válla­lati közösségekből kilépő ember hazatérve lakókörze­tébe nem találkozott egy másik közösséggel, hanem szinte magára maradt, pe­dig a mindennapi gondok, örömök és bánatok, bosz­­szankodások és elégedettsé­gek legalábbis felerészben a lakóterületen csapódnak le. A lakókörzeti népfrontcso­portok tehát egyrészről biz­tosíthatják a megfelelő át­menetet a közvetlenből a közvetett demokráciába, másrészt létrehozhatják az eddig hiányzó közösségi éle­tet. Ha már a demokráciánál tartunk, meg kell említeni egy jelenséget, amely máris zavarokat okoz. A törvé­nyesség megszilárdulásá­val, jogrendszerünk érvé­nyesülésével, s nem utolsó­sorban az életszínvonal emelkedésével olyan maga­tartás körvonalai kezdenek kirajzolódni, amelyben ál­lamigazgatásunk és általá­ban intézményeink az alkot­mányban és a törvényekben rögzített elvek alapján vég­zik munkájukat. Egyes ál­lampolgárok viszont a tör­vényekből csak azt tartják magukra nézve érvényes­nek, ami számukra előnyös vagy kedvező. Ismerjük azt a szinte reménytelen szél­malomharcot, amelyet a ta­nácsok folytatnak az enge­dély nélküli építkezőkkel, a jogcím nélküli lakáshaszná­lókkal, a szocialista együtt­élés elemi szabályait dur­ván lábbal tiprókkal szem­ben. A néphatalomnak az össztársadalom érdekében érvényesülni kell, s a nép­front tudatformáló munká­jának ez is fontos része. A demokrácia további szélesítése érdekében szük­séges erre is emlékeztetni, mert a szocialista demokra­tizmus helyes gyakorlásá­nak feltétele a magas fokú társadalmi, állampolgári fe­lelősség. A közművelődés kérdéseinek megvitatása so­rán minden bizonnyal szó­ba kerülnek majd tenniva­lóink a műveltség, s ezen belül a politikai műveltség területén. Tudatformáló fel­adataink közül csupán egyet említenénk még meg, azt a fogalmat, amely mind töb­bet szerepel a beszélgeté­sekben és sajtónk hasábjain is. Ez pedig a szocialista életmód. Újabban minden szocialista országban az életmód, az életforma kuta­tása jelentősen fellendült. A szakirodalom olyan „köz­vetlen szociális mechaniz­musok” keresésének kérdé­sét veti fel, amelyek lehető­vé tennék, hogy a szocializ­­mus gazdasági és szociális vívmányait minden emberi élet vívmányává alakítsuk át. Ehhez tartozik, hogy ak­tívan hassunk a lakosság fogyasztási keresletének, esztétikai ízlésének alakulá­sára. Ide sorolandó, hogy elmélyültebben kell tanul­mányozni és vizsgálni az emberek jólétét, közérzetét, viselkedésük motívumait, általában tehát a társadal­mi életnek épp eme szub­jektív oldalát. A népfrontmozgalom de­mokratizmust erősítő és tu­datot formáló feladatai te­hát korántsem egyszerűek. A két kongresszus között mindkét területen jelentős haladás történt. Meggyőző­désünk, hogy a VI. kong­resszus meggyorsítja ezt a fejlődést. Pethő Tibor Újabb tűzszü­nettervezet Sorozatos tanácskozások a libanoni válságról A külpolitikai helyzet­e­ t MEGSZORÍTÓ INTÉZKEDÉSEKET jelentettek be Dél- Afrikában; a pretoriai kormány bizonyos látszatreformo­­kat tartalmazó programjával egyidejűleg a tüntetések és poli­tikai összejövetelek megelőzésére a tömeges őrizetbevétel módszerét alkalmazza a jövőben. • Az Afrikával összefüggő diplomácia élénkülését jelentheti, hogy a washingtoni kongresszus hozzájárult Kiss­inger tervé­hez, amely „Rhodesia és Namíbia békés fejlődésének előmoz­dítását” célozza. Az amerikai külügyminiszter több fórumon kifejtette tervezett afrikai körútjának okait és indítékait, s Washingtonban megerősítették, a külügyminiszter a szenátus támogatására is számíthat. Az Egyesült Államoknak a dél­­afrikai fajüldöző rezsimet segítő politikáját elemezve a Z­ASZSZ olyan következtetést von le, az a katonai tényezők mellett az amerikai mammutvállalatok olyan irányú érdekelt­ségében gyökerezik, hogy fenntartsák az együttműködést Pre­toriával. A stratégiailag fontos nyersanyagok Dél-Afrikában történő kiaknázása ellenében például a multinacionális társa­ságok olajjal látják el a fajüldöző kormányt, s nemrégiben Washington engedélyezte, hogy nagyobb hitelt nyújtsanak Pretoriának. Az amerikai társaságok tőkebefektetéseinek nö­vekedése és az Egyesült Államok jóindulatú politikája viszont arra ösztönzi a Vorster-rezsimet, hogy továbbra is fenntartsa apartheid-politikáját és elnyomja a bennszülött lakosság fel­szabadító harcát.­­ A DIPLOMÁCIAI ERŐFESZÍTÉSEK állnak a libanoni híranyag középpontjában. A polgárháború megszünteté­sére hivatkozva Asszad szíriai államfő libanoni mohamedán vezetőket fogadott, az Arab Liga különmegbízottja pedig több közel-keleti ország külügyminiszterével tárgyalt. Értesülések szerint El-Kholi megkísérli, hogy a szíriai csapatok által meg­szállt területen levő és a harcoktól nem érintett Szura város­ban tárgyalóasztal mellé ültesse a libanoni politikai pártok, Szíria és a palesztin mozgalom képviselőit. Az újabb tűzszünet­tervezet felkérné a baloldalt,­­hogy vonuljon vissza az ország hegyi körzeteiből, helyüket az Arab L­iga békefenntartó csapa­tai foglalnák el. Ennek fejében a szíriai fél „több engedményt tenne”. Az új formula lehetővé tenné Szárkisz, Libanon meg­választott elnöke számára is a békés hatalomátvételt. Kairóban, az MTI értesülése szerint, megkezdték az október­re tervezett arab csúcsértekezlet előkészítését. A találkozó idő­pontja október 18 Tunézia külügyminisztere viszont úgy nyi­latkozott, hogy addig nem képzelhető el az arab csúcs össze­hívása, amíg nem teremtik meg a tűzszünetet és nem szüntetik meg a Libanon felosztására irányuló kísérleteket. Egyes érté­kelések szerint az október második felében összehívandó ma­gas szintű tanácskozás esetleg már túlhalad az eseményeken, s az arab vezetők kész helyzet előtt találhatják magukat, így a jobboldal keresztül viheti tervét, Libanon megosztását. Az Egyesült Államok volt külügyminiszter-helyettese a hi­vatalba lépő új amerikai vezetés közel-keleti diplomáciájéról szólva azt, fejtegette, függetlenül attól, ki ül majd az elnöki székben. Washingtonnak fenn kell tartani azt az álláspontot, hogy Izrael léte nem lehet vitás. Ehhez azonban Tel Aviv rugalmasabb politikája is szükséges. Sison szerint amellett, hogy Washington izraeli kapcsolatai változatlanok, támogatást nyújt az arab országoknak, hogy ezzel mintegy megvédje „az Egyesült Államok nemzeti érdekeit a közel-keleti térségben”. Púja Frigyes Kubába utazik Púja Frigyes külügyminisz­ter a közeli napokban hivata­los­ baráti látogatásra a Kubai Köztársaságba utazik. Külü­­­ügyminiszterünket dr. Raul Roa Garcia, a Kubai Köztár­saság külügyminisztere hívta­­ meg. Megkezdődtek a magyar—tanzániai külügyminiszteri tárgyalások A Pója Frigyes külügymi­niszter meghívására hivatalos látogatáson hazánkban tartóz­kodó Ibrahim Kaduma, a Tanzániai Egyesült Köztársa­ság külügyminisztere szomba­ton délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hő­sök emlékművét. A koszorú­záson jelen volt Garai Ró­bert külügyminiszter-helyet­tes, Csehik Ferencné, a fővá­rosi tanács elnökhelyettese és Bíró Károly alezredes, a bu­dapesti helyőrség helyettes parancsnoka, valamint P. J. C. Ndobho, a Tanzániai Egyesült Köztársaság budapesti nagy­követe. A koszorúzást követően a Külügyminisztériumban meg­kezdődtek a hivatalos tárgya­lások Pója Frigyes és Ibrahim Kaduma között.­­ Ibrahim Kaduma délben a Magyar Külügyi Intézetbe lá­togatott. Meghallgatta Gyovai Gyula igazgató rövid tájékoz­tatását az intézet munkáiéról, majd Afrika időszerű problé­máiról tartott nagy érdeklő­déssel kísért előadást. Asszad bejrúti mohamedán vezetőket fogadott Damaszkuszban további dip­lomáciai erőfeszítéseket tettek a 17 hónap óta tartó libanoni polgárháború megszüntetésére. Hafez Asszad szíriai államfő libanoni mohamedán vezetőket fogadott. A delegációt Takiee­­din El-Szolh volt miniszterel­nök vezette. Hasszán Szabri El-Kholi, az Arab Liga libanoni különmeg­­bízottja és Habib Satti tunéziai külügyminiszter Abdel Halim Khaddam szíriai külügymi­niszterrel tárgyalt. El-Kholi — a Reuter jelen­tése szerint — szombaton Da­­maszkuszból visszautazott Bej­rútba. Az Arab Liga külön­megbízottja Damaszkusz és Bejrút közötti „ingázásnak” fő célja most egy olyan formula kidolgozása, amely Eliasz Szárkisz, Libanon megválasztott elnöke számára lehetővé tenné a békés hatalomátvételt. Frangié elnök szombaton utódjával, Eliasz Szárkisz meg­választott elnökkel áttekintette a libanoni válság legújabb fej­­leményeit és a hatalomátadás­ra vonatkozó intézkedéseket — közölte a jobboldaliak rádiója. Kamal Dzsumblatt, a libano­ni Haladó Szocialista Párt ve­zetője Szárkiszt támogató nyi­latkozatot tett. Mint mondotta, őszintén reméli, hogy az új el­nök kijuttatja Libanont a ka­tasztrófából. Az Al Szafir bej­rúti napilap szombati számá­ban megjelent interjúban Dzsumblatt sürgette Francia­­országot, hogy helyezkedjék vi­lágos álláspontra Libanon Szí­riai „megszállását” illetően. Megismételte, hogy a libanoni baloldal mindaddig nem kezd párbeszédet, „amíg a szíriai haderők megszállva tartják Li­banon területét”. Változatlan hevességgel foly­tatódtak a harcok szombaton Libanonban, Bejrút belvárosán ban, a közeli hegyvidéken és Tripoli térségében. A hegyeken húzódó fenyőerdőkben három helyen is tűzvész pusztított. A­­halottak­­ számát mintegy 120- ra, a sebesültekét 150-re becsü­lik. A polgárháborúnak tavaly április óta 35 ezer halálos áldo­zata van. Az anyagi ká­r pedig körülbelül 15 milliárd dollár. Az AP amerikai hírügynök­ség a libanoni haladó és a Pa­lesztinai erők szövetségétől úgy értesült, hogy Libanon keleti és déli részében a jordániai hadsereg két harckocsizó zász­lóalja foglalt állást. E beduin csapatok állítólag a Libanon­ban állomásozó szíriai fegyve­res alakulatokat támogatják. Pénzügyi körökre hivatkozó bejrúti sajt­ójelentés szerint a Chase Manhattan Bank meg­vásárolta a három legnagyobb romokban heverő bejrúti lu­­xusszáló részvényeinek több­ségét. Előkészületek az arab csúcsértekezlet megrendezésére Kairóból jelenti az MTI. Szombaton délelőtt az Arab Liga kairói főhadiszállása megkezdte az októberre ter­vezett arab csúcsértekezlet előkészületeit. Habib Satli tu­néziai külügyminiszter, mielőtt a Liga megbízottjaként Da­maszkuszba indult, a repülőté­ren úgy nyilatkozott, hogy célja „felszámolni az arab országok között támadt ellentéteket és olyan megoldást találni Liba­nonban, amely békét hoz a frontokon és megszünteti a palesztin nép irtását. Hasszán Szabri El-Kholi, az Arab Liga főtitkárának különmegbízottja visszatér Libanonba és — ko­rábbi körútjaikhoz hasonlóan — Szaúd-Arábia és Kuvait külügyminisztere ismét tár­­gyalóútra indul az arab fővá­rosokba. Szombaton bejelentették­ a libanoni válsággal foglalkozó arab csúcsértekezlet tervezett időpontját. Eszerint október 18-án találkoznának az arab államfők Kairóban. Ezt meg­előzően New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés idején talál­koznának az arab országok külügyminiszterei, majd még egyszer összejönnének a csúcs­­értekezlet előtt, október 16— 17-én. A csúcsértekezlet idő­pontja sok megfigyelő szerint túlságosan távoli ahhoz, hogy a libanoni kibontakozást se­gíthesse. Addig­­ szeptember 23-án már el kell hogy fog­lalja elnöki székét az új ál­lamfő, Eliasz Szárkisz, s a harctereken is lényeges ese­­mények történhetnek. Így az október közepére tervezett Libanon-csúcsértekezlet köny­­nyen kész helyzet előtt talál­hatja magát. (A jobboldal pél­dául komolyan foglalkozik Libanon megosztásának tervé­vel.) Habib Satti tunéziai kül­ügyminiszter viszont beje­lentette, hogy a libanoni polgárháború békés rendezé­sét célzó arab csúcstalálkozót mindaddig nem tartják meg, amíg nem biztosították a fel­tételeket a sikeres tanácsko­záshoz. Ilyen feltétel a tűzszü­net megteremtése és a Liba­non felosztására irányuló ösz­­szes kísérletek beszüntetése. A Kairóban sorra kerülő nyolcadik arab csúcstalálkozó időpontja tekintetében még nem született megállapodás, a tárgyalások folytatódnak — kö­zölte szombaton Kairóban Sza­­jed Nafal, az Arab Liga ügyve­zető főtitkára. Mahmud Riad szombaton L­ondonba utazott, hogy a kö­zel-keleti helyzetről és az an­gol—arab kapcsolatokról tár­gyaljon — közölte a kairói rá­dió. Elutazása előtt elmondta, hogy szervezete folytatja a tár­gyalásokat a tibanoni válság megoldásáról az összes érintett felekkel. Londonban az arab nagykövetekkel is tárgyalni fog, majd New Yorkba utazik, ahol részt vesz az ENSZ-köz­gyűlés közelgő ülésszakán. A XJPI diplomáciai forrásból származó jelentése szerint Egyiptom, Szaúd-Arábia és Kuvait a közvetlenül érintett felek — Libanon, Szíria és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet — bevonásával egy szűkebb körű találkozó össze­hívását tervezi. Ennek esetle­ges sikere szükségtelenné te­heti a teljes csúcs összehívá­sát. A libanoni eseményekkel nem függ össze, de az arab országok politikai kapcsola­tainak alakulása szempontjá­ból jelentős Egyiptom és Szu­dán katonai megállapodása. A kiadott közös közlemény sze­rint a két ország katonai tár­gyalásain megállapodás szüle­tett arról, hogy Egyiptom és Szudán légiereje szabadon használhatja egymás repülő­tereit, és segítséget nyújtanak egymásnak ,­akármiféle táma­dás ellen”. Az egyiptomi sajtó szerint a két ország megálla­podása összefüggésben áll Szaúd-Arábia, Egyiptom és Szudán új keletű katonai együtt­működésével. A kuvaiti kormány meg­hiúsított egy puccskísérletet, amelyhez — az Akabar El- Jom című egyiptomi hetilap állítása szerint — „Szíria nyújtott anyagi támogatást". Szabah El Szalem El Sza­­bah emír, Kuvait uralkodója augusztus 29-én bejelentette, hogy a demokrácia ügye „zsákutcába jutott” az ország­ban, ezért felfüggesztette az alkotmányt, feloszlatta a par­lamentet és elfogadta a kor­mány lemondását.

Next