Magyar Nemzet, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Szombat, 1917. január 1. • Ma®ar Nemzet A béke-világmozgalom új feladatai írta: Dr. Sík Endre, az Országos Béketanács elnöke, Lenin-békedíjas Ismét elmúlt egy esztendő, s az új év — új, az eddigieknél is nagyobb feladatok elé állítja mozgalmunkat. Béke és biztonság, fejlődés és leszerelés — négy egymástól elválaszthatatlan fogalom, amely külön-külön és összefüggésében is a világpolitika középpontjában állt a múlt esztendőben, egyben pedig a nemzetközi békemozgalom legkülönbözőbb fórumainak és a tartós békére, a jobb életre vágyó emberek millióinak törekvéseit is kifejezte, alapvető feladatait is meghatározta. A múlt év az első teljes esztendő volt Helsinki után, először nyílt tartósabb lehetőség az európai biztonsági és együttműködési értekezleten lefektetett elvek megvalósítására, a közös megegyezéssel létrehozott keretek kitöltésére. De más vonatkozásban is előre lépett a világ. Ebben az esztendőben nyerte el a politikai függetlenséget Angola, nagy lendületet adva a felszabadító harcnak Fekete-Afrika déli körzetében; valóra vált Ázsiában a formai egyesülés után gyakorlatilag is, szervezett államjogi keretek között is Vietnam egysége, s ezzel megnyitotta az utat a teljes ütemű békés gazdasági építőmunka előtt. Ebben az esztendőben Latin- Amerikában is tovább növekedtek a béke és a haladás erői, amelyek a szocialista országok, az egész világ haladó politikai és társadalmi erőivel összefogva kiszabadították a chilei fasiszta junta börtönéből Luis Corvalánt, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a béke és a haladás ügyének élő jelképpé vált kiváló képviselőjét. I.Brek, a békét és az együttműködést kívánó százmilliók kitartó és áldozatos munkájának gyümölcsei. De miközben a szocialista országok újabb és újabb kezdeményezéseket tettek a béke építése, megőrzése, a békés egymás mellett élés, az enyhülés politikájának folytatása mellett, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban hangosabbak lettek, a reálisan gondolkodó polgári politikusokkal szemben is felléptek, az enyhülés ellenzői. Az 1976-os esztendő pozitívumai mellett tehát nem hagyhatjuk figyelmen kívül a világpolitika negatív eseményeit. A libanoni polgárháború fokozta az arab világ erőinek megosztottságát, gyengítette a palesztin mozgalmat és háttérbe szorította a közel-keleti válság tényleges problémáit; a thaiföldi puccs nemcsak a katonai diktatúrát állította vissza ebben a délkelet-ázsiai országban, az Egyesült Államok ismét támadóvá lett e térségben, stratégiáját éles bírálatok érték a Perzsa-öböltől Japánig. A nemzetközi békemozgalom a múlt esztendőben szerteágazó és sokoldalú tevékenységével ugyanezeket a problémákat állította a világközvélemény ér■iklődésének középpontjába, így tett a magyar békemozgalom is, amely erejéhez mérten igyekezett, és nem sikertelenül, kivenni részét a munkából: mozgósító, tájékoztató tevékenységével támogatta a békevilágmozgalom céljainak megvalósítását. Két különösen kiemelkedő esemény fűződött 1976-ban a béke-világmozgalom nevéhez: az egyiknek a színhelye Helsinki volt, a másiké Budapest. A finn fővárosban rendezték meg a leszerelési világfórumot, amelynek célja az volt, hogy új tömegeket, további társadalmi erőket aktivizáljon a katonai enyhülés megteremtésére, a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, az általános és teljes leszerelés megvalósítására. Budapesten pedig csaknem száz ország és harminchárom nemzetközi szervezet küldöttei a fejlődő országok problémáit és a békemozgalom ezzel kapcsolatos feladatait tűzték napirendre. A mögöttünk levő esztendő jó alapot teremtett ez évi feladataink elvégzésére. Európára tekintve leszögezzük, hogy változatlanul Helsinki útján kell tovább mennünk, a vonakodókat és az akadékoskodókat a nemzetközi közvélemény kényszere által rá kell szorítani arra, hogy magatartásuk és vállalt kötelezettségeik között ne legyen ellentmondás. Programunk számol azzal, hogy a világ haladó társadalmi erői több fontos kezdeményezést tesznek a leszerelés előmozdítására. Reméljük, hogy sikerül olyan összehangolt akciókat elindítani, amelyek hatékonyan segítik majd a Szovjetunió és a szocialista országok által előterjesztett sokoldalú lefegyverzési javaslatok valóra váltását. A küzdelem nehéz, az enyhülés és a leszerelés ellenségei, egyszersmind a béke és a szocializmus ellenfelei, ma még számottevő erőforrásokkal, tartalékokkal rendelkeznek és aktivitásuk sem lebecsülhető. A békemozgalomnak itthon és külföldön egyaránt tudatosítania kell, hogy a Szovjetunió és vele a Varsói Szerződés többi országai nagy erőfeszítéseket tesznek a leszerelés előmozdításáért, azért, hogy — a nemzetközi jog eszközeit is felhasználva — véglegesen kiiktassák az erőszakot az államok közötti kapcsolatokból. Ezt a törekvést példázza a Szovjetuniónak az ENSZ elé terjesztett emlékirata a fegyverkezési verseny megszüntetéséről és a leszerelésről. Mindezeket a feladatokat szem előtt tartva készítette el a Béke-világtanács 1977. évi programját, amely jelzi, hogy nemzetközi eseményekben gazdag lesz ez az esztendő is. Az év első felében négy nagyszabású nemzetközi rendezvény megtartására kerül sor. Január 14—13 között ülésezik Moszkvában a békeszerető erők világfóruma, amelynek fő témája a leszerelés ügyének előmozdítása lesz. Az előkészítő bizottság meghívta Moszkvába mindazokat a pártokat, szervezeteket, mozgalmakat, amelyek 1973-ban a békeszerető erők moszkvai világkongresszusán képviseltették magukat. A tanácskozás lehetőséget ad a különböző elkötelezettségű résztvevők véleményének kifejtésére, a konstruktív párbeszédre és a közös akcióprogram kidolgozására az európai biztonság és a leszerelés minden fontos kérdésében. A magyar békemozgalom is nagy gonddal készül e fontos tanácskozásra, hazánkat magas szintű küldöttség képviseli majd Moszkvában. A világfórum résztvevői, parlamenti képviselők, tudósok, a nevelés és a kultúra művelői, a tömegtájékoztatás területén dolgozók, egyházi személyiségek, a szakszervezetek és a nők, valamint az ifjúsági és diákszervezetek képviselői külön is megvitatják, hogyan tudnak saját területükön hozzájárulni a konferencia céljainak megvalósításához. A Béke-világtanács mellett működő nemzetközi akcióbizottság január 28—30. között nemzetközi konferenciát hív össze Párizsban, amely a közel-keleti válság igazságos rendezésével foglalkozik majd. A tanácskozás célja, hogy a békés rendezést célzó ENSZ-határozatok megvalósításának támogatására mozgósítsa a világ közvéleményét. Február 11— 12-én Szófiában tanácskozik majd a Béke-világtanács elnöksége és a békeépítők világközgyűlése nemzetközi előkészítő bizottsága. A tanácskozás résztvevői a béke védelmének és építésének időszerű kérdéseit vitatják meg és kidolgozzák a május 6—11. között Varsóba összehívandó békeépítők vitágközgyűlése programját. Fő céljaink az új évben is változatlanok: hozzájárulás népünk és hazánk sorsának javításához, töretlen fejlődésünk biztosításához, az enyhülés irányzatának, a béke és az együttműködés ügyének megszilárdításához. A magyar békemozgalom jelszava: tettekkel szocialista hazánkért, a békéért! E jelszó jegyében kívánunk tevékenykedni az 1977-es esztendőben is. it munkánk nemzetközi feltéte Felavatták a főváros új metróvonalát Ma délben megindul az első szerelvény Pénteken délelőtt ünnepi külsőségek között átadták rendeltetésének a főváros észak- déli vonalának I. szakaszát a Nagyvárad téren. Az avatáson Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke köszöntötte a vendégeket; megjelent Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Borbély Sándor, a Központi Bizottság titkára, dr. Trautmann Rezső, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára, Bondor József, Keserű Jánosné, Polinszky Károly és Pullai Árpád, a kormány tagjai. Az ünnepségen ott volt állami és társadalmi életünk sok ismert személyisége, részt vettek a metró építésében közreműködő tervező- és kivitelező vállalatok vezetői és dolgozói Az avatáson megjelent J. A. Koselov, a szovjet közlekedés építési minisztérium metrófőosztályának vezetője. Szépvölgyi Zoltán ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy az új metróvonal forgalomba adása jelentős állomásnak számít Budapest tömegközlekedési életében. Megnyitásával jobb, kényelmesebb utazási körülmények biztosíthatók, az utasok az eddiginél gyorsabban érik el úticéljukat. A Nagyvárad teret Deák térrel összekötő 3,7 kilométer hosszú útvonalon naponta a számítások szerint mintegy 360 000-en utaznak. A metró építésével egyidejűleg hét gyalogos-aluljárót létesítettek, öt felszíni közlekedési csomópontot korszerűsítettek, s megépítették a Belváros első közúti aluljáróját a Felszabadulás téren. Az észak-déli metróvonalat az építők határidőre, míg az ehhez kapcsolódó aluljárók és felszíni csomópontok jelentős részét határidő előtt készítették el. A hatesztendős nehéz, erőfeszítésekkel teli munkában csaknem félszáz vállalat több ezer dolgozója vett részt. Szépvölgyi Zoltán külön kiemelte a Közlekedési és Metróépítő Vállalat kollektívájának igen figyelemre méltó, jól összehangolt tevékenységét, valamint a közreműködő vállalatok — köztük a Hídépítő Vállalat, a Gép- és Felvonószerelő Vállalat, a 21-es számú Állami Építőipari Vállalat, a Metró Beruházási Vállalat és a Budapesti Közlekedési Vállalat — szervezett munkáját. A gyorsvasúti hálózat legfontosabb és várhatóan legforgalmasabb vonala a 28 milliárd forint költséggel most épülő, Kőbánya—Kispest vasútállomástól Rákospalotáig vezető 21 kilométer hosszú észak—déli metróvonal lesz. A munkálatok a két szárnyvonalon már javában tartanak, meggyorsításuk a következő években várható, mert a két újabb szakaszt 1980-ban nyitják meg. Az építkezés költsége az észak —déli metró még hiányzó vonalán az V. ötéves terv időszakában csaknem 11 milliárd forint. Az új vonal összességében négy olyan vasútállomást érint, ahol több mint 75 000 vidéken lakó és fővárosban dolgozó munkás fordul meg, akiknek utalási ideje — a metró használatával — naponta átlagosan 30—40 perccel csökken. Ezt követően Szépvölgyi Zoltán felkérésére Lázár György miniszterelnök elvágta az avatószalagot, majd az ünnepség részvevői metróra szálltak, s végigutaztak az átadott új szakaszon. A vendégek valamennyi állomást megtekintették és útjuk során elismeréssel szóltak a metróépítők áldozatos munkájáról. A metró új szakaszán, ma, január 1-én délben megindul a forgalom. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Béketanács távirata Luis Corvalánhoz A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Béketanács táviratban köszöntötte Luis Corvalánt kiszabadulása és a küszöbönálló 1977. év alkalmából. A távirat megállapítja, siker koronázta a több éven át folytatott világméretű szolidaritási küzdelmet, majd így folytatja: —ön szabad, de az igaz ügyéért harcoló chilei nép továbbra is ki van téve a fasiszta junta kegyetlenkedésének, önkényének, ahol lábbal tiporják a legelemibb emberi jogokat. A világ haladó emberisége, közöttük a mi népünk is tovább szélesíti a chilei nép igazságos harcának támogatását a fasizmus ellen, a békéért, a szabadságért, a függetlenségért és a társadalmi haladásért. Meggyőződésünk, hogy a chilei nép győzni fog! Az új, 1977-es évben kívánjuk, hogy a chilei nép hősi harcában kipróbált kommunista pártja az ön vezetésével érjen el minél nagyobb győzelmeket — hangsúlyozza a távirat Az orenburgi építők sikerei Az orenburgi földgázvezeték építői sikeresen fejezték be idei feladatukat. A hét szocialista országból érkezett munkások december 5-én befejezték évi integrációs tervüket. Az idén csaknem 1200 kilométer hosszú csővezeték hegesztését végezték el A vezeték építésén az idén 20 ezer munkás és műszaki szakember dolgozott. A A villamosenergia-ipar tervei írta: Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes BÚCSÚZTATTUK AZ ÓÉVET, köszöntjük az újat. A családokban is szóba kerül az elmúlt esztendő, az új évre való tervezgetés. Mire számítottunk és mit értünk el, milyen feladatok várnak ránk, hogyan tudjuk ezeket ellátni? Ám a hasonló kérdések a népünk életét érintő, népgazdaságunk fejlődését meghatározó iparágak év végi számvetéseinek is fontos témái. Csak növeli a válaszadás felelősségét, hogy 1976. évvel az V. ötéves terv első évét zártuk, most kell tehát őszintén mérlegre tennünk, hol volt megfelelő a munkánk és hol kell most — még időben — intézkedéseket tennünk a hatékonyabb és eredményesebb munkavégzésre annak érdekében, hogy az ötéves tervben kitűzött célokat elérhessük. E komoly felelősség tükrében is arról számolhatok be, hogy a villamosenergia-ipar eredményes évet zárt. Az ország villamosenergia-igényeit — kisebb helyi, minden villamosenergia-rendszerben előforduló zavaroktól eltekintve — maradéktalanul kielégítettük. Ennek jelentőségét kiemeli, hogy az elmúlt évben több országból a villamosenergia-igények kielégítésének zavarairól, fogyasztói korlátozásokról, a villamosenergia-teljesítménymérlegek tartós hiányairól hallottunk híreket. Az eredmények elérésében az iparág dolgozóinak fegyelmezett, odaadó, munkája mellett alapvető szerepe volt kormányzatunk hosszabb távra előretekintő fejlesztési politikájának, amely megteremtette a feltételeket a villamosenergia-termelőforrások megfelelő fejlesztésére. AZ EREDMÉNYEK azért különösen is értékesek, mert az elmúlt évben a villamosenergia-iparnak igen nagy feladatokat kellett ellátnia. Az ország villamosenergia-felhasználása 6,2 százalékkal volt magasabb, mint 1975-ben, és összességében 25,9 milliárd kilowattórát ért el. Ezen belül különösen gyorsan, több mint 13 százalékkal nőtt a lakosság energiafelhasználása. Ma már az ország teljes igényének csaknem egyötöde a háztartások felhasználásából adódik. 1976-ban 90 000, döntő többségükben új háztartást kapcsoltunk a villamosenergiaszolgáltatásba. Minden esetben biztosítottuk az új lakások villamosenergia-ellátását, ennek hiánya átmenetileg sem volt akadálya az új otthonok időben történő átadásának. Szociálpolitikai szempontból jelentős az 1320 tanya villamosítása. 4—5000 elmaradt körülmények között élő tanyasi lakos részére biztosítva a villamosenergia-szolgáltatás által elérhető kulturális fejlődés lehetőségeit. Jelentős és népgazdasági szempontból hasznot hozó volt a villamosenergia-ipar tevékenysége az energiagazdálkodásban. A fogyasztóknak szolgáltatott egy kilowattóra megtermeléséhez szükséges tüzelőanyag, az erőművek hatásfoka és a hálózati veszteségek javulása révén, 1,8 százalékkal csökkent. Ez kb. 150 millió forint tüzelőanyag-megtakarítással egyenértékű. Emellett a különböző fajtájú tüzelőanyagok felhasználásához rugalmasan alkalmazkodó és az erőműveknél rendelkezésre álló szén maximális felhasználását előíró operatív irányításon keresztül mintegy 95 000 tonna fűtőolajat nem kellett elégetnünk, és ez 4,5—5 millió dollár deviza-megtakarítást jelent. A jövő kiegyensúlyozott villamosenergia-ellátását megalapozó beruházásoknál is nagy feladatokat kellett elvégezni. 1976-ban kereken 8,5 milliárd forint értékű — 15 százalékkal több, mint az előző évben — beruházást kellett lebonyolítani. Az országban folyó ipari beruházásoknak több mint 15 százaléka a villamosenergiaiparban folyt. Beruházásaink 60 százaléka a villamosenergiatermelő források, az erőművek fejlesztését, 40 százaléka pedig a villamos energia elszállítását és a fogyasztók közötti elosztását lehetővé tevő hálózati létesítmények bővítését szolgálta. A BERUHÁZÁSI munkában kiemelkedő eredmény a Dunamenti Hőerőmű hat 215 megawattos egységből álló bővítésének befejezése. E beruházás során az első gépeknél mutatkozó lemaradást nemcsak behozni sikerült, hanem oly mértékben meggyorsítani is, hogy az utolsó blokk az előirányzottnál csaknem három hónappal korábban került üzembe. Emellett a beruházási költségekben is mintegy 200 millió forintot, a teljes előirányzat két és fél százalékát sikerült megtakarítani úgy, hogy a beruházás műszaki tartalma is több lett, mint amennyit előírtunk. Nagy ütemben folynak a Paksi Atomerőmű létesítési munkái is. Eddig 3,2 milliárd forintot költöttünk az atomerőműre, amelyből 1,5 milliárd forint 1976-ra jutott. Az eddigi előrehaladás megfelel az előirányzatoknak, de ma már világosan látszik és ezt igazolják más országok tapasztalatai is, ahol atomerőművek már felépültek, hogy az eddigieknél hatékonyabb, nagyobb erőket koncentráló módszereket kell alkalmaznunk — elsősorban az építkezési, majd a szerelési munkák vonatkozásában —, ha biztosítani akarjuk, hogy a Szovjetunióból megérkező hatalmas értékű berendezések az 1980. évi üzembe helyezésnek megfelelő ütemben felszerelésre kerülhessenek. DÖNTŐ SZAKASZBA — az üzembe helyezés időszakába — érkezett a négy 215 megawattos gépből álló Tiszai Hőerőmű létesítése is. Számottevően előrehaladtak a Vinnyica—Albertirsa 750 kilovoltos nemzetközi távvezeték és a hozzá kapcsolódó albertirsai alállomás építési munkái. A beruházásban részt vevő számos gyártó között a még szervezettebb kooperáció, a programban előírt és ezzel összhangban szerződésben vállalt szállítási határidők maradéktalan betartása — amelyre az ígéretek megvannak — alapfeltétele annak, hogy elmaradásunkat behozzuk és e hatalmas nemzetközi jelentőségű, világviszonylatban is új technikai megoldásokat jelentő objektum 1978. októberére az előírt időpontban üzembe álljon. Igen komoly és feszített munka folyt ezen túlmenően a villamos energia szállítását és elosztását szolgáló különböző hálózatok fejlesztésénél is. Alapvető szempont volt, hogy erőinket koncentráljuk a lakosság ellátását közvetlenül érintő hálózatfejlesztésre és rekonstrukcióra. Különösen kiemelendő, hogy az előzőekben vázolt, a villamosenergia-ellátás és a jövőbeni fejlesztés érdekében végzett nagy munkát a termelékenység 5 százalékos növelése mellett végeztük, ami azt jelenti, hogy a villamosenergiaipar 1976. évi többlettermelését 86 százalékban a termelékenység növelésével értük el. A fő vonalakban bemutatott eredmények is tükrözik azt a hozzáértő munkát, amelyet a villamosenergia-ipar 42 000 dolgozója komoly népgazdasági felelősséggel, esetenként nagyon nehéz körülmények között végzett. Igen sokszor feláldozva ünnepeket és szabadnapokat is. Ezért az eredményes és szép munkáért, iparágunk év végi számvetése keretében is, dolgozóinknak köszönetet szeretnék mondani. Az év végi számvetések azonban nem fejeződnek be az elért eredmények feletti megelégedéssel. Az új év a már elvégzettnél is nagyobb feladatokat hoz, amelyek teljesítéséért még szervezettebben, még hatékonyabban kell dolgoznunk. 1977-ben az ország villamosenergia-igénye az elmúlt évinél még nagyobb lesz. Legnagyobb feladataink továbbra is a beruházások megvalósításában mutatkoznak. Csaknem 30 százalékkal nagyobb értékű beruházást kell végrehajtanunk, mint 1976- ban. Az 1977-ben jelentkező, kereken 300 megawatt fogyasztói terhelésnövekedés kielégítésének forrása előirányzataink szerint a Tiszai Hőerőmű első két 215 megawattos gépének üzembe helyezése. SZÁMOTTEVŐEN NÖVEKEDNEK az építési munkák a Paksi Atomerőműben is. Jövőre több mint 50 százalékkal, összességében kereken 2,5 milliárd forintra kell növelni az építkezés volumenét. Ugyancsak döntő szakaszba jut a 750 kilovoltos távvezetéki összeköttetés és a hozzá kapcsolódó 400 kilovoltos vezetékek és alállomások létesítése is. Jelentősen növekszik a hálózatépítés volumene is. Ennek mintegy 60 százaléka a lakosság energiaellátását közvetlenülis szolgáló elosztó hálózat bővítésére és rekonstrukciójára fordítódik. Ezt az abszolút értékben igen jelentős összeget a leghatékonyabban használjuk fel, úgy, hogy továbbra is gondoskodunk az ipari üzemek és kereken 3,7 millió villamosított lakás minél zavartalanabb és folyamatos villamosenergiaellátásáról. A felsorolt feladatok ellátása elsősorban a villamosenergia-ipar dolgozóira hárul. Nagy a felelősségünk, de e kollektíva mindent megtesz, hogy munkáját a hatékonyság folyamatos növelésével minél szervezettebben végezze. A villamosenergia-ipar év végi számvetését és a jövő feladatainak felvázolását azzal az ígérettel fejezem be, hogy a villamosenergia-ipar minden dolgozója látja az új évben jelentkező teendőket, és vállalja teljesítésüket.