Magyar Nemzet, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-08 / 82. szám
Péntek, 1977. április 8., Bekerítve Hihetetlenül hangzik, de igaz. A várbeli utca 5. számú , házában lakó B. S.-nek és feleségének — ellentmondva a logika minden szabályának , —, hazatérve a 3-as számú kapun kell befordulnia. Naponta többször is elhaladnak tehát a nagy 3-as alatt, fölmennek az első emeletre, ahol egy függőfolyosó következik, majd jó néhány lépcső. Ha mindezt leküzdötték, eljutnak az ajtóhoz, amelyen nevük áll. A valószínűtlen helyzetnek természetesen előzményei vannak és nem utolsósorban tanulságai. A kezdet. A ház első emeletén eredetileg egyetlen négyszobás lakás volt. Tizennyolc esztendővel ezelőtt az egyik udvarra néző szobát megkapta a házaspár. A lakás többi részétől és a közös előtértől nagy szárnyasajtó választotta el az immár önálló bérleményt Az ajtó mögött lakó idős asszony a főlépcsőházat használta, B. S.-ék pedig az akkor még jókarban levő csigalépcsőn közlekedtek. Az épület felújításakor, 1963-ban a csigalépcsőt életveszélyesé nyilvánították, ezért a házaspár engedélyt kért és kapott a szárnyasajtó megnyitására. Ettől kezdve a két család közösen használta a lépcsőházat. Fal és ajtó A hetvenes évek elején az idős asszony elcserélte lakását M. V.-vel, s ezzel beindult a gépezet — egymást követték a viták. Először a tanács, majd a különböző fokú bíróságok előtt. Az új lakó ugyanis — minden tiltakozás ellenére — a közös előteret fallal választotta el. Tanácsi engedéllyel. A falba ismét ajtó került (ezúttal vasból), kulcsa pedig M. V. zsebébe vándorolt. A lépcsőház használatára tehát esélye sem volt a házaspárnak. A folytatás. Az alaphelyzet meglehetősen fura. B. S.-éknek át kell menniük a szomszéd házba, majd ismét Visszatérni az utcán keresztül a sajátjukéba, ha tüzelőért mennek a pincébe, levélért a levélszekrényhez, vagy a ruhát teregetik ki a szárítóban. Joggal tiltakoztak tehát — birtokháborítás címén — a tanácsnál, amely a bírósághoz tette át az ügyet „a jogkérdés eldöntése végett”. S ugyanezen a címen perelt M. V. is, utalva rá, hogy szomszédja akadályozta őt a fal felhúzásában. Akadályozta, de megakadályozni nem tudta, a téglák végül is szabályszerűen egymás mellé kerültek. M. V. ezért elállt keresetétől. Az avítt csigalépcsőre szorítottak viszont kitartottak, s kérték a bíróságot, állítsa vissza az eredeti (fal nélküli) állapotot, adassa ki nekik a vasajtó kulcsát. Az első fokú fórum 1974 júliusában döntött: „A bíróság a birtokháborítás megszüntetéseként kötelezi az alpereseket, hogy a ... válaszfalban elhelyezett vasajtó kulcsát adják ki és tűrjék az első emeletre felvezető lépcső közös használatát.” Az indokolás tárgyszerű volt és világos. :,A bíróság a felperes keresetét részben alaposnak találta. Nem vitatható, hogy a felperesek az alperesek elődjével közösen használt előtéren keresztül haladva használták a lépcsőlejáratot 1965-től kezdődően, mivel a csigalépcső állandó használatra alkalmatlan volt. A felperesek megromlott egészségű emberek, akik a szűk és kényelmetlen csigalépcsőkön közlekedni nem bírtak. Hozzájárulásukat mindig megtagadták az előtér leválasztásával kapcsolatban és annak érdekében, hogy bérleményüket továbbra is rendeltetésszerűen használhassák, az államigazgatási eljárás során minden jogorvoslati lehetőséget igénybe vettek. Amikor az átverések lakáscsere folytán beköltöztek az utcai bérleménybe, tudomással bírtak a fennálló állapotról, az előtér közös használatban létéről és mindezek ismeretében költöztek oda.” Az ítéletet a bíróság — jogszerűen — fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánította. A KULCS És mégis. Az arra rendelt hivatalos személy kétszer (október 24-én és november 6-án) kísérletet tett rá, hogy érvényt szerezzen a jogerős határozatnak. Eredménytelenül. A kötelezett arra hivatkozott, fellebbezéssel él. Egy december 15-i okirat karhatalom kirendeléséről szól, majd 1975 januárjában a Fővárosi Bíróság elutasította az alperesek kérését: a másodfokú ítéletig függesszék föl a végrehajtást. Az új időpont március elseje lett, ám február utolsó napján újabb hivatalos iratot dobott be a postás B. S.-ék nehezen megközelíthető levélszekrényébe, benne a váratlan hírrel, a végrehajtást mégis felfüggesztik. A végrehajtás elmarad Másodfokon május 28-án született döntés. (Az ítéletet egyébként csak október 9-én vehették kezükbe a felperesek.) E szerint az új határozat az első fokú ítélet ,, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja", mert a lakásbérleti szerződés alapja a lakáskiutaló határozat és 1971-ben a lakáscsere időpontjában nem vitásan a lépcsőházi pihenő közös közlekedési terület volt. A végrehajtás azonban ismét elmaradt, foganatosításáért az immár kétszeres pernyertesek a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak. Választ aztán mégis az első fokon eljárt fórumtól kaptak 1976 januárjában, amely — levele szerint — képtelen volt egyetlen lépést is tenni az ügyben, mert az iratokat az .. kerületi ügyészség 1975. december 5-én ... sz. elismervénnyel elvitte”. B. S.-ék — mit tehettek volna most — leveleket írogattak minden elképzelhető helyre, míg végül az egyik válaszból kiderült, újabb fordulatot vett a látszólag oly egyszerű ügy. M. V. törvényességi óvást kért a legfőbb ügyésztől, ezért a végrehajtás — legalábbis a levél szerint — a beadvány elbírálásától függött. És még egyszer elölről. Az idei esztendő januárjában újra tárgyalták az ügyet — első fokon. A legfőbb ügyész ugyanis élt törvény adta jogával és óvott. Következményeképpen a Legfelsőbb Bíróság a korábbi jóváhagyott ítéletet hatályon kívül helyezte és új eljárásra kötelezte az első fokú bíróságot, mondván, mindenképpen megvizsgálandó, milyen jogcímen tartanak igényt B. S.-ék az előtér közös használatára. Az átjárásra tehát. A bíróság ismét a házaspár javára döntött, kötelezte az alpereseket a kulcs kiadására. Az Indokolás választ adott az óvás feltette kérdésre is: „A bíróság megkeresésére a ... kerületi tanács vb. lakásügyi osztálya azt az álláspontot foglalta el, hogy a peres felek bérleményei nem társbérletek és a közlekedőtér leválasztása előtt sem voltak társbérletnek tekinthetők. A lépcső fölötti közlekedőtér közös használatú volt, a két önálló bérlemény bérlője ezt tehát közösen használta 1965-től kezdődően. Ebből ... az első fokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a felek bérleményeinek jellegét a közlekedőtér közös használata nem változtatta meg és a lakásügyi hatóság 1965-től kezdődően a bérleményeket különállónak tekintette, amelyeknek ajtói a közös előtérre nyíltak. Az alperesek ezen előtér leválasztása folytán a felpereseket elzárták lakásuk megfelelő megközelítési módjától, így a felperest ... a birtokvédelem megilleti. A bíróság tehát az alpereseket a birtokháborítás megszüntetésére, a kulcs kiadására és a további közös használat tűrésére kötelezte.” A fenti ítélet — éppen úgy, mint az eddigiek — a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. Csak a remény Mindmáig azonban semmi sem történt. B. S. és felesége egyedülálló csúcsot tudhat a magáénak. Nem egészen három esztendő alatt háromszor nyerték meg ugyanazt a pert, anélkül, hogy a különböző fokú ítéleteknek foganatjuk lett volna. Jogszabálysértés nem történt (noha a győztesek protekcióra, megvesztegetésre gyanakodnak), sőt, mintha M. V.-ék mindenkinél jobban ismernék a vonatkozó, a felek pervezetését megkönnyítő normákat. A legapróbb szófordulatokba, kitételekbe is belekapaszkodnak, hogy késleltessék a végrehajtást. Remélik, hogy B. S.-ék feszült idegállapotukban végül is beletörődnek majd a szokás kialakította helyzetbe, vagyis lemondanak a közös előtérről. A két idős ember azonban másképpen vélekedik minderről. Szívósan harcolnak bizonyított igazukért és noha a napot is elátkozzák, amikor pereskedésre adták a fejüket, reménykednek: eljön az az idő, amikor az 5. számú házban lakva, az 5. számú kapunál érkezhetnek haza. Malonyai Péter Mór Nemzet Készülnek a mozgalom csehszlovák hívei Az Országos Béketanács meghívására néhány napot töltött hazánkban a csehszlovák békeküldöttség. A delegáció vezetője, dr. Jozef Mitdroch, a Csehszlovák Békebizottság ügyvezető elnökhelyettese hazautazásuk előtt interjút adott lapunknak. Mint elmondotta, munkájuk középpontjában a Békeépítők Varsói Világközgyűlésére való felkészülés áll. A csehszlovák béketanács elnöksége 25 tagú delegációt küld Varsóba, közöttük a békamozgalom, a Csehszlovák Nemzeti Front és egyéb társadalmi szervezetek képvi- selők. Küldötteink az értekezlet minden bizottságában, a kerekasztal-beszélgetéseken és a fórumokon, a kontinentális üléseken egyaránt véleményt kívánnak nyilvánítani. Javaslatokkal igyekszünk hozzájutni a távlati tervek, feladatok megoldásához. — Nemcsak a varsói találkozóra, hanem az azt követő munkára is készítettünk feladattervet — mondta a továbbiakban dr. Jozef Mudroch. — A hazai közvéleményt széles körben tájékoztatjuk a varsói tanácskozás jelentőségéről, s ott a találkozó színhelyén kulturális alkotásokat is bemutatunk. A varsói Csehszlovák Kultúra házában kiállítjuk M. Nydl grafikáit, amelyek a békemozgalom megalakulásától a mozgalomban részt vevő jelentős személyiségek portréi. A békemozgalom jegyében címet viseli gyermekrajz-kiálításunk, amely ötven darabból áll. Kiadványt jelentetünk meg a Varsó—Prága—Berlin kerékpárverseny 30. évfordulója alkalmából, s a mostani versengés győztesének a csehszlovák béketanács értékes serleget nyújt át. A konferencia valamennyi résztvevőjének jelvényt viszünk — körülbelül 10 ezer darabot —, s megajándékozzuk a küldötteket gyermekrajzokból készült levelezőlapok gyűjteményével. Az értekezleten a csehszlovák küldöttség tagja tartja az egyik bizottsági ülés bevezető referátumát az életkörülményekről és az azokkal összefüggő szociális szempontokról. A tudományos bizottság kerekasztal-beszélgetésére is készülünk beszámolóval. Küldötteink kifejtik majd véleményüket a leszerelés, az enyhülés, valamint az európai biztonság és együttműködés témakörében. Milyen eredménnyel zárult Csehszlovákiában a 11. Stockholmi Felhívás akciója? — Tizenkétmillió ember — lakosságunk 75 százaléka — írta alá a felhívást. Ennek a kampánynak a jelentőségét egyébként nemcsak a számszerűségben látjuk, sokkal inkább abban, hogy sikerült a közvélemény érdeklődését még inkább a békéért, a leszerelésért folyó harc felé irányítani. Hazánkban kétezer szocialista brigád versenyez a békemozgalmi kitüntetés elnyeréséért. Ez a versenymozgalom — amely főként a II. Stockholmi Felhívás értelmében született — mintegy 2 millió korona termelési értékel járul hozzá a népgazdaság fejlődéséhez. S még egy adat, amely önmagáért beszél: az aláírók között tízezer külföldi turista neve is szerepel, akik éppen az akció idején hazánkban tartózkodtak. R. J.: A Béketanács ügyvezető elnöksége a nemzetközi békemozgalomban,valamint a két mozgalom együttműködése terén kifejtett munkájáért dr. Josef Mucrochnak a magyar békemozgalom kitüntető jelvényét adományozta. A kitüntetést dr. Réczei László alelnök adta át. A csehszlovák békemozgalom küldöttsége csütörtökön elutazott aazánkból. Illést tartott az ENSZ mezőgazdasági és élelmezési szervezeteinek magyar nemzeti bizottsága Az ENSZ mezőgazdasági és élelmezési szervezeteinek magyar nemzeti bizottsága csütörtökön Hammer József mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettesnek a nemzeti bizottság elnökének vezetésével ülést tartott a MÉM-ben. Az ülésen részt vett dr. Czimbalmos Béla, a TDT főtitkára is. A nemzeti bizottság megtárgyalta az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezetével (FAO) való együttműködésünk továbbfejlesztésére kidolgozott javaslatokat. Új politikájában és programjában a FAO tovább növelte a fejlődő országok megsegítésére irányuló erőfeszítéseit. Ez szükségessé teszi, hogy a jövőben szervezettebben vegyünk részt azokban a programokban, amelyekben hazánk eddig is jelentős mértékben nyújtott segítséget a BAO-n keresztül is a fejlődő országoknak. A bizottság továbbra is súlyt helyez a FAO keretében magyar kezdeményezésre létesített európai tudományos-kutatási hálózatok tevékenységére, amelyen belül a kukorica- és növényvédelmi kutatásokat magyar intézetek irányítják, illetve koordinálják, jelentős az öntözéses modellgazdaságok szerepe is. A FAO kezdeményezésére kibontakozóban van Magyarország és a FAO között egy hosszú lejáratú mezőgazdasági szövetkezetfejlesztési együttműködés, amelynek fő irányelveit, valamint a bizottság 1977. évi munkaprogramját a bizottság ugyancsak megtárgyalta. Ünnepi felkészülés a vasútnál és a Volánnál A MÁV és a Volán újabb kettős ünnepi forgalomra készül. A mentesítő vonatokat már pénteken megindítják, s 36 szerelvény megy a legforgalmasabb vonalakon, s még szombaton is 31 vonat segít a menetrenden kívül az ünnepi utasforgalom zavartalan lebonyolításában. Az ünnep végi csúcsforgalomra húsvéthétfőn számítanak, ezen a napon 34, kedden pedig 13 mentesítő vonatot terveztek. A Volán péntektől az ünnep végéig országosan 1500 mentesítő járatot állít forgalomba. Földrengés Teheránban Nagy erejű földrengés rázta meg szerdán este Irán központi fennsíkját. A Richterskála szerinti 6,5 erősségű földlökések epicentruma a fővárostól 600 kilométerre délre volt és legalább egy tucat falut, illetve kisvárost döntött romba. Meg nem erősített hír szerint legalább 80-an életüket vesztették és nagyon sok ember megsérült. Két héttel ezelőtt hasonló földmozgás volt Iránban. 5 Honismeret Emlékirat a templomtoronyban Az utóbbi években országszerte mind erőteljesebben jelentkezik a lakosság igénye a szűkebb haza, a szülőföld megismerésére. Nagyszerű mozgalom fejlődött ki ebből az igényből: a honismereti mozgalom, amelyben a szülőföld szeretete az alkotó hazafiassággal párosul. Ma már a honismereti munkában tízezrek vesznek részt, és sok szép példát említhetnénk az egész országra kiterjedt honismereti munka eredményességére utalva. „Bibliotheca Bekesiensis" Egy nemrégiben megjelent kiadvánnyal kapcsolatban hivatkozunk most Békés megyére, ahol különösen nagy hagyománya van a honismereti munkának. Számos megjelentetett helytörténeti monográfia, egy-egy város, község régi és mai életétbemutató tanulmány bizonyította eddig is, hogy a honismereti munkát igényesen, tudományos szinten művelik a megyében. Dr. Szabó Ferenc, a Békés megyei Levéltár igazgatójának szerkesztői munkájával jegyzett „Bibliotheca Bekesiensis” sorozat legutóbb megjelentetett könyvéről van szó ezúttal, amely „Írások Szeghalom múltjáról” címmel jelent meg. Dicséretre méltó honismereti vállalkozás. Ezek az ízléses kiállítású, bibliofil könyvek a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola nyomdaipari szakközépiskolás tanulóinak vizsgamunkájaként készülnek a Kner Nyomdában és az iskolai tanműhelyben. A sorozat e legutóbbi kötetét Szeghalom nagyközség tanácsával közös kiadásban jelentették meg. A „Bibliotheca Bekesiensis” kötetei immár tizedik éve jelennek meg. Eddig megjelent köteteinek címei is sokat mondanak az itt folyó értékes helytörténeti munkáról. Emlékezzünk Végh Gyula váráról. Haán Lajos: Békéscsaba története. Vallomások a legnagyobb magyar faluról. Kner Imre gondolatai az életről, az irodalomról, a könyvművészetről. Tessedik Sámuel írásaiból. Haán Lajos naplója. Banner János öt békési tanulmánya. írások a régi Mezőberényről — Mezőberény és Petőfi. Justh Zsigmond parasztszínháza. Gacsári István: Füzesgyarmati Krónika. „Föl kéne szabadulni már!...” Battonya felszabadulásának harmincadik évfordulójára. Levelek Munkácsyhoz — Munkácsytól. (És végül a legutóbbi kötet: írások Szeghalom múltjából.) A Szeghalom múltját feltáró kötet anyagát Miklya Jenő rendezte sajtó alá és látta el jegyzetekkel. A kötetet Dányadi János, a debreceni kollégium egykori diákjának, majd nádudvari, később nagykőrösi nótáriusnak 1694-ben ismeretlen helyen megjelent Sirató verse nyitja meg, amelyben a nép szenvedését, rabságba hurcolását, a falvak szörnyű pusztulását siratja meg Galga szultán 1691-es támadása idején. A verset Györffy István a Nagykunsági Krónika című könyvében jelentette meg 1941-ben. A névtelen jegyző I. Béla király uralkodása idejében, 1063 után írt krónikájában az ő korában Szeghalom már leírta mostani nevét, mint Haán Lajos „Békés vármegye hajdan” című, 1870-ben megjelent művéből átvett fejezetben olvashatjuk, Szeghalom történeti múltját ismertetve. Haán Lajos (1818—1891) békéscsabai evangélikus lelkész hangyaszorgalommal folytatott kutatómunkát a megye történelmi múltjának feltárására. (Nem kis érdeme az is, hogy levéltári kutatómunkájával bebizonyította: Albert Dürer a Békés megyei magyar ajtósi Ajtós családból származott.) A földesúrnak adományozták Tanulmányokat olvashatunk a könyvben a régi Szeghalom népességi és birtokstatisztikájáról (Csánki Dénes írása 1891- ből), Szeghalom leírásáról. (Ifj. Palugyay Imre tanulmánya 1855-ből.) Különösen érdekes az az emlékirat, amely 1858-ban íródott és amelyet 1910-ben a református templomtorony gömbjében találtak, amikor Biri Imre vállalkozó levette a templomtoronyról a gömböt és a csillagot, hogy aranyozás végett Nagyváradra szállítsák. Az egykori krónikás így emlékezett meg erről a vállalkozásról: „Többek lélekzetet visszafojtva nézték a hatvan méter körüli magasságban folyó veszedelmes műveletet, melynek végeztével a hatalmas tömeg odatódult a leért gömbhöz és csillaghoz, s kíváncsian várta, vajon mit tehettek az öregek a gömbbe emlékül a feltételkor. Amidőn azért a gömb tartalmát részletesen közreadjuk, tudatjuk, hogy a gömb visszahelyezése, ha arra kedvező idő leend, vasárnap délután történik nagy egyházias jellegű ünnepség keretében, amelynek szerencsés bevégződése esetén este a Polgári Olvasó Egyletben társasvacsorával egybekötött örömünnep tartatik, s a vacsorára való belépés díja 1 korona 20 fillér. (A vacsorához és a munkásszemélyzet jutalmazására szíves adományokat vasárnap is elfogad a gondnoki hivatal.)” A könyv egyúttal közli a torony gömbjében talált emlékiratot, amely szól arról is, hogy a pusztítások után az írásbeli adatok szerint 1670-ben lett ismét lakóhely Szeghalom, és „az ekkor uralkodó fejedelem által legelsősorban az egész Békés megyében levő több helységekkel együtt az akkori háborús időkben a hadsereg részére tett élelmezési szolgáltatásokért adományoztatott Harruckern őnagyságának, ki ezen adománynak, mint földesúr az 1797-ik évig birtokában volt.” Az emlékirat röviden ismertette Szeghalom történetét, nem hagyva figyelmen kívül az ottani református lakosság áldozatkészségét. Amikor a gömböt 1910-ben ismét feltették a toronyra, újabb emlékiratot helyeztek a gömbbe, mindazokról az eseményekről, amelyek ötvenkét év alatt — 1858-tól 1910-ig — a község életében előfordultak és a község fejlődését előmozdították. Szeghalom jótevői Ilyen jótevője volt a falunak Simay János birtokos is, aki a község javát méltóképpen szívén viselte. Simay János és neje — gyermekük nem lévén — több alapítványt tettek a község szegényeinek segélyezésére. „Simay Kisdedóvoda” — ezt a feliratot viseli homlokzatán ma is a Simayházaspár által alapított óvoda. Több írás számol be a szeghalmi református egyház történetéről. A gyülekezetnek a múlt század második felében évtizedeken át vezető embere volt Péter András (1840—1916) közéleti férfiú, haladó szellemű parasztnagybirtokos, aki kétezer hold földjét és összes jószágait felesége szándéka értelmében is egy hatosztályú gimnázium építésére hagyományozta. A róla elnevezett gimnázium 1926-ban jött létre. ’ Osváth Pálnak „A Sárrét madarai és vadászata” című, 1874-ből datáló írása érdekes képet ad a halakban, madarakban, de különösen vízimadarakban rendkívül gazdag Sárréten folyó vadászatokról. Manapság gyakran írunk a környezetvédelemmel kapcsolatban a madarak pusztulásáról. Érdekes sorokat olvashatunk a könyvben, hogyan történt a daruvadászat. „A darutollakkal kereskedés űzetik, 1861-ben alig volt ifjú ember az országban, kinek kalapja mellett darutoll ne lobogott volna. Ekkor a szebb példányok keresettek és drágák voltak, de ma is elkél darabja 2—10 forinton ..Már egykor Csokonai is fájlalta a darvak pusztítását és az 1790-ben írt, „Az állatok beszélgetése” című prózai írásában keményen ostorozta a darutoll viselésének kevélykedő divatját. Érdekes egykori jelentéseket olvashattunk az említett könyvben a Berettyó-szabályozás utáni árvízveszélyekről, úgyszintén a sárréti nádvágásból és nádkereskedelem dokumentumairól, sőt egy régi boszorkányperről is. Környei Elek