Magyar Nemzet, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-04 / 233. szám
K e d d, 19 17. október 4., A Munka Vörös Zászló Érdemrendjét kapta a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár Alapításának 175. évfordulóját ünnepli a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár. A jubiláló intézményeknek a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a haladó nemzeti kultúra ápolásában és terjesztésében kifejtett történelmi jelentőségű tevékenységükért, valamint a szocialista művelődéspolitika megvalósításában betöltött szerepükért a Munka Város Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést a múzeum dísztermében rendezett ünnepségen Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke nyújtotta át. Az ünnepségen részt vett Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese és Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Orbán László, az Országos Közművelődési Tanács elnöke. S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. Jelen volt Luis Monreal, az UNESCO mellett működő nemzetközi múzeumi szervezet, az ICOM főtitkára és képviseltették magukat a Magyar Nemzeti Múzeummal kapcsolatot tartó belgrádi, berlini, moszkvai, nürnbergi, pozsonyi és prágai társintézetek. Fülep Ferencnek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának megnyitója után Molnár Ferenc kulturális államtitkár ünnepi beszédében méltatta azt a szerepet, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár fennállása óta a magyar közművelődésben betöltött. Hangsúlyozta: a felszabadulás a múzeum és a könyvtár életében is nagy fordulatot hozott. Szocialista államunk erkölcsi és anyagi támogatásával nagyarányú kutató-, feltáró- és gyűjtőmunka kezdődött, s ma a Nemzeti Múzeum csaknem egymillió műtárgyat őriz, és tovább gazdagodott a Széchényi Könyvtár állománya is. A múzeumnak az elmúlt 32 évben bemutatott kiállításait 15 millió látogató tekintette meg, s közkinccsé lett a könyvtár gazdag anyaga. A 175 éves intézmény most még sokoldalúbban bontakoztathatja ki legfőbb hivatását, amikor szocialista államunkban törvény írja elő a közművelődés fejlesztésének szükségességét. Az évforduló alkalmából a múzeum kertjében megkoszorúzták az alapító Széchényi Ferenc szobrát. Koszorút helyeztek el a szobor talapzatán a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és budapesti bizottsága a Kulturális Minisztérium, a fővárosi tanács, a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint az Országos Széchényi Könyvtár képviselői. Jóború Magda, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója jubileumi emlékkiállítást nyitott meg a múzeumban. A jubileum alkalmából tudományos ülésszakot is rendeztek A történeti múzeumok szerepe és feladatai korunk társadalmában címmel. Fülep Ferenc bevezető előadását vita követte, amelyben hazai és külföldi szakemberek vettek részt. Az első magyar közgyűjtemény megalapításának 175. évfordulója tiszteletére vasárnap Széchényi Ferenc emlékünnepséget rendeztek Nagycenken. Az emlékünnepélyen Váli István, a Győr- Sopron megyei Tanács elnökhelyettese mondott beszédet, majd megkoszorúzták Széchényi Ferenc sírját. A magyarországi örmény folyóiratok története örmények már a honfoglaló magyarsággal együtt letelepedtek Magyarországon. Később 1672-ben Apafy Mihály erdélyi fejedelem hívására Moldovából háromezer örmény család Erdély területére szóródott szét. Az évek során, azokban a városokban, ahol megtelepedtek, egy külön kis örmény kulturális központot alakítottak ki. így kerülhetett sor arra, hogy 1887-ben megindult Szamosújvárott az Arménia magyar—örmény havi szemle a helybeli örmény katolikus algimnázium tanárának, Szongott Kristófnak és Govrik Gergely bécsi mechitarista papnak szerkesztésében. A lap Teherán Endre Aurora könyvnyomdájában látott napvilágot megszűntéig. A lap első számairól a korabeli sajtó a következőket írja: Az Arménia magyar— örmény havi szemle. A folyóirat célja, tudományos alapokra fektetve megismertetni a magyar olvasó közönséggel az örmény kultúra vívmányait, ezáltal összekötő kapcsot képezvén a magyar és az örmény irodalom között. Tartalmas első számában dr. Molnár Antal, dr. Patrubány, Szongott Kristóf és a t. urak írtak cikkeket.” (Magyar Állam, 1887. június 5.) Tizenkét évfolyamában ismertette a lap az akkori Örményország földrajzát, nyelvét, történelmét és napi politikai eseményeit, valamint az örmény mészárlások híreit. Irt a magyarországi örmények letelepedésének történetéről, első ízben ismertette az örmény irodalmat magyar nyelven az országban. Kisebb közleményeket vett át magyar és külföldi lapokból, helyi híreket közölt a Szamosújvári Híradó rovatában. Az egyik alapító, Govrik Gergely 1888-ban megvált a laptól, amelyet ezután Szongott Kristóf egészen haláláig, 1907 januárjáig egyedül szerkesztett. 1907 januárjától az Arménia az örmény Múzeum- Egyesület hivatalos közlönye lett dr. Hermann Antal és dr. Papp Gusztáv szerkesztésében. Témája változatlan maradt. Hazai és külföldi örmény vonatkozású írásokat közölt 1913-ig, megszűntéig. A lap állandó munkatársai közül meg kell említeni Bányai Elemért (Zubolyt), Pattrubányi Lukács egyetemi tanárt, dr. Gopcsa Lászlót, a magyar gyorsírás történetének íróját, Cselingerián Jakabot, a kaukázusi Zichy-expedíció titkárát. Az 1910-es években a balkáni konfliktusok kiéleződésével és a török térhódítás következtében újabb örmény csoportok menekültek Magyarországra. Az első világháborút követő forradalmak lehetővé tették Justh Zsigmond nemzetiségi politikájának érvényesülését. A Magyarországra menekült keleti örmények Massus, Ararát néven egyesületet alapítottak és Ner Ten — Új évszázad címmel havi folyóiratot indítottak örmény nyelven. Az egyesület hivatalos orgánuma Asdum H. Szerkisz kiadásában és szerkesztésében jelent meg, s az egyetlen lapnyi Új évszázadot a bécsi örmény mechiratista rendház nyomdájában készítették. Mindössze két hónapig jelent meg, anyagi okok miatt megszűnt. Előfizetési felhívását az Armenien című német nyelvű svájci örmény újság közölte. Az említett lapok megszűntével lezárult a Magyarországon élő örmények folyóiratainak története. Még történt 1942-ben két kísérlet újabb lapok indítására örmény Szemle címmel, Asdum H. Szerkisz, Korbuly Domonkos és Bedurján János csikszépvízi plébános szerkesztésében. Ez a terv az akkori politikai helyzet miatt hiúsult meg. Simon J. Zaven Mártír Nemzet Sic itur... Alámerült a Föld légkörébe, felizzott és már régen elégett az az emberkéz alkotta szerkezet, amely először járt a mindenség felé vezető úton. Alámerülhetett, de csak az atmoszférába, és nem emlékezetünk tengerébe. 1957. október 4-e, az űrkutatás nyitánya, felejthetetlen napként vonult be a történelembe. Október fényei világítanak rá ma erre a húsz évvel ezelőtti évfordulóra, és megfordítva, a gravitáció bilincseinek első ízben történt szétzúzása a hatvan évvel ezelőtti események horderejével rímel össze. Az a fantázia kapott igazi szárnyakat ezen a napon, amelyet történelmünk során tudós elmék, látnoki erővel megáldott írók élesztgettek. És az idő igazolta azt, aki a tudást egyesítette a képzelőerővel: Ciolkovszkij. ..a rakéták atyja” életművét továbbfejlesztve jutott ki az ember az űrbe. Az a húsz évvel ezelőtti nap csak a korszak bölcsője volt. A kezdeti egyszerű szerkezetekből bonyolultabbak lettek: a Holdon talajmintát gyűjtő és visszaküldő berendezés, a helyszínen vegyelemző, s szükség esetén programot változtató automaták a fejlődés újabb és újabb lépcsőfokai, amelyek szemünk látását és kezünk tapintását millió kilométerekre terjesztették ki. A Föld első mesterséges holdja felbocsátása után még éveken át keringett planétánk körül. Fiatalabb testvérei már elérték a kritikus szökési sebességet és szétszéledtek a naprendszer bolygóinak kutatására. A húsz évvel ezelőtti nap folytatásaként lépett ki az űrbe az első ember, Gagarin. A Holdra szállás, a naprendszer bolygóira küldött szondák, a közös szovjet—amerikai űrrepülés és még sok más esemény — amelyeknek puszta felsorolása is oldalakat töltene meg — megannyi állomás az elmúlt két évtized űrtörténelmének. A Szovjetunió a mesterséges bolygók technikájának ismereteit megosztja a szocialista országok tudósaival. Jelentős sikereket tudhat már magának az Interkozmosz, a szocialista országok űrkutatási szervezete. Ennek keretén belül, mint a televízió legutóbbi szovjet fórumán hallottuk, a többi között rövidesen leendő magyar űrhajósok is bekapcsolódhatnak a közös munkába. Miért költ milliárdokat az emberiség az űrkutatásra? Korántsem csak azért, hogy a nevében eljáró tudósok olthatatlan tudásszomját csillapítsa. Közvetlen gazdasági hasznot is húz belőle. Földünk jobb megismeréséhez, az időjárás kutatásához, az ásványi kincsek jobb kiaknázásához nyújtanak lehetőséget a mesterséges holdak, az űrtechnológia pedig gyorsan megosztja titkait az iparival. Más szóval: a békés célú űrkutatás folytatásától Földünk népei méltán várhatják gazdagodásukat, életük jobbulását. És ehhez a Szovjetunió tette meg az első lépést, húsz évvel ezelőtt, október 4-én. (n. t.) Sajtókonferencia Moszkvában Az Interkozmosz-együttműködésben részt vevő szocialista országok űrhajósai igen rövid idő múlva megkezdik az űrrepülő-feladatok végrehajtását. A Moszkva közelében levő központban jelenleg lengyel, csehszlovák és NDK-beli űrhajósok készülnek fel, de a többi országban is megkezdődött a jövendő űrhajósok felkészítése — mondotta Vlagyimir Satalov altábornagy, szovjet űrhajós azon a sajtókonferencián, amelyet hétfőn rendeztek Moszkvában az első szovjet mesterséges hold fellövésének huszadik évfordulója alkalmából. Satalov azt is közölte, hogy a megfelelő próbák elvégzése után, viszonylag rövid idő múlva elindul az első űrhajó a nemrég fellőtt új űrállomás, a Szaljut-6 irányában. A sajtókonferencián Borisz Petrov akadémikus, az Interkozmosz tanácsának elnöke öszszegezte a világűr meghódítása első két évtizedének eredményeit. Termelési csúcs a Lenin Kohászati Művekben Új termelési csúcseredménnyel zárta a diósgyőri Lenin Kohászati Művek acélművének kollektívája az év harmadik negyedévét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaversenyben a martin és az elektroacélmű szocialista brigádjai az 1975-ös év hasonló időszakának termelési csúcseredményét összesen hatezer tonna jó minőségű acéllal szárnyalták túl. A diósgyőri kohászok a csepeli felhíváshoz csatlakozva 960 000 tonnás éves tervükre év végéig 20 000 tonna jó minőségű acél többlettermelését vállalták. Az év első háromnegyed évének kimagasló termelési sikerei után a gyárban hétfőtől október 30-ig forradalmi hónapot tartanak. +TEFV A VOLÁN 1. sz. Vállalat budapesti és Pest megyei munkahelyekre felvesz gépjárművezetőket és autójavító munkásokat Jelentkezés munkanapokon 8—15 óra között az alábbi címeken: Bp. XIV., Pillangó u. 13 a. Bp. XIII., Rozsnyai u. 4. Bp. IV., Megyeri u. 4. Bp. XIV., Mogyoródi u. 32. Bp. XIII., Cserhalom u. 8—10. Bp. III., Zay u. 24. Budafok, Kővirágsor 15—17. Budaörs, Rákóczi út 40. Százhalombatta, Erőmű u. 3. Érd, Diósdi u. 3. Pilisvörösvár, Fő u. 39. Szentendre, Dózsa Gy. út 8. Bp. IX., Pápay I. u. 5—7. Bp. IX., Táblás u. 36—38. Bp. XV., Bogáncs u. 1—3. Bp. XIII., Forgách u. 19. Bp. VI., Váci út 3. Bp. XIII., Hegedűs Gy. u. 45. Kiskunlacháza, Rákóczi u. 20. Dabas, Vasútsor Bp. IX., Köztelek u. 4. Cegléd, Külső-Körösi út 12035 hrsz. Nagykörös, Szurdok dúló 3. Nagykáta, Jászberényi út 1. Monor, Petőfi u. 1. Abony, János u. 2. Gödöllő, Dózsa Gy. út 65. Vác, Deákvári fasor Aszód, Pesti u. 25. Magányosok Divatba jönnek. Kezdetben csak egymásnak panaszkodtak, azután felfigyeltek reájuk a barátok, ismerősök, szomszédok. Témává váltak: novellák, elmélkedő cikkek hőseivé. Azután színdarab született sorsukról, regény középpontjába kerültek. Szövetség alakult problémáik megoldásának megkönnyítésére, klubokat nyitottak egymás közötti kapcsolatuk kiépítésére, társtalanságuk megszüntetésére. Most már sajtóval is rendelkeznek, folyóiratuk első száma a vártnál is nagyobb visszhangra talált. FIATALOK IS A magányosság össztársadalmi gond — mondja vezércikkük. Igaza van. Azért is, mert ma már tudjuk: nem szűkíthetjük le a kérdést az öregek, egyedül maradottak sorsára. Valamikor azt hittük, hogy csak azok érdekeltek ebben a kérdésben, akik az élet sajnálatos, ámde természetes alakulása következtében társukat elvesztették, egyik napról a másikra egyedül találták magukat. Ma már tudjuk: lényegesen szélesebb rétegről van szó. Közéjük tartoznak, akik maradandó partnerre sohasem bukkantak, de azok is, akik házasságban élnek, de meggondolatlanul, elhamarkodottan megkötöttben és csak a csillogó kezdet letűnte után jönnek rá, hogy magányosságuk csak formailag szűnt meg, lényegében változatlan maradt. Ebből következik, hogy az egyedüllét érzése nincs korosztályhoz kötve. Megtalálható egyre nagyobb számmal fiatalok között is. Elhibázott nevelés, felborult családi élet, vagy egyszerűen valamilyen belülről jövő zárkózottság, a környezethez irányuló hang meg nem találása, ezerféle oka lehet annak, ha az élet első-második szakaszában élők magányosoknak érzik magukat. De nem kivételek a gyermekek sem. A szülők elválnak, osztozkodnak rajtuk, az előírásoknak talán megfelelően, de őket, a legérdekeltebbeket olykor meg sem kérdezik, így azután sokszor éppen oda kerülnek, ahová legkevésbé vágynak, elszakadnak attól, aki mellé kívánkoznának. A Legfelsőbb Bíróság egyik, pár évvel ezelőtt hozott, döntése rámutatott arra, hogy a gyermekért folyó harcnak sok esetben nem a gyermek iránt érzett szeretet vagy sorsáért való aggódás, hanem önző anyagi érdek a mozgatója. Ezt persze azok a fiatalok is érzik, akikért a pereskedés folyik. De érezték már a per, illetve a szülők elválása előtt is. Ezt egy megkérdezett kisfiú így fogalmazta meg: „Rossz emlék marad, hogy hányszor láttam apukát és anyukát öszszeveszni.” Az ilyen gyermekek már korán megismerkednek a magányosság fogalmával, hiszen látják, hogy végeredményben apjuk és anyjuk is magányos volt — a házasság ellenére. Érdemes-e hangsúlyoznom, hogy a gyermekét igazán szerető szülőnek nincs szüksége az előtte folyó veszekedésekre, de az elvált házastárs szidalmazására sem. A felbomlott családok gyermekei mind nagyobb számmal élnek közöttünk. Ha statisztikát készítenének róluk, alighanem kiderülne, hogy többen vannak, mint akikre idős korban szakad az egyedüllét keserves érzése. ÉLETRITMUS De térjünk vissza az idősebbekre. Nincs korhatár. Ha az újságok apróhirdetéseit böngésszük, megtaláljuk a társukat keresők között az életük delén levőket, csakúgy, mint a hatvan, hetven éven felülieket. Azt sem lehet egyértelműen eldöntenünk: az életkor emelkedésével könnyebb vagy nehezebb társat találni. A középkorúak messzebbenő terveket szőnek, igényeik is nagyobbak. Akik viszont már túl vannak a mozgalmas napokat és szórakozásokat keresésén, azok megelégednek azzal is, ha beszélgető partner él mellettük,olyan, akire betegség esetén számíthatnak, vagy akinek segíteni hajlandók, ha megpróbáltatások érik. Érdekes, hogy — amint az említett folyóiratból megtudjuk — az egyedülálló felnőttek között több mint kétszer annyi a nő, mint a férfi. Amikor a „Négy Évszak” szervezet megkezdte munkáját, nyolc évvel ezelőtt, és jelentkezésre szólította fel a társkeresőket, a nemek közötti arány 760—210 volt, és ez a tapasztalat szerint azóta sem változott lényegesen. A szervezetben eddig négyszáznál kevesebb olyan házasságkötésről tudnak, amelyik az ő közvetítésükkel jött létre, számuk azonban valószínűleg magasabb, hiszen vannak, akik talán még legközelebbi hozzátartozóik előtt is titkolják, hogy ilyen módon találtak házastársat. MEGOLDÁSOK Ha társadalmi jelenséggel állunk szemben, akkor társadalmi méretekben kell keresnünk a megoldást is. Ami eddig történt, az nem kevés, de nem, is elegendő. Társkereső szolgálat, klubok, hirdetések, egyedülállóknak szervezett kirándulások és társasutazások: ez valamennyi fontos, de mind többféle megoldáson kell törnünk a fejünket. Mindenekelőtt le kell számolnunk azzal a múltból maradt szemlélettel, amely szerint az egyedül élőkön „segítenünk” kell. Nem segítségről van szó, nagy részük ezt nem is igényli, hiszen megfelelő anyagi körülmények között él, lakása van, kielégítő munkaköre is. De mindennek birtokában sem szabadul sokszor attól a tudat alatti érzéstől, hogy valami hiányzik, hogy nem teljes ember, nem olyan, mint a többiek. Ebből az érzésből kell kigyógyítani őket. Mindnyájunk érdekében, mert csak az állhatja meg helyét százszázalékosan ott, ahová a sors rendelte, ha teljes értékűnek tudja magát. Sok tízezer emberről van szó, sorsuk tehát nem lehet közömbös a közösség számára sem. Ezért jó, ha mind többet beszélünk róluk, problémáikról. És ha lehetővé tesszük, hogy ők maguk is elmondják, mit várnak a társadalomtól. Kemény István Ismét magyar elnököt választott az ENSZ Társaságok Világszövetsége Az ENSZ Társaságok Világszövetsége (WFUNA) szeptember 26-tól október 1-ig Genfben tartotta 26. közgyűlését. A tanácskozáson 64 nemzeti ENSZ- társaság, 34 nemzetközi szervezet 400 küldötte vett részt. A nemzetközi helyzetről, az ENSZ-társaságok feladatairól Simai Mihály, a WFUNA elnöke tartott megnyitó beszédet. Bokorné dr. Szegő Hanna kandidátus, a Magyar ENSZ Társaság alelnöke az emberi jogok témakörében tartott vitaindító előadást és készített tanulmányt. A vitában felszólalt Timkó Imre görögkatolikus püspök, a Magyar ENSZ Társaság elnöke. A Magyar ENSZ Társaság javaslata alapján határozatot fogadtak el az emberi jogokról, a közel-keleti kérdés békés rendezéséről, az új nemzetközi gazdasági rend és a leszerelés kérdéseiről, az ENSZ- társaságok feladatairól. A világszövetség elnökévé ismét Simai Mihály akadémikust, a Magyar ENSZ Társaság főtitkárát, a szövetség főtitkárává pedig Frank Field angol professzort választották meg.