Magyar Nemzet, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-24 / 20. szám
Megelőzhető-e a szívinfarktus? Beszélgetés dr. Szabolcs Paula tudományos osztályvezetővel — Itt mindenkit megvizsgálunk, akinek csak szüksége van rá. Dr. Szabolcs Paula, az Országos Kardiológiai Intézet tudományos osztályvezetője, egyben a járóbeteg-rendelés vezetője, ki tudja, hányadszor, de változatlan türelemmel és készséggel ismétli a telefonálóknak ezt a mondatot. Első kérdésünk is ehhez kapcsolódik. — Tulajdonképpen kikre vonatkozik ez a „mindenki, akinek csak szüksége van rá?” — Természetesen csak azokat irányítják hozzánk, akiknél indokolt, hogy olyan különleges vizsgálatokat végezzünk el, amilyenekre csak nálunk van mód. Ilyen például bizonyos billentyűhibák esetén a szívkatéterezés, infarktusos betegeknél meg tudjuk állapítani a koszorúerek elzáródásának pontos helyét, különböző ritmuszavarok felmerülésekor is szükség lehet az intézet speciális gépeire, műszereire. A Főorvosasszonynak nemrégiben jelent meg egy könyve a Medicina Könyvkiadónál „őszintén a szívinfarktusról” címmel. Az infarktusok számának aggasztó növekedése miatt rendkívül nagy az érdeklődés a téma iránt. Milyen különleges cél vezérelte a mű megírásában? — A kiadó olyan könyv megírására kért fel, amely megfelelő szakmai színvonalon, ugyanakkor közérthetően, az egészségügyi felvilágosítás is szolgálva szól erről a manapság, sajnos oly gyakori betegségről. E célon túlmenően szerettem volna mindazon legáltalánosabb és legutóbbi tapasztalatokat összegezni, amely jelenleg rendelkezésünk-e mak. Ezt a munkát megkönnyítette, hogy intézetünk is részt vesz az Egészségügyi Világszervezet infarktussal kapcsolatos nagy kutatási programjában, így nemcsak aazai, hanem számos — a programban szintén részt vevő — külföldi állam által ösz■e-/. jezett eredményeket is hasznosíthatjuk. Már húszévesen — Mi az, amit leginkább figyelmébe ajánlana a könyv olvasóinak? — Mivel az infarktus bekövetkeztében jó néhány — közöttük sajnos több, eddig ismeretlen — tényező játszik közre: minél fiatalabb korban meg kell előzni a már ismert veszélyeztető folyamatok kialakulását. Ma már tudjuk, hogy húszéves korban kimutathatók olyan természetű érelváltozások, amelyek infarktusra hajlamosíthatnak. Az úgynevezett ,,elsődleges" megelőzésre kell tehát több figyelmet fordítani, hogy ne legyen szükség a már egészségileg károsodott, idősebb szervezet sokkal nehezebb feladatot jelentő rehabilitálására, a kialakult kedvezőtlen szokások megváltoztatására. — Főorvosasszony könyvének minden fejezetében nagy szerepet kap a helytelen életmód megváltoztatására való ösztönzés. Vannak olyan kifejezetten magyar életmódbeli sajátosságok, amelyek a WHO- programban részt vevő többi államban kevésbé tapasztalhatók? — Sajnos, vannak. Például a rossz étkezési szokások és az erős dohányzás. Az előbbiben ugyan észlelhető már némi előnyös változás: kevesebben viszolyognak az olajjal való főzéstől, az egészségtelen túlsúlytól is mind többen igyekeznek — már hiúsági okokból is — megszabadulni. Változatlanul nagy szükség volna azonban több lehetőségre a mozgás, úszás és egyéb testedzés terén. Ilyen tekintetben nálunk még mindig kevés megértés, segítőkészség tapasztalható. Az NDK-ban például semmilyen problémát nem okoz a különböző tornatermeknek, sportuszodáknak a lakosság rendelkezésére bocsátása mozgásigényének kielégítésére. Titkolózó orvosok — Milyen könyvének a visszhangja? — Nagyon sok érdekes, megszívlelendő levelet kaptam. Többen azt panaszolják például, hogy bár évek óta járnak orvosi ellenőrző vizsgálatokra, mert érelmeszesedésük van, sőt esetleg már infarktusuk is volt, életmódjukra nézve vajmi kevés eligazítást kapnak. Nagyon károsnak tartom, ha egyes orvosok hajlamosak a misztifikálásra és nem tájékoztatják őszintén a betegeket állapotukról, attól tartva, hogy úgymond, hipochondereket nevelnek. Éppen idén húsz esztendeje, hogy itt dolgozom az Országos Kardiológiai Intézet-ben és úgy tapasztalom, a legtöbb betegnél az őszinte szó vezet leginkább célra. Anélkül, hogy ijesztgetnénk, tudatosíttani kell bennük, milyen életvitelt követel meg az állapotuk. — Mikor fejeződik be az Egészségügyi Világszervezet keretében végzett munka és hogyan hasznosíthatják a tapasztalatukat a hazai betegek rehabilitációjában? — Az Egészségügyi Világszervezet programja a jövő évben befejeződik. Mi — a hazai hasznosítás érdekében — folytatjuk és más területekre is kiterjesztjük a dél-pestivel megegyező infarktusregiszter mintájára az egységes nyilvántartás bevezetését. Tervezzük és nagyon szeretnénk, ha megvalósulhatna egy 40—60 ágyas rehabilitációs szanatórium, amely intézetünkhöz csatlakozna és nemcsak a szívinfarktusosok, hanem a műtéteken átesett betegek felépülését is szolgálná. Nemrégiben beválasztottak a Magyar Rehabilitációs Társaság vezetőségébe, ami gondolom azt is jelzi, hogy a jövőben szeretnének kiterjedtebben foglalkozni a szívbetegek rehabilitációjával. Eddig ugyanis ilyen betegek nyolcvan százalékát mozgásszervi, traumatológiai és pszichiátriai betegek alkották, noha egyre nagyobb igény jelentkezik erre a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők részéről is. Magyar hozzájárulás — Visszatérve még az Egészségügyi Világszervezet programjára: a munka befejeztével kiadványt jelentetnek meg — szerkesztő bizottságának én is tagja vagyok —, amely valamennyi ország orvosa számára összesíti a nemzetközi tapasztalatokat és a tennivalókat e betegek megfelelő utóellátásában. • Komor Vilma Földgáz a velencei-tavi üdülőterületnek A velencei-tavi fejlesztési program keretében az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, a Gázszolgáltató Vállalat és több beruházó, kivitelező szerv kidolgozta a népszerű üdülőterület földgázellátásának részletes, távlati tervét. A Velencei-tó gázellátását megkönnyíti, hogy déli partján húzódik a használaton kívül helyezett zalai gázvezeték, amelyet kisebb ráfordítással hosszú időre regionális gerincvezetékként újra üzembe helyeznek. A tervek szerint 1980-ig 56 millió forintos beruházással kiépítik a parti földgázhálózat első szakaszát, amellyel évi 10 millió köbméter földgázt használhatnak fel. A munka kivitelezése már megkezdődött, 1977-ben földgázt kapott a velencei ifjúsági üdülőközpont és az idén tavasszal bekötik a földgázt Gárdony nagyközség első, 60 lakásos lakóépületébe. 1980-ig összesen ötszáz, több szintes lakás, 16 tóparti nagyüdülő, illetve szálló, a közintézmények, valamint az agárdi mezőgazdasági kombinát és a tóparti termelőszövetkezetek üzemei kapnak vezetékes gázt. A távlati tervek a VI. ötéves tervben a földgázhálózat kibővítésére újabb 80 millió forintot szánnak és évente 25 millió köbméter földgázfelhasználással számolnak. A Velencei-tó déli partján kívül előirányozták a közeli Martonvásár gazdaságainak gázellátását is. Magyar Nemzet 10.Kedd, 197 8. január 21. A pokoljáró nyomában A Magyar Nemzet újévi számában Kiss Károly a „pokoljáró Tar Lőrinc” nyomait kutatva értékes adatokat tár föl középkoriunk e legendás alakjának származásáról, Zsigmond király udvarában betöltött szerepéről, a Tar család sorsáról. S szép cikkét azzal a kérdéssel fejezi be, „vajon megjárta-e a poklokat Tar Lőrinc, avagy csupán a teljes szabadságot kereste?” A Tar Lőrinc-legenda legrégibb forrását — Tinódi Sebestyén krónikás verse előtt — a Gyöngyösi-kódexben találhatjuk, Tar Lőrinc balladájában, amelyből megtudhatjuk, hogy hősünk 1411-ben azért hagyta el Zsigmond király udvarát és indult el Írországba, „Szent Patrick purgatóriumába”, hogy „megtisztítsa lelkét a kételyektől”. Ezen a zarándokúton megelőzte őt egy másik magyar, Georgius de Hungáriáé, aki maga is megjárta Szent Patrick barlangját és ott átélt látomásairól be is számolt III. Edward királynak. De Tar Lőrinc históriája nemcsak azáltal vált maradandóbb értékűvé, hogy látomásait részletesen feljegyezte egy ír szerzetes — Jacobus Yonge királyi jegyző, ahogyan azt Kiss Károly is megírta —, s hogy ez a feljegyzés máig is megmaradt —, hanem azáltal is, valomatkul hogy egyik első találkozása lett az angol—magyar legendaköröknek. A középkori angol irodalomnak egyik legismertebb látomásos, legendás könyveSir John Maundeville utazásainak leírása — „The Voyages and Travailes of sir John Maundeville” a 14. századból, amelyben olvasható sir John kalandos pokolra szállása Szent Patrick barlangjában. A dantei képzelőerő nélküli, de izgalmas leírás alig különbözik Tar Lőrinc elbeszélésétől, de annál részletesebb, gazdagabb. A két leírás között feltűnő a hasonlatosság —■ a két pokoljáró egyikének tudni kellett a másikáról. S mert a Gyöngyösi-kódex régibb sir John utazásának leírásánál, arra következtethetünk, hogy a magyar história a Zsigmond király korában megélénkült angol—magyar érintkezések során jutott el — közvetlenül vagy közvetve — Angliába, sir John Maundevittlehez. Tar Lőrinc históriája így nemcsak azoknak a történelmikutatásoknak szempontjából érdemel figyelmet, amelyekért hálásak lehetünk Kiss Károlynak, hanem azért is, mert korai jelzése az angol— magyar szellemi kapcsolatoknak. Varannai Aurél Még egyszer: mozsár vagy mocsár A Magyar Nemzet december 14-i, majd január 6-i számában Ady Endre „A megőszült tenger” című költeményének mottójául választott bibliai idézet (Jób könyve 41. rész 31. vers) egy szavának helyes olvasását és értelmét vitatják a levélírók (dr. Szabó Lajos és Benkő Béla). A kérdés az, hogy a bibliai idézet — Károli Gáspár fordításában — hogyan olvasandó helyesen: „ ... a tengert olyanná teszi, mint a képírók mocsara”, vagy „ ... mint a képírók mozsara”. A kétféle olvasási mód azért lehetséges, mivel Károli eredeti szövegében „a képírók mosára” kifejezés állt. Kétségen kívül áll, hogy Károli a ..mosár” szónál mozsárra gondolt. (Az általa segédeszközül használt latin fordításban mortariumi „mozsár” szó szerepel.) A hibás „mocsár” olvasás onnan ered, hogy századunk elején készült egy olyan Biblia-kiadás, amely korszerű helyesírással adta közre Károli fordítását; ebben található a félreértett „mocsár” átírás. Nyilván ilyen Bibliája volt Adynak. 1908- ban megjelent a máig is használt revideált fordítás, melyben e helyütt már „festékedény” szó szerepel, így hát Ady nem volt hibás, ha mocsárról írt, sőt valósággal „ráhifoázott”. A fenti levélírók ugyanis felvetik a kérdést, hogy az eredeti szó edényt jelent-e, az oldalfalán levő festékmaradványok kaleidoszkóp-hatást keltő színeivel, vagy pedig a benne levő festékmasszát, „iszapot”. Az Ószövetség héber szövegében annak a kifejezésnek, hogy „a képírók mozsara” egyetlen szó felel meg, és az valóban edényt jelent, tulajdonképpen az illatos kenőcsök készítőjének, keverőjének tálát. Az egész mondatból azonban nyilvánvaló, hogy nem üres, hanem az olajos kenőccsel tele tálra kell gondolnunk. Ha figyelemmel vagyunk Jób könyve egész 41. részének a tartalmára, kiderül, hogy ott a szörnyeteg „leviatánnak”, egyszerű azonosítással a krokodilnak a leírása olvasható, s a kiragadott versek (31—32.) azt a képet idézik, amikor ez az állat a part menti sekély víz iszapját felkavarja; ettől lesz nyomában a víz olyan, mintha megőszülne. Mármost Ady a fent említett látomásos költeményében magát tekinti „Isten szörnyetegének”, aki megpróbálta felkavarni az iszapos, tespedt magyar életet. Dr. Tóth Kálmán Kizárólag a lakosságnak! IDŐSZAKOS CEMENTVÁSÁR minden TÜZÉP és ÁFÉSZ építőanyagtelepen! Tonnánként: 100,- Ft árengedmény! A Bétsi Magyar Kurír második szerkesztője Dr. Gergely Pál A Bétsi Magyar Kurír és egykori szerkesztője című levelében elismeréssel szól a magyar közműveltséget terjesztő, 1785-ben indult Bétsi Magyar Kurírról, de csak első szerkesztőjének, Szacsvay Sándornak a tevékenységét ismerteti. 1793-ban a lap szerkesztését dr. Decsy Sámuel bécsi magyar orvos vette át, akinek szélesebb látóköre, átfogóbb műveltsége elsősorban kulturális téren emelte a Magyar Kurir hatékonyságát. Az európai szintű magyar műveltségnek, a reformkori nemzeti fellendülés előkészítésének egyik legnagyobb alakja volt Decsy Sámuel. Decsy (Borbély) Sámuel Rimaszombatban született 1742. január 2-án. Pozsonyban, Sárospatakon, majd Németországban és Hollandiában végezte tanulmányait, orvosdoktor lett, tagja volt a frankfurti tudományos akadémiának, Bécsben telepedett le. Orvosi jövedelmét a magyar szellem ébresztésére áldozta. „Osmanografia, az azt a török birodalom természeti, erkölcsi, egyházi, polgári s hadi állapottyának és a Magyar Királyok ellen viselt nevezetesebb hadakozásainak summás leírása” 1788-ban jelent meg. 1789-ben már második kiadásban, mindkét kiadás Bécsben. A hatalmas három kötet magvas, tudományos szintű, eredeti gondolatokban bővelkedő feldolgozása a törökök kulturális, gazdasági, hadi történetének. . ..Pannóniai Féniksz, avagy hamvából feltámadott magyar nyelv” (Bécs, 1790) a magyar nyelv és szellemiség összefüggéseinek mély áttekintése és uralomra segítésének előmozdítása. E művének alapos elemzését és értékelését adja Kornis Gyula A magyar művelődés eszményei című művében. Épp napjainkban vált különösen időszerűvé „A magyar szent koronának és az ahhoz tartozó tárgyaknak históriája” (Bécs, 1792), mely alapos történeti felkészültséggel és kritikai érzékkel tárgyalja a korona máig vitatott eredetét. A könyv a XI. József halála után az országba viszszaszállított szent korona iránti lelkesültségnek és történelmi érdeklődésnek köszönheti létét. Harminckilenc gyönyörű színes rézmetszete az egyik legszebb magyar könyvvé teszi. Katona Istvánnak, a jeles történetírónak Kalocsán kiadott válaszkönyve. ..A Doc. Décsy Sámuelnek a szent korona históriájáról írt könyvének megrostálása” mutatja, milyen magvas magyarsággal s ízes, szép nyelven írtak még akkor magyarul tudományt . Nem kevésbé kiváló Décsy Sámuel alkotmányjogi műve, „A Hollandiai respublika utreciti szövetségén épült első alkotmányának és constitutiójának rövid lerajzolása” (Bécs, 1796). ő írta az első magyar egyiptológiai művet: „Egyiptomország rövid históriája, mellyben annak régibb s később időkbéli bóldog és boldogtalan sorsa, egyszersmind természeti, égi házi, polgári, tudomány-, mesterség- és kereskedésből, nem különben hadi állapotra summásan le vagyon írva” (Bécs, 1803). Azt írja az elöljáró beszédben: „De ezeknek leírására is nem elmém tehetségeinek fitogtatása, nem is a nyereségnek másokat epesztő szomjúsága, hanem inkább azon expeditió szolgáltatott nékem alkalmatosságot, mellyet a Frantzia Országi revolutionak heve alatt a Fr. Ex-Directorok, a szerentse szárnyán eddig repülő Bonaparte Napóleon vezérlése alatt Egyiptomba küldöttek.” Ez a könyve is 424 sűrűn nyomtatott lap. Fáradhatatlan munkája volt a magyar művelődésnek. Kiadott Magyar Almanakot az 1794., 1795., 1796. esztendőben, „lefestette” Polynésiát, írt „mezei gazdaságot tárgyazó jegyzéseket” is (Bécs, 1800—1801). A „két haza trombitása”, ahogy egy helyütt nevezte magát, méltó, hogy emléke feltámasztassék s könyveiről lefújjuk a feledés porát, mert ép és szép magyarsággal írt művei ma is lenyűgöző és tanulságos olvasmányait. Különösen az ősmonográfia hatott tartósan, Arany Jánosnak, Jókainak — maguk írják — egyformán fontos forrása volt s nem egy művük ihletője. Illő volna műveiből legalább válogatást adni a mai olvasónak. Bécsben halt meg 1816. január 25-én. Dr. Boér Imre Üllő Felújítják a „kerekest" „Odébb állt a kerekeskorcsma”, jegyezte meg tegnap este mégabúsan a Városligetben egy kiveszőlésben levő mesterség nagy bajusza, képviselője, egy öreg szűrszabó, aki „falant” után minden este a ligeti körúton, a Közlekedési Múzeum mellett álló vasúti étkezőkocsiban, szokta leöblíteni szomjas torkát egy üveg sörrel. Ezúttal azonban hiába kereste a „kerekest”. A csupaszon álló síneken hűlt helyét találta az Orient-expressz néhai étkezőkocsijainak, amely immár „nyugállományban.” 12 éve a Közlekedési Múzeum szomszédságában kedvelt pihenőhelye a Városliget és a múzeum látogatóinak. A ragyogó rézveretes, oroszláncímeres, szantálfa burkolatú étkezőkocsi 1912-ben kezdte szolgálatát Párizs— Konstantinápoly között az Orienti-expressz szerelvényében, és 1955-ig látta el minden jóval nemzetközi utasait. 1966-ban a Közlekedési Múzeum tulajdonába került. Kicsinosítva a Városligetben állították ki és eredeti hivatásának megfelelően az Utasellátó üzemeltette. Ahangulatos presszót megviselte az idő, ezért most elhagyta nyugalmas ligeti állomását, elszállították a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemébe, ahol kicserélik megrokkant alkatrészeit, teljesen felújítják — persze, múzeumi jármű lévén — hűségesen eredeti állagához. Május elsején már újra olyan ragyogó állapotban fogadhatja vendégeit, mint 1912-ben, amikor első ízben sorolták be az Orient-expressz szerelvényébe, amely ugyancsak nyugalomba vonult. tsz) A szegedi Dóm tér Karácsonykor nyílt először alkalmam arra, hogy Szeged városát megláthassam. Kísérőnk természetesen először a Dóm térre kalauzolt, ahol megcsodálhattuk az egyetemi épületekkel négyszögbe foglalt tér épületeinek árkádjai alatt felsorakoztatott sok régi és közelebbi korban élt nagyjaink szobrait. Nagy élmény volt sorbajárni őket. Azután, következett volna a fogadalmi templom megtekintése, de ott egy olyan döbbenetes látvány fogadott, amire nem voltunk elkészülve: a szabadtéri nézőtér állványerdeje. Első pillantásra a sok vasállvány olyan képet nyújtott, mintha a vurstliban járnánk, csak amikor mellette elhaladva lejtősödött lefelé, jöttünk rá, hogy ez az állandó szabadtéri nézőtér. Megemlíteném még a régi templom maradványához állított reflektoremelvényt, és egy sárgára festett palánkot, rajta jó nagy nyilat és W. C. feliratot Mindez a templom állandóan használt oldalbejáratával tőszomszédságban! Nem szeretném, ha félreértenének. A szabadtéri játékok híre már régen, túljutott az ország határain, és már hónapokkal előre elfogynak a jegyek. De ehhez a tízegynéhány előadáshoz miért kell egy ilyen állandó jellegű nézőtér? Miért kell a fogadalmi templom hatását egy ilyen minden szépet eltakaró építménnyel tönkretenni ? Ma, amikor műanyagból már anynyi mindent gyártanak — széket is —, miért nem lehet ezekkel benépesíteni a nézőteret. Az előadások befejeztével a műanyag székeket egymásra tornyozva raktárban tarthatnák a következő évadig, és a tér 11 hónapon keresztül pompázhatna a maga szépségében. Hodonszky Kázmérné