Magyar Nemzet, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-09 / 186. szám

Szerda, 1978. augusztus 9.) , Magyar Nemzet. „ Vess öszve jelenkort... ” Egy nap Balassagyarmatért Pár lépés a határ. A főútról nyíló Mikszáth Kálmán utca a magyar—cseh­szlovák határátkelő-állomás­hoz vezet A határon éjjel­nappal van szolgálat Éjjel­nappal zajlik a határátkelés. Innen a fő irány a Tátra. A lengyelek is előszeretettel ve­szik igénybe ezt az átkelőhe­lyet. A ki- és beutazók száma évente meghaladja a 400 ezer főt. A külföldiek szívesen időznek a szép és tiszta vá­rosban, ez viszont hatalmas terhet rak a kereskedelemre. Balassagyarmat — régeb­ben — büszkén vallotta ma­gát kereskedővárosnak. Jog­gal tette. A harmincas évek­ben 260 üzlet állt az élénk kereskedelmi élet szolgálatá­ban. Ma kisebb-nagyobb áru­házak vették át a kiskeres­kedelem szerepét, a lakosság elégedett. Igaz, sokan járnak vásárolni a megyeszékhelyre, Salgótarjánba, de onnan meg átjönnek Gyarm­atra. „Jobb a szomszéd kerítése” — vallják Számosan a régi nézetet Tanácstagi alap Dél körül találkozóm van dr. Petrik Jánossal, a városi tanács vb-titkárával és Páll Imrével, a városi népfront­bizottság titkárával. A tanácsháza impozáns épü­letét állványerdő borítja. Rá­fér a „generáljavítás”. 1914- ben épült, az egykori Magyar Királyi Szálló helyén, eklek­tikus stílusban, négy oszlopos erkéllyel. Valahogy mégis megtalálom a bejáratot, és egy ideiglene­sen ácsolt falépcsőn feljutok az emeletre. Kívül-belül tata­roznak. De mi ez ahhoz ké­pest, ami a városban végbe­ment: öreg, 80—100 éves épü­letek megfiatalítása és moder­nizálása, 5 új lakótelep felépí­tése, üzemtelepek, gyári­ csar­nokok létesítése, s mindez olyan mérnöki gondossággal és lokálpatriotikus szeretettel, hogy megőrizzék a táj karak­terét, és zöldelljenek a parkok, nyíljanak a virágok. Tervek, teljesítések, szám­adatok és elvégzendő felada­tok egymásutánja határolja be témakörünket. Számok, adatok, amelynek fedezetét munkáskezek garantálják. A Nyirjesi-tó rendezése ebben az évben befejeződik. Az üdü­lőterület a rendezési tervnek megfelelően lesz kiépítve. A határátkelőhely csinosítását megkezdik, parkosítják, a járdát helyreállítják. Aztán a kórház rekonstrukciója. A la­kásállomány növelése- Kérik a vállalatok, üzemek vezetőit, hogy minél több munkásnak biztosítsanak lakásvásárlási kölcsönt... Ebben a nagy és átfogó vá­rosrendezésben rész­t vesz egész Balassagyarmat. A váro­si népfrontbizottság lendüle­tes szervezésében a gyárak, üzemek 260 szocialista brigád­ja a motor. A szocialista bri­gádok példája kedvező hatás­sal van az általános munka­­fegyelemre, a társadalmi mun­kára is. Ők kezdeményezték a vietnami műszakokat, a kommunista szombatokat, fel­ajánlásaik nyomán indult el az „Egy nap Balassagyarma­tért” és az „Egy nap gyerme­keinkért" mozgalom. Új színt jelent a város életében a számban egyre növekvő mű­szaki értelmiség. A településfejlesztést segítő társadalmi munka értéke az 1978-as évben eléri a 4 millió 350 ezer forintot. Példás — és immár hagyo­mányos — a népfront és a ta­nács együttműködése, az alkot­mányos munka, a tömegkap­csolatok erősítése, s a lakos­ság szocialista szellemű neve­lése terén. A népfront az idén öt körzeti bizottságot hozott létre, 100 főre emelve az ed­digi 42 tagú városi népfront­bizottságot. A körzeti bizott­ságok választásán a városi tanács elnöke adott tájékoz­tatót a tervekről, s a tanács­tagok megjelenésükkel is se­gítették a választások sikerét. A város fejlesztésével össze­függő legfontosabb kérdések­ben a tanács már az előkészí­tés időszakában véleményt kér a népfronton keresztül a lakosságtól. Ennek figyelembe­vételével készítette el a város ötéves tervét. A népfront ve­zetőit rendszeresen tájékoztat­ják a tanácsülésekről. Ebben az évben a városi tanács tanácstagi alapot léte­sített. A hetventagú tanács minden tagja tízezer forintos alappal rendelkezik, amelyet választókörzetében saját be­látása szerint felhasználhat. Jó példa Siket Béla iparisko­lai tanár, az Április 4. lakó­telep tanácstagjának jól ka­matozó „gazdálkodása”. Az alapból anyagokat vásárolt, és társadalmi összefogással — az ipari tanulók segítségével — a lakótelepen játszóteret és parkot létesítettek százezer forintos értékben. De van már példa a koope­rációra is. A tanácstagok az alapokat összeadták és az ösz­­szegyűlt tízezreket járdaépí­tésre fordították. Természete­sen az érintett utcák lakóinak közreműködésével, társadalmi munkájukkal gazdagítva az értéket. A tanácsnak most az a terve, hogy a jól „gazdál­kodó” tanácstagok alapját ösztönzésül jövőre megemeli — akár a kétszeresére is —, az improduktív körzetektől viszont esetleg meg is von­ják az alapot. „Válogatott” főállatorvos Az üzemek és a körzetek nagy lelkesedéssel vállalták Balassagyarmat sportéletének társadalmi támogatását. Öltö­zőt építenek a futballpályán, kis sportpályákat az iskolák udvarán és valamennyi sport­létesítményt r­endszeresen kar­bantartják. A Kábelművek­től kezdve a Gyógyszertár­­központon át az Ipoly Bútor­gyárig a vállalás értéke több mint 900 ezer forintra tehető. A FŰSZERT és a TÜZÉP egy-két kommunista szombat munkabérét ajánlotta fel sporttámogatásra. A lelkesedés érthető: a BSE labdarúgócsapata bekerült az NB II-be, 45 éves fennállása óta először. Dr. Fenyvesi Máté, a Fradi volt játékosa, 76-szoros ma­gyar válogatott, a labdarúgó­­szakosztály szaktanácsadója beszél a város jó „sport­közérzetéről”, a mérkőzések látogatottságáról — 3—5 ezer néző — és a BSE megkapasz­­kodási tervéről. A népszerű „Tüske" nem öregedett — hajóban az ősz szálak már játékos korában megjelentek —, pedig az idő felette is jár. Fia most felvételizett a Tanár­képző Főiskolán, s lassan eladósorba kerül a lánya is. Most is szerény, kevés beszé­dű, noha régi ismerősként üdvözölhettük egymást. A rá jellemző kevés szóval, de nagy elismeréssel beszél a város fejlődéséről, a kielégítő ellá­tásáról, no meg egy kissé epé­sen arról, hogy Gyarmaton alig akad Fradi-szurkoló, és ez állatorvosi munkájában is érezteti hatását. Egy vérbeli Fradi-szurkoló. ..ha macskáié­nak fájt a feje”, már hívatta is az állatorvost, aki ugye, nem más, mint a Fradi nép­szerű volt játékosa. Munkájáról, Petrik tanács­­titkár tájékoztat: — Fenyvesi Máté hat éve városi fő­állatorvos. Nagy elismerés övezi a munkáját. Főállator­vosi munkája és a sport min­den idejét lefoglalja (erre helyeslőleg bólogat Tüske), mégis most beiratkozott a Marxista—leninista Egyetem politikai gazdaságtanára. (Tüs­ke pironkodva hárítgatja el a dicséretet.) Az ember a tájban él Régi ismerősöket keresek. Réti Zoltánt, a város nagy hírű zeneiskolájának igazga­tóját, a kiváló festőművészt, akinek műveiből június 2. óta szeptember 3-ig rendez kiállí­tást a Palóc Múzeum. Külföl­dön tölti a szabadságát. Néze­getem kiállított festményeit, és felidézem néhány évvel ez­előtt mondott szavait. ..Nem a műfaj szabja meg, hogy ki a művész. Csak a műve le­gyen jó és őszinte. A táj és az emberábrázolás szervesen illeszkedik egymásba. Az em­ber a tájban él, és éppúgy meghatározója annak, mint a táj, a mezők, a dombok és a hegyek”. Schumann Zoltánt, az ipari szakmunkásképző intézet volt igazgatóját, a városi népfront­bizottság elnökét, volt or­szággyűlési képviselőt — fáj­dalom — már sehol sem talál­hatom. Nincs már az élők sorában a „szegények orvosa” sem, dr. Bartha Elemér, az ezerágyas gyarmati kórház volt szemész főorvosa, aki soha egyetlen fillért sem fo­gadott el a betegeitől. — Nem erény ez — mondta ak­kor —, s ha mégis úgy adtak neki valamit, hogy csak ké­sőbb vette észre, szétosztotta a kórház szerényebb jövedel­mű dolgozói között. S még halálában is adott. A városra hagyta a házát, hogy orvosszállót alakítsanak ki benne. A város dr. Bartha Elemért díszpolgárává fogadta. Kórházi főorvosi szobájá­ban most dr. László Mária osz­tályvezető főorvos hisztopato­­lógust találom. S ismét, mint annyiszor pályám során, el­­csodálkozhatom az élet kü­löncségein. Mármint azon, hogy ez a finom, érzékeny alkatú és modorú asszony na­ponta egy-két — volt nap, hogy nyolc — boncolást vé­gez. Fogékony a meglepeté­semre is, s anélkül, hogy szó­ban kifejeztem volna, vála­szol: — Lassan ez a pálya is el­nőiesedik. Munkám nyomasz­tó része — havonta 40—80 boncolás — háttérbe szorul, és a szövettan vizsgálatának tudománya kerül előtérbe. Talán a vizsgálati anyagok ébresztették fel bennem kü­lönösen az életigenlést. Sze­retem az életet, s elítélek minden olyan tudatos emberi cselekvést, amely az­­ember életének kioltására irányul. Dr. László Mária az Orszá­gos Béketanács tagja. — Csak húsz percre hagy­nák abba a világon a fegy­verkezést, és a megtakarított pénzt az egészségügyre fordí­tanák ... — Az ember szépre és jóra vágyik. Vágyik arra, hogy szépet alkosson maga körül. S főleg arra, hogy békében, békességben éghessen. Hány esztendeje is? öt-hat éve, hogy ebben a helyiség­ben azt mondta nekem dr. Bartha Elemér: — Azt hiszem, azért is va­gyunk, hogy örömet szerez­zünk m­ásoknak. Vagy talán már ezt is László Mária mondta? Most? Gál Zoltán A konzervipar teljes áruskálája a Skálában i­s ! Konzervekből egyszerűen, gyorsan készíthető ételötletek kirándulóknak, kempingezőknek Konzervétel-bemutató és kóstoló a Skála Budapest Nagyáruházban augusztus 10-én csütörtökön 15 órától 17 óráig A helyszínen szaktanácsot ad Pelle Józsefné !­3 fűszert! Konzervvásárlásait is kezdje a Skálánál! Teniszpályás játszóterek a fővárosban Tíz teniszpályát épített a Fő­városi Kertészeti Vállalat a Népligetben, az óbudai hajó­gyári sziget parkjában és a XIII. kerületi Thälmann utcai lakótelepen. Budapest az idén összesen hetvenkét játszótérrel gyara­podik, ezeket elsősorban az új lakónegyedekben, és a meg­fiatalodó városrészekben léte­sítik. A játszótereken és a par­kokban számos pingpong-, és sakkasztalt helyeznek el. Nagyszabású szabadidő-köz­ponttal gyarapodik a kelen­földi városrész is, ahol a ter­vek szerint 1980-ig korszerű sportkombinátot építenek. MINDENKI VETT? Nyerhet, ha MHV zsetonra vett! Aki ezzel a zsetonnal állami vagy szövetkezeti boltban S aerosolos, KMV spray készítményt vásárol, részt vesz a sorsoláson. 47 készítmény közül válogathat A zsetonok legközelebbi sorsolása:1373.szept. Név:_________________________ Lakcím:_____,_______________ A zsetont átvevő , üzlet neve:_______szám:_______ Válasz százötven kérdésre ÜPIMLÓCUS Í­gy utólag visszapillantva, be kell vallanom: napilapban szokatlan egy ilyen írássoro­zat, amely többé-kevésbé az olvasóra bízza a következte­tések levonását. Szokatlan, mivel az újságíró tulajdon­képpen csak a feltett kérdé­sekben van jelen, azokkal próbálja kifejezni szándékát és elérni célját, nem magya­ráz, nem befolyásol, csak a nyers pontossággal törődik. Mindezt a szokatlanságot nevezhetnénk kísérletnek is. A szándék egyértelmű volt: három fiatal, most végzett szakmunkás gondolkodásmód­ját, érzéseit, a világhoz való viszonyát igyekeztem megkö­zelíteni százötven kérdéssel; ez jó néhány helyen sikerült is, másutt — minek tagadjam — nem egészen. Mi az, ami világosan és kedvező értelemben kiderült a három fiúról, Pajor László kőművesről, Holéczy Béla autószerelőről és Makai Lajos szobafestőről ? A legelső: önzésnek, erő­szakos anyagiasságnak egyelő­re alig találtam nyomát ben­nük, véleményük, gondolko­dásmódjuk e tekintetben lé­nyegesen különbözik attól a szemlélettől, amely a felnőtt társadalom oly sok tagjára jellemző. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ifjúsá­guknál fogva különbek más embereknél, csupán annyit, hogy gyermekkoruk viszony­lagos védettsége mind ez ideig megóvta őket a „kaparj kurta, neked is jut” életérzéstől; ön­magukkal, érdekeikkel még nem ilyen brutálisan tárgyi­lagos formában törődnek. Nem tudom, hogy „tisztasá­gukat” a későbbiek során megőrzik-e, nyilvánvalóan sok függ attól, miféle munkahe­lyi környezetbe kerülnek, a nem idealizált, hanem való­ságos élet milyen nyomokat hagy majd bennük. F Figy­elemre méltó, hogy azokra a kérdésekre, ame­lyek azt firtatták, vajon elé­­gedettek-e eddigi életükkel, és jó várakozással néznek-e a jövőjük elé, mindhárman igenlő választ adtak. Közér­zetük kétségkívül jó, mond­hatnám olyannyira jó, hogy bizonyos ideig immunitást biztosíthat számukra a világ itt-ott fertőző hatásaival szemben; elégedettségük erőt is jelent. Válaszaikból az is világosan kiderül, hogy opti­mizmusukban nincs tudatlan­ság, kedvező lehetőségeiket speciálisan a mi társadalmunk jellegéből fakadónak érzik — egyáltalán nem közömbös számukra, hogy Magyarorszá­gon élnek. Helyeslésük tehát tudatos, és érdemes megje­gyezni, hogy mindhárman az állandóságot, nyugalmat, lét­­biztonságot említették korunk s társadalmunk legnagyobb értékeként. Ez így nem poli­tikai jelszó vagy hitvallás, ho­gyan is várhatna ilyesmit az ember azoktól, akik a politi­kában meglehetősen tájéko­zatlanok. Ők a politikából nyilván csak azt érzik, ami így vagy úgy közvetlenül érinti őket és különös módon mégis így tudták megfogal­mazni, megközelíteni a lénye­get, egyszerű szavakkal jelle­mezni az elmúlt húsz-egyné­­hány esztendő állandóságra, nyugalomra, kiegyensúlyozott fejlődésre törekvő politikáját. Tehát számukra — megint csak eltekintve a jelszavak­at — a most felnövekvő munkásnemzedék számára, megfelelő ez a politika. Ezzel párhuzamosan vála­szaikból­ az is világosan kiderült: viszolyognak az erő­szaktól, a háborútól, a terro­rizmustól, fel­fogják és átér­zik a társadalmi igazságta­lanságokat, nem nézik kö­zömbösen, miképpen hányto­­rog, vajúdik a világ. Persze itt nem kell túlságosan mesz­­szemenő következtetéseket le­vonni: egészében nem sokat értenek abból, amiről szó van, érzéseik, helyeslésük vagy helytelenítésük egyszerű, né­hol a tájékozatlanságig egy­szerű, de véleményüket mégis­csak a társadalmi légkör ér­lelte, félig-meddig öntudatlan ítéletükben benne van, hogy szocialista közösségben nőt­tek fel, s társadalmunk rend­jét természetesnek tekintik. Mondhatnám úgy is, ennek a generációnak — legalábbis három képviselőjének — vé­révé vált az, amit néha — kissé fellengzősen — szocia­lista gondolkodásmódnak ne­vezünk. ‘ Természetesen itt ennek a gondolkodásmódnak nem a legmagasabbrendű formájáról van szó, hanem valamely öntudatlan ráter­mettségről: életformánk a lét­elemük. Jó okkal fel kell említenem azt a — véleményem szerint — rendkívüli érdekes, negatí­vumokban is jelentkező mű­veltség és tudástiszteletet, amely kicsendült a fiúk vá­laszaiból, amikor ezt a kér­déskört érintettük. Mindenki előtt világos, aki válaszaikat figyelmesen olvasta, hogy ők hárman korántsem műveltek, sőt egy alaposabb vizsgálódás nagy réseket mutathatna ki általános műveltségükön. Bi­zonyosra vehetjük, hogy a világ számos más dolgában sem mozognak otthonosan, tájékozottságuk, tudásuk szűk körű és speciális. Ám a mű­veltség tisztelete, vágya és akarása megvan bennük, tudják, hogy a tudatlan em­ber, bármilyen jártas is le­gyen valamely szakmában, nem teljes értékű. Elismerik a szellemi értékeket, az értel­mi teljesítményt, ha önmaguk tudatlanságát érzik, szégyent is éreznek. Ez a szégyenkezés azt jelenti, hogy kedvező kör­nyezetben, közegben, jó ráha­tásokkal mindegyikükből a szükséges mértékig művelt és tájékozott ember lehet. Jó értelmű az is, hogy mind­hárman számos olyan em­bert ,tudtak említeni, akik nem gyűlölnek senkit. Ezt me­gint ifjúságukkal magyarázhat­nánk, de nem ennyire egy­szerű a dolog. A gyűlölet és agresszivitás forrása mindig a megaláztatás és gátoltság. Örvendetes, hogy olyan fia­talokkal beszéltünk, akiket eddigi életükben alig-alig ért megaláztatás, s akaratuk csak nagy ritkán szorult gátak közé. Örvendetes, mert be­szélgető társaink kiválasztása találomra történt, s így ami rájuk jellemző, társaikra is jellemző lehet. A százötven kérdésre adott válaszok természetesen nem csupán kedvező dolgokra hív­ták fel a figyelmet. Elhangzott sok olyan szó is, amely elő­ítélet, tájékozatlanság, kispol­gári szemléletmód jelenlétére utal. Itt-ott a részvétlenség nyomaival találkoztunk, s be­­bizonyosult az is, hogy a fiatal szakmunkások családjuk kö­rén túl az emberekkel szemben eléggé közömbös magatartást tanúsítanak. Közönyük ugyan jóindulatú, csöppet sem ellen­séges, ám mégiscsak beszűkü­lésre utal. Van egy-két olyan dolog is, amit, ha nem is rosszallás­sal, de figyelemkeltő hang­súllyal kell megemlítenem. Sok válaszból az derült ki, hogy ezek a fiúk politikai kérdésekben tájékozatlanok, sok mindenről nem tudnak, s az, amiről tudnak, eléggé zavaros. A rájuk zúduló in­formációáradatot képtelenek feldolgozni, nem mindig tud­ják hol, mi történt, s főleg ezt nem, miért. Más helyütt pedig a tömegtájékoztatás közhelyeit visszhangozzák tar­talom nélkül. íves... abbahagyom az új­­j­j­ságírói mérlegelést, az utólagos elemzést, hiszen bí­zom abban, hogy a figyelmes olvasó sok olyan összefüggést felfedezett a 150 válaszban, amelyet még itt megemlíteni sem tudok. Az ilyen olvasó­nak szívből köszönöm a fi­gyelmét. Azoknak pedig, aki­ket netán untatott vagy bos­­ Szantott, hogy egy nagy napi­lap hasábjain hosszú időn át három fiatal szakmunkás be­szél a legkülönbözőbb, néha össze sem függő kérdésekről, csak azt tudom mondani: el­nézést kérek — lehet, hogy tévedés —, de nekem az a véleményem, a valóság min­dig érdekes. És ez a kísérlet, jól­ vagy rosszul, a valóságot próbálta szolgálni. Kristóf Attila 7

Next