Magyar Nemzet, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-29 / 203. szám

Kedd, 1978. augusztus 29. Nagyobb felelősség vár minden részvevőre Nemcsak az építőkön múlik a budapesti lakásépítési terv teljesítése Ha valami közügy, akkor a lakásépítés feltétlenül az, de elsőnek is a fővárosi munká­latok. Nem véletlen, hogy a Minisztertanács legutóbbi ülé­sén is tárgyalták. A kormány a Fővárosi Tanács és az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium együttes előter­jesztése alapján vitatta meg a budapesti V. ötéves komplex lakásépítési terv megvalósítá­sának helyzetét. A Miniszter­­tanács korábban, így 1976-ban és 1977-ben határozatokat ho­zott a budapesti lakásépítési teendőkről és az augusztus 24-i ülésén a határozatok tel­jesítését elemezte. A közvélemény talán fel­vetheti: miért csak a főváro­si lakásépítést tárgyalta a kormány? Válaszként két okot említünk. Az egyik: a lakás­gond a fővárosban a legna­gyobb, itt kell a legtöbbet tenniük a résztvevőknek: a tanácsnak, a tervezőknek és a kivitelezőknek a lakásépítés folyamatrendszerében, amely­ben bőven akadnak tenniva­lók. A másik: a vidéki váro­sokban jóval kevesebb a la­kásigénylő és ezzel az építő­szervezetek szinkronban is vannak. Sőt, az őszi hóna­pokban jelentős számú mun­kaerővel segítenek az ÉVM- vállalatok a budapesti laká­sok befejező munkálatainál. Gondok Mindenképpen helyeselhe­tő, hogy a Minisztertanács foglalkozott a lakásépítési helyzettel; egyetértés nyilvá­nul meg abban is, hogy a ha­tározatok helyesek és idősze­rűek voltak, hozzájárultak a korábbi kedvezőtlen állapot javításához. Az intézkedések a tanács és a minisztérium ré­széről javították a lakásberu­házások előkészítését, javult a beépítési tervekkel és a be­ruházási programokkal, vala­mint a műszaki-kiviteli ter­vekkel való ellátottság. Szo­rosabbá vált a beruházó, a tervező és a kivitelező válla­latok közötti együttműködés, hatékonyabbá vált a koordi­náció és az irányítás. A javulást mutatja: további építési területeket jelöltek ki, egyszerűsödött a beruházási programok jóváhagyása, gyor­sult a hatósági engedélyezé­si, a műszaki átadási és üzem­­behelyezési eljárás. A beru­házáselőkészítési feladatokat és időtartamukat folyamatterv rögzíti, a lakásépítéssel kap­csolatos feladatköröket­ az el­múlt év április 1-től megosz­tották az ÉVM és a tanács szervezetei között. A főváro­si tanács a lakásfejlesztéssel összefüggő beruházástervezé­si, területelőkészítési és ható­sági, az ÉVM pedig a lakás­építéssel kapcsolatos teljes le­bonyolítási, megvalósítási feladatokat látja el. A fenti időponttól a FŐBER felügye­letét a minisztérium látja el, a fővárosi tanács saját szer­vezetei útján gondoskodik a tanácsra háruló hatósági, sza­nálási, kártalanítási és egyéb feladatok ellátásáról. Az építési kapacitásigények kielégítésére tett eddigi intéz­kedések csak részben bizo­nyultak elégségesnek. A la­kásépítési feladatok évenkénti növekedése a házgyári terme­lés bővítését igényli. A kapa­citásnövelést a berendezések rekonstrukcióival kell megol­dani, egyidejűleg műszaki és szervezési intézkedésekkel csökkentve a lakásegységre ju­tó élőmunka-ráfordítást. Segítette az építőszervezetek termelékenységének növelé­sét a bevezetett bérpreferen­cia. A munkaerő stabilizáló­dását, a létszámhiány pótlá­sát azonban nem tudták meg­oldani, a komplex lakásépíté­si folyamat hiányosságai, a termelésirányítás gyengeségei miatt nem tudták az élőmun­ka-ráfordítást a kívánt mér­tékre csökkenteni. Változatlanul gond: a mun­katerületek egy részét még nem tudják a kormány által előírt időben az építőknek át­adni. A lakás- és ipari sza­nálásoknál, a közművesíté­seknél objektív nehézségek merülnek fel. A munkaterü­letek, illetve a szanáláshoz felhasznált lakások átadásá­nál mutatkozó minden időbeli eltolódás a kivitelezésnél idéz elő torlódásokat és rontja az ütemességet, a termelékeny­ség növelését. Alap­közmn­y­vek Nem javult megfelelően az anyagi-műszaki ellátás terv­szerűsége. Az érdekelt mi­nisztériumok és főhatóságok részéről a megfelelő anyagi­műszaki ellátásra fokozott fi­gyelmet kellett fordítani, azonban ez csak részben eny­hítette a gondokat. A lakóte­lepek üzemeltetéséhez szüksé­ges alapközmű, úthálózat, elektromosenergia-ellátás ér­dekében összehangolt intézke­dések történtek. Nem sikerült azonban a fűtőmű-bővítése­ket a tervezett határidőre megvalósítani, emiatt ideigle­nes fűtőműveket helyeztek üzembe, ezek többletköltséget okoztak, de a lakások haszná­latba vétele nem szenvedett késedelmet. A vaskohászati anyagokból, szerkezetekből, épületgépésze­ti termékekből és felszerelési tárgyakból, villanyszerelési cikkekből, kábelekből ismét­lődő, tartós hiányok vagy a feladatokhoz nem igazodó szállítási határidők gátolják az építési munka tervszerűsé­gét és minőségének javítását. Ezekkel a gondokkal nemcsak a kivitelező-szerelő vállalatok találkoznak, a magánépíttetők is ugyanezt panaszolják. A jelen és a jövő A minisztertanácsi előter­jesztésekben szereplő össz­­lakásépítési program az V. öt­éves terv első két esztende­jében túlteljesült. Erről az or­szággyűlés nyári ülésszakán is bőven esett szó. A Közpon­ti Statisztikai Hivatal adatai szerint a fővárosban az elő­ző két évben együttesen 34 278 lakást vettek használatba, ez azonban tartalmaz 1272 olyan lakást is, amelynek műszaki átadása 1975-ben történt meg, azonban a használatba vételi engedélyek kiadására csak 1976-ban került sor. Milyen feladatokat kell az idén ellátnia a kivitelező szervezeteknek? Az állami la­kásépítésnél az idei kivitele­zői vállalás megfelel a mi­nisztertanácsi előterjesztések­ben szereplő ütemezésnek. Idén az ÉVM kivitelező szer­vezetei 11 370 állami lakás megépítését vállalták, ebből a 43. számú Állami Építőipari Vállalat és a Budapesti La­kásépítő Vállalat 11 072 cél­­csoportos lakás kivitelezését végzi, ez összhangban van a terv szerinti előirányzattal. A teljesítés elősegítése érdeké­ben az ÉVM vidéki vállalatai kaptak kijelölést több mint 1700 lakás szak- és szerelő­­ipari munkái elvégzésére, döntően a negyedik negyed­évben. Itt említjük meg, hogy a minisztérium 30 kivitelező szervezete segítséget ad a bu­dapesti komplex lakásépítési feladatok ellátásához, a fővá­rosi tanács felügyelete alá tar­tozó hat vállalat pedig a la­kásépítéshez kapcsolódó léte­sítményekhez járul hozzá. Kapcsolódó létesí­tm­ények Az előző két évi előirány­zatok teljesítése a gyermekin­tézményeknél megfelel a nor­matívák szerinti lakásarányos mértéknek, azonban még nem tudták pótolni az előző terv­időszakok lemaradását. A kereskedelmi, szolgáltatási, egészségügyi és közösségi lé­tesítményeknél a hiány jelen­tékenyebb. Emiatt az új lakó­telepeken ellátási gondok mu­tatkoztak, így Békásmegyeren, Újpesten, Kőbánya-Újhegyen és Pesterzsébeten. A feszült­ségek enyhítésére ideiglenes üzleteket, lakásóvodákat és napköziket létesítettek. Segíti az elmaradások fel­számolását, hogy a kapcsoló­dó létesítmények építésével szakosított vállalatot bíztak meg, kialakult a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalatnál a gyártó kapacitás. Sőt, a könnyűszerkezetes iskola be­mutatására is sor került augusztus elején. Székesfehér­várott, a vállalat igazgatója, Kiss József beszámolt az an­gol CLASP könnyűszerkeze­tes építési rendszerről az ér­dekelteknek. A megyei építő­ipari vállalat — magyar anyagokból — öt negyed év alatt 16 tantermes iskolát sze­relt össze. A másodikat pedig egy év alatt. Ezt azért említ­jük, mert Angliában — ahon­nan a technológiát vásárol­ták — hasonló idő alatt épít­keznek. Nem lesz könnyű a könnyű­­szerkezetes építési módszer bevezetése, mert bőven van­nak ellenzői és különböző ér­veket sorakoztatnak fel. A mi­nisztériumban ez év elején aktívát tartottak, ezen Fock Jenő, a Politikai Bizottság tagja is megjelent és hozzászó­lásában megemlítette: annak idején a házgyár ellen is ér­veltek, de végül is győzött: a 15 éves lakásépítési program, teljesítésében, a tömeges la­kásépítésben fontos szerepet töltött be. Így lesz a köny­­nyűszerkezettel is — mondot­ta egyebek között. Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1964-ben hozott ha­tározatot az építőipar felada­tairól, ennek megvalósítását bizonyítja az egymillió új la­kás felépítése. Új technoló­­giákat­ alkalmaztak, lendületet vett az építés gépesítése. A XI. pártkongresszus megje­lölte az építőipar fejlesztésé­nek fő irányát. Termelési tel­jesítőképességét az elkövetke­ző 15 évben az 1975. évinek a két és fél, háromszorosára kell növelni. Kádár János, a Központi Bizottság első titkára az ápri­lis 19—20-i tanácskozáson foglalkozott a lakáskérdéssel. Idézzük szavait: „Most felada­taink között szerepel, hogy a Központi Bizottság még az idén napirendre tűzi az új távlati lakásépítési tervet, mert a lakáskérdés ma is tár­sadalmunk rendkívül fontos, eleven szociális problémája, és valószínűleg még egy ideig az is marad.” Víg István III. Az általános jobbratolódás egyik tünete volt, hogy 1938 tavaszán és nyarán három olyan országos politikai napi­lappal — a Pethő Sándor ve­zette Magyarság, a Nemzet és a Magyar Hírlap — lett sze­gényebb a magyar sajtó, ame­lyek szemben álltak a német nagyhatalmi politikával és a nemzetiszocializmussal, napi­laphoz jutott viszont a nyilas­mozgalom. A Fővárosi Cég­bíróság irattárának tanúsága szerint, 1938. augusztus 8-án. ..dr. Pethő Sándor hírlapíró és dr. Ángyán Béla országgyűlési képviselő a Magyar Nemzet napilap kiadásának finanszíro­zására korlátolt felelősségű társaságot alapított. A társa­ság székhelye: Budapest, VI., Aradi u. 8. Törzstőkéje: 10 000 P, amelyet a két alapító tag 50—50°/n-os arányban fizetett be”. Jenei Károly levéltári ku­tatásai alapján tudjuk, hogy az augusztus 18-án kelt 5857/ 1938-as miniszterelnökségi ok­irat engedélyezte Magyar Nem­zet néven ..időszaki napilap alapítását, hétköznap 16, va­sárnap 32 oldal terjedelem­ben”. (Fővárosi Cégbíróság Irattára, Cg. 40 632 sz.­ A kft. egyik alapító tagja­ként szereplő Ángyán Béla po­litikai arculatát az jellemezte, hogy Bethlen István egyik bi­zalmasa volt. Mellette kezdte pályafutását 1919-ben, a bécsi ellenforradalmi komitében. 1922-től Bethlen kormányzása alatt öt évig volt a miniszter­­elnökség sajtóosztályának ve­zetője, majd igazságügyi ál­lamtitkár a Bethlen-kormány 1931-ben történt lemondásáig. Alapító tagsága az uralkodó osztály egyik csoportjának be­folyását jelezte. Bethlen volt a feje annak az irányzatnak, amely a harmincas évek köze­pétől egyre világosabban látta, hogy az ország önállóságát sú­lyosan fenyegeti a hitleri po­litika. Az ellenforradalmi rendszer stabilizációjának meg­alkotója veszélyeztetve látta egész konstrukcióját. Külpoli­tikai koncepciójának tengelyé­ben kezdettől a területi reví­zió állt. Ezért orientálódott az olaosz fasizmusra és a német nacionalizmusra, amelyek ki­kezdték az első világháború utáni európai elrendeződést. Hitler hatalomra jutása után azonban Bethlen ráeszmélt, hogy a náci nagyhatalmi poli­tikának magyar vonatkozás­ban csak mellékes mozzanata, átmeneti taktikája bizonyos revíziós, területi igények rész­leges támogatása. Valójában ez a politika stratégiailag létében fenyegette a megmaradt, tria­noni Magyarországot is. A Magyar Nemzet Lapkiadó Kft. hivatalosan jegyzett alap­tőkéje tízezer pengő volt. Na­pilap megindításához azonban ennek sokszorosa kellett. Bankhitel és bankgarancia, a nyomdaszámla, a papír, a szerkesztőség és a beharango­zás, terjesztés költségeinek fe­dezésére. Ennek eredetére cél­zott a Wiener Neueste Nach­richten előzetes információja és a Magyar Nemzetet pályá­ján végigkísérte a gyanúsítás, hogy gazdája a Grosz és a Tébe. Még jóhiszemű, a lappal rokonszenvező megfigyelők is készpénznek vették olykor ezt a demagógiát. A hazugság leg­­tapadósabb válfaja a féligaz­ság. Közismert tény ugyanis, hogy a tőkés társadalomban a polgári sajtót a nagytőke fi­nanszírozza. Közvetlenül vagy különböző intézmények, ese­tenként állami szervek közbe­iktatásával. A gyáripar, a fi­nánctőke és kisebb részben a nagybirtokos arisztokrácia anyagi támogatása biztosította az egész magyar polgári sajtó létét a szélsőjobboldali fasisz­tától a baloldali polgári ellen­zéki orgánumokig. Tehát kö­zöttük a Magyar Nemzetét is. Annak sugalmazása azonban, mintha a Grosz és a Tébe támogatása a Magyar Nemzet egyedi jellemzője, kiváltsága, vagy egyenesen monopóliuma lenne, célzatos porhintés volt. Később, 1940 februárjában bi­zonyos Kovách Andor a Turul Szövetség lapjában, a Magyar Életben (Kovách Andor: Levél a ..Német­­Rovat” szerkesztőjé­hez. Magyar Élet, 1940. 2. sz.l. annak az állításának alátá­masztására, hogy „a lapot nagy részben zsidó pénzen, zsidó érdekek védelmében alapították”, megkockáztatta azt a kacsát is, hogy „a lap egyik főcenzora, Fenyő Miksa, a Gyász Maxija, az ő kézjegye nélkül jelentősebb cikk ki nem szedhető”. A légből kapott, hangzatos valótlanságot nagy garral kapta fel az Új Magyar­ság februári 8-i száma. Amikor azonban a Magyar Nemzet már vasárnapi válaszában kö­zönséges rágalomnak bélye­gezte ezt a nevetséges állítást, és gyanúsítása bizonyítására szólította fel a szélsőjobboldali propagandát, a válasz­a mély­séges hallgatás volt. Ilyenfajta ellenőrzést termé­szetesen senki sem gyakorolt és nem is gyakorolhatott Pe­thő Sándor lapja fölött. Ugyan­akkor tény, hogy a Magyar Nemzet alapításában és finan­szírozásában valóban kezde­ményező szerepet vállalt a magyarországi gyáriparnak és banktőkének az a szektora, amelyet nemcsak érdekeiben, de létében is fenyegetett a né­met terjeszkedés veszélye, az ország önállóságának megsem­misítése. Az objektív valóság eltorzítása viszont annak a szélsőjobboldali propagandá­nak volt tudatos, elterelő ma­nővere, amely anyagi tartalé­kai javát valóban nem a ma­gyar tőkés köröktől, hanem német, vagy azokkal összefo­nódott erőforrásokból merítet­te. Pethő Sándornak 1940 nya­rán, kétévi működése után be­következett kényszerű távozá­sa után a lap szerkesztését He­gedűs Gyula vette át. Ettől kezdve fokozatosan növekedett Szekfű Gyula szellemi irányí­tásának jelentősége. Erre a szerepre predesztinálta szemé­lyisége, és a Bethlen és köré­hez, valamint a hivatalos kor­mánykörökhöz fűződő kapcso­latai. A lényegében kettős irá­nyítás azonban a mindennapi gyakorlatban ellentéteket szült. Ezek kiéleződése oda vezetett, hogy 194­3. május 20-án Hege­dűs Gyula távozott a felelős szerkesztői állásból, és helyét Barankovics István, a Kis Új­ság addigi szerkesztője vette át, és vele együtt ment el a Magyar Nemzettől egy időre Karragi György, Lendvai Ist­ván és Kunszery Gyula. Megmaradt a lap törzsgár­dája — belső és külső munka­társak egyaránt — és termé­szetesen nem változott a Ma­gyar Nemzet politikai iránya sem. Egy szerkesztőségi cikk hangsúlyozta is, hogy a lap nem szakadt ketté, és felso­rolta huszonegy belső munka­társ nevét, közöttük Arató An­­talt, Balla Ödönt, Bártfay Er­zsébetet, Bisztray Kálmánt, Drippey Kiss Gyulát, Frey Andrást, Geleji Dezsőt, Gogo­­lák Lajost, Horváth Zoltánt, Izsáky Margitot, Magyar Im­rét, Mikszáth Antalt, Papp Antalt, Szabó Istvánt, Szabó Zoltánt, Szilágyi Istvánt, Tom­­bor Jenőt, Várkonyi Tituszt, Vécsey Leót, Wesselényi Mik­lóst. Az állandó külső munka­társírók között megemlíti Al­­mássy Józsefet, Andorka Ru­dolfot, Bajcsy-Zsilinszky End­rét, Bernát Aurélt, Bóka Lász­lót, Devecseri Gábort, Fodor Józsefet, Galamb Sándort, Bar­h­áti Huszár Aladárt, Kovács Imrét, Krenner Miklóst ,Spec­­tatort. Szekfü Gyulát, Szent­­kuthy Miklóst, Tildy Zoltánt és másokat. Bemutatkozó cik­kében A magunk útján cím alatt május 23-án. Baranko­vics István hangsúlyozta, hogy Pethő Sándor szellemében kí­ván­ja szerkeszteni a lapot, amely ,,a szabad, független magyarok szócsöve” marad, ígéretét a lap maradéktalanul beváltotta. A Magyar Nemzetet sokfajta hatás érte. A már említett konzervatív és tőkés befolyás mellett itt kerestek és találtak fórumra németellenes fajvé­dők, progresszív katolikusok, polgári humanisták, népi írók, a Nyugat köréhez tartozók, ha­ladó hazafias értelmiségiek, később szociáldemokraták. Markos György személyében volt a szerkesztőségnek kom­munista munkatársa is. Gyűj­­tőhelye volt a lap a német­­ellenes szellemi ellenállás min­den színárnyalatának. Szélső­ségesen ellentétes állásponto­kat hozott közös nevezőre az­­ország függetlenségének neve. Ma már méltatásának tűnik az a gyalázkodásnak szánt de­­nunciálás, amely az Új Ma­gyarság 1940. július 19-i szá­mában jelent meg. A szélső­­jobboldali napilap leközölte a Turul Szövetségnek a Magyar Nemzet betiltását követelő röpiratát, amely többek kö­zött ilyen kitételeket tagal­­mazott: ,,A zsidó sajtó romjai felett egy minden eddiginél hatalmasabb és rafináltabb sajtókolosszus támadt: a Ma­gyar Nemzet. . . Ez a lap rövid néhány hónap alatt és soha nem látott fejlett technikával „keresztény” és „törzsökös magyar” álcázásban terjesz­­tett­e Chorin—Éber—Kornfeld— Vida—Aschner, s a vénhedt Habsburg-kripta kísérteteinek szellemét.. . Itt húzódik meg sokszor a fehér-sárga keresz­ténység színeiben az orvul ma is dolgozó szabadkőműves hu­manizmus”. A betiltás konkrét indoklására a röpirat azzal vádolja a Magyar Nemzetet, hogy „a lap szolgálója minden ellenséges irányzatnak... A­ lakáslegitimizmustól a Conti utcai szocializmusig”, hogy ..aggódással kísérte a nyugati front sorsát” és „féktelen né­met- és olaszgyűlöletével igye­­kezett meghamisítani tízmillió magyar véleményét!” Vásárhelyi Miklós Fejezetek a Magyar Nemzet múltjából Válságos esztendők &JT 3 itt a gabi ! ŐSZI-TÉLI SZÁMA! Gabi shop az Úttörő Áruházban Új iskolaköpenyekkel és táskákkal a sulira várva Gabi fejek — praktikus frizurák A fonalkosár tippjei kézimunkázóknak és a legfiatalabbaknak: finom falatok. Ruhaszerviz, g­yerm­ekszoba A GABI LEGÚJABB SZÁMÁBAN! Magyar Nemzet 7 Megjelent a 32 oldal Ára: 1,60 Ft A tartalomból — Vita a tv-reklám helyzetéről — Milyen termékek nyertek díjat a Szegedi Ipari Vásáron? — Lakástextil-és lakásberendezési tanácsadó — A mezőgazdasági szövetkezeteknek kisgépajánlatok — Rejtvények pályázatok

Next