Magyar Nemzet, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-01 / 126. szám

Péntek, 197­9. június 1.» A Biztonsági Tanács meghosszabbította a Golán-fennsíkon állomásozó ENSZ-erők mandátumát A külpolitikai helyzet OLASZORSZÁGBAN ma befejeződik a választási kampány, a szavazók június 3-án és 4-én járulnak az urnákhoz. A pol­gári párto­k általában a kommunisták meggyengítését tartották legfontosabb céljuknak. Az OKP ebben a légkörben arra töre­kedett, hogy megőrizze szavazótömegeit. Közben a keresztény­demokraták és a szocialisták fel akarják újítani az évekkel ezelőtt elhalt középbal koalíciót. Megjósolni persze szinte lehe­tetlen, hogy a rendkívüli választásokon melyik párt milyen eredményeket könyvelhet el, nem tudni azt sem, miként hatott a szavazókra az ismét felerősödött terrorizmus. Berlinguer, az OKP főtitkára a minap egy választási beszédében mindazon­által azt fejtegette, hogy hamis a dolgoknak az a beállítása,­­ miszerint a szavazások semmin sem módosítanak. A keresz­ténydemokraták esetleges megerősödése, a régi módszerekhez való viszonyulása nem vezethetné ki Olaszországot jelenlegi politikai válságából. Ha azonban a kommunisták nyernének szavazatokat, akkor továbbra is kormányzási tényezőiként kel­lene számolni velük. Az elmúlt évtizedekhez hasonlóan sajátságos a szocialisták álláspontja, akik minduntalan abban reménykednek, hogy föl­zárkózhatnak a két nagy párt mögé, de gyakorlatilag állan­dóan szűkül a szavazótáboruk. Kérdés, hogy Craxi főtitkár bejelentése a középbal formula felújításáról hogyan befolyá­solja majd a szocialistákkal rokonszenvezőket, nem bátortala­­nítja-e el őket a pártvezetőség fordulata, s megértik-e a né­hány hónappal ezelőtt a kereszténydemokratákhoz való köze­ledést elutasító magatartásnak az ismételt megváltozását. A szocialisták ingadozása persze jellemző az olasz politikai életre. Változatlan azonban, hogy a két nagy párt köré csopor­tosulnak a fő erők. E már-már „kétpártivá” alakuló rendszer most is az ilyen jellegű polarizálódást sugallja a júniusi vá­lasztásokra, s voltaképpen csak ebben az összefüggésben ért­hető meg a szocialisták fordulatokban bővelkedő pályafutása is; hol az egyik, hol a másik áramlat mellé próbálnak a poli­tikai konjunktúrát figyelembe véve hozzácsapódni. Tavaly ősszel az MSZP berkeiben még azért vádolták a kommunistá­kat, mert a közös program alapján, s tegyük hozzá, kormány­zási felelősségük tudatában együttműködtek a keresztény­demokratákkal. A szocialisták akkoriban „­balról” igyekeztek támadni az OKP-t, s azzal érveltek, hogy a kommunisták szavazó rétege éppen a DC-vel­­kötött politikai megállapodás miatt csökkenni fog. S bár elképzelhető, ebben van némi igaz­­sá­g, mégis furcsa, hogy önmagukra nézve ezt a megállapítást nem tekintik érvényesnek. Vasárnap és hétfőn fontos kérdé­sekre kap választ Olaszország: arra, hogy miként alakultak­ a belső erőviszonyok Itáliában, a Moro-gyilkosság, a sorozatos terrorcselekmények után, de egy olyan időszakban, amely­re nem tagadható gazdasági eredményeket is hozott. Az NSZK csak jövőre választ, és már a szavazásokra gondol. Ennek jegyében tette meg a közelmúltban javaslatát Strauss, a CSU vezére, bejelentve, hogy indulna a kancellári hi­va­tal megszerzéséért megvívandó csatában. A CDU mintegy válaszként gyakorlatilag visszaléptette Kohlt és Albrechtet jelöli majd. Bonni hírek szerint most megmerevedtek a fron­tok, s mindkét uniópárt a maga jelöltjét tartja egyedül meg­felelőnek. Libanon a N­T előtt New Yorkból jelenti az ADN. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán további hat hónappal meghosszabbította a Golán-fennsíkon, a Szíria és Izrael közötti ütközőövezetben állomásozó ENSZ-békefenn­­tartó és megfigyelő erők man­dátumát. A tanács elfogadta továbbá Waldheim ENSZ-főtitkár je­lentését, amely többek között megállapítja, hogy a Golan­­fennsíkon tapasztalható nyu­galom ellenére a közel-keleti helyzet egésze változatlanul veszéllyel terhes. A testület ugyanaznap Li­banon ügyében is összeült, hogy a közel-keleti ország ké­résére kötetlen formában megvitassa a Libanon­ elleni fokozódó izraeli támadások kérdését is. Mint az AFP jelenti, Jasz­­szer Arafát, a PFSZ vezetője Bejrútban fogadta azt az ENSZ-bizottságot, amely az izraeli megszállás alatt álló területek helyzetét vizsgálja. A palesztin vezetők bemutat­ták a bizottságnak azokat a bizonyítékokat, amelyek az izraeli fegyveres erőknek li­banoni falvak és a palesztin menekülttáborok elleni barbár támadásait tanúsítják. A vi­lágszervezet képviselői talál­koztak a libanoni hatóságok képviselőivel is, majd tovább­­utaztak Egyiptomba. Jeruzsálemi hírek szerint a „palesztin önkormányzaról” fo­lyó egyiptomi—izraeli tárgya­lások következő fordulója jú­nius 10-én és 11-én lesz az egyiptomi Alexandriában. Az eredeti időpont június 6. és 7. lett volna. Mint a UPI jelenti: Ezer Weizman izraeli hadügymi­niszter csütörtökön figyelmez­tette az arab országokat: ne számítsanak arra, hogy Izrael a Sínai-félsziget kiürített ré­széhez hasonlóan visszaszol­gáltatja az összes megszállt területet, a Jordán-folyó nyu­gati partját, a Gáza-övezetet és a Golan-fennsíkot. A miniszter értésre adta, hogy Izrael nem változtat a megszállt területeken jogtala­nul létesített településekkel kapcsolatos politikáján sem. Hírügynökségi tudósítások szerint az amerikai képviselő­ház szerdán elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely az egyiptomi—izraeli különbéke­­szerződés anyagi feltételeinek biztosítására összesen 4,8 mil­liárd dollárt irányoz elő a két közel-keleti ország számá­ra. De a négy szocialista ország tavaly júniusi, számos kompro­misszumos elemet magában foglaló javaslatával. Tehát a NATO-országok a szocialista országoktól várják a követke­ző lépés megtételét. A szocialista országok szó­vivője a sajtótájékoztatón azonban rámutatott arra, hogy a NATO-országok csupán né­hány elemét kommentálták eddig az említett szocialista javaslatnak, és ez nem tekint­hető sem hivatalos válasznak, sem pedig kézzelfogható ellen­javaslatnak. Ezér­t elvárják a NATO tagországaitól, hogy vá­laszoljanak hivatalos formá­ban a szocialista javaslat min­den lényeges elemére, vagy terjesszenek elő konkrét el­lenjavaslatot. Plenáris ülés a haderőcsökkentési tárgyalásokon Bécsből jelenti az MTI. Csü­törtökön megtartották Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 205. plenáris ülését. A tanácskozá­son felszólalt Edwin Bolland nagykövet, Nagy-Britannia küldöttségének vezetője. A brit delegátus beszédében azt bizonygatta, hogy a NA­­TO-országok már véleményez­ték a négy szocialista ország tavaly június 8-án beterjesz­tett javaslatának legfontosabb kérd­éseit, s ezenkívül 1978.de­­cem­berében módosították ko­rábbi álláspontjukat. Mint­ a csütörtöki ülést követő sajtó­tájékoztatón utaltak rá, a nyugati országok tavaly az év végén ígéretet tettek arra hogy a NATO nyugat-európai tagországai és Kanada a ter­vezett megállapodás második szakaszában jelentősen csök­kentik közép-európai fegyve­res erőik létszámát. A javas­lat újszerűsége itt csupán a „jelentős” szóban van, mivel ez jelenti­­a módosítást korábbi álláspontjukhoz képest. A változtatást a nyugati orszá­gok igyekeznek olyan nagy- m­ei­­­n­­­őségűn­ek feltünt­etn­i, mintha az egyenlő értékű len­ Magyar Nemzet Munkatársunk hágai telexjelentése A NATO-értekület támogatja a SALT egyezményt Hága, május 31. „Rendkívül elégedett vagyok azzal, hogy a NATO-szövetsé­­gesek teljes támogatásukról biztosították a szovjet—ameri­kai SALT-szerződést. Többen is hangot adtak annak a véle­ményüknek, hogy a szenátusi ratifikálás meghiúsulásának katasztrofális politikai hatása lenne” — állapította meg csü­törtök délután Cyrus Vance amerikai külügyminiszter a Hága menti Leeuwenhorst konferencia központban, az at­lanti tanácsülés befejezése után tartott sajtóértekezletén. A NATO-tanácskozás záróköz­leménye hangsúlyozza, a nyu­gati külügyminiszterek „üd­­vözlik” a SALT—2 szerződést, mint amely „fontos hozzájáru­lás a kelet—nyugati kapcsola­tok és a biztonság fejlesztésé­hez”. A kommüniké kifejezi egyúttal a nyugat-európai tag­országok kívánságát, hogy ér­dekeiket közvetlenül is figye­lembe vegyék a következő SALT-forduló során. Ennek megfelelő formáját kell meg­találni — mondta zárósajtóér­tekezletén Linus NATO-főtit­­kár, s közvetlenül utána Vance közölte, hogy Washington „fo­gékony” bármi javaslatra. A külügyminiszter érthetően elé­gedett volt, hiszen két héttel a bécsi csúcstalálkozó — és persze a szenátusi kötélhúzás — előtt a Carter-kormány na­­gyon fontosnak tartotta a NATO-partnerek egyértelmű támogatásának megszerzését. Más kérdés, hogy a záróköz­lemény ezúttal is „egyrészt­­másrészt" alapon fogalmaz, talán még inkább, mint bár­­melyik korábbi NATO-kom­­m­iniké. Egy — szokatlan — külön záradék megfogalmazá­sa szerint a „szovjet, kihívás” so­ után „kombinálva kell töre­kedni az, em­fejlesztés és fegy­­verkorlátozás” feladatának tel­­­iocításére, mindenesetre a XTATO-modernizálás, és azon belül az itomerő-fejlesztés ügyében illetékes speciália osonovX vállvevegetést kanott mimi­málóért a külümmnintertéri tanácstól. A záróközi«mór»v — e mearoenimnivós tr "'1­­­11 bősz­sas. zárt ajtók mögötti vita nyomán — „figyelemmel” fo­gadta a szocialista országok legutóbbi kezdeményezéseit a kelet—nyugati kapcsolatok ja­vítására, noha a NATO to­vábbra is „nyugtalan” a Var­sói Szerződés katonai erejének növekedése miatt. A kommü­niké szükségesnek vélte visz­­szatérni a Varsói Szerződés külügyminisztereinek májusi budapesti javaslataira a biza­lomfokozó intézkedések szapo­rításáról, bár az atlanti ta­nács rögvest e tekintetben is magáénak tulajdonította az eredeti kezdeményező szere­pet. A NATO-értekezlet minden­esetre nagy figyelmet fordí­tott a jövő évi madridi Euró­­pa-találkozó előkészítésére (Luns szerint atlanti részről ez akár miniszteri szintű is lehet), hangsúlyozván, hogy az európai biztonsági értekezlet képviselte folyamat „az eny­hülés központi eleme”. Obligát módon „óva intve” a nyugat­berlini helyzet „megbolygatá­­sától”, a NATO-értekezlet fenntartotta az ismert nyugati álláspontot a bécsi haderő­csökkentési tárgyalásokkal kapcsolatban, méghozzá a szo­cialista országoktól várva a „ választ” az atlanti javasla­tokra, megfeledkezve ekként a Varsói Szerződés tavaly június óta válasz nélkül hagyott kez­deményezései­ről. Ha viszont „első lépésként” szovjet—ame­rikai csapatcsökkentést meg­­egy­vén­ születne Bécsben, azt a NATO mint ,,fontos é­s prak­tikus” lépést üdvözölné. A kelet—nyugati viszonyra összpontosító NATO-kommü­­niké nagy feltűnést keltő cik­kelye a Közel-Keletről szólván — az atlanti szövetség törté­netében először — mondja ki, hogy a térség tartós békéje megköveteli valamennyi érde­kelt fél, így a palesztin nép képviselőinek részvételét is a tárgyalásokon, és, hogy figye­lembe kell venni „a palesztin nép törvényes jogait”. Vance ugyan hangoztatta, hogy Wa­shington álláspontja e kérdés­ben mit sem változott, de nyomatékkal állapította meg: „Harminc év óta először szembe kell néznünk a palesz­tin kérdéssel.” Értesülések sze­rint a francia külügyminiszter akadályozta meg, hogy a NA­­TO-kommüniké ..Carter, Begin és Szadat erőfeszítéseinek” méltatásán túlmenően konkré­tan is dicsérje az egyiptomi— izraeli különbékét. Avar János A nyugati hatalmak a világszervezet keretében próbálják megoldani a nam­íbiai kérdést New Yorkból jelenti az AFP. Az öt nyugati hatalom folytatja erőfeszítéseit, hogy az ENSZ keretében találjon békés megoldást Namíbia problémáira — mondta szer­dán Andrew Young, az Egye­sült Államok állandó képvi­selője a világszervezet köz­gyűlésének vitájában. Meg­győződését fejezte ki, hogy a namíbiai függetlenség megte­remtésére a legjobb módszer még mindig az úgynevezett „nyugati terv”, noha a Na­míbiát törvénytelenül meg­szálló Dél-Afrika még azt sem hajlandó elfogadni. Young beszámolt arról, hogy az öt nyugati ország képvi­selői kapcsolatba léptek né­hány, Namíbiában működő politikai csoportosulással. E csoportok vezetői a dél-afrikai állítást cáfolva közölték, hogy nincs kifogásuk a Délnyugat­afrikai Népi Szervezet (SWA­­PO) katonáinak namíbiai je­lenléte ellen, ha létrejön a tűzszünet. Az amerikai nagy­követ ennek ellenére a dél­­afrikai kormány mellett bírál­ta a SWAPO-t is, méghozzá éppen azért, mert tagjai Na­míbiában szeretnének lenni a rendezéshez vezető tűzszünet után. Andrew Young szerint azonban a SWAPO vezetői „egyoldalú tűzszünetre” gon­dolnak. Csökkent a feszültség az iráni Khuzesztán tartományban Teheránról jelenti az AP. A délnyugat-iráni Khorrams­­hahr városában csütörtökön reggel már csak elszórtan vol­tak hallhatók lövöldözések. Csökkent a feszültség Abadan városában is, ahol a világ leg­nagyobb olajfinomítója van. A portugál kommunisták kongresszusa Lisszabonból jelenti az MTI. Csütörtökön délelőtt a Lissza­bon vörösövezetéhez tartozó Barreiro iparváros Quimigal államosított vegyi­ gyárának sportcsarnokában megkezdő­dött a Portugál Kommunista Párt IX. kongresszusa. A ta­nácskozást Octavio Pato, a KB titkára, a Politikai Bizott­ság tagja nyitotta meg. A PKP kongresszusán jelen van az MSZMP küldöttsége is, Fock Jenőnek, a párt Politikai Bi­zottsága tagjának vezetésével. Az Octavio Pato elnökleté­vel tartott első plenáris ülé­sen hangzott el a Központi Bizottság beszámolója, ame­lyet Alvaro Cunhal, a párt főtitkára ismertetett. Cunhal a többi között­ em­lékeztetett rá, hogy az 1976-os általános választások eredmé­nyeként a PKP és a szocialis­ta párt együttesen többséget alkotott a parlamentben, ám a szocialisták ténylegesen jobb­ra nyitottak. Noha a PKP mindig is szorgalmazta velük a párbeszédet, mindeddig a szocialisták — a komimal­is­tákkal kötött néhány részle­ges parlamenti megállapodás­tól eltekintve — a jobboldal­lal szövetkeztek. Végső fokon ez vezetett el a mind jobbol­dalibb kormányok, legutóbb a Mota Pinto-kormány megala­kulásához. kormányfő Mauritániában A Polisario folytatja a harcot Nyugati hírügynökségek je­lentették, hogy az egykori Spanyol-Srahara függetlensé­géért harcoló Polisario Front képviselője csütörtökön Génf­ben a Mauritániával egy éve hallgatólagosan fennálló tűz­szünet beszüntetését helyezte kilátásba. Hakim Ibrahim, a front külügyi szóvivője kije­lentette, hogy a Polisario „ez­után minden lehetséges esz­közt felhasznál” Nyugat-Sza­­hara felszabadítására. A beje­lentésről azzal egy időben tu­dósítottak a hírügynökségek, hogy a szaharai problémában közvetlenül érdekelt Mauritá­niában Mohamed Khouna Ould Haidala alezredest ne­vezték ki miniszterelnöknek a hét elején életét vesztett Rousseff helyére. Hakim Ibrahim, aki egyben, a Szaharai­­Arab Demokrati­kus Köztársaság­­külügymi­nisztere is, a front döntését azzal indokolta, hogy Mauri­tánia megszegte a térség hely­­­­zetének békés rendezésére tett ígéretét, nevezetesen: az egy hónappal ezelőtt Tri­poliban megkezdődött tárgyalások má­jus 26-ra kitűzött második szakaszára a mauritániai kül­dött nem érkezett meg. „Ezt a Polisario szándékosnak te­kinti — mondta a szóvivő —, és úgy véli, hogy Mauritánia visszatért az elmúlt évek po­litikájához, következésképpen, folytatni fogjuk harcunkat.” Az első határozatok az INA­CTAD-tanácskozáson Manilai hírek szerint az UNCTAD 5. ülésszakának a plenáris ülésein jóváhagyták az első — kevésbé vitás kér­désekben hozott — határoza­tokat. Az első határozat az ipar fejlesztésével összefüggésben támogatja azt a követelést, hogy a nemzetközi szabadalmi jog és a védjegyek szabályo­zásának küszöbön, álló újra­fogalmazásánál vegyék figye­lembe a fejlődő országok ér­dekeit. A második határozat a technológia átadásának kér­déseivel foglalkozik. A har­madik határozat a kereske­delmi korlátozásokkal kapcso­latos. Ebben az UNCTAD töb­bek között olyan mintatör­vény kidolgozását javasolja, amely lehetővé tenné a fej­lődő országoknak, hogy sike­resen szembehelyezkedjenek a tőkés világgazdaságon belül velük szemben jelentkező kü­lönféle hátrányos megkülön­böztetésekkel. A külpolitika hírei­ re (Tripoli, Tanjug) Tito ju­goszláv államfő csütörtökön Algériából háromnapos hiva­talos baráti látogatásra Líbiá­ba érkezett.­­ (Addisz Abeba, TASZSZ) Mengisztu­­ Halié Mariam, az etiópia ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke, csütörtökön fogadta Karl Heinz Hoffmant, az S NDK nemzetvédelmi miniszterét.­­Õ (Bonn, DPA) Az NSZK parlamentje, a Bundestag csü­törtökön a keresztényszociális Richard Stücklent, az egyik eddigi alelnököt választotta elnökké. Ezzel első alkalom­mal került CSU-politikus a Bundestag élére. Õ (Salisbury, Reuter) A Sithole­ vezette Zimbabwe Af­rikai Nemzeti Unió (ZANU) tizenegy tagját letartóztatták az utóbbi két napban. Ezt a frakció egyik képviselője je­lentette be csütörtökön. Sitho­­le — hatalmi féltékenységből — röviddel a ..szavazás” után bejelentette: bojkottálja az új ,,kormányt” és ellenzékbe vo­nul a parlamentben.­­ (Ottawa, DPA) Trudeau, Kanada távozó miniszterelnö­ke szerdán hivatalosan be­nyújtotta lemondását a brit korona képviselőjének, Ed­­ward Schreyer főkormányzó­nak, aki később fogadta Jo­­seph Clarkot, a Haladó Kon­zervatív Párt vezetőjét és hi­vatalosan megbízta az új kor­mány megalakításával.­­ (Berlin, ADN) Az NDK külügyminisztériuma csütör­tökön közölte: mindmáig nin­csenek biztos adatok arról, hogy mi lett Gottfried Lessing ugandai NDK-nagykövet és felesége, valamint Lothar Hentschel nagykövetségi má­sodtitkár és felesége sorsa, akik április 10-én eltűntek. Az ugandai hatóságokkal közösen­­ végzett kutatómunka alapján azonban valószínűnek látszik, hogy az ugandai harcok csúcs­pontjának idején mind a né­gyen tragikus körülm­ű­vek között életüket vesztettek. A kutatómunkát folytatják. ­ Az AFP francia hírügynökség beszámolója szerint az olajban gazdag Khuzasztan tartomány önkormányzatát követelő arab fegyveresekkel szemben ele­gendő volt az iszlám gárdis­ták fellépése, a hadsereg egy­ségeinek bevetésére nem volt szükség. A Reuter szerint csütörtö­kön­ folytatódtak a harcok a­­khuzesztáni Khorramshahr városában a fellázadt ara­b fegyveresek és a kormányt tá­mogató erők között. A város­ban változatlanul rendkívüli állapot van érvényben. Az összetűzéseknek hivatalos ada­tok szerint eddig 21, helyi diplomáciai körök szerint vi­szont száz halálos áldozata van. Az egymással szembenálló erők a város különböző ré­szeit tartják ellenőrzésük alatt: az arab nemzetiségű fegyveresek a Karún folyó nyugati partját és a város egyes északi negyedeit szállták meg. A kulcsfontosságú pon­tokat a kormányhű erők tart­ják kezükben. Iszlám Köztársaság néven új napilap jelent meg szerdán a teheráni utcákon. Az azonos nevű párt orgánumaként alapí­tott újság első vezércikke kö­zölte, hogy a lap hivatásának tekinti az iszlám ideológia vé­delmét. Mint a DPA jelenti, Kho­­sneini ajatollah iráni vallási és forradalmi vezető ismét bírál­­­ta a helyi sajtót és a nyugati eszméknek hódoló iráni értel­miségieket. Az Ajandegan te­heráni napilap csütörtöki szá­ma idézi Khomeinit, aki szer­dán Qirtnban egy elé járuló csoport előtt kijelentette: az íróeszközök átvették a bajo­­nettek szerepét, lövések helyett most újságcikkekkel támad­nak az iszlámra. A síita méltóság nehézségeit okozásával vádolta meg a Nyugat által befolyásolt értel­miségieket és a „szabadságra áhí­tozókat”. Szerinte ezek „nem tudják, mi is valójában a szabadság". Kifejezte remé­nyét, hogy az iráni nép és az úgynevezett szabadságot kere­sők egy nap felébrednek és felhagynak nyugatias mivol­tukkal.

Next