Magyar Nemzet, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-26 / 47. szám
Kedd, 1980. február 26. Ami a tévéműsorból kimaradt Kérdések a nehéziparról A televízió „Megkérdezzük a minisztert” című sorozatának legutóbbi adásában a nehézipar vezetője és az ágazat szakemberei kaptak kérdéseket. Nem is keveset: több mint hatszázat rögzítettek a magnetofonok. A kérdezők egy része az adásban, a többiek pedig levélben kaptak választ. Néhány közérdeklődésre számot tartó kérdésre — szokásunkhoz híven — lapunk is kitér. Olyanokra, amelyeket többen is megfogalmaztak, s olyanokra, melyek megoldásra váró, országos gondok. Gyógyszer Az egyik legnagyobb kérdéskör a gyógyszeripar tevékenységét érintette. Sokan érdeklődtek hiányzó, a forgalomban jelenleg nem kapható gyógyszerek iránt. A Magyar Gyógyszeripari Egyesülés válaszából idézünk: A lakosság gyógyszerigénye évek óta jelentős mértékben emelkedik, 1975 és 1976 között csaknem 28 százalékkal, az azt követő években 14—15 százalékkal. A GYÓGYÉRT tájékoztató igénybejelentése szerint 1980-ban több mint 4,2 milliárd forint értékű gyógyszerre lesz szükség. Tavaly az iparág elmaradása 104 millió forint volt, ami önmagában nagy szám, de az értékesített 3937 millió forinthoz képest kevés. A hazai gyógyszeripar a KGST-kooperációban gyártott és a hazai forgalmazásért felelős készítményeket is figyelembe véve, az igények 82 százalékát elégíti ki. Ezen felül a szükséges gyógyszereket külföldről szerezzük be, és az elmúlt esztendő folyamán a gyógyszergyárakat kedvezőtlenül érintette az akadozó import alapanyag- és kiszerelőanyag-ellátás. Fenti okok miatt több hónapig hiányzott mintegy huszonöt készítmény. Majdnem mindegyik hiány az importtal függ össze. Telefonérdeklődésünkre a Gyógyszeripari Egyesülés vezetője elmondta, hogy az importszállításokkal kapcsolatos gondok csak néhány hónapig tartottak, így a továbbiakban olyan akadály már nem lesz, hogy nem tudjuk föladni a megrendeléseket. A hiánycikkeket sikerült minimálisra szorítani, de olyan gyógyszer nem hiányzik a gyógyszertárakból, amelynek valamilyen helyettesítője ne akadna. Hulladék Többen érdeklődtek a vegyipari hulladékok sorsáról is. Ezzel kapcsolatban a minisztérium az alábbiakat válaszolta a kérdezőknek: a vegyipari hulladékok környezetkímélő feldolgozása, újrahasznosítása vagy megsemmisítése nemcsak környezetvédelmi, hanem sok esetben gazdasági szempontból is rendkívül fontos. Az ezzel kapcsolatos feladatokat, teendőket jogi szabályozásunk vállalati hatáskörbe utalja. Ez azt jelenti, hogy a termelő vállalatoknak kell gondoskodniuk arról, hogy korszerű technológiák alkalmazásával a hulladékok keletkezését csökkentsék, a hasznosítható melléktermékeket és hulladékokat feldolgozzák. A megsemmisítés ugyancsak vállalati feladat. Az előírásokat a vállalatok általában betartják, de kétségtelen, hogy nem mindegyikük készült fel időben a rendelkezések maradéktalan teljesítésére. Ma is tapasztalható (ezt többen is szóvá tették) a szabálytalan, engedély nélküli hulladékégetés nyílt téren. Ezekben az esetekben a vétkeseket súlyosan bírságolják. A nehézipari tárca a vegyipari hulladékok feldolgozására, deponálására vagy elégetésére alkalmas technológiai és egyéb kutatásokat mintegy tíz éve támogatja. E kutatások eddigi eredményeként a vegyiparban több hulladékégető egység működik kísérleti jelleggel. Jelenleg folyamatban van Veszprém megyében egy korszerű hulladékégető-mű létesítése is az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal támogatásával. A gyógyszeripar hulladékégető üzemének beruházása pedig a VI. ötéves tervidőszakban épül meg. Még mindig a vegyiparnál maradva, a festékgyártással kapcsolatos kérdésekre adott válaszra térünk át. Ennek az iparágnak a helyzetét 1978 végén miniszteri értekezlet tekintette át, ahol döntés született a továbbfejlesztésről is. Festékiparunk két reprezentánsa, a Budalakk és a Tiszai Vegyi Kombinát minden erőfeszítést megtesz, hogy a festékellátásban ne legyen hiány. A gyárak fejlesztése azonban nem tudott lépést tartani a lakosság növekvő igényeivel, ezért a különbséget behozatallal — elsősorban szocialista importból — kellett biztosítani. A másik fő gond, hogy megnövekedett a kereslet a fél- és egykilós dobozú festékek iránt, ezt viszont a gyárak csomagolóanyag- és kiszerelő-kapacitás hiányában nem tudják biztosítani. Az ellátási nehézségeket tavaly tovább fokozták az import anyagellátásnál mutatkozó problémák. Az olajárak emelkedése természetesen kihatással volt a festékek árára is. Az importtevékenység akadozott, az alapanyagok nem érkeztek meg a kellő időben, s ez is növelte az ellátási zavarokat. A vállalatok ezért közös programot dolgoztak ki, melynek végrehajtása most van folyamatban. Ennek kapcsán megosztják termelési profiljukat, s ezáltal bővíthető lesz a festékellátás. Folytatják a műszaki fejlesztést is, növelik a kiszerelő kapacitást, és saját erőből javítottak a festékek csomagolóeszközeinek az ellátásán is. A lakosság további igényeit államközi szerződések alapján a minisztérium importból kívánja fedezni. A festékipari vállalatok elsőrendű feladata a lakosság ellátása, azonban szűkös anyagi lehetőségük egynaponta egymillió liter tej kerül feldolgozásra a Budapesti Tejipari Vállalatnál. Hatvanféle termék készül ebből a sok tejből, amit 4200 árusítóhelyre kell elszállítani. Nem kis feladatot jelent ez, ám a technika is segíti a dolgozókat: a magyar élelmiszeripar egyetlen önálló vállalati számítógépközpontja például a kőbányai vállalatnál működik. A számítógép jóvoltából ma bátrabban tervezhet a vállalat s egyenletesebbé tehette a boltok áruellátását is. — Mennyiben segíti elő a számítógép a gazdaságosabb munkát, a takarékosságot? — Hatmillió forintot, kilencven ember munkájának megtakarítását eredményezi évente, és három és fél millió forintos fuvarköltségtől mentesülünk. Megszűntek az ürlejáratok, ezt a fogalmat töröltük a szótárból. Amíg bérmunkában vettük igénybe a számítógépi segítséget, évi 16 millió forintba került a vállalatnak. Igaz, hogy a számítógépegység telepítése épülettel, klímaközponttal együtt 62 millió forintot emésztett fel, de ez négy éven belül megtérül. Gilincsek Jenő gazdasági igazgató véleménye ez, akinek több mint négy évtizede valóban második otthonává vált ez az üzem, ahova süvölvény korában került. Király Géza üzemgazdasági főosztályvezetőt és Garai Pétert, a szervezési és programozási osztály vezetőjét hívta adjutásként maga mellé, akik kiegészítik információit. Elmondják például: az említett kilencven dolgozót most más munkaterületen tudják felhasználni. Ők korábban a szállítólevelek, a számlák, az értékesítési elemzések készítésével, kitöltésével foglalkoztak, amely tevékenységek a gépi adatfeldolgozás jóvoltából feleslegessé váltak. -r- Milyen új termékekkel jelentkeztek a piacon? Király Géza főosztályvezető veszi át a szót. — Elöljáróban talán anynyit, hogy amit az ország tejipara gyárt, azzal mi látjuk előre nem engedhet meg nagyobb méretű termelésbővítést Mindenesetre elmondható — ha kisebb-nagyobb akadályokkal is — növekszik a hazai gyártású festékek menynyisége. Energia Az energiatakarékossággal kapcsolatos számtalan kérdés és javaslat közül egyet ragadtunk ki, s ezt azért is, mert összefüggései nemcsak a Nehézipari Minisztérium hatáskörén belüli gondokra mutatnak rá. A nyílászáró szerkezetekről van szó, magyarul az ajtókról, ablakokról. Mind többször halljuk, hogy különféle házilagos megoldásokkal szigeteljük ablakainkat Ám igazuk van azoknak a véleményeknek, melyek azt mondják, hogy a toldozás-foltozás helyett eleve jó ablakokat kellene gyártani. Híre ment, hogy műanyagból is készül már ilyen. Az új termékről is érdeklődtek a televízió nézői. A Nehézipari Minisztérium ezeknek a szerkezeteknek a gyártásához gondoskodik az anyagról. Vásároltak licencet a szükséges profilok gyártásához is. Az alkalmazás, bevezetés az Építési és Városfejlesztési Minisztérium feladata, s a közelmúltban az ÉVM illetékese úgy nyilatkozott, hogy a műanyag ajtók, ablakok hőszigetelő tulajdonsága jó, minthogy azonban lényegesen drágábbak a hagyományos faszerkezeteknél, bevezetésük csak fokozatosan valósítható meg. Intézkednek tehát a hagyományos nyílászárók minőségének a javítására, ám a hagyományos és az új közötti választást a továbbiakban gazdasági megfontolások fogják meghatározni. K. G. el a boltokat, tehát nemcsak saját termékeinkkel jelentkezünk. Az utóbbi két évben részben licenc alapján, részben saját gyártmányfejlesztésünk révén hét különböző termékkel gazdagítottuk a váválasztékot, a vidéki tejipar pedig tizenkettővel. Ilyen például a teljesen baktériummentes, hőkezelt tartós tej, amelynek minősége eléri a világszínvonalat, hat hétig hűtés nélkül tárolható. A magas C-vitamin tartalmú citromos joghurt és a málnával ízesített, amelyek licenc alapján készülnek, azonos minőségű a nyugati cég által gyártottal, az időnkénti kontrollvizsgálatok eddig soha nem mutattak eltérést. Mindhárom termék igényesebb csomagolású, ami sajnos, befolyásolja az áraikat is. A gyermekek kedvencéből, az úgynevezett C- vitaminos Túró Rudiból, eddig „csak” naponta 80—100 ezer darabot tudnak kiszállítani, ami kevésnek bizonyult. A Szabolcs megyei Tejipari Vállalat mátészalkai üzeme most kétszeresére növelte a Túró Rudi termelését és így minden igénynek eleget tudunk a jövőben tenni. Úl a feketeribizlivel, őszibarackkal és megyével ízesített gyümölcsjoghurt, de a vajfogyasztás véleményünk szerint még mindig messze elmarad a kívánatostól: az évi fejadag, a csecsemőket is beleszámítva, mindössze 2,75 kilogramm! Elég hátul kullogunk ezzel a nemzetközi fogyasztási listán, pedig a vajnak a háztartásban való felhasználására széles lehetőség kínálkozik. Hamar népszerűek lettek a gyümölcsös túrókészítmények is. Kétezeregyszáz dolgozója van a vállalatnak. Dicséretükre legyen mondva, az elmúlt évben, létszámnövelés nélkül értek el, az előző évinél csaknem hetvenmillió forinttal nagyobb termelési értéket. Hatvankét szocialista brigád 1200 tagjának kongresszusi felajánlása sok millió forintot tesz ki, amely többletértéket és üzemszervezéssel, fokozottabb takarékossággal kívánják elérni. Fehér Rózsa Számítógép segíti a munkát Kiváló tejesek . Magyar Nemzet Nehéz évek után „ Nyílt vízen "a Magyar Hajó A hetvenes évek elején úgy látszott: „zátonyra fut” a Magyar Hajó- és Darugyár. Ma — a kézenfekvő, s a helyzetet jól jellemző képnél maradva — „nyílt vízen” halad. Igaz, háborgó tengeren, időnként viharoktól rázva, de már navigálni, kormányozni lehet. Évszámok, termelési adatok, árucikkek és piacok kerülnek szóba. Tények, felkiáltójelekkel, s gondok, bizonytalanságok sok kérdőjellel. Soós László gazdasági igazgató ma is összeráncolt homlokkal idézi 1973.-at, a mélypontot, amikor ez az óriásüzem 35 millió forint „nyereséget” könyvelt el úgy, hogy a másik oldalon vagy tízszer ennyi állami szubvenció szerepelt. Utólag tekintve furcsa paradoxon, hogy ez az üzem jó hét éve került a „gazdaságtalan”, „kevéssé hatékony”, „elavult termékszerkezetű” kategóriába — s ma éppen ennek köszönheti viszonylag stabil helyzetét. Akkoriban egyszerűen megállapították, hogy a Hajó ráfizetéses, valamit tenni kell. Szó esett szanálásról, megszüntetésről is, végül a vezetésben végrehajtott személycserék után terv készült a helyzet javítására. Azért nagyon tanulságos éppen ma a hét év előtt történetek felelevenítése, mert sok üzemünk, egész gazdaságunk olyan gondokkal küzd, amilyenekkel ez a gyár 1973- ban került szembe. Program a megmentésre A párhuzam szembeszökő. A nemzetközi piaci változások, a világgazdasági krízis hatásai most általában átértékelték hagyományos termékeinket. A Hajógyár produktumait a műszaki fejlődés, más objektív körülmények hét éve tették végleg versenyképtelenné a piacon. Nekik egyedileg kellett megoldást találni egy ilyen szituációban. A lépések lényegében azonosak voltak azzal, amit a mostani terv, az új szabályozórendszer valamennyi területen javasol, követel. Ebben az üzemben néhány alapvető gyártmányt csak veszteséggel lehetett készíteni, másokat egyszerűen nem lehetett már eladni. Tengeri hajóink egyre jobban lemaradtak a kor követelményeitől. Nem a gyár műszaki gárdájának, munkásainak hibájából. A tengermenti országok a hadiflotta építésénél, korszerűsítésénél szerzett természetesen állami pénzekből finanszírozott tapasztalatokat hasznosítják a polgári hajógyártásban. Ezzel nem lehetett lépést tartani Angyalföldről, egy gyár fejlesztési, kutatási lehetőségeivel. Váci üzemük, alumíniumból, főként motorkerékpár oldalkocsikat gyártott. Ezek iránt is egyre csökkent a kereslet, a gépkocsiipar fejlődése kiszorította az oldalkocsis motorkerékpárt. Ekkor készült program az üzem megmentésére, nyereségessé tételére. Megoldása a mai közgazdasági szóhasználattal: termékváltás az egész skálán. Kétségtelen, „fájdalmas” döntés volt a tengeri hajógyártás megszüntetése. A Hajógyár, amelynek a magyar ipartörténettel egyidős hagyományai vannak, nem gyárt többé „igazi”, nagy hajót! Képzeljük magunkat egy pillanatra azoknak a mérnököknek, hajóépítőknek helyébe, akik egy életen át ennek a gyártmánynak a szerelmesei voltak. De érzelgéssel nem lehet üzemet vezetni. Egy hajó elkészítéséhez szükséges anyagból, s normaórával két közepes méretű úszódarut lehet építeni. S ennek ára negyven százalékkal több, mint egy régi hajóé. A darugyár emellett portáldarukat is készít, s a rendelés függvényében a termelőkapacitás konvertálható. Ma a Magyar Hajó- és Darugyár ezekből a termékekből nemzetközi szinten a világ legnagyobbjai közé tartozik. Az úszódaruk zömét szocialista piacon értékesítik, s igyekeznek évente egy-egy darabra dollárrendelést is megszerezni. Általában sikerül. Azt tudva, hogy a tőkés országok piacain évente 8—10 úszódaru kel el, nem lebecsülendő teljesítmény ez se. S egy ilyen szerkezet háromnégymillió dollárt ér! Tavaly, amikor nem volt ilyen üzletkötés, soron kívül sikerült eladni 21 kikötői portáldarut. Daru, kazán, konténer... A másik — ma már döntő — profil az alacsony hőértékű szeneket jól hasznosító kazánok gyártása. A világon mindenütt megkezdték a helyi forrásokra, szénkészletekre épülő erőművek építését. Az első erőpróba a Gyöngyösi Erőmű kazánjainak elkészítése volt. Ezek mind egyedi nagyberendezések. A nyugatnémet EVT licencét vették meg, s tervezőkapacitását veszik igénybe a kazángyártásban. Az EVT-nek nagy gyakorlata, s fejlesztőintézete van, viszonylag kis termelő üzemmel. Az exportnál ahány kötés, annyi variáció. Görögországba 900 tonna/órás kazánokat szállítanak, konzorciumban a nyugatnémet EVT-vel, valamint a szovjet Energomasexporttal. Ezt az üzletet az EVT hozta, a Hajógyár beszállít. Törökországban a magyar cég nyert piacot 480 tonna/ órás kazánok szállítására. Ebben az üzletkötésben a Hajógyár a fővállalkozó, a nyugatnémetek viszont segédkeztek a pályázat kidolgozásánál. A kazángyártás fejlesztésére 1976—77-ben vették fel a hitelt az ismeretes exportbővítő „45 milliárdos” keretből. 1978-ban 3,5 millió dollár értékben exportáltak — tavaly 22 millió dollárt vettek be kazánért. A váci üzem áttért a konténerek gyártására. Széles a széria a „normál” zárt típustól a felül nyitott, ponyvával fedhető szállítóegységig. A magyar konténerek műszaki paraméterei pontosan megfelelnek a nemzetközi előírásoknak, kivitelük kifogástalan. Ennek megfelelően árban a nemzetközi piac élvonalában vannak. A pontos mérleg most készül. Az előzetes adatok szerint 1979 volt a Magyar Hajó legeredményesebb esztendeje. Tőkés eladásuk az előző év 23 millió dollárjáról 42 millióra nőtt, főként a kazánexport gyors felfutása miatt. Eredetileg 430 millió forintos nyereséget terveztek, most úgy látszik a végelszámolás közelíti majd az 500 milliót. Mit hoz 1980? Viszonylag tehát jó pozícióból, de sok gonddal és néhány bizonytalansági tényezővel készíthették el a hajógyáriak az idei terveiket. A fő vonalak világosak, néhány tennivaló előre látható, más kérdéseket menetközben kell majd rendezni, így például a nagy kazánok mind egyedi tervezésű darabok. A görög szállítás az idén befejeződik, a török rendelésen 1981—82-ig dolgoznak. Egy-egy berendezés nagy értéke miatt érzékenyen érintené a gyárat, ha ezeknek a szállításoknak sora megszakadna, vagy a rendelésállomány csökkenne. Nagyjából ugyanez mondható el a darukról. De az nagyon is befolyásolja a bevételt, a nyereséget, hogy milyen darutípusból készül több. A konténerüzletnek mindig is érzékeny pontja volt, hogy a tőkés rendelők nem Vácott, hanem valamelyik külföldi telepükön veszik át a terméket. Egy darab átlagos kiszállítási költsége háromszáz dollár. Eddig elbírta az áru a szállítási költséget, most viszont drágult a hengerelt áru — amiből a vázszerkezet épül —, s valamelyest „nyomottabb” a piac is: ezután nehezen viseli majd a magyar konténer ezt a háromszáz dollárt. Kézenfekvő lenne, hogy más magyar exportárukat az új konténerekben expediáljunk külföldre, s így megtakarítsuk az üres doboz szállítási költségeit. Évek óta felvetődött az ötlet, tárgyaltak is a Maspeddel, de nem sok sikerrel. A szállítmányozó cégnek eddig nem volt érdeke, hogy bonyolult egyeztetéssel, ütemezéssel, munkával összehangolja a váci konténerszállítást saját feladataival. A Magyar Hajó gazdasági vezetése most nemcsak egyszerűen felajánlja a konténert, hogy ingyen vihetik, hanem fizet is a Maspednek az így megtakarított szállítási költségből. Olyan üzlet ez így, amivel mindenki jól jár, s előnyösebb a népgazdaságnak is. A gazdasági vezetők számára még két „bizonytalansági tényezőt” tartogat az év. Az egyik a termelői árak mozgása, alakulása. Elvileg a gépipari gyártmányok árának valamelyest csökkenni kellene, a beszállítóktól érkezett előzetes közlések szerint viszont az általuk vásárolt termékek, kábelek, részegységek jelentősen drágulnak. A másik gond a várható nyereség és a béralakulás öszszefüggése. Január elején — hagyományosan — rendezték a normákat, s emelték a béreket. Most 4—4,5 százalékkal. A tavalyi 1,5—2 százalékos létszámcsökkenés kényszerű bérmegtakarítása automatikusan adott valamit a rendezéshez, de a többit a joggal várt nyereségemelkedés reményében adták ki. A nyereség tömege a fokozottabb központi elvonás miatt számszerűen természetesen csökken. Azt, hogy egy vállalat egészében eredményesebb volt-e a tavalyinál végül az dönti el, hogy a régi szabályozók szerint képzett 1979-es nyereséget milyen kulccsal számolják át az ideire. Ez a szorzó viszont még nem ismert Végső fokon kockázatos volt így a béremelés. Amire alapoznak: tervezett négymilliárd forintos termelésükből csaknem az egészre érvényes szerződéseik vannak. A nagyberendezések, daruk, kazánok elkeltek, a konténereket félháromnegyed év átfutással szokták rendelni; a váci gyár termékeit augusztusig eladták, nagyjából ezer konténerre kell vevőt találni a negyedik negyedévre. Változatlan feltételekkel számítva emelkedik a termelési érték is, a bevétel is: az új szabályozók átszámítási kulcsa nyilván kimutatja majd a növekedést, indokolja a béremeléseket is. S igazolja a törekvést: a hoszszú és mély válság után — termékszerkezetének átalakításával — magára talált és ma jó irányba „hajózik” nagy múltú gyárunk. Faludi András A MAGYAR NEMZŐ olvasószolgálatának (1074 Budapest, Dob u. 60.) fogadóórái: Jogi tanácsadás: Hétfőn 14—16 Szerdán 14—16 Pénteken 13—14.30 Építkezők tanácsadója: Minden hó első és utolsó péntekén 16—17.31 Közérdekű bejelentések: csütörtökön 15.30—17.30 7 ÉRTESÍTJÜK KEDVES VEVŐINKET, hogy a Budapest VI., Népköztársaság útja 2. sz. alatti író- és Számológép Szaküzletünk 1980. február 29-én bezár és elköltözik a Budapest II., Frankel Leó utca 9. szám alá, és egyesül a Szervezéstechnikai Szaküzletünkkel Az új IRODAGÉP- ÉS SZERVEZÉSTECHNIKAI ■ SZAKÜZLETÜNK Is 1980. március 5-től, mint a múltban is, megfelelő árukészlettel áll rendelkezésükre