Magyar Nemzet, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-26 / 47. szám

Kedd, 198­0. február 26. Ami a tévéműsorból kimaradt Kérdések a nehéziparról A televízió „Megkérdezzük a minisztert” című sorozatá­nak legutóbbi adásában a ne­hézipar vezetője és az ágazat szakemberei kaptak kérdése­ket. Nem is keveset: több mint hatszázat rögzítettek a magnetofonok. A kérdezők egy része az adásban, a töb­biek pedig levélben kaptak választ. Néhány közérdeklő­désre számot tartó kérdésre — szokásunkhoz híven — lapunk is kitér. Olyanokra, amelyeket többen is megfogalmaztak, s olyanokra, melyek megoldásra váró, országos gondok. Gyógyszer Az egyik legnagyobb kér­déskör a gyógyszeripar tevé­kenységét érintette. Sokan ér­deklődtek hiányzó, a forga­lomban jelenleg nem kapható gyógyszerek iránt. A Magyar Gyógyszeripari Egyesülés vá­laszából idézünk: A lakosság gyógyszerigénye évek óta jelentős mértékben emelkedik, 1975 és 1976 kö­zött csaknem 28 százalékkal, az azt követő években 14—15 százalékkal. A GYÓGYÉRT tájékoztató igénybejelentése szerint 1980-ban több mint 4,2 milliárd forint értékű gyógyszerre lesz szükség. Ta­valy az iparág elmaradása 104 millió forint volt, ami ön­magában nagy szám, de az ér­tékesített 3937 millió forint­hoz képest kevés. A hazai gyógyszeripar a KGST-koope­­rációban gyártott és a hazai forgalmazásért felelős készít­ményeket is figyelembe véve, az igények 82 százalékát elé­gíti ki. Ezen felül a szükséges gyógyszereket külföldről sze­rezzük be, és az elmúlt esz­tendő folyamán a gyógyszer­­gyárakat kedvezőtlenül érintet­te az akadozó import alap­anyag- és kiszerelőanyag-ellá­tás. Fenti okok miatt több hó­napig hiányzott mintegy hu­szonöt készítmény. Majdnem mindegyik hiány az importtal függ össze. Telefonérdeklődésünkre a Gyógyszeripari Egyesülés ve­zetője elmondta, hogy az im­­portszállítások­kal kapcsolatos gondok csak néhány hóna­pig tartottak, így a továbbiak­ban olyan akadály már nem lesz, hogy nem tudjuk fölad­ni a megrendeléseket. A hiánycikkeket sikerült mini­málisra szorítani, de olyan gyógyszer nem hiányzik a gyógyszertárakból, amelynek valamilyen helyettesítője ne akadna. Hulladék Többen érdeklődtek a vegy­ipari hulladékok sorsáról is. Ezzel kapcsolatban a miniszté­rium az alábbiakat válaszol­ta a kérdezőknek: a vegyipari hulladékok környezetkímélő feldolgozása, újrahasznosítása vagy megsemmisítése nemcsak környezetvédelmi, hanem sok esetben gazdasági szempont­ból is rendkívül fontos. Az ez­zel kapcsolatos feladatokat, teendőket jogi szabályozásunk vállalati hatáskörbe utalja. Ez azt jelenti, hogy a termelő vállalatoknak kell gondoskod­niuk arról, hogy korszerű technológiák alkalmazásával a hulladékok keletkezését csök­kentsék, a hasznosítható mel­léktermékeket és hulladékokat feldolgozzák. A megsemmisítés ugyancsak vállalati feladat. Az előírásokat a vállalatok általában betartják, de két­ségtelen, hogy nem mindegyi­kük készült fel időben a ren­delkezések maradéktalan tel­jesítésére. Ma is tapasztalha­tó (ezt többen is szóvá tet­ték) a szabálytalan, engedély nélküli hulladékégetés nyílt téren. Ezekben az esetekben a vétkeseket súlyosan bírsá­golják. A nehézipari tárca a vegy­ipari hulladékok feldolgozásá­ra, deponálására vagy elége­tésére alkalmas technológiai és egyéb kutatásokat mintegy tíz éve támogatja. E kutatá­sok eddigi eredményeként a vegyiparban több hulladék­égető egység működik kísér­leti jelleggel. Jelenleg folya­matban van Veszprém megyé­ben egy korszerű hulladékége­tő-mű létesítése is az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal támogatásával. A gyógyszeripar hulladékégető üzemének beruházása pedig a VI. ötéves tervidőszakban épül meg. Még mindig a vegyiparnál maradva, a festékgyártással kapcsolatos kérdésekre adott válaszra térünk át. Ennek az iparágnak a helyzetét 1978 végén miniszteri értekezlet te­kintette át, ahol döntés szü­letett a továbbfejlesztésről is. Festékiparunk két reprezen­tánsa, a Budalakk és a Tiszai Vegyi Kombinát minden erő­feszítést megtesz, hogy a fes­tékellátásban ne legyen hiány. A gyárak fejlesztése azonban nem tudott lépést tartani a lakosság növekvő igényeivel, ezért a különbséget behoza­tallal — elsősorban szocialis­ta importból — kellett bizto­sítani. A másik fő gond, hogy megnövekedett a kereslet a fél- és egykilós dobozú festé­kek iránt, ezt viszont a gyá­rak csomagolóanyag- és kisze­re­lő-kapacitás hiányában nem tudják biztosítani. Az ellátási nehézségeket ta­valy tovább fokozták az im­port anyagellátásnál mutat­kozó problémák. Az olajárak emelkedése természetesen ki­hatással volt a festékek árára is. Az importtevékenység aka­dozott, az alapanyagok nem érkeztek meg a kellő időben, s ez is növelte az ellátási za­varokat. A vállalatok ezért közös programot dolgoztak ki, melynek végrehajtása most van folyamatban. Ennek kap­csán megosztják termelési profiljukat, s ezáltal bővíthe­tő lesz a festékellátás. Foly­­tatják a műszaki fejlesztést is, növelik a kiszerelő kapacitást, és saját erőből javítottak a festékek csomagolóeszközei­nek az ellátásán is. A lakos­ság továb­bi igényeit államkö­zi szerződések alapján a mi­nisztérium importból kívánja fedezni. A festékipari vállala­tok elsőrendű feladata a la­kosság ellátása, azonban szű­kös anyagi lehetőségük egy­naponta egymillió liter tej kerül feldolgozásra a Buda­pesti Tejipari Vállalatnál. Hat­vanféle termék készül ebből a sok tejből, amit 4200 árusí­tóhelyre kell elszállítani. Nem kis feladatot jelent ez, ám a technika is segíti a dolgozó­kat: a magyar élelmiszeripar egyetlen önálló vállalati szá­mítógépközpontja például a kőbányai vállalatnál műkö­dik. A számítógép jóvoltából ma bátrabban tervezhet a vál­lalat s egyenletesebbé tehette a boltok áruellátását is. — Mennyiben segíti elő a számítógép a gazdaságosabb munkát, a takarékosságot? — Hatmillió forintot, ki­lencven ember munkájának megtakarítását eredményezi évente, és három és fél mil­lió forintos fuvarköltségtől mentesülünk. Megszűntek az ürlejáratok, ezt a fogalmat töröltük a szótárból. Amíg bérmunkában vettük igénybe a számítógépi segítséget, évi 16 millió forintba került a vállalatnak. Igaz, hogy a szá­mítógépegység telepítése épü­lettel, klímaközponttal együtt 62 millió forintot emésztett fel, de ez négy éven belül meg­térül. Gilincsek Jenő gazdasági igazgató véleménye ez, aki­nek több mint négy évtizede valóban második otthonává vált ez az üzem, ahova sü­­völvény korában került. Ki­rály Géza üzemgazdasági fő­osztályvezetőt és Garai Pétert, a szervezési és programozási osztály vezetőjét hívta adju­­tásként maga mellé, akik ki­egészítik információit. El­mondják például: az említett kilencven dolgozót most más munkaterületen tudják fel­használni. Ők korábban a szál­lítólevelek, a számlák, az ér­tékesítési elemzések készíté­sével, kitöltésével foglalkoz­tak, amely tevékenységek a gépi adatfeldolgozás jóvoltából feleslegessé váltak. -r- Milyen új termékekkel jelentkeztek a piacon? Király Géza főosztályvezető veszi át a szót. — Elöljáróban talán any­­nyit, hogy amit az ország tej­ipara gyárt, azzal mi látjuk előre nem engedhet meg na­gyobb méretű termelésbőví­tést Mindenesetre elmondha­tó — ha kisebb-nagyobb aka­dályokkal is — növekszik a hazai gyártású festékek meny­­nyisége. Energia Az energiatakarékossággal kapcsolatos számtalan kérdés és javaslat közül egyet ra­gadtunk ki, s ezt azért is, mert összefüggései nemcsak a Nehézipari Minisztérium hatás­körén belüli gondokra mutat­nak rá. A nyílászáró szerke­zetekről van szó, magyarul az ajtókról, ablakokról. Mind többször halljuk, hogy külön­féle házilagos megoldásokkal szigeteljük ablakainkat Ám igazuk van azoknak a véle­ményeknek, melyek azt mond­ják, hogy a toldozás-foltozás helyett eleve jó ablakokat kel­lene gyártani. Híre ment, hogy műanyagból is készül már ilyen. Az új termékről is érdeklődtek a televízió nézői. A Nehézipari Minisztérium ezeknek a szerkezeteknek a gyártásához gondoskodik az anyagról. Vásároltak licencet a szükséges profilok gyártá­sához is. Az alkalmazás, be­vezetés az Építési és Város­fejlesztési Minisztérium fel­adata, s a közelmúltban az ÉVM illetékese úgy nyilatko­zott, hogy a műanyag ajtók, ablakok hőszigetelő tulajdon­sága jó, minthogy azonban lé­nyegesen drágábbak a hagyo­mányos faszerkezeteknél, be­vezetésük csak fokozatosan valósítható meg. Intézkednek tehát a hagyományos nyílás­zárók minőségének a javítá­sára, ám a hagyományos és az új közötti választást a to­vábbiakban gazdasági meg­fontolások fogják meghatá­rozni. K. G. el a boltokat, tehát nemcsak saját termékeinkkel jelentke­zünk. Az utóbbi két évben részben licenc alapján, rész­ben saját gyártmányfejleszté­sünk révén hét különböző ter­mékkel gazdagítottuk a vá­­választékot, a vidéki tejipar pedig tizenkettővel. Ilyen pél­dául a teljesen baktérium­­mentes, hőkezelt tartós tej, amelynek minősége eléri a vi­lágszínvonalat, hat hétig hű­tés nélkül tárolható. A ma­gas C-vitamin tartalmú citro­mos joghurt és a málnával ízesített, amelyek licenc alap­ján készülnek, azonos minő­ségű a nyugati cég által gyár­tottal, az időnkénti kontroll­­vizsgálatok­­ eddig soha nem mutattak eltérést. Mindhárom termék igényesebb csomagolá­sú, ami sajnos, befolyásolja az áraikat is. A gyermekek ked­vencéből, az úgynevezett C- vitaminos Túró Rudiból, eddig „csak” naponta 80—100 ezer darabot tudnak kiszállítani, ami kevésnek bizonyult. A Szabolcs megyei Tejipari Vál­lalat mátészalkai üzeme most kétszeresére növelte a Túró Rudi termelését és így minden igénynek eleget tudunk a jö­vőben tenni. Úl a feketeribiz­­livel, őszibarackkal és megy­­ével ízesített gyümölcsjoghurt, de a vajfogyasztás vélemé­nyünk szerint még mindig messze elmarad a kívánatos­tól: az évi fejadag, a csecse­mőket is beleszámítva, mind­össze 2,75 kilogramm! Elég hátul kullogunk ezzel a nem­zetközi fogyasztási listán, pe­dig a vajnak a háztartásban való felhasználására széles le­hetőség kínálkozik. Hamar népszerűek lettek a gyümöl­csös túrókészítmények is. Kétezeregyszáz dolgozója van a vállalatnak. Dicséretük­re legyen mondva, az elmúlt évben, létszámnövelés nélkül értek el, az előző évinél csak­nem hetvenmillió forinttal na­gyobb termelési értéket. Hat­vankét szocialista brigád 1200 tagjának kongresszusi felaján­lása sok millió forintot tesz ki, amely többletértéket és üzemszervezéssel, fokozottabb takarékossággal kívánják el­érni. Fehér Rózsa Számítógép segíti a munkát Kiváló tejesek . Magyar Nemzet Nehéz évek után „ Nyílt vízen "a Mag­yar Hajó A hetvenes évek elején úgy látszott: „zátonyra fut” a Ma­gyar Hajó- és Darugyár. Ma — a kézenfekvő, s a helyzetet jól jellemző képnél maradva — „nyílt vízen” halad. Igaz, háborgó tengeren, időnként viharoktól rázva, de már na­vigálni, kormányozni lehet. Évszámok, termelési adatok, árucikkek és piacok kerülnek szóba. Tények, felkiáltójelek­kel, s gondok, bizonytalansá­gok sok kérdőjellel. Soós László gazdasági igazgató ma is összeráncolt homlokkal idé­zi 1973.-at, a mélypontot, ami­kor ez az óriásüzem 35 mil­lió forint „nyereséget” köny­velt el úgy, hogy a másik ol­dalon vagy tízszer ennyi álla­mi szubvenció szerepelt. Utó­lag tekintve furcsa paradoxon, hogy ez az üzem jó hét éve került a „gazdaságtalan”, „ke­véssé hatékony”, „elavult ter­mékszerkezetű” kategóriába — s ma éppen ennek köszönheti viszonylag stabil helyzetét. Akkoriban egyszerűen megál­lapították, hogy a Hajó ráfi­zetéses, valamit tenni kell. Szó esett szanálásról, megszünte­tésről is, végül a vezetésben végrehajtott személycserék után terv készült a helyzet ja­vítására. Azért nagyon tanul­ságos éppen ma a hét év előtt történetek felelevenítése, mert sok üzemünk, egész gazdasá­gunk olyan gondokkal küzd, amilyenekkel ez a gyár 1973- ban került szembe. Program a megmentésre A párhuzam szembeszökő. A nemzetközi piaci változá­sok, a világgazdasági krízis hatásai most általában átérté­kelték hagyományos termé­keinket. A Hajógyár produk­tumait a műszaki fejlődés, más objektív körülmények hét éve tették végleg versenykép­telenné a piacon. Nekik egye­dileg kellett megoldást találni egy ilyen szituációban. A lé­pések lényegében azonosak voltak azzal, amit a mostani terv, az új szabályozórendszer valamennyi területen javasol, követel. Ebben az üzemben néhány alapvető gyártmányt csak veszteséggel lehetett készíteni, másokat egyszerűen nem lehe­tett már eladni. Tengeri ha­jóink egyre jobban lemarad­tak a kor követelményeitől. Nem a gyár műszaki gárdájá­nak, munkásainak hibájából. A tengermenti országok a ha­diflotta építésénél, korszerűsí­tésénél szerzett természetesen állami pénzekből finanszíro­zott tapasztalatokat haszno­sítják a polgári hajógyártás­ban. Ezzel nem lehetett lépést tartani Angyalföldről, egy gyár fejlesztési, kutatási lehetősé­geivel. Váci üzemük, alumí­niumból, főként motorkerék­pár oldalkocsikat gyártott. Ezek iránt is egyre csökkent a kereslet, a gépkocsiipar fej­lődése kiszorította az oldalko­csis motorkerékpárt. Ekkor készült program az üzem megmentésére, nyeresé­gessé tételére. Megoldása a mai közgazdasági szóhaszná­lattal: termékváltás az egész skálán. Kétségtelen, „fájdal­mas” döntés volt a tengeri ha­jógyártás megszüntetése. A Hajógyár, amelynek a magyar ipartörténettel egyidős hagyo­mányai vannak, nem gyárt többé „igazi”, nagy hajót! Képzeljük magunkat egy pil­lanatra azoknak a mérnökök­nek, hajóépítőknek helyébe, akik egy életen át ennek a gyártmánynak a szerelmesei voltak. De érzelgéssel nem le­het üzemet vezetni. Egy hajó elkészítéséhez szükséges anyagból, s norma­órával két közepes méretű úszódarut lehet építeni. S en­nek ára negyven százalékkal több, mint egy régi hajóé. A darugyár emellett portáldaru­kat is készít, s a rendelés függvényében a termelőkapa­citás konvertálható. Ma a Ma­gyar Hajó- és Darugyár ezek­ből a termékekből nemzetközi szinten a világ legnagyobbjai közé tartozik. Az úszódaruk zömét szocialista piacon érté­kesítik, s igyekeznek évente egy-egy darabra dollárrende­lést is megszerezni. Általában sikerül. Azt tudva, hogy a tő­kés országok piacain évente 8—10 úszódaru kel el, nem le­becsülendő teljesítmény ez se. S egy ilyen szerkezet három­négymillió dollárt ér! Tavaly, amikor nem volt ilyen üzlet­kötés, soron kívül sikerült el­adni 21 kikötői portáldarut. Daru, kazán, konténer... A másik — ma már döntő — profil az alacsony hőérté­­kű szeneket jól hasznosító ka­zánok gyártása. A világon min­denütt megkezdték a helyi forrásokra, szénkészletekre épülő erőművek építését. Az első erőpróba a Gyöngyösi Erőmű kazánjainak elkészíté­se volt. Ezek mind egyedi nagyberendezések. A nyugat­német EVT licencét vették meg, s tervezőkapacitását ve­szik igénybe a kazángyártás­ban. Az EVT-nek nagy gya­korlata, s fejlesztőintézete van, viszonylag kis termelő üzemmel. Az exportnál ahány kötés, annyi variáció. Görögország­ba 900 tonna/órás kazánokat szállítanak, konzorciumban a nyugatnémet EVT-vel, vala­mint a szovjet Energomas­­exporttal. Ezt az üzletet az EVT hozta, a Hajógyár beszál­lít. Törökországban a magyar cég nyert piacot 480 tonna/ órás kazánok szállítására. Eb­ben az üzletkötésben a Hajó­gyár a fővállalkozó, a nyu­gatnémetek viszont segéd­keztek a pályázat kidolgozásá­nál. A kazángyártás fejlesz­tésére 1976—77-ben vették fel a hitelt az ismeretes export­bővítő „45 milliárdos” keret­ből. 1978-ban 3,5 millió dollár értékben exportáltak — ta­valy 22 millió dollárt vettek be k­azánért. A váci üzem áttért a konté­nerek gyártására. Széles a szé­ria a „normál” zárt típustól a felül nyitott, ponyvával fedhe­tő szállítóegységig. A magyar konténerek műszaki paramé­terei pontosan megfelelnek a nemzetközi előírásoknak, kivi­telük kifogástalan. Ennek meg­felelően árban a nemzetközi piac élvonalában vannak. A pontos mérleg most ké­szül. Az előzetes adatok sze­rint 1979 volt a Magyar Hajó legeredményesebb esztendeje. Tőkés eladásuk az előző év 23 millió dollárjáról 42 millióra nőtt, főként a kazánexport gyors felfutása miatt. Erede­tileg 430 millió forintos nyere­séget terveztek, most úgy lát­szik a végelszámolás közelíti majd az 500 milliót. Mit hoz 1980? Viszonylag tehát jó pozíció­ból, de sok gonddal és néhány bizonytalansági tényezővel ké­szíthették el a hajógyáriak az idei terveiket. A fő vonalak világosak, néhány tennivaló előre látható, más kérdéseket menetközben kell majd ren­dezni, így például a nagy ka­zánok mind egyedi tervezésű darabok. A görög szállítás az idén befejeződik, a török ren­delésen 1981—82-ig dolgoznak. Egy-egy berendezés nagy ér­téke miatt érzékenyen érinte­né a gyárat, ha ezeknek a szállításoknak sora megsza­kadna, vagy a rendelésállo­mány csökkenne. Nagyjából ugyanez mond­ható el a darukról. De az na­gyon is befolyásolja a bevé­telt, a nyereséget, hogy mi­lyen darutípusból készül több. A konténerüzletnek mindig is érzékeny pontja volt, hogy a tőkés rendelők nem Vácott, hanem valamelyik külföldi te­lepükön veszik át a terméket. Egy darab átlagos kiszállítási költsége háromszáz dollár. Ed­dig elbírta az áru a szállítási költséget, most viszont drá­gult a hengerelt áru — amiből a vázszerkezet épül —, s va­lamelyest „nyomottabb” a piac is: ezután nehezen viseli majd a magyar konténer ezt a háromszáz dollárt. Kézen­fekvő lenne, hogy más magyar exportárukat az új konténe­rekben expediáljunk külföld­re, s így megtakarítsuk az üres doboz szállítási költsé­geit. Évek óta felvetődött az ötlet, tárgyaltak is a Mas­­peddel, de nem sok sikerrel. A szállítmányozó cégnek eddig nem volt érdeke, hogy bonyo­lult egyeztetéssel, ütemezéssel, munkával összehangolja a vá­ci konténerszállítást saját fel­adataival. A Magyar Hajó gazdasági vezetése most nem­csak egyszerűen felajánlja a konténert, hogy ingyen vihe­tik, hanem fizet is a Masped­­nek az így megtakarított szál­lítási költségből. Olyan üzlet ez így, amivel mindenki jól jár, s előnyösebb a népgazda­ságnak is. A gazdasági vezetők számá­ra még két „bizonytalansági tényezőt” tartogat az év. Az egyik a termelői árak mozgá­sa, alakulása. Elvileg a gép­ipari gyártmányok árának va­lamelyest csökkenni kellene, a beszállítóktól érkezett előzetes közlések szerint viszont az ál­taluk vásárolt termékek, ká­belek, részegységek jelentősen drágulnak. A másik gond a várható nyereség és a béralakulás ösz­­szefüggése. Január elején — hagyományosan — rendezték a normákat, s emelték a bére­ket. Most 4—4,5 százalékkal. A tavalyi 1,5—2 százalékos lét­számcsökkenés kényszerű bér­megtakarítása automatikusan adott valamit a rendezéshez, de a többit a joggal várt nye­reségemelkedés reményében adták ki. A nyereség tömege a fokozottabb központi elvonás miatt számszerűen természete­sen csökken. Azt, hogy egy vállalat egészében eredménye­sebb volt-e a tavalyinál végül az dönti el, hogy a régi sza­bályozók szerint képzett 1979-es nyereséget milyen kulccsal számolják át az idei­re. Ez a szorzó viszont még nem ismert Végső fokon kockázatos volt így a béremelés. Amire ala­poznak: tervezett négymilliárd forintos termelésükből csak­nem az egészre érvényes szer­ződéseik vannak. A nagybe­rendezések, daruk, kazánok elkeltek, a konténereket fél­háromnegyed év átfutással szokták rendelni; a váci gyár termékeit augusztusig elad­ták, nagyjából ezer konténer­re kell vevőt találni a negye­dik negyedévre. Változatlan feltételekkel számítva emel­kedik a termelési érték is, a bevétel is: az új szabályozók átszámítási kulcsa nyilván ki­mutatja majd a növekedést, indokolja a béremeléseket is. S igazolja a törekvést: a hosz­­szú és mély válság után — termékszerkezetének átalakí­tásával — magára talált és ma jó irányba „hajózik” nagy múltú gyárunk. Faludi András A MAGYAR NEMZŐ olvasószolgálatának (1074 Budapest, Dob u. 60.) fogadóórái: Jogi tanácsadás: Hétfőn 14—16 Szerdán 14—16 Pénteken 13—14.30 Építkezők tanácsadója: Minden hó első és utolsó péntekén 16—17.31­ Közérdekű bejelentések: csütörtökön 15.30—17.30 7 ÉRTESÍTJÜK KEDVES VEVŐINKET, hogy a Budapest VI., Népköztársaság útja 2. sz. alatti író- és Számológép Szaküzletünk 1980. február 29-én bezár és elköltözik a Budapest II., Frankel Leó utca 9. szám alá, és egyesül a Szervezéstechnikai Szaküzletünkkel Az új IRODAGÉP- ÉS SZERVEZÉSTECHNIKAI ■ SZAKÜZLETÜNK I­s 1980. március 5-től, mint a múltban is, megfelelő árukészlettel áll rendelkezésükre

Next