Magyar Nemzet, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-04 / 129. szám

Szerda, 1980. június 4. Fonal, bútor, játék Üzleti hírünk a világban Változnak az idők — hang­zik a latin mondás. S valóban, a világgazdaság eseményeit — ezen belül is például a piaci viszonyok alakulását — figyel­ve, jelentős fordulatnak lehe­tünk tanúi. Az értékesítés ne­hezebbé vált feltételei köze­pette a vevők piaca fokozato­san átalakul az eladók piacá­vá: mindenki azon igyekszik, hogy cikkeivel a lehető leg­magasabb árat érje el. Az árért folyó harcban részt vevők esélyei eltérők: például a könnyűiparnak számolnia kell azzal, hogy a divat szün­telen változásainak következ­tében mind élesebbé válik a verseny. Ilyenformán koránt­sem mindegy, miként alakul üzleti hírünk a világban. Noha a piaci siker az üzletfelek mindegyikénél másféle hátte­ret takar, hol a korszerűbb termékszerkezet kialakításá­val, hol pedig a takarékosabb anyag- és energiagazdálkodás­sal jutottak kedvezőbb árak­hoz. Mások a munka termelé­kenységének fokozásával ér­tek közelebb a világpiaci ár­szinthez, s megint másutt a jó piaci munka, a vállalkozó kedv volt — a világpiac árai­ban is — elismerten számot­tevő. Adminisztrátorok — gépek mellett A Pa­mut­fonóipari Vállalat állítja elő a magyar fonóipar termelésének 35 százalékát. — Az ötödik ötéves tervidő­szak első három esztendejében túlteljesítettük feladatainkat ■— mondja Krauth Pálné, a vállalat vezérigazgatója. — Tavaly is jól­­kezdtünk, de a létszámcsökkenést a munka hatékonyságának növelésével sem tudták ellensúlyozni. A vállalatvezetés — soron­­kívüli tanácskozáson — a brigádvezetőkhöz fordult, s a dolgozók többletvállalással igyekeztek a tervet teljesíteni. Adminisztrátorok, nyugdíja­sok, egykori fonónők álltak oda ismét hetekre, hónapokra az orsók mellé, mások túlórá­kat, plusz műszakot vállaltak. Mi több, a miskolci lányok ha­vonta százfős munkacsapatot toboroztak, s kisegítették a lő­rincieket és a kaposváriakat.­­ Előfordult, hogy az asz­­szonyok két ember helyett dolgoztak: 2300 orsóra ügyel­tek egyidejűen — mondja a vezérigazgatónő. — Gyáraink­ban — Újpesten, Pestlőrincen, Vácott, Kaposvárott, Miskol­con, Nagyatádon — megértet­ték, hogy a tét nem kevesebb, mint az üzleti nevünk a vi­lágban. Kanadától Nigériáig, mintegy ötven országgal van kapcsolatunk, s tavaly 11 mil­lió dollár értékben, csaknem kétezer tonna varrócérnát és hímzőfonalat szállítottunk a külföldi piacokra. Úgy tetszik, jelentős erőfe­szítések árán. Asszony legyen a talpán, aki megmarad a há­rom műszakos üzemben. A vállalat dolgozóinak három­negyed része nő, a fiatalok aránya 55 százalék. Igaz, ez utóbbi adat kissé megtévesztő: sokan alighogy megkóstolják a szakma nehézségeit, máris odébbálírják. De akik marad­nak, azok továbbra is vállal­ják a többletet. Ami pedig a jövőt illeti: tovább növelik a jól eladható fonalféleségek arányát, s csökkentik a költsé­geket. Most már a cím is köte­lezi őket: tavalyi munkájukkal megszakítás nélkül immár ötödször nyerték el a kiváló vállalat címet. Hazai ellátás és export Az elmúlt év fényes ered­ménnyel zárult a hazai bútor­ipar elsőszámú nagyvállalata, a BUBIV számára: 115 millió forinttal többet értékesítettek mint az előző évben, a terme­lési érték végösszege — 1,3 milliárd forint volt. — Ez a felfokozott dinami­ka részben a kereslet változá­sával függött össze — részletezi az eredményeket dr. Sípos Árpád, a Budapesti Bútoripari Vállalat vezérigazgató-helyet­tese.­­ Az utóbbi két évben ugyanis óriási mértékben megnövekedett a bútorok irán­ti hazai kereslet, amit csak az export terhére voltunk ké­pesek kielégíteni. Végül is mintegy 900 millió forint ér­tékű árut adtunk a belföldi forgalomnak, 90 millióval töb­bet, mint 1978-ban. Másrészt viszont — lévén, hogy­ a hazai bútorgyártásnak a világpiacon ma még nem eléggé megala­pozott az üzleti híre — ügyel­nünk kellett az export alakulá­sára. A Szovjetunió és Cseh­szlovákia részére egy-egy szál­loda teljes berendezését ké­szítettük el: a sajátos bér­mun­ka eredménye csaknem 120 millió forint. A vállalati mérlegbeszámo­lóban ez áll: a termelékenység az elmúlt öt évben 50 száza­lékkal emelkedett, s ennek egyharmadát a tavalyi évben érték el. A fejlődés kulcs­szava: termékváltás.­­ Tíz éve kezdtünk a ter­mékszerkezet korszerűsítésé­be: egy-egy évben a gyártmá­nyok 20 százalékát cseréltük ki. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy öt év alatt a vál­lalat teljes profilja átalakul, hiszen egyes bútorfajták — főként azok, amelyek gazda­ságosan gyárthatók, jól elad­hatók és keresettek a vevők körében — évekig a termék­listán maradnak. Számos intézkedést tettek, amely a gazdaságosabb anyag- és energia-felhasználást szol­gálja. Átdolgozták bizonyos nyersanyagok és alkatrészek fogyasztási normáit. Nagyará­nyú tipizálást hajtottak vég­re: az alkatrészféleségek szá­mának csökkentésével tervez­hetőbbé vált a munka, gazda­ságosabbá az anyagfelhaszná­lás. — És a minőség? — A közelmúltban megálla­podást kötöttünk a BÚTOR­ÉRT kereskedelmi vállalattal: a jövőben közös érdekünk lesz a bútorok minőségének meg­óvása. A szakszerű csomago­lás, szállítás és tárolás révén el kell érnünk, hogy a vevők kifogása a lehető legkevesebb legyen. Úgy ítéljük meg, hogy sokféle, a mai lakások mé­reteihez, formáihoz jobban al­kalmazkodó bútorra van szük­ség. Ezt szeretnénk erőnkhöz mérten a lehető legjobban szolgálni. Rugalmasság A játék olyan cikk, amin nem illik meggazdagodni — mondja Vajna Győzőné, a CSILLAG Fatömegcikk- és Játékkészítő Szövetkezet fő­könyvelője. — így a szövetke­zet által készített egyéb ter­mékek — például a konyhai kisbútorok — gyártását kellett olyan mértékben gazdaságos­sá tennünk, hogy pótolja a já­tékkészítés ráfizetéseit. A százfős szövetkezet az el­múlt évben 20 millió forintos termelési értéket ért el, ebből mintegy 7 millió forint értékű áru — elsősorban Angliába — dollárelszámolású exportra ke­rült. — Az idén ünnepeljük meg­alakulásunk 30. évfordulóját. Korábban nem voltak kiemel­kedő eredményeink, A most elnyert kiváló szövetkezet cím tulajdonképpen e három évti­zedes munka folyamatos fej­lődésének elismerése.­­ A XII. kongresszus tiszte­letére meghirdetett munka­ver­senyben vállalták, hogy nye­reségtervüket csakúgy, mint az exportban tervezett kötelezett­ségeiket — 10 százalékkal túl­teljesítik. A számok tanúsága szerint sikerült. — Ez egyrészt annak kö­szönhető, hogy dolgozóink mindent elkövettek a tervek teljesítéséért. Ehhez nagyon sok segítséget kaptunk a KON­­SUMEX Külkereskedelmi Vál­lalattól: körültekintő piacku­tatással segítettek, hogy szö­vetkezetünk a lehető legjobb értékesítési feltételekhez ju­tott. Megtörtént például, hogy amíg a külföldi partner a ke­reskedelem szakembereivel tárgyalt az irodában, elmond­ta, milyen speciális igényei vannak — azalatt a mi fa­megmunkáló mestereink elké­szítették a kívánt játék minta­­példányát. Kis üzemegység va­gyunk, rugalmasan gondolko­dunk és dolgozunk, a legap­róbb megrendelést is szívesen vesszük. Miként a példákból is kide­rül, számos útja van a nemzet­közi piacon kivívott pozíció, a jó üzleti hírnév megszerzésé­nek és megtartásának. A pa­­mutosok helytállása, a bútor­gyáriak vállalkozó kedve — a hazai érdekek és az export egyeztetése — ugyanúgy esz­köze lehet a korszerű, eredmé­nyes gazdálkodásnak, mint például a játékkészítő szövet­kezet rugalmassága. Molnár J. Gábor VÁRJA ÖNT A PEGAZUS TOURS! Lovaglás. — Aktív pihenés. — Romantika. Lovaglással egybekötött üdülés a Pegazus Tours fogadóiban: Sarlópusztán (Tatárszentgyörgytől 6 km), Lajosmizsén, Ágasegyházán, Bugacon (a csárda mellett), Tiszaugon, Dömsödön, Katalinpusztán. Elhelyezés kétágyas, hideg-meleg vizes szobákban, vagy hangulatos, komfortos faházakban, félpanzióval, napi 190 Ft/fő. Lovaglás 60 Ft/óra. Lovagolni nem kívánók részére lovasfogat áll rendelkezésre Felvilágosítás és jelentkezés a Budapest iroddájában, V., Károlyi Mihály u. 5 (udvarban). Telefon: 171—552, 171—562. Jelöltjeink közösen többre megyünk A Pest megyei 26-os számú választókörzet jelölő gyűlésén aligha kellett a résztvevőknek bemutatni a képviselőjelöltet Dunakeszi város és Fót nagy­község választópolgárai ugyan­is jól ismerik a népfront je­löltjét, Mondok Pált, a megyei tanács elnökét, hiszen hiva­talból is jó néhányszor talál­koztak már, így aztán ismerő­sei voltak az örömök és gon­dok, melyeknek jó része a me­gye sajátosságaiból adódik. És mivel mind Dunakeszi, mind pedig Fót Budapest köz­vetlen agglomerációs övezeté­hez tartozik, a munkaképes lakosság jelentős hányada a fővárosi üzemekben dolgozik. Nem meglepő tehát, hogy a jelölő gyűlésen legtöbben a vasúti közlekedés hiányossá­gait tették szóvá. Néhányan úgy fogalmaztak, a vonatok érkezése és indulása soha nem adott még ennyi bosszúságra okot, mint mostanában.­­ Azt mindannyian jól tudjuk, nem könnyű a menet­rendet úgy összeállítani, hogy az mindenki igényeinek egy­formán megfeleljen. Ennek el­lenére törekednünk kell arra, hogy a mindennapos utazás minél kevesebb fáradsággal járjon és a jelenleginél kultu­ráltabb legyen. A jelölő gyű­lésen többen szóvá tették a ke­reskedelmi ellátás terén je­lentkező gondokat. Az ellátás javítása is fontos feladat, mert a fővárosban dolgozók igé­nyeit már az is befolyásolja, hogy mit látnak a munkahe­lyükhöz közel eső boltok pult­jain. A választókörzet lakói­nak e gondjain sokat enyhít majd a nemsokára megnyíló áruház és szolgáltatóház, ami már régi és jogos igénye a két település lakosságának. A ma gondjaiban a holna­pok tennivalói fogalmazódnak meg. A feladatoknak pedig nem vagyunk szűkében. Vajon mit tart ezek közül legfonto­sabbnak a képviselőjelölt? — Úgy vélem, az elkövetke­zendő időszak egyik legfonto­sabb feladata, hogy megőriz­zük az elmúlt évek dinamikus fejlődésének ütemét. Erre ép­pen a főváros tehermentesíté­se érdekében van nagy szük­ség és csak így érhetjük el, hogy az elővárosok betöltsék mind jelentősebb szerepüket. Ezért dolgozunk mi is, még­pedig közösen. Mert azt ma már szerencsére mindenki tudja, hogy közös erővel több­re megyünk. Példázzák ezt a számok és azok az esetek, ami­kor a társadalmi összefogás nyomán számos új létesít­ménnyel gazdagodtunk. Éppen a jelölő gyűlés nap­ján adtak át Fóton egy társadalmi mun­kában épült százötven gyerek elhelyezésére alkalmas óvo­dát. Megyei vezetőként és képviselőjelölti mivoltomban is úgy látom, hogy ez különö­sen azért jelentős, mert a kö­zösségi munkából a bejárók és a helyben dolgozók egyaránt kivették a részüket. Tisztem­nél fogva sok gyűlésen részt vettem már, a jelölő­­gyűlés azonban még számomra is tartogatott meglepetést. Mert a jelenlevők nem csupán a gondokat és kívánalmaikat so­rolták fel, hanem az eddigi kö­zös munka eredményeit és a gondok megoldásának módját is. Az pedig külön öröm szá­momra hogy a felszólalók is látják, még nem használtuk ki a közös munkában rejlő lehetőségeket. Ez a biztosíté­ka a jövőbeni fejlődésnek, és még valami, az egyre erőseb­ben érződő, egészséges lokál­patriotizmus. Azért tartom ezt fontosnak, mert a megye , és a választókörzet lakóinak jelentős része az ország más vidékéről költözött hozzánk. Jobbítási szándékuk és a la­kóhely formálásra irányuló igényük pedig azt tükrözi, hogy otthonra találtak nálunk. És ez olyan hatalmas erő, amire a jövőben is lehet és kell építenünk. (cs. n. 1.) A MAGYAR NEMZET olvasószolgálatának (1074 Budapest, Dob u. 60.) fogadóórái: Jogi tanácsadás: Hétfőn 14—16 Szerdán 14—16 Pénteken 13—14.30 Építkezők tanácsadója: Minden hó első és utolsó péntekén 16—17.30 csütörtökön 15.30—17.30 Közérdekű bejelentések: 7 Már az idén elkezdi a népszámlálási sorozat megjelentetését a Statisztikai Kiadó A statisztika a közgazdaság fegyvertárából bevonult min­dennapi életünk, argumentu­mai közé. A számszerű adatok minden leírásnál többet árul­nak el dolgainkról. Így aztán érthető, hogy a statisztikai adatokat tartalmazó, mind na­gyobb számban megjelenő és egyre esztétikusabb kivitelű kiadványok iránt állandóan növekszik a kereslet. A Köz­ponti Statisztikai Hivatal szer­kesztésében, a Statisztikai Ki­adó Vállalat gondozásában megjelenő könyvek legtöbbike nemcsak szakmai, hanem kö­zönségsikerre is számíthat. Er­ről a megnövekedett érdeklő­désről, a kiadó elmúlt eszten­dei eredményeiről és idei ter­veiről beszélgettünk Kecskés Józseffel, az SKV igazgatójá­val és Tasnádi Andrással, a kiadói és terjesztési osztály vezetőjével. — Tavaly volt vállalatunk huszonöt esztendős — kezdi a beszélgetést Kecskés József —, és úgy vélem, hogy ez a két és fél évtizedes út nagy fejlő­dést hozott életünkben, mun­kánkban. Hosszú éveken ke­resztül csupán betű- és szám­halmazok voltak a kiadvá­nyaink, az esztétikus külsővel nem sokat törődtünk. De ide­jében ráébredtünk: bármeny­nyire beszédesek is az ada­taink, könyveinket föl kell öltöztetnünk. Korszerű nyom­datechnikai eljárásokat hono­sítottunk meg saját nyomda­üzemünkben, és talán szerény­telenség nélkül idézhetem má­sok megállapítását: sikerült a hazai statisztikai könyvkiadást európai színvonalra emelnünk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy számos külföldi, köztük ENSZ-megbízást kap­tunk az utóbbi években. S a fejlődési folyamat egyik fon­tos tényezője volt az is, hogy három esztendeje végre saját, újonnan fölépült székházunk­­ba költözhettünk, Aquincum­ban. Épületünk földszintjén kis házimúzeumot rendeztünk be, ahol bemutatjuk az építés közben napvilágra bukkant ókori emlékeket. S ha már a múlt kerül szóba a beszélgetés elején, folytas­suk is a — valamivel köze­lebbi — múlttal, a tavalyi esztendő eredményeivel. A Statisztikai Kiadó Vállalat természetesen 1979-ben is foly­tatta a kiemelt kiadványok megjelentetését. Ebbe a sorba tartozik A Szovjetunió nép­gazdaságának 60­­éve. A Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsához tartozó tagországok népgazdasága 1979, a 30 éves a KGST, valamint a Nemzet­közi Gyermekév 1979. A kiadó legsikeresebb köte­tei közé tartoznak a hagyo­mányos évkönyvek: a Statisz­tikai, a Külkereskedelmi sta­tisztikai, az Iparstatisztikai, a Belkereskedelmi, a Számítás­­technikai statisztikai, a Köz­lekedési és hírközlési, a De­mográfiai, a Területi statisz­tikai évkönyv. Budapest sta­tisztikai évkönyve, az 1977. évi Statisztikai évkönyv an­gol—orosz kétnyelvű kiadása, továbbá a megyei évkönyvso­rozat. Hasonlóan nagy érdek­lődést váltanak ki a zsebköny­vek is: a Magyar statisztikai, az Ipari, a Beruházási, építő­ipari, lakásépítési, a Mező­gazdasági statisztikai zseb­könyv és Budapest statisztikai zsebkönyve. A Magyar statisz­tikai zsebkönyv egyébként a magyaron kívül angolul, né­metül és oroszul is megjelent. A különböző­­ kohászati és gépipari, építőanyagipari, vegy­ipari, könnyűipari, beruházá­si, mezőgazdasági — adattárak mellett említésre méltó két ENSZ-tanulmány kiadása is: az Energiagazdálkodás és ha­tékonyság, valamint A világ­­gazdaság jövője címűeké (ez utóbbi változatlan utánnyo­más). Az időszaki közlemé­nyeken, a demográfiai kiad­ványokon, a segédleteken kí­vül — a többi szakkiadón túl — a Statisztikai Kiadó Válla­lat feladatai közé tartozik a számítástechnikai szakkönyvek megjelentetése is. A számítás­technika-sorozat kilencedik kötete, L­ohonyai Miklós Az adatátvitel vezérlése táv­adatfeldolgozó rendszerekben. Adatátvitel kapcsolaton című munkája mellett szintúgy ta­valy jelent meg A korszerű in­formatika könyvtárának ugyan­csak a kilencedik kötete: Si­mon Nóra és Alain Minc könyve, A számítógépesített társadalom, amely a francia köztársasági elnök számára készült rendkívül izgalmas je­lentést tartalmazza. Az ESZR módszertani útmutatók har­madik kötete Bidó Zsuzsanna, Hoffmann Andrea, Kertész Jánosné, Nyíri Géza és Turny Zoltánné közös munkája, a Számítógépes információs rend­szerek tervezése és dokumen­tálása (ARDOSZ 79). És még két tavalyi számítástechnikai kiadvány: J. V. Alfercivától, G. N. Lihacsovától és V. V. Surakovtól A számítógép soft­ware megközelítésben, vala­mint egy nemzetközi szerzői munkaközösség írása, az Adatrendszerek fejlesztésének módszertana. Az SKV gondozásában az elmúlt esztendőben is megje­lentek a szokásos folyóiratok: a Statisztikai Havi Közlemé­nyek, a Statisztikai Szemle, az Ipari és Építőipari Statisztikai Értesítő, a Területi Statisztika, a Demográfia, az Információ- Elektronika és a Számítástech­nika. Az idei év legfontosabb fel­adatait meghatározzák belpoli­tikai eseményeink, amelyek a tizenkettedik pártkongresszus­tól felszabadulásunk harminc­­ötödik évfordulóján és a vá­lasztásokon keresztül egészen a szakszervezetek és a Haza­fias Népfront közelgő tanács­kozásáig ívelnek. A Magyar­­ország társadalma és gazda­sága 1945—1980 című színes, grafikonokkal illusztrált, rep­rezentatív kivitelű adatgyűjte­mény már az olvasók kezébe került. Ugyancsak megjelent már a Magyar statisztikai zseb­könyv idei kötete, ezúttal „rekord” — negyvenkétezres — példányszámban. Érdekesség­ként említésre méltó, hogy a könyv mindössze két hónap alatt készült el, a kézirat nyomdába adásától a­­ ki­nyomtatásig csupán ennyi időre volt szükség és ez a korábban említett korszerű nyomdatechnikát dicséri. Az idén is napvilágot látnak a hagyományos év- és zseb­könyvek. A Mai Magyarország című gazdaságpolitikai kézi­könyv ezüst borítója nemcsak hazánkban közismert: a ma­gyaron kívül angolul, oroszul, németül, franciául és spanyo­lul az idén is megjelenik, elő­reláthatóan az év második fe­lében. A könyv történelmi, földrajzi és államigazgatási, valamint gazdaságpolitikai le­írását, elemzését idegenfor­galmi címtár egészíti ki. A Statisztikai Kiadó Válla­lat 1980. évi programja mint­egy százhúsz kötetet ölel föl. A módszertani kiadványok csoportjában jelenik meg a Statisztikai jogszabályok gyűj­teménye, amely szervesen kap­csolódik a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó jogszabályi gyűjteményeihez. Az idei év nagy feladata az esztendő elején megtartott népszámlálás kiadványsoroza­tának megindítása. Elsőként — az év utolsó három hónap­jában — az Előzetes adatok és a Részletes adatok a 2 száza­lékos képviseleti minta alap­ján című kötetek hagyják el a nyomdát. 1981-ben a regio­nális adatokat­ tartalmazó kö­tetek folytatják a sort ame­lyet 1982-ben a tematikus adatok — iskolai végzettség, lakásadatok, és így tovább­­ zárnak. A sorozat harmincki­lenc kötetet ölel fel, és külön említésre méltó, hogy ezúttal időben mindössze három esz­tendőre korlátozódik a teljes anyag megjelentetése. (gyulay)

Next