Magyar Nemzet, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-07 / 235. szám
edd, 1990 október 7. Ma nyitják meg a Bethlen Gábor-emlékkiállítást a Hadtörténeti Múzeumban Méltó emléket állít Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, vasztott magyar király, a reálpoltika történeti nagyságú lakjának és mesterének az a emlékkiállítás, amelyet szüléssé valószínű, föltételezett egyszázadik évfordulója alalmából rendeztek a Hadtöréneti Múzeumban. A kiálltás ma, október 7-én nyílik s december 31-ig tekinthető meg. Hétfőn délelőtt sajtótájéoztatón ismertette a történeti írtat nagybecsű anyagát Bánáti Imre (Magyar Nemzeti f Múzeum) és a feltett kérdőikre Nagy László (Hadtörténeti Múzeum) válaszolt. A kiálltás rendezői, miután a gyulafehérvári udvar és Bethlen Gábor emléktárgyainak egy rétét a fejedelem második feesége, Brandenburgi Katalin érje halála után magával itte Szászországba, a fejedelmi palotát p pedig 1658-ban a atárok égették fel, először ar■a gondolták, hogy külföldről, Svédországból, a királyi kincsárból, Brandenburgból NSZK) vagy Ausztriából kértik kölcsön a fennmaradtörténeti emlékeket. Az előkészítés során azonban kitűnt, hogy a mai Magyarországon s olyan gazdagok a közgyűjeményeink a Bethlen Gábor-i tér emléktárgyaiban, hogy fényes kiállításon mutathatják be annak a magyar történelmi nagyságnak az emlékét, akiről a legszebb sorokat a későbbi fejedelem, Kemény János vetette papírra: ... . hasonló magyar Mátyás királytól fogva és István királyon kívül nem hallatott, sem is remélhetni .. . Oh, vajha avagy ne született, avagy örökké élt, volna”. A Hadtörténeti Múzeum az egyik földszinti folyosón és három kisebb teremben mudja be a fejedelem korát, a korszak fegyvereit, a korabeli Erdélyről készült térképeket, emléktárgyakat, okmányokat. Bethlen Gábor több evejét, adományozó írását, a fejedelemről készült történeti becsű ábrázolásokat, azt az európai kiterjedésű politikai szerepet, amelyet vállalt, és azt a roppant művelődési munkát amelyet uralkodása alatt Erdély népei közt kezdeményezett és végzett. Sajátos módon az eltelt négy évszázad óta ez az első emlékkiállítás, amelynek során a magyar történettudomány, a muzeológia történetünk egyik legnagyobb személyiségét bemutatja. Bethlen Gábor leveleit magyar nyelven írta, az erdélyi országgyűlés magyar nyelven tárgyalt, a Nagy Fejedelem csak anyanyelvén tudott, ezért is különös becsű az a két korai magyar nyelvű eredeti levele, amelyet Bocskai Istvánhoz írt nándorfehérvári kelettel (1605. július 23.) és Hunytadról keltezve Károlyi Mihályhoz 1605. május 10-én. Noha csak magyarul tudott, olyan állampolitikát folytatott, amely valamennyi erdélyi nép nyelvének, nyelvhasználatának a mélységes tiszteletén alapult. Ő kezdeményezte a biblia lefordítását román nyelvre, amely végül már csak halála után, s már I. Rákóczi Györgynek ajánlva jelent meg Gyulafehérvárott, 1648-ban. De látható itt a havasalföldi bojárok 1618-ban, Tirgovistén kelt román nyelvű és magyar nyelvű levele is, amelyeket az erdélyi fejedelemhez intéztek. Gazdag a kiállítás idegen nyelvű okiratokban és levélváltásban is: megtekinthetők a budai török pasa török nyelvű, Bethlen Gáborhoz írt levelei, s miután Bethlen Gábor európai léptékű politikát folytatott, korabeli német, cseh, dán, román, latin nyelvű levelek, okmányok, jelentések. A legnagyobb magyar regény, Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának a korát, hangulatát és megragadó leírását idézi föl a kiállítás néhány festménye, fegyvere, vagy emléktárgya: Kolozsvár látképe a XVI. század elején, a marosvásárhelyi kardcsiszárok pechelnyomója, a francia követ fogadásáról készült egykori metszet, a Bethlen Gábor gyulafehérvári palotájában levő berendezés 1629. augusztus 16-án készült leltára, Bethlen Gábor könyvtárának egyik darabja (Sárospatak, Református Kollégium Könyvtára), amely az első feleség, Károlyi Zsuzsanna temetésére készült prédikációkat örökítette meg, vagy a második asszony, Brandenburgi Katalin esküvői ruhája, amelynek feltörőjét igazgyöngyből fűzték, és magát a ruhát smaragd táblaköves, zománcos boglárokkal díszítették. A korabeli pénzek, emlékérmek, pecsétek, násfák, díszövek, ékszereit közül is kiemelkedik Bethlen Gábor gyűrűje, címeres pohara, a fejedelem mentéje, ez az arany—ezüst hímzésű fríz színű virágos bársonykabát. Bocskai István végrendelete, amelyet a Forgách-család levéltára (Országos Levéltár) őrzött meg, Kassán kelt 1606. szeptember 17-én, s a kiállításon olvasható szókkal így fogalmazta meg a töröknek adózó, de Erdély függetlenségét híven őrző Bethlen Gábor-i politika eljövendő korát. ..Valameddig percig az magyar korona ott fenn, nálunknál erősebb nemzetségnél, az németnél leszen, és az magyar királyság is az németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélben fenntartani . . .” A kiállítás élményszerűen vonzó, és gazdag. (r. p.) Műszaki könyv napok Munkaeszköz misszióval .A jó bornak is kell cégér.” És a könyvnek, a műszaki szakkönyvnek? Könynyen rávágjuk az igent. Rá is csodálkoztunk a Műszaki Könyvkiadó igazgatójának megállapítására: „Nem tartjuk szükségesnek, hogy reklámot kapjanak kiadványaink. Szinte minden kötetünk elkel.” Ám annál inkább — s ez is az iménti vélekedőtől való — propagálandó a műszaki-közgazdasági közgondolkodás. Ebben van fontos szerepe a boltokba kerülő évi 160—170 műszaki könyvnek. Gyakorta elhangzik: igen sok a technokrata, sokan beletemetik magukat egy-egy műszaki terület legapróbb részleteibe, s azután semerre sem látnak, semmi sem érdekli őket. A hatvanas évek óta észlelt jelenség — mindenki a saját gödrét ássa — kezd megváltozni. Úgy tetszik, a szintézis időszakába léptünk, ölelkezni kezdenek a tudományok, táplálkoznak egymás eredményeiből. Egy vegyész általában akkor ér el jó eredményt munkájában, ha ért például az elektronikához, a gépészmérnök a számítástechnikához, a számítástechnikus munkaterületének műszaki, gazdasági problémáihoz. A műszaki szakirodalom ebben partner. Ezért fogy el évente több mint 2 millió kötet, ennek okán várják százezrek az október 7-én, ma kezdődő s a hónap végéig tartó műszaki könyvnapokat. A kiadónak nincs könnyű dolga. Egyszerre kell például figyelemmel lennie arra, hogy kiadványaiban közöljön új, s főképp jól hasznosítható ismeretanyagokat, illetve ne legyen a „csúcstechnika” mindenekelőtt való hirdetője, mert annak befogadására a magyar ipar, továbbá a kialakulóban levő műszaki közgondolkodás nem érett minden esetben. Nehéz meghúzni a határt. De hogy képes rá a negyedszázados jubileumát az idén ünneplő Műszaki Könyvkiadó, azt éppen forgalmának ■nagysága bizonyítja. Ugyanakkor hajlandóságot mutat működési körének tágítására: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadóval több kiadvány közös megjelentetésének gondolatával foglalkoznak. Mindkét vállalat vallja: lényeges, hogy a műszaki területen dolgozók szemléletébe beépüljön a közgazdasági látásmód. A műszaki könyvnapok sajátossága, hogy az otthon is bármikor hozzáférhető munkaeszközök rendezvénye. A vállalt misszió — a szemléletmódot, közgondolkodást alakító, formáló cél — pedig iparpolitikánknak, gazdaságépítő munkánknak jótékony segítője. G. L. MÍZOTVM A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége az alkotómunka feltételeinek javításáért A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége az elmúlt öt évben végzett tevékenységével segítette kulturális életünk fejlődését, növekvő felelősséggel látta el érdekvédelmi feladatait, hozzájárult az alkotó munka feltételeinek javításához, a művészeti közélet kiteljesedéséhez — hangsúlyozta Simó Tibor főtitkár, a szövetség hétfőn kezdődött IX. kongresszusa elé terjesztett beszámolójában. A vasasszakszervezet székházában megrendezett tanácskozáson részt vett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságénak tagja, a Minisztertanács elnökszevettese, Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese és Pozsgay Imre művelődési miniszter. A háromszázkilenc küldött elé terjesztett beszámoló a továbbiakban megállapította: a magyar szellemi élet arculatát formáló művészek tehetségüket nénijük javára, a szocialista társadalom szolgálatában bontakoztatták ki. Valamenynyi művészeti ág színvonala emelkedett, gyarapodtak az értékes, a múlt és jelen valóságát feltáró alkotások, erősödött a hatásuk, és ez a művészetek közönségbázisának növekedésében is megmutatkozott. Az alkotók és a befogadók kapcsolatában azonban nyugtalanító jelenségek is tapasztalhatók, így például csökkent a mozilátogatók száma, s a komolyzenei hangversenyek sem vonzottak több látogatót a korábbinál. A beszámoló hangsúlyozta az intézményhálózat fejlesztésének szükségességét, s áttekintette a művészek és a művészeti dogozók élet- és munkafeltételeinek alakulását, majd megállapította: a szövetség legfontosabb feladati közé tartozik a demokratizmus kiteljesítése, a társadalmunk céljai iránt elkö*"'"tett alkotó munka támogatása és a művészetek közművelődési szerepének további erősítése. A kongresszus a köznor'i* vezetőcég jelentése feletti vitával folytatta munkáját. A vegyipar marad az ipar legfejlődőbb ágazata Befejeződött a VDSZ kongresszusa Befejezte munkáját a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének XXIII. kongresszusa. Vasárnap is sok felszólaló foglalkozott a gazdasági és szakszervezeti munka fejlesztésének tartalékaival, a kémikusok és más műszaki tudományos szakemberek kiemelten szóltak az alkotó szellemi energia hatékonyabb kibontakoztatásáról, a piaci változásokhoz rugalmasabban alkalmazkodó termelésről, a bürokratikus beidegződésektől mentes munkastílus és versenyszervezés követelményeiről. Hangoztatták azt is, hogy a felelősségre vonás se maradjon el, amikor kényelmesség, tehetetlenség, vagy éppen tehetségtelenség akadályozza a gyorsabb előrehaladást. Felszólalt a tanácskozáson, és az MSZMP Központi Bizottságának nevében köszöntötte a kongresszust Méhes Lajos, a Politikai Bizottság tagja, a budapesti pártbizottság első titkára. Elismeréssel szólt arról, hogy a szakszervezeti testületek és aktivisták tiszteletre méltó kezdeményezésekkel segítették a vegyipar dinamikus fejlődését, V. ötéves tervének sikeres teljesítését. Jogosak voltak a beszámolóban és a vitában elhangzott észrevételek, amelyek szerint nincsenek díjával a javítanivalónak, a megoldásra váró feladatoknak sem. E tennivalók között sorolta fel a nagy múltú vegyipari üzemekben kiöregedett technológiák megfiatalításának, a munkakörülmények javításának, a differenciált bérezés következetes érvényesítésének szorgalmazását és támogatását, következésképpen a dolgozók képviseletének és érdekvédelmének teljesebb kibontakoztatását. Hangsúlyozta, hogy a vélemények, javaslatok összegzéséből eredő feladatok megfogalmazásával, s tettekre buzdító mozgósítással a most lezajló szakszervezeti kongresszusok újabb lendületet adnak, a szakszervezeti mozgalomnak, s így eredményesebben segíthetik az ország VI. ötéves tervének szerény, de komoly erőfeszítéseket úsz-mő és lelkesítő céljainak elérését. A Szakszervezetek Országos Tanácsának nevében Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese üdvözölte a kongresszust Aláhúzta, hogy a vegyipar a következő tervidőszakban is az ipar legdinamikusabban fejlődő ágazata lesz. Simon Pál nehézipari miniszter pedig a vegyi üzemek versenyképességéről, a hazai ellátás javításiról beszélt. A kongresszus végül megválasztotta a szakszervezet központi vezetőségét, elnökségét és tisztségviselőit. A szakszervezet elnöke ismét Takács Sándor, főtitkára Dajka Ferenc, titkára pedig Gerő Rezsőné és Molnár Károly lett. Mezőgazdaságunk kiállja a nemzetközi összehasonlítást Véget ért a MEDOSZ tanácskozása A szakszervezet Jókai utcai székházában vasárnap vitával folytatta tanácskozását a MEDOSZ XXV. kongresszusa. A tanácskozáson felszólalt Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára, aki átadta a Központi Bizottság és Kádár János személyes üdvözletét. Szólt arról, hogy a szakszervezet hatékonyan segíti a mezőgazdaság fejlesztését, korszerűsítését. A magyar mezőgazdaság ma már kiállja a nemzetközi összehasonlítást. Egyes ágazatai a világ élvonalába tartoznak. Utalt arra, hogy a termelés fokozásával együtt mélyreható változások, szociális és kulturális gyarapodás jellemzi a mezőgazdasági termelés közvetlen környezetét, a magyar falut. A KISZ KB első titkára kifejtette: még jobbak lesznek az eredmények akkor, ha a gazdálkodó szervezetek a bürokráciát, a végrehajtás indokolatlan kerülőútjait nemcsak másutt, hanem saját portájukon is észreveszik. A vitában felszólalt Vámsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Hangsúlyozta: a kiéleződött nemzetközi gazdasági versenyhez való alkalmazkodásra képes a magyar mezőgazdaság. A felszólalók felvetették, hogy a minőség javításával kapcsolatos versenyvállalások csak akkor lehetnek megalapozottak, ha a brigádok tagjai részleteiben is ismerik a különböző termékek iránt támasztott valamennyi minőségi követelményt. Javasolták: a rendelkezésre álló anyagi eszközök elosztásánál részesítsék nagyobb előnyben a gyermeküdültetést, és fordítsanak nagyobb gondot a falusi fiatalok testedzésére, sportolására. A kongresszusi határozat szerint azon kell igyekezni a gazdaságokban, hogy az anyaggal, energiával és az emberi munkával valótakarékosság az eddiginél jobban jellemezze a munka versenymozgalmat. Elő kell segíteni, hogy a bérfejlesztés üteme mindenkor összhangban legyen a vállalati nyereséggel, következetesebben kell érvényesíteni a szocialista bérezés elvét. A kongresszus megválasztotta a MEDOSZ vezetőségét. A szakszervezet elnöke: Hunya István, főtitkára: Dobi Ferenc, titkárai: Lachmann Gáborné, Micsuck László és Varga György lett. Csaknem háromszáz javaslat az UNESCO közgyűlésén Az UNESCO, az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezette 21. közgyűlésének ülésszaka hétfőn az új belgrádi Száva kongresszusi központban folytatta tanácskozásait. A csaknem két hete megkezdett általános vitában mintegy száz tagország képviselője szólalt fel. Mindannyian támogatták a szervezet legközelebbi három évre szóló program- és költségvetés-tervezetét, és hangsúlyozták, hogy akcióit a nemzetközi együttműködés fokozása szempontjából jelentősnek és fontosnak tartják. A közgyűlés úgy határozott, hogy az UNESCO végrehajtó tanácsát az eddigi 45-ről 31 tagúra bővítik ki, s a hat új helyet a fejlődő országok számára biztosítják. A tagországok az ülésszakon eddig már csaknem 300 javaslatot terjesztettek be. Hétfőn délután az általános vitában felszólalt Ahmed Sékou Touréguineai köztársasági elnök is.. Elismeréssel szólt az UNESCO eddigi tevékenységéről, s a szervezet fokozott támogatását kérte az afrikai fejlődő országok tájékoztatási és oktatási rendszerének fejlesztéséhez. 5 Kertbérletek Mindenfelé nagy érdeklődéssel fogadták a rádiónak azt a múltkori riportját, amely a tatabányai kertbérlet akcióról számolt be. Arról volt szó, hogy a tanács korábban kertek építésére felszabadított és felosztva a helybéli bányák és üzemek dolgozóinak rendelkezésére bocsátott egy több holdnyi, eddig parlagon fekvő területet. Kz. igénylőknek tehát nem volt nagyobb tőkére szükségük ahhoz, hogy kertjük legyen, mindössze bérleti díjat kellett fizetniük. Ezt igen méltányosan, évi ötszáz forintban állapotották meg. Okos és hasznos kezdeményezés ez- mindenki jól járt vele. Az újdonsült bérlő, mert snvaei megerőltetés nél kid akár hobbyként a maga ízlésének me°felel"ceo telepít bet*" gyümölcsösét, zöldséget termő területét. Hétvégi tartózkodás lehetőségéhez is intett, méghozzá lakásától munkahelyétől nem nagy távolságra. De a közösség is nvert az üggyel. Bebizonyosodott, hogy mindenki igyekezett minél csinosabban eredményesebben felhasználni a gondtólra bízott földdarabot, nem beszélve arról, hogy a házilagosan termelt zöldségből gyümölcsből izem'lnak az érdekeltek úszhatóa került, hanem intett aisbó) még rrári eladásra is. Kívánatos tehát, hami a tatabánoki nékio minél hamarabb és rh.iv'd több helyen követésre találjon SZERSZÁMKAMRÁK De Ha már a bérelt telkeknél tartunk, talán nem árt figyelmeztetnünk azokra a kedvezőtlen tapasztalatokra, amelyeket a már régebben bérletbe adott ingatlanokkal kapcsolatban szerezhetünk. Járjunk akár vidéki településeken, akár a főváros külső kerületeiben, sok helyen szemünkbe ötlenek ily módon gondozott, illetve gondozásra hiába váró területek. Most főleg az utóbbiakról szeretnék szólni, mert gyakran sajnos csak a bérleti megán apodást kötik meg, a kert további sorsával azonban édeskeveset törődnek. Így azután kialakul a kép: a bérlő leszedi az első, évben a gyümölcsöt talán még megpróbálkozik valamilyen palántázással vagy magszétszórással, azután rájön arra, hogy mindez csak akkor eredményes, ha munkát fordít rá — és abbahagyja az egészet. Nem gondozza a fákat, amelyek pusztulásnak indulnak és fertőzöttségükkel, veszélyeztetik a szomszédokat, a földet felveri a gyom és így tovább. A „gazda” pedig a látszat kedvéért havonta egyszer-kétszer kilátogat a „földjére”, amelyet pedig sok-sok más ember szívesen bérelne ki a maga számára úgy, hogy törődne is vele, ápolná, fejlesztené. De eza dolognak..csak egyik oldala. Van egyéb, más irányú veszély is. Akadnak olyanok, akik kezdeti buzgóságukban „szerszámkamrát” fusiznak a szegény telekre, ócska szedettvedett anyagból, szégyenére az egész környéknek. Ehhez rendszerint engedélyt sem kérnek, vagy ha kapnak, olyasmit ütnek össze, ami mindennek mondható, csak annak nem, amire az engedély szólt, így szaporodnak azután — hogy csak két közeli példát említsek — a Kamaraerdő után, a régi balatoni út mentén, vagy a Rózsavölgy feletti domboldalakon a förtelmesen csúnya, össze-vissza felhúzott vityillók. Ismerjük az egymásutánt. Valaki valóban szerszámkamrával kezdi, hogy legyen hol hagyni az ásót, a kapát és a gereblyét. Azután megjön az étvágya, hogy jó volna a hét végén valahol megpihenni, a kamrához tehát hozzáragaszt valamit. Esetleg a feltűnés elkerülése végett ,,pincét” épít, amelyet úgy tud bővíteni,hogy senki észre sem veszi. Szükség vann azután egészségügyi berendezésre, esetleg garázsra, a kunyhók lassanként ellepnek mindent. Az eredmény — persze ez nemcsak a bérelt telkekre vonatkozk —, a szinte hetek alatt állandó lakásokká alakuló viskói tömege, amelyek között mér lehetetlen rendet teremteni. RENDELETEK Úgy emlékszem, hét éve annak, hogy szigorú rendelkezés született az építési kalózkodás megszüntetésére. Nagyon határozottan mondták ki, hogy az engedély nélkül vagy annak nem megfelelő építményeket könyörtelenül le kell bontani. Sajnos azonban —és erről már sok szó esett — ezt a rendeletet csak vontatottan, másutt egyáltalában nem tartották be és — ami még nagyobb baj — a további „szerszámkamrák". születését az illetékesek nem kísérték figyelemmel. Ismétlem: mindez nemcsak a bérelt telkekre vonatkozik, de a rendszertelen építkezés ezeknél különösen kockázat nélkülinek látszik. A lelkiismeretlen bérlő nem tekinti sajátjának a gondjára bízott földecskét és nem okoskodik, legfeljebb elveszik azt tőle. Persze ez volna a megoldás mindkét esetben: az elhanyagolt és a környezetet szennyező, veszélyeztető bérletekből is, de az össze-vissza eső,kábált szerszámkamrák esetében is. Mindehhez azonban megfelelő és rendszeres ellenőrzésre volna, szükség, akár az illetékes tanácsi műszaki osztály részéről. Ha ez elmarad — elegendő munkaerő hiányában vagy más okokból. teest, ne kutassuk —, akkor üres szószaporítás marad minden utasítás vagy tilalom. ELLENŐRZÉS Ezeknek az anarchikus állapotoknak pedig valamiképpen végre véget kell vetni. Az ingatlankezelő vállalatokmegbízottjai időközönként ellátogatnak az egyes házakba, lakásokba. Ellenőrzik: lelkiismeretesen bánik-e a bérlő azokkal a helyiségekkel, amelyekben ő és családja él, nem rongál-e rosszhiszeműen, meg- károsítva ezzel a közösség tulajdonát. Nos, valamilyen hasonló számadásra vonást kellene rendszeresíteni a bérbeadott kerteknél és egyéb földingatlanoknál is. Tűrhetetlen, hogy csaknem ingyen kapott területek a gazdátlanság jeleit viseljék, engedjék azokon elszaporodni a különböző növényi kártevőket, megfertőzve azoknak a szomszédoknak a kertjét, akik szakszerűen és szeretettel mindent elkövetnek növényeik, gyümölcsfáik karbantartása érdekében. Nem magánügy ez, és erre nem vonatkozhat az „enyém a fa, magam alatt vágom” keserű iróniája. Talán nem időszerűtlen, hogy éppen a tatabányai akció ürügyén emlegetjük ezeket a kétségbevonhatatlan igazságokat. Már csak azértsem, mert akik ott bérelhető kerteket igényeltek, bebízva intették, hogy tudják, mire vállalkoztak, mi a kötelességük. Kemény István