Magyar Nemzet, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-13 / 37. szám

2 ezt úgy teszik, hogy a közvé­lemény előtt elferdítik a szov­jet kormánynak az ebben a kérdésben elfoglalt álláspont­ját, Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy miért törté­nik mindez, és vajon meggon­­dolják-e azt, hogy nekünk miként kell értelmezni a ha­sonló torzítási kísérleteket. Most pedig Lengyelország­ról. Mindenekelőtt teljes ha­tározottsággal le kell szögez­nem, hogy ennek a szuverén szocialista országnak a bel­­ügyei nem képezhetik vi­ta tárgyát harmadik országok között, és így a Szovjetunió és az Egyesült Államok között sem. Ha pedig szó esik azok­ról a kísérletekről, amelyekkel kívülről akarnak befolyást gyakorolni Lengyelország bel­ső helyzetére, akkor meg kell állapítani, hogy ilyen kísérle­tek valóban vannak, mégpe­dig éppen az Egyesült Álla­mok és a többi nyugati hata­lom részéről. Ezzel kapcsolat­ban elegendő emlékeztetni az „Amerika Hangja” és az Egye­sült Államok kormányzatának ellenőrzése alatt álló többi, Lengyelország felé sugárzó rá­dióállomás provokatív, uszító adásaira. Ezek a rádióadások, amelyek önmagukban is nyílt beavatozást jelentenek Len­gyelország belügyeibe, emel­lett világosan azt a célt köve­tik, hogy a lengyel lakosság körében barátságtalan érzel­meket szítsanak a Szovjetunió irányában. A tények pedig ar­ról is tanúskodnak, hogy a nyugati hatalmaknak a len­gyel ügyekbe való beavatkozá­sa nem korlátozódik az egyes rádióadásokra. Megint csak felvetődik a kér­dés: milyen célt szolgálnak az amerikai félnek azon próbál­kozásai, hogy ,a lengyel té­mát’ bevonja a szovjet—ame­rikai párbeszédbe, s ennek kapcsán nem helyénvaló­­fi­gyelmeztetéseket’ intéz a Szov­jetunióhoz. Ami Lengyelországot illeti, a magunk részéről, a Varsói Szerződés tagállamai vezetői­nek decemberi moszkvai talál­kozóján elfogadott közös nyi­latkozat tételeiből indulunk ki, amelyek — feltételezhetően — önök előtt is ismertek. Eb­ben a dokumentumban fogal­mazták meg a Varsói Szerző­dés tagállamainak, köztük a Lengyel Népköztársaságnak az álláspontját, amelynek veze­tői szintén részt vettek a ta­nácskozáson. Mivel ön sem kerülte el levelében, külügyminiszter úr, az afgán kérdést, szeretném röviden kifejteni a magunk álláspontját is ezzel kapcso­latban. Ennek lényege, hogy meg kell szüntetni a fegyve­res behatolásokat az Afgán Demokratikus Köztársaság te­rületére, és minden egyéb be­avatkozást ennek az ország­nak a belügyeibe, és szilárd biztosítékokat kell nyújtani arra nézve, hogy ezek nem is­métlődnek meg. Ezzel elhá­rulnának azok az okok, ame­lyek szükségessé tették, hogy az Afgán Demokratikus Köz­társaság kormányának kéré­sére, az érvényben levő nem­zetközi jogi normákkal össz­hangban, korlátozott létszámú szovjet katonai kontingens tartózkodjék Afganisztánban. Az Afganisztán körüli hely­zet politikai rendezésének konk­rét módozatait a demokratikus Afganisztán kormányának ta­valy május 14-i nyilatkozata ismertette. Több alkalommal, így a közelmúltban is késznek mutatkozott arra, hogy hozzá­kezdjen az Afganisztán és Pa­kisztán, valamint az Afganisz­tán és Irán közötti egyezmény kidolgozásához. Az Egyesült Államok a maga részéről két­ségtelenül elősegíthette volna a politikai rendezést, ha hoz­zájárult volna egy afganisz­táni—pakisztáni párbeszéd megkezdéséhez, s nem annak megakadályozására törekedne, ahogy azt jelenleg is teszi. Végezetül szeretném még egyszer megerősíteni: készek vagyunk a véleménycserére a problémák széles körében. Re­mélem, hogy a későbbiek so­rán véleménycserénkben dön­tő helyet foglalnak majd el azok a kérdések, amelyek megoldásától függ elsősorban egyrészt a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kap­csolatok, másrészt a nemzet­közi helyzet jövőbeni alakul.­ A Pentagon irányítója a stratégiai fegyverek korlátozásáról Washingtonból jelenti az MTI. Az Egyesült Államok csak az erő pozíciójából haj­landó tárgyalni a Szovjetunió­val a fegyverzet korlátozásá­ról — állítja Caspar Weinber­­ger amerikai hadügyminiszter. Weinnberger ezúttal a SIPI hírügynökségnek adott inter­jút. Egy nappal korábban a miniszter a Washintgon Fost munkatársát fogadta, s a neut­ronbomba kifejlesztésére vo­natkozó terveit ismertette vele. Az amerikai külügyminiszté­rium és a Fehér Ház ezzel összefüggésben aláhúzta, hogy Weinberger saját véleményét fejezi ki szaporodó sajtónyi­latkozataiban. Ennek ellenére még távolról sem világos, va­jon ellentétekről, vagy csupán egyfajta munkamegosztásról van szó a Pentagon és az új amerikai politika formálódásá­nak más fórumai között. Szerdán a hadügyminiszter kizárta a SALT-tárgyalások azonnali felújításának lehető­ségét. „Nem hiszem, hogy a tárgyalások, vagy a megbeszé­lések különösebben gyümöl­csözőek lennének most” — mondta, noha Reagan elnök egy héttel korábban közölte: bármikor kész megkezdeni a tárgyalásokat. Annak ellenére, hogy az új amerikai kormányzat is több­ször elismerte: a Szovjetunió nem sértette meg a stratégiai fegyverzetkorlátozási megálla­podásokat, a hadügyminiszter a két nagyhatalom nukleáris erőinek „meglehetősen nagy egyensúlyáról” beszélt és ki­jelentette, hogy „ez az évtized igen jelentékeny veszélyeket rejt magában az Egyesült Ál­lamok számára”. Az Egyesült Államoknak — folytatta — nem szabad meg­tagadnia a stratégiai fegyver­korlátozási tárgyalásokat a Szovjetunióval, de hozzátette: „a lényegesen nagyobb erő pozíciójából kell tárgyalnunk”. Elcsitultak az ellentétek az SPD vezető köreiben Bonnból jelenti az MTI. A nyugatnémet szociáldemokra­ták változatlanul támogatják Helmut Schmidt kormányát. Az SPD-t nem fenyegeti a bel­ső széthullás, továbbra is osz­tozni kíván a kormányfelelős­ségen a szabaddemokratákkal. Ezzel a tanulsággal zárult a párt elnökségének csütörtök hajnalig tartó vitája. Nyolc­órás, heves vita után elfogad­ták Willy Brandt elnök ötpon­tos javaslatát az SPD belső helyzetének és a kormánnyal való együttműködésének javí­tására. A Brandt által csütörtökön ismertetett program külpoliti­kai részében megerősíti, hogy az NSZK-nak a NATO-tagság­­ra támaszkodva és „a megkö­zelítő nemzetközi erőegyen­súlyra törekedve” folytatnia kell az együttműködést a szo­cialista országokkal. A korábbi SPD-határozatoktól eltérően azonban az elnökség már nem tartja a NATO 1979 decembe­ri „kettős határozata” előfel­tételének a SALT-2 megálla­podás ratifikálását. Mint Brandt megfogalmazta, befe­jezett ténnyé vált, hogy az amerikai törvényhozás nem hagyja jóvá a szerződést. Ezért nyugatnémet részről csak re­mélni lehet, hogy a két nagy­hatalom így is tartja magát a SALT 1 2-ben foglaltakhoz. Az SPD egyes vezetőinek belső viszálykodását az elnök­ség befejezettnek tekinti és felszólítja a parlamenti kép­viselőket, a helyi szervezetek tisztségviselőit, hogy a jövő­ben tartózkodjanak a párt ér­dekeit veszélyeztető, szemé­lyeskedő vitáktól. Brandt je­lezte, hogy ugyanezt várják a koalíciós partner, a szabadde­mokraták vezető politikusaitól, akik az utóbbi hetekben bírál­ták a nagyobbik kormánypárt­ban uralkodó viszonyokat. Jól értesült források szerint az éjszakai ülésen Schmidt kancellár heves kirohanást intézett pártbeli bírálói ellen. Azzal vádolta őket, hogy ve­szélyeztetik kormánya nemzet­közi tekintélyét és ezzel az NSZK külpolitikai cselekvő­­képességét. Brandt szerint sikerült el­simítani­a közte és Herbert Wehner, a párt parlamenti képviselőcsoportjának elnöke közti ellentéteket is. Mí­M Nemzet Zbrezsnyev és Tyihonov üdvözlője az új lengyel miniszterelnökhöz Moszkvából jelenti a TASZSZ: Leon­yid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke és Nyikolaj Tyi­­honov miniszterelnök távirat­ban fejezte ki szívélyes jókí­vánságát Wojciech Jaruzelski­­nek a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökévé tör­tént kinevezése alkalmából. Az üdvözlő táviratban a szovjet vezetők hangoztatták szilárd meggyőződésüket, hogy a két testvéri ország népei, a szocialista közösség összefor­rottsága, az európai béke és biztonság érdekében fejlődni és erősödni fog a Szovjetunió­nak és a Lengyel Népköztár­saságnak a marxizmus-leni­­nizmus és a szocialista nem­zetköziség sérthetetlen alapel­veire épülő együttműködése és barátsága. A szovjet vezetők Wojciech Jaruzelskinek sok sikert kí­vánnak a független Lengyelor­szág szocialista vívmányainak megszilárdítását szolgáló fele­lősségteljes tevékenységéhez. Jaruzelki a parlamentben ismertette kormánya alapvető céljait Varsóból jelenti az MTI. Wojciech Jaruzelski hadsereg­tábornok, a Lengyel Népköz­­társaság új miniszterelnöke csütörtökön a parlamentben értékelte az ország jelenlegi helyzetét, és tömören össze­foglalta az általa vezetett kor­mány alapvető szándékait. Kifejtette, hogy a sztrájk­­bizottságokkal kötött nyárvégi megállapodások óta nagy mér­tékben megélénkült a társada­lom élete, reményt keltő válto­zások történtek. Mindazonáltal a várt és elvárt stabilizáció nem következett be, „nehezen tör magának utat a problémák tárgyalásos, párbeszéd útján való rendezése”. Az elmúlt időszak jellemzé­séül a kormányfő az alábbia­kat hangoztatta: „A szocializ­mussal szemben ellenséges erők a társadalmi rendet és a szövetségi kapcsolatokat tá­madják. Az államra súlyos ve­szély leselkedik. Gazdasági káosz és testvérháború fenye­get. Az ilyen szavakat nem könnyen mondja ki az ember — de tudatában vagyunk e szavak súlyának, és annak, milyen keserűen hangzanak.” Ennélfogva — folytatta Ja­ruzelski — a kormány két do­log mellett kötelezi el magát. Egyrészt, hogy tevékenysége a megújhodást és a szocialista­­demokráciát fogja szolgálni, hogy küzdeni fog minden, a múltban tapasztalt torzulás el­len. Másrészt viszont „ugyan­ilyen határozottsággal jelen­tem ki: a kormánynak alkot­mányos kötelessége, hogy a társadalmi értékeket megvé­delmezze. A néphatalomnak kellő ereje van ahhoz, hogy útját állja azoknak az embe­reknek és folyamatoknak, akik és amelyek vissza akarják for­gatni a történelem kerekét, el­lenforradalmat akarnak”. Az időszerű tennivalók kö­zül a miniszterelnök az élet normalizálását, a társadalom nyugalmának helyreállítását jelölte meg az első helyen. Eb­ből kiindulva felhívással for­dult a szakszervezetekhez, va­lamennyi dolgozóhoz, hogy tartózkodjanak mindenfajta sztrájktól. Tízfzintos terv „Most három munkás hóna­pot kérek, kilencven nyugal­mas napot. Ezt az időt arra fogjuk felhasználni, hogy ren­dezzük gazdaságunk legele­mibb ügyeit...” Ebben a há­rom hónapban „együttesen megvizsgáljuk és időszerűsít­­jük a megkötött társadalmi szerződéseket, kijelöljük a vál­lalt kötelességek teljesítésének a reális lehetőségekhez igazo­dó sorrendjét és ütemtervét”. A kormányfő a továbbiak­ban tízpontos tervet terjesz­tett elő. Ez olyan alapvető prob­lémákkal foglalkozik, mint a lakosság elemi fogyasztási cik­kekkel, így élelmiszerekkel való ellátása, a külkereskedel­mi árak ellenőrzésének foko­zása, az egészségügyi ellátás legégetőbb problémáinak meg­oldása, a lakásépítési terv tel­jesítéséhez szükséges feltételek megteremtése. A terv szerint a kormány nagy figyelmet for­dít a bérek és jövedelmek ala­kításában a szocialista törvé­nyesség alapelveinek betartá­sára, a mezőgazdaságban mu­tatkozó negatív tendenciák fé­kezésére. A szocializmus életbevágó szükséglete, s egyben az újabb társadalmi megrázkódtatások elkerülésének garanciája: a szocialista demokrácia erősíté­se. A kormány mindent meg fog tenni az önkormányzati szervek, így a tanácsok tevé­kenységének fejlesztésére. Kü­lönösen nagy figyelmet fordít a munkás-önkormányzati, a szövetkezeti önirányító szerve­zetekre. „Azt a meggyőződésünket fejezzük ki, hogy a kormány lépései megértéssel és támoga­tással találkoznak az egyház és a keresztény társadalmi mozgalom részéről” — mon­dotta Jaruzelski, majd hozzá­tette: a lengyel püspöki kar magatartása alapot ad ennek a feltételezésére. Ugyancsak az együttműködési szellem irá­nyába mutat az a munka, ame­lyet a kormány és a püspöki kar képviselőiből álló vegyes bizottság végez. Ezt a vonalat folytatni és gazdagítani kíván­juk” — hangsúlyozta. Változatlan külpolitika A népi Lengyelország kül­politikája változatlan. A len­gyel nép életbevágó érdekeit a szocialista közösséghez való tartozás garantálja, s a kor­­m­ány nemcsak óvni, hanem fejleszteni is kívánja a min­denoldalú együttműködést a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal. „Lengyelor­szág a Varsói Szerződés poli­tikai és védelmi szövetségi rendszerének továbbra is meg­bízható tagja marad” — jelen­tette ki a miniszterelnök. Beszédének befejező részé­ben személyi változtatásokat terjesztett a Szejm elé, két mi­niszterelnök-helyettesi és öt miniszteri poszton. A kormány nevében indítványozta, hogy Andrzej Jedynak eddigi ne­hézipari és mezőgazdasági gép­ipari minisztert, valamint Mieczyslaw Rakowskit, a LEMP Központi Bizottságá­nak tagját, a Polityka című he­tilap főszerkesztőjét miniszter­elnök-helyettessé nevezték ki. A miniszterelnöki program­beszéd feletti vitában elsőként a három politikai párt parla­menti csoportjának megbízot­tai szólaltak fel. Kazimierz Barcikowski a LEMP, Stanis­­law Gucwa az Egyesült Pa­rasztpárt, Tadeusz Mlynczak a Demokrata Párt nevében tá­mogatásáról biztosította a kor­mányprogramot. Egyöntetűen kiemelték a nemzeti összefogás szükségességét, rámutatva, hogy a jelenlegi politikai-gaz­dasági válságot csakis össz­társadalmi erőfeszítéssel lehet leküzdeni. Mieczyslaw Móczar, a leg­felsőbb ellenőrző kamara el­nöke a gazdaság jelenlegi sú­lyos állapotáért felelős ténye­zőket felsorolva azzal érvelt, hogy a lengyel népgazdaság­nak elsősorban saját — nagyon jelentékeny — tartalékait kell mozgósítania, s csak azután további hitelekért nyúlnia. Az elsőrendű feladat, mint mond­ta, behozni az elmúlt évek mulasztásait. A PAP hírügynökség szerint a Szolidaritás lengyel szak­­szervezeti szövetség állást fog­lalt a nyomdászok péntekre tervezett sztrájkjával kapcso­latban. Ez rámutat arra, hogy mivel a Szejm új kormányt hozott létre, meg kell ismer­kedni a kormány álláspontjá­val, lehetőséget kell teremteni a párbeszéd kialakítására, to­vábbá törekedni kell a jóaka­rat kinyilvánítására. Ezért a szakszervezet ideiglenesen le­állítja a február 13-ára terve­zett akciót. A püspöki kar állásfoglalása A lengyel püspöki kar főta­nácsa állásfoglalást tett közzé az ország helyzetéről. A doku­mentumot aláírta Stefan Wy­­szynski bíboros, Lengyelország prímása és Franciszek Ma­­charski bíboros is. Az állás­­foglalásban a lengyel katolikus egyház vezetői mély aggodal­mukat fejezik ki az ország je­lenlegi helyzete miatt, és a bel­ső nyugalomhoz szükséges fel­tételek megteremtését szorgal­mazzák. Péntek, 1981. február 13. Az Ukrán KP tanácskozásával befejeződött az SZKP kongresszusának előkészítése Moszkvából jelenti az MTI. Csütörtökön Kijevben befeje­ződött az Ukrán Kommunista Párt kongresszusa. A tanács­kozás harmadik napján az ukrán kommunisták küldöttei a népgazdaság új ötéves ter­véről hallgatták meg Alek­­szandr Ljasko, a köztársaság minisztertanácsa elnökének beszámolóját. Több hozzászólás után a kongresszus elfogadta a be­számolót, majd megválasztot­ta Ukrajna kommunistáinak küldötteit az SZKP február 23-án megnyíló XXVI. kong­resszusára. Ezt követően meg­választották az ukrán párt új Központi Bizottságát. A kijevi tanácskozással vé­get ért a Szovjetunió Kom­munista Pártja XXVI. kong­resszusának előkészítése a párttagság soraiban. A Köz­ponti Bizottságnak a múlt nyá­ron elfogadott, a kongresszus összehívásáról hozott határo­zata óta a több mint 17 milliós párttagság mélyreható, alapos vitával, a munkában elért eredmények, a tapasztalatok megvitatásával készült fel a nagy fontosságú tanácskozásra. Magyar felszólalás a genfi leszerelési bizottság ülésén Genfből jelenti az MTI. A leszerelési bizottság plenáris ülésén felszólalt dr. Kőmives Imre, hazánk genfi állandó ENSZ-képviselője. Rámutatott arra, hogy a jelenlegi nem­zetközi helyzet egyenes követ­kezménye annak az imperia­lista politikának, amely fi­gyelmen kívül hagyja az egyensúly és paritás elvét, ka­tonai erőfölényre törekszik. Elítélte a NATO fegyverkezési terveit, amelyek keretében új amerikai rakéták telepítését tervezik Nyugat-Európában. A szocialista országok közös kezdeményezését támogatva a nagykövet javasolta, hogy a bizottság munkacsoport kere­tében foglalkozzék a nukleá­ris fegyverek elhelyezésének tilalmával olyan országok te­rületén, ahol jelenleg nincse­nek ilyen fegyverek. A nagy­követ javasolta, hogy a bizott­ság nagyobb súllyal tárgyalja az új típusú tömegpusztító fegyverek eltiltásának kérdé­sét. Erich H Honecker nyilatkozata egy mnijáoi könyvkiadó elnökének Berlinből jelenti az MTI. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Állam­tanácsának elnöke csütörtökön közzétett nyilatkozatában ki­jelentette, hogy „az NDK kor­mánya — csakúgy, mint eddig — érdekelt abban, hogy az enyhülési folyamattal Európá­ban elért, stabilitás fennma­radjon”. Az NDK ennek meg­felelően — a békés egymás mellett élés elvei alapján — kész a két német állam kö­zötti kapcsolatok további­­nor­malizálására. Az NDK államfője február 6-án adta e nyilatkozatát Ro­bert Maxwellnek, a Pergamon Press angol könyvkiadó elnö­kének. A nyilatkozat Honecker önéletírása angol nyelvű ki­adásának lesz az előszava. Erich Honecker visszautasí­totta, hogy az NDK magatar­tásában valamiféle „megkemé­­nyedés” következett volna be az NSZK irányában. Megálla­pította, hogy több területen lehetőséget lát megállapodás­ra az NDK és az NSZK viszo­nyában . Ez alkalommal is megerősí­tette Honecker, hogy a tőkés országokból az NDK-ba láto­gatók kötelező pénzátváltási kvótája tavaly őszi felemelé­sének gazdasági indítékai vol­tak, és az NDK intézkedése „nem különleges eset”. A kö­telező pénzátváltási összeget „jó néhány országban felemel­ték, és az esetenként maga­sabb, mint az NDK-ban”. Sőt „még Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is érde­kelt abban, hogy látogatóik rendelkezzenek a létfenntartá­sukhoz szükséges pénzösszeg­gel”. Egy kérdésre válaszolva Ho­necker közölte, hogy „az 1979- ben végrehajtott legutóbbi amnesztia óta egyetlen poli­tikai fogoly sincs” az NDK- ban. A lengyelországi helyzetről szólva Honecker hangoztatta: „Nem titok, hogy az NDK nagy figyelemmel követi a Lengyel Népköztársaságban zajló eseményeket és politikai, erkölcsi, anyagi támogatást nyújt a szocialista Lengyel­­ország jelenlegi nehézségeinek megoldásához.” Rámutatott, hogy „az a fajta nagy publi­citás, ahogyan a nyugati, min­denekelőtt nyugatnémet tö­megtájékoztatás a lengyelor­szági fejleményekkel foglalko­zik, nemcsak beavatkozás a Lengyel Népköztársaság bel­ügyeibe, hanem nemzetközi feszültségeket is teremt”. Személyi változások R­omániában Bukarestből jelenti az MTI. Az RKP KB személyi változá­sokról szóló határozatát tették közzé csütörtökön este Buka­restben. A közlemény bejelen­ti, hogy felmentették KB-tit­­kári tisztségéből Marin Vasilét, s ugyanakkor a Központi Bi­zottság új titkárává Emil Bo­­but választották. Egyidejűleg Emil Bobut felmentették mun­­kaügyi miniszteri funkciójá­ból. A KB javasolta, hogy a későbbiekben mentsék fel őt a Román Szakszervezetek Ál­talános Szövetsége központi tanácsának elnöki tisztségéből is. A KB határozatában java­solja, hogy a szakszervezeti szövetség elnökévé Cornel Onescut válasszák meg. A külpolitika hírei (Washington, MTI) Alexander Haig amerikai kül­ügyminiszter csütörtökön hi­vatalában fogadta Emilio Colombo olasz külügy­minisztert, aki elsőként lá­togatott a NATO-országokból Washingtonba, mióta az új kormány ott hivatalba lépett. Az eszmecserén külügyminisz­­tériumi értesülések szerint a kétoldalú kapcsolatok mellett elsősorban az Egyesült Álla­mok nyugat-európai stratégiai elképzeléseiről esett szó. Co­­lombót csütörtökön délután Reagan elnök és Bush alelnök is fogadta.­­­ (Madrid, MTI) Felszó­lalók k­ártyában — amint az a találkozó minden új szakaszá­nak kezdetén volt — csak né­hány percig tartott csütörtökön, a munka első napján a szer­kesztő csoportok ülése az euró­pai biztonság és együttműkö­dés kérdéseivel foglalkozó madridi találkozón.­­ (Bécs, MTI) A holland nagykövet elnökletével csütör­tökön megtartották Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csök­kentéséről folyó tárgyalássoro­zat 261. ülését.­­ (Bonn, MTI) Csütörtökön Bonnban befejeződtek a nyu­gatnémet—jugoszláv kormány­fői tárgyalások. Veszelin Gyu­­ranovics és Helmut Schmidt egyetértett abban, hogy az európai államok legfontosabb feladata a béke biztosítása, a helsinki ajánlások érvényesí­tése. Az érintetteknek mindent meg kell tenni a madridi talál­kozó sikeréért.­­­ (Peking, MTI) Teng Hsziao-ping, a Kínai KP KB alelnöke csütörtökön francia újságíróknak kijelentette, hogy Hua Kuo-feng még mindig a Kínai KP Központi Bizottsá­gának elnöke. Hua Kuo-feng­­gel kapcsolatban az utóbbi időben sok találgatás látott napvilágot, de ezeknek nincs különösebb jelentőségük. A vezetést érintő személyi válto­zások természetszerűek bár­mely országban vagy pártban, s ebben nincsen semmi külö­nös — mondotta a kínai párt­vezető.­­ (London, MTI) Végleges­sé vált, hogy a legtekintélye­sebb és a legnagyobb múltú angol lap, a The Times és testvérlapjai március közepén új tulajdonba kerülnek.

Next