Magyar Nemzet, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-27 / 122. szám

8 ÉPÍTKEZŐK TANÁCSADÓJA Vállalatok közreműködésével A korábbi években a ki­vitelező vállalatok tevékenysé­ge a magánlakás-építés anyag­­ellátásában nem volt számot­tevő, legfeljebb betoneladással foglalkoztak. Hiányzott az ér­­dekeltség, s néhány jogszabály sem tette lehetővé a nagyobb közreműködést. Az elmúlt évben azonban jelentősen megváltozott a pia­ci helyzet. A beruházási épí­tési tevékenység csökkenésé­­nek következtében — külö­nösen vidéken — szabad gyár­­tókapacitások jelentkeztek, s így a vállalatok magánla­­kás-építés igényeit jobban ki­elégíthetik. Több vállalat ho­zott létre például tájékozta­tó, forgalmazó, termékismer­tető szervezetet. A termékeket azonban el is kell juttatni az építtetőkhöz. A legegyszerűbb megoldás — s a vállalatok többsége ezt is választja — a TÜZÉP-en, illetve az áfészen keresztüli előadás. Néhány kivitelező vállalat — főleg amelyeknél jelentős részarányt képvisel az ipari termelés — saját kis­kereskedelmi üzlet nyitását is tervezi. A vállalat által gyár­tott termékek forgalmazására az érvényes jogszabályok le­hetőséget adnak. (Az Alba Re­­gia Vállalat már forgalmaz­za saját termékeit.) Betont majdnem mindegyik vállalat ad el. Általában le­hetőség van a beton helyszín­re szállítására és bedolgozá­sára is. Jó kezdeményezésnek tűnik a késő délutánra és a hét végére adott árkedvez­mény, amivel sajnos, még ke­vés vállalat él. Azok az állami vállalatok, amelyek központi habarcste­leppel rendelkeznek, a magán­megrendelők igényeit is ki tud­ják elégíteni habarcsból. Nagy az igény oltott mészből. Né­hány vállalat rugalmasságára jellemző (például a Kelet­magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat), hogy nem­csak ömlesztve, hanem ötven, húsz, tíz, sőt öt kilogrammos csomagolásban is forgalmaz­za. Az előregyártott beton- és vasbeton termékeket a gyártó szakvállalatok típusszerkeze­tekből az igényeket várhatóan egyre jobban ki tudják elé­gíteni, a választékot jelentő­sen bővítik. Az igényskála rendkívül széles: az egyszerű járdalapoktól a családi ház­hoz is felhasználható lépcső­szerkezeteken keresztül az elő­re gyártott garázslapokig sok mindenre kiterjed. A fa-, fém- és műanyag aj­tók, -ablakok, valamint egyéb asztalos- és lakatostermékek kínálata is javul a kivitele­ző vállalatok termelése révén. A magánerős építés támo­gatásához a gépkölcsönzés és -szolgáltatás is hozzátartozik. A felmérések azt mutatják, hogy elsősorban a nagyobb mennyiségű építési anyagok bedolgozása, a súlyosabb szer­kezetek elhelyezése okoz gon­dot, s jelent nagyobb időrá­fordítást a magánépíttetőknek. Nagyobb gépek esetén nem a kölcsönzés, hanem a géppel végzett szolgáltatás a járha­tóbb út (kotrók, autódaruk, szállító berendezések). A gép­­kölcsönzési formát a kisebb termelékenységű és kevesebb A SOMOGY fantázianevű négylakásos sortársasház aján­lott tervét mutatjuk be. Az épület befoglaló méretei: 14,40X 25,50 méter, 1,20 méte­res homlokzati síkeltolással. Sík, vagy utcától emelkedő te­repen építhető, földszint + te­tőtér-beépítéssel, félig alápin­cézve. A lakások azonos elrende­zésűek és alapterületűek, a ha­rántfalak fesztávolsága 6 mé­ter. Egy lakás területe: 80 négyzetméter, háromszobás. Egy férőhelyre — hat sze­méllyel számolva — 13,3 négy­zetméter lakásterület jut. Lakásegységenként az utca felől jobboldali rámpa ve­zet a gépkocsitárolóhoz. Közé­pen lépcső visz a földszinti loggiához, ahol a lakás bejá­rata van. A félig földbe sül­lyesztett pincében a garázs mellett a fűtőhelyiség és tü­zelőtároló kapott helyet. Az előszobából jobbra nyílik az szaktudást igénylő gépeknél, valamint szerszámoknál eddig is alkalmazták a kivitelező vállalatok. A tavaly megjelent jogszabályok még nagyobb le­hetőséget biztosítanak ennek kiterjesztésére. Horváth Sándor ÉVM étkezős konyha, majd hátrébb a házi munka helyisége ta­lálható — mosás, vasalás el­végzésére —, az ellentétes ol­dalon a kamra, zuhany- és WC-fülke, majd a tetőtérbe vezető lépcső következik. A tágas nappali előtt nagymé­retű, részben fedett erkély hú­zódik, lépcsőlejárattal a kert­be. (A távlati képen a ker­ti homlokzat látható.) A te­tőtérben két hálószoba, für­dőszoba és gardrób alakítható ki. Tájolásilag akkor jó, ha a kerti homlokzat kap déli napot, a szobák ablakai és az erkély ugyanis mind eb­be az irányba néznek. A la­kásegységek közös határoló fallal épülnek, eszmei közös tulajdonban álló telken. A sortársasház ajánlott ter­vek 1200 forintért kaphatók az Építésügyi Tájékoztatási Központ fővárosi és vidéki in­formációs irodáiban. Timon Kálmán Sortársasház Man Nemzet Csütörtök, 1982. május 27. Pince és padló hőszigetelés­ re elhelyezett hőszigetelés, míg a másik az ugyancsak ismert eljárás, vagyis a parketta, pad­lószőnyeg alatti hőszigetelő megoldás. A TÜZÉP-tájékoz­­tatók mindkét eljárást ismer­tetik. Az előbbinél „teherbíró­­képesebb” hőszigetelő anyagot kell alkalmazni, az utóbbinál viszont vakpadlóra is szükség van. A pincefödém utólagos hő­­szigeteléséhez ajánlható a hő­­szigetelés alulról való ragasz­tása is. A kivitelezési módra részletesebb információt ad a kőzetgyapotféleségek vonatko­zásában a KÖSZIG Vállalat „Hőszigetelés, energiatakaré­kosság, gazdaságosság” című tájékoztatója is. Egy fontos szempont: a pá­raelzárás érdekében a hőszi­getelési eljárások további ki­egészítő anyagaként a szakem­berek műanyagfólia-, alumí­­niumfólia-burkolást ajánlanak. Ezek elhelyezése is a tájékoz­tatókban ismertetett módon történjék. A különböző hőszigetelő anyagok ára — Zsolyth, Nike­­cell, Porán — a vastagságuk­tól függően változik. A tény­leges anyagszükséglet össze­állításához a TÜZÉP-telepek­­től az építtetők szaktanácsot kaphatnak. Dr. Sinkovics Ferenc TÜZÉP Egyesülés A pincefödém és a talajon fekvő padló hőszigetelését két­féle módon is elkészíthetjük: az egyik megoldás a födém­­szerkezet és az aljzatbeton kör HÉT KÖNYV A KÖNYVHÉT ÚJDONSÁGAIBÓL FERENCZY BÉNI RAJZAI 135 Ft Sellei Sarolta—Panyik István: SHAKESPEARE ANGLIÁJA 146 Ft Vayer Lajos: AZ ITÁLIAI RENESZÁNSZ MŰVÉSZETE 128 Ft Gion Nándor: LATROKNAK IS JÁTSZOTT 41 Ft Mikszáth Kálmán: JÓKAI MÓR ÉLETE ÉS KORA 41 Ft Nagy Lajos: EGY LÁNY A SZÁZADFORDULÓN — A FIATALOR MEGNŐSÜL 36 Ft TAMÁSI ÁRON ÖSSZES NOVELLÁI 1—2. kötet 115 Ft ... ÉS MÉG TOVÁBBI SZÁZÖT ÚJDONSÁG várja a vásárlókat az RS ÁLLAMI KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLALAT könyvesboltjaiban és könyvsátraiban MÁJUS 28-TÓL JÚNIUS 4-IG! Az Ómagyar Mária-siralom útja a Széchényi Könyvtárig NÉHÁNY HÉTTEL EZ­ELŐTT, április 23-án jelent meg a magyar sajtóban a hír: hamarosan hazakerül a Bel­giumban őrzött leuveni kódex, amely becses nyelvemlékün­ket, az Ómagyar Mária-siral­­mat tartalmazza. Villangó Ist­vánnak, a Művelődési Minisz­térium közgyűjteményi veze­tőjének hivatalos bejelentése széles körben érdeklődést kel­tett. Érthetően, hiszen a Má­ria-siralom nemzeti kultúránk egyik kivételes becsű doku­mentuma: a legrégibb magyar nyelvű vers. Hogy milyen előkelő helyet foglal el ősi nyelvemlékeink sorában, azt néhány adat is megvilágítja. 1055-től szárma­zik a Tihanyi apátság Alapító­­levele, amely 58 magyar szót s ezekből egyetlen — nem egészen teljes — magyar mon­datot tartalmaz. 1200 körül ké­szült a Halotti Beszéd, a leg­régibb összefüggő magyar szöveg. Egy századdal később íródott a Mária-siralom, az anyanyelvünkön megfogalma­zott első ismert vers. Egy kis alakú, 302 levél ter­jedelmű, latin kódexban ma­radt fenn, amely a XIII. szá­zad második feléből szárma­zik. Finom hártyaleveleire francia vagy olasz domonkos szerzetes írta a különböző val­lásos szövegeket. Túlnyomó­­részt egyházi beszédeket tar­talmaz, ezért nyerte a „Sermo­­nes” címet. 1300 táján, vagy talán még korábban a kötet Bolognában vagy Párizsban tanuló magyar egyháziak bir­tokába került, akik latin pré­dikáció-vázlatokat, teológiai magyarázatokat, kivonatokat írtak a lapszélekre, a sorok közé, az üres, vagy utólag be­kötött levelekre. Ezek az utó­lagos jegyzetek gondatlanabb írással készültek, mint a mind­végig egyöntetű írású, latin törzsszöveg. Három egykorú scriptor írta a jegyzeteket. Ketten a latin prédikáció­fogalmazványaikat rövid ma­gyar értelmezésekkel (glosszá­­val) egészítették ki. A glossza­író szerzetesek egyike másolta a kötet 1991. lapjára a párizsi Geoffroi de Breteuiltól szár­mazó latin Mária-siralom (Planctus Sanctae Máriáé) egyik szövegváltozatának első felét, majd a 1341. lapra ugyanezen latin himnuszrészlet magyar szövegét. EZ A 37 SOROS magyar vers a Mária-siralom. Nem szó szerinti fordítás, inkább szabad utánköltése (parafrázi­sa) a latin eredetinek. Külön érdekessége, hogy a vallásos témát emberi és általános ér­telmezésben tolmácsolja. Mária neve a szövegben elő sem for­dul: a vers a fiát elvesztő anya fájdalmának ihletett megfogalmazása. Pótolhatatlan kár, hogy a kódex következő lapját kitépték, mert valószí­nűleg ezen is magyar szöveg, talán a latin himnusz máso­dik felének magyar fordítása lehetett. Ugyancsak a magya­rul nem tudó próbálhatta ki­dörzsölni, eltüntetni a Mária­­siralomnak az első hasábra írt részletét. Ennyi és ilyen állapotban maradt fenn a második, össze­függő magyar szövegből. S a Mária-siralom mégis rendkí­vül becses nyelvemlék! Anya­nyelvi költészetünk első kép­viselője, az egyetlen forrás ahhoz, hogy elképzelhessük, hogyan alakult ki a latin him­nuszból a laikus jellegű ének (cantio, cantilena). Kifejezésbeli gazdagsága alapján aligha­­lehet a Mária­­siralom valóban az első ma­gyar vers. Bizonyára voltak előzményei, de azok ugyanar­ra a sorsra jutottak, mint a XIII—XIV. századi, más jel­legű magyar szellemi-művészi alkotások. Érdemes vázlatosan áttekinteni őket s egy kissé a kort is, amelyben a Mária­­siralom keletkezett. A tatár­járást követő évszázadban olyan nagyszabású építkezé­sek folytak az országban, ame­lyekhez hasonló később is ki­vételes jelenség. Budán és kör­nyékén nemcsak a királyi vár s egy új városrész épült fel, hanem öt-hat kolostor és ugyanennyi templom. Hason­lóan nagyszabású építkezések folytak másutt is az országban várakon, városokban, kolosto­rokban. Mi maradt belőlük? Legfeljebb alapfalak, töredé­kek, többnyire csak ezekből következtethetünk egykori mé­reteikre, stílusjegyeikre, mű­vészi megformáltságuk szín­vonalára. A XIII. századi építkezések­ben, az ország újjászervezésé­ben a két szerzetesrend, a do­monkos és a ferences, támo­gatta leghathatósabban a ki­rályi kezdeményezéseket IV. Béla és családja elsősorban a domonkosok hatása alatt ál­lott, amint azt leányuk, Mar­git élete is tanúsítja. E rend befolyása akkor sem csökkent, amikor Nápolyból Magyaror­szágra érkezett Károly Róbert s 1301-ben, Esztergomban ki­rállyá koronázták. Károly Róbert Itáliából hoz­ta magával a művészetek ked­velését és pártolását. Magyar­­országon is igényes szellemi központtá formálta tehát ud­varát. Nagyszabású építkezé­sein külföldiek és magyarok egyaránt dolgoztak. Név sze­rint ismert ötvöse még olasz, sienai Péter, de udvari festője már a soproni Hertul mester, s megbecsülésnek örvendett Lippai Pál fametsző is. UDVARTARTÁSÁNAK atyaian tisztelt tagja a külföl­det járt, egyetemet végzett Nekcsei Dömötör király tár­nokmester. E művelt főúr szá­mára készült­­a Washington­ban őrzött, gazdagon illumi­­nált Nekcsei-Biblia. A kódex festőjére talán Dörögdi Miklós hívta fel Nekcsei figyelmét. Dörögdi Bolognában tanult, majd 1316—1317-ben a Stúdió rektora lett. Magas egyházi méltóságokat nyert el, 1327- ben ő a királyi kápolna come­­se. Azokhoz a művelt udvari klerikusokhoz tartozott, akik­nek nem csekély részük volt az ország szellemi életének formálásában. Az 1338 előtt készült Nek­csei-Biblia festője ugyanab­ban a bolognai műhelyben sa­játíthatta el a könyvfestés művészetét, mint a közel egy­korú Magyar Anjou Legendá­rium miniátora. Ez a szépsé­ges festményekkel díszített kódex is külföldön, három távoli intézményben maradt fenn, töredékekben. A Magyar Anjou Legendárium szövegé­ben és művészi megformáltsá­­gában egyaránt kiérlelt, nagy­szabású alkotás. Pár évtized­del később készült, mint a Mária-siralom. E szellemi­művészi környezet alapján jogosan hihetjük: a Mária­­siralom nem az első, csak a legrégibb fennmaradt magyar vers. KALANDOS SORS jutott e műnek is osztályrészül. Pedig múltja első hat évszázadát tel­jes homály fedi. Ruffy Péter a Magyar Nemzet május 1-i számában már beszámolt Odüsszeiájáról. Néhány tény­re azonban itt is utalnunk kell. Jacques Rosenthal mün­cheni antikváriusnak nem volt még a magyar szövegről tudo­mása, amikor a kódexet 1910- ben Toscanában megvásárolta. Georg Leidinger, a müncheni bajor állami könyvtár kézirat­tárának igazgatója figyelt fel a kódex idegen nyelvű részle­tére, amikor a német jóváté­­teli bizottság ezt a kötetet is megvette az első világháború alatt elpusztult leuveni egye­tem könyvtára számára. Babin­ger Ferenc professzor állapí­totta meg, hogy a kérdéses szöveg magyar. A Széchényi Könyvtár történész-főkönyvtá­rosa, Jakubovich Emil és Gragger Róbert írta róla az első tanulmányt, majd olyan kiváló tudósok elemezték, ér­telmezték kifejezéseit, mint Pais Dezső, Mészöly Gedeon és Bárczi Géza. A második világháború alatt sértetlenül maradt a kódex a leuveni egyetem ismét súlyo­san megrongálódott épületé­ben. Az elmúlt évtizedekben előbb az Országos Széchényi Könyvtár, majd más magyar intézmények is kísérletet tet­tek a kötet csere útján történő megszerzésére. Egyidejűleg tu­dósok, diplomaták és neves közéleti személyiségek is fi­gyelemmel kísérték a kódex sorsát. Számos Belgiumba ju­tott magyar pedig elsősorban azért kereste fel Leuven vá­rosát, hogy a nagy múltú egyetemet és a benne őrzött Mária-siralmat megtekinthes­se. Köztük magam is, 1980 márciusában, rövid ösztöndí­jas belgiumi kutatóutam so­rán. Dr. Jan Roegiers, a könyvtár mai igazgatója, tájé­koztatott az intézmény leg­újabb történetéről, az egyetem flamand és vallon részének különválásáról, s a könyvállo­mány megosztásáról, amely­nek során a kódex a flamand egyetem tulajdonában maradt. Úgy látszott, számukra is von­zó, újabb javaslat esetén re­ményünk lehet a kódex meg­szerzésére. Tudtam, hogy a leuveni kó­dexhez hasonló értékű fla­mand középkori emlék nincs Magyarországon, mert a ma­gyar közgyűjteményekben le­vő, illuminált flamand kó­dexeket Radocsay Dénessel közösen dolgoztuk fel Francia és németalföldi miniatúrák­ Magyarországon című köte­tünkben. Leuvenben is meg­levő központi ősnyomtatvány­katalógusunk alapján azonban meggyőzően szemléltethettem, hogy nemzeti könyvtárunk olyan ritka leuveni és flamand vonatkozású korai kiadásokat őriz, amelyek Leuvenben s ta­lán más belgiumi közgyűjte­ményben sincsenek meg. Bár­mily értékesek is e ritka ősnyomtatványok, egyenként nem jöhetnek szóba a leuveni kódex ellenértékeként. De a közülük kiválasztott kötetek együttesével a flamand tudo­mány- és könyvnyomtatás fon­tos emlékei kerülhetnének vissza keletkezési helyükre. A CSERE lebonyolítása két évig tartott. Könyvtárunk még 1980-ban kiküldte első, konk­rét javaslatát. 1981-ben pedig egy újabb munkatársa, dr. Wix Györgyné osztályvezető tájé­kozódott — ugyancsak ösztön­díjas kutatóként — a leuveni kódex ügyéről. Ő hozta a hírt: az egyetem tanácsa elvi hoz­zájárulását adta a cseréhez; három semleges szakértő pe­dig megállapította, hogy a kó­dex becsértéke 30 000 font kö­rül van. Nem sokkal később megkaptuk a cserére általuk előzetesen elfogadott ősnyom­tatványok jegyzékét s egy kereső­listát a leuveni szár­mazású tudósok s az ottani egyetemen előadó professzorok műveiről. Az újabb szempontok sze­rint kibővített cserejavasla­tunkban felsorolt korai, fla­mand vonatkozású nyomtat­ványainkat 1982 januárjában tekintette meg a Budapestre meghívott dr. Jan Roegiers igazgató. Figyelme kiterjedt a könyvritkaságok értékét befo­lyásoló valamennyi kritérium­ra : a mű szerzőjén és nyomdá­szán túlmenően a kiadás rit­kaságára, tipográfiai meg­­formáltságának színvonalára, metszeteire, a kötet bejegyzé­seire és kötésére. Hogy pár nap alatt létrejött a megállapodás, az nem kis mértékben a két intézmény vezetőjének kölcsönös bizal­mon alapuló, lényeglátó tár­gyalókészségének is köszönhe­tő. Könyvtárunk nemrég el­hunyt főigazgatója, dr. Jóború Magda, ez alkalommal is ka­matoztatta — Hanga Mária művelődési miniszterhelyettes búcsúszavaihoz híven — „pél­daképül szolgáló tárgyalásve­zetői művészetét az eltérő megnyilatkozások nagyvonalú figyelembevételével, a min­denki számára kielégítő — konstruktív — kompromisszu­mok kialakításáig”. Dr. Jan Roegiers igazgató pedig mesz­­szemenő előzékenységgel ak­ceptálta azt a szempontunkat, hogy a könyvtárunk alapítójá­tól, vagy fontos hagyatékozói­­tól származó kötetről még ilyen nagy jelentőségű ügyben sem mondhatunk le, így a leuveni kódexért felajánlott köteteink sorában sem magyar vonatkozású mű, sem Széché­nyi Ferenctől, vagy Apponyi Sándortól származó könyv nincsen. Soltész Zoltánné dr. osztályvezető Régi Nyomtatványok Tára

Next