Magyar Nemzet, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-28 / 123. szám
Péntek, 1982. május 28. Exportbővítő hitelek Mérlegen a százmilliárd Mennyi lehet egymilliárd forint? Próbáljuk érzékelni. Nagyjából a Népstadion kerülne ennyibe. Vagy fel lehet belőle építeni két kórházat, háromszáz-háromszáz ággyal, laboratóriumokkal, műtőkkel, konyhával, kiszolgáló részlegekkel. S most nem egy, hanem több több mint százmilliárd forintról lesz szó, a Magyar Nemzeti Bank adatai alapján. Az ipar lemaradt Az export bővítését szolgáló hitelkonstrukció az 1976— 1980-as előirányzat összege után a „negyvenötmilliárdos” jelzőt kapta. Engedélyezésben ezt azután túl is kellett lépni, hiszen az elmúlt ötéves terv végén már elfogadtak olyan hitelcélokat is, amelyek 1980 után valósulnak meg. Az összesítések szerint a 45 milliárdból 1980 végéig 53,8 milliárd lett. Ebből 31 milliárdot ipari vállalatok kaptak , akik az összeg feléből gépeket vásároltak —, az élelmiszergazdaság 20,3 milliárdot vett fel. Ennek zöme a mezőgazdaságnak jutott, a termésátlagokat fokozó iparszerű termelési rendszerek bevezetésére. Az élelmiszeripar a pénzből négy nagyobb létesítményt hozott létre: Martfűn a növényolajgyárat, Szabadegyházán a folyékony cukorgyárat, a kaposvári húskombinátot és a békéscsabai száraztészta üzemet. Két és fél milliárd forint jutott a közlekedésre. (Sok magyar árut szállítunk külföldre, vagy hozunk be import szállítmányokat, s hazánk jelentős tranzitforgalmat bonyolít le. Itt az exportfejlesztés lényege, hogy ezeknek a szállítmányoknak nagyobb részét magyar járművek, vállalatok vigyék el, ne külföldi cégeknek kelljen ezért valutát fizetni. A hitelek fölhasználását tavaly két szempontból is elemezték. Az első, hogy a szerződésben vállalat határidőre a tervbe vett fejlesztést, beruházást sikerült-e befejezni? A második, hogy ezek az új üzemek, létesítmények, technológiák meghozták-e azt a plusz valutát, amit a hitel felvételekor ígértek? Új célokra is... A válasz mindkét kérdésre megnyugtató. A beruházások általában rendben, időben befejeződtek. Ha egy-egy gépet, gépsort kellett beállítani, azt mindig pontosan sikerült elvégezni. A nagyobb építkezéseknél, rekonstrukcióknál az esetek egy részében voltak kisebb időbeli elcsúszások. A hitelt felvevők összessége együttesen pontosan annyi többletvalutát hozott be az országba, amennyit ígért. Ám szépséghibája az ügynek, hogy amíg az élelmiszer-gazdaság a vállaltnál 170 millió dollárral többet értékesített, az ipar ugyanennyivel elmaradt. Utólag megállapítható: az ipari üzemek jó célokra kérték az exportbővítő hitelt. Az már nem rajtuk múlott, hogy időközben a mélyülő világpiaci recesszió, a beruházások általános visszafogása némelyik ágazatban szinte reménytelenné tette az értékesítést. Ez főként a kohászatra vonatkozik: termékeik kereslete annyira megcsappant — idehaza is, külföldön is —, hogy az ágazat meglevő kapacitását se lehetett gazdaságosan kihasználni. Ugyancsak a külpaci helyzet miatt a járműipar sem tudta teljesíteni a vállalat többletbevételt. A fejlesztések megtörténtek, és ha a mostani mérlegbe ez a két szakma negatív példaként szerepel is, a piaci élénkülés a következő években meghozhatja az elvárt forgalmat. Más vállalatok jól teljesítették a feltételeket. Köztük a Magyar Hajó- és Darugyár, amely különösen jól fejlesztett, az úszódaruk és kazánok szállításával hozta az ígért valutatöbbletet. De elmondható ez más üzemekre, így a Medicorra, és több mezőgép vállalatra is. S hogy mennyire serkentették a célhitelek a tőkés exportot, két szám érzékelteti: a fejlesztésben részt vevők árbevétele négy év alatt 54 százalékkal, valutabevétele viszont 73 százalékkal növekedett. A mezőgazdaság, az élelmiszeripar valamennyi beruházását időre teljesítette. Itt a hitelek fölvételekor mindig azt kellett megjelölni, hogy a már elért termelési szint fölött, a beruházások révén mennyi többletet produkálnak, s adnak át a külkereskedelmi vállalatoknak. A kukoricatermesztési rendszerek például hiteligényléskor, a gazdaságok 51) ezer tonna többletet ígértek és 752 ezer tonnát teljesítettek. A sertéstenyésztés fejlesztésére kért összegek nyomán 31 ezer tonna sertéshús-növekményt vállaltak a hitelfelvevők — a teljesítés 33 ezer tonna. A csirkenevelés támogatását célzó hitelkérelem ígérete 20 ezer tonna a meglevő szint felett — ezzel szemben 23 ezer tonnát adtak át értékesítésre. Ezek az eredmények igazolták ennek a különleges konstrukciónak életképességét. Ezért intézkedik úgy a hatodik ötéves terv, hogy most már 63 milliárd forint hitelt lehet kiadni exportfejlesztési célokra. Tavaly jelent meg a pályázati felhívás, amely szerint az üzemek, vállalatok az export direkt fokozásán túl új célokra, energiatakarékosságra és hulladékfeldolgozásra is kérhetnek pénzt ebből az elkülönített összegből. E két utóbbi cél egyértelműen importot takarít meg energiában, illetőleg nyersanyagokban. Megtérülés: négy év! Az iparban is, a mezőgazdaságban is sok jó pályázatot nyújtottak be a hitelkérők. A nehézség az, hogy az ismeretes beruházási feszültségek miatt nagyon meg kell gondolni, mire ad pénzt a Magyar Nemzeti Bank. A feltételek szigorúak. Alapelv, hogy csak olyan vállalkozást támogatnak ebből a hitelből, amely — a beruházási időt is beleértve — négy év alatt visszahozza a ráköltött pénzt. A rendelkezésre álló 65 millárd forint — figyelembe véve a világméretű áremelkedést, inflációt és több állami támogatás megszüntetését — fejlesztésben nagyjából annyit enged meg, mint az előző ötéves tervben kiadott hitelek. Az elosztását több adottság behatárolja. Az előző tervidőszakból mintegy hétmilliárdnyi áthúzódott 1981-re, s a következő évekre ... Négy olyan nagyobb beruházás, fejlesztés indult, amelyeket ezekből az összegekből finanszíroznak: a Dunai Vasmű salakhányója, a dorogi szénbánya és a dorogi brikettgyár, valamint a DVK új krakkoló üzeme. Ez együttesen elvisz tízmilliárdot. .. Ezek mellett kell a tervek közül — a lehetőségeket figyelembe véve — a legjobbakat elfogadni, támogatni. Már zömében százkétszázmilliós tételek, de egyegy területen jelentős előrelépést hoznak, s jó valutabevételt ígérnek. Ebbe a sorba tartozik például a gyógyszeripar interferol és enteroszeptol, valamint prosztaglandinprogramja, a Taurus tömlőgyártó kapacitásának bővítése, a Forte-gyár hiteligénye, a Hajógyár újabb kérelme a kazángyártás további bővítésére, a Medicor pályázata az egyszer használatos injekciós tűk termelésének növelésére, és a Rubik-kocka gyártásának fejlesztése. Tavaly, a tervidőszak első évében tízmilliárd forintot folyósítottak ebből a keretből: 5,1 milliárdot kapott az ipar, 4,9-et az élelmiszer-gazdaság. Az utóbbiból még egymilliárd kell a szabadegyházi cukorgyár befejezésére, így 3,9 jutott az igen jól visszafizető mezőgazdasági termelés közvetlen támogatására. Ma összességében az engedélyezett hitelek valamivel meghaladják a húszmilliárd forintot, mintegy 45 milliárdnak még nincs gazdája. Ebből kapnak majd azok, akik jó pályázattal jelentkeztek, de kerethiány miatt az idén még nem kaphattak hitelt. Közte legalább egymilliárd forint értékű mezőgazdasági pályázatot kellett várakozásra ítélni, olyanokat, amelyek jó hasznot ígérnek, de már nem fértek be az idei keretösszegekbe. Az exportfejlesztő hitelkonstrukció hatéves tapasztalata bebizonyította: helyes volt ennek a formának a bevezetése. Nem hozott hirtelen látványos változást, de a folyamatos tervszerű fejlesztéssel állandóan bővítette a nemzetközi piacon jól értékelt exportáruinak választékát, menynyiségét. Faludi András ELŐFIZETÉSES LOTTÓ RÁADÁS- Madar Nemzet A HungarHotels új és régi-új szállodái Hazánkban még nem volt példa ennyi szálloda egyidejű megnyitására. Decemberben a Fórum nyitotta meg kapuit, majd tavasszal — minden ceremónia nélkül — a Hotel Eger, a napokban pedig az Expo szállo állt szolgálatba. Dr. Meggyes István, a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat kereskedelmi vezérigazgató-helyettese hozzáfűzi: erre a teljesítményre csak egy (vagy több) nagyvállalat képes. A HungarHotels csaknem félszáz szállodával rendelkezik, s tízezer dolgozójuknak a fele legalább öt éve dolgozik a vállalatnál. Miután az új házak belépése — a növekvő forgalom és az emelkedő igények ellenére is — valamelyest konkurrenciát jelent a régiek számára, érthető, hogy a korábbinál is nagyobb hangsúlyt fektetnek a kereskedelmi tevékenységre. A HungarHotels megkapta az önálló beutaztatási jogot, tehát nem szorul egyetlen utazási irodára sem (bár panna a szállodák igénybevétele), és sokat segített a bécsi képviselet megnyitása. Miközben új szállodákat építenek, gondolnak a régiek megújítására is. Ismeretes, hogy újjászületik a Feneketlen-tónál levő Hotel Sport, amely 1983. december 1-én átkeresztelve, Hotel Flamenco néven nyitja meg a kapuit. Az osztrák hitelkonstrukció keretében, osztrák kivitelezők munkájában készülő szálló új nevét nemcsak az indokolja, hogy máris sokan összetévesztették a megnyitás előtt álló Stadion Szállóval, hanem az is, hogy a HungarHotels a volt Sportra védjegyszerződést kötött a spanyol HOSA szállodai lánccal. Ennek az üzletkötésnek elsősorban az a célja, hogy lehetőség szerint új piacot kapcsoljon be a magyar idegenforgalomba, márpedig Spanyolország ebből a szempontból Dél-Amerika kapujának tekinthető. Megújul a Duna Intercontinental is, a vállalat igyekszik valóban följavítani a mai ötcsillagos színvonalra, így aztán júniustól elkezdődik a szálló fitnessközpontjának az építése. A Magyar szállodai szakemberek nemzetközi elismerésére egy példa: a közeljövőben Athénban megnyíló Intercontinental szálló cukrászát a Szabadság Szálló cukrásza tanítja be. (gy. a.) RENDKÍVÜLI ENGEDMÉNYES BÚTORVASAR A BAV-NÁL JÚNIUS 1-TŐL 30-IG! Különféle szekrénysorok, konyhabútorok, kárpitos és egyedi bútorok közül vásárolhat a Budapest VII., Dohány utca 16. IX., Üllői út 47., IX., Tűzoltó utca 14. BIZOMÁNYI Áruház VÁLLALAT. Védőmunkahely A kis R. Misi sorsa már akkor eldőlt, mielőtt világra jött volna. A szüleinél végzett környezettanulmány s az azt követő határozat egyértelműen kimondta, hogy alkalmatlanok születendő gyermekük nevelésére. Mivelhogy mindketten értelmi fogyatékosok. Pedig önálló életvitelűek, nincsenek gondnokolva, s ezáltal korlátozva cselekvőképességükben, választók, választhatók, házasságkötésük előtt megjelentek a kötelező tanácsadáson, az asszony rendszeresen eljárt a terhesgondozásra, s féltő gondoskodással készült kicsinye fogadására. Mindezek ellenére R. Misit sürgősségi eljárással az állam gondjaira bízták. Úgy vitték el a kórházból, ahol élete első tíz napját töltötte, hogy meg sem ismerhette az édesanyja testmelegét. Óvatosságból, túlbuzgóságból ugyanis azonnal elválasztották, „nehogy az a furcsán viselkedő nő kárt tegyen benne”. Megítélés Sokat gondolkodtam azon, hogyan eshetett meg ez a história. Próbáltam mentségeket találni a láncreakciót elindító védőnő, az előterjesztését ellentmondás nélkül akceptáló gyámügyis magatartására s mindazokéra, akik az ismételt és egyre kétségbeesettebb fellebbezéseket újra és újra elutasították, mondván, hogy ők mindenekelőtt a gyermek érdekeit tartják szem előtt. A gyermekét, akit bokros teendői következtében senki se látott. Csak intézkedtek, hogy „neki jobb legyen”. S közben persze védték, anélkül, hogy összebeszéltek volna, a mundért. Nem kétséges, hogy fogyatékos és fogyatékos között is óriási az eltérés a társadalmi megítélésben. Különben hogyan következhetett volna be „az a félreértés” éppen az elmúlt esztendőben, amelyet gyakorlatilag a mozgássérültek évenként jelöltünk. Pedig a világszervezet egyértelműen A FOGYATÉKOSOK istápolására, adaptálására, érdekeinek fokozott védelmére hívta fel az emberiség figyelmét. S ebbe a gyűjtőfogalomba éppen úgy beletartozik a hallássérült, a csökkent látású, mint a mozgásában korlátozott honfitársunk vagy uram bocsá’, az a furcsán viselkedő, alighanem a falu bolondja titulust s a vele járó csúfolódásokat, megaláztatásokat megelégelt fiatalember is, aki pár éve még füttyögve rohangászott a körúton s jobb híján olykor a csinosabb hölgyek hátsó felére csapott az elmaradhatatlan Esti Hírlapjával. Megrokkant, szemüveges vagy hallókészülékes ismerőse, barátja van legtöbbünknek, de ki fogadja el egy értelmi fogyatékos meghívását? Kinek esemény a velük való tartós együttlét, amely az átlagost jócskán meghaladó fizikai és morális állóképességet, türelmet igényel? Gondoskodás Ez idő szerint jószerivel csak a szüleik, a nevelőik s a belőlük verbuválódott országos érdekvédelmi szekció számára, amely hosszadalmas állóharc után alakult meg a Hallássérültek Országos Szövetségének afféle leányvállalataként a fogyatékosok évében, de olyan észrevétlenül — ahogy egyik tisztségviselőjük mondta —, mintha hatalmas égzengés közepette valaki kinyitott volna egy vízcsapot. Az előkészületek meglehetősen elhúzódtak, hiszen szervező bizottság már 1971-ben létezett, s azt követően egyszemélyes tanácsadó iroda is működött, egy valószínűtlenül megszállott, ötvenvalahány éves darugyári diszpécser jóvoltából, aki mint a szekció elnöke éppen a mai napon ad számot a már eddig megtett mérföldes léptekről a közgyűlés küldöttei előtt. Maga az esemény azért érdemel fokozott érdeklődést, mert hiszen az értelmi fogyatékosok — bármennyire is hihetetlen — a legnépesebb fogyatékos-populációt alkotják hazánkban. Nincs ugyan felmérés, feltételezés szerint nem is lesz, de becslés szerint úgy háromszáznyolcvanezer körül van az értelmi fogyatékosokat tartó, nevelő családok száma. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, világstatisztika, hogy az élve született csecsemők valamivel több mint 3 százaléka szorul csökkent értelménél fogva értőbb, szívósabb otthoni s társadalmi gondoskodásra. Nálunk annál is inkább, mert a szülők túlnyomó többsége, 80—85 százaléka kevés iskolával rendelkezik, nem kielégítő szociális körülmények között él, s így önmagukban nem tudnak megbirkózni a rájuk zúdult feladattal. Az sem segít rajtuk, ha esetenként tudományoskodó brosúrákat osztanak szét közöttük. Nyilvánvaló, hogy konkrét intézkedésekre vann szükség. Olyanokra például, mint a gyermekgondozási segély hatéves korig történő meghosszabbítása, amit éppen a közelmúltban rendelt el a Minisztertanács. Korábban a súlyos fogyatékos gyermekek édesanyjának ugyanúgy három év után telt le a gyes, mint másoknak, jóllehet gyógypedagógiai óvodába — amiből jó, ha tíz van az országban — csak négyéves korban vették fel a gyerekeket. Ez azonban csupán az első lépés volt, hiszen a kisegítőiskola-érettséget egykor remélhetően ugyanolyan gyermekintézményi szervezett foglalkoztatás előzi meg, mint amit jól vagy kevésbé jól az országosan kiépült úgynevezett normál óvodák gyakorlatában tapasztalhatunk. Közösségben Az alapvető gond azonban az értelmi fogyatékosoknál az iskola utáni hogyan tovább. A társadalomba való beépülés, az adaptáció alapvető feltétele a foglalkoztatás. Amit az is sürget, hogy a zöm igenis munkára fogható. Elvileg bárhol kialakítható megfelelő felügyelet mellett védőmunkahely. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy egy bizonyos szinten az értelmi fogyatékos ember is jó munkássá válhat. Lassabban tanulnak be ugyan, de lehet rájuk számítani, 70—75 százalékot bármikor teljesítenek, nem unják, amit csinálnak, s főleg hírből sem ismerik a fluktuációt, de még a hiányzást sem. Ugyanakkor olyan munkák elvégzésére válhatnak alkalmassá, amelyekre lasszóval se lehet találni embert, nem szakadnak el a családjuktól s azzal, hogy keresnek, jelentős mértékben hozzájárulnak az eltartásukhoz is. S mindezeken túl: közösségben élnek, hasonsorsúakkal egy közösségben, ahol még véletlenül sem csúfolja egyikőjük a másikat. Ez idő szerint közel ezer, városban élő értelmi fogyatékos számít szervezett dolgozónak, ötször annyi, mint egy évvel korábban s egyre több szövetkezet érdeklődik a többiek foglalkoztatási lehetőségei iránt. Az apró falvakban, tanyákon tengődők, kallódók foglalkoztatását úgynevezett munkásszállás hátterű védőmunkahelyek hivatottak megoldani. Szegeden létesül hamarosan ilyen Kecskeméten, a városföldi gazdaság egykori magtárában, ahol textil- és bőrhulladékot dolgoznak majd fel. Évek óta szerveznek értelmi fogyatékosok számára üdülést. Most 29-én indul az első kétszáz fős turnus Balatonboglárra, a szekciónak csak a felügyeletet kell biztosítani. Része ez is a befogadásnak s egyúttal szoktatás a különélésre. A közgyűlésen nyilván további eredményekről, elképzelésekről is számot adnak, amelyek a leghátrányosabb helyzetű s egyben legállhatatosabb munkát igénylő fogyatékosok társadalmi rehabilitációjához szükséges. Az érdekvédelmi szervezet azonban — legyen akár százesztendős is, mint a vakoké — nem vállalhatja magára az állami s nyugodtan mondhatjuk így: az emberiesség, a lelkiismeret által diktált tennivalókat Kertész Péter 7