Magyar Nemzet, 1983. január (39. / 46. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-13 / 10. szám

4 A HÉT FILMJEI _ ____________________................................ . '..J . .. . “ _ Viadukt Simó Sándor filmje 1931. szeptember 12-én éjjel robbantotta fel a biatorbágyi vasúti viaduktot a bécsi gyorsvonat alatt Matuska Szilveszter. Ez történelmi tény. Mint ahogy történelmi tény az is, hogy Horthy Magyarországának uralkodó osztálya e merényletet ürügyül felhasználva indított statáriális eljárást a magyar kommunista mozgalom jó néhány vezetője ellen, é s végeztette ki Sallai Imrét és Fürst Sándort. A kor, az eset, a következmények, a tények — mind, mind oly érdekesek, hogy önmagukat kínálják egy készülő vagy tervezett film témájául. S önmagát kínálja az azóta is változatlanul helyén álló, forgalmon kívül helyezett s ezért a nagy felfordulással járó filmforgatást is könnyedén elviselő régi biatorbágyi viadukt. Gyanítom, hogy Simó Sándor ez utóbbi tényből indulhatott ki. S valóban, miért is ne? Hiszen manapság nagy keletje van a mozikban a látványos katasztrófákat, természeti és társadalmi csapásokat bemutató filmeknek, különösképpen azoknak, amelyek még a bűnügyi apparátus nyomozómunkájának izgalmaiból is részesítik a nézőt. Itt pedig, Matuska Szilveszter és Biatorbágy esetében minden alapvető „hozzávaló” készen állt: volt olyan történet, amely az utóbbi időben felettébb divatos harmincas évekbe röpíti vissza a nézőt,a volt krimiizgalmakat ígérő, s kellően dokumentálható nyomozás, volt igazán rejtelmes életútú — s ezért színesen egyéníthető — hős. S természetesen alapként ott volt „a” bűntény, a katasztrófa, amelynek indítékait,pontos okaiét , jószerivel még ma is homály fedi. • E homályokból sajnos nem sok tisztult fél most, a filmet látva sem. E magyar—amerikai—NSZK közös vállalkozásban készült munkának ugyanis légióként két okra kellett volna feleletet lelnie ahhoz, hogy a tett — a biatorbágyi robbantás — kellően motiváltnak tűnhessék föl a néző előtt. Egyfelől arra, hogy ez, a harmincas évek elején volt katasztrófa mennyire eredt az akkori magyar társadalmi, politikai rendszer lényegéből, milyen közegben történt meg, milyen mozgások, törvényszerűségek, fejlődési irányok tették lehetővé megtörténtét. Másfelől arra kellett volna választ tennie a filmnek, hogy a tettet végrehajtó ember — jelen esetben Matuska Szilveszter — hogyan „választódott” ki a bűntény végrehajtására, hogy jelleme fejlődéseinek milyen állomásain át vitt az útja Biatorbágyhoz. Tehát — mindkét esetben — akkor járt volna jó úton a film, ha nem különc történelmi érdekességként kezeli a biatorbágyi— s a Matuskavégezte másik két — vonatrobbantás ügyét, hanem a korra, a kor történelmére, politikai viszonyaira jellemző mozzanatként. Ennek a háttérnek elemzése és plasztikus felvázolása maradt el a Viaduktban. Meglehet, Egon Kis forgatókönyvének hibájából, hiszen gyanítható tán, hogy egy mégoly értő külföldi polgár sem lehet otthonos a kor magyar viszonyaiban, s a kívülálló nem találhatja meg a bűntényt a korabeli társadalomhoz fűző szálakat. Igaz, néhány kísérlet történik arra, hogy Matuskatársadalmi helyzete felvámoltassák, de mindegyikőjük erőtlen ahhoz, hogy mélyebbre lássunk általa. Ha ez az elemzés el is marad, vigasztalódhatnánk a történet bűnügyi izgalmaival. Ezek azonban szintúgy kevés örömet szereznek, hiszen a bűntények tettesét, a végrehajtás módját mindvégig ismerjük, sőt: ismerjük e tettek „motívumát” is. (Jóllehet finnyásabb krimiszerzők soha nem tennék meg azt, hogy a bűnöző tettének indokaként végül is elmezavart hozzanak fel.) A legfőbb baj e tekintetben az, hogy a nyomozás izgalmaiban sem igen részesülünk. Vannak tények, amelyeket ismerünk, így hát nem tudunk izgulni azért, hogy ezek a rendőrségnek mikor jutnak a tudomására. Miként azért sem rágjuk le tövig a körmünket, hogy a bécsi és a pesti rendőrség párharcából melyik fél kerül ki győztesen, hiszen ehhez arra volna szükség, hogy jól jellemzett felek álljanak szemben egymással. Marad hát — egyedüli és csekélyke — izgulnivalónak a „nagybűntény” végrehajtásának a módja. Ha ezt — számtalan, professzionista krimik sorolhatnánk példaként — jól feleketezve, vágva, izgalmas, párhuzamos dramaturgiával „megfűszerezve” láthatnánk, tán feledjük korábbi bosszúságainkat. Itt azonban a film alkotógárdája nem használja ki igazán az efféle filmkatasztrófákban rejlő lehetőségeket, sokkoló hatásokat, végül, hát, csalódnunk kell a Viadukt kulcsjelenetében is. A tíz kamerával, eredeti helyszínen, „egy az egyben” felvett hídrobbantási jelenet — tán épp azért, mert csupán egyetlenegyszer lehetett megcsinálni, leforgatni — kevésbé lett hatásos, mintha ugyanezt precíziós, ám bármennyiszer ismételhető makettfelvételekkel készítették volna el. Mindezek után felmerül a kérdés, hogy a korábban Locarnóban, majd Nyugat-Berlinben fesztiváldíjakkal méltán jutalmazott Simó Sándor új filmje miért is nem sikerült a várakozásoknak megfelelően? Nem lehet panasz az operatőrre, hiszen Andor Tamás rutinnal, ízléssel fotografálta a Viaduktot. A szereplőkre sem, hiszen A lovakat lelövik, ugye? című amerikai filmben megismert Michael Sarrazin vagy Towje Kleiner és Constanze Engelbrecht igyekezett mindent eljátszani, ami meg volt írva a forgatókönyvben. (Említésre méltó ugyanakkor Szakácsi Sándor és Verebes István kiemelkedően jól sikerült szinkronalakítása.) Az ok valahol másutt kereshető. Feltételezés csupán, de megeshet: a koprodukció ténye miatt történt mindez így. Világos ugyanis, hogy egy-egy filmet finanszírozó cég olyan munkát vár pénzéért cserébe, amely a nemzetközi piacon jól eladható s visszahozza a befektetést. Meglehet, a Viadukt ennek esett áldozatául, meglehet, a nemzetközi filmpiac most az ilyen történetekre „vevő”. Az persze korántsem biztos, hogy a vevő igénye, ízlése egyúttal komoly művészi, esztétikai minőség megszületését is serkenti. (MAFILM—Hunnia Stúdió — Andre Libik, Mün chen — Peer J. Oppenheímer, Hollywood) Vértessy Péter Melegbéléses, garantáltan vízálló csizmák nagy választékban, egyes modellek 30 százalékos engedménnyel. Síruhák bő választékban kaphatók. CORSO SPORTCIPŐBEN, CORSO SPORTRUHÁVAL, JÓL JÁR! NYITVATARTÁSI IDŐ: hétfő, kedd, szerda, péntek: 9-től 17 óráig; csütörtök: 9-től 19 óráig. Magyar Nemzet Nyugtalanság Inge Herold negyven körüli, elvált, fiát egyedül nevelő pszichológusnő. Magánélete tulajdonképpen rendezett, barátai vannak, szeretője is, egy nős férfi. Élete tehát látszólag rendben van (vagy legalábbis a drámai sűrítés okán a film elején a konfliktusok lehetősége elsikkad). A gondok akkor jelentkeznek, amikor Inge mellében daganatot fedeznek fel. Hirtelen új szempontból méretnek meg ismerősei és barátai, kire és mennyiben számíthat. Inge sorra találkozik valamennyivel, s egyszerre mintha mindnyájan megváltoztak volna — vagy inkább ő nézi más szemmel őket. Az már csak a véletlen (meg a szerkesztés) műve, hogy Joachim, a szerető megbízhatatlanságáról is épp ezen az éjszakán hullik le a fátyol. • Egy nap Inge Herold életében — áldokumentarista eszközökkel. Lothar Warneke rendező nem ismeretlen a hazai néző előtt, néhány hete profi kommersz vígjátékéban, az Ásta, drágámban kacagtatott a nagyszerű Erwin Geschonneck. Ezúttal azonban csak a rendező profi, még az operatőr is újonc, a színészek pedig civilek. Nem hiányoznak a műfaj bevett kellékei: a fekete-fehér technika, a folyton hallható kameraberregés, az észrevehető bevilágítás. Warnekének szerencséje van a szereplőkkel, főként az Ingét alakító Christine Schornnal. A művészek ugyanis bebizonyítják: nem attól hitelesek egy film helyzetei, hogy nem színészek játszanak bennük, hanem hogy a szereplők színészileg képesek szerepüket elhitetővé tenni. Rajtuk tehát nem múlik semmi, sokkal nagyobb gond azonban a Nyugtalanság megíratlansága, az arányok eltolódása, a film utolsó harmadának elnagyoltsága, kidolgozatlansága. (j. gy.) Szerelem Montrealban Vannak olyan műfajok, amelyeket a magyar filmforgalmazás valahogy nem kedvel. Pontosabban, szólva: nem tisztázta viszonyát, álláspontját velük kapcsolatban, így aztán válogatásának szempontjait nem könnyű megérteni. Ilyen például a néhány évvel ezelőtt hirtelen divatba jött könnyesbús, édeskés, szentimentalista film, amely egy időre eluralta a világ filmgyártását. Ennek az iránynak „alapművét”, Eric Segal immár filmtörténeti Love Story-ját nem láthattuk a magyar mozikban, de láthattuk sok-sok rosszul sikerült utánérzését. Az irányt szabó film ismeretében aztán kapkodhatja a néző a fejét, s kénytelen elhamarkodott, felszínes véleményt formálni a filmes neoszentimentalizmusról. S beéri felszínes filmekkel. Ezúttal egy Kanadában készült „utánlövést” láthatunk a moziban Szerelem Montrealban ’ címmel. Szakmai szempontból professzionalista munka, magán viseli az új hollywoodi filmiskola minden külsőséges jegyét. A történet ugyanakkor — amolyan, legendabeli állatorvosi lóként — összegyűjti tivinfrázókat 'az e műfajban használatos' közhelyeket és könnyfacsaró álproblémákat, amelyek — különkülön — csak-csak elviselhetők, ám így, együvé gereblyézve önmaguk paródiáját adják. Még akkor is, ha Larry Kent filmje a vietnami háború tombolásának idején — 1967- ben — játszódik, s megpróbálja nézőjének rokonszenvét a háború áldozatává lett fiatalember — és szerelmese — mellé állítani. „Csúsztatja” azonban az igazságot a rendező: a szerencsétlen áldozatnak beállított amerikai fiatalember önként vesz részt hazája piszkos, igazságtalan háborújában, tragédiája így nem kelthet szánalmat. V. P. NAPLC Magyarországon végzett fiatal bolgár képzőművészek legújabb alkotásaiból nyílt meg kiállítás kedden a szófiai magyar intézetben. A Dobrin Fejcsev, Oleg Gocsev, Ceca Georgieva, Sztefan Dimitrov és Dimitr Delcsev gobelinjeit, olajfestményeit, kisplasztikáit, pasztellképeit bemutató tárlatot Dimitr Osztoics, a bolgár képzőművészeti szövetség alelnöke nyitotta meg. ♦ Venezuelai vendégszereplésre utazva szerdán a nyíregyházi 4-es számú ének-zene tagozatos általános iskolakórusa. Az énekkar a latin-amerikai szabadsághős, Simon Bolivár születésének 200. évfordulóján rendezendő nagyszabású ünnepségen vesz részt, a világ más országaiból érkező ötven gyermekkórussal együtt.♦ Brigitte Bardot életéről dokumentumfilmet készített jelenlegi élettársa, a 34 éves Alain Bongrain Duborg a francia tévének. A háromrészes filmben az első rész BB gyermekkoráról szól, a második bemutatja a híres sztárt, a harmadik pedig jelenlegi visszavonult életét, amelynek egyik fő célja a természet és az állatok védelme. BB egyébként szorgalmasan írja emlékiratait is, eddig már hatszáz oldal készült el. A könyv 50. születésnapján jelenik meg. A becsület vitéze címmel új könyv jelent meg Moszkvában Petőfi Sándorról. Jeremej Parnov, a mű szerzője átfogó tanulmánnyal szolgál a magyar költő életéről, egyéniségéről, munkásságáról és forradalmi tetteiről. Graham Greene Nicaraguában Graham Greene, az ismert angol író az elmúlt hét keddje óta a Sandinista Front nemzeti vezetőségének és a nemzeti újjáépítés ideiglenes kormánya kormányzó tanácsának vendégeként Nicaraguában tartózkodik. Felkereste az ország északi határvidékét, ahol a Hondurasból kiinduló, rendszeres ellenforradalmi támadások miatt rendkívüli állapot van érvényben. Greene Chinandega városában megtekintette a lakosság önvédelmi lőgyakorlatát. A helyi rendőri alakulatok tagjaival beszélgetve elmondta, hogy igazságosnak tartja és támogatja Nicaragua ügyét. Európába visszatérve igyekezni fog a világ elé tárni az igazságot az országról. A sajtó munkatársainak nyilatkozva Szűklátókörűnek nevezte az Egyesült Államok középamerikai politikáját, és a Reagan-kormányzatot tette felelőssé a térségben kialakult válságos helyzetért. Csütörtök, 1983. január 13. A színházjegy ára Ráadás A néző elmegy a színházba. Ha már a jegyét megváltotta, úgy vélhetnénk, nincs is más kötelező kiadása, mint a ruhatár egy, vagyis már két forintja. A műsorfüzet Hogy ne csak élménnyel, hanem ismerettel is gyarapodjék, a néző vásárol műsorfüzetet. Ezek előbb vidéken divatoztak, utóbb a fővárost is meghódították. Szerte az ország színházaiban, a „füzet” már volt tasak, levél, plakát, leporelló is, mindenféle fajta, s rendszerint megkérik az árát a találékonyságnak. A budapesti ismertetők formára feltétlenül mértéktartóbbak, forintra már nem annyira. Kivételes a Thália Színház csupán kettőért árusított, négyoldalnyi műsorlapja. Másutt már négy forint a műsorfüzet, sőt több: a Víg és az Operett hat-tizenkét forintért adja. S az sem ússza meg sokkal olcsóbban, aki a 7,50-es Pesti Műsort vásárolja. Nyomtatnak ugyan minimális tájékoztatást nyújtó ingyenes szórólapokat, néhány nagy színházunkban tízezer, másutt mindössze kétezer-ötezer példányban. Ez először is kevés. Akkor is kevés volna, ha utolsó szálig a nézőterekre jutna. De a szórólapokat elsősorban a szemezés kapja s adja, nem kizárólag a nagyközönségnek, inkább az ügyintézőknek. Ki vásárolná a műsorfüzetet, ha kapna szórólapot? Akkor megvennék, ha nemcsak reprezentatív, hanem dokumentatív értéke volna. A műsorfüzet adhat tájékoztatást mindenekelőtt a szerzőről, a színmű magyar és világszínházi előéletéről, a színházművészekről, az esetleges rendezői-tervezői-színészi életművekről, s nem tetszőleges, hanem rendszeres válogatást az irodalmi és színházi szakirodalomból. • • A közönség többségét úgy képzelhetjük: dolgozó emberek, akik munkaidejük leteltével, csúcsforgalomban hazaloholnak, sebtében átöltöznek, csemetéiket ágyba dugták, vaffy a pótmamát kiokíták, aligha van idejük vacsorázni, hacsak nincsen a munkahelyük is, az otthonuk is a színház tőszomszédságában , s éppcsak beesnek az előadásra. A szünetben Mit kaphat e néző, ha a látás-futástól kiszáradna a torka, ha az éhségtől kopogna a szeme? A lehető legdrágább portékákat, amelyeket a boltban kétszer is megnézne, mielőtt megvenné. A fővárosi színházak többségének büféjét a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat tartja fenn. Jellemző választéka: limonádé 8,10-ért, juice 11,60-ért és 12,30-ért, valami szalámis, sonkás, fekete és vörös kaviáros, tükörtojásos, libamájas, paradicsommal vagy uborkával díszített szendvicsek, túlnyomórészt tíz forint felett. Elvben van egyszerű szalámis szendvics is 7,10-ért. Hogy színét sem láttam soha, azzal magyarázták, hogy az ifjúsági előadásokra tartogatják. Elvben van szimpla szódavíz, elvétve akadnak egyszerűbb üdítők is. De láttam kamaszokat, akik hárman osztoztak egyetlen pohár narancslén. És láttam idős nénit, aki szódavízről vagy akár sima vízről faggatózott, végül is letett az ivásról. Az uralkodó vendéglátó vállalat áraihoz szegődnek valamivel szerényebben a többiek. Jóval olcsóbb csak a gyermekszínház büféje, ahol különféle felvágottakkal töltött szánulit adnak 650-ert, frissítőket 3 forintért. Vidéken a konfrnersz üdítőket kínálják, s ahol van harapnivaló, nem mélyen zsebbevágó. Hazafelé Mélyen a pénztárcáiéba nyúl viszont az, aki nem tud már a tömegközlekedési eszközökkel hazatérni, s tavra szorul. Ez nem vidéken, hanem Nagy-Budapesten gond. Szvvre inkább az. A színházi járosokat mostszürtették november 1-vel, mondván: minimális az igénybevétel. Egyedül a Várszínház elé áll 16-os autóbusz. Az igazsághoz tartozik, hogy a kalauz nélküli kocsikon semmi sem jelölte, milyen megállókkal, milyen átszállási lehetőségekkel érte el megszokott útvonalát. Az utas úgy érezhette magát, mint akit miidén eltérítettek. Maradnak tehát a menetrendszerű járatok: a 218-ból alig egyharmada, mindössze 70 buszjárat. Ugyanis 59 eleve időszakos, 87 pedig éjjel tizenegykor vagy még előbb indítja — egy vagy két irányban — az utolsó kocsit. Este tíz után tizenkét járatra 25 percnél többet, tizenhatra 15 percnél többet kell várakozni. Villamos, illetve villamospótló járatot harminckettőt, trolibuszjáratot tizenkettőt találni ilyenkor. A színházak többsége kitért a válasz elől, hány óra, hány perckor érnek véget repertoárelőadásaik. A későre nyúló játék sokakat kizár a színházlátogatás lehetőségéből. Mert lesz, aki nem kockáztatja meg a taxiköltséget. És nem lesz szülő, aki szívesen tenné ki bakfislányát, kamaszfiát annak, hogy elhagyott megállókban húsz perceket álldogáljon, hogy végül is a csatlakozó járatról már lemaradjon, s az éjszakában egyedül bóklászszon. Ezzel a színiegyütteseknek számolniuk kell. S ha lehet, tömörségre törekedni. S ha nem lehet, akkor korábban kezdeni. Volt már ilyen. Egyszóval: a néző elmegy a színházba, megváltotta a jegyét harminc-negyven forintért, beadta a kabátját kettőért, vásárolt műsorfüzetet nyolcért, épphogy elütötte éhét-szomját huszonöt forintért, s ha viszonylag közel lakik, akkor egy ötvenessel fizette ki a taxit. Summa summárum: jócskán száz forint felett költött... S ha másodmagával men, az élményért még többet áldoz, ra (bogácsi) A csinhásak csütörtöki műsora Grkel Színház: A szevillai borbély (3. bék, 4. ea.. 7) — Nemzeti Színház: Mózes (7) — Várszínház: A két árva (7) — Katona József Színház: Oresztész (71 — Frontátvonulás (este 10) — Madách Színház: A csata (7) — Madách Kamaraszínház: Az öltöztető (7) — Reflektor Színpad: Kulisszatitkok (8) — az Olimpia Moziban: Micimackó festi. 8) — Vígszínház: Párizsi élet (7) — Pesti Színház,Az elefántember (7) — Rimbaud fémjel fél 12' — Fővárosi Operettszínház: Marica grófnő (D. Látsbár A. bér. 2. ea.. 7) — a Zsebszínházban* Lola IVau (fél 81 — Thália Színház: Énekek éneke (71 __ József Attila Színház: A cárnőm — Radnóti Miklós Színpad: Toldi (7) — Játékszín: Négykezes (7) — Vidám Színpad: Bubija (7) — Kis Színnad: Mi odaát? (fél 8) — Budapesti Gyermekszínház: Távolban egy fehér*’ vi*oria fdu. 3 — Magyar Néphadseresz Művelődési Háza: B^rW.i hanszverseny — Népsz^rd onerarészletek. áriák CB — Állam! Bábszínház a Népköztársasági áti^nt .* k^certműfior 'du. 31 — a Jókai téren: a bűvös piszem (de. 10) — Pesti Vigadó: Kovács Dénes és Rados Ferenc hardversenye (Kovács D. három hanevo,*ser*ve 3.. fél 8) — a Kamarateremben: Kern Andris—az öreges István e«tip — Budai vigadó: Bálint Mária. Takács Tamara ésTandóJenő bankversenye (Társasmrzsika 5.. fál 8) — vővsrosi Naisycirkusz: Halló, itt Bukarest (dU. fél 4) ! Nem babonás Berkes Péter, nem fél a tizenhármas számtól, hisz ennyi fejezetben, va*vag — könyve stílusával és szóhasználatával élve — .Jelentésben** ad tönké áttekintést a ma^var né^ba^seregről. A Móra könyvkiadó gondozásában mes,re,‘*ntetett K*toramesterségz című, tíz éven felülieknek készült jó tördelési és jól áttekinthető könyvecske szövge óvatosan eelerisórongva a komntvságr és a humor között lehetőséget ad a gyerekeknek: fogalmat alkothatnak a Katón ament'*rs&éről, eligazodhatnak az először idegennek tűnő szakkifejezések repütejében. Jó! segítik eztaz oWirnt a nyomdatechnika hiányosságai miatt kicsit zöldre sik^r^ée*** fénykének és Druhnunlszky Lés-Hóraimi is. Berke* Péter, ahol csak lehet, hadtörténeti is,rprpt‘t,ro,t is közöl, hogy mind jobban világossá váljék: milyen óriási feRö**** következménye a mai korszerű technika. A tizenévesek nyelvezetéhez igazodni törekvő köov nem titkolt célja, hogy hozzájáruljon — a fiúk eredendőm mentávó érdeklődését felhasználva — a fiatalok hazafias honvédelmi neveléséhez. (murányi)