Magyar Nemzet, 1983. augusztus (46. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-14 / 192. szám

Vasárnap, 1983. augusztus 14. Magyar Nemzet GYOPÁROSFÜRDŐ Régóta firtatta már a Cso­dával határos jelenség okát dr. László Elek, Orosháza né­hai körzeti orvosra, mire rá­szánta magát, hogy végére jár a titoknak. A múlt század hatvanas éveiben Kiss Fe­renc szeghalmi gyógyszerész­­szel megvizsgáltatta a gyopá­­rosi tó vizét. A legenda szerint ugyanis arra lett figyelmes László Elek, hogy a parasztok — az akkori közlekedési vi­szonyoknak megfelelően hol gyalogszerrel, hol szekéren — tömegesen vonulnak Gyopá­­rosra. S a beteg, fáradt embe­rek, miután megmártóztak a habokban, vidám hangulat­ban, a fájdalmat feledve vág­nak neki a hazafelé vezető út­nak. A nép már csodatóként emlegette a gyopárosi vizet, és szájról szájra járt a biztató, hír: a sánták eldobják botju­kat, az asszonyi nyavalyák­ban szenvedőkre hamarost gyógyulás, sőt, gyermekáldás köszönt, ha nem átallanak el­zarándokolni erre az Oroshá­zától három kilométerre fek­vő fürdőhelyre... A szeghalmi gyógyszerész vizsgálatai igazolták a népi tapasztalatokat. A tó vize sziksósnak, alkáli—hidrogén— karbonát-klorát tartalmúnak bizonyult, s mint ilyen, kivá­lóan alkalmasnak a csúzos, köszvényes, ízületi megbetegede­dések, a nőgyógyászati pana­szok és egyéb krónikus gyul­ladások orvoslására. A közkézen forgó dokumen­tumok, melyek a település históriájával foglalkoznak, szinte kivétel nélkül 1869-re teszik­ a gyopárosi időszámítás kezdetét. Ám dr. Wachtel Dá­vid Magyarország gyógyhe­lyeit és forrásait számba vevő, 1859-ben Sopronban kiadott német­ nyelvű ismertetése (Ungarns Kurorte und Mine­­ralquellen) is ajánlja már a Békés-Csanád megyei tavat, bár rosszallóan jegyzi meg, hogy ,,semmiféle gyógyintézet nincs a közelében, az itt adó fürdőket a szabad ég­ alatt kell vernni”. Tehát valószínűleg a büszkén hangoztatott százti­zen­négy éves múltnál is na­­gyobb kort ért meg Gyopáros­­fürdő­. A tó az ős-Maros hajdani vonulata mentén kialakult hármas tórendszer felső tag­ja. Mind keletkezését, mind összetételét illetően rokoná­nak tekinthető a kardoskúti természetvédelmi területen ta­lálható állóvíz és a csonttu­­berkolózisban szenvedőknek javallott kakasszéki tó. A gyopárosi partokon végzett régészeti ásatások szarmata­temetőt tártak fel, s ezzel bi­zonyossá vált: már jóval a honfoglalás előtt lakott volt a település. A gyógy-, illetve üdülőhelyhez méltó élet vi­szont valóban azután vált itt uralkodóvá, hogy dr. László Elek elöljáróinál szorgalmaz­ni kezdte Gyopáros fürdővé nyilvánítását. Rövidesen akasztókban vég­ződő cölöpök szelték át a ta­vat, a fájdalom enyhülését re­mélő betegek e „bólyák” mel­lett lubickoltak a vízben, majd kifeküdtek a partra s iszappal kenték be sajgó tagjaikat vagy napkúráztak. A század­­fordulón már lábakon álló kabinsorok és fakadás, tiszta­sági fürdők várták a környék­belieket. Az első világháború ■tönkretette ezt a kezdetleges fürdőkultúrát. Csak a húszas évek közepén kezdett ismét éledezni Gyopárosfürdő. Ki­kotorták a medret, és a kiter­melt iszapból mesterségesen három részre választották az addig egységes vízfelületet, így alakult ki a mostani, ■ hi­­dacskával összekötött sétány, az északi tórészből kiemelke­ Csodáló­ dó sziget és a déli medret el­különítő töltés, melyen valaha kisvasút pöfögött az orosházi Rákócai-telep felé és vissza. A másodvirágzást ismét ha­nyatlás követte, s ebből a hul­lámvölgyből voltaképpen a mai napig sem tudott kievic­­kélni Gyopárosfürdő. A fel­­szabadulás után a megyei ve­zetés inkább Gyulát istápolta, holott a gyopárosi víz semmi­vel sem marad el a gyulai mögött. Gyógyforrás rangot ugyanis azok a hévizek érde­melnek, melyekben literen­ként ezer milligrammnál több az oldott ásványi só. A gyo­­párosi kutaknak ennél három­­szor-négyszer nagyobb a só­tartalma. Ráadásul a pszi­chiátriai panaszokat is enyhí­tő, úgynevezett ingerklímája van ennek a vidéknek. Igen magas a napsütéses órák szá­ma, május idusától szeptember közepéig harmincfokos az át­laghőmérséklet. A dél-alföldi fekvés miatt száraz levegőt a sziksós tó párolgása teszi kel­lemessé, a hatalmas parkosí­tott területet oxigéndússá. Egyetlen „szépséghibája” van Gyopárosf­ürdőnek: je­lenleg nem ajánlatos a tóban lubickolni. A víz újfent el­iszaposodott, kékalgák, ap­rócska rákok és teknősbékák tanyáznak benne, álhorgászok nagy-nagy örömére. A csóna­kázni és vízibicikli­zni­­vágyók sem panaszkodhatnak, kellő számú vízjáró masina áll a rendelkezésükre. Csak éppen a strandolók szorultak ki a természetes tóból az öt, ugyancsak gyógyvíz táplálta medencék valamelyikébe. De remélhetőleg nem sokáig kell tisztes távolságból szemlél­niük a tó csalogató tükrét. Gyopárosfürdő ugyanis ha­zánk százharminc üdülőhelye közül azon negyvenhez sorol­tatott, melynek fejlesztését — minisztertanácsi határozat értelmében — a századfordu­lóig meg kell oldani. A ter­vek kecsegtetőek. Az elkövet­kezendő bő másfél évtized le­forgása alatt a település a megye reumatológiai másod­­cenzúrámá lép elő: csatorná­zási és egyéb munkálatokkal ;helyreállítják a tó biológiai egyensúlyát, megépítik az öt­ven méteres versenyuszodát... Igencsak kijár Gyopáros­­fürdőnek a megkülönböztetett figyelem. Varázserején túl azzal is kivívhatja megbecsü­lésünket, hogy jeges és szomo­rú napokat idéző történelmi emlékeit ritka nagy szeretet­tel ápolja ez a piciny telepü­lés. Itt még a természet is féltő gonddal vigyázza a múlt­beli örökséget. A stranddal szemközti parton terül el a Hősök ligete. Annyi fát ültet­tek ide hajdanán, ahány hősi halottja volt az első világhá­borúban Orosháza nagyköz­ségnek. A ligetben állt valaha Komjádi Béla szobra. A híres magyar úszócsillag ugyanis itt készült az olimpiára. A szo­bor eltűnt a második világhá­ború forgatagában, de — ha hinni lehet a szóbeszédnek — nemrégiben megkerült s most a városi sportfelügyelőség raktárában pihen . .. Úgy lát­szik a tő a betegeken kívül a sportolókkal is csodát művel. Bárány István például, aki gyorsúszásban Európa-szerte elsőként tette meg egy percen belül a százméteres távot, szintén Gyopároson tartotta edzéseit. Keresve is alig találni olyan strandot szerte e hazában, amelynek területén és szom­szédságában annyi műemlék jellegű épület dacolna az évek múlásával, mint Gyopáros­­fürdőn. Büszkén áll még a századdal majdnem egyidős víztorony és egy nosztalgia­­falnak becézett öreg kabin. A igazán peches embernek mondhatja magát az, aki az Orosházán és környékén töl­tött szabadságról hazatérvén a rossz időjárásra kénytelen panaszkodni. Ezen a tájon ugyanis — ötven esztendős átlagot alapul véve — az év háromszázhatvanöt napjából legfeljebb hatvanon borítják felhők az eget. Ám a népi böl­csesség úgy tartja, hogy a jó­ból — így a tűző napsütésből is megárt a sok. De hová me­nekülhetnénk a­­bőrünket per­zselő, napszúrással fenyegető sugarak elől? Bármily furcsán hangzik, a lombos fák árnyé­kán kívül Orosháza múzeu­maiban is oltalmat találha­tunk. Mert valamely, az utób­bi időben feledésbe merült tervezői furfang folytán az öreg épületekben , a legna­gyobb hőségben is hűvös tem­peratúra fogadja a betévedőt. A kellemes klíma mellett ter­mészetesen a kiállítások pá­ratlan kor- és művelődéstör­téneti anyaga is csalogató. Orosházán található például hazánk egyetlen kútmúzeuma. Az elképzelések szerint a jó­szerével már csak itt látható ásott, kerekes, húzó- és gulya­­kutakat rövidesen természetes környezetükben, a szabadban állítják fel. Addig meg az öreg víztorony titokzatosnak ígérkező „gyomrában” mutat­ják be őket. A város lakói azonban a Szántó Kovács Múzeumra a legbüszkébbek. A gazdag gyűjtemény és az annak ott­hont adó ház egyaránt az ősök hagyománytiszteletéről tanúskodik. A polgári és a felsőmezőgazdasági iskola 1930-ban elhunyt tanára, Ju­hász Balázs vetette meg az állomány alapját. Amikor már egyedül nem győzte a környék tárgyi emlékeinek a fölkuta­tását, tanítványait hívta se­gítségül. A felhalmozódott gyűjtemény a polgári iskola egyik tantermébe került. Ám helyhiány miatt a javarészt egyedi darabokat a folyosók­ra, a szertárakba és a padlás­ra kellett kilakoltatni. Ily sa­nyarú körülmények között sínylődött hát a paraszti élet és munka számtalan régi dokumentuma, mígnem Schwarcz János kereskedő és lelkes művészetpártoló 1945- ben fel nem ajánlotta házát a létesítendő múzeum céljaira. A Szántó Kovács Múzeum 1946 tavaszán nyitotta meg ka­nnáit a nagyközönség előtt, s azóta több mint száz kiállí­tást rendezett. Első és mind­eddig egyetlen állandó kiállí­tása ma is látható. A Nyolc nemzedék élete Orosházán cí­met viseli, s 1744-től napjain­kig, aprólékos részletességgel mutatja be, hogyan alakult az idők folyamán a környék és az e tájon született nép sorsa. A több száz tárgyat felsora­koztató kiállításnak kétségte­lenül a zombai kisharang az egyik legértékesebb darabja. A Dunántúlról erre a vidékre települt népcsoportok egyetlen kincsükként hozták magukkal régi lakhelyükről. A második nemzedék lele­ményességéről a farkasfogó horog, szenvedéseiről pedig a deres és a szégyenkaloda árul­kodik. Mivel a szabadságharc ezen a környéken pergette végnap­jait, a múzeumnak rengeteg Kossuth-bankója van. Az osztrákok által megszállt te­rületek kupecei zsákszámra hordták ide a fizetési eszköz­ként máshol már nem hasz­nálható bankókat, melyek fe­jében gulyányi lábasjószágot hajtottak el. A szabadságharc eszméihez hű orosháziak el­rejtették a Kossuth-bankókat és visszavárták vezérüket. Mondják, hogy egy vásárhely­pusztai gazda egyik ökrét csak azért hizlalta, hogy Kos­suth visszajövetelének tiszte­letére nagy lakomát csaphas­son. Amikor végelgyengülés­ben kimúlt az ökör, újat ne­velt helyette... Az utolsó tablón hatalmas­ra nagyított, másfél évtizede készült, Orosházát ábrázoló légifelvétel búcsúztatja a lá­togatót, aki, ha jó megfigyelő, azonnal láthatja, mely város­részek tűntek el a közelmúlt­ban a föld felszínéről, hogy átadják helyüket a sokemele­tes házóriásokat glédába állí­tó lakótelepeknek... A tárlatot 1969-ben Darvas József nyitotta meg. Az azóta elhunyt író emlékét a mú­zeumnak berendezett hajdani szülőház őrzi. Az eredeti for­májában helyreállított épület még ma is az utolsó előtti por­tája a várossá lett legnagyobb magyar falunak. Meghatóak a falakról ránk tekintő fényké­pek, a megsár­gult iratok, a családi bútorok. Számtalan rejtett életrajzi adalékkal szolgál az emlék­házban bemutatott anyag, mely részben a Petőfi Irodal­mi Múzeumból került Oroshá­zára. De még e dokumentu­moknál is többet mesélhetnek a helybeliek, akik gyermek­korától ismerték Darvas Jó­zsefet. Az éltes Tóth László tanító úr és az egykori isko­latársak mind-mind szíve­sen idézik fel a régi szép időket. Ugyancsak soha nem hallott, sehol nem olvasható történeteket ragér a születésé­től fogva a Darvas-ház szom­szédságában lakó idős asz­­szony, aki végigvezeti a kiál­lításon a látogatót. OROSHÁZA Nyolc nemzedék Gyopárosfürdői levelezőlap századforduló idejéből HONUNKAHÁZÁBAN Békés megye most bejárt tájairól, a Viharsarok e szegletéről a történelmi emlékezet leginkább a szomorú eseményeket jegyezte meg. Ám a vidék és népe hamar felocsúdott a múltban rázúdult fájdalmas csapásokból. Ma életvidám emberek, üdezöld táj, egzotikus növények­ben gazdag botanikus kert és a gyopárosfürdői gyógyvíz fogadja az erre tévedő idegent. A letűnt korokat már csak a környékbeliek ha­gyománytiszteletéről tanúskodó helytörténeti gyűjtemény, a Szántó Kovács Múzeum tárgyai idézik elénk. Napsugár Szálló pedig iroda­lomtörténeti adalékkal szol­gál. A szájhagyomány szerint Justh Zsigmond, a közeli pusztaszentetornyai paraszt­­színház alapítója és támoga­tója itt vetette papírra A pénz legendája című művét. Dicső a múlt. Ám egyre tá­volabb kerül a mától, s talán az azóta lepörgött évek, felnőtt nemzedékek is megszépítették, kiszíneztek egy csöppet. Hi­szen jó ideje már annak, hogy Gyopároson megtörtént az utolsó csoda. Bár abban is van valami bűvöletes, hogy ezen a tájon a nagyszülőről unoká­ra öröklődött emlékeknek si­került legyőzniük a feledést. Oázis a pusztában A régi történet szerint a te­lepesek, akik a török uralmat követően érkeztek a faluba, csupán egyetlen, terebélyes körtefát találtak a nagy pusz­taságban. Tiszteletben is tar­tották az „egykét”, de 1848- ban kivágták, hogy a belőle készült három láb átmérőjű tőkén fegyvert kovácsoljanak a nemzetőröknek. Manapság, ha rengeteg er­dőket nem is látni, már ko­rántsem ilyen kopár az Alföld. Az a buja növényzet azonban, mely a hódmezővásárhelyi út mellett, a magánkézben levő arborétumban fogadja az uta­zót, a puszta oázisának, vagy délibábnak tetszik. Néhai Rágyánszky János természettudós, a magyar fais­kolai élet megteremtője 1952- ben alapította a botanikus kertet. A hajdani gyulamezői kertész a század 20-as, 30-as éveitől cserekapcsolatban állt a világ legjelentősebb arboré­tumaival. Így jutott a különle­ges magvak birtokába, me­lyekből sikerült fölnevelnie az Orosházán viruló egzotikus növényeket. Van itt lónyelvű csodabogyó és szomorú bükk a Kaukázusból, mammutfenyő Kínából és Kaliforniából, er­nyőfenyő Japánból, rakétafe­nyő az Egyesült Államokból, cédrus az Atlasz hegységből. A legértékesebb növény a Chiléből származó araucaria. Ebből, a szabad ég alatt is megélő örökzöld fenyőfajtából az orosházi szélsőséges éghaj­laton található az egyetlen magyarországi példány. Az apai hivatást folytató if­jabb Rágyánszky Jánosnak mégis a rozálium a kedvence. A gyopárosfüvek viszont még ebben, a nemzetközi szakmai berkekben is tekinté­lyes hírű botanikus kertben sem honosak. Pedig a helység­nevek eredetét taglaló kötetek úgy vélik, Gyopárosfürdő ezekről a régmúltban itt bur­jánzó füvekről kapta a nevét. Általános lexikonaink ellen­ben arra az álláspontra he­lyezkednek, hogy a gyopárfé­leségeknek a havasokban van a hazájuk. Elképzelhető azon­ban, hogy a fürdőt az iszap­gyopárról, a gnaphaliumról keresztelték el. (Ebből a sűrű fehérgyapjas növényből egy­két szálat állítólag még most is fellelhetnek a vidéken az élelmes kutatók.) De az sem lehetetlen, hogy a csodató, va­lamikor az ősidőben, ifjonti tréfás kedvében nemcsak a köznapi halandókat, de a ter­mészet szigorú törvényeit is megbabonázta, az Alföldre va­rázsolván a havasi növényvi­lágot ... Az oldalt írta: Mátraházi Zsuzsa SZÁLLÁSLEHETŐSÉGEK Szállodák: Orosházán és Gyo­­párosfürdőn: Alföld Szálló, há­romcsillagos, 5900 Szabadság tér 12. Telefon: 530. Hotel Napsugár, egycsillagos, 5900 Gyopárosfürdő, Hűvös utca 2. Telefon: 38. Békés­csabán: Hotel Körös, kétcsillagos, 5600 Kossuth tér 2. Telefon: 21­ 777. Telex: 83-283. Hotel Csaba, két­csillagos, 5600 István király tér 2. Telefon: 24-422. Szarvason Ho­tel Árpád, kétcsillagos, 5540. Sza­badság utca 32. Telefon: 207. Fizetővendégszolgálat: Oroshá­zán és Gyopárosfürdőn értékesíté­si megbízott Békéstourist, 5900 Orosháza, Kossuth utca 9., tele­fon: 34. Békéscsabán: Békéstou­­rist Tanácsköztársaság utca 10., telefon: 23-448, telex: 83-408. Kempingek, fogadók: Szarva­son: Aranyszarvas kemping­­nyitva IX. 30-ig­, telefon: 423. Gyulától négy kilométerre a Be­nedek­ fogadó száláshelyei meg­rendelhetők a Békéstourist gyula­ kirendeltségén. 5700 Kossuth utca II., telefon: 62­ 261, telex: 83560, A fővárosiak bármely szállás­helyet megrendelhetik a Buda­pest Tourist-irodákban. MÚZEUMOK Orosházán Szántó Kovács János Múzeum, Dózsa György út 4., Dar­vas József emlékház, Dózsa György út 74., Békéscsabán Mun­kácsy Mihály Múzeum, Széchenyi utca 9. Gabonamúzeum­, Gyulai ut­ca, Szlovák tájház, Garai utca 21. Békésen Jantyik Mátyás Múzeum, Széchenyi tér 6.. és a Békési táj­­h­áz. Szarvason Szárazmalom, Ady Endre utca 1., Szlovák tájh­áz, Tes­­sedik Sámuel Múzeum, Vajda Pé­ter utca 1. Ruzicska György al­kotóház, az Anna-ligetben. Geszt: Arany János emlékház, Gyoma: Kner Nyomdaipari Múzeum. A múzeumok minden nap 10-től 18 óráig tartanak nyitva, hétfő kivé­telével. TÚRAJAVASLAT Sétahajó a Körösökön. A Ma­­hart 150 személyes Tihany nevű­ vízibusza naponta két alkalommal kellemes szórakozást nyújt, fel­nőtteknek és gyermekeknek egy­aránt. A sétahajó a békési kikötő­ből indul, hétfő kivételével min­dennap, a Hármas-Körös torko­latához. A fedélzeten büfé van. A járatok délelőtt 9 órakor, dél­után 15 órakor indulnak, a felnőtt jegy ára 50, a gyermekjegyé 34 forint. 9 A TÁJ KONYHÁJÁBÓL Csirke pásztorosan. Hozzávalók: (4 személyre) egy kilogramm csir­kecomb, 0,30 kilogramm tisztított, kockára vágott burgonya 0,25 ki­logramm lebbencstészta, 0,15 ki­logramm paradicsom, 0,20 kilo­gramm zöldpaprika, 0,10 kilo­gramm zsír, 0,10 kilogramm vörös­hagyma, egy poharas tejföl, só, bors ízlés szerint. Orosházán — mint az Árpád Szálloda konyha­főnöke, Tercsi János mondja — az ízes étket úgy készítik el, hogy forró zsíron a finomra vágott hagymát üvegesre pirítják, meg­hintik a pirospaprikával és azon­nal hozzáadják a feldarabolt, csir­két­ összeforgatás után sózzák, kevés víz hozzáadásával félpuhára főzik. A megtisztított, kockára vá­gott burgonyát és az előre lepirí­­tott lebbencsté­sztát ekkor adják hozzá a felszelt zöldpaprikával és a darabolt paradicsommal együtt, ízlés szerinti fűszerezéssel. Ezután lassú tűzön puhára főzik sűrűbb állagúra, esetleg tejföllel lágyít­va. Tálaláskor friss zöldpaprika és paradicsomszeletekkel díszítik. Dr. Soós Péter

Next