Magyar Nemzet, 1985. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-23 / 45. szám

Szombat, 1985. február 23. A gúla alapja Hutás Imre doktor, a gyógyulási esélyekről — Államtitkár úr! Sokat be­szélünk mostanában a súlyos, halálos kimenetelű betegsé­gekről és keveset arról, hogy miként gyógyítják őket, mit tesz az egészségügyi kormány­zat a megelőzésükre. — Azért vannak olyan gyak­ran napirenden, hogy elkerül­hessük az elkerülhetőt. Köztu­domású, hogy a halálesetek több­ mint felét a keringési rendszer ártalmai, 26 százalé­kát a daganatok és 10 száza­lékát az erőszakos halál — jobbára balesetek — okozzák. Kezdjük a szívbetegek gyó­gyításával. A szívműtétek szá­ma nőtt, 1530-at végeztünk el tavaly. A Várakozási idő há­rom évről egy esztendőre csök­kent, de az akut esetek két héten belül sorra kerülhetnek. Felkészültünk a koszorúér­­műtétek számának növekedé­sére is. Ezerötszáz szívbeteg életét hosszabbították meg a szívritmus-szabályozó készü­lékek. Az orvostudomány azonban arra a felismerésre jutott, amit az Egyesült Álla­mokban végzett igen alapos kutatás is megerősített­­, hogy néhány fejlett tőkés or­szágban­ a feltétlenül szüksé­gesnél több szívműtétet végez­nek. Nemegyszer a hatásos gyógyszerelés jobb életkilátá­­sokat ígér. De miért próbál­nám a gúlát a csúcsára állí­tani? Amúgy sem lehet. Az alapja pedig az egészségtelen életmód, és egyik következmé­nye a magas vérnyomás. Ha rendszeres és korszerű a hy­­pertónia kezelése, kevesebb az agyvérzés és a szívhalál. A koszorúérbetegségek halálo­zási aránya az Egyesült Álla­mokban sem kisebb, mint ná­lunk­, de az elhanyagolt ma­gas vérnyomás következmé­nyeiben Magyarországon rosz­­szabb a helyzet. A hypertóniát nálunk nem veszik komolyan. A cukorbeteg tudja, hogy na­ponta kétszer injekciót kell adnia magának, különben be­következhet a kóma. Akinek pedig magas a vérnyomása, ha jó a közérzete önkényesen megszünteti a gyógyszerszedést vagy éppen megfeledkezik ró­la. Észak-Karéliában volt egy igen eredményes egészségne­velési kampány, amelynek kö­vetkeztében a keringési rend­szer megbetegedései visszaszo­rultak. Szerves része volt a korszerű táplálkozási ismere­tek elterjesztése, főzési tanfo­lyamok és olyan egészségügyi ■fogalmak, mint a vérnyomás, a magasvérnyomás betegség kezelése elengedhetetlen vol­tá­nak­ széles körű tudatos­­t.­ A korai felismerésért — ön a magas vérnyomás rendszeres és korszerű kezelé­séről beszél. Van valami új gyógymód? — Vannak új, az eddiginél hatásosabb gyógyszerek és kü­lönböző gyógyszerkombiná­ciók alkalmazhatók. — Hogyan jutnak el azok minden körzeti orvoshoz. In­kább ott szereznek tudomást róluk, ahol az integrációnak nincsenek hézagai.. . — ... és az orvos olvassa a tudományos folyóiratokat. Fel­figyel a legújabb eredmé­nyekre. Ha ötévenként meg­tartott továbbképzési tanfo­lyamra vár, esztendőket veszt­het. Talán az addig sikertele­nül kezelt szívbetege ez idő alatt megérett a koszorúér­­műtétre. A gondozásban sok a tennivalónk. Ha például a kör­zetben számontartanák, hogy melyik nap járt utoljára a ren­delőben a magasvérnyomású páciens, és a felírt gyógyszer hány napra elegendő, akkor tudnák mikor kell ismét je­lentkezni a betegnek. Ha pe­dig aznap nem jön, értesítenék vagy ki­mennének hozzá. A té­­bécé gondozókban ezt megva­lósítottuk. Szűrés?­ ­ — A magas vérnyomásban szenvedő betegek, nagyon megfiatalodtak. A korai felis­merésben a körzeti gyerekor­vosok és az iskolaorvosok so­kat segíthetnének. — Igaza van. Itt még van megoldanivalónk. — Mikor valósítható meg a magas vérnyomás megelőzése, kezdeti felismerése? Mikor vezetik be a szűrését? — Még ez évben irányelve­ket adunk ki a lakosság szű­résére, amelyek a keringési rendszer megbetegedéseire is vonatkoznak. Megemlíteném, hogy a Szovjetunióban egy igen ambiciózus — az egész országra, minden állampolgár­ra kiterjedő — szűrési, gondo­zási programba kezdtek. Ilyen még sehol sem volt. A többi között a balti köztársaságok­ban próbálták ki, és fokoza­tosan terjesztik el. Azt kíván­ják elérni, hogy r­inden la­kost évente kétszer megvizs­gáljon az általános orvos és egyszer a sebész. A nőket pe­dig a nőgyógyász is. — Az előszobájában vélet­lenül meghallottam, hogy egy híres orvosi műszergyár em­bereit fogadta. Miről tárgyal­tak? — Korszerű komputer to­­mográfok vásárlásáról. — Mit tudnak ezek? — Megtalálják a legkisebb daganatot az agyban vagy a hasüregben, amelyet elhelyez­kedésük folytán az­­ eddigi vizsgálati módszerekkel nem tudtunk kimutatni. Ezért mű­téttel kellett feltárni például a koponyát, a hasüreget vagy a mellkast a diagnózishoz. A gép megtalálja a néhány mil­­liméternyi elváltozást, ami a szív árnyékában, vagy az agy­alapi mirigyben rejtőzik. — Az előző nemzedékből való tomográfok már működ­nek az országban, de azt hi­szem, velük együtt sincs ele­gendő. — Meg kell tanulni azt, amit külföldön már tudnak, hogy egy ilyen drága berende­zést a hét minden napján és a nap minden órájában működ­tessünk, s nem egyetlen, ha­nem több intézmény használ­hassa. Az egyik kolléga nem­rég jött meg tanulmányútjá­­ról. Az USA-ban egy híres klinika laboratóriumában elektromikroszkóppal dolgo­zott. Ez a műszer meghatáro­zott napokon este 11-től 12 óráig volt az övé. ő váltott valakit, őt váltotta valaki., Az új komputer tomográfok mun­kába állítása előtt ki kell ké­peznünk az orvosokat, akik majd alkalmazzák és a kar­bantartókat is. Új sugárforrások — Máris áttértünk a daga­natos megbetegedésekre. Itt milyenek a szűrés, a korai fel­ismerés esélyei? — Egymillió nőgyógyászati rákszűrést végeztünk har­mincöt éven felüli nőnél. Ily módon például a méhnyak-da­ganat korai stádiumában szá­mos nőt kezelésbe vettek, akik ma már gyógyultaknak mond­hatók. A VII. ötéves tervben kétmillió nőt vonunk be e szű­rővizsgálatokba. — A MUOSZ egészségügyi szakosztályának a vitáján hangzott el: külföldön a tévé bemutatta, hogy a nők miként tapogassák végig mel­lüket megállapítandó: nem éreznek-e valami csomót, ami azelőtt nem volt. — Ha jól tudom, ez nálunk is megjelent a képernyőn, és ha kell megismételhető. A né­zők talán nemcsak a megfe­lelő mozdulatot tanulják meg belőle, hanem ráébrednek ar­ra is, hogy mindenki felelős saját testéért, egészségéért. Néha meglepően elhanyagolt esetekkel találkozunk.— Egy férfinak egyre szűkebb az ingnyaka, egy növekvő nyirok­csomótól. Amikor a dudor már szemmel látható, másoknak is feltűnik, akkor­­ jelentkezik kénytelen-kelletlen az orvos­nál. — Úgy hiszem, a karcinofó­­bia nem a rákkeltő anyagok­tól, hanem éppen a diagnó­­zistól való félelem.­­ Holott a terápia felté­telei javulnak. Új sugárforrá­sokat is alkalmazunk. Megér­kezett az első lineáris gyorsí­tó, amely még nincs üzem­ben. Debrecenben 1986-ban működésbe lép a cyklotron, amely bizonyos daganatok gyógyítására lehet alkalmas. Csodaszerek nincsenek. Azzal azonban, amit nyújtani tu­dunk —, ha jól élünk az adottságokkal —, több em­bert menthetnénk meg. Van egy jól működő programunk az Onkológiai Intézet koordi­nálja. Fél Magyarországon egységes módszerrel kezelik a rosszindulatú nyirokcsomó­megbetegedéseket. Megálla­pítják, hogy milyen sejttípusú a daganat, és mi az ellene ható legjobb kezelés. Ez az elváltozás az esetek jelentős részében szinte teljesen gyó­gyítható. A fehérvérűség azon fajtái, amelyek ellen azelőtt az orvosnak kapitulálnia kel­lett, most gyerekkorban na­gyobb, felnőttkorban kisebb mértékben gyógyítani tudjuk. A fiatalkorúaknál például csontvelő-átültetéssel és gyógyszeres kezeléssel érnek el sikereket. Magyarországon a tüdődaganatra figyelve is szűrjük a lakosságot. Más gazdag országokban azonban ezt ingyenesen nem végzik. A negyven éven felülieknél gya­koribb béldaganatok felisme­résére pedig már kipróbál­tunk egy, a — ma szokásosnál kevésbé kényelmetlen — eljá­rást. „Kórokozó": az alkohol — Mi a tervük, az erősza­kos halálesetek csökkentésé­re? — Javítjuk a baleseti ellá­tás feltételeit. A következő tervidőszakban minden me­gyében lesz jól felszerelt trau­matológiai osztály. Több he­lyen kézsebészeti részleg is lé­tesül. Más gyógyintézmények­­ben pedig műízület-beülteté­­seket végeznek majd. A meg­előzésről csak annyit: a leg­több baleset, „kórokozója” az alkohol. — Átmenetinek tekinti-e a középkorúak, a korábbinál nagyobb halálozását? — Igen. Abban látom az okát, hogy a rizikótényezők gyorsan felgyülemlettek, az ember egészségkultúrája pe­dig késedelmesen igazodik hozzájuk. Mesterséges kör­nyezetben élünk, amihez ne­hezen alkalmazkodunk. Ez is a modern világ kihívása, ami­re válaszolnunk kell. Egyéni­leg is. Például az életmód megváltoztatásával. — Tudom, e tekintetben mindannyiunknak sok a ten­nivalója. De ha úgy tüntetik fel a technikai civilizáció ár­talmait, mint amivel szemben az ember védtelen, akkor ele­ve passzívvá válik. Ha pedig arra intjük, hogy óvja az egészségét, rendre azt vála­szolja: előbb az orvosi ellátás javuljon meg. Ne hárítsák a társadalomra — csak úgy ál­talában —, azt ami az orvos dolga. — Az orvos is tagja a tár­sadalomnak. Elismerem, nél­küle egészségkultúra sincs. Azt neki kell terjesztenie. Nem egy esetet, hanem a több közösségben is élő működő embert kell látnia kapcsola­taival, konfliktusaival egye­temben. A sikeres egészség­­ügyi kampány középpontjá­ban mindig az orvos áll, ő alakítja ki a modelljét, mód­szereit. Kovács Judit JELMEZBÁL a Marcibányi téren Február 24-én, de­ 10 órától a Marcibányi téri Új Tükör Szabadidőközpontban FARSANGI JELMEZBÁLT szerveznek a gyerekeknek. A legötletesebb Walt Disney-figurákat megjelenítő gyerekek találkozhatnak a Disneyland Magyarországon tartózkodó képviselőivel. Magyar Nemzet 7 Fejlesztés vagy vészmegoldás? Eladó gyárak A hírek eleinte szokatlanul hangzottak. Az egyik dunántú­li kőolajfeldolgozó vállalat megvált mind kevésbé kihasz­nált üzemegységétől. A jövő­ben itt­ sörgyár lesz. Gazdát cserélt a Váci úton egy szer­számgépgyár, épületeiben könyvelosztó központot ren­deznek be. A nagykanizsai bútorgyár kaposvári gyáregy­ségét bocsátotta áruba. A vá­sárló, a korábbi alapanyag­szállító, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Az új profil ezúttal ugyanaz, mint a régi: ülőgarnitúrák, hálószoba­bútorok, szekrénysorok. A vál­tozás „mindössze” annyi, hogy a stíl- és rusztikus lakásberen­dezések alapanyaga mostantól kiváló fa lesz. Az eladások okai sokfélék, és első látásra nem is mindig érthetőek. Az egyértelmű, hogy az energiafelhasználás szerkezetének átalakulásával csökken a kőolajtermékek iránti igény — készítsenek hát helyettük sört. Még az is vilá­gos, hogy a szerszámgépek gyártói korszerűbb, bonyolul­tabb berendezések előállításá­ra törekedve koncentrálni igyekeznek erőiket, vállalva a nélkülözhető gyáregységek el­adását is. A bútorgyárak ked­vezőbb alapanyagellátásának azonban aligha az a legkedve­zőbb módja, hogy a fagazdasá­gok váljanak egyszersmind bú­torgyártókká is. Aminthogy a kötött ruházati cikkek válasz­téka sem kizárólag úgy bővít­hető, hogy az áruházak meg­vásárolnak egy-egy kötöttáru­­gyárat — mint ezt a Skála tet­te nemrég. A választ ezekre a kérdésekre természetesen az új névtábla alatti működés eredményei adják meg; a nye­reség igazolhat bármilyen fur­csának látszó gazdacserét is. Hirdetés az újságban Mostanában az újsághirde­tések között sem ritka az el­adásra kínált gyár. December óta több ízben is találkozhat­tunk például egy meg nem ne­vezett „ipari ingatlannal”. A­ hirdetés szövegéből aztán ki­derült, hogy Budapest tize­dik kerületének egyik gyárte­lepéről van szó, amely csak­nem tízezer négyzetméternyi területű, és két, egymástól el­választható üzemrészből áll. Hol tart most az eladás? — kérdeztük a meghirdető, az Építőipari Innovációs Alap il­letékes szakemberétől, Sugár S. Andrástól. — Bankunk és a megbízó hirdetéseire összesen harminc­harmincöt jelentkező volt. Az érdeklődőknek azonban mint­egy a fele csupán vételi szán­dékkal rendelkezett, pénzzel nem. A többiek között akadt akinek csak az egyik üzem­részre volt szüksége, jó néhá­­nyan azonban elegendő anyagi háttérrel és a teljes gyárte­lepre kiterjedő igénnyel érkez­tek. Jelenleg ott tartunk, hogy megfelelő kölcsönös tájékozta­tás után bekértük a komoly érdeklődők ajánlatait, ezeket értékelés kíséretében átadtuk a megbízónknak. A továbbiak­ban tőle függ, hogy elfogad­­ja-e ezt a rangsorolást, illetve, hogy dönt-e az ajánlatok alap­ján, vagy versenytárgyalást rendez. Természetesen ez utób­bi lebonyolítására is vállalkoz­tunk. Döntés ezekben a na­pokban várható. A megbízó a Magyar Se­lyemipar Vállalat. Sokféle gaz­dálkodási nehézségük van, így érthetően szabadulni kívánnak a veszteséges termeléstől és a feleslegessé vált eszközöktől. A felkínált Gyömrői úti szö­vődéért induló árként 80 mil­lió forintot kérnek — beren­dezések, felszerelések nélkül. Hogy felszerelve mennyit érne, azt nem könnyű megállapítani, mivel az itteni gépek túlnyomó része évek óta „nullára leírt” eszköz.­­ Az Építőipari Innovációs Alap gyakorlatilag egy kis­bank. Hogy kerül az újdonsá­gok létrejöttét segítő pénzinté­zeti tevékenységbe gyártelepek adásvétele? — Alaptevékenységünk va­lóban elsősorban innovációs folyamatok banki finanszí­rozása, kötvénykibocsátás megszervezése, szabad vállalati források elhelyezése, alapjut­tatás, gépbérlet és még sok egyéb. A gazdálkodó egy­ségek állóeszközeinek közve­títése csupán mindezek mellett történik, és véleményünk sze­rint az előbbiekhez hasonlóan hasznos tevékenység. Az ilyen vállalkozásokkal ugyanis holt tőkét „élesztünk fel" olyan vállalat megbízásából, amely nem tudja kihasználni az üzemét, vagy egyéb eszközeit. Az érdeklődőknek egyébként vaskos állóeszköz-katalógust bocsátunk rendelkezésére . .. . .. amely katalógusba érde­mes belelapoznunk. Nagyobb­részt gépek és berendezések szerepelnek benne: újhenger- és kotrógép, toronydaru és autóbusz, számítógép és répa­­szél etbrikettálő, esztergapad és könyvelőgép, kávéfőző és röntgengép, és így tovább. Legvégül az ingatlanok, ame­lyek hasonlóan színes képet mutatnak. Kétszáz fős mun­kásszálló Kazincbarcika köze­lében, műemlék kastély öt és fél holdas parkkal, ötven he­lyiséggel, központi fűtéssel; tizenkétezer négyzetméteres telek Angyalföld kellős köze­pén, és egy komplett munkás­­szálló Vácott. Hullámvölgy után A legfrissebb tétel: a bu­dapesti Gábor Áron Gépgyár egy része. Pontosabban egy telekrész a Józsefvárosban, amelyen betoncsarnok van — benne raktár, asztalos- és la­katosműhely — és egy három,­­szintes irodaépület. Mindez közművekkel, gőzfűtéssel. Amikor Nemeslaki Nándor­ral, a gyár igazgatójával az el­adás okairól beszélgettünk, alaposan vissza kellett kanya­rodnunk az időben. Egészen Oetl János lakatosmester 1862-es gyáralapításáig. A lát­ványos felfutások és az ijesztő zuhanások ugyanis akkor tájt kezdődtek a gyár életében, és tartanak mindmáig. Lakatos­­munkákkal, páncélszekrények­kel, az állatkerti pálmaház vasszerkezeti munkáival kez­dődött a sor. Ezt követték az öntészet mai napig látható (Du­­na-parti vaskorlátok) és nem látható (a régi Lánchíd egyes elemei) városszépítő darabjai. Az első néhány évtized után azonban új profil jött: a hadi­ipar, majd pedig — már a má­sodik világháború után — a széntüzelésű generátorok gyár­tása. Mire a gyár ebbe is bele­élte magát, már következett az újabb váltás, amit a szénről olajra átállás okozott. Megint új szakmát kellett tanulni; a korszerűsödő mezőgazdaság szolgálatában teljes gőzzel ráálltak a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépek előállítá­sára. A hetvenes évek végére aztán ettől is búcsúzhattak, mert munka kellett a Mező­gép vállalatoknak. Az Egyesült Izzó, mint nagy testvér, vállalkozott a megse­gítésre, egy újabb vadonatúj profil, a vákumtechnikai be­rendezések gyártásának bein­dításával. A valóságban min­den addiginál nagyobb vissza­esés következett be. Az Izzó főként alacsony színvonalat igénylő alaptevékenységekre, alkatrészgyártásra, saját kar­bantartó részlegének kiszolgá­lására használta a gyárat. Az eszközök és az épületek le­romlottak, a csalódott műsza­kiak és a szakképzett dolgo­zók közül igen sokan szétszé­ledtek. Ezek után lehetett ön­álló ismét a Gábor Áron, 1980 végén. A helyzetet jól minősí­ti néhány szám. A gyárat az önállósulás első percétől kezdve 44 millió forint állami adósság, 20 millió előző évről áthúzódó mérleghiány, továb­bi 20 millió kártérítés, köt­bér, per alatt álló összeg ter­heli. Takarítással kezdték — kép­letesen is, meg szó szerint is. Több száz teherautó szemetet hordtak ki a gyárból, aztán hozzáláttak új profilt keresni, meg szakembereket, használ­ható gyártóeszközöket. Az út­keresés újabb állomásait alig­ha érdemes részleteznünk, elé­gedjünk meg ezúttal is a szá­mokkal. A tönkrement gyár az önállóvá válás után nyere­séges lett. Az első évben, 1981- ben még csak 5,5 millió, majd 7,5 millió, 11 millió, tavaly pedig 15 millió volt a nyeresé­gük. A képződött anyagiakat­­ azonban az adósság miatt nem fordíthatják fejlesztésre, törleszteni kell az „örökséget”. Ezért gondoltak a Gábor Áron Gépgyár vezetői telepük egy részének eladására. Itt közvetlen gyártás nem folyik, a termelésben tehát nem okoz semmiféle fennakadást a le­választás , bár a legjobban talán akkor járnának, ha va­laki az ingatlan ellenében korszerű berendezéseket, fej­lett technológiákat kínálna. Fejlődik a piac A józsefvárosi gyárban a dolgozókat nem érinti az el­adás, senkinek sem kell emiatt munkahelyet változtatni. A Magyar Selyemipar Vállalat­ban a leválasztandó Gyömrői úti egységben százötvenen dolgoznak. A vállalat vezetői már jóval korábban bejelen­tették a döntést, beszéltek mindenkivel és munkalehető­séget kínáltak más gyáregysé­gekben. Az előjelek szerint több mint százan selyemipari munkások maradnak. Az állóeszközök, a gyárak, üzemek, gyártó berendezések piaca tehát kifejlődőben van , ám egyúttal körvonalazód­nak hátrányai is. Az ismert esetek többségében ugyanis tehát nem elsősorban az át­­tehát nem elsősorban az át­gondolt fejlesztési stratégia részeként jönnek létre az adásvételek. Sokkal inkább valamely korábbi helytelen iparpolitikai döntés korrekció­jaként, más szektorokban — például a kereskedelemben — nem megoldott gond átválla­lása miatt, vagy egyszerű pénzzavar okán. Az nyilván­való, hogy a források hasznos irányba tereléséért sokat te­hetnek a pénzintézetek — az Építőipari Innovációs Alap is, amely kétszázalékos jutalék fejében szolgáltatásként végzi ezt a munkát — és más ban­kok is. Népgazdaságunknak ugyanis „élő”, tehát hasznot hozó, a termelés vérkeringésé­be bekapcsolt gyárakra van szüksége. Bognár Nándor Az * FELHÍVJA VÁSÁRLÓI FIGYELMÉT a következő termékeire: Korszerű, energiatakarékos, vegyes tüzelésű KAZÁNCSALÁD 23 kW-tól 180­ kw-ig; MÁGNESSZELEPEK NA 50—NA 200 mérettartományban; GOLYÓSCSAPOK NA 65—NA 200 mérettartományban; AUTOMATIKUS FÜSTCSAPPANTYÚ 0 100-tól 0 200-ig. Várjuk kedves vásárlóinkat. Címünk: ENTA-TAT Tüzeléstechnikai Berendezés és Alkatrészellátó Társaság, Budapest XIII., Gyutacs utca 16. 1139. Telefon: 494-999, 296-410.

Next