Magyar Nemzet, 1985. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-18 / 40. szám
4 ez etetőhelyek feltöltésén munkálkodtak. Az emberi segítségre annál is nagyobb szükség van, mert Csongrádban még mindig olyan vastagon vannak átfagyva a földek, hogy az őzek és a nyulak csak kevés élelmet tudnak kikaparni maguknak, a fácánok és a foglyok pedig a fagytól elcsigázottan nehezen jutnak el az élelemtároló helyekre. A Csongrád megyei vadásztársaságok az idén jó előre és gondosan felkészültek az állatok téli ellátására. A tavalyinál több, négyszáz tonna szemes-, illetve szálastakarmányt készleteztek, amelyből több mint tízezer őz, kilencvenezer fácán és negyvenezer nyúl etetéséről gondoskodnak. A téli primőr termesztéséről híres Csongrád megyében vasárnap több ezren szorgoskodtak az emlékezetes ítéletidő után újjáépített fóliaházakban. A cél most az, hogy amennyire lehet, pótolják a terméskiesést, ellensúlyozzák a károkat. Ahol a sátrakat a február eleji jeges orkán széttépte, ott kiszedték a megfagyott növényeket, s utána új fóliasátrakat építettek. Vasárnap az ilyen sátrakban hónapos retket, sárgarépát vetettek. A védettebb helyen levő fóliaházakban, amelyeket nem károsított a zord időjárás, vasárnap szedték és hétfői szállításra készítették elő a piros retket és a salátát. Karneváli hangulat volt vasárnap a Velencei-tó jegén, Agárdon, a Napsugár strandon, ahol ideális korcsolyapálya, pattogó zeneszó, vidám diszkóműsor fogadta a sportolni vágyókat. Már a délelőtti órákban a legmelegebb nyári idegenforgalomra emlékeztetett a part: gépkocsikkal, vonaton érkeztek a kikapcsolódásra, mozgásra, friss levegőre vágyók. A déli órákra egyetlen korcsolyapályává alakult az Agárd előtti óriás „tisztás”, három-négyezren siklottak, fakutyáztak a kitűnő minőségű jégen. Nem kedvezett viszont a jég a hét végén a téli Balaton kedvelőinek. A kijelölt korcsolyázó helyekre felvonultak ugyan a kölcsönzők, kinyitottak a büfék, de legtöbb helyütt vastag hóréteg fedte a jeget. A balatonfüredi strandon kora reggeltől két kis traktorral próbálkoztak a hóeltakarítással, de ahol sikerült, ott sem adott sok örömet a jég, ugyanis egyenetlensége miatt alkalmatlan volt a korcsolyázásra vagy a fakutyázásra. Lesz-e délszláv folklórcentrum Pécsett? (Tudósítónktól) Baranya megye jelentős területe a szerb és horvát néphagyományoknak. Ennek jó hírvivője az itt működő Baranya Táncegyüttes, amelynek művészeti vezetője, Vidákovics Antal — a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége közművelődési bizottságában a folklórszekciót vezeti. A közelmúltban megbízást kapott a szövetségtől — részint a hagyományápoló együttesek működésének nem kellő színvonalára, részint arra tekintettel, hogy ezek közül egyre több szűnik meg —, készítsen tanulmánytervet, mit kellene tenni a magyarországi délszláv néptánc és népzene eredményesebb gyűjtése, ápolása érdekében. A tanulmányterv egy módszertani központ létrehozását javasolja, amelyben létre lehetne hozni film-, videó- és hangtárat, a módszertani tanácsadásról gondoskodó felügyelő hálózatot és nem utolsósorban szakkönyvtárat. Pécsett lenne a délszláv folklórcentrum. Az előzetes tárgyalásokon a Művelődési Minisztérium és a Népművelési Intézetis egyetértett az elképzeléssel, a folklórcentrum megszervezését azonban a megfelelő anyagi háttér hiánya egyelőre gátolja. (Mészáros) Meghalt Alekszandr Ter-Grigorjan Súlyos betegség után, életének 54. évében elhunyt Alekszandr Ter-Grigorjan publicista, neves külpolitikai újságíró, az Izvesztyija munkatársa, egykori budapesti tudósítója. Az Izvesztyija kollektíváját súlyos, pótolhatatlan veszteség érte. Alekszandr Ter-Grigorjan az újságírói szakma legnagyobbjai közé tartozott — olvasható a lap szombati számában. Harmincéves munkásságának felét töltötte külföldi tudósítóként. A Komszomolszkaja Pravda olvasóit tájékoztatta Kína, Vietnam, Mongólia, majd a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság életéről, ezt követően az Izvesztyija tudósítója volt Budapesten, később Nepálban, Bangladesben, Sri Lankán és Indiában. Különösen emlékezetesek a vietnami háborúról, a barbár bombázásokról írott megrázó erejű tudósításai. Az igazságszerető, önzetlen és közvetlen férfi minden országban igaz barátokra talált. Magyarországról magas szintű gazdasági-politikai, történelmi és kulturális ismeretekről tanúskodó tudósításokban számolt be hat esztendőn át. Tudósításain kívül öt riportkönyv és az általa vezetett televíziós műsorok szóltak Magyarországról. Budapesten végzett munkájáért a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Az újságírás műfajai mellett irodalmi tehetsége révén a költészetet is művelte. Kötetei közül számára is legkedvesebb az utolsó, A sors útkereszteződései című verseskönyv volt. Utolsó előtti cikkét már a kórházból küldte lapjának Alekszandr Ter-Grigorjan. Az Izvesztyija 1984. november 24-i számában jelent meg személyes hangú recenziója Örkény István Út a groteszkhez című, orosz nyelven kiadott novelláskötetéről. A Magyar Nemzet megkérdezte: Mit csinál a Céh-esek klubja ? Meghívót hozott a posta. A szűkszavú nyomtatvány az albertfalvai közösségi házba invitál, a Céh-esek klubjának összejövetelére. A szokatlan megnevezés mögötti tartalomról Benkő Dánielt, a klubalapító Bakfark Consort együttes vezetőjét kérdeztük.— Évekkel ezelőtt beskatulyáztak: én vagyok a régi termének az apostola — kezdi a távolabbi múltba visszanyúló válaszát. — Hogy hivatott, vagy nem hivatott apostola-e, annak eldöntése már nem rám tartozik. Korábban oda mentem, ahol felkértek a szereplésre. Volt, amikor kellemesen, volt, amikor kevésbé jól éreztem magam a mások által teremtett és rámkényszerített közegben. Eljött hát a pillanat, amikor nem akartam többé alkalmazott zenész lenni. Mostani társaimmal, akik ugyanerre a megállapításra jutottak, művészi alkotó és kutató egyesületet alapítottunk, amelyet Céh-nek neveztünk el. Azóta magunk próbálunk utat, együttműködési lehetőséget keresni. — Hogyan jutottak el az albertfalvai közösségi házba? !— Volt egyszer ezen a helyen egy koncertem, nagyon kellemesen éreztem magam. Amikor második alkalommal, a Bakfark Consorttal léptünk föl Albertfalván, nyilvánvalóvá vált, hogy lelkes, értő közönség jár ebbe a művelődési intézménybe. Ezt követően megegyeztünk a ház vezetőivel, Budaházi Lajossal és Nagy Istvánnal, hogy rendszeressé tesszük a közös munkát. Megalapítottuk a Céhesek klubját, mely januártól minden hónap 21-én, a kora esti órákban várja az érdeklődőket. — Mi volt az első kluböszszejövetel programja? — A Bakfark Consorttal a még megjelenés előtt álló, Reneszánsz pop című lemez dallamait mutattuk be. Ezáltal azok, akik még nem tudták, most tapasztalhatták, mennyit változott az elmúlt időszakban a stílusunk. Nem akként kívánunk hitelesek lenni, hogy egy valaha volt előadást igyekszünk megismételni. Ma, 1985-ben csak akkor lehetünk hűek az eredetihez, ha nem feledkezünk meg a művek megszületése óta eltelt időszakról. Hiszen a mi közönségünk már hallott Bachmuzsikát, látta a francia impresszionisták alkotásait, hatással volt rá az elektronikus zene... Részint ez a gondolatmenet vezetett minket arra az elhatározásra, a klubon belül is komplexitásra törekedjünk. Képzőművészeti kiállítás, vendégművészek fogadása, a magunk választotta közönséggel folytatott beszélgetés egyaránt szerepel a programunkban. — Csak valamiféle klubtagsági igazolvánnyal látogathatók e rendezvények? — Egyelőre nem. De később talán élni fogunk ezzel a megoldással, s akkor a törzsközönség nyilván ilyen-olyan előnyöket élvezhet majd. A Kaffka Margit Gimnáziummal, melynek tanulói a jelenlegi tagság többségét alkotják, máris sikerült talán mindkét fél számára kedvező megállapodásra jutni: március 2-án reneszánsz bált rendezünk náluk, reneszánsz zenével, tánccal, s a régfiúr korokat idéző vetélkedővel. (m. zs.) Majar Norazol Népi ellenőrök a JAZSZER-nál kapacitáshiányra terveznek Négy fővárosi kerület (az V VII., XIII. és XIV.) népi ellenőrei vizsgálták a közelmúltban, hogy a Fővárosi Javító-Szerelő Vállalat felépítése, érdekeltségi rendszere miként biztosítja a lakosság lakáskarbantartási, -korszerűsítési igényeinek kielégítését. A vizsgálat kiterjedt annak elemzésére, hogy a vállalat életében bekövetkezett szervezeti változás (1984. január 1-i hatállyal az anyavállalat mellett kilenc leányvállalatot alapítottak) milyen hatással volt a lakossági szolgáltatásokra. A társadalmi aktivisták csaknem kétszázötven megrendelő véleményét is figyelembe véve egyebek között megállapították, hogy sem az anyavállalat, sem a leányvállalatok nem végeznek lakossági igényfelmérést, csupán utólagosan megállapítja a kapacitások és az igények egyensúlyának hiányát, így terveiket nem a tényleges lakossági szükségletek, hanem saját kapacitásuk alapul vételével fogalmazzák meg. A leányvállalatok az időnkénti szabad kapacitásaikat nem a lakossági igények kielégítésére, hanem a főváros környéki közületi munkák végzésére hasznosítják. Mint a népi ellenőrök megállapították, a JAVSZER munkáját eleve meghatározzák a kapacitáshiányok, amelyet tovább nehezítenek a már-már krónikusnak nevezhető anyag-, alkatrész-, készülék- és munkaeszközgondok. Pedig a vállalati központ jó szándékát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kidolgozott belső érdekeltségi rendszer elsősorban a lakossági igények kielégítését szolgálja. A vizsgálat megállapította azt is, hogy a JAVSZER törekszik az ügyfélkapcsolatainak javítására is. Ezt bizonyítja, hogy felvevőirodáiban az igénybejelentésen kívül újabban OTPügyintézéssel is foglalkoznak. És miután a leányvállalatok közvetlenül is felvehetnek megrendeléseket, ezzel csökkent az adminisztráció és a vállalási határidő. Ugyanakkor megállapítható az is, hogy a vállalási határidő egyes szakmákban nagy mértékben eltér egymástól. Akadnak olyan telepek, amelyek már a megrendelés napján elvégzik a megrendelt munkát, tapétázást viszont csak egy-két hónappal a megrendelés bejelentése után végeznek. Sőt, akad olyan részleg is, amelyben százhúsz napra vállalja a megrendelés teljesítését. A vizsgálat szerint kedvező eredményt hozott az, hogy az érdekeltségi rendszer a minőségi munkát helyezi előtérbe. Ennek tulajdonítható, hogy a reklamációk száma nem éri el az egy százalékot sem. Ugyanakkor figyelemre érdemes, hogy a beérkező reklamációk és panaszok több mint fele a túlszámlázás miatt fordul elő. További gondot jelent — és vitára ad okot —, hogy a leányvállalatok azonos munkáért eltérő összegről tanúskodó számlát küldenek a megrendelőnek. Bár a vállalati központ belső ellenőri jelentése több vizsgálati jegyzőkönyvben is foglalkozik a túlszámlázásokkal, a vizsgálatot végző népi ellenőrök azonban egyetlen jegyzőkönyvben sem találtak olyan javaslatot vagy végrehajtott intézkedést, amely ezek megszüntetésére utalt volna. Mindent egybevetve: a lakossági szolgáltatások menynyisége és minősége az átszervezés eredményeképpen javult, de további hathatós intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a vállalat tevékenysége megfeleljen a lakossági igényeknek. (cs. n. 1.) Mi van a Feszty-körképpel? Lassan épül az ópusztaszeri múzeum (Tudósítónktól) Újra csend övezi a Fesztykörképet. Pedig évekkel ezelőtt szinte havonta felröppent egy-egy újabb hír: már restaurálják, már foltozzák, vasalják, a körkép darabjait egymáshoz illesztik. Éppen tíz esztendeje, hogy Szegeden megkezdték a háborúban megrongálódott és széthurcolt, majd nagy gonddal összeszedett hatalmas festmény restaurálását. A munka a szegedi várban kezdődött, de helyszűke miatt hét évvel ezelőtt egy elhagyott dorozsmai barakkban, nagyobb helyen folytatták a felújítást. Azóta is ott várja a monumentális kép, hogy az ópusztaszeri nemzeti emlékpark múzeumában végleges otthonra találjon. A 115 méter hosszú és 15 méter magas, „Magyarok bejövetele” felújítását az ópusztaszeri emlékcsarnokban kell folytatni, és befejezni. Tizenhárom évvel ezelőtt született a döntés, ahol a hagyomány szerint a honfoglaló magyarok tartották az első „országgyűlést”, ahol a felszabadulás után a Pallavichini grófok cselédei leverték a földosztás első karóit, ott nemzeti emlékpark legyen. Országos tervpályázatot írtak ki 1974- ben a terület rendezésére. Egy évvel később meghatározták a Feszty-körkép múzeumának helyét, elkezdték az alföldi skanzen építését, fásítottak. Novák István Ybl-díjas építész kapott megbízást a múzeum tervezésére. A fiatal mérnök a tájhoz illően az Alföldön helyenként felfedezhető dombokra, kunhalmokra emlékeztető kúp alakú, 25 méter magas múzeumot tervezett. A földszinten helyezik el a régészeti emlékeket, az emeleten lesz a galéria, az agrártörténeti kiállítás. Sokan mondták, a modern faszerkezetű épület 1982-ben ott állhat a nemzeti emlékparkban és akkor befejeződhet a Feszty körkép hoszszúra nyúlt restaurálása. Az ópusztaszeri múzeum alapozása 1982-ben kezdődött el, de csak a belső kupola tetőszerkezetét készítették el. Tavaly helyére emelték a 600 tonnás kupolát és elkezdték a külső körgyűrű építését. A Feszty körképet befogadó épületrész, a belső körgyűrű már be van fedve, de a festményt addig nem lehet odavinni és felállítani, amíg a külső gyűrű nem kap tetőt. A befejezés talán, ha jövőre várható. Halász Miklós Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Gál Lászlónénak, az MSZMP IX. kerületi bizottsága első titkárának több évtizedes eredményes munkája elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. A kitüntetést szombaton a kerületi pártértekezleten Grósz Károly, a budapesti pártbizottság első titkára adta át. Hétfő, 1985. február 18. Negyven éves a demokratikus nőmozgalom Négy évtizede annak, hogy zászlót bontott a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége. A többpártrendszer idején igyekezett egy pártokon felüli egység megteremtésére. Akkoriban egyaránt összetartó erőként hatottak az érzelmek és az indulatok, a segíteniakarás és a kötelességtudás, a háború gyűlölete és az antifasiszta politikai magatartás. A fővárosban, az újjáépítés gigantikus feladata teremtett egységet, de az egész országban újjá kellett építeni az életet, átgondolni, ami megtörténhetett, össze kellett hozni a családokat és otthont teremteni az árván maradt, az országutakon, utcákon kóborló gyerekeknek. Tej kellett a szoptató anyáknak és a csecsemőknek. Élelem mindenkinek, de leginkább a fővárosi penészvirágoknak, a pincéből elővánszorgó, éhező gyerekeknek. A nők a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front szellemében dolgoztak. Rengeteget. Pihenés nélkül. A feladatokat a helyzet adta. Tulajdonképpen akkor ébredtek erejük tudatára. Sokat elértek. És a városparancsnok, Zamercev tábornok minden támogatást megadott nekik. Mint politikus felismerte szerepüket a felzaklatott kedélyek megnyugtatásában, és mint mélységesen humánus ember, együttérzett a nélkülözőkkel. Az MNDSZ vezetőit mindig soron kívül fogadta, és elege tett gyakori kéréseiknek. Elhagyott épületeket jelölt ki a gyermekintézményeknek, szállítóeszközöket adott, és főként élelmet és gyógyszert teremtett elő mindazoknak, akiket a demokratikus nőmozgalom intézményesen gondozott Tisztelettel emlékezünk a negyven év előtt zászlót bontókra, az élőkre és a holtakra. Tildy Zoltánnéra, Ágoston Péternére, Gárdos Mariskára, Fái Borira, Rajk Lászlónéra, Majláth Jolánra és Hegyesi Erzsébetre. —t yarádó jó/t á/’/r/y A „másik" Paudits, Erafo-ra készülőben Tizenöt-húsz éve hallottam először róla. Halasi Andor író özvegye, közismertebb nevén Macó néni büszkélkedett vele: az asztalosipari tanulók színjátszói között három ritka tehetségre akadt; mindhármukat fölvették a Színművészeti Főiskolára.Ki volt Macó néni? A világ legmegszállottabb színjátszóoktatója, színészek, énekesek számtalanját fedezte föl s indította el pályáján. Egyszemélyes főiskola volt, nem is csupán a művészeteké, az elhivatottságé, a szellemi tartásé, az emberségé is. Miközben e sorokat írom, szorongva gondolok arra,-' vajon mit szólna hozzájuk, ha netán a mennyei lapkézbesítő eljuttatná hozzá a Nemzetet. Mert engem is ő tanított József Attilára az ötvenes évek elején egy isten háta mögötti királyerdei művelődési házban .. .) Paudits Béla villámgyorsan igazolta Macó nénit; másodéves korában, 1969-ben szinte egyik pillanatról a másikra lett ismertté a táncdalfesztiválon elhangzó Futok a pénzem után című dallal. Zöld utat kapott a Madách Színházhoz, és sokáig úgy látszott, „sínen van”. A múlt évad végén megvált a színháztól: a titkárságon úgy beszéltek róla, mint valamiféle tékozló fiúról, aki alámerült az ismeretlenség kétes tisztaságú tengerében. Két nap múlva a Korona cukrászdában — önálló estje után ■— találkoztunk. — Viharosan szakított a Madáchcsal? — Szó sincs róla! őszinte barátsággal gondolok kollégáimra, Ádám Ottóra s a többiekre. — Mégis hátat fordított nekik. — Nem nekem valók a színházi kötöttségek. — Kiábrándult? — Nem ez a szó illik rá. — Akkor miért mondta egyik tavalyi rádiónyilatkozatában: inkább elmegy műbútorasztalosnak? — Nem hiszi, hogy komolyan gondoltam? Nem hiszi, hogy lehet az emberben vágyakozás a fizikai munka iránt? [Macó néninél láttam a falra akasztott intarziaképeit. Még tanulókorában csinálta őket. Mostanában a kerámiakészítést tanulja. Az asztalán levő, barnásfeketébe hajló hamutálcáról aligha mondaná meg bárki, hogy az ő keze munkája. Félreértés ne essék: nem az a fajta őstehetség, aki félkézzel váltja meg színpadról a világot, aztán mellesleg lesöpri az asztalról a műbútorasztalos- és kerámiaművészetet. Azt hiszem, a könnyedsége megtévesztő. Makacsság és szívósság lehet mögötte. Vagy talán düh és dac — ki tudja. Ki hinné, hogy például a főiskolán éppen énekből bukott meg, és mégis énekesszínész lett. Kitűnő mozgású táncos, holott csenevészsége miatt annak idején úgy kellett bekönyörögnie magát tornászokhoz, evezősökhöz. S az sem hétköznapi lelkierőre vall, ha valakinek harmincöt éves korában van mersze a biztosát bizonytalanra cserélni. Minek a reményében? Nyilván úgy érzi, több van benne, netán egy másik Paudits, aki olyasmire is képes, amire az előző' ' aligha. A Koronában például több mint két órán át éne ' kelt (nosztalgiadalt és dzsesszt), táncolt, verset és prózát mondott (Babitsot- - Heltait, máég ''régi •• reklámszö-'*veget is), rögtönzött és viccelt, mégpedig sajátos — mondhatnám pauditsi — légkört teremtve maga körül. De hagy- juk a lelkendezést. Sohasem vezet jóra, ha a kérdező újságíró elalélt kritikusba megy át...] — Tegyük föl, hogy még-:sem válik be a számítása. Mi lesz akkor? Visszamegy szín-házhoz? — Eszem ágában sincs? Egész másra készülök. — Szellemi lottóötösre? — Márciusban Babits „Éva- tó”-jából összeállított estem mutatom be. A világirodalom leggyönyörűbb erotikus verseit mondom el, közben persze énekelek is, főleg „örök- * zöldeket". — Nem gondolja. ..hogy Csinszka forogni fog a sírjában? — Igaz, Ady özvegye súlyos szemrehányást tett Babitsnak, amiért még ő sem átallotta „eladni magát" az erotikának, mit sem törődve vele, a költőt a húszas években a leghétköznapibb nyomor kényszerítette ennek a Bécsben megje,lent munkának az elvégzésére. Most már groteszk mód hálásak lehetünk a sorsnak Babits fűtetlen szobáéiért; jól fűtöttben talán sohasem adta volna a fejét az „erato”-beli versek lefordítására. Úgy látszik, vannak emberek, akikből az őket körülfogó hideg hozza ki azt a többletet, amely máskülönben valószínűleg örökké rejtve marad bennük. Úgy látszik ... Veszprémi Miklós Az NEMZETI SZÍNHÁZÉRT A pénzadományok csekkszámlaszáma: 218-98 220-546-621. Felvilágosítás a pénzbefizetésekkel kapcsolatban: a 386-330-as telefonszámon. A védnökség titkárságának telefonszáma: 114-480.