Magyar Nemzet, 1985. december (48. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

4 szaink élet- és munkakörülmé­nyeinek mielőbbi javításában rej­lik. A gondok ellenére örömmel tölt el valamennyiünket, hogy a nehéz próbatétel időszakában bá­nyászaink erőfeszítéseinek ered­ményeként sikerült az idén a la­kosság számára szükséges 5,2 millió tonna szenet felszínre hoz­ni. Havasi Ferenc a továbbiakban elismeréssel nyugtázta, a bánya­­ipari dolgozók szakszervezetének erőfeszítéseit. A szakszervezet az elmúlt öt évben is eredményesen munkálkodott azért, hogy a szű­kös anyagi lehetőségek ellenére is javuljon a tagság helyzete, fej­lődjenek a bányászság élet- és munkakörülményei. Most is a szakszervezet kezdeményezésére határozták el a párt és kormány­­szervek, hogy 1986-ban az erede­tileg tervezettnél nagyobb mér­tékű bérfejlesztést biztosítanak a szénbányák föld alatti dolgozói­nak. Hozzászólásának befejezése­ként a KB titkára tolmácsolta Kádár Jánosnak, az MSZMP fő­titkárának jókívánságait a kong­resszus résztvevői számára. A kongresszus vasárnap foly­tatta munkáját, akkor szólalt fel Kapolyi László ipari miniszter, aki egyebek között azt hangsú­lyozta, hogy a széntermelés foko­zásával a vegyipar a mostaninál több olajat dolgozhatna fel, és több földgáz jutna a lakosság el­látására. A szénbányászat fejlesz­tése, korszerűsítése nélkül a nép­gazdaság más iparágainak fejlő­dését sem lehet felgyorsítani A vita után a kongresszus résztvevői határozatot fogadtak el a következő öt esztendő leg­fontosabb feladatairól, majd meg­választották a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezetének központi vezetőségét és a tisztségviselő­ket.* Kommunista műszakokat tar­tottak szombaton a mecseki szén­bányászok. A komlói, pécsi, vasa­si és mázaszászvári mélyművelésű bányaüzemek és külfejtések kol­lektíváihoz a lakossági ellátásra termelő nagymányoki brikettgyár dolgozói ezerkétszáz tonna tüzelő előállításával csatlakoztak, s az aknamélyítő bányászok és a tan­bánya dolgozói is felvették a munkát. A külkereskedelmi állandó bizottság napirendjén A KGST-országok szállítási kötelezettségei A KGST-tagországok gazdasági­­kereskedelmi együttműködése fej­lesztéséről, korszerűsítéséről tár­gyalt a KGST külkereskedelmi ál­landó bizottsága, amely novem­­ber 28. és 30. között tartotta 72 ülését Moszkvában. A tagországok megvitatták és megerősítették a bizottság 1986— 87. évre szóló munkatervét, amely a kölcsönös áruforgalom további bővítését irányozza elő a követ­kező öt évre szóló hosszú távú megállapodások alapján. A terv nagy figyelmet szentel a szállítá­si kötelezettségek betartásának, a szakosított, illetve kooperáció­ban gyártott termékek kölcsönös szállítási kötelezettsége teljesíté­sének. Az illésről kiadott közlemény hangsúlyozza azt is, hogy a tag­országok közös intézkedésekkel segítik elő a lakossági igények kielégítését jó minőségű közszük­ségleti cikkekből, növelik ezen termékek kölcsönös szállítását, bővítik a választékot. A KGST tagállamai folytatják az árképzési módszerek korsze­rűsítésével, továbbá a kölcsönös szállításokban szereplő termékek kereskedelmi okmányainak egy­ségesítésével, egyszerűbbé téte­lével kapcsolatos munkát. A tagországok véleménycserét folytattak a hosszú távú kereske­delmi megállapodásokról, illetve a jövő évre szóló árucsereforgal­­mi jegyzőkönyvekről, ezek meg­kötéséről, illetve az ezekről foly­tatott tárgyalások menetéről. A küldöttségvezetők megállapodtak abban: azon munkálkodnak, hogy a még alá nem írt megállapodá­sokat mihamarabb meg lehessen kötni. A betegségmegelőzés és a szociális gondoskodás kiterjesztését tervezik Csehák Judit felszólalása az egészségügyi dolgozók kongresszusán Vasárnap az MSZMP XIII. ke­rületi bizottságának székházában folytatódott az Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének IX. kongresszusa; ezen a szakszerve­zet 250 ezer tagjának több mint 30 küldötte vett részt. A tanács­kozás második napján befejezték a szakszervezet központi vezető­sége jelentésének vitáját. A vitában felszólalt Csehák Judit, a Minisztertanács elnök­­helyettese is. Kifejtette: a társa­dalomnak igen fontos a saját egészsége, ezért, az egészségügyi ellátás eredményeinek az egész tásadalmat érdekelniük kell. Va­lószínű, hogy a következő évek­ben csak körülhatárolt területen és az egészségügyi szakágak egy részében lehet jelentősebb fej­lesztést megvalósítani. A megelő­zésnek minden körülmények kö­zött ingyenesnek kell lennie. Az államnak, a kormánynak, a tár­sadalomnak közösségi források­ból, közösségi részvétellel állami eszközökkel kell támogatnia azo­kat a szolgáltatásokat, amelyek a betegségek megelőzést segítik elő. A megelőzés fejlesztésével pár­huzamosan szükséges a betegellá­tás javítása is — mondotta, majd szólt arról, hogy új szolgáltatá­sok, ellátási formák bevezetését, a szociális gondoskodás fejleszté­sét, a rehabilitáció kiépítését ter­vezik. A kormányzati munkában létrehozzák azokat a szervezeti garanciákat, amelyek révén ös­­­szehangoltan fejleszthetők a mű­velődési ágazat, az egészségügy, a gazdaság, a tömegkommuniká­ció eszközei. Szintén a vasárnapi vita felszó­lalói között volt Nagy Sándor, a SZOT titkára. A kongresszuson megválasztot­ták a 95 tagú központi vezetősé­get, valamint küldötteiket a ma­gyar szakszervezetek XXV. kong­resszusára. Idősek konferenciája Bár nem pótolható, de érzelmileg ellensúlyozható az anyagiak szűkössége — Nagy baj, ha az idősek­ el­felejtik, hogy valamikor fiata­lok voltak, de még nagyobb baj, ha a fiatalok felejtik el azt, hogy idősek is lesznek — mondta vita­indító előadásában Német Péter, a Magyar Televízió műsorigazga­tója a Hajdú-Biharban élő idős emberek harmadik konferenciá­ján, majd így folytatta: — A nem­zedékek közötti kölcsönös megér­tés, ez az az alap, amely szövetség­re bírhatja a különböző generá­ciókat Az idős emberek gondjainak számbavétele, a segítségnyújtás lehetséges módozatainak közre­adása, egyáltalán, a közös beszél­­­getés volt a legfőbb feladata a debreceni Aranybika Szálló Bar­tók termében szombaton rendezett találkozónak A Hazafias Nép­front megyei bizottsága először 1979 decemberében rendezett kon­ferenciát a hatvan éven felüli korosztály számára, majd annak sikere után 1982 novemberében másodszor is találkoztak az érin­tettek. Dr Alberth Béládé, a HNF Hajdú-Bihar megyei bizottságá­nak titkára köszöntötte a küldöt­teket és a vendégeket, majd Ne­mes Péter mondta el a már idé­zett vitaindítóját. Felvázolta a népesség korösszetételének orszá­gos alakulását, de felsorolta a megyei adatokat is: Hajdú-Bihar­­ban 105 ezer ember, a lakosságnak több mint húsz százaléka idős korosztálybeli. Szólt a legfőbb gondokról, az alacsony, ráadásul az infláció ütemével lépést tar­tani képtelen nyugdíjakról, meg arról a tiszteletről, gondoskodás­ról, megbecsülésről, amely sok­szor ha nem pótolja is, de ér­zelmileg legalább valamelyest el­lensúlyozhatja az anyagiak szű­kössége. Csaknem harmincan szóltak hozzá a vitához, felvetve a szóban forgó korosztály általánosan ér­vényes vagy éppencsak a szűkebb környezetben élő problémáit. Szó esett a gyermeki gondoskodás gyakori hiányáról, a nyugdíjas­korú munkavállalás nehézségei­ről. A felszólalók között volt Knoll István, a HNF Országos Tanácsa mellett működő, az idősek gond­jaival foglalkozó munkabizott­ság elnöke is. Egyebek között arra hívta fel a résztvevők, rajtuk keresztül pedig az őket küldöt­teknek választók figyelmét, hogy a generációk közötti jó kapcso­lathoz az időseknek is hozzá kell járulniuk, nekik is megértést kell tanúsítaniuk az ifjabb nemzedé­kek iránt. (kelemen) Magyar Nemzet Egy élet a színpadon Hetvenöt éves Varga Mátyás Szegedi lakásának falán szép rajz: a Dóm tér a fogadalmi templommal, a szabadtéri szín­paddal. Varga Mátyás szótlanul nézi a képet. Felesége olvas a tekintetéből és nyugtatja: „Szól­tam a főépítésznek, de ő nem testi, hogy kerültek oda a hét­emeletesek.’’ Matyi bácsi olyan szemmel nézi az épületeket, mint díszleteit, szigorú esztétikai rend szerint. Nem tudja elfogadni, hogy Rerrich Béla háromszintes palotáinak szomszédságában két­emeletes lakóházakat húztak fel Nem értem a mai építészeket.’ Varga Mátyás hetvenöt éves ko­rára városvédő lett Szegeden. A születésnapi interjút ezért azzal a kérdéssel kezdem, mindez hogy történt? — Édesapám 1908-ban Szege­den volt honvédhuszár. Sokat mesélt az itteni időkről, színházi élményeiről. Amikor 1930-ban egykori tanárom, Kürthy György a szegedi színház igazgatója lett, hívó szavára szívesen jöttem, friss diplomával a kezemben. Ki­tűnő iskola volt a szegedi szín­ház, hiszen prózát, operát és operettet játszottak, évente negy­ven bemutatót tartottak. Két évet töltöttem akkor itt. Aztán 1936-tól 39-ig a szabadtéri játé­kokra készítettem díszleteket, a játékok megszűnése miatt munkát csak 1959-ben, az újjá­a­születés után folytathattam. Ti­zenhárom éve meghalt a felesé­gem. Újból házasodtam, szegedi asszonyt vettem el. Itt, a Tisza part mellett, a Belváros egyik csendes utcájában élünk, szere­tem ezt a nyugalmat. Budai la­kásomat csak akkor használom ha munkám Pestre szólít öt éve mentem nyugdíjba a budapesti Nemzeti Színháztól, ide szerződ­tem a szegedi társulathoz. Kép­zőművészeti alkotásaimat, mun­kásságom dokumentumait Sze­gednek ajándékoztam. Tanulmá­nyozásával az utánam jövő nem­zedék képet kaphatna, mit fej­lődött a színház, a szcenika. A híres évfolyam — Pörgettük vissza az időben az óra mutatóját, amikor a szín­házat megszerette... — Édesanyám színházrajongó volt. Már kisgyermek koromban elvitt az előadásokra. Édesapám­tól örököltem a rajzkészségemet. Tízéves koromban csináltam elő­ször az iskolai önképzőkörnek díszletet. Csomagolópapírra tün­dérországot festettem. Édes­anyám mindig azt kérdezte, le tudnám-e rajzolni, amit elkép­zelt? A középiskolában a taná­rom kihívott az óráról és a szer­tárban olyan feladatot adott amilyent az iparművészeti főis­kolán oldanak meg. —« Mire tanítottak a faiskolán? — Más volt a képzés, mint napjainkban. Díszítőfestőnek vet­tek fel, nem művészt akartak be­lőlem faragni, hanem mesterség­re készítettek. Hosszú ideig raj­zoltunk ornamentikákat vagy csendéletet vagy állatokat.. Hallatlan gyakorlatot szereztünk — Híres évfolyam volt... — Pontosabban lett. Együtt jártam Tóth Imrével, öt Ameri­go Tot néven ismerik, grafikus­nak készült, de szobrász lett Éle­tében sorsdöntőnek bizonyult hogy megnyert egy olasz pályá­zatot. Együtt tanultam Michel Gyarmathyval is, aki keramikus­nak indult, mégis grafikusként is­merik. Az operettszínházban ve­le dolgoztam egy darabig. Pá­rizs­ban 1937-ben nyertem az Amerikai ezüstérmet Elektra díszlettervével. A hazai pályafu­tásomra ez a díj semmilyen ha­tással nem volt. , Kétezer díszlet — Eddig megközelítően kétezer díszletet tervezett­. Melyik mun­kájára emlékszik szívesen? — Valamennyit ma is vállalom Hogy melyik a legemlékezete­sebb? Talán a Lila test, sárga sapka című operetté, mert szín­házi pályám első alkotása volt Szegeden. Amikor 1935-ben Né­meth Antal a pesti Nemzeti Szín­ház igazgatója lett, odavett. Most nyáron ünnepelhettem ötvenéves „nemzetis” tagságomat. Ott elő­ször Beethoven Missa Solemnis című dramatizált misejátékban segítettem a színpadkép meg­­komponálásában. De az első ön­álló tervezésem A két Bolyaihoz fűződik. A legnagyobb díszletet a III. Richárdhoz készítettem. Egy vagon fát és háromezer négyzetméternyi vásznat használ­tam fel. Legtöbbször Az ember tragédiájához csináltam tervet, összesen tizenkétszer. — Budapest és Szeged mellett, más városok jelen­tettek-e fontos állomást az életében? — Kolozsvár: 1941—44 kö­zött ott dolgoztam. Már elismert ember voltam, éppen megkedvel­tem a filmezést is. Jól kerestem, havonta kétezer pengőt, amikor Mihályfi Béla és Vaszy Viktor ajánlatával megkeresett, így szerződtem Kolozsvárra. Csodá­latosan telt el a négy esztendő, gyakori vendége volt a színház­nak Tamási Áron, Kós Károly és Jékely Zoltán. A pesti Nemzeti­hez 1944 szeptemberében men­tem vissza. — A háború után nehéz volt az újrakezdés? — Nagy lendülettel csináltunk mindent. 1945 áprilisában már­­artottunk­ előadást a Nemzeti­ben. A Bánk bánt az én díszle­teim között mutatták be. Úgy él­tünk, mint egy család, legna­gyobb gondunk az volt, miképp javítsuk ki az átlőtt falakat és honnan szerezzünk krumplit. — Nem zaklatták a személyi kultusz évei alatt? — Az új helyzetben másképp kellett gondolkodni. Egyszer hoz­tak ki a sodromból. Behivatott egy bizottság és azzal vádolt, rosszul viszonyulok a munkás­­osztályhoz. Hirtelen haragomban rájuk borítottam az asztalt és ki­rohantam, de semmi bajom nem lett. Méghogy rosszul viszonyul­tam a munkásokhoz? Velük együtt dolgoztam. „Benne élünk” — Van-e kedvenc stílusa? — Ninths. A­ díszlettervezőnek minden stílust egyformán kell ismernie. A színdarab hangula­tához, miliőjéhez megfelelő kör­nyezetet kell biztosítani, ahol a színész otthonosan mozoghat. A legnagyobb dicséret, amikor a színészek azt mondják, „Matyi bácsi, amit csináltál olyan jó, hogy benne élünk, fürdünk". — Sorsával elégedett? — Mindig azt csináltam, amit szerettem és legboldogabbnak akkor érzem magam, ha dolgo­zom. Teljes életet éltem, mert mindig keményen dolgoztam En­nek fejében még elismerést is kaptam. Varga Mátyásnak ma is a munka a szenvedélye. Termete egyenes, mint a jegenyéé, arca sima, egészsége akár a húszévesé. Csak az ősz haja árulkodik az évek múlásáról. Mindig van jó ötlete. Vízi színpadot akar építe­ni a Tiszán, az újszegedi szabad­térin pedig operettet szeretne ját­szatni. Azon is fáradozik, hogy a Dóm téri játékok befejezését kö­vetően népszerű filmprogramot szervezzenek. Ez lenne az ország legnagyobb mozija, egy-két hé­ten át olyan filmkoktéllal, ami­lyent a közönség máshol nem láthat. Halász Miklós Madách: Az ember tragédiája, Egyiptom, Szegedi Szabadtéri Játékok, 1960. A MAGYAR NEMZET OLVASÓ­SZOLGÁLATÁNAK JOGI, építészeti és ORVOSI tanácsadásának helye és időpontja: Almássy téri Szabadidőközpont, Budapest VII., Almásy tér 8., IV. emelet éle. Időpontok: jogi tanácsadás: minden hétfőn és szerdán, 1S órától 17 óráig. Építészeti tanácsadás: a hónap második és harmadik keddjén, 10 órától 17.30 óráig. Orvosi tanácsadás: a hónap első csütörtökjén, 1é órától 17 óráig. Hétfő, 1985. december 2. Grafikai biennále Vasárnap a Miskolci Galériá­ban megnyitották a XIII. orszá­gos grafikai biennálét: 112 mű­vész 221 grafikai lapja látható. A biennálé része az a tárlat is, amelyen Miskolc testvérvárosá­nak, Tamperének 11 grafi­kusa állítja ki félszáz lapját a Herman Ottó Múzeum papszeri épületében. A harmadik helyszí­nen, a Mini Galériában a két évvel ezelőtti nagydíjas, Szemethy Imre állítja ki 30 rézkarcát. A Művelődési Minisztérium, vala­mint a Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetsége ez alka­lomra pályázatot hirdetett a hel­sinki záróokmány szellemében készült grafikai alkotásokra. Az e pályázatra készült 60 munka is a galériában látható. A megnyitón átadták a bien­nálé díjait. Borsod-Abaúj-Zemp­­lén megye tanácsának nagydíját Almássy Aladár, Miskolc város tanácsának díját Feledy Gyula, a Magyar Népköztársaság Művésze­ti Alapjának díját Rácmolnár Sándor, a KISZ KB díját Eszik Alajos, Nógrád megye tanácsá­nak díját Kéri Imre, Salgótarján város tanácsának díját Parádi Tamás, a Szakszervezetek Bor­sod Megyei Tanácsának díját Uwen Enkh, a Képző- és Iparmű­vészeti Lektorátus díját Orosz István, a December 4. Drótművek díját Swierkievoicz Róbert, a Vo­lán 3. számú Vállalat díját Zá­­borszky Gábor, Kazincbarcika város tanácsának díját Mezey István, a Hazafias Népfront Bor­sod megyei bizottságának díját Gajzágó Sándor grafikusművész kapta. A legeredményesebb fiatal grafikus számára alapított Kon­dor Béla Emlékérmet, valamint a Mill Brand Papíripari Egyesülés díját Gaál Lászlónak ítélték oda . A Művelődési Minisztérium most alapított technikai díját, a ma­gasnyomó technikával készült leg­jobb grafikai lapért Agothai Mar­git kapta. A „Helsinki” pályázat díjazottjai: Sáros András Miklós,­ Muzsnay Ákos, Sarkadi Péter, Lengyel András, Szabó Tamás és Bálványos Huba. Kellér Dezső köszöntése A festőnek indult fiatalember­nek Salamon Béla 1926-ban még így adta vissza első kísérleteit: „Magából sose lesz kabaréíró.” Ám a kitűnő komikus nagyot té­vedett: érett korának legnépsze­rűbb kabaréjeleneteit — megte­remtve bennük az ügyefogyott, de mindig „odamondogató” Po­­mócsi alakját — az a Kellér De­zső írta, akinek tehetségében a húszas évek második felében a kabarészínpadok vezetői, nézői már nem kételkedtek. Sok min­dent írt abban az időben Kellér Dezső, egyszerre több szórakoz­tató intézmény, a Komédia Ka­baré, a Teréz körúti, az Andrássy úti, a Bethlen téri Színpad szá­mára; tréfákat, jeleneteket, pa­ródiákat, ikonferansz szövegeket, híres komikusoknak kuplékat, neves énekeseknek sanzonokat. Nagy Endre, akinek később méltó örökösét üdvözölhette a közönség Kellérben, az 1931-ben mindössze egyetlen évadon át működött Komikusok Kabaréja első műso­rában mint „tehetséges, fiatal” művészt köszöntötte. Kortársa volt a politikai kabaré olyan má­sik nagyságának is, mint Békeffi László, akinek Pódium Írók Ka­baréjában 1937-től gyakorta mű­ködött közre. És hogy a politikai kabaré műfajában jó mesterei voltak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy abban az időben egy másik színpadon, a New York Kávéház bárjában lé­tesített kabarénak vagy tíz mű­sorában, tréfáiban gúnyolta ki a kor vezető magyar politikusait, köztük a „gömbölini"-nek „becé­zett" Gömbös Gyulát. Közvetlenül a felszabadulás után szerepet vállalt a Pódium Kabaré munkájában, majd 1951- től, megalakulásától kezdve tag­ja volt a Vidám Színpadnak és kamarahelyiségének, a Kis­­ Színpadnak. Több, mint másfél évtizeden át — a Thália Színház­ba tett „kiruccanásaitól” eltekint­ve — a legnagyobb magyar kon­feransziék nemes hagyományait követve, tevékenyen részt vett ebben a pallérozott irodalmi hu­mort és igényt, sajátos előadói készséget, széles látókört, gazdag politikai ismereteket — és bátor­ságot is — kívánó művészi mun­kában. Némely konferansz­­szövegéből, csattanójából szálló­ige lett itthon és a külföldön élő honfitársaink körében, maga te­remtette szavai, mint például a blabla, a maszek a köznyelvbe is beépültek. A sajátosan száraz és fanyar humorú, a tévé jóvoltából milliókat szórakoztató nagyszerű és népszerű humorista több köny­vet írt, sok operettet szerzett és­ átdolgozott. A ma nyolcvanéves Kellér Dezső jellegzetes hangját, mély bölcsességét a színházi né­zők hosszú ideje nélkülözik és joggal hiányolják. Tisztelői, hálás közönsége ne­vében is sok boldogságot, erőt, egészséget kívánunk Kellér De­zsőnek , magunknak pedig a magyar politikai kabaré e nagy­szerű művészének újabb szerep­léseit. (gábor) Meghalt Gy. Szabó Béla Szombaton hosszú, súlyos beteg­ség után Kolozsvárott, nyolcvan­­éves korában elhunyt Gy. Szabó Béla grafikus és festőművész, a romániai magyar képzőművészet kimagasló egyénisége. Gy. Szabó Béla metszetei, rajzai és pasztell­képei nemzetközi hírnévnek ör­vendenek, sajátos erdélyi látás­módot, gondolatvilágot tükröznek. A világ számos városában, így Bukarestben, Budapesten, New Yorkban, Moszkvában, Leningrád­­ban, Mexikóvárosban, Bécsben rendezett tárlatai nagy sikert és hírnevet szereztek neki. ♦ Gy. Szabó Béla 1905. augusztus 5-én, Gyulafehérvárott született, nevében a Gy. betű szülővárosá­ra utal. A budapesti képzőművé­szeti főiskolán Varga Nándor Lajos tanítványa volt. Később Olaszországban, Görögországban, Bulgáriában és Jugoszláviában tett tanulmányutat, s úti élmé­nyeit ábrázoló metszeteit az 1939-ben kiadott barangolókönyv­ben jelentette meg. Fametszetein főként tájképeket ábrázol, neve­zetes Dante Isteni Színjátékához készített húsz metszete, a Petőfi emlékrajz és metszet, a mexikói és ausztriai útiélményeit ábrázoló számos rajz és metszet. 1948-ban a Felszabadulás című fametsze­téért a Magyar Népi Szövetség dí­ját kapja meg; később romániai Állami Díjjal ismerik el művé­szetét. Érdemes Művész, legutóbb 1971-ben a Kulturális érdemekért érdemrend első fokozatával tün­tették ki. Balogh Sándor iparművész tex­til­grafikai tárlata december 2-tól 10-ig tekinthető meg a Derkovits­­t­eremben.♦ Kortárs képzőművészet címmel 18 magyar művész több mint 300 alkotásából kiállítás nyílt meg va­sárnap a székesfehérvári Csók Ist­ván Képtárban. A tárlat anyagát az István király Múzeum kor­­társ gyűjteményéből, valamint műtermek anyagából válogatták. Egyebek között Schaár Erzsébet, Gedő Ilka, Keserű Ilona, El Ka­­zovszkij munkái láthatók decem­ber 31-ig. A most kiállított anya­got előzőleg, október-november­ben a skóciai Glasgow-ban bemu­tatták a Magyar Napok alkalmá­ból. Kós Károly-est lesz december 1?-én, 19 órakor, az Egyetemi Színpadon, a Forrás Kör előadá­sában. Részletek hangzanak el Kós Károly, Tamási Áron, Benkő Samu, April­­ Lajos és mások műveiből.

Next