Magyar Nemzet, 1985. december (48. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-02 / 282. szám
4 szaink élet- és munkakörülményeinek mielőbbi javításában rejlik. A gondok ellenére örömmel tölt el valamennyiünket, hogy a nehéz próbatétel időszakában bányászaink erőfeszítéseinek eredményeként sikerült az idén a lakosság számára szükséges 5,2 millió tonna szenet felszínre hozni. Havasi Ferenc a továbbiakban elismeréssel nyugtázta, a bányaipari dolgozók szakszervezetének erőfeszítéseit. A szakszervezet az elmúlt öt évben is eredményesen munkálkodott azért, hogy a szűkös anyagi lehetőségek ellenére is javuljon a tagság helyzete, fejlődjenek a bányászság élet- és munkakörülményei. Most is a szakszervezet kezdeményezésére határozták el a párt és kormányszervek, hogy 1986-ban az eredetileg tervezettnél nagyobb mértékű bérfejlesztést biztosítanak a szénbányák föld alatti dolgozóinak. Hozzászólásának befejezéseként a KB titkára tolmácsolta Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának jókívánságait a kongresszus résztvevői számára. A kongresszus vasárnap folytatta munkáját, akkor szólalt fel Kapolyi László ipari miniszter, aki egyebek között azt hangsúlyozta, hogy a széntermelés fokozásával a vegyipar a mostaninál több olajat dolgozhatna fel, és több földgáz jutna a lakosság ellátására. A szénbányászat fejlesztése, korszerűsítése nélkül a népgazdaság más iparágainak fejlődését sem lehet felgyorsítani A vita után a kongresszus résztvevői határozatot fogadtak el a következő öt esztendő legfontosabb feladatairól, majd megválasztották a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetőségét és a tisztségviselőket.* Kommunista műszakokat tartottak szombaton a mecseki szénbányászok. A komlói, pécsi, vasasi és mázaszászvári mélyművelésű bányaüzemek és külfejtések kollektíváihoz a lakossági ellátásra termelő nagymányoki brikettgyár dolgozói ezerkétszáz tonna tüzelő előállításával csatlakoztak, s az aknamélyítő bányászok és a tanbánya dolgozói is felvették a munkát. A külkereskedelmi állandó bizottság napirendjén A KGST-országok szállítási kötelezettségei A KGST-tagországok gazdaságikereskedelmi együttműködése fejlesztéséről, korszerűsítéséről tárgyalt a KGST külkereskedelmi állandó bizottsága, amely november 28. és 30. között tartotta 72 ülését Moszkvában. A tagországok megvitatták és megerősítették a bizottság 1986— 87. évre szóló munkatervét, amely a kölcsönös áruforgalom további bővítését irányozza elő a következő öt évre szóló hosszú távú megállapodások alapján. A terv nagy figyelmet szentel a szállítási kötelezettségek betartásának, a szakosított, illetve kooperációban gyártott termékek kölcsönös szállítási kötelezettsége teljesítésének. Az illésről kiadott közlemény hangsúlyozza azt is, hogy a tagországok közös intézkedésekkel segítik elő a lakossági igények kielégítését jó minőségű közszükségleti cikkekből, növelik ezen termékek kölcsönös szállítását, bővítik a választékot. A KGST tagállamai folytatják az árképzési módszerek korszerűsítésével, továbbá a kölcsönös szállításokban szereplő termékek kereskedelmi okmányainak egységesítésével, egyszerűbbé tételével kapcsolatos munkát. A tagországok véleménycserét folytattak a hosszú távú kereskedelmi megállapodásokról, illetve a jövő évre szóló árucsereforgalmi jegyzőkönyvekről, ezek megkötéséről, illetve az ezekről folytatott tárgyalások menetéről. A küldöttségvezetők megállapodtak abban: azon munkálkodnak, hogy a még alá nem írt megállapodásokat mihamarabb meg lehessen kötni. A betegségmegelőzés és a szociális gondoskodás kiterjesztését tervezik Csehák Judit felszólalása az egészségügyi dolgozók kongresszusán Vasárnap az MSZMP XIII. kerületi bizottságának székházában folytatódott az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének IX. kongresszusa; ezen a szakszervezet 250 ezer tagjának több mint 30 küldötte vett részt. A tanácskozás második napján befejezték a szakszervezet központi vezetősége jelentésének vitáját. A vitában felszólalt Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese is. Kifejtette: a társadalomnak igen fontos a saját egészsége, ezért, az egészségügyi ellátás eredményeinek az egész tásadalmat érdekelniük kell. Valószínű, hogy a következő években csak körülhatárolt területen és az egészségügyi szakágak egy részében lehet jelentősebb fejlesztést megvalósítani. A megelőzésnek minden körülmények között ingyenesnek kell lennie. Az államnak, a kormánynak, a társadalomnak közösségi forrásokból, közösségi részvétellel állami eszközökkel kell támogatnia azokat a szolgáltatásokat, amelyek a betegségek megelőzést segítik elő. A megelőzés fejlesztésével párhuzamosan szükséges a betegellátás javítása is — mondotta, majd szólt arról, hogy új szolgáltatások, ellátási formák bevezetését, a szociális gondoskodás fejlesztését, a rehabilitáció kiépítését tervezik. A kormányzati munkában létrehozzák azokat a szervezeti garanciákat, amelyek révén összehangoltan fejleszthetők a művelődési ágazat, az egészségügy, a gazdaság, a tömegkommunikáció eszközei. Szintén a vasárnapi vita felszólalói között volt Nagy Sándor, a SZOT titkára. A kongresszuson megválasztották a 95 tagú központi vezetőséget, valamint küldötteiket a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusára. Idősek konferenciája Bár nem pótolható, de érzelmileg ellensúlyozható az anyagiak szűkössége — Nagy baj, ha az idősek elfelejtik, hogy valamikor fiatalok voltak, de még nagyobb baj, ha a fiatalok felejtik el azt, hogy idősek is lesznek — mondta vitaindító előadásában Német Péter, a Magyar Televízió műsorigazgatója a Hajdú-Biharban élő idős emberek harmadik konferenciáján, majd így folytatta: — A nemzedékek közötti kölcsönös megértés, ez az az alap, amely szövetségre bírhatja a különböző generációkat Az idős emberek gondjainak számbavétele, a segítségnyújtás lehetséges módozatainak közreadása, egyáltalán, a közös beszélgetés volt a legfőbb feladata a debreceni Aranybika Szálló Bartók termében szombaton rendezett találkozónak A Hazafias Népfront megyei bizottsága először 1979 decemberében rendezett konferenciát a hatvan éven felüli korosztály számára, majd annak sikere után 1982 novemberében másodszor is találkoztak az érintettek. Dr Alberth Béládé, a HNF Hajdú-Bihar megyei bizottságának titkára köszöntötte a küldötteket és a vendégeket, majd Nemes Péter mondta el a már idézett vitaindítóját. Felvázolta a népesség korösszetételének országos alakulását, de felsorolta a megyei adatokat is: Hajdú-Biharban 105 ezer ember, a lakosságnak több mint húsz százaléka idős korosztálybeli. Szólt a legfőbb gondokról, az alacsony, ráadásul az infláció ütemével lépést tartani képtelen nyugdíjakról, meg arról a tiszteletről, gondoskodásról, megbecsülésről, amely sokszor ha nem pótolja is, de érzelmileg legalább valamelyest ellensúlyozhatja az anyagiak szűkössége. Csaknem harmincan szóltak hozzá a vitához, felvetve a szóban forgó korosztály általánosan érvényes vagy éppencsak a szűkebb környezetben élő problémáit. Szó esett a gyermeki gondoskodás gyakori hiányáról, a nyugdíjaskorú munkavállalás nehézségeiről. A felszólalók között volt Knoll István, a HNF Országos Tanácsa mellett működő, az idősek gondjaival foglalkozó munkabizottság elnöke is. Egyebek között arra hívta fel a résztvevők, rajtuk keresztül pedig az őket küldötteknek választók figyelmét, hogy a generációk közötti jó kapcsolathoz az időseknek is hozzá kell járulniuk, nekik is megértést kell tanúsítaniuk az ifjabb nemzedékek iránt. (kelemen) Magyar Nemzet Egy élet a színpadon Hetvenöt éves Varga Mátyás Szegedi lakásának falán szép rajz: a Dóm tér a fogadalmi templommal, a szabadtéri színpaddal. Varga Mátyás szótlanul nézi a képet. Felesége olvas a tekintetéből és nyugtatja: „Szóltam a főépítésznek, de ő nem testi, hogy kerültek oda a hétemeletesek.’’ Matyi bácsi olyan szemmel nézi az épületeket, mint díszleteit, szigorú esztétikai rend szerint. Nem tudja elfogadni, hogy Rerrich Béla háromszintes palotáinak szomszédságában kétemeletes lakóházakat húztak fel Nem értem a mai építészeket.’ Varga Mátyás hetvenöt éves korára városvédő lett Szegeden. A születésnapi interjút ezért azzal a kérdéssel kezdem, mindez hogy történt? — Édesapám 1908-ban Szegeden volt honvédhuszár. Sokat mesélt az itteni időkről, színházi élményeiről. Amikor 1930-ban egykori tanárom, Kürthy György a szegedi színház igazgatója lett, hívó szavára szívesen jöttem, friss diplomával a kezemben. Kitűnő iskola volt a szegedi színház, hiszen prózát, operát és operettet játszottak, évente negyven bemutatót tartottak. Két évet töltöttem akkor itt. Aztán 1936-tól 39-ig a szabadtéri játékokra készítettem díszleteket, a játékok megszűnése miatt munkát csak 1959-ben, az újjáaszületés után folytathattam. Tizenhárom éve meghalt a feleségem. Újból házasodtam, szegedi asszonyt vettem el. Itt, a Tisza part mellett, a Belváros egyik csendes utcájában élünk, szeretem ezt a nyugalmat. Budai lakásomat csak akkor használom ha munkám Pestre szólít öt éve mentem nyugdíjba a budapesti Nemzeti Színháztól, ide szerződtem a szegedi társulathoz. Képzőművészeti alkotásaimat, munkásságom dokumentumait Szegednek ajándékoztam. Tanulmányozásával az utánam jövő nemzedék képet kaphatna, mit fejlődött a színház, a szcenika. A híres évfolyam — Pörgettük vissza az időben az óra mutatóját, amikor a színházat megszerette... — Édesanyám színházrajongó volt. Már kisgyermek koromban elvitt az előadásokra. Édesapámtól örököltem a rajzkészségemet. Tízéves koromban csináltam először az iskolai önképzőkörnek díszletet. Csomagolópapírra tündérországot festettem. Édesanyám mindig azt kérdezte, le tudnám-e rajzolni, amit elképzelt? A középiskolában a tanárom kihívott az óráról és a szertárban olyan feladatot adott amilyent az iparművészeti főiskolán oldanak meg. —« Mire tanítottak a faiskolán? — Más volt a képzés, mint napjainkban. Díszítőfestőnek vettek fel, nem művészt akartak belőlem faragni, hanem mesterségre készítettek. Hosszú ideig rajzoltunk ornamentikákat vagy csendéletet vagy állatokat.. Hallatlan gyakorlatot szereztünk — Híres évfolyam volt... — Pontosabban lett. Együtt jártam Tóth Imrével, öt Amerigo Tot néven ismerik, grafikusnak készült, de szobrász lett Életében sorsdöntőnek bizonyult hogy megnyert egy olasz pályázatot. Együtt tanultam Michel Gyarmathyval is, aki keramikusnak indult, mégis grafikusként ismerik. Az operettszínházban vele dolgoztam egy darabig. Párizsban 1937-ben nyertem az Amerikai ezüstérmet Elektra díszlettervével. A hazai pályafutásomra ez a díj semmilyen hatással nem volt. , Kétezer díszlet — Eddig megközelítően kétezer díszletet tervezett. Melyik munkájára emlékszik szívesen? — Valamennyit ma is vállalom Hogy melyik a legemlékezetesebb? Talán a Lila test, sárga sapka című operetté, mert színházi pályám első alkotása volt Szegeden. Amikor 1935-ben Németh Antal a pesti Nemzeti Színház igazgatója lett, odavett. Most nyáron ünnepelhettem ötvenéves „nemzetis” tagságomat. Ott először Beethoven Missa Solemnis című dramatizált misejátékban segítettem a színpadkép megkomponálásában. De az első önálló tervezésem A két Bolyaihoz fűződik. A legnagyobb díszletet a III. Richárdhoz készítettem. Egy vagon fát és háromezer négyzetméternyi vásznat használtam fel. Legtöbbször Az ember tragédiájához csináltam tervet, összesen tizenkétszer. — Budapest és Szeged mellett, más városok jelentettek-e fontos állomást az életében? — Kolozsvár: 1941—44 között ott dolgoztam. Már elismert ember voltam, éppen megkedveltem a filmezést is. Jól kerestem, havonta kétezer pengőt, amikor Mihályfi Béla és Vaszy Viktor ajánlatával megkeresett, így szerződtem Kolozsvárra. Csodálatosan telt el a négy esztendő, gyakori vendége volt a színháznak Tamási Áron, Kós Károly és Jékely Zoltán. A pesti Nemzetihez 1944 szeptemberében mentem vissza. — A háború után nehéz volt az újrakezdés? — Nagy lendülettel csináltunk mindent. 1945 áprilisában márartottunk előadást a Nemzetiben. A Bánk bánt az én díszleteim között mutatták be. Úgy éltünk, mint egy család, legnagyobb gondunk az volt, miképp javítsuk ki az átlőtt falakat és honnan szerezzünk krumplit. — Nem zaklatták a személyi kultusz évei alatt? — Az új helyzetben másképp kellett gondolkodni. Egyszer hoztak ki a sodromból. Behivatott egy bizottság és azzal vádolt, rosszul viszonyulok a munkásosztályhoz. Hirtelen haragomban rájuk borítottam az asztalt és kirohantam, de semmi bajom nem lett. Méghogy rosszul viszonyultam a munkásokhoz? Velük együtt dolgoztam. „Benne élünk” — Van-e kedvenc stílusa? — Ninths. A díszlettervezőnek minden stílust egyformán kell ismernie. A színdarab hangulatához, miliőjéhez megfelelő környezetet kell biztosítani, ahol a színész otthonosan mozoghat. A legnagyobb dicséret, amikor a színészek azt mondják, „Matyi bácsi, amit csináltál olyan jó, hogy benne élünk, fürdünk". — Sorsával elégedett? — Mindig azt csináltam, amit szerettem és legboldogabbnak akkor érzem magam, ha dolgozom. Teljes életet éltem, mert mindig keményen dolgoztam Ennek fejében még elismerést is kaptam. Varga Mátyásnak ma is a munka a szenvedélye. Termete egyenes, mint a jegenyéé, arca sima, egészsége akár a húszévesé. Csak az ősz haja árulkodik az évek múlásáról. Mindig van jó ötlete. Vízi színpadot akar építeni a Tiszán, az újszegedi szabadtérin pedig operettet szeretne játszatni. Azon is fáradozik, hogy a Dóm téri játékok befejezését követően népszerű filmprogramot szervezzenek. Ez lenne az ország legnagyobb mozija, egy-két héten át olyan filmkoktéllal, amilyent a közönség máshol nem láthat. Halász Miklós Madách: Az ember tragédiája, Egyiptom, Szegedi Szabadtéri Játékok, 1960. A MAGYAR NEMZET OLVASÓSZOLGÁLATÁNAK JOGI, építészeti és ORVOSI tanácsadásának helye és időpontja: Almássy téri Szabadidőközpont, Budapest VII., Almásy tér 8., IV. emelet éle. Időpontok: jogi tanácsadás: minden hétfőn és szerdán, 1S órától 17 óráig. Építészeti tanácsadás: a hónap második és harmadik keddjén, 10 órától 17.30 óráig. Orvosi tanácsadás: a hónap első csütörtökjén, 1é órától 17 óráig. Hétfő, 1985. december 2. Grafikai biennále Vasárnap a Miskolci Galériában megnyitották a XIII. országos grafikai biennálét: 112 művész 221 grafikai lapja látható. A biennálé része az a tárlat is, amelyen Miskolc testvérvárosának, Tamperének 11 grafikusa állítja ki félszáz lapját a Herman Ottó Múzeum papszeri épületében. A harmadik helyszínen, a Mini Galériában a két évvel ezelőtti nagydíjas, Szemethy Imre állítja ki 30 rézkarcát. A Művelődési Minisztérium, valamint a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége ez alkalomra pályázatot hirdetett a helsinki záróokmány szellemében készült grafikai alkotásokra. Az e pályázatra készült 60 munka is a galériában látható. A megnyitón átadták a biennálé díjait. Borsod-Abaúj-Zemplén megye tanácsának nagydíját Almássy Aladár, Miskolc város tanácsának díját Feledy Gyula, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának díját Rácmolnár Sándor, a KISZ KB díját Eszik Alajos, Nógrád megye tanácsának díját Kéri Imre, Salgótarján város tanácsának díját Parádi Tamás, a Szakszervezetek Borsod Megyei Tanácsának díját Uwen Enkh, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus díját Orosz István, a December 4. Drótművek díját Swierkievoicz Róbert, a Volán 3. számú Vállalat díját Záborszky Gábor, Kazincbarcika város tanácsának díját Mezey István, a Hazafias Népfront Borsod megyei bizottságának díját Gajzágó Sándor grafikusművész kapta. A legeredményesebb fiatal grafikus számára alapított Kondor Béla Emlékérmet, valamint a Mill Brand Papíripari Egyesülés díját Gaál Lászlónak ítélték oda . A Művelődési Minisztérium most alapított technikai díját, a magasnyomó technikával készült legjobb grafikai lapért Agothai Margit kapta. A „Helsinki” pályázat díjazottjai: Sáros András Miklós, Muzsnay Ákos, Sarkadi Péter, Lengyel András, Szabó Tamás és Bálványos Huba. Kellér Dezső köszöntése A festőnek indult fiatalembernek Salamon Béla 1926-ban még így adta vissza első kísérleteit: „Magából sose lesz kabaréíró.” Ám a kitűnő komikus nagyot tévedett: érett korának legnépszerűbb kabaréjeleneteit — megteremtve bennük az ügyefogyott, de mindig „odamondogató” Pomócsi alakját — az a Kellér Dezső írta, akinek tehetségében a húszas évek második felében a kabarészínpadok vezetői, nézői már nem kételkedtek. Sok mindent írt abban az időben Kellér Dezső, egyszerre több szórakoztató intézmény, a Komédia Kabaré, a Teréz körúti, az Andrássy úti, a Bethlen téri Színpad számára; tréfákat, jeleneteket, paródiákat, ikonferansz szövegeket, híres komikusoknak kuplékat, neves énekeseknek sanzonokat. Nagy Endre, akinek később méltó örökösét üdvözölhette a közönség Kellérben, az 1931-ben mindössze egyetlen évadon át működött Komikusok Kabaréja első műsorában mint „tehetséges, fiatal” művészt köszöntötte. Kortársa volt a politikai kabaré olyan másik nagyságának is, mint Békeffi László, akinek Pódium Írók Kabaréjában 1937-től gyakorta működött közre. És hogy a politikai kabaré műfajában jó mesterei voltak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy abban az időben egy másik színpadon, a New York Kávéház bárjában létesített kabarénak vagy tíz műsorában, tréfáiban gúnyolta ki a kor vezető magyar politikusait, köztük a „gömbölini"-nek „becézett" Gömbös Gyulát. Közvetlenül a felszabadulás után szerepet vállalt a Pódium Kabaré munkájában, majd 1951- től, megalakulásától kezdve tagja volt a Vidám Színpadnak és kamarahelyiségének, a Kis Színpadnak. Több, mint másfél évtizeden át — a Thália Színházba tett „kiruccanásaitól” eltekintve — a legnagyobb magyar konferansziék nemes hagyományait követve, tevékenyen részt vett ebben a pallérozott irodalmi humort és igényt, sajátos előadói készséget, széles látókört, gazdag politikai ismereteket — és bátorságot is — kívánó művészi munkában. Némely konferanszszövegéből, csattanójából szállóige lett itthon és a külföldön élő honfitársaink körében, maga teremtette szavai, mint például a blabla, a maszek a köznyelvbe is beépültek. A sajátosan száraz és fanyar humorú, a tévé jóvoltából milliókat szórakoztató nagyszerű és népszerű humorista több könyvet írt, sok operettet szerzett és átdolgozott. A ma nyolcvanéves Kellér Dezső jellegzetes hangját, mély bölcsességét a színházi nézők hosszú ideje nélkülözik és joggal hiányolják. Tisztelői, hálás közönsége nevében is sok boldogságot, erőt, egészséget kívánunk Kellér Dezsőnek , magunknak pedig a magyar politikai kabaré e nagyszerű művészének újabb szerepléseit. (gábor) Meghalt Gy. Szabó Béla Szombaton hosszú, súlyos betegség után Kolozsvárott, nyolcvanéves korában elhunyt Gy. Szabó Béla grafikus és festőművész, a romániai magyar képzőművészet kimagasló egyénisége. Gy. Szabó Béla metszetei, rajzai és pasztellképei nemzetközi hírnévnek örvendenek, sajátos erdélyi látásmódot, gondolatvilágot tükröznek. A világ számos városában, így Bukarestben, Budapesten, New Yorkban, Moszkvában, Leningrádban, Mexikóvárosban, Bécsben rendezett tárlatai nagy sikert és hírnevet szereztek neki. ♦ Gy. Szabó Béla 1905. augusztus 5-én, Gyulafehérvárott született, nevében a Gy. betű szülővárosára utal. A budapesti képzőművészeti főiskolán Varga Nándor Lajos tanítványa volt. Később Olaszországban, Görögországban, Bulgáriában és Jugoszláviában tett tanulmányutat, s úti élményeit ábrázoló metszeteit az 1939-ben kiadott barangolókönyvben jelentette meg. Fametszetein főként tájképeket ábrázol, nevezetes Dante Isteni Színjátékához készített húsz metszete, a Petőfi emlékrajz és metszet, a mexikói és ausztriai útiélményeit ábrázoló számos rajz és metszet. 1948-ban a Felszabadulás című fametszetéért a Magyar Népi Szövetség díját kapja meg; később romániai Állami Díjjal ismerik el művészetét. Érdemes Művész, legutóbb 1971-ben a Kulturális érdemekért érdemrend első fokozatával tüntették ki. Balogh Sándor iparművész textilgrafikai tárlata december 2-tól 10-ig tekinthető meg a Derkovitsteremben.♦ Kortárs képzőművészet címmel 18 magyar művész több mint 300 alkotásából kiállítás nyílt meg vasárnap a székesfehérvári Csók István Képtárban. A tárlat anyagát az István király Múzeum kortárs gyűjteményéből, valamint műtermek anyagából válogatták. Egyebek között Schaár Erzsébet, Gedő Ilka, Keserű Ilona, El Kazovszkij munkái láthatók december 31-ig. A most kiállított anyagot előzőleg, október-novemberben a skóciai Glasgow-ban bemutatták a Magyar Napok alkalmából. Kós Károly-est lesz december 1?-én, 19 órakor, az Egyetemi Színpadon, a Forrás Kör előadásában. Részletek hangzanak el Kós Károly, Tamási Áron, Benkő Samu, April Lajos és mások műveiből.