Magyar Nemzet, 1986. május (49. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-30 / 126. szám
4 Elismerés a nevelői munkáért Pedagógusnapi kitüntetések Pedagógusokat köszöntöttek és tüntettek ki csütörtökön — a pedagógusnap alkalmából — a Pesti Vigadóban rendezett ünnepségen. Az eseményen részt vett Radics Katalin, az MSZMP KB tudományos közoktatási és kulturális osztályának vezetője is, Köpeczi Béla művelődési miniszter üdvözölte a kitűntetteket és méltatta a pedagógusi munka jelentőségét. A miniszter kiemelte: csak akkor tudunk céljaink megvalósításában előrehaladni, ha az óvoda, az iskola — mint közösség — talpraáll, tudatosan és önbizalommal vállalja feladatait, s felszabadítja belső energiáit Ehhez külső támogatás is szükséges. A társadalomnak segítenie kell a nevelést és az oktatást — a tárgyi feltételek megteremtése mellett — a pedagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülésével, az iskola iránti bizalom kifejezésével. Olyan bizalomról van szó, amely nemcsak az intézményrendszernek, s általában a nevelésnek, oktatásnak szól, hanem amelyet elsősorban a jövő nemzedékei iránti felelősség táplál — hangoztatta Köpeczi Béla. Ezt követően a miniszter átnyújtotta a kitüntetéseket. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kiemelkedő életműve elismeréseként a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta dr. Hazay István akadémikusnak, a Budapesti Műszaki Egyetem Kossuth-díjas nyugalmazott egyetemi tanárának, a műszaki tudomány doktorának. Eredményes munkája elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta Nagy Lajos tanszékvezető főiskolai tanárnak, az Esztergomi Tanítóképző Főiskola főigazgatójának. A magyar nyelv, irodalom, kultúra lengyelországi terjesztésében kifejtett tevékenysége elismeréseként a Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést adományozta Csapláros Istvánnak, a Varsói Egyetem nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanárának, eredményes oktató-nevelő munkája, tudományos tevékenysége elismeréseként ugyanezt a kitüntetést adományozta: dr. Pölöskei Ferencnek, az Eötvös Loránd Tudományegyetem dékánjának, tanszékvezető egyetemi tanárának. Eredményes munkássága elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából Április Negyedike Érdemrend kitüntetést adományozta Bury Lászlónénak, a Művelődési Minisztérium óvodai csoportvezetőjének. Kiemelkedő oktató-nevelő, valamint oktatásszervező, irányító munkája elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta dr. Kratochwill Ferencnek, a Művelődési Minisztérium főosztályvezető-helyettesének. Az anyanyelvi nevelés területén kifejtett tevékenysége elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta dr. Losoncz Mihálynénak, a Kecskeméti óvónőképző Intézet nyelviirodalmi szakcsoport vezetőjének; APÁCZAI CSERE JÁNOS-DÍJAT kapott: Dr. Báthory Zoltánná, a budapesti Arany János Általános Iskola és Gimnázium szakfelügyelője; dr. Csanda Endre, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára; dr. Dobos László, a Miskolci Gyermekváros igazgatója; dr. Huszár Pál, a várpalotai Thurl György Gimnázium tanára, szakfelügyelő; dr. Kollarik Amália, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem dékánja ; dr. Komlósi Sándor, a Jannus Pannonius Tudományegyetem főiskolai tanára; Lukin Lászlóné, a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium nyugalmazott énektanára; Nagy Géza, a Karosai Körzeti Általános Iskola tanára; dr. Nagy Sándor, azEötvös Loránd Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanára; Növök Rostás László, a Mélykúti Általános Iskola tanára, megyei vezető szakfelügyelő; dr. Orosz László, a kecskeméti Katona József Gimnázium tanára; Pirisi Jánosné, a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója; Révay György, a Homoki Kisegítő Foglalkoztató Iskola - és Nevelőotthon igazgatója; Schróth László, a tatai Jávorka Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatója; Z. Szabó László, a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium tanára, szakfelügyelő. KIVÁLÓ PEDAGÓGUS kitüntető címben és jelvényben részesült: Asztalos Józsefné, a csengeri Petőfi Sándor Általános Iskola tanítója; Bagl János, a tótkomlósi Jankó János Általános Iskola tanára, vezető szakfelügyelő; Baktay Patrícia, a Gödrei Általános Iskola tanára; Balogh Béla, a hajdúnánási Körösi Csoma Sándor Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója; Banyó Gyula, a Celldömölki 410. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatója; Barthos Béláné, a székesfehérvári Ezredéves Általános Iskola tanára, szakfelügyelő; Báhidszki Istvánné, a budapesti IV. kerületi Pozsonyi Úti Általános Iskola tanára; Beke József, a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatóhelyettese; Bella Antal, a Szabadkigyósi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet tanműhely vezetője; Bélák Gyuláné, a dunakeszi Körösi Csoma Sándor Általános Iskola igazgatóhelyettese; dr. Bernáth Józsefné, a pécsi Leőwey Klára Gimnázium igazgatója; Bessenyei Lajos, a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium igazgatója; dr. Béli József, a Nagykanizsai Kőolajbányászati Szakközépiskola igazgatója; Béres Károly, a ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola igazgatója; Birtokai Antalné, a Győr-Sopron Megyei Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon igazgatóhelyettese; Bódi Tivadarné, akiskunfélegyházi Varga Jenő KözgazdaságiSzakközépiskola tanára; Bodócs István, a salgótarjáni Bólyai János Gimnázium tanára, szakfelügyelő ; Bodrogi Sándor, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium tanára; Bolla Sándorné, a kiskunhalasi Felsővárosi Általános Iskola tanítója; dr. Borbély Ferenc, a kecskeméti Jókai Mór Általános Iskola tanára; Boros Imre, a Kőteleki Általános Iskola igazgatója; Borszéki Ferencné, a budapesti XII. kerületi 7. Számú Összevont Óvoda vezető óvónője; Borsó Jánosné, a gyönki Alsófokú Oktatási Intézmények Igazgatósága igazgatója; Bujdos János, a miskolci 101. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója; Bukovinszky Lászlóné, a mezőtúri 1. Számú Általános Iskola gyógypedagógiai tanára ; Büki Jánosné, a Boglárlellei Általános Iskola tanára; • Czárth Endréné, a veszprémi 17. Számú Napköziotthonos Óvoda vezető óvónője; Császi Gyula, Hajdúszoboszlói Gönczy Pál Általános Iskola igazgatója; Csépányi Béláné, az Arlói Általános Iskola tanára; Csonka Jenőné, a Büki Napköziotthonos Óvoda vezető óvónője; Dankó Erzsébet, a Kurityáni Általános Iskola tanára; Dobozi Istvánná, a szegedi Juhász Gyula Utcai Óvoda vezető óvónője; Dudás István, a pápai 304. Számú Ipari Szakmunkásképző intézet igazgatója; Egresits Istvánné, a győri 11. számú óvodai körzet Lehel Óvoda vezető óvónőhelyettese; Estók Károlyné, a Kállósemjéni Általános Iskola és Diákotthon tanítója; Felföldi Mihályné, a budapesti VIII. kerületi Bacsó, Béla Úti Általános Iskola tanára, szakfelügyelő; Fodor Lajos, a baktalórántházai Vári Emil Általános Iskola tanára; dr. Frisch Gyula, a veszprémi Megyei Pedagógiai Intézet tanára; Gaál Dezsőné, a győri Nyúli Általános Iskola tanítója; Garami László, az aszódi 2. Számú Fiúnevelő intézet tanára; Gazdag Zoltánná, a váci Gábor József Általános Iskola tanítója; Geiszler Józsefné, a dunaújvárosi Római városrészi I. Számú Általános Iskola tanítója; Gulácsi Tibor, a békéscsabai 611. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára; Gyöngyös Vilmos, pécsi nyugalmazott általános iskolai tanár; dr. Győriványi Sándor, a budapesti Szász Ferenc Szakmunkásképző Iskola igazgatója; Hajdú István, a vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanára; dr. Halmi Lászlóné, a debreceni Erdey-Grúz Tibor Vegyipari Szakközépiskola tanára; Harmad Istvánné, a gyáli 1. Számú Napköziotthonos Óvoda óvónője; Hágen Mária, a miskolci Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola tanára; Hárspatakiné Dékány Veronika, a budapesti Madách Imre Gimnázium tanára; Hegedűs Oszkárné, a miskolci Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola igazgatója; Herczeg Jánosné, a hevesi 1. Számú Ének-zenei Tagozatú Általános Iskola tanára; Hégely Gábor, a szegedi Siketek Általános Iskolája .Nevelőotthonának igazgatója; Horváth Endréné, a csepel Napköziotthonos Óvoda óvónője; Horváth Ferencné, a szegedi Gutenberg Utcai Általános Iskola tanítója; Imre Sándorné, a budapesti XVI. kerületi Bekecs Utcai Általános Iskola tanítója; dr. Jakucs Lászlóné, a szegedi Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium igazgatóhelyettese; dr. Jaross Kálmánná, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium tanára, szakfelügyelő; Kalmár János, a budapesti 51. Számú Mező Imre Ruhaipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatója; Kapronczay Zoltánná, a péceli Szemere Pál Általános Iskola tanára, szakfelügyelő; Kádár Lászlóné, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola igazgatóhelyettese; Kecskés Balázsné, a budapesti IX. kerületi Hámán Kató Általános Iskola tanára; dr. Király Gyuláné, az egri 9. Számú Általános Iskola igazgatója; Kiss Erzsébet, a Szerencsi Általános Iskola tanára; Kiss Károly, a keszthelyi Vajda János Gimnázium tanára; Kis Lajos, a budapesti IX. kerületi Vendel Utcai Dolgozók Gimnáziuma nyugalmazott tanára; Kiss Miklósné, a mohácsi Park Utcai Általános Iskola tanítója; Kiss Olga Franciska, a Kapuvári Gimnázium vezető tanára; Kiszely Mihály, a békéscsabai Szlovák Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium tanára; Knausz György, a nagykanizsai Péterfy Sándor Általános Iskola tanára, vezető szakfelügyelő; Kocsis István, a szolnoki 605. Számú F. Bede László Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára; Kocsis Mihályné, a hadháztéglási 3. Számú Általános Iskola tanára, szakfelügyelő; Komory Annamária, a siófoki Perczel Mór Gépíró- és Gyorsíró Iskola szaktanára; Kondor Zsigmond, a Nyiradonyi Általános Iskola igazgatója; Kormos Andorné, a budapesti II. kerületi Fillér utcai Általános Iskola tanítója; Kothai József, a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium tanára; Kovács Ferenc, a bonyhádi Vörösmarty Mihály Általános Iskola tanára, szakfelügyelő; Kovács János, a miskolci Gábor Áron Kohó- és öntőipari Szakközépiskola tanára, szakfelügyelő; Kovács János, a nagydorogi általános művelődési központ általános iskolájának igazgatóhelyettese; Könczöl Jánosné, a Pacsal Napköziotthonos óvoda vezető óvónője; László Mária, a szentesi Deák Ferenc Utcai Általános Iskola igazgatóhelyettese; Lengyel Géza, a tatabányai Árpád Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola tanára; dr. Lizák Tiborné, a budaörsi 2. számú Általános Iskola igazgatója; Lóczy László, a Szederkényi Általános Iskola igazgatója; Lovas János, a Bodroghalmi Általános Iskola igazgatója; Lőrinci Józsefné, a lébénymiklósi 2. Számú Általános Iskola tanítója; Makra Lajosné Németh Jolán, a Röszkei Napköziotthonos óvoda óvónője; dr. Manhercz Károly, az ELTE Állami Balett Intézete tanszékvezető egyetemi docense; Maróti József, a budapesti XX. kerületi József Attila Általános Iskola tanára; Medgyesi László, a Fővárosi Iskolaszanatórium Általános Iskola igazgatóhelyettese; Mérei Mária, a soproni Jereván városrész 2. Számú Általános Iskola igazgatóhelyettese; dr. Mészáros Ottóné, a salgótarjáni XVI. Számú Napköziotthonos óvoda vezető óvónője; dr. Miklós Endre, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tanára, szakfelügyelő ; Molnár Elemér, a fehérgyarmati 1. Számú Ének-zene Tagozatos Általános Iskola igazgatója; Nagy Ferencné, a Fóti Gyermekváros óvodásotthona vezetője; Nagy Imre, a salgótarjáni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanára; Nagy József, a kiskunfélegyházi József Attila Általános Iskola igazgatóhelyettese; dr. Nagy Lászlóné, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziuma vezető tanára; Nádor Rudolfné, a Hosszúhetényi Általános Iskola tanára, szakfelügyelő; Németh Lászlóné, a kőszegi Kossuth Zsuzsanna Körzeti Általános Iskola tanítója; Németh Mihály, a bácsalmási Hunyadi János Gimnázium igazgatóhelyettese; Németi Gábor, a hatvani Bajza József Gimnázium igazgatóhelyettese; Oberczián Gézáné, a budapesti Táncsics Mihály Gimnázium igazgatóhelyettese; Oláh Tamás Benjáminné, a Nyíregyházi Kereskedelmi Szakközépiskola és Kereskedelmi Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola tanára; Orosz Tiborné, a budapesti viIl. kerületi Gyulai—Rákóczi Egyesített óvoda óvónője;Ördögh Győzőné, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Gyakorló Iskolája tanítója ; őri Józsefné, a Nagyrábéi Általános Iskola igazgatója; Palotás Károlyné, a Sellyei Napköziotthonos óvoda vezető óvónője; Papp Antalné, az esztergomi 2. Számú Napköziotthonos óvoda vezető óvónője; Papdl Tibor, a budapesti Asztalos János Középiskolai Kollégium nevelőtanára; Pálmai Ferenc, a budapesti 29. Számú Április 4. Ipari Szakmunkásképző Intézet műszaki tanára; Pálos Miklósné, az ELTE Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium vezető tanára; Pejtsik Árpád György, a budapesti Állami Zeneiskola tanára, szakfelügyelő; Pintér Margit, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium tanára; Pleszkán Frigyes, a monori József Attila Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola tanára; Pócz Gáborné, a Szombathelyi Kisegítő Iskola tanára, " vezető szakfelügyelő; Polák Gyuláné, a budapesti XIX. kerületi Berzsenyi Úti Általános Iskola tanítója, szakfelügyelő; Prohászka Béláné, a tatabányai III. Számú Újvárosi Általános Iskola vezető szakfelügyelője; Pomázi Lajos, a Jászladányi Általános Iskola tanítója; dr. Püski Andrásné, a békési 1. Számú Általános Iskola igazgatóhelyettese; Rapavi Kázmér, a Mélykúti Általános Iskola tanára; Rézműves Jánosné, a felsőzsolcai 1. Számú Általános Iskola tanára, megyei vezető szakfelügyelő; Rokfalusy Lászlóné, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szakfelügyelője ; Salamon Ferencné, a martonvásári Beethoven Általános Művelődési Központ igazgatóhelyettese; dr. Schábel Ferencné, a dunaújvárosi Petőfi Sándor Általános Iskola vezető szakfelügyelője; Schuszter Gyuláné, a kaposvári Hámán Kató Általános Iskola tanára; Sápi Katalin Gizella, a püspökladányi I. Számú óvoda tagóvoda vezetője, óvodai felügyelő; Setényi Gyuláné, a kazincbarcikai Ének-zene Tagozatos Általános Iskola igazgatóhelyettese; dr. Simonyi Alfrédné, a váci Siketek Általános Iskolája és Nevelőotthona vezető pedagógusa; dr. Simonyi Miklósné, a budapesti Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettese; Sipos Gyuláné, a nyíregyházi 11. Számú óvoda óvónője, óvodai felügyelő ; Soproni Józsefné, a székesfehérvári Ybl Miklós Általános Isola tanítója; Spolár János, a pécsi Jókai Úti Általános Iskola igazgatója; Strausz Györgyné, a budapesti XIX. kerületi Hungária Úti Hetes Nevelőotthon tanára, pedagógiai felügyelő; Susán Barnáné, a budapesti VI. kerületi Lovag Úti Általános Iskola tanára; Dr. Szabó Imre, a dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium és Kollégium tanára; Szabó Jánosné, a békéscsabai Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola tanára; dr. Szabó Károly, a balassagyarmati Dolgozók Gimnáziuma és Szakmunkások Szakiskolája igazgatója; Szabó Zoltánná, a püspökladányi Karacs Ferenc Gimnázium és Ruhaipari Szakközépiskola tanára; Szabolcsi Istvánná, a pápai 1. Számú Általános Iskola szakfelügyelője; Szak Bálint, a békéscsabai Kemény Gábor Szakközép Iskola igazgatóhelyettese; Szathmári Sándor, a sárospataki Rákóczi Ferenc Gimnázium tanára; dr. Szeliánszky Zoltánná, a Zalaegerszegi Kisegítő Iskola igazgatója; Szilágyi Józsefné, a budapesti XVI. kerületi Arany János Utcai óvoda óvónője, óvodai felügyelő; Szipőcs Istvánná, a Monostorapáti Általános Iskola tanára; Szűcs Miklós, a budapesti Pesti Barnabás Szakmunkásképző Iskola és Szakközépiskola igazgatója; Tauber László, a szombathelyi Rudas László Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója; Terék Árpád, a nagykátai 223. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára; dr. Ternai Józsefné, a budapesti I. László Gimnázium igazgatóhelyettese; Tiiry Imréné, a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanára; dr. Tóth Dezsőné, a budapesti IX. kerületi Barkáts Téri Általános Iskola tanítója, szakfelügyelő; Tóth László, a nagykovácsi Hevesi Ákos Nevelőotthon igazgatója; Tóth Lászlóné, az edelényi 1. Számú Általános Iskola tanítója; Tóthmihály Ferencné, a MÉM Hivatali Napköziotthona helyettes vezetője; Török Imre, a budapesti II. kerületi Ady Endre Úti Általános Iskola tanára; Uzonyi Pálné, az ebesi Arany János Általános Iskola tanítója; dr. Vancza Jánosné, a Miskolci Napköziotthonos óvoda vezető óvónőhelyettese; dr. Varga András, a dunaújvárosi Münnich Ferenc Gimnázium tanára; dr. Varga Ernő, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium vezető tanára; Varga Józsefné, az Adácsi Napköziotthonos óvoda vezető óvónője; Varga Pál, a budapesti VIII. kerületi Mosonyi Úti Kisegítő Iskola és Nevelőotthon igazgatója; Vastagh György, a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnázium tanára; Vámossy Gertrud, a soproni óvónőképző Intézet I. Számú Gyakorló óvoda gyakorlatvezető óvónője;Végta Ferencné, a kecskeméti Béke Téri Általános Iskola tanítója; Venczel György, a dombóvári 516. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet gyakorlati oktatásvezetője; Vígh Józsefné, a gyulai 3. Számú Általános Iskola tanítója; Zatainé Répássy Györgyi, a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára; dr. Zalántai , Endréné, a bácsalmási Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Diákotthon tanára; Zaborecz Adorjánná, a putnoki 2. Számú Általános Iskola tanára, megyei szakfelügyelő; Zempléni László, a dörögi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola zenetanára. * Az idei pedagógusnap alkalmából csütörtök délelőtt a Hazafias Népfront székházában művelődési minisztériumi kitüntetéseket adott át szülői munkaközösségi elnököknek Garamvölgyi József, az országos tanács titkára. A Hazafias Népfront országos titkársága javaslatára miniszteri dicséretet kapott: Bodnár Cecil, a Gemenc Volán Vállalat szociálpolitikai előadójának, a szekszárdi 5. sz. Általános Iskola SZMK választmánya elnöke, Eczer Istvánná, a Ganz-MÁVAG Mátranováki Gyáregysége adminisztrátora; a Mátraterenyei Általános Iskola SZMK választmánya elnöke; Ebner Józsefné, az MSZMP Karcagi Városi Bizottsága politikai munkatársa, a karcagi Gábor Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola SZMK választmányának elnöke; Fehér György, a Nagykőrösi Konzervgyár telepvezetője, a nagykőrösi Kossuth Lajos Általános Iskola SZMK választmánya elnöke; Joó Sándor, a soproni Víz- és Csatornamű Vállalat állóeszköz gazdálkodó munkatársa; a soproni Lackner Kristóf Általános Iskola SZMK választmánya elnöke; Kusbus József, a debreceni Állatforgalmi és Húsipari Vállalat konyhamészárosa, a debreceni Tóthfalusi Sándor Általános Iskola SZMK vezetőségi tagja; Mucsányi Józsefné, a Magyar Szénhidrogénipari Kutató Intézet technikusa, a Szeged —Tarjánvárosi Általános Iskola SZMK választmánya tagja; Németh Ferencné, a SZIGMA Kereskedelmi Vállalatt ügyviteli technikusa, a kiskunfélegyházi Batthyány Lajos Általános Iskola SZMK választmányi tagja; Pintérné dr. Plank Magdolna, a Komárom Városi Ügyvédi Munkaközösség ügyvédje, a komáromi Klapka György Általános Iskola SZMK választmánya tagja; Tanárki Lászlóné, a Ságvári Endre Gép- és Híradásipari Szakközépiskola előadója, a székesfehérvári József Attila Gimnázium SZMK elnöke, a HNF Országos Elnöksége Pedagógiai bizottsága tagja. ♦ Csütörtökön számos állami intézmény, társadalmi és tömegszervezet is köszöntötte az oktatás-nevelés területén dolgozókat. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a szakemberképzésben és a gyakorlati oktatásban végzett kiemelkedő munkájáért a Nagyváthy János-emlékérmet adományozta a Hevesi Állami Gazdaságnak, a Magyar Hűtőipari Vállalat békéscsabai gyárának és a tiszaföldvári Lenin Mgtsz-nek. Nagyváthy János-emlékérmet kapott Mezei Bálint, a Debreceni Állami Gazdaság főkertésze, Pálinkás György, a berettyóújfalui Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet igazgatója, Regős István, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság osztályvezetője és dr. Vincze László, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem adjunktusa. A pedagógusnap alkalmából az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta dr. Joó Istvánnak, a MÉM Földügyi és Térképészeti Hivatala főosztályvezetőjének és dr. Pethes Györgynek, az Állatorvostudományi Egyetem tanszékvezető tanárának. A kitüntetéseket és az emlékérmeket Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter nyújtotta át. A KISZ Központi Bizottsága székházában megtartott ünnepségen Szandtner Iván, a KISZ KB titkára, az ifjúsági mozgalom különböző kitüntetéseit nyújtotta át kiváló pedagógusoknak, s most első ízben adta át a Kiváló Nevelő Munkáért-díjakat. Ezt a kitüntetést, amellyel a középiskolai diákközösségeket segítő munkát honorálják, az idén alapította a KISZ KB intéző bizottsága, és ötvenen vehették át. Az Országos Pedagógiai Intézetben Kiss Árpád-emlékérmet nyújtottak át kiváló pedagógiai kutatóknak és tanároknak. Az immár harmadik alkalommal kiosztott kitüntetésben négyen részesültek: Kelemen Elemér, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője, neveléstörténész, Kiss Árpád munkásságának és hagyatékának kutatásában elért eredményeiért, Gecse Ervin, az OPI munkatársa és Kerekes Béláné nyugdíjas tanár, akiknek nagy részük volt a Kiss I. Árpád által kezdeményezett programozott oktatási kísérletek lebonyolításában, illetve a programozott oktatás hazai elterjesztésében. Emlékérmet kapott továbbá Neville Postlethwaite professzor, a hamburgi egyetem összehasonlító pedagógiai tanszékének vezetője, akinek jelentős érdemei voltak abban, hogy az OPI az utóbbi húsz évben több nemzetközi pedagógiai vizsgálatban részt vehetett, illetve azok eredményeit hasznosíthatta. Az emlékérmeket Szabolcsi Miklós, az OPI főigazgatója adta át. A táncház-zenekarok tagjainak tm kezdő muzsikusoknak kilencedik alkalommal rendeznek országos népzenei alkotótábort Püspökladányban, június 27. és július 7. között. A résztvevők hegedűn, bőgőn, tekerőn, furulyán, dudán és eltérőn játszhatnak, énekelni tanulnak, lennek néprajzi előadások és természetesen táncház. Az érdeklődő fiatalokat — akiknek jelentkezését május végéig levélben várja a Kölcsey Művelődési Központ — a püspökladányi kempingben és a helyi zeneiskolában helyezik el. Magyar Nemzet Péntek, 1986. május 30. Fáy András emlékezete „HOL VOLT, HOL NEM VOLT (ámbár hiszen csak itt, Magyarországon lehetett), valaki szent buzgalommal csinált egy hatalmas pénzintézetet, s a mellett oly buzgalommalköltött meséket és regényes históriákat. Mai szemmel nézve szinte hihetetlennek látszik. Mert aki ma regényeket komponál, az nem fundál pénzintézeteket is, aki pénzintézeteket üt nyélbe, az nem ír regényeket Hanem abban az időben összefért, sőt, voltaképpen egyet jelentett a két functio, s tekintetes Fáy András táblabíró úr akképpen okoskodott,hogy a mi pénze van a magyarnak, hozza be ebbe az intézetbe (az első hazai takarékpénztárba), hadd kamatozzék neki. A mi szellemi kincse pedig neki vagyon, e mesék és regények révén szétosztja a nép közt, hadd kamatozzék a hazának." — A Bélteky-ház című ,,tanregény” 1908-as kiadásához írta Mikszáth Kálmán ezeket a sorokat. S lám, a századvég Magyarországa ugyanazon csodálkozik Fáy sokarcú életművével kapcsolatban, mint a századelőé. Most, hogy Fáy András születésének kétszázad évfordulóján — azaz már az évforduló előtt — itt-ott kezdenek feltünedezni a Fáy-emlékünnepségeket propagáló hírfejek és meghívók (köztük egykori alma matere, a Sárospataki Református Kollégium mai jogutódának, a Sárospataki Rákóczi Gimnáziumnak a HNF Országos Tanácsával, a Magyar Tudományos Akadémiával, a Pénzügyminisztériummal, a Művelődési Minisztériummal, az OTP-vel és a Miskolci Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolával közös ünnepségére és emlékkiállítására), nemegyszer hallhatjuk egy, Mikszáth 78 éve írott szavaival összecsengő ragadványnéven emlegetni: „az ótépés”. Igen, az ótépés, azaz a Hazai Takarékpénztár alapítója, de ugyanakkor „a színházas”, „a röpiratos”, „a nőneveldés”, „a református egyletes” ... s még folytathatnám a felsorolást. Mindez azonban nincs ellentmondásban azzal, hogy Fáy elsősorban mégiscsak író volt. Az 1788-ban, a Zemplén megyei Kohányban, ötezer holdas birtokos család sarjaként született Fáy András ugyanis nem ihlethiányát, alkotói gyöngéit leplezendő vállalta a haza mindenese szerepkört Egyszerűen arról van szó, hogy számára Horatius De arte poeticájának két alappillére, az utile (hasznos) és a dulce (gyönyörű) közül az előbbi volt a fontosabb. ELSŐ, 1807-BEN KIADOTT, Bokréta című miscellaniája, „fűzfakora” verses és prózai próbálkozásainak gyűjteménye, még vajmi keveset árul el a jogvégzett fiatalember írói képességeiből. 11 évvel később, az 1818-as Friss Bokrétában jelenikmeg azután A különös végrendelet (eredetileg: testamentum!) című elbeszélés, a mindmáig legfrissebb, legidőszerűbb Fáy-írások egyike. Csörgey Kálmán tanácsos fura ,pedagógiai testamentumának alábbi részletében egy minden kor és nemzet férfiúira és nőire érvényes bölcsesség olvasható: ,/Hiúság a nőnem egyik fő tulajdona, valamerre a nap fel- és lejár; de az a férfinemé is egyik földsarktól a másikig; mindkettő csak jelenségeiben és modoraiban különbözik. Mire oktat hát benn, minket e mételynek mindkét nembeli közös volta? Kölcsönös türelemre.” A kölcsönös türelem, a megértés, az emberi kapcsolatok elviselhetőbbé és igazabbá tételének vágya — ez a szándék uralja Fáy András napjainkban ugyancsak haszonnal és élvezettel forgatható két művét, az 1820- ban megjelent Eredeti mesék és aforizmákat, s az 1824-es Újabb eredeti mesék és aforizmák-at. „Már az ismert anyagis magadévá válhatnk, úgy, ha ... tolmácsként nem akarsz szót szóval , szolgai módon adni.” Fáy egyik szellemi őse, Pesti Gábor nyitja ezzel az idézettel (forrása Horatius!) 1536-ban megjelent ezópuszi fabuláit. A csaknem háromszáz esztendővel későbbi utód hasonló vezérelvet követve felhasználja ugyan a világirodalom állatmeséit, Ezópusztól Lafontaine-ig, de műveinek anyagát jelentős részben saját kora viszszásságaiból (kritikátlan külföldmajmolás — erről vígjátékot is irt, kivagyiság, légvárkergetés, lustaság, erőszakos magyar vendégszeretet stb.) meríti, s kacagtatva is kíméletlen önismeretet és önvizsgálatot kényszerít kortársaira. (De nem kevésbé ránk, hasonló vétkeket elkövető huszadik századi honfitársaira is!) Regénytörténeti szempontból nagy jelentőségű a már említett, 1831-ben megjelent A Béltekyház című munkája. Ebben a tancsaládregényben két világ csap össze, a tivolnyázó, üresen magyarkodó Bélteky Mátyás, és fia, a művelt, világjárt Gyula személyében, aki igazi patrióta. A mai olvasó számára olyan A Béktegyház, mintha egy szépmívű hintó minduntalan hatalmas kátyúikba ragadna, ahonnan csak kínkeservesen lehet kiemelni. A hintó: Fáy jellemalkotó készsége. A kátyúk, a cselekményt újra és újra meg-megakasztó, félrevivő „értekezések” és a kőkorszakian nehézkes, körülményes nyelvezet. Egy jellemző mondattöredék: „zenge a hanga”; magyarán: a zongoraszó.... A BÉLTEKY-HÁZ megjelenését követő harmincas-negyvenes évek egyre forrósodó reformhangulatában Fáy András egy ideig nem írt szépirodalmi műveket; minden energiájával aközéleti harcokba vetette magát. Vitairatai közül a Nyílt szó az országos színház ügyében, különösen a színházigazgató személyére vonatkozó bekezdés, akár jelenkori színházi életünk íratlan törvénykönyvében is szerepelhetne: „a) a színházigazgató megválasztása, s ettől függ minden idve az intézetnek. Ne csalódjék azzal senki, hogy az igazgató háta mögé állítandó bármi testület foghat célszerűleg kormányozhatni egy színházat. A színházi igazgatás nem táblai, nem dikaszteriális tanácskozások alá való, folytonos és nem szaggatott felügyelés annak első és múlhatatlan feltétele. Egy jólelkű, nemzeti ügyért és nem mellékes érdekekért hevülő, tárgyhoz értő, szilárd jellemű, részrehajlatlan, gyarlóság csábjaitól mennyire lehet ment, fáradhatatlan és kivitelre termett, haza és színészi személyzet előttit, jelleménél és feddhetetlen erkölcsénél fogva tekintetben és tiszteletben álló, mennyire lehet, a színház dolgaiban, kivévén netalán annak gazdasági részét, teljes meghatalmazással munkáló színigazgató, reményfelett fogja egypár év alatt emelhetni az országos színház ügyét; valamint ellenben gyáva, értetlen elbízottan büszke, mellékes érdekekkel és gyarlóságokkal küzdő, vagy süllyedt tekintetű, végképpen alásüllyeszheti azt.” Tudom, ez a rövid áttekintés még „zsurnálfilológiának” is kevés. Egy dologra azonban talán sikerült felhívnia a figyelmet: nincs abban semmi csodálatos, ha egy íróember nem „lebeg”, hanem két lábbal áll a földön (vannak, és legyenek persze ilyenek is, hiszen a realitás mellett megférnek az álmok!), s netán még művelni is próbáljaazt. Úgy, mint Fáy András tette, 1864-ben véget ért, hosszú, munkás életében. Megérdemli tehát, hogy az évforduló múltával se kerüljön vissza az „elfeledettek”, az „apróbetűsök”, a „futottak még”-bolyba taszítottak közé. Végül: ha most, 1986 májusának végén, a Heti Világgazdaságot nem nézik ki sértő álmélkodással egy poéta kezéből — akkor elmondhatjuk: valódi aranyfedezete van Fáy ünneplésének. Petrőczi Éva* (MTI) Az Országos Takarékpénztár székházának pénztártermében — születésének 200. évfordulója alkalmából — csütörtökön felavatták Fáy Andrásnak, a kiváló ,pénzügyi szakembernek, a Hazai Első Magyar Takarékpénztár megalapítójának bronz mellszobrát. Tisza László, az OTP vezérigazgatója méltatta a reformkor ismert polihisztorának sokoldalú — tudományos, irodalmi, közéleti, közgazdasági — munkásságát. Számítógépek a boltban Megnyílt a Magiszter könyvüzlet Új könyvesbolt nyílt csütörtökön Budapesten, a Városház utca 1. szám alatt, Magiszter néven. Az üzlet akadémiai könyvesboltként működik, ami azt jelenti, hogy elsősorban a tudományos könyvek kedvelői találhatnak itt olvasnivalót. Dr. Hazai György akadémikus, az Akadémiai Kiadó és Nyomda igazgatója, a Magyar Nemzet munkatársának kérdésére el-, mondta, hogy az új boltban nemcsak a tudományos műhelyek eredményeit publikáló kiadványok árusításával foglalkoznak. Más kiadók által forgalomba hozott kötetek mellett megtalálhatók lesznek a tudományos publikációk korszerű kísérő termékei, a számítástechnikai eszközök is. Az üzlet első emeletén több szakvállalattal együttműködve bemutatótermet rendeztek be. Így került a könyvesboltba a Videoton VT 16-os, a Számítástechnikai Kutató Intézet és Innovációs Központ Proper 16-os számítógépe, valamint a Softinvest, a Számaik és az MTA Sztaki több berendezése. A hobbiszintű gépeket a Primo és a Commodore márkák képviselik. Ugyancsak újdonságnak számít, hogy az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár kiadványai Itt lesznek kaphatók. (b. n.)