Magyar Nemzet, 1986. július (49. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-05 / 157. szám

Szombat, 1986. július 5. SPORT Sportolók csúcstalálkozója a béke jegyében Megkezdődtek a Jóakarat-versenyek Pénteken, a Jóakarat-verse­­senyek első napjának délelőtt­jén Marat Gramov, a Szovjet­unió Állami Testnevelési és Sportbizottságának elnöke és Ted Turner, az amerikai TBS­­televíziós társaság elnöke sajtó­­értekezletet tartott. Gramov jó­kívánságait fejezte ki a jelenle­vő amerikai újságíróknak az Egyesült Államok nemzeti ünne­pe (július 4., a Függetlenség Napja) alkalmából. Hangsúlyoz­ta, hogy az idén első alkalommal megrendezésre kerülő Jóakarat­versenyek a tavaly megkezdődött szovjet—amerikai dialógus foly­tatását jelentik a sport terüle­tén. Kiemelte, hogy utoljára tíz éve, az 1976-os montreali olim­pián találkoztak a Szovjetunió és az Egyesült Államok sportolói átfogó, több sportágra kiterjedt eseményein — az egész világ sportja megsínylette a kiegyen­súlyozott kapcsolatok hiányát. Péntekig 51 ország 1150 spor­tolója érkezett a szovjet fővá­rosba, összesen 70 ország 3000 versenyzőjét várják. Olyan atlé­tikai világsztárok tartózkodnak már Moszkvában, mint az ame­rikai Carl Lewis, Edwin Moses, Willie Banks, az NDK-­beli Uwe Hohn, Heike Drechsler, a bolgár Sztefka Kosztadinova. A házi­gazda Szovjetuniót világ- és olimpiai bajnokok sora képvi­seli, Szergej Bubka, Jurij Sze­­dih, Igor Paklin, Natalja Li­­szovszkaja neve csak ízelítő a „választékból”. Juan Antonio Santaranch, a Nemzetközi Olim­piai Bizottság elnöke kedden ér­kezik Moszkvába. Eddig 654 kül­földi és szovjet újságíró akkre­ditálta magát a versenyekre. A szovjet sportvezető felolvas­ta Javier Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár üzenetét, amely­et a játékok résztvevőinek kül­dött. A dísztávirat fő mondan­dója: 1986-­ban, a nemzetközi bé­keévben a népek közötti egyet­értést erősíti a Jóakarat-verse­nyek. Ted Turner, a Jóakarat-ver­senyek „szellemi atyja” kezdés­ként méltatta a szovjet rendezők munkáját, azt, hogy ugyanolyan tökéletes körülményeket terem­tettek, mint a­ hat édvvel­ ezelőtti nagy vizsga, a nyári olimpiai játékok idején. A két beszámoló után az új­ságírók kérdései következtek. A válaszokból többek között kide­rült, hogy a versenyeket a Szov­jetunió Állami Testnevelési és Sportbizottsága költségvetéséből finanszírozzák. A beérkezett ne­vezések ismeretében atlétikában, kerékpározásban és öttusában várható a legmagasabb színvo­nal, de a többi sportágban is nagyrészt olyan sportolók vagy csapatok indulnak, amelyek a világranglista első tíz helyezett­jei között vannak. Befejezésül Gramov és Turner is hangsú­lyozta, hogy ez az esemény nem „kis olimpia" lesz, hanem­­ az, amit az elnevezés mond: a jó­akarat versenyei. (Noha az ökölvívók csak a jö­vő héten szállnak ringbe, az amerikai együttes 11 tagja k. o.-t szenvedett. Az amerikai hadügy­minisztérium szóvivője. Bob Prud­a a Colorado Springs-i ed­zőtáborban ismertette a Penta­gon döntését. Ennek értelmében az eredetileg 36 tagú amerikai ökölvívó-küldöttség 11 tagja nem utazhat a Jóakarat-versenyekre. Az amerikai együttes rajtjogtól megfosztott tagjai közül 9 spor­toló és egy edző aktív katona az amerikai hadseregben, egy to­vábbi tisztségviselő pedig a ha­ditengerészet alkalmazottja. A döntésről Moszkvában értesült Don Hull, a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség (AIBA) ame­rikai elnöke. — Erkölcsileg és alkotmányo­san is rossz döntés volt ez — kommentált a sportvezető. — Ennek vélhetően kellemetlen utóhatásai lehetnek ...) A Jóakarat-versenyeken 18 sportágban állnak rajthoz a vi­lág minden tájáról a szovjet fő­városba érkezett sportolók. Becker—Lendl álamdöntő Sistergő adogatások, a bárso­nyos gyepen is bombatölcsért formáló szerváik, ön­szuggeráló rövid csatarkiáltások, ökölbe szo­rított kézzel a levegőbe suhintó mozdulatok egy-egy sikeres meg­oldás után, villanó ütésváltások, leheletfinom ejtések, látványos labdamenetek, zavarba ejtő bí­rói tévedések. Erő és dinamika. Hat órán át tartó csodálatos te­niszgála. Az elődöntők napja a nem hi­vatalos füvespályás világbajnok­ságon, az angol nemzetközi te­niszbajnokság tizenegyedik nap­ján. Zsúfolásig tömött lelátók a hírneves díszpálya körül: tizen­négyezer néző aszalódik az afri­kai erejű brit kánikulában a hely­színen, több százmillió világszer­te a képernyők előtt. Két és fél­órás harc az első mérkőzésen, jó­val több mint háromórás drámai csata a másodikon. Az óriások viadala. A jubileu­mi, a századik wimbledoni finálé részvételi jogáért négy hórihor­­gas teniszező vetélkedett — a francia Leconte, a maga 186 cen­timéterével valóban­ szinte csak a földszintről figyelhette a három torony, a 190-es kategóriába tar­tozó nyugatnémet Becker és cseh­szlovák Lendl, valamint a két­méteres határt súroló jugoszláv Zsivojinovics csatáját. A világ­­ranglista 9. helyén álló francia nem csupán termetével lógott ki e nagyszerű kvartettből — az elő­döntőben nyújtott játéka alapján is elégedett lehet összteljesítmé­nyével, azzal, hogy huszonharma­­dik születésnapján a döntőbe ju­tásért mérkőzhetett Wimbledon­ban. Ellenfele, az öt esztendővel fiatalabb címvédő Becker német precizitással­ gyűjtögette pontjait, s voltaképpen könnyedén sétált a döntőbe, hiszen egyórányi já­ték után már két szettet nyert, s noha a folytatásban szorosabb lett a küzdelem, győzelméhez egy pillanatig sem fért kétség. A két, Romániából származó szakember, Günther Bosch edző és Ion Tiriac menedzser tanítványa tehát va­sárnap pályára léphet tavaly szer­zett elsősége megvédéséért. Ellenfele, a világ pillanatnyilag legjobb játékosa, a ranglistaveze­tő Ivan Lendl lesz. Az egyszerű­nek tűnő kijelentés mögött azon­­ban drámai harc, hatalmas csata húzódik. A szintén Tiriac-tanít­­ványna­k számító jugoszláv Szlo­­bodan Zsivojinovics csaknem cen­tenáriumi meglepetést okozott az­zal, hogy felborítva a papírfor­mát, kiveri a nagy esélyest. A vi­lágranglista harminchatodik he­lyén álló Zsivojinovics a téli ausztráliai Grand Slam-verseny után ezúttal is elődöntőig tornáz­ta fel magát, s hajszálon múlott, hogy tekintélyes nevekből álló skalpgyűjteményét nem gyarapí­totta újabb nagy trófeával, öt játsz­imás, látványos mérkőzés végén Lendl kerekedett felül, s így a zárónapon létrejöhet az álomdön­tő, a bajnok és a világelső közötti csúcstalálkozó. A férfi­ egyes elődöntőiben: Becker (NSZK)—­Leconte (francia) 6:2, 6:4, 8:7, 6:3, Lendl (csehszlo­vák)—Zsivojinovics­­(jugoszláv) 6:2, 6:7, 6:3, 6:7, 6:4. A pénteki versenynap krónikájának magyar vonatkozású eredménye, hogy az ifjúsági leány párosok versenyé­nek 3. fordulójában a Guba, Cal­mette (magyar, francia) duó 7:6, 6:0 arányú vereséget szenvedett a nyugatnémet Probst, Schurhoff kettőstől. Szombaton a Navratilo­va—Mandlikova női egyes döntő, valamint a férfi páros finálé sze­repel a wimbledoni programban. (u. a.) VISSZHANGTALANUL Tavaly, amikor a magyar lab­darúgó-válogatott Budapesten, világbajnoki selejtező mérkőzé­sen alulmaradt Hollandiával szemben, a dossziémban alig fér­tek el a levelek. Szerzőik felhá­borodottan, dühödten, netán iro­nikusa­n mondták el véleményü­ket a játékosokról, vezetőikről. Voltak ezekben a levelekben vá­dak (eladták a meccset a ma­gyarok), volta­k szakmai észrevé­telek és voltak, akik védelmére keltek a csapatnak. Mindeneset­re alaposa­n megmozgatta a lab­darúgó-közvéleményt ez a vere­ség. Mikor hazajöttem Mexikóból, arra gondoltam, hogy ellepik szobámat a felelősségrevonást követelő, haragos levelek. Hiszen — így tapasztalom esztendők óta — tollat ragad az olvasó a fut­ball mindenfajta visszássága lát­tán, szót emel klubcsapatok ku­darcai miatt, írásban fejti ki, mi­lyen fájdalmasan érinti egy-egy vereség. Kilószámra jöttek pél­dául levelek a Ferencváros gyat­ra bajnoki szereplése idején. Az olvasó javaslatokat tesz, segítene orvosolni a meglévő bajokat. Együtt él a futballal, magáénak vallja a gondjait és ha másként nem, legalább az írott szóval kí­ván jobbítani sok mindenen. Egy ilyen szerencsétlenül sike­rült világbajnokság — gondoltam — méginkább véleménynyilvání­tásra készteti az olvasót. Úgy véltem, hogy mire hazatérek, várnak már a levelek, amelyek vagy vitába szállnak értékelé­seimmel, vagy jóváhagyják őket, kibővítve újabb és újabb gondo­latokkal. Lesznek mérges és ta­lán a csapattal együttérző leve­lek is a dossziémban, lesznek, akik fejeket követelnek, lesznek, akik kifejtik, mit lehet tenni az adott helyzetben. Nagyot tévedtem. Negyedszá­zada vezetem immár lapunk sportrovatát, és most először for­dult elő, hogy egy kudarc nyo­mán nem öntöttek el az olvasói vélemények, sőt egyáltalán nem jöttek kritikus levelek és telefo­nok. Érkezett egy-két baráti vé­leménynyilvánítás, de ezeket nem sorolhatom az olvasói leve­lek közé. Nem lepett meg, hanem inkább megdöbbentett, hogy az olvasó most nem fogott tollat. Kérdez­tem levelezési rovatunk vezető­jét, vajon nem hozzájuk kerül­tek-e az írások. Nem. Ők sem kaptak levelet a világbajnokság­gal kapcsolatosan, nem csörgött náluk sem a telefon. Kell, hogy magyarázata legyen ennek a különleges olvasói ma­gatartásnak. Mert hiszen lapun­kat minden más témában ugyan­úgy megkeresik levelekkel, mint bármikor régebben, csak éppen a futball nem ad ma témát. Az a futball, amelyik mindig a leg­nagyobb vihart kavarta, amely­nek kudarcai, anomáliái a legin­kább váltották ki közlésvágyat. Szükségem volt némi időre és sok-sok beszélgetésre, barátok­kal, ismerősökkel és ismeretle­nekkel, amíg — legalábbis felté­telezésem szerint — ráébredtem, mi az oka ennek a csöndnek. Alighanem az, hogy a magyar csapat szereplése miatt már bosszankodni sem érdemes. Meggyőződésem, ha kikap a csapat egy góllal a szovjet válo­gatottól, ha szoros meccsen alul­marad a franciákkal szemben és így esik ki — vonatkoztassunk el attól, hogy ez esetben továbbju­tott volna —, úgy érzem, felvir­radt volna a harag napja. Mert pocsék volt az összeállítás, mert nem Nagynak, hanem Kissnek kellett volna játszania, mert melléfogott a kapitány a felké­szítéssel, mert csalt a bíró, mert rosszul menedzselték a csapatot, mert sok (kevés) volt az előké­születi mérkőzés, mert elbizako­dottan (gyámoltalanul) futballoz­tak a mieink, mert hibás volt védekező (támadó) taktikát elő­írni, mert eladták, leadták a meccset a játékosok (a vezetők), mert túl nagy (túl kicsiny) pénzt ígértek. És a többi, és a többi...­­A világbajnokságon azonban nem vereség érte, hanem valósá­gos elemi csapás sújtotta válo­gatottunkat. Nincs mit magya­rázni, nincs mit vitatni, nincs ok meditálni azon, hogy miként ala­kul az eredmény, ha más az ösz­­szeállítás, s mi­­ lett volna, ha nem így, hanem úgy pattan a labda, ha Kardos nem buktat a 16-oson belül, ha Dajka lövése a kapufáról nem lefelé, hanem be­felé pattan. Amikor 6—0-ra és 3—0-ra kap ki egy csapat, értel­metlen azon mérgelődni, hogy egyik vagy másik gólt elkerül­hettük volna, vagy éppen az el­lenfél hálójába juttathatta volna a labdát valamelyik játékosunk. Az összképen ez semmit nem változtathatott volna. Inkább azt lehet emlegetni, hogy a 6-0-ás eredménnyel még szerencsénk is volt, mert kaphattunk volna akár egy tucatot is. Ilyen szereplés után már egy jóízűt mérgelődni sem lehet. Nem lehet mást tenni, mint le­­gyinteni. Búsan tudomásul ven­ni, hogy ez a magyar futball leg­feljebb csak fellángolásokra ké­pes, de amikor az igazi megmé­retés következik, akkor csődöt mond. A különféle beszélgetések­ben belenyugvást, mi több, kö­zöm­besz­éget, érdektelenséget vél­tem felfedezni. Amikor 1954-ben a döntőben (!) szenvedett vereséget a csapat, az utcára vonultak a tüntetők. 1962- ben egy játékvezető fejére hul­lott minden átok, 1966-ban, majd hosszú szünet után 1978-ban Ba­ráti Lajos volt a bűnbak, sőt 1966-ban még azt is bemagya­rázta önmagának a szurkoló, hogy a vezetők nem engedték győzni a válogatottat. Négy éve Mészöly feje hullott porba, mert ugyebár, miként hat játékosaira azt a kapitány, aki egy tévéfilm tanulsága szerint a magyar nyelv gazdag szókincséből csupán né­hány sajátosan csengő kifejezést ismer. Most senkit nem vádolnak, senkit nem állítanak pellengér­re, legfeljebb néhány szkeptikus megjegyzés hangzik el a váloga­tottal kapcsolatban. Mezeyt in­kább sajnálják, mint hibáztat­ják, s nem marasztalják el kü­lönösebben a játékosokat sem Inkább szerencsétlenkedő vala­kiknek minősítik őket. Még né­mi felmentést is adnak nekik. Többektől hallottam, hogy lab­­darúgóink valami különleges oro­s­zosi praktikának lettek ez áldo­­zatai. Túl dopp tagolták őket. Hogy nagyon alapos doppingel­lenőrzés volt a vb-n, hogy 16 já­tékos közül sorsolták ki azt a kettőt, akinek a kontrollra kel­lett vonulnia, az lényegtelen. (Csak úgy mellékesen: nem na­gyon hiszem, hogy éppen Ma­gyarországon kísérleteznek ki olyan doppingszert, amit a létező legmodernebb eszközökkel sem lehet kimutatni.) A futball iránti csaknem teljes érdektelenséget vélem kiolvasni a levelek elmaradásából és a beszélgetésekből. Ilyen sanyarú helyzetből még nem is volt a magyar labdarúgás. A múltban, éveken át, legalább szidták, az utóbbi néhány esztendőben pe­dig dicsérték. Most viszont kezd kiesni a látókörből. Nem tudom, a bajnoki sorozat, a klubok ve­télkedése felszítja-e újra a tüzet a szurkolóban, de meggyőződé­sem, hogy a válogatott csapatnak irtózatosan nehéz lesz a dolga. Valami egészen különlegeset kell produkálnia, hogy visszaadja a hitét a szurkolónak. Említettem, hogy érkezett hoz­zám egy-két baráti levél. Az egyiket a most 81 esztendős Ber­kessy Elemér írta Barcelonából, ő annak idején a Ferencvárosból került a francia Racing Clubba, majd Barcelonába, utána Le Havre-ba, edzőként pedig kivé­teles sikereket ért el Olaszor­szágban, Spanyolországban, Bel­giumban. Hosszú leveléből idé­zek néhány sort. „A magyar sportvilág minden megmozdulá­sát figyelemmel kísérem. Mezey meglátásai tetszettek, és élt ben­nem a remény, hogy majd ismét respektussal emlegetik a magyar labdarúgást. Látván a vb-n a ní­­vatlan mérkőzéseket, körtelefon­­nal értesítettem spanyol barátai­mat, hogy június másodikán le­gyenek készülékeik mellett, mert Hungria csapata bemutatja, mit neveznek technikának, látvá­nyosságnak. Sajnos, illúzióim mindössze négy percig éltek. Ha nem kellett volna pulikutyámat elvinni sétára, a mérkőzés után szégyenletemben ki nem merek mozdulni hazulról.” Nem első­sorban e passzus miatt idéztem Berkessy Elemér levelét, hanem inkább azért, mert megdöbben­tett a spanyol lapokból néhány kivett idézet. Mezey György az újságok szerint azt mondta a vb előtt, hogy „felejtsük el a Pus­kás-korszakot, mert most a mi generációnk jön egy még brilián­­sabb korszakkal". Nagyon nehéz olyasmit bizo­nyítani, hogy valaki ezt, vagy azt nem mondta, de higgyék el ne­kem, Mezey ilyesmit nem jelent­hetett ki. Jelen voltam számos nemzetközi sejtetértekezletén, idehaza és külföldön egyaránt, Mexikóban, a vb-t megelőzően is, s csak nagyon józan, szerény szavakat hallottam tőle. A leg­több, amit kijelentett, hogy a csa­patnak be kell jutnia a legjobb 16 közé. Felette valószínűtlen, hogy éppen spanyol újságírók­nak beszélt volna ennyire nagy hangon. Azért ragadtam ki ezt az idé­zetet, hogy jelezzem, milyen kí­nos helyzetbe tudnak hozni vala­kit egyes újságok. Mexikóban is olvastam képtelenségeket, most pedig Berkessy leveléből kiderül, hogy Madridba, Barcelonába is eljutnak ilyesfajta ferdítések. Berkessy Elemér — aki nyilván nagyon pontosan idézi a szava­kat — szégyellte magát a ma­gyar szövetségi kapitány nyilat­kozata miatt is. Fel sem ötlött benne, hogy egy újságíró saját agyszüleményét közölte Mezey szavaiként. Kaptam levelet régi barátom­tól és kollégámtól, Balabán Pé­tertől is. Mint mások, ő is gyor­san túltette magát a magyarok­kal történteken és a vb lebonyo­lítási módját elemzi, javasolva, hogy a második­­ fordulóban is maradjanak meg a csoportok, de elkerülendő a taktikázást, a csa­patok vigyék magukkal az ered­ményeiket. Ezt a javaslatát a FIFA vezérkarához tartozó Sze­pesi Györgynek ajánlja a figyel­mébe. ő, ha egyetért vele, az in­téző bizottság elé terjesztheti. Számára , és nyilván a nagy többség számára lezárt ügy a magyar csapat szereplése, még foglalkozni­ sem érdemes vele. Minek? A tényeken úgysem le­het változtatni. Zsolt Róbert Magyar Nemzet Rajt világcsúccsal Vlagyimir Szalnyikov világ­csúcsjavításával kezdődtek az úszóversenyek: a szovjet spor­toló a 800 m gyorsúszásban 7:50.64 percre javította saját re­kordját. Íme, a háromszoros olimpiai bajnok úszó, újdonsült világcsúcs­tartó nyilatkozata: " A múltban már sokszor ta­lálkoztam az amerikai úszókkal. A híres Mission Viejo-i úszócent­rumban is részt vettem edzőtá­borozáson. A két legfontosabb ta­lálkozóra azonban nem kerülhe­tett sor, sem­ a moszkvai, sem a ■Los Angeles-i olimpián nem mér­hették össze egymással tudásukat a két ország sportolói. A Jóaka­rat-versenyeiken némi kárpótlást nyerhetek az elmaradt összecsa­pásokért. A játékok be fogják bi­zonyítani, hogy nem elcsépelt frá­zis ez a mondás: a sport a béke követe. SPORTNAPLÓ Mezey György, a lemondott labdarú­gó szövetségi kapitány elfogadta a te­levízió sportosztályának meghívását, Ő részt vesz a vasárnap 20.45 órakor kezdődő Telesport adásban. Steve Archibald, a skót labdarúgó- válogatott erőssége újabb négy évre szóló szerződést írt alá a Barcelona együtteséhez. A spanyol szabályok szerint egyszerre csak két idegenlégiós játszhat a klub színeiben, így a négy külföldi labdarúgó ,a nyugatnémet Schuster, az angol Hughes és Lineker, valamint Archibald­ között nagy harc várható a csapatba kerülésért. Malovecz Zsuzsa, a magyar női ge­­relyhajító csúcstartó a drezdai Mobil Grand Prix atlétikai viadalon 61,86 mé­teres eredménnyel a harmadik helyen végzett. Hét végi sportműsor JÚLIUS 1.­ SZOMBAT Labdarúgást Siófok—Odense (dán) 17. Ú. Dózsa—Admira Wacker (osztrák) 16. Ferencváros—Sturm Graz (osztrák) 19 órától. Intertotó Kupa mérkőzések. Lovassport: Hortobágyi Lovasn­apok. Máta 7 és 14 óra. díjugratás és aka­dályhajtás. JÚLIUS 6., VASÁRNAP Atlétika: Honvéd—Hu­n­galu Kupa, Tüzér utca, 17. Lovassport: Hortobágyi Lovasnapok. Máta 8 és 14 óra. díjugratás és aka­dályhajtás. Motorsport: Nemzetközi motocross­­verseny. Kiskunlacháza. 13.30. Vasárnapi galoppversenyek 1. Nikkel — Árendás — Réka — Mi­lán. — 2. Sonja — Mandula — Tegez — Rojtos. — 3. Halandzsa — Johannita — Akácia Timur. — 4. Tiborc — Almagél — Csandra — Dot­is. — 5. Ká­­dl — Látó — Mundér — Garas. — 6. Márki — Ámító — Lasszé — Diadalív. — T. Tibia — Dalia — Gebb­es — Cél­zat. — 8. Akt — Acheron — Witz — Dakota. — 9. Tábla — Anasztázia — Szittyos — Quick­arrow. — 16. Tivoli — Késmárk — Tetra — Remekmű. • A versenyeket két órakor kezdik. KIÁLLÍTÁSOK ADY EMLÉKMÚZEUM (v., veres Pál­­né u. 4—6.). ARANY SAS PATIKAMÚZEUM (I., Tárnok u. 18.): Gyógyszerészet a re­neszánsz és a barokk korában. AQUINCUMI MÚZEUM (III., Szent­endrei u. 138.) . BAJOR ŐSZI SZINÉSZMÚZEUM (XII., Stromfeld Aurél u. 16.). (Ny. K. Cs. 15—19-ig. Szó: V. II—II-ig.). BARTÓK BÉLA EMLÉKHÁZ (II., Csa­lán út 29.): Bartók-emlékkiáll. — Bartók-ábrázolások magyar bélyege­ken — Gink Károly Bartók — Mik­­rocosmos c. fotóktól), (idősz. kiáll.). BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM (1., Szent György tér 2.): Régészeti ásatások Budapesten — Budapest két évezrede — A középkori Buda kirá­lyi várpalotája és gótikus szobrai (áll. kiáll.) — Buda vissza­vívása • 1886 — Kortárs török művészet (zár. b­­án) (idősz. kiáll.). BUDAVÁRI LABIRINTUS-PANOPTI­KUM (I., Úri u. 9.). Ny. H. K. kiv. 10— 19-ig.). EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM (V. Deák tér 4.): Evangélikusság a magyar kultúrában — Petőfi és Kos­suth relikviák — Kalchbrenner Ká­­roly-emlékkiáll. HADTÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Tóth A. sétány 40.): Az 1949—49-es forra­dalom és szabadságharc. Az Osztrák —Magyar Monarchia és az első világ­háború. — A kézifegyverek történe­te vadász- és céllövő fegyverek — A Magyar Tanácsköztársaság forra­dalmi honvédő háborúja — Magyar­­ország a két világháború között és a második világháborúban — Ha­zánk felszabadítása — A néphadse­reg fejlődése — A magyarországi feudalizmus korának hadtörténeti emlékei és képzőművészeti alkotásai (áll. kiáll.) (Ny. 9—17-ig). HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰ­VÉSZETI MÚZEUM (VI., Népköztár­saság u. 103.): India és Hátsó-India művészete (áll. kiáll.) Távol-keleti kerámia (Idősz. kiáll.). IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM (IX., Ül­lői út 33—37.): Művészet és mester­ség (áll. kiáll.). A magyar Art Deco lakásművészet 1009—1035) — Védjük, hogy unokáink is lássák (zár. 8-án) (idősz. kiáll.). JÓKAI EMLÉKMÚZEUM (XII., Költő 41. 11.). (Ny. H. kiv. 10—14-ig.). JÓZSEF ATTILA EMLÉKSZOBA (IX., Gát u. 3.) KASSÁK EMLÉKMÚZEUM (III., Fő tér 1.): „Hommage a Kassák" — Kassák Lajos irodalmi és képzőművészeti munkássága — Kassák kollázsai. A KMP MEGALAKULÁSÁNAK EM­LÉKMÚZEUMA (XIII., Visegrádi u. 15.). (Ny. V. kiv. naponta 10—18-ig.). KISCELLI MÚZEUM (III., Kiscelli út 106.): Pest-Buda művészeti emlékei a XVIII—XIX. sz.-ban — Az „Arany Oroszlán" patika — Pesti-budai nyomdák a XVII­—XIX. sz.-ban (áll. kiáll.). KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM (XIV., Vá­rosligeti krt. 11.): a vasút története a lóvasúttól 1945-ig — a mai vasút — A hajózás története — Az autó és a motor — A közúti közlekedés törté­nete a római kortól napjainkig (áll. kiáll.) — Különlegességek a Moszkvai Politechnikai Múzeum gyűjteményé­ből. (idősz. kiáll.). LAKÁSMÚZEUM (III., Fő tér 4.). Kun Zsigmond néprajzi gyűjteményéből rendezett kiáll. (Ny. H. kiv. napon­ta 14—10-ig, Szó, V. 10—18-ig.). MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI MÚ­ZEUM (VII., Kazinczy u. 21.): Az erősáramú elektrotechnika történeté­ből (áll. kiáll.) (Ny. V. H. kiv. 11-17- ig.). MAGYAR KERESKEDELMI és VEN­­DÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM ((­. For­tuna u.2­4.): ~A magyar kereskedelem századunk első felében — A cukrász­ipar története Magyarországon (áll. kiáll.). MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚ­ZEUM (Budavári Palota A ép.). A magyarországi munkásmozgalom tör­ténete — Szakoktatás, szakképzés a fővárosban (áll. kiáll.) 40 éves az út­törőmozgalom — Élni akarunk — nemzetközi gyermekrajz-kiáll. (zár. 10-én). MAGYAR NEMZETI GALÉRIA (Buda­vári Palota B. C. D ép.): Későrene­szánsz és barokk művészet 1550-től 1400-ig — Későgótikus szérnvasoltá­rok — Középkori kőtár — Gótikus faszobrok és táblai képek a XIV—XV. sz.-ban — Munkácsy Mihály és Paál László művészete — A XX. sz-i festé­szet és szobrászat — Magyarországi művészet a XIX—XX. sz.-ig (áll. ki­áll.) — Lélek és forma — magyar művészet 1896—1914 — Kortárs török művészet (zár: v-én) (idősz. kiáll.) (Ny. K: 12—18-ig, Sze: 12—20-ig, Cs­­től V-ig: 10—18-ig, H. zárva!). MAGYAR NEMZETI MÚZEUM (VII., Múzeum krt. 14—16.). Magyarország népeinek története az őskőkortól a­­ honfoglalásig — Magyarország törté­nete a honfoglalástól 1849-ig — Ma­gyar koronázási jelvények (áll. ki­áll.) — Magyar történelmi arcké­pek — parafrázis egy Liszt-műre (idősz. kiáll.). MÁTYÁS-TEMPLOM (I., Szenthárom­ság tér). Egyházművészeti gyűjte­mény (Ny. mindennap 9—19-ig.). MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM (XIV., Vajdahunyad-vár): A háziállatok ki-* alakulása — A­ honfoglaló magyarok és a kora Árpád-kor háziállatai — A sertéstenyésztés, a szarvasmarha-, a lótenyésztés, a juhtenyésztés törté­nete — A magyar baromfitenyésztés története — Az erőgép története — Vadászat és vadgazdálkodás (áll. ki­áll.) — „Hazánk mezőgazdasága diák­szemmel ’86” (Idősz. kiáll.) (Ny. h. kiv. 10—17-ig, V. 16—18-ig.). MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Táncsics M. u. 7.). A zenei élet és a hangszeres kultúra emlékei Ma­gyarországon (áll. kiáll.). — Bartók Béla klasszikusokat zongorázik — Liszt-hangversenyek Pest-Budán (idősz. kiáll.) (Ny. K. klv. 16— 18-ig, H. 16—21-ig.). NAGYTÉTÉNYI KASTÉL­YMÚZEUM (XXII., Csókás­ Pál u. 9—11.). Euró­pai bútorok a XV—XVII. sz.-ban — Magyar bútorművészet a XVlli. sz.­­ban — Bútorművészet a XIX. sz.­­ban — Kályha és kályhacsempe — Római lapidárium (áll. kiáll.) — Augsburg­ barokk ötvösmunkák (idősz. kiáll.). NÉPRAJZI MÚZEUM (V., Kossuth L. tér 12.): Az őstársadalmaktól a civi­lizációkig (áll. kiáll.) — Restauráto­raink munkáiból — Népművészet, ha­gyományok, újítások — Az esztendő néprajza — Aratókoszorú — Magyar népi hangszerek — Jugoszlávia nép­művészete — Gyerekek a múzeum­ban (idősz. kiáll.). NYUGAT IRODALMI MÚZEUM (XII., Városmajor u. 48 b.). Nyugat-emlék­­kiáll. (áll. kiáll.) — Tóth Árpád-em­­lékkiáll. (idősz. kiáll.) (Ny. 14—18-ig). ÓBUDAI HELYTÖRTÉNETI 11 MÚZEUM (III., Fő tér 1.): Egy születő város­rész múltjából — Békásmegyer, Tó­biás Simon kádármester műhelye — Társasjátékok 1850—1950 (Ny. H. kiv. 14—18-ig, Szó, V. 10—18-ig). ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR (Budavári Palota F. ép.). Tisztelet a magyar tipográfiának — 500 év szép könyvei az Országos Széchényi Könyvtárban (Ny. naponta 10—18-ig, V. zárva!). PETŐFI CSARNOK (XIV., Zichy M. U. Városliget) Repüléstörténeti és űr­hajózási kiáll. PETŐFI IRODALMI MÚZEUM (V., Ká­rolyi M. u. 16.): Déry Tibor, Móricz Zsigmond dolgozószobája — József Attila-emlékkiáll. — Radnóti Miklós- emlékkiáll. — Gábor Andor-emlék­­szoba — Jókai Mór relikviái — Pető­fi és kora — Károlyi-emlékszobák (áll. kiáll.) — Hommage á Huszárik Zoltán — A Petőfi Irodalmi Múzeum kiad­ványaiból kiáll. III. (Ny. 10—18- ig.). JAV’**** POSTAMÚZEUM (VI., Népiköztársa­ság u. 3.): Posta- és távközléstörté­neti áll. kiáll. SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Apród u. 1—3.): Képek a gyógyítás múltjából (áll. kiáll.). SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM (XIV., Hősök tere). Régi képtár — Modern képtár — Egyiptomi kiál. — Antik kiáll. — XX. sz.-i művészet (áll. kiáll.) Európai szobrászat-szerzemé­nyek Del­már Emil gyűjteményéből — Gyermekalkotások galériájának kiáll. — Rajzok — XIX—XX.­ sz. (idősz. kiáll.). TESTNEVELÉSI ÉS SPORTMÚZEUM (XIV., Dózsa Gy. út 3.): Sporttörté­nelmünk emléktárgyai (Ny. 10—17- ig.­. . TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM (kiállításai a Nemzeti Múzeum épüle­tében: vil­., .Múzeum krt. 14—16.): Az ásványok világa — A földtörténet emlékei Magyarországon — Az őslé­nyek világa — Magyarország állat­világa (áll. kiáll.) — Ásványritkasá­­gok és drágakövek a Szovjetunióból (idősz. kiáll.) TŰZOLTÓMÚZEUM (X., Martinovics tér­­2.): A tűzvédelem fejlődése (áll. kiáll.) (Ny: 9— 16-ig, ünnepnap: 9— 13-ig). ZSIDÓ MÚZEUM (Vil., Dohány u. 2.). (Ny: 10—13-ig, H. és Cs: 14—16-ig.): * BUDAPEST KIÁLLÍTÓTEREM (V., Szabadsajtó u. 5.): Marosán Gyula festőm, kiáll. BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÓHÁ­ZA (III., Lajos u. 156.): Pátzay Pál áll. kiáll. — 10 képzőművész Stuttgart­ból. JÓZSEFVÁROSI KIÁLLÍTÓTEREM (Vill., József krt. 10.): „Gruppé 77” c. kiáll. (zár: 10-én). DUNA GALÉRIA (XIII., Rajk L. U. 95.): Hajnal Erika kiáll. ERNST MÚZEUM (VI. Nagymező u. 6.): Tettamanti Béla rajzai (zár: 13- án) — Koncz Béla festő gyűjtemé­nyes kiáll. FÉNYES ADOLF-TEREM (VII., Rákó­czi út 30.): Népművelési intézet „Fa­­lifirka” II. c. kiáll. (zár: 13-án). GULÁCSY GALÉRIA (XII., Fürj u. 4/ a.): Csoportos kiáll, (zár: 12-én). MOLNÁR C. PÁL GYŰJTEMÉNY (XI., Ménesi u. 65.): (Ny. K, Sze, Cs. 15— 18-ig.). MŰCSARNOK (Hősök tere): 100 + 1 éves a magyar plakát. STÚDIÓ GALÉRIA (V., Bajcsy-Zs. u. 52.): Elekes Károly festő kiáll, (nyit: 9-én). VIGADÓ GALÉRIA (V. Vigadó tér 1.): Tornay Endre András szobrász kiáll. — Fett Jolán + 11 iparm. kiáll. A múzeumok és kiállítótermek által s­­zárva vannak. Az ettől eltérő nyitvá­ban 16—18 óráig látogathatók, hétfőn tartásokat külön jelezzük ! 13 — Az Egis Kőbányai Erkel Ferenc Zenekar ad hangversenyt július 6-án vasárnap délelőtt fél 12-kor a Buda­pesti Történeti Múzeum Barokk udva­rában. — A Margitsziget irodalmi és művé­szeti emlékeihez szervezett sétát a TIT vasárnap, július 6-án, délelőtt 10 órá­ra. Találkozás a főbejáratnál, a Cente­náriumi emlékműnél.­­ Az esztergomi városi Tanács a na­pokban elhunyt Lékai László bíboros, esztergomi érsek gyászszertartására gépkocsival érkezők részére külön par­kolóhelyet jelöl ki július 8-án, kedden a város határában és belső részein. A parkolóhelyektől menetrendszerű bu­szok szállítják majd az utasokat a szertartás színhelyére.

Next