Magyar Nemzet, 1986. augusztus (49. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
14 Magyar Nemzet _____________________________________________________*____________________________|--------------1*. A Magyar Nemzet vitafóruma Betegeink ellenszélben ORKÁNNÁ erősödhető szélvihar első fuvallatai lengedeztek abban a kibontakozó vitában, amely a tévé Hírháttér című műsorában indult el és a Népszabadság hasábjain folytatódott. Pénzért vásárolható egyágyas kórházi különszobáról, abban színes televízióról,a gazdasági számításokkal mérlegelhető műtétekről, végső soron a szabad orvosválasztásról esett szó a vitában. Tévériportból derült ki, hogy egy vidéki kórház bérmosást, javítószolgáltatást vállal, díjazás fejében. Ez ideig arról hallottunk, hogy az egészségügyi ellátás anyagi gondokkalterhes, kórházaink egy része elavult, kevés a korszerű műszer. Hogy egyre kevesebb az ápolószemélyzet, orvosaink túlterheltek, betegeink megromlott közérzetét számos bürokratikus szabály rontja tovább. Közismert két és fél millió nyugdíjasunk ellátásának, ápolásának gondja. Ismerjük társadalmi rendünk politikai céljait is. Most meg mintha másfelől fújna a szél! De hát honnan fúj? Betegbiztosítási rendszerünk állami díjtételei központilag szabályozottak. A bérből és fizetésből élőktől munkáltatójuk vonja le havonta a biztosítás összegét Egészségügyi intézményeink állami költségvetésből működnek, orvosaink és az egészségügyi dolgozók állami alkalmazottak. Alkotmányunk minden állampolgárnak ingyenes betegellátást, kórházi ápolást ír elő. Ez egy egységes rend, minden előnyével és hibájával. MOST PEDIG valami érthetetlen és logikátlantémasor vetődött fel a tévében. Az érthető, ha valaki jobbá, hatékonyabbá kívánja tenni betegellátási gyakorlatunkat Többkorszerű műszert kíván az orvosok kezébe adni, jobb körülményeket szeretne a kórházakban, a betegágyak körülöttikörnyezet javításával kívánja elősegíteni a betegek gyógyulását. Az viszont érthetetlen, hogy erre a célra miként lehetne fizetőbetegeket toborozni anélkül, hogy fizetni képtelen társaik ennek kárát ne lássák. Remélhetően nem a magánszanatóriumok, magánklinikák, illetve a szegényházak és tébolydák világát akarják visszahozni. Feltehetően nem az efféle betegellátást célozták meg a tévében vitázók. Hát akkor hogyan gondolják azt, amiről beszéltek? Erről tudniillik egy szó sem esett. Egy másik vitafavallat a felhasználandó eszközök, anyagok, műszerek gazdaságos mérlegelhetősége a gyógyításban. Eszembe jut, hogy Nelson admirális korában a csatában sérültek kötözésére a taplót háromszori felhasználásra írta elő a rendtartás. Itt tartanánk? Vagy egy másik gondolat ördöge Incselkedik velem? Tán csak nem fog a sebész a tizedik kapocs után varratát nyitva hagyni, mert kifogyott a negyedévi keret? Remélhetően szívmotort, vastüdőt, művesét sem fog leállítani kezelője, mert nagy a kórházi villanyszámla. Gyógyszert, kötszert meg azért nem pazarolt az orvos, mert általában inkább szűkében volt ezeknek. Vizsgálatokat sem a betegek tartottak szükségesnek, hanem azok, akiknek a gyógyításunk a dolga. Mit akarnak hát megspórolni egy egyébként is anyagi gondokkal küszködő gyógyító szolgálatban? A betegek érdeke szerint a hosszú várakozási időket, a felesleges tortúrákat, a párhuzamos vizsgálatokat lehetne megtakarítani. Több odafigyeléssel a betegek közérzetét lehet javítani, egészségüket hamarabb helyreállítani. A vitában nem innen fújt a szél. Mintha arra történt volna célzás, hogy aki képe fizet, előnyhöz juthatna. Ebből nagy vihar,itán még szélvész is támadhat. További téma volt az egyes gyógyító intézmények, az alapellátás, a szakosított intézetek közötti elszámolás kérdése. Kire tartozik ez a kérdés? A betegre, akit ingyenes kezelés és ápolás hihet meg? Nem. Ezért, ha zárt körben eszmét cserélnének erről a témáról, a demokráciát nem érné sérelem. Más oldalról közelítő vitázók figyelmébe ajánlhatnák, hogy a költségvetésből működő egészségügyi intézmény feladata szerint sem lehet nyereségorientált,termelő üzem. MEGLEHETŐSEN sértő és meggondolatlan megfogalmazást hallhatott atévénéző, amikor egy számítógépes betegnyilvántartóval kapcsolatiban azzal büszkélkedett el gazdája, hogy a gép még a betegek anyagi helyzetét is nyilván tudja tartani. Hol? Itt, népi demokratikus rendszerünkben? Talán csak nem az adóhivatallal vállaltak együttműködést? Vagy azt kívánják jó előre, tisztázni, hogy kinek kell majd anyagi helyzetére tekintettel színestévés különszobát adni, azonnali kórházi felvételt lehetővé tenni? Nagy vihar, talán még forgószél is kerekedhet abból a gondolatból! Lágy szellő szárnyán lengedezett be a vitáiba a szabad orvosválasztás lehetőségének kérdése. Sejtelmes utalások, félreérthető megfogalmazások lengték körül e témát. Nyugati széljárásokról nem esett szó. Ennek oka lehet. Beszélhettek volna e témában a vitázók a szabadon választott és fakultatív betegbiztosítási formák előnyeiről és hátrányairól, a pénzért vásárolható orvoslás gyakorlatáról a nyugati világ adózási rendjén belül. Arról is szót ejthettek volna, hogy a nyugati orvosnak 85 százalékos adóalapja esetén nem érdeke fizetős beteget fogadnia. Ezekről nem esett szó ebben a széljárásban. Bizonyára oka volt a szűkszavúságnak. A Népszabadság azonnali reagálása a tévévitára politikai elkötelezettségből fakad. Az állampolgár spontán reakciója sem más indítékú. Gyorsabb gyógyulást, kevesebb kínszenvedést, öreg korunkban több odaadó ápolást kívánunk kapni a munkáséveink alatt tőlünk levont járulékaink után. Elesett, beteg állapotunkban "tiszta"betegágyat, külNAGY ÉRDEKLŐDÉSSEL olvastam a Magyar Nemzet 1986. augusztus 9-i számában Gömöri György írását az általa brémai könyvtárban talált, és állítása szerint eddig ismeretlen Szenes Molnár-műről. Gambridge-ben tanító jeles hazánkfia a nyugateurópai könyvtárakban és levéltárakban kutatva már eddig is egy sereg új adatot talált a XVI. századi magyar peregrinusokról, köztük éppen Szenei Molnár Albertról is. Közleményei, amelyek különböző hazai folyóiratokban és napilapokban jelentek meg e témakörből, mindig alaposak és pontosak voltak. Most mégis szükséges a helyesbítés! A kötelező filosz óvatosság azt diktálta, hogy ellenőrizzem a cikk meglepő állítását. A Régi ’Magyarországi Nyomtatványok című könyvi történeti bibliográfia második kötetét fellapozva, az incípitmutató segítségével megtaláltam a cikkíró által ismeretlennek vélt versfordítás kezdősorát az 1238-as számú tételnél, amely Szenes Molnár Albert 1621-ben, Heidelbergben kiadott Imádságot könyvecskéjét fedi. A bibliográfiai leírás szerint az „Emlékezzél hív keresztyén" kezdetű ének a 347. lapon olvasható. A Gömöri György által felfedezett és bemutatott ének tehát már eddig is ismert volt! A sajnálatos tévedés ellenére két újdonsága mégis maradt Gömöri György írásának. Az egyik újdonság az eddig ismeretlen 1617-es oppenheimi egylapos nyomtatvány előkerülése, a másik pedig az a feltételezés, hogy az ének Szenei Molnár Albert fordítása. A Régi Magyar Költők Tára XVII. századi sorozatának 6. kötete tartalmazza Szenei Molnár Albert költői maturált környezetben történő gyógyítást, értünk munkálkodó orvosokat és ápolókat várunk el az állami betegellátástól. Színes televízióról, reprezentatív különszobában sokunk még otthon sem álmodozik. Nincs még rá pénzünk. Arra pedig egy fillérünk sem jut, hogy azért fizessünk betegen, amiért egészséges állapotunkban kiegyenlítettük a számlát. Szélárnyékból megfogalmazva: ha arra gondolnának a vitázók, hogy a tehetősebb rétegtől pénzt lehetne egészségügyi különszolgáltatásokért kapni, akkor nem ismerik adórendszerünklehetőségeit. Mert a jól ellenőrzött, mindenkire kiterjedő, progresszív adózásból befolyó összegek egy részét éppen az egészségügyi ellátás általános és átfogó, mindenki által igénybe vehető szolgáltatásainak színvonalemelésére lehet fordítani. Nem érdekünk tudniillik, hogy egy nagyobb jövedelmű réteg érdekelt, kényelmét a magunk kárára segítsük. Sőt! Céljainkkal meghatározott szélirányban, jó széllel haladhatunk előre, arra, amerre elindultunk. Dolgunk, hogy megfordítsuk az olyan ellenáramatokat, amelyek betegtársainkkal szemben szeretnének fújni. Drávai Tamás remek kritikai kiadását. A kötet közreadója, Stolt Béla nem vette fel a zsoltárfordító munkái közé az „Emlékezzél hív keresztyén”, kezdetű éneket. Ez a most előkerült különkiadás talán érv lehetne Szenes Molnár szerzősége mellett. A nyilvánvalóan téves nótajelzés azonban ezt inkább cáfolni látszik, hiszen a szerző saját verse esetében nem hibázhatott ekkorát. A kérdés végleges eldöntéséhez alapos vizsgálatra van szükség. Szabó Géza TUDOMÁNY .sciKvrmcnTIKKISVN . ...mindenről, amiről érdemes mindenkinek, akinek fontos! Valóban Szenes Molnár művei? Haszon és kártevés BESZÉLGETÉST folytatott lapunk munkatársa Elek Lászlóval, a Balatoni Halgazdaság igazgatójával, s egyebek között ezt a kérdést tette föl neki: — Gyakran hangzottak el panaszok az angolna ellen. És nem csupán a horgászok részéről volt ellene kifogás, akiknek zsinórját összekuszálta. Van ezeknek a panaszoknak alapja? — Semmi — válaszolta az igazgató. — Az angolna ma már nem idegen hal a Balatonban, jól beilleszkedett a tó életközösségébe. Több irányú kutatást végeztünk az angolnával, mind pozitív, és manapság a legjobb exporthalunk, 23 forinttal tudunk belőle egy dollárt kitermelni. Négy nappal később nyilatkozott a Magyar Nemzetben Ponyi Jenő, a biológiai tudomány doktora, az MTA tihanyi Limnológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, s egyebek között megállapította, hogy a Balatonba semmiképp sem való az angolna, „kártékony szerepe nemcsak egyes ősfajok kipusztítása vagy megritkítása, hanem elsősorban a tó öntisztulását segítő rákfélék kifalása miatt igen nagy". Előttünk van dr. Felföldy Lajosnak, a biológiaitudomány doktorának Állóvizeink védelme című tanulmánya, ebből is idézünk néhány mondatot: „Az 1965. évii nagy halipusztulás után az alapjaiban megrázott, biológiailag megzavart ,tóba történő angolnatelepítés a könnyelmű és felelőtlen cselekedet példája. A halászati vállalat és tanácsadói az elmúlt évtizedben bebizonyították, hogy nemértenek a természetes tavon folyó halgazdálkodáshoz. Erőszakos telepítési kísérleteik vagy haszontalanok voltak, vagy veszélyt jelentettek nemcsak a Balaton eredeti, a harmincas évek végére beállított élővilágára, hanem a vízminőségre, sőt saját halállományukra is.” Dr. Felföldy Lajos a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet (a Vituki) tudományos főmunkatársaként készítette a Balatonra különös tekintettel levő környezetvédelmi tanulmányát, amelyből idéztünk. . SZÜKSÉGTELEN mindehhez bármit hozzátenni, csupán néhány kérdés merül fel bennünk. 1. Szabad-e, hogy ilyen szakadék mélységű különbség legyen a minden érdektől függetlentudományos megállapítások, és egy gazdálkodó szerv nyereségorientált álláspontja között? 2. Ugyanez a kérdés más formában föltéve: szabad-e egy nagy nemzeti kinccsel gazdálkodónak enynyire figyelmen kívül hagyni a legilletékesebb szaktudomány véleményét?? 3. Még egy lépéssel tovább menve: abba a 23 forintba, amennyiből a Balatoni Halgazdaság egy dollárt kitermel, bele van-e számítva az a kártevés, amit az angolna okoz a Balaton élővilágában? Antalffy Gyula Szombat, 1986. augusztus 23. Tanárnő, diáklány, matrózruha A vakáció utolsó heteiben — valljuk be — azokban a családokban, ahol iskolásgyerek van, egyre többször kerül szóba az iskolakezdés. Akik élelmesek voltak, már beszerezték a füzeteket, a tollakat, a tálkát, sőt az iskolaköpenyt is. Július elejétől igen szép választékkal hívogatták a kisiskolásokat és a tizenéveseket a különböző ruházati boltok, áruházak, ennyi féle fazonú és színű, valóban modern és szép iskolaköpeny talán még nem is került az iskolaév előtt a pultokra. Nagyobb a repertoár a köpenyekből a fiúknak is, s ez egyelőre megnyugtató. A legtöbb iskolában ugyanis megkövetelik a fiúktól is a köpeny viselését , s ez praktikus, abból a szempontból, hogy védi a gyerekek ruháját, s az ingeket, pulóvereket villámsebességgel kinövő kamaszok is elrejthetik a megrövidült mandzsettákat a jótékony köpeny alatt. Az persze csak a becsöngetéskor derül ki, valóban megfelelő volt-e a kereskedelem prognózisa, s jutott-e minden diáknak a magasságára is megfelelő, s fazonban is tetsző darab. A lányokat kevésbé érdekli a praktikum, ők inkább azon morfondíroznak, miben menjenek évnyitóra, s ha muszáj is a köpenyt hordani, hogyan lehetne „átvarázsolni” egy kicsit olyanná, hogy elüssön rá többiekétől. A köpenyre tulajdonképpen bármilyen szegélyt lehet varrni, bármilyen gallérral lehet díszíteni. A mai diáklányok között azonban nem a romantikus, hanem a sportos viselet a kedvelt, s azok a köpenyek aratnak a legnagyobb sikert, amelyek az úgynevezett festőkabátokra emlékeztetnek, nagyok, lezserek, széles vállúak, s körülbelül zakó hosszban takarják a szoknyát, nadrágot. Rajzunkon olyan modellt mutatunk be, amely az egész iskolaévben kedvenc lehet — nemcsak a diákoknak, hanem a tanárnők-’nek is. Elkészülhet évnyitóra, s ha tetszik, az egész osztály megcsináltathatja egyforma anyagból, egyforma kiegészítőkkel iskolai egyenruhaként. A szép és divatos fazonú ruha megoldásában emlékeztet a hajdani matrózruhákra, megoldása azonban újszerű. Anyaga lehet a lányok körében közkedvelt, úgynevezett „intézeti csíkos" vászon, vagy aprókockás vékony szövet, s akkor télre, az iskolai ünnepekre, netán az évzáróra vagy a ballagásra is alkalmas. A ruha három részből szabott. Felsőrésze rakott, válla hangsúlyozott. A ruha középső része szinte testhez szabott, térdig egyenes vonalú. A harmadik harmad, a szoknya alja rakott. A mellnél betét díszíti, — ezt készíthetjük cserélhetőre, egyiket a ruha saját anyagából, a másikat fehér szövetből, batisztból. Szépen díszíti az öltözéket a betét alatt megkötött fekete bársonymasni-csokor. Fehér vagy fekete harisnya és lapos sarkú vagy két-három centis sarkú körömcipő illik hozzá. A divatot nagyon kedvelő lányok és ifjú tanárnőik kicsi karimájú, fekete bársonyszalaggal díszített szalmakalapot is felvehetnek hozzá az évnyitóra — ha az iskolaudvaron tűz a nap, még jó szolgálatot is tehet a kedves fejfedő. — rácz — KERESZTREJTVÉNY | Bogdánfi Sándor jugoszláviai magyar író Írja: „Az aforizma régóta terem a zsíros vajdasági földben. Csak éppen öntözni kell, némi aktuális zamattal ízesíteni, hogy magasabbra nőjön és mélyebben nyúljon, örök időkre hirdetve, hogy hallgatni nem arany.” Rejtvényünk vízszintes 1. és a függőleges 15. számú sorában két Bogdánfi-aforizmát mutatunk be. ■ VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: ER, AM). 15. Kaliforniában 1848- ban kitört tömeghisztéria a könynyű meggazdagodás reményében. 16. Vésett alakos ábrázolással díszített drágakő. 17. Kritizál. 18. Lutecium és oxigén vegyjele. 19. Német betű. 21. Üdítőital. 22. Második világháborúban a Szovjetunió mozgékony repülőgépei. 23. Német népies író, költő, az anekdota kitűnő mestere (1760— 1826). 24. Dunántúli borvidék. 25. A macska kedvence. 27. Ír (a zugírász). 29. Neves francia festő (1796—1875). 30. Domborműszerű ábrázolással vésett drágakő (szintén). 31. Zsörtölődik. 33. Kéményajtó. 34. Neves karmester (Vilmos, 1895—1971). 35. Orosz író (Anton Pavlovics), az elbeszélés és a dráma nagy mestere. 36. Sarkított fény előállítására való prizma. 38. Hónaprövidítés. 39. Női név. 40. Baráti nép. 42. Valami alatt lévő helyre. 44. Magas építmény. 45. A társadalmi érintkezésben való külső magatartás. 46. Üres mondás, frázis. 48. ... Silvia, mondás királylány, Romulus és Rémus anyja. 50. Könyvújdonság. 51. Neves francia írónő (Francoise). 52. Lilbebal. 53. A nyújtón végzett átfordulás. 55. Az Asszír birodalom volt fővárosa. 57. Baranya megyei község. 58. Ez a pásztor a piros alsó. 60. Arab állam, fővárosa: Doha. 61. Győr-Sopron megyei község. 62. Díszesen kivarrott 63. ... méra bávatag (a halandzsanyelv klasszikus szóvirága; Karinthy Frigyes közlése. 65. Kedves vendég a régi lányosházaknál. 66. A Bohémélet női alakja. 67. Kisebb települések. 68. ... angol herceg. 69. A Csomagolás súlya. 71. Heves megyei község (fordítva). 72. Ont betűi. 73. Egykor: színházi szerep. 74. A cementgyártás alapanyaga. 75. Aki húzódozik valamitől, amit nem szívesen tesz meg. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: RA, EZ, YA, UL, ON, OZ). 2. Az USA egyik állama, fővárosa: Salem. 3. Német kötőszó. 4. A fa ágait sorra lemetszi. 5. Érdekcsoport. 6. Szemével érzékel. 7. Kis valószínűséggel, de esetleg. 8. Női név. 9. Gazdasági Munka Közösség. 10. A Szentivánéji álomban a tündérkirály. 11. A hajnal színe. 12. ... Harte, amerikai író. 13. Heves megyei község. 14. Dicsfény, fénykoszorú. 16. Francia filmszínész (Jean). 18. Nehézkes mozgású. 20. Ellenszolgáltatásként fizet valamit. 22. Magyar diplomata és költő (János, 1573—1631). 23. Ízletes húsú tengeri rák. 24. ... West, filmcsillag. 26. Hozzátartozó. 28. Európa harmadik legnagyobb folyója. 29. Panamai kikötőváros. 30. Ravaszságok. 32. Liberális politikus, miniszter (István, 1819—81). 34. Amerikai fotócikkgyártó nagyvállalat. 35. Neves festőnk (István). 37. Angol sportműszó, teniszben semmi. 39. Kellően megalapozott, indokolt. 40. Neves Irodalomtörténész, kritikus (Mihály). 41. Az állatöv utolsó tagja. 43. Zenekritikus, zeneszerző, Ady verseinek egyik első megzenésítője (Béla, 1878— 1943). 45. Európai hírű állatorvos, akadémikusunk (József). 46. Labdarúgásunk egyik nagy alakjának beceneve (Imre). 47. Nyirbál. 49. Szóösszetételek előtagjaként az utótagnak a széllel való kapcsolatát jelöli. 51. Aha ..., Árpádházi király. 52. Dologkerülő. 54. Fölösleges pompa. 56. Iskola a kisdiák szóhasználatában. 57. Latin ezer. 58. Ritka női név (névnap: július 24.). 59. Valaki, valami felé. 62. Fedezet a régi labdarúgásban. 63. Neves angol fizikus (John, 1824—1907). 64. Nagy területű sós tó Szovjet Közép-Ázsiában. 67. A megvilágítás erősségének egysége(tízezer lux). 68. Veszteség. 69. Te, franciául (tol). 70. Skandináv férfinév. 73. R. E. 74. M. A. 75. V. K. Valló Emil* Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 15. számú fősorok megfejtése. Határidő: augusztus 30. Címzés: Magyar Nemzet szerkesztősége, 1392. Budapest, Pf. 276. Augusztus 9-i lapszámunk keresztrejtvényének megfejtése: Bujkál a nyár a fákban, / dömböl a hegyeken, / nőnek a hegyek lágyan, / zölden és kereken. Tíz-tíz lottószelvényt és egy „Rejtvényfejtő Mini szó—TART” nyertek. Budapestiek:Bolyós János, 1172; Bubnó Andor, 1149; Fodor Kornél, 1088; Kis sándorné, 1042; Papp Erzsébet, 1196; Rosdy Pál, 1146; Somogyi Kornélia, 1064; Szabó Krisztina, 1134; Székely Lorándné, 1165; Zalán Győző, 1934. Vidékiek: Anterles Rita, Esztergom; Arany Szabolcs, Ócsa; Balázs Jánosné, Heves; Bognár István, szombathely; Erős Ferencné, Körmend; Kapus Béla, Debrecen; Kovácsics István, Bicske; Rippel Lászlóné, Nyíregyháza; Tóth Imre, Hódmezővásárhely; Zsinka Andorné, Siófok-Sóstó. A nyereményeket postán küldjük el. ’12 3 4 5 6 7 8 *9 10 11 12 13 14 —TV— 15 16 17 18 10 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35* 36 37 36 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 56 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 7° 71 721 73 1 74 75 T HALLGATNI NEM ARANY