Magyar Nemzet, 1986. augusztus (49. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-23 / 198. szám

14 Magyar Nemzet _____________________________________________________*____________________________|--------------1*. A Magyar Nemzet vitafóruma Betegeink ellenszélben ORKÁNNÁ erősödhető szélvi­har első fuvallatai lengedeztek abban a kibontakozó vitában, amely a tévé Hírháttér című mű­sorában indult el és a Népszabad­ság hasábjain folytatódott. Pén­zért vásárolható egyágyas kórhá­zi különszobáról, abban színes televízióról,a gazdasági számítá­sokkal mérlegelhető műtétekről, végső soron a szabad orvosvá­lasztásról esett szó a vitában. Tévériportból derült ki, hogy egy vidéki kórház bérmosást, javító­­szolgálta­tást vállal, díjazás fejé­ben. Ez ideig arról hallottunk, hogy az egészségügyi ellátás anyagi gondokkal­­terhes, kórházaink egy része elavult, kevés a korsze­rű műszer. Hogy egyre kevesebb az ápolószemélyzet, orvosaink túlterheltek, betegeink megrom­lott közérzetét számos bürokrati­kus szabály rontja tovább. Köz­ismert két és fél millió nyugdíja­sunk ellátásának, ápolásának gondja. Ismerjük társadalmi rendünk politikai céljait is. Most meg mintha másfelől fújna a szél! De hát honnan fúj? Betegbiztosítási rendszerünk ál­lami­ díjtételei központilag sza­bályozottak. A bérből és fizetés­ből élőktől munkáltatójuk vonja­­ le havonta a biztosítás összegét Egészségügyi intézményeink ál­lami költségvetésből működnek, orvosaink és az egészségügyi dol­gozók állami alkalmazottak. Al­kotmányunk minden állampol­gárnak ingyenes betegellátást, kórházi ápolást ír elő. Ez egy egységes rend, minden előnyével és hibájával. MOST PEDIG valami érthetet­len és logikátlan­­témasor vető­dött fel a tévében. Az érthető, ha valaki jobbá, hatékonyabbá kívánja tenni betegellátási gya­korlatunkat Több­­korszerű mű­szert kíván az orvosok kezébe adni, jobb körülményeket szeret­ne a kórházakban, a betegágyak körülötti­­környezet javításával kí­vánja elősegíteni a betegek gyó­gyulását. Az viszont érthetetlen, hogy erre a célra miként lehetne fizetőbetegeket toborozni anélkül, hogy fizetni képtelen társaik en­nek kárát ne lássák. Remélhetően nem a magánszanatóriumok, ma­gánklinikák, illetve a szegényhá­zak és tébolydák világát akarják visszahozni. Feltehetően nem az efféle betegellátást célozták meg a tévében vitázók. Hát akkor ho­gyan gondolják azt, amiről be­széltek? Erről tudniillik egy szó sem esett. Egy másik vitafavallat a fel­használandó eszközök, anyagok, műszerek gazdaságos mér­legel­he­tősége a gyógyításban. Eszem­be jut, hogy Nelson admirális korában a csatában sérültek kö­tözésére a taplót háromszori fel­­használásra írta elő a rendtartás. Itt tartanánk? Vagy egy másik gondolat ördöge Incselkedik ve­lem? Tán csak nem fog a sebész a tizedik kapocs után varratát nyitva hagyni, mert kifogyott a negyedévi keret? Remélhetően szívmotort, vastüdőt, művesét sem fog leállítani kezelője, mert­­ nagy a kórházi villanyszámla. Gyógyszert, kötszert meg azért nem pazarolt az orvos, mert álta­lában inkább szűkében volt ezek­nek. Vizsgálatokat sem a betegek tartottak szükségesnek, hanem azok, akiknek a gyógyításunk a dolga. Mit akarnak hát megspórolni egy egyébként is anyagi gondok­kal küszködő gyógyító szolgálat­ban? A betegek érdeke szerint a hosszú várakozási időket, a fe­lesleges tortúrákat, a párhuzamos vizsgálatokat lehetne megtakarí­tani. Több odafigyeléssel a bete­gek közérzetét lehet javítani, egészségüket hamarabb helyreál­­­­lítani. A vitában nem innen fújt a szél. Mintha arra történt volna­­ célzás, hogy aki képe fizet, előnyhöz juthatna. Ebből nagy vihar,­itán még szélvész is tá­madhat. További téma volt az egyes gyógyító intézmények, az alap­ellátás, a szakosított intézetek közötti elszámolás kérdése. Kire tartozik ez a kérdés? A betegre, akit ingyenes kezelés és ápolás hih­et meg? Nem. Ezért, ha zárt körben eszmét cserélnének erről a témáról, a demokráciát nem érné sérelem. Más oldalról közelítő vitázók figyelmébe ajánlhatnák, hogy a költségvetésből működő egész­ségügyi intézmény feladata sze­rint sem lehet nyereségorientált,­­termelő üzem. MEGLEHETŐSEN sértő és meggondolatlan megfogalmazást hallhatott a­­tévénéző, amikor egy számítógépes betegnyilvántartó­val kapcsolatiban azzal büszkél­kedett el gazdája, hogy a gép még a betegek anyagi helyzetét is nyilván tudja tartani. Hol? Itt, népi demokratikus rendszerünk­ben? Talán csak nem az adóhi­vatallal vállaltak együttműkö­dést? Vagy azt kívánják jó előre, tisztázni, hogy kinek kell majd anyagi helyzetére tekintettel szí­nestévés különszobát adni, azon­nali kórházi felvételt lehetővé tenni? Nagy vihar, talán még forgószél is kerekedhet abból a gondolatból! Lágy szellő szárnyán lengede­zett be a vitáiba a szabad orvos­­választás lehetőségének kérdése. Sejtelmes utalások, félreérthető megfogalmazások lengték körül e témát. Nyugati széljárásokról nem esett szó. Ennek oka lehet. Beszélhettek volna e témában a vitázók a szabadon választott és fakultatív betegbiztosítási for­mák előnyeiről és hátrányairól, a pénzért vásárolható orvoslás gya­korlatáról a nyugati világ adózási rendjén belül. Arról is szót ejt­hettek volna, hogy a nyugati orvosnak 85 százalékos adóalapja esetén nem érdeke fizetős beteget fogadnia. Ezekről nem esett szó ebben a széljárásban. Bizonyára oka volt a szűkszavúságnak. A Népszabadság azonnali rea­gálása a tévévitára politikai elkö­telezettségből fakad. Az állam­polgár spontán reakciója sem más indítékú. Gyorsabb gyógyu­lást, kevesebb kínszenvedést, öreg korunkban több odaadó ápo­lást kívánunk kapni a munkás­éveink alatt tőlünk levont járu­lékaink után. Elesett, beteg álla­potunkban "tiszta"­betegágyat, kül­NAGY ÉRDEKLŐDÉSSEL ol­vastam a Magyar Nemzet 1986. augusztus 9-i számában Gömöri György írását az által­a brémai könyvtárban talált, és állítása szerint eddig ismeretlen Szenes Molnár-műről. Gambridge-ben tanító jeles hazánkfia a nyugat­­európai könyvtárakban és levél­tárakban kutatva már eddig is egy sereg új adatot talált a XVI. századi magyar peregrinusokról, köztük éppen Szenei Molnár Al­bertról is. Közleményei, amelyek különböző hazai folyóiratokban és napilapokban jelentek meg e témakörből, mindig alaposak és pontosak voltak. Most mégis szükséges a helyesbítés! A köte­lező filosz óvatosság azt diktálta, hogy ellenőrizzem a cikk meglepő állítását. A Régi ’Magyarországi Nyomtatványok című könyvi tör­téneti bibliográfia második köte­tét fellapozva, az incípitmutató segítségével megtaláltam a cikk­író által ismeretlennek vélt vers­fordítás kezdősorát az 1238-as számú tételnél, amely Szenes Molnár Albert 1621-ben, Heidel­­bergben kiadott Imádságot köny­vecskéjét fedi. A bibliográfiai le­írás szerint az „Emlékezzél hív keresztyén" kezdetű ének a 347. lapon olvasható. A Gömöri György által felfedezett és be­mutatott ének tehát már eddig is ismert volt! A sajnálatos tévedés ellenére két újdonsága mégis maradt Gömöri György írásának. Az egyik újdonság az eddig is­meretlen 1617-es oppenheimi egy­lapos nyomtatvány előkerülése, a másik pedig az a feltételezés, hogy az ének Szenei Molnár Al­bert fordítása. A Régi Magyar Költők Tára XVII. századi soro­zatának 6. kötete tartalmazza Szenei Molnár Albert költői ma­turált környezetben történő gyó­gyítást, értünk munkálkodó orvo­sokat és ápolókat várunk el az állami betegellátástól. Színes te­levízióról, reprezentatív külön­­szobában sokunk még otthon sem álmodozik. Nincs még rá pén­zünk. Arra pedig egy fillérünk sem jut, hogy azért fizessünk be­tegen, amiért egészséges állapo­tunkban kiegyenlítettük a szám­lát. Szélárnyékból megfogalmazva: ha arra gondolnának a vitázók, hogy a tehetősebb rétegtől pénzt lehetne egészségügyi különszol­gáltatásokért kapni, ak­kor nem ismerik adórendszerünk­­lehető­ségeit. Mert a jól ellenőrzött, mindenkire kiterjedő, progresszív adózásból befolyó összegek egy részét éppen az egészségügyi el­látás általános és átfogó, min­denki által igénybe vehető szol­gáltatásainak színvonalemelésére lehet fordítani. Nem érdekünk tudniillik, hogy egy nagyobb jö­vedelmű réteg érdekelt, kényel­mét a magunk kárára segítsük. Sőt! Céljainkkal meghatározott szélirányban, jó széllel haladha­tunk előre, arra, amerre elindul­tunk. Dolgunk, hogy megfordít­suk az olyan ellenáramatokat, amelyek betegtársainkkal szem­ben szeretnének fújni. Drávai Tamás rem­ek kritikai kiadását. A kötet közreadója, Stolt Béla nem vette fel a zsoltárfordító munkái közé az „Emlékezzél hív keresztyén”,­­ kezdetű éneket. Ez a most előke­rült különkiadás talán érv lehet­ne Szenes Molnár szerzősége mel­lett. A nyilvánvalóan téves nóta­­jelzés azonban ezt inkább cáfolni látszik, hiszen a szerző saját ver­se esetében nem hibázhatott ek­korát. A kérdés végleges eldönté­séhez alapos vizsgálatra van szükség. Szabó Géza TUDOMÁNY .sciKvrmc­nTIKKIS­VN . ...mindenről, amiről érdemes­­ mindenkinek, akinek fontos! Valóban Szenes Molnár művei? Haszon és kártevés BESZÉLGETÉST folytatott la­punk munkatársa Elek Lászlóval, a Balatoni Halgazdaság igazgató­jával, s egyebek között ezt a kér­dést tette föl neki: — Gyakran hangzottak el pa­naszok az angolna ellen. És nem csupán a horgászok részéről volt ellene kifogás, akiknek zsinórját összekuszálta. Van ezeknek a pa­naszoknak alapja? — Semmi — válaszolta az igaz­gató. — Az angolna ma már nem idegen hal a Balatonban, jól be­illeszkedett a tó életközösségébe. Több irányú kutatást végeztünk az angolnával, mind pozitív, és manapság a legjobb export­­halunk, 23 forinttal tudunk be­lőle egy dollárt kitermelni. Négy nappal később nyilatko­­zott a Magyar Nemzetben Ponyi Jenő, a biológiai tudomány dok­tora, az MTA tihanyi Limnoló­­giai Kutatóintézetének tudomá­nyos főmunkatársa, s egyebek kö­zött megállapította,­ hogy a Ba­latonba semmiképp sem való az angolna, „kártékony szerepe nem­csak egyes ősfajok kipusztítása vagy megritkítása, hanem első­sorban a tó öntisztulását segítő rákfélék kifalása miatt igen nagy". Előttünk van dr. Felföldy La­josnak, a biológiai­­tudomány doktorának Állóvizeink védelme című tanulmánya, ebből is idé­zünk néhány mondatot: „Az 1965. évii nagy halipusztulás után az alapjaiban megrázott, biológiai­lag megzavart ,tóba történő an­­golnatelepítés a könnyelmű és felelőtlen cselekedet példája. A halászati vállalat és tanácsadói az elmúlt évtizedben bebizonyí­tották, hogy nem­­értenek a ter­mészetes tavon folyó halgazdál­kodáshoz. Erőszakos telepítési kísérleteik vagy haszontalanok­ voltak, vagy veszélyt jelentettek nemcsak a Balaton eredeti,­­ a harmincas évek végére beállított élővilágára, hanem a vízminő­ségre, sőt saját halállományukra is.” Dr. Felföldy Lajos a Vízgazdál­kodási Tudományos Kutatóinté­zet (a Vituki) tudományos fő­m­­unka­társaként készítette a Ba­latonra különös tekintettel levő környezetvédelmi tanulmányát, amelyből idéztünk. . SZÜKSÉGTELEN mindehhez bármit hozzátenni, csupán né­hány kérdés merül fel bennünk. 1. Szabad-e, hogy ilyen szakadék mélységű különbség legyen a minden érdektől független­­tudo­mányos megállapítások, és egy gazdálkodó szerv nyereségorien­tált álláspontja között? 2. Ugyan­ez a kérdés más formában föl­téve: szabad-e egy nagy nem­zeti kinccsel gazdálkodónak eny­­nyire figyelmen kívül hagyni a legilletékesebb szaktudomány vé­leményét?? 3. Még egy lépéssel to­vább menve: abba a 23 forintba, amennyiből a Balatoni Hal­­­gazdaság egy dollárt kitermel, bele van-e számítva az a kárte­vés, amit az angolna okoz a Ba­laton élővilágában? Antalffy Gyula Szombat, 1986. augusztus 23. Tanárnő, diáklány, matrózruha A vakáció utolsó heteiben­ — valljuk be — azokban a családok­ban, ahol is­kolásgyerek van, egy­re­ többször kerül szóba az iskola­­kezdés. Akik élelmesek voltak, már beszerezték a füzeteket, a tollakat, a tálkát, sőt az iskola­­köpenyt is. Július elejétől igen szép választékkal hívogatták a kisiskolásokat és a tizenévese­ket a­ különböző ruházati boltok, áruházak, ennyi féle fazonú és színű, valóban modern és szép iskolaköpeny talán még nem is került az iskolaév előtt a pultok­ra. Nagyobb a repertoár a kö­penyekből a fiúknak is, s ez egyelőre megnyugtató. A legtöbb iskolában ugyanis megkövetelik a fiúktól is a köpeny viselését , s ez praktikus, abból a szempont­ból, hogy védi a gyerekek ruhá­ját, s az ingeket, pulóvereket vil­lámsebességgel kinövő kamaszok is elrejthetik a megrövidült mandzsettákat a jótékony köpeny alatt. Az persze csak a becsön­­getéskor derül ki, valóban meg­felelő volt-e a kereskedelem prognózisa, s jutott-e minden diáknak a magasságára is meg­felelő, s fazonban is tetsző darab. A lányokat kevésbé érdekli a praktikum, ők inkább azon mor­fondíroznak, miben menjenek év­nyitóra, s ha muszáj is a köpenyt hordani, hogyan lehetne „átvará­zsolni” egy kicsit olyanná, hogy elüssön rá többiekétől. A köpeny­re tulajdonképpen bármilyen sze­gélyt lehet varrni, bármilyen gal­lérral lehet díszíteni. A mai diák­lányok között azonban nem a ro­mantikus, hanem a sportos vise­let a kedvelt, s azok a köpenyek aratnak a legnagyobb sikert, amelyek az úgynevezett festőka­bátokra emlékeztetnek, nagyok, lezserek, széles vállúak, s körül­belül zakó hosszban takarják a szoknyát, nadrágot. Rajzunkon olyan modellt mu­tatunk be, amely az egész iskola­évben kedvenc lehet — nemcsak a diákoknak, hanem a tanárnők-’­nek is. Elkészülhet évnyitóra, s ha tetszik, az egész osztály meg­csináltathatja egyforma anyagból, egyforma kiegészítőkkel iskolai egyenruhaként. A szép és divatos fazonú ruha megoldásában emlé­keztet­ a hajdani matrózruhákra, megoldása azonban újszerű. Anyaga lehet a lányok körében közkedvelt, úgynevezett „intézeti csíkos" vászon, vagy aprókockás vékony szövet, s akkor télre, az is­kolai ünnepekre, netán az évzáró­ra vagy a ballagásra is alkalmas. A ruha három részből szabott. Fel­sőrésze rakott, válla hangsúlyo­zott. A ruha középső része szin­te testhez szabott, térdig egyenes vonalú. A harmadik harmad, a szoknya alja rakott. A mellnél betét díszíti, — ezt készíthetjük cserélhetőre, egyiket a ruha saját anyagából, a másikat fehér szö­vetből, batisztból. Szépen díszíti az­ öltözéket a betét alatt megkö­tött fekete bársonymasni-csokor. Fehér vagy fekete harisnya és lapos sarkú vagy két-három cen­tis sarkú körömcipő illik hozzá. A divatot nagyon kedvelő lányok és ifjú tanárnőik kicsi karimájú, fekete bársonyszalaggal díszített szalmakalapot is felvehetnek hoz­zá az évnyitóra — ha az iskola­udvaron tűz a nap, még jó szol­gálatot is tehet a kedves fejfe­dő. — rácz — KERESZTREJTVÉNY | Bogdánfi Sándor jugoszláviai magyar író Írja: „Az aforizma régóta terem a zsíros vajdasági földben. Csak éppen öntözni kell, némi aktuális zamattal ízesíteni, hogy magasabbra nőjön és mé­lyebben nyúljon, örök időkre hirdetve, hogy hallgatni nem arany.” Rejtvényünk vízszintes 1. és a függőleges 15. számú so­rában két Bogdánfi-aforizmát mutatunk be. ■ VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: ER, AM). 15. Kaliforniában 1848- ban kitört tömeghisztéria a köny­­nyű meggazdagodás reményében. 16. Vésett alakos ábrázolással díszített drágakő. 17. Kritizál. 18. Lutecium és oxigén vegyjele. 19. Német betű. 21. Üdítőital. 22. Második világháborúban a Szov­jetunió mozgékony repülőgépei. 23. Német népies író, költő, az anekdota kitűnő mestere (1760— 1826). 24. Dunántúli borvidék. 25. A macska kedvence. 27. Ír (a zug­­írász). 29. Neves francia festő (1796—1875). 30. Domborműszerű ábrázolással vésett drágakő (szin­tén). 31. Zsörtölődik. 33. Kémény­­ajtó. 34. Neves karmester (Vil­mos, 1895—1971). 35. Orosz író (Anton Pavlovics), az elbeszélés és a dráma nagy mestere. 36. Sarkított fény előállítására való prizma. 38. Hónaprövidítés. 39. Női név. 40. Baráti nép. 42. Va­lami alatt lévő helyre. 44. Magas építmény. 45. A társadalmi érint­kezésben való külső magatartás. 46. Üres mondás, frázis. 48. ... Silvia, mondás királylány, Romulus és Rémus anyja. 50. Könyvújdonság. 51. Neves fran­cia írónő (Francoise). 52. Lil­be­­bal. 53. A nyújtón végzett átfor­dulás. 55. Az Asszír birodalom volt fővárosa. 57. Baranya megyei község. 58. Ez a pásztor a piros alsó. 60. Arab állam, fővárosa: Doha. 61. Győr-Sopron megyei község. 62. Díszesen kivarrott 63. ... méra bávatag (a halandzsa­nyelv klasszikus szóvirága; Ka­rinthy Frigyes közlése. 65. Ked­ves vendég a régi lányosházak­nál. 66. A Bohémélet női alakja. 67. Kisebb települések. 68. ... an­gol herceg. 69. A Csomagolás sú­lya. 71. Heves megyei község (fordítva). 72. Ont betűi. 73. Egy­kor: színházi szerep. 74. A ce­mentgyártás alapanyaga. 75. Aki húzódozik valamitől, amit nem szívesen tesz meg. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: RA, EZ, YA, UL, ON, OZ). 2. Az USA egyik állama, fővárosa: Salem. 3. Német kötőszó. 4. A fa ágait sorra lemetszi. 5. Érdek­­csoport. 6. Szemével érzékel. 7. Kis valószínűséggel, de esetleg. 8. Női név. 9. Gazdasági Munka Közösség. 10. A Szentivánéji álomban a tündérkirály. 11. A hajnal színe. 12. ... Harte, ame­rikai író. 13. Heves megyei köz­ség. 14. Dicsfény, fénykoszorú. 16. Francia filmszínész (Jean). 18. Nehézkes mozgású. 20. Ellenszol­gáltatásként fizet valamit. 22. Magyar diplomata és költő (Já­nos, 1573—1631). 23. Ízletes húsú tengeri rák. 24. ... West, film­csillag. 26. Hozzátartozó. 28. Európa harmadik legnagyobb fo­lyója. 29. Panamai kikötőváros. 30. Ravaszságok. 32. Liberális politikus, miniszter (István, 1819—81). 34. Amerikai fotócikk­­gyártó nagyvállalat. 35. Neves festőnk (István). 37. Angol sport­műszó, teniszben semmi. 39. Kel­lően megalapozott, indokolt. 40. Neves Irodalomtörténész,­­ kriti­kus (Mihály). 41. Az állatöv utolsó tagja. 43. Zenekritikus, ze­neszerző, Ady verseinek egyik első megzenésítője (Béla, 1878— 1943). 45. Európai hírű állatorvos, akadémikusunk (József). 46. Lab­darúgásunk egyik nagy alakjának beceneve (Imre). 47. Nyirbál. 49. Szóösszetételek előtagjaként az utótagnak a széllel való kapcso­­­­la­tát jelöli. 51. Aha ..., Árpád­­házi király. 52. Dologkerülő. 54. Fölösleges pompa. 56. Iskola a kisdiák szóhasználatában. 57. Latin ezer. 58. Ritka női név (névnap: július 24.). 59. Valaki, valami felé. 62. Fedezet a régi labdarúgásban. 63. Neves angol fizikus (John, 1824—1907). 64. Nagy területű sós tó Szovjet Kö­­zép-Ázsiában. 67. A megvilágítás erősségének egysége­(tízezer lux). 68. Veszteség. 69. Te, franciául (tol). 70. Skandináv férfinév. 73. R. E. 74. M. A. 75. V. K. Valló Emil* Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 15. számú fősorok megfejtése. Határidő: augusztus 30. Címzés: Magyar Nemzet szer­kesztősége, 1392. Budapest, Pf. 276. Augusztus 9-i lapszámunk ke­resztrejtvényének megfejtése: Bujkál a nyár a fákban, / dömböl a hegyeken, / nőnek a hegyek lá­gyan, / zölden és kereken. Tíz-tíz lottószelvényt és egy „Rejt­vényfejtő Mini szó—TART” nyertek. Budapestiek:­­Bolyós János, 1172; Bubnó Andor, 1149; Fodor Kornél, 1088; Kis sándorné, 1042; Papp Erzsébet, 1196; Rosdy Pál, 1146; Somogyi Korné­lia, 1064; Szabó Krisztina, 1134; Szé­kely Lorándné, 1165; Zalán Győző, 1934. Vidékiek: Anterles Rita, Esztergom; Arany Szabolcs,­ Ócsa; Balázs János­né, Heves; Bognár István, szombat­hely; Erős Ferencné, Körmend; Ka­pus Béla, Debrecen; Kovácsics István, Bicske; Rippel Lászlóné, Nyíregyháza; Tóth Imre, Hódmezővásárhely; Zsinka Andorné, Siófok-Sóstó. A nyereményeket postán küldjük el. ’12 3 4 5 6 7 8 *9 10 11 12 13 14 —­T­V— 15 16 17 18 10 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35* 36 37 36 39 40 41 42­­ 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 56 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 7° 71 721 73 1 74 75 T HALLGATNI NEM ARANY

Next