Magyar Nemzet, 1986. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-26 / 227. szám

Péntek, 1986. szeptember 26. Ki és mi volt régebben a „fizikus­ ? "Mostanában kezdték vetíteni a tévében a brazil Bernardo Qui­­maraes (1825—1884) „A Escrava Isaura” (Isaura, a rabszolganő, 1857) című regényéből készült, magyarul Rabszolgasorának ke­resztelt filmsorozatot Nem cé­lom általában véleményt mon­dani a filmről, egy meglehetősen súlyos félreértésre — félreérthe­­tőségre — azonban szeretném felhívni a figyelmet A regény egyik alakja, a rabszolgagyűlölő ültetvényes és „comendador" mihaszna, iskoláival nehezen boldoguló fia, Leoncino Francia­­­­országba megy, hogy ott szerez­zen diplomát A fiú távollété­ben is, hazatérte után is több íz­ben szóba kerül az állítólag meg­szerzett fizikusi diploma. Gon­dolom, a legtöbb ember nyugod­tan aludni tért s nem csinált magának gondot abból, valójá­ban milyen diplomát is szerzett — ha szerzett — a tékozló fiú. Pedig nem­eis félreértésnek volt a fültanúja. Rövidre fogva: a fizika mint önálló tudomány, s a mai érte­lemben vett fizikus fogalma csak a 19. század második felében ala­kult ki. Korábban az egyetemen nem volt fizikai tanszék, s a gyakorlatban nem volt senki, akinek fizikus lett volna a fog­lalkozása. Addig, az ókori gö­rögségtől kezdve, a fizika (mint görög neve: fiszisz­i természet is mutatja) a természetről szóló tudomány egészét jelentette (be­leértve az emberi testet is). Kö­vetkezésképpen — ha koronként más és más mértékben is — be­letartozott elsősorban a ma téma­ ,­tika, a filozófia, a csillagászat, de a földrajzi, földtani ismere­tek s (a középkortól kezdve) természetesen a teológia meg az orvostudomány is. Ebből érthe­tő, hogy a fizikát Angliában ma is Természetfilozófiának (Natu­ral philosophy) hívják. Newton korszakalkotó fizikai munkája a „Philosophiae Naturalis Princi­­pia Mathemathica” (A termé­szetfilozófia matematikai alapel­vei, 1677) címet viseli. (Újabban „fizika” jelentésben egyre álta­lánosabb a physics.) Aki tehát a 19. sz. második feléig, végéig „fizikus” volt, az többnyire a fent említett tudo­mányokat tanulta a régi egyete­meken. Egy olasz értelmező szó­tár (a Zingareti-féle) még 1940 —41-ben is azt mondja, hogy az egyetem fizikai fakultásán fi­zikát, a természettudományokat és a matematikát tanulják (affé­le TTK tehát). De még koráb­ban tanulták az egyetemen az orvostudományt is, és utána a végzett hallgató tetszése szerint választotta meg, hogy a tanult tudományok közül melyiket gya­korolja vagy tanítsa. Hogy csak hazai földön maradjunk: „fizi­kus" volt az egyházi író, szótár­író, orvos Pápai Páriz Ferenc (1649—1716), az volt Csokonai két földije és mestere: a teoló­giát, orvostudományt tanult, ma­tematikát és fizikát tanító s or­vosi gyakorlatot folytató Hatvani István (1718—1786), a természet­­tudós, költő, műfordító, nyelvész és városi orvos Földi János (1755 —IBM). A 18. század végén, a 19. szá­zad első felében aztán — bár a „fizikus” elnevezés továbbra is élt az orvostudomány és orvo­si gyakorlat területén —, érdekes szétválás következik be. A fizi­kus „orvos" jelentése mellett (az angol nyelv kivételével) megje­lenik a hazai eredetű Arzt, me­dico, médecin stb., mely egyes nyelvekben kiszorítja a „fizi­­kus"-t, más nyelvekben (így a számunkra különösen fontos né­metben) a „physicus" az egyik vonalon „hatósági, városi, me­gyei orvos” lesz, a másik vonalon pedig — a chirurgus, a sebész ellentéteként — a természetes eszközökkel, módokkal (gyógy­­füvek, mozgás, víz) gyógyító „belgyógyász", ami aztán később keveredik a sebésszel és az ál­talános orvossal. A már említett olasz értelmező szótár a fizikus szónak még a következő jelen­téseit ismeri: 1. belgyógyász (szemben a sebésszel); 2. termé­­szetfilozófus, 3. orvos (medico). Az egyik legjobb angol—francia szótár az angol pspsician-t (mely a francia physidén átvétele) minden megszorítás nélkül az egyetemes jelentésű médecin-nel fordítja. Érdekességként megem­lítem, hogy a­­Magyar Nyelv Ér­telmező Szótárának 1960-ban megjelent II. kötete (831. 1.) — igaz, „elavult" minősítéssel — még feltünteti a fizikus­nak „or­vos" jelentését, a szemléltető példában (Mikszáth alapján) „megyei fizikust" emleget Nagyobb formátumú, történe­tileg is kitekintő spanyol vagy portugál szótárhoz nem tudtam ugyan hozzájutni, de bizonyosra vehető, hogy a múlt századi bra­zil író által használt szó (való­színűleg: physico), melyet a ma­gyar szinkron „fizikus"-nak for­dított, tévedés. A regény ide­jén (v. ö. Mikszáth példáját) a fizikus még nem önállósult ab­ban a jelentésben, hogy­­fiziká­val foglalkozó, fizikát tanító ta­nár, fizikával foglalkozó tudós", hanem vagy hatósági, városi or­vost vagy belgyógyászt jelentett. A fizikának és a testnek, il­letve az orvoslásnak, orvostudo­mánynak etimológiai és lényegi összetartozásáról a legtöbb euró­pai nyelvben számos szó tanúsko­dik napjainkban is. De ennek ta­núi a magyarban is olyan (több­nyire idegenből kölcsönzött) sza­vaink, mint fizikum, fiziológia, fiziagnómia, a tréfás fizimiska, aztán a fizikal­mak olyan kap­csolatai, mint fizikai munka, dolgozó, fizikai (­testi) fájdal­mak, megkírkózták fizikailag (­ testileg) is stb. Martinkó András Köszönet a segítségért A hírközlő eszközök segítségével nemcsak kedves falunk, hanem az egész ország értesült arról, hogy há­roméves kisfiúnk, Istvánka, 1986. szep­tember 16-án délelőtt egy óvodai he­lyi kirándulás alkalmával elveszett a csoportból. Az első percekben még nem is gon­dolta senki, hogy ez az esemény mi­lyen nehéz órákat szerez nekünk, a gyermek szüleinek, rokonságának, és az óvoda dolgozóinak. Istvánka eltűnése után valóban szin­te „hadművelet” indult a gyermekért. Az óvoda dolgozói, majd az iskola fel­sős tanulói, tanáraik vezetésével a gyermek felkutatására indultak a ki­rándulás színhelye mellett levő erdő­ben. A Magyar Néphadsereg helyi ala­kulata, közkatonák és tisztek egyaránt, a szentendrei Rendőr-főkapitányság állománya, a szentendrei Katonai Fő­iskola hallgatói, falunk lakói, egyre nagyobb izgalommal keresték velünk gyermekünket. Egész délután és éjjel sikertelen volt a kutatás. Sajnáljuk, hogy az egyre fokozódó izgalomban a nyugtalanság egyesekben,­­ egy ki­csit bennünk is elmarasztaló, ítélkező kérdéseket váltott ki. Az egész 4)aTA­-a keresőkhöz n­ én reggel szinte megdöbbentő számú se­gítőkész ember csatlakozott. Újabb rendőrök, katonák, határőrök, mun­kásőrök, szovjet katonák, a környező falvak emberei, erdészeti dolgozók, egészségügyiek, hírközlő szervek — szinte felsorolni sem tudjuk őket ■— megfeszített munkája hála Istennek eredménnyel járt. Bár ezt az összefogást a sajtó, a rá­dió és a televízió megemlítette, mi most nem az esemény krónikája miatt ismételjük meg újra, hanem vala­mennyiüknek őszinte köszön­etünket szeretnénk ezúton tolmácsolni. Ez a számunkra és úgy éreztük, mások szá­mára is fájdalmas esemény — kisgyer­mekünk 30 órás elvesztése — az em­beri összefogás nagyszerű példáját is megmutatta. Tudjuk, hogy nemcsak a keresésbe bekapcsolódott emberek, hanem raj­tuk kívül nagyon sokan éreztek ve­lünk együtt nyugtalanságunkban, hisz­­szük, hogy örömünkben is társaink let­tek. Glück szülök Ackermann Kálmán plébános Piuisszentkereszt Egy rajztanárnő emléke Száz éve, (1886. szeptember 16-án) született Budapesten Biczó Hana. A képzőművészetek iránti tehetségét festőművész-illusztrá­tor édesapjától, a Barcsay utcai Főgimnázium rajztanárától örö­költe. Az 1906/7-es tanévben — egyetlen nőhallgatóként — beirat­kozott a Képzőművészeti Főisko­lára, s itt 1911-ben szerzett rajz­tanári oklevelet Fábián Gyula festőművész-tanár és ifjúsági író feleségeként előbb Sárváron a polgári iskolában, majd Szombat­helyen a leánygimnáziumban ta­nított Mint művész elsősorban finom rézkarcaival vívott ki ma­gának elismerést továbbá beszé­des illusztrációival Ezeket férje ifjúsági regényeihez készítette. Fábiánná Biczó Ilona a ma­gyar nőtársadalomnak ahhoz az úttörő nemzedékéhez tartozott, amely a századforduló után — zajos mozgalmak nélkül, de igen határozottan­­ helyet kért ma­gának az addig szinte csak fér­fiaknak fenntartott pályákon, amely a családanya örök sorsa mellett és azon túl igényelte és megvalósította egy választott hi­vatás magas színvonalú művelé­sét is. F. P. Magyar Nemzet S­P­O­R­T AENOC-közgyűlés Budapesten Csütörtökön délelőtt a Duna­­ Intercontinental Szállóban meg­kezdődött az Európai Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szervezete, az AENOC 16. közgyűlése. Deák Gábor államtitkár, az ÁISH és a MOB elnöke köszöntötte Juan Antonio Samaranchot, a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság elnökét aki meghívottként vesz részt a ta­nácskozásokon . Üdvözölte a jelen­levő 32 európai olimpiai bizottság képviselőjét, Franco Carrarót, az AENOC elnökét Arien Vanden Eedét, a szervezet főtitkárát s az AENOC Végrehajtó Bizottsága tagjait. Deák Gábor megnyitó beszédé­ben először azt hangsúlyozta, hogy Magyarországon az olimpiai eszme mindig szerves része volt a közgondolkodásnak. Emlékez­tetett arra, hogy az 1895-ben ala­kult Magyar Olimpiai Bizottság kezdettől jó kapcsolatot alakított ki a NOB-bal, s ez a jó együtt­működés napjainkra is jellemző. Magyarországon az olimpiai baj­nokokat széles körű társadalmi megbecsülés, szeretet veszi körül úgy tekintik őket, mint az ország diplomatáit, akik tevékenységük­kel elősegítik a népek közötti ba­rátságot, közeledést és jobb meg­értést. Az AISH és a MOB elnöke megemlékezett dr. Kemény Fe­rencről és dr. Mező Ferencről, a magyar olimpiai mozgalom jeles alakjairól s arról, hogy Mező Fe­renc az olimpiai mozgalmat gaz­dagító életművének folytatását jelentette a Magyar Olimpiai Akadémia elmúlt évi megalakulá­sa. Elmondta, hogy Magyarország lehetőségeihez­­mérten aktívan részt vesz a Nemzeti Olimpiai Bi­zottságok Szövetsége, az ANOC munkájában, képviselői jelen vol­tak a szervezet Los Angeles-i, me­xikói, illetve ez év áprilisi szöuli ülésén is. Az ANOC demokratikus fórum a NOB 161 tagországa szá­mára, minden egyes nemzet ki­fejtheti véleményes nézetét az­­olimpiai mozgalomról ismertethe- Iti­ saját problémáit — hangsú­lyozta Deák Gábor, majd arról beszélt, hogy az ANOC és annak kontinentális szervezetei az olim­piai mozgalom egyik alappilléré­nek tekinthetők. Megnyitó beszédét a magyar sportvezető a következőkkel zár­ta: — A jelenlegi, feszültségekkel­ teli világban az olimpiai mozga­lomnak egyedülálló lehetősége van abban, hogy pozitív befolyást gyakoroljon a világpolitikára, a béke megőrzésére. Ebben a NOB, az egyes nemzetközi sportági szö­vetségek mellett jelentős, a jö­vőben remélhetően még tovább növekvő szerepe van és lehet az egyes nemzeti olimpiai bizottsá­gokat képviselői szervezeteknek.­­ — Közel másfél év múlva a XV. téli, 1988 szeptemberében pe­dig a­ XXIV. nyári olimpia meg­rendezésére kerül sor. A legutób­bi két problémákkal teli nyári olimpia után az újabb helyszín számos nehézséget okoz. A ma­gunk részéről támogatjuk a Ko­reai NDK javaslatát, az olimpia közös megrendezésére. Reméljük, a hátralevő időben születő dön­tés lehetővé teszi, hogy az olim­piai család teljes köre, mind a 161 tagország, azonos feltételekkel részt vehessen a nyári játékokon. Ezen óhajunkat erősítette meg a Magyar Olimpiai Bizottság e hét elején tartott ülésén, amikor le­szögezte: sportolóink a magyar sportmozgalom hagyományaihoz híven, az olimpiai eszme szelle­mében készüljenek a következő játékokra." Végezetül Deák Gábor sikeres tanácskozási tartalmas vitát kí­vánt az AENOC közgyűlés részt­vevőinek. Az AISH és a MOB elnöke után Franco Carraro szólalt fel. El­mondta: a magyar házigazdák jól készítették elő a közgyűlést, a résztvevőket baráti légkör veszi körül. Üdvözölte a Magyar Olim­piai Bizottságot, annak új veze­tőségét, majd elismeréssel beszélt Magyarországnak az olimpiai mozgalomban kifejtett tevékeny­ségéről. Örömmel üdvözöl­te a MOB bejelentését hogy a ma­gyar sportolók készülnek a soron következő játékokra, s szereplé­sükért jelentős áldozatokat hoz az ország. Köszönetet mondott Bu­da Istvánnak, a MOB volt elnö­kének, aki nyolc éven keresztül töltötte be tisztségét. Ugyancsak köszönetet mondott J. A. Sama­­ranchnak, aki szöuli látogatása és e hét végi havannai utazása előtt, fárasztó program közben is kötelességének érezte, hogy részt vegyen az európai olimpiai „csú­cson". Az AENOC elnöke után a NOB elnöke emelkedett szólásra. J. A. Samaranch felhívta a figyelmet a NOB és az AENOC közötti együttműködés fontosságára. Ki­emelte, hogy a két szervezet ereje éppen egységében van. Sama­ranch elnök azt is hangsúlyozta, hogy a sport az egyik legszélesebb társadalmi mozgalom az emberek életében, s ezen belül az olimpia jelentősége egyre növekvő. A sport azonban egyre nehezebben követhető tempóban gyorsan vál­tozik. A problémák megoldásá­hoz együttműködésre, közös gon­dolkodásra és cselekvésre van szükség. J. A. Samaranch arra kérte a közgyűlés résztvevőit hogy épít­senek ki jó kapcsolatot kormá­nyukkal, országuk vezetőivel, mert azok támogatása és megér­tése nélkül szinte megoldhatatlan a sport fejlesztése. Ezúttal is szólt arról,­hogy a kormányoknak tisz­teletben kell tartaniuk a nemzeti olimpiai bizottságok függetlensé­gét Beszédét a NOB elnöke azzal zárta, hogy Európa továbbra is a legfontosabb kontinens az olim­piai mozgalomban. Itt tevékeny­kednek a legerősebb nemzeti olimpiai bizottságok. Éppen ez in­dokolja, hogy az öreg kontinens­nek minden más földrésznél na­gyobb aktivitást kell mutatni az olimpiai szolidaritásban, főleg a harmadik világ országainak tá­mogatásában. A NOB elnöke is elismeréssel emlékezett meg a magyar olimpiai mozgalomról, minden tagjának sok sikert kí­vánt. Csütörtökön délben Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke fogadta az Európai Nem­zeti Olimpiai Bizottságok Szer­vezete, az AENOC budapesti köz­gyűlésének résztvevőit A fogadá­son részt vett J. A. Samaranch, a NOB elnöke, Franco Carraro, az AENOC elnöke, valamint Deák Gábor államtitkár, az AISH és a MOB elnöke. Trautmann Rezső pohárköszöntője után J. A. Sa­maranch mondott köszönetet az Európai Nemzeti Olimpiai Bi­zottságok Szervezete 16. közgyű­lésének budapesti megrendezésé­ért. Fogadás a Parlamentben Samaranch: Optimistább vagyok, mint bármikor Juan Antonio Samaranch, az Európai Nemzeti Olimpiai Bizott­ságok Szervezetének csütörtöki ülését követően sajtóértekezletet tartott az Intercontinental Szálló­ban. Elmondta, hogy NOB-elnöki minőségében már hetedszer jár Budapesten. Most az olimpiai bi­zottságok tanácskozása hozta ide. Örömmel állapította meg, hogy a tárgyalásokra a barátság és az együttműködés szelleme a jellem­ző. Alkalma volt találkozni Deák Gáborral, az újonnan alakult AISH elnökével és meghívta őt Lausanne-ba, a NOB székhelyé­re.­ Samaranch Szöulból, a NOB végrehajtó bizottságának üléséről érkezett Budapestre és mindjárt beszámolt legfrissebb tapasztala­tairól. Dicsérte az olimpiai előké­születeket majd szólt arról, hogy az Észak- és Dél-Korea közötti tárgyalások meglehetősen előre­haladtak, bár a megegyezés még távol van. Az elnök azonban bízik a sikerben. Reméli,­ hogy az ér­dekeltek megértik, mennyire tör­ténelmi jelentőségű a NOB javas­lata, hiszen ez túlmegy az Olim­piai Charta előírásain. (Az olim­piai játékok rendezési jogát nem országnak, hanem­ városnak ítélik oda, a NOB mégis azt javasolta, hogy a KNDK is legyen részese a rendezésnek, ott bonyolítsák le az asztalitenisz és az íjász ver­senyeket, a KNDK-n át vezessen az országúti kerékpáros bajnok­ság útvonala és az országban ke­rüljön sor néhány olimpiai lab­darúgó-mérkőzésre.) Samaranch elnök ezután az új­ságírók kérdéseire válaszol Az első kérdés: Vajon Sama­ranch úr a megválasztásakor, vagy pedig most látja-e derűlá­tóbban az olimpiai mozgalom helyzetét? Válasz: — Optimistább vagyok, mint bármikor. Derűlátásom in­dokául elegendő azt mondani, hogy októberben Lausanne-ban 13 jelentkező város közül vá­lasztják ki az 1992. évi téli és nyári játékok színhelyét Ez a ki­vételesen nagy vállalkozási kedv az olimpiai mozgalom igen nagy sikerét jelzi. Kérdés: Marat Cramov, a Szov­jetunió sportjának legfelső veze­tője szerdai sajtóértekezletén ki­jelentette, hogy bár fenntartásaik vannak az 1988. évi játékok szín­helyével kapcsolatosan, az olim­piát nem bojkottálják és nem negligálják. Elképzelhető tehát hogy ismét teljes olimpiát rendez­nek? Válasz: — Utoljára 1972-ben volt együtt az olimpiai család. Azóta 161-re növekedett a NOB tagországainak száma és bízom benne, hogy 1988-ban újra össze­gyűlik a teljes olimpiai család. Örülök Marat Gramov kijelenté­sének, csak most értesültem róla, s hiszem, hogy a szocialista or­szágok ott lesznek az 1988. évi játékokon. Képviselőik részt vet­tek a Szöulban rendezett világ­versenyeken és ott voltak április­ban a Nemzeti Olimpiai Bizott­ságok tanácskozásán. Kérdés: Az európai nemzeti olimpiai bizottságok tanácskozá­sán elhangzott a javaslat hogy 1992 után, ne ugyanabban az évben rendezzék a téli és nyári olimpiát, hanem a páros eszten­dőkben felváltva kerüljön rájuk sor. Vagyis 1994-ben legyen téli, 1996-ban nyári olimpia. Mi er­ről az elnök véleménye? Válasz: — Csak most ismer­kedtem meg az elképzeléssel és korai lenne végleges álláspontot kialakítani. Az biztos, hogy meg­fontolásra méltó az ötlet, de ala­posan meg kell vizsgálni, milyen következményekkel járna és ter­mészetesen meg kell hallgatni a téli olimpiai sportágak képviselői­nek véleményét Úgy hiszem, a NOB legközelebbi tanácskozásán feltétlenül érdemben is tárgyalni kell erről a nagy jelentőségű ja­vaslatról A sajtóértekezlet nem tartott hosszú ideig, mert Juan Antonio Samaranchnak Marat Gramoval volt megbeszélése. Ma reggel pe­dig az elnök továbbrepült, úti­célja Havanna. (zsolt) Kérdőjelek Leningrádban : Karpov kiegyenlített Három játszana és teljesen megvál­tozott a helyzet a Leningrádban folyó világbajnoki páros mérkőzésen. Karpov háromszor nyert, s így öt partival a befejezés előtt 9,6:9,5-re alakult a mér­kőzés állása. A szakemberek értetle­nül állmaik az események láttán, hogy Kaszparov, hárompontos előnye bir­tokában, miért nem igyekezett ugyan­azt a „kibekkelő” taktikát követni, amely az első páros mérkőzésen Kar­pov 3:0-ás vezetése után tökéletesen bevált. Előfordult már korábbi világ­­bajnoki páros mérkőzésen, hogy az egyik fél hárompontos előnyét az el­lenfél négy egymásután következő játszmában kiegyenlítette, sőt — a Botvinnik—Szmiszlov 1934. évi mérkő­zésről van szó — utána még egy nye­réssel megtoldotta, de az a küzdelem első periódusában történt, s nem ak­kor, amikor a „célszalag” mér kőzes volt. * Mi történt Kaszparoval azon kívül, amit már tudunk, hogy a 18. játszmá­ban erőszakolta a nyerést, s lépés­ismétlés helyett tovább próbálkozott bonyolítani, amíg végül is vesztő ál­lásba került? Most a páros mérkőzés állása döntet­len, s ez még azt jelenti, hogy Kasz­­parov megtartja címét, de nem két­séges, hogy a három egymásutáni ve­reség miatt lélektani hátrányba ke­rült. A versenysakkozók ismerik az ilyen szituációt: egy szinte biztosnak látszó győzelem hirtelen vereséggé ala­kul. Ekkor, majdnem minden esetben olyan károsodást szenved a verseny­ző önbizalma, hogy ugyanazon a sakk­­eseményen már képtelen egyensúlyba kerülni. Kérdés, vajon Kaszparov ké­pes lesz-e ebből a hullámvölgyből ki­kerülni? Grünfeld-védelem Karpov Kaszparov 19. játszma 1. dl Hf€ 2. d­­g6­­. Hc3 dS 4. HA Fg7 S. Vb1 dc4, 6. Veit 9—0 7. 6 4 Ha6 A 13. és 17. játszmában a Szmiszlov elgondolást 7. — Fg4-et alkalmazta Kaszparov. A 17. játszma alakulásával — érthető — nem volt elégedett, ezért keres valami mást. 8. Fe2 cS 9. d$ e8 10. 0—0 ed5. 0. ed6: FA 12. Ff4 Bet 13. Badl Hét 14. Hb5 Vf87! Egy nagyon kockázatos minőségál­dozattal kapcsolatos. Figyelemre méltó volt 14. — g5!?, majd Fd7: Fb5: csere, és HdO, biztosítva a d-gyalog blokálá­­sát. u. raj HMTt A min­őség áldozat jobb formájának látszik IS. — Fdl 16. Fe$ Bei: 16. Hd­ HdSi 17. HcS: Bég: 18. VdS: Vktt A huszár elugrására vbS következik, mert a Bea védtelen. U. Bdelt Vb« Most meg s kötés miatt nem 16 a huszárelugrás. 20. Hdl Va« 21. Veit Anyagi előnye birtokában érthetően egyszerűsít. 21. — ve«. 22. He«: Fel A sötét bástya nem hagyhatja el az e-vonalat, mert arra sötét g«-gyel tisz­tet veszít. 23. Hd2t Fd2. I«. Fd2. FdT 2S. Ff« FbS 2«. 12! g5 A bonyolítási szándék nem sokra ve­zet, de az is igaz, hogy 26. — Fi­: még rosszabb 27. Kit ! Hfg 26. BeB :­ He8: 29. FeS 16 30. d6 miatt. 27. FgS: Ffl: 21. Kfl: Hdt 2«. Fe7t He« 30. FeS: Bd­ 30. — Bel:t 31. Kel : b6 32. d6! azon­nal nyerne. 31. Best fS 32. Bts bg 33. Fd« He7 3«. Ff«: BdS: 30. BgSt Bgs: 30. FgS: HcS 31. Ke2 K17 3B. Kd3 KeS 39. Ke« HeSt 39. Kd« HcSt és világos borítékolta «1. lépését. A gyalog többlet, az összekötött gya­logok, s a fűtő jobb hatékonysága két oldalon levő gyalogok esetén biztos vi­lágos győzelmet ígér. Kaszparovnak sem volt kétsége, hogy a játszmát megmenteni nem tudja, ezért azt a függőnapon nem is foly­tatta, hanem játék nélkül feladta. A huszadik játszmát a kiírás szerint ma bonyolítják le. Kaszparov vezeti a világos bábokat. Szabó László 7 EMBER és AUTÓ Uniform A látogató jár-kel a vásárvá­rosban, és igyekszik minél többet „lefényképezni’* ,magában. Persze, ki-ki érdeklődési köre szerint Aki például az autókra kíváncsi, meglehetősen furcsa fölfedezések­re tehet szert , mert társadal­munkban a gépkocsi egyre inkább használati eszközzé válik (ha fo­gyasztásivá még nem is), szinte magától értetődő, hogy a látoga­tók zöme arra is feleletet szeretn­e kapni, hogy a közeljövőben mi­lyen járművek megvásárlására nyílik lehetőség. Nos, az ismert szocialista autó­gyárak tulajdonképpen esztendők óta ugyanazzal a kínálattal je­lentkeznek. Pedig hát az elmúlt évek során mind többször és többször felröppent a hír a Volks­wagen-motorokkal szerelt, négy­ütemű Wartburgokról (csakhogy ahhoz vadonatúj karosszéria ki­alakítására is szükség van, hiszen a mai „dobozba” anakronizmus volna beépíteni), az orrmotoros Skodákról (amelyek modellje el­készült ugyan már, de pénz hiá­nyában a bemutatása még várat magára, s ezért egyelőre hétpe­csétes gyári titok), az egészen megváltozott Moszkvicsokról és Zaporozsecről már nem is beszél­­­­ve. Mindössze két újdonság lát. gépkocsi Átv­ételi SORSZÁMOK 1186. SZEPTEMBER 25. Trabant Hycomat Limousin: 835; Trabant Hycomat Combi: 218; Tra­bant Limousin: 4701 (Bp.), 4164 (D.), 3867 (Gy.); Trabant Combi: 813 (Bp.), 275 (D.), 368 (Gy.); Wartburg Standard: 388 (Bp.), 229 (D.), 244 (Gy.); Wartburg Special: 612 (Bp.), 237 (D.), 780 (Gy.); Wartburg Spe­cial (tolótető­): 6853; Wartburg Tourist: 653 (Bp.), 526 (D.), 432 (Gy.); Skoda 105: 10 708 (Bp.), 8563 (D.), 8536 (Gy.); Skoda 120 : 21 341 (BP.), 12 128­­(D.), 15 290 (Gy.); Sko­da 120 GLS: 4468; Lada 1200: 44 813 (BP.), 31 040 (D.), 14 511 (Gy.); Lada 1300: 17 812 (Bp.), 13 663 (D.), 8016 (Gy.); Lada 1100: 14 982 (Bp.), 10 997 (D.), 4910 (Gy.); Lada Combi: 7964 (Bp.), 4276 (D.); Moszkvics: 14 363; Polski Fiat 120 : 20 990 (Bp.), 10 219 (Gy.); Polski Fiat 1500: 5410; Dacia: 43 170 (Bp.), 609 (D.), 879 (Gy.; Da­cia Combi: 263 (Bp.), 243 (Bp.), 229 (Gy.). Zastava: 13 700. (Bp. * Budapest, D. Gy. ■( Győr) Debrecen, * I ható a vásáron a szocialista autó-s ipar kínálatából; a Citroen-li­­cenc alapján gyártott román Cleut­­honi tesztelése — annak ellenére, hogy már hosszabb ideje szó volt a szállításokról is — még csak a közelmúltban fejeződött be) és a­­ Lada Szamara. ■ Ez utóbbi egyébként — noha vannak némi esztétikai fenntartá­saink vele kapcsolatban; ezekről majd később — valóban rendkiví­vül igényes kivitelű, s végre va­lódi frontáttörést hozott a szocia­lista gépkocsik kialakításában. Frontáttörést — méghozzá a szó szoros értelmében. S lám, milyent a sors iróniája: ez az új, sokak által várva-várt autó meglehető­sen érdekes társaságba kerül a vásáron. Közvetlen tőszomszéd­ságában található a Nissan, a Mitsubishi, szembe vele az Opel. Nos, ami a látogató számára a tüzetesebb vizsgálat nyomán azonmód kitetszik: ezeknek a jár­műveknek egyre inkább unifor­mizálódik a képük. Szinte alig találni némi különbséget a kül­ső kiképzés, a front kialakítása között. A Szamara egyedül abban emelkedik ki — ismét a szó szo­ros értemében —, hogy kissé túl­ságosan is magasra sikeredett (mellesleg a kerékméretek ezt nem teszik indokolttá: öt-tíz cen­timéterrel közelebb kerülhetne a kocsiszekrény a földhöz, s akkor már valamivel kecsesebb volna), és a hűtőrács is valamelyest ot­rombább, mint a társaké. Ugyanakkor föltűnő például, hogy a BMW és a Mercedes tart­ja — jóllehet vonalai ugyancsak lekerekítettek — már-már klasz­­szikussá vált formáját. Vajon mi ennek a jelenségnek az oka? Az új típusok már szinte kivétel nél­kül számítógépes modellezés alapján készülnek, komputerek rajzolják meg azt az optimális formát amely a szélcsatornában a legmegfelelőbb tulajdonságok­kal rendelkezik. A tervezők fel­adata aztán csupán annyiból áll, hogy az egyéni elképzeléseikkel úgy öltöztessék föl a vázat hogy az a lehető legkevesebbet veszít­sen jó tulajdonságaiból. Ez a módszer vezet el azután ahhoz, hogy a kocsik zöme egyre inkább hasonlítani kezd egymás­hoz. A már említett BMW kép­viselői erre az észrevételünkre azt a választ adták, hogy maguk is tapasztalták a jelenséget, s úgy döntöttek: egy magára valamit adó autó nem veszítheti el a saját arculatát. Természetesen ők is so­kat foglalkoznak a fogyasztás csökkentésével, a légellenállás minél kisebbé tételével — ám ez a törekvésük nem mehet a már kialakult és megszokott kép ro­vására. Ilyen igényekkel várjuk az új szocialista autókínálat megjelené­sét amely — mint­ hírlik — ta­lán már nem várat olyan túl­ságosan sokat magára. (gyalag)

Next