Magyar Nemzet, 1987. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-16 / 63. szám

« Könyveshez Emlékezések és tanulmányok Füst Milán írásai Ha mindaz úgy igaz-e, ahogy Itt leírtam, fagyi, nagyarányúbb szóval szólván, hogy történelemnek tekinthető-e mindez? Emlékezetem Jó, de becsületem­­, s aki e kettő­ben bízik, az teljes hitelt adhat e közleményeimnek. A mozdulatlanná merevedett kép megelevenedik, megtelik élettel, a Nagy és Öreg Bölcs Író­vá változik vissza. Az Emlékezé­sek és tanulmányok feloldja a mítoszt, melyet az évtizedek ki­alakítottak; legenda helyett újra az ember áll előttünk. Megadva a lehetőséget arra, hogy régi olva­sója megerősíthesse bevált véle­ményét, vagy éppen igazítson a képen, ha az újraolvasás lendüle­te azt sugallja neki. Az új nem­zedéknek alkalom arra, hogy sa­ját Füst Milán-portréjához kap­jon fontos részleteket Hogy föl­fedező útra induljon ennek az ér­dekes embernek a világába. A kaland izgalmas. A hatalmas szívű író emlékezik vissza, a múltra, a társakra. Titkos nap­lóval fölérő vallomás ez, mely barátokról szól, szeretetről és sa­ját magáról. A túlélő enyhe lel­­kiismeretfurdalásával eleveníti föl a régi nagyok alakjait, akik mind eltávoztak mellőle. Az emlékezések olyan lírai hangula­tokról, történetekről szólnak, amilyeneket csak az tud leírni, akinek igazak az érzései. Helyen­ként valósággal megrendítők: Orvát Ernő, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád képe szinte költe­mény. Végül is költőt olvasunk, talán művészetének titka és bizo­nyítéka, hogyan sikerül neki, hogy prózája is sokszor vers módjára lüktet Mert gyönyörűen ír, szinte zsongorón zúdulnak ránk az él­mények, a szerkesztőségi, kávé­házi kalandok. És a kábulatból kissé oldódva azt vesszük észre, hogy nagyon szeret magáról be­szélni. De nem hivalkodón, nem tolakodón. Az évtizedek hossza alatt keletkezett írások hálóza­tában jelenik meg a sejtelmes, le­begő Füst Milán-kép, amely csak­ugyan a mítoszok nagyszerű nyers­anyaga. Szép lassan rajzolódik ki a síró szerző, akinek mindun­talan megindulnak a könnyel. Az írót, ha nem vigyáz, könnyen tet­ten érik összegyűjtött műveiben. Azonnal kiderül, mennyire sze­reti, ha leírhatja, hogy sír. El­hisszük neki, hogy pillanatok alatt elérzékeníti, de mégis gya­nítunk valamit Mintha nem len­ne bizonyos abban, hogy először­­re is elhittük neki. Töredelmesen bevallja, hogy megríkatják őt sze­retett barátainak az emlékei, mint ahogyan megkönnyezi ked­venc regényeit és műveit is. Benső érzései kerülnek bennük a felszínre, az élmény irányítja mondatait Látszik, hogy meg­hitt, viszonyban van kedves írói­val. Azok között is kitüntetetten Tolsztojjal, afféle titkos kapcso­lat ez író és író között A rész­letekre külön figyelve fedezi föl magának az alkotásokat és próbál a végére járni, miét van úgy el­ragadtatva tőlük. Ellenőrzéskép­pen még elmegy egy tolsztoji bál­ba is, hogy azután hazaérve azon keseregjen, miért is nem tud ő úgy írni, mint orosz rokona. Pe­dig ő sem panaszkodhat. Aki úgy elemzi Shakespeare drámáit aki az ifjú Hamlettel és az öreg Learrel olyan jó viszonyban van, mint ő, s mindezt érzékletesen tudja megfogalmazni,, az minden legenda ellenében megkapja ro­­konszen­vünket. Azt gondoljuk róla, furcsa egy alak. Lépten-nyomon­­érzéke­nyül, még ha realista regényeket olvas is. Ám ha igazi lírával ta­lálkozik, alig rezdül benne vala­mi. József Attila mindössze a tár­gyilagosságát tudja kivívni, meg­állapítja róla, hogy igazi művész, csak éppen beismeri, hogy a tüze nem fogja. Gyakran gondoljuk másképpen, mint ő. De ettől még nagyon jó olvas­ni. Ahogyan azokat a tanulmá­nyokat is, amelyek jócskán el­térnek az irodalomtól. Gyakran nekirugaszkodik a lélektannak, és ha felfedezése nem lesz világ­hírű, azonnal kész ezt a kis nem­zethez való tartozás számlájára írni. Mégis meglepő, mennyire mindent birtokol az életből, már régen tudja azt, amire még csak most jöttünk rá. Ha nem író lett volna, biztosan filozófus lesz be­lőle. Külön portrét fest magáról azokban az írásokban, amelyek­ben elmondja, hogyan születtek meg nagy művei: a Boldogtala­nok és IV. Henrik király drámái. S megelégedettségét alig tudja mérsékelni, amikor minősíti azo­kat, mintha nem bízna alkotásai­nak az erejében. Nincsen igaza. Már akkor bebizonyította, hogy nagyszerű író, amikor drámáit és regényeit megalkotta. S most, hogy emlékezéseit, tanulmányait összegyűjtve olvas­hatjuk, még jobban érezhetjük ezt."Élvezve a stílus és a gondo­lat remekléseit, az értelem ka­landjait, néha belefeledkezve, máskor pedig vitatkozva vele. És ha a vastag könyvnek a végére érünk, talán megértünk valamit abból, hogyan keletkezik a le­genda. (Magvető) Várkonyi Benedek megismert, mondabeli Tokajhoz. A történeti Toldi maga — lati­nos — műveltséget szerzett, Itá­liában zsoldosvezérként harcolt, vállalkozó szerencsével. Több íz­ben fogságot is szenvedett, ezek­ből kiszabadulván tért haza, hogy a királyi udvarban magas hiva­talokat vállaljon. Túlélte királyát, Nagy Lajost; a következő uralko­dó, Zsigmond jókora birtokado­­mányokkal jutalmazta a neki nyújtott szolgálatait E birtoko­kon Toldi fiaival, Györggyel és Jánossal közösen osztozkodott Az a plasztikus kép, amelyet a valódi Toldiról rajzol Bellér Béla, valamint az az esanefuttatás, amely az irodalmi Toldi és a tör­téneti személy kettősségét magya­rázza, bizonyság arra, hogy a szerző pontosan ismeri a mai ti­zenévesek iskolai tananyagát korcsoportjuknak megfelelő ér­deklődésüket a valóság, és annak „égi mása” iránt Éppen ezen is­meretek birtokában mer komoly könyvet adni a szerző az általá­nos iskola felsőbb osztályaiba já­rók kezébe. Komoly könyvet pontos könyvet a nemzeti önis­meret-tanítás sokévtizedes mu­lasztásait, hiányait pótló és hely­rehozó kiadványt Azaz: felnőtt könyvet felelősségteljes munkát adott közre az ifjúsági kiadó. (Móra) SZERKESZTI SZABÓ GYÖRGY Magyarok Nápolyban Bellér Béla kötete IMS. tütk­u­it-ra, a fr­aserdai sa­sra. M­eret korában a vtaefridi firiaailikai alkonyt Károly Ko­kért, Margaronzáf királya. A böjt­imet a karlátnikába mántetták, a fajon aranykoronát tettek. Sokára fyfincybakói kivárt cipót háltak, amelyra aranysarkintyot elatultak. Ilsunokáinak, Zsoltnak és Norbertnek ajánlja könyvét a szerző, Bellér Béla; tizenéves olvasóknak szánja újabb kiadvá­nyát a Móra Kiadó. A Magyarok Nápolyban című, szép kiállítású, gazdag képanyagú kötetet azon­ban haszonnal forgathatja a nem­zeti múlt iránt érdeklődő felnőtt is. Jóval többet nyújt ugyanis a szerző annál, mint amennyit könyvének címében ígér, és mint amennyit az ismeretterjesztő gyermekid­ad­ványok­tól általában várni lehet A magyar középkor legfényesebb korszakáról, Nagy Lajos király uralkodásáról gyűj­tött össze minden adatot leíró öt feltételezést és jellegzetes ábrát Bellér Béla. Nem túlzás e jelző­ mindent, hiszen a források között megtalálói az egész krónika-iro­dalmat az Árpád-kori és Anjou­kért levelezést a feldolgozások között pedig mindazokat a törté­neti és irodalmi munkákat ame­lyek az 1342 és 1382 közötti idő­szakkal valaha is foglalkoztak. Tettemes mennyiségű irodalom ez, hiszen csak századunkban is, az olasz—magyar barátság szellemé­ben számos földolgozás született a boldogtalan sorsú Endrének, Nagy Lajos királyunk fivérének voltaképpen máig rejtélyes pusz­tulását megmagyarázandó, majd a bosszúálló hadjáratok igazát ki­derítendő. Bellér Béla azonban a tekinté­lyes Irodalmi anyag ellenére (vagy éppen a hatalmas tudás­anyag biztatáséra?) nem áll egyik „párt” oldalára sem. Azoknak az Igazét­­a megkérdőjelezi, akik bi­zonyos tények és sejtések hatásá­ra azt állították, hogy Elxtrét szépséges és hűtlen hitvese, Jo­hanna gyilkolta­­ meg (miköz­ben Endre magzatát a szíve alatt hordta), de azt a vélekedést is fenntartásai kezeli, amely sze­rint a helybéli (azaz nápolyi) uralkodó réteg tört volna a ná­polyi nép raj­onszenvét élvező „idegen”, Endre életére. Sorolja, csak sorolja a szerző a fönnma­radt és újabban föltárt tényeket, akár egy újkeletű gyilkosság­ „ügy” tárgyilagos és körültekin­tő nyomozója, és miközben mind reménytelenebbnek tűnik föl a merénylet valamennyi valóságda­rabjának a fölkutatása, a való­ság, a középkori élet, politika, harcászatt, erkölcs és művészet mégis kiismerhető, teljes egész­ként állítódik elibénk. Ritka cso­dának lehet a tanúja a Magyarok Nápolyban olvasója. A már-már pozitivista részletezéssel előadott tény- és jelenséganyagból a kö­zépkori élet eleven lüktetése, em­berszabású köznapisága „tanul­ható meg”. Érthetővé, sőt meg­­érthetővé válik a mai ember szá­mára is az egyszervolt, véres gaz­dagságával, szörnyűséges hata­lomvágyával és mindmegannyi esendőségével együtt A történe­lem dicsőített és átkozott szerep­lői eleven emberként maradnak meg e könyv elolvasása után az emlékezetünkben. Lajos király, kire tizenhat esztendősen száll a korona, de aki tejfeles szájú le­gényként is azonnal tudja, milyen uralkodói programot kell válasz­tania. (E program kinyilvánítása végett első útja Szent László nagyváradi sírjához vezet, és ott azt „hánytorgatta lelkiben, ho­gyan szerezhetné is állíthatná vissza Isten segítségével kellő ál­lapotába országa jogait, melye­ket a szent korona gyalázatára szomszédos fejedelmek elfoglal­tak, a lázadók vagy hűtlenek vak­merően elragadtak.") De ugyan­ilyen, szinte tapintható eleven­ségben áll elibénk Johanna, kit „férj gyilkos királynőként" emle­getett századokon át a história. Ám Bellér Béla lemossa róla e vádat és „csak" csalfa, akarnok, királynői méltósága megőrzésére képtelen asszonynak örökíti meg. Harmadik eleven hősként nem Endre jelenik meg a történelmi leírásban, miként azt várni lehet­ne, hanem Toldi Miklós. Toldi, a valóságos történelmi személy, akinek bizony nem sok köze van az ilosvai históriás énekéből, és Arany János Toldi-trilógiájából . A bécsi Hofarchiv elsárgult papír­jai közt kutatva, számos olyan adat­ra bukkanunk, amelyből kitűnik, hogy a régebbi időkben, különösen fejedelmi nászok alkalmával, már több ízben voltak Schönbrunnban fényes ünnepségek. akor történt az 1900-as könyv feltámasztása. Világszerte el­uralkodott a múltba nézés divata, nemcsak azért, mert ismeretein­ket gyarapítja és érthetőbbé te­szi a jelent, hanem azért is, mert e zajgó, tisztátalan korban so­kunk kívánkozik rég elcsendese­dett vizekre, a megszépítő vagy a megszépült messzeség hangula­ta után. Ezért fordulhatott már az arisz­tokrata Vay Sarolta is a múlthoz. Meg azért, mert lázadó volt, a korát jóval megelőző jelenség. Még egy kis tudathasadásra is gyanakodhatunk nála, mint Justh Zsigmondnál, aki tele volt nagy­szerű reformtervekkel és ambí­cióval, változtatásra törő erővel, mégis süt belőle az elmúlás, a túlérettség, a hiábavalóság gon­dolata, a megrikató fájdalom és szomorúság. Egyfelől Vay Sarol­ta is él, annyira, hogy nadrágot visel, szivarozik, a foglalkozása szokatlan: újságíró, de ha elkezd­jük olvasni a könyvét, másfelől mindjárt beüt a szöges ellentét — talán a fin de siece, talán az elöregedett arisztokrácia siralmas végelgyengülése folytán is —, a dicsőséges múlt visszaigazolása, az ódon fény szomorkás-derűs keresése az eltűnt magatartás­os létformákon. Ezek a rövid írások, amelyek­nek forrásai régi naplók és leve­lek, s amelyek százados korsza­kot ölelnek fel 1740-től 1848-ig, egy cseppet se kékharisnyáskod­­nak, ahogy elvárnánk a kihívó al­lűrök alapján, hanem inkább jól­neveltek, szoba-, sőt szalontiszták, egy olyan úrinőt sejtetnek, aki érett korára kissé kiábrándult. ..megcsapta a dér” az illúzióit Mentalitásáról saját sorai valla­nak, ő ugyanis afféle embereket idéz „... akik immár régen por­rá omlottak, akik az örökös nagy éjszakában nem érzik többé a nap melegét, nem látják fényét, nem dalol nekik madár, és nem illatozik többé virág”. Az első perctől Krúdyval vetet­tem össze, s az összevetésben bi­zony alulmaradt bár a Schwarze Kammer megcsillant valami rá­emlékeztető kísértetiest hidegen csiklandozó borzongást, de alul­maradt akkor is, amikor egy má­sik kortársához, Takáts Sándor­hoz mértem, aki körülbelül ugyanazt csinálta, amit ő, de többet markolva, nagyobb erő­vel, erősebb ízekkel és színekkel. Vay Sarolta mind stílusban, mind gondolatban szerény, értéke, ér­dekessége máshol, másban kere­sendő. Először is az intimpis­tás­kodás­ban, abban, hogy olyan titkos szívügyeket tár fel, mint a Szé­chenyi István és Seilern Crescen­­cia közti szerelem, vagy amelyek­nek fejedelmek és más történel­mi személyiségek a szereplői; meg abban, hogy olyan lexikális „címszavakról” fújja le a port és lehel pislákoló lelket beléjük, mint a zenész Lavotta János és a hajdani híres táncosnő Elssler Fanny. De azért is érdekes a könyv, mert teljesen másképp nézi és ábrázolja a nevezetes Habsbur­gokat, az osztrák—magyar együtt­élést, mint ahogy megszoktuk az újabb és a kuruckodó történet­­írás jó- vagy rosszvoltából. Vay Sarolta aulikus lény, alig kriti­kus. S ha le is írja a régiek gya­kori bálozása, önfeledt mulatozá­sa alkalmából a jurátus ifjúság és a kézműves fiatalok heves­véres össze­akaszkodását, ennek nincs semmi szociális tartalma. Az urak a társadalmi kérdéseket segélyegyletek létrehozásával és egyedi jótékonykodással oldották meg úgy-ahogy. A fentlevők ma-a­gasrendű kötelessége volt atyai­­lag gyámolítani a lentlevőket. Az egész kötet emiatt, meg egyébként is familiáris szemléle­tű. Hamisítatlan osztrák—ma­gyar Kindergarten, éspedig ró­zsaszínű: ópapa, ómama, apuka, anyuka, a gyerekek meg a kis­­unokák. Fura, hogy sehol sincs egy mé­lyebb gondolat, sehol egy felka­varó indulat. Miben áll mégis a hatása? Abban, hogy tulajdon­képp pletyka irodalmi szinten, hogy nemes nosztalgia, amely ke­rüli az érzelgést, hogy úgy me­moár, hogy nem egy bizonyos szubjektív személy, hanem egy bizonyos társadalmi réteg egyol­dalúan objektív, bár kissé meg­aranyozott emlékezése. (Magvető) Viola József Lőcsei Gabriella Régi magyar társasélet Vay Sarolta könyve Magyar Nemzet Sárköz Kunszabó Ferenc szociográfiája A kullogó hetekkel előbb zajlott, mikor is a vőlegény nagybátyja és sógora, nagynénje és húga egy kora májusi alkonyatkor kéretlenül, de várva bekopogtak a lányra bál ajta­ján ... N­agyon jó szociográfia az, ame­lyet tíz év után, másodszor kézbe véve is, friss gondolatokkal tesz le az olvasó. Nagyon sebez­hető gazdaság az, amelynek szo­ciológiai képére igen hasonló ár­nyékok vetülnek, iránt egy évtize­de. Kunszabó Ferenc Sárköz cí­mű munkája az első kiadás óta keveset öregedett, meglehet a szerző vállalkozása első pillanat­ban reménytelennek l­átszik. Fája Géza, Szabó Zoltán, Erdei Ferenc nyomain haladva az országnak azon szögletében kötni ki, amely­ről mindenki úgy véli: ismeri, hisz könyvtárat kitevő néprajzi irodalma van — nem túl biztató kirándulás. A tan­útfélen ezer csapda van. El lehet tévedni a helyi nép­ha­gyományok sűrűjében, az egykor, a vadvizek lecsapódása utáni me­sés gazdaság külsőségei­­között éppúgy, mint Sárköz népének ere­detét tárgyaló írások soraiban. Kunszabó Ferenc szellemi ele­ganciáját végig megőrizve közle­kedik az ingoványos talajon. Min­den forrást kétféleképp értékel. Először hitele szerint, másodszor pedig abból a szempontból: vajon közelebb visz vagy távolít a cél­tól — a táj népének megismerésé­től Ezt eldöntve van még egy szempontja. Keresi azokat a motí­vumokat, a vidék újabb kori tör­ténetének azokat az eseményeit, folyamatait, amelyek hozzásegítik az olvasót a magyar falu utóbbi évtizedeinek megértéséhez. Szinte valamennyi esetben jól dönt. Különösen ekkor, mikor vizsgálódása alanyául a sárpilisi embert választja, ültetve annak a községnek társadalmát, mely vél­hetőleg a legkevesebb helyet kap­ná egy sárközi útikönyvben. De akkor is, amikor a falu háború utáni históriájáról beszélve ár­nyaltan és mértéktartóan szól az ötvenes évekről, az azóta eltelt időben sem olyan élesen választ él­ő korszakokat, ahogy gyakran szokás, jól tudva: a történések hőse — kisebb részt alakítója, jobbára elszenvedője — a pilisi ember, aki változik ugyan, de ha­bitusa ugyanígy őriz állandó vo­násokat, és fontos, hogy így le­­­­­gyen, hiszen hagyományai nélkül hazátlanná, arcnélkülivé válna, akkor pedig nem lenne arca a szocialista rendnek sem, illetve nem lesz, ha megvalósul. Ez egy­ben Kunszabó írásának tíz év előt­ti , máig érvényes figyelmezte­tése is. A mű órói. Szociográfiai és szemléletbeli erényei szinte kö­telezővé tették újbóli kiadását. Ám utóélete érdekében nem ár­tott volna elvégezni azokat az apró változtatásokat, amelyek fő­leg szerkesztésbeliek, és amelyek­kel ez immár középkorú szerző bi­zonyára egyetértett volna. Első­sorban az irodalmas bevezető részre gondolok. Mindig feszé­lyez, ha riport, vagy szociográfia szerzője túl hosszan tudósít a munkájával kapcsolatos telki mű­ködéséről vagy — mint a későbbi részekben — alanyai fenkölteb­­ben gondolkodnak és beszélnek, mint hétköznapjaikon — amelyek­ről Kunszabó Ferenc ezektől az apróságoktól eltekintve, híven és hitelesen tudósít (Szépirodalmi) Megay László Hétfő, 1987. március 16. MEGJELENT MUHAMMAD AN-NETZAWI­ AZ ILLATOS KE­RT A XV. ti­zád utolsó harmadában keletkezett mű ex arat­ világ szerelmi kultúrájába enged bepillantani, abba a világba, amely két egymáshoz tar­tozó ember meghitt kapcsolatában a szerelmet a legszentebb földi jónak, az élet legnemesebb örömének tartja. Természetesen az fiolám világában a nő és férfi kapcsolata korántsem olyan idill Heus, mint e könyv sugallja, hi­szen évszázados szigorú hagyományok rendelik alá s nőt ura és parancsol­ója minden akaratának. (Medicina) ARNE PALK-IONNE: DR. CSÖRGŐKÍGYÓ Aki ismeri Arne Falk-Bonne dán világutazó eddig megjelent könyveit — A Déli-tenger hét hulláma. Barátaim, a kannibálok —, a Dr. Csörgőkígyó c. kalandregényt is örömmel forgathat­ja. Ez az írás felvonultat szinte min­den izgalmat, amit a dél-amerikai dzsungel kínál: veszedelmes rovarok, a lovast is elnyelő futóhomok, Indiá­nok, gyé­mán­tkereső­k, gumi­gyűjtők, és­ mindenre elszánt kalandorok sorakoz­nak lapjain. Eközben nyomon követ­hetjük, hogyan válik egy dán fiatal­emberből „fehér Indián**, aki, bár ki­próbálja, mégsem tud visszaszo­kni a civilizációba, és sérülten, betegen , az Indiánokat, a dzsungelt választja. (Gondolati DR. VEKASSY LÁSZLÓ: A DADOGÓK KOMPLEX KEZELÉSE „Nyomasztó szakmai adósságon sze­retne a könyv enyhíteni. Évtizedek óta nem jelent meg hasas kutatási anya­gon nyugvó, a ma tudományos ered­mények fedolgozó szakkönyv, mely a dadogó kezelésével foglalkozik csak. Módszerünket az ún. funkcionális d­a­­dogók kezelésére alakítottuk ki az el­múlt tíz évben végzett pszichológiai­­logopédiai munkánk során; minden egyes kezelési lépés mögött az elmé­leti és gyakorlati kipróbálás tapaszta­latai állnak.** (Vékássy László) (Medi­cina) BESZÉLŐ ETELEK TUDÓSOKKAL A kötetben a magyar tudományos élet kiemelkedő személyiségei szólnak az elméleti munka és a marxizmus kapcsolatáról. Munkásságuk, alkotói eredményeik ugyanúgy ismertek, mint az az eszmei-emberi kisugárzás, amely tevékenységüket jellemzi. Mi adja gondolataik személyes hitelét? Minden bizonnyal az, hogy a tudomány műve­léséhez nélkülözhetetlen kételkedés az elkötelezettséggel ötvöződve van je­len az alkotás folyamatában. (Kos­suth) R. VÁRKONYI ÁGNES: A REJTŐZKÖDŐ MURÁNYI VÉNUSZ A szerző hazai és külföldi levéltári dokumentumok, titkosírásos levelek, számmisztikába burkolt üzenetek so­se­gítségével vizsgálja a murányi Vénusz rejtélyét, s eközben beavat a korszak gondolkodásmódjába. (Helikon) SZABÓ LŐRINC: NŐK, HABZÓ MÁJUSI RÓZSÁK A Helikon Kiadó a Nőnap alkalmá­ból Szabó Lőrinc: Nők, habzó májusi rózsák című kötetével kedveskedik női olvasóinak, mely a költő legszebb sze­relmes verseinek válogatása. A párat­lan tökéllyel megkomponált, szenve­délyes vallomások magas művészi szín­vonalához méltó a különleges kivitel is. A címlapon Szász Endre Nő rózsá­val című festményének illusztrációja látható. (Helikon) A KÖLTŐ ÉLETEI SZILAGYI DOMOKOS (1930—1976) Tíz évvel a ködös őszi nap után, amelyen Szilágyi Domokos kilépett az élők sorából, a hátrahagyott mű épp­olyan eleven erőként hat, éppúgy fi­gyelünk rá, mint ahogy sikkor tettük, amikor személyi jelenlétével adhatott még nyomatékot a költő, a műfordí­tó, a kegyetlenül szigorú kritikus, az esszéire a kortársakhoz szóló szavai­nak. (Kántor Lajos) (Kriterion) A színházak heti műsora Operaház: K, Cs: Szöktetés a sze­­rájból (T. béri, 4. ea., Cs: Palló­s bér, 5. ea., 7) — Szó: A nürnbergi mesterdalnokok (Bérletszünet, 7) — P. Szó: Liszt balettest (Tavaszi fesz­tivál — Bérletszünet, 7) — Szó: Anye­gin (Bérletszünet, de. 11) — V: Bánk bán (Tavaszi fesztivál — Bérletszü­net, 7). Erkel Színház: K: Tosca (Bérlet­­szünet, 7) — Szó: A rosszul őrzött lány (Bérletszünet, 7) — Cs: Turan­­dot (3. béri. 6. ea., ,7) — P: Figaro házassága (4. béri. S. ea., 7) — Szó: Rigoletto (5. béri. 6. ea., 7) — V: János vitéz (Oláh G. bér.­­ ea., dé. 11), A lom­bar­dók (Tavaszi fesztivál — 6. bér— 5. ea., 7). Nemzeti Színház: H, K, Sze, Cs: István, a király (7) — P: Advent a Hargitán (7) — Szó: Rómeó és Júlia (7) — V: Tizenkét dühös ember (Kedv. ea., csak nyugdíjasoknak: de. 11 és Felnőtt bér— F. sor. 7). Várszínház: K, Sze: Csütörtöki höl­gyek (7)— Cs: Sarah avagy a lan­guszta sikolya (7) — P: Macska a forró bádogtetőn (7) — Szó: A KISZ 30. évfordulójára rendezett díszelő­adás (7) — V: Tartuffe (de. 11 és este 7). — a Kamaraszínházban— Cs: Koktél hatkor (fél 8).1 Katona József Színház: H: Abü ki­rály (7 )— K: Sze: Catullus (7) — Cs. P: Csirkését­ (7) — Szó, V: Az úrhatnám polgár (a nyitrai Bagar Sz. vendégjátéka, 8) — Jövő H: Menekül­ I Jön, Nicoche kisasszonyt (a nyitrai Bagar Sz. vendégjátéka, 8). Madách Színház: H. K. Cs, Jövő H: Macskák (8) — Szó: Cseresnyéskert­­ (7) — P. Szó: Kean, a színész (7) — V: Maude és Harold (fél 8). Madách Kamara: H, Cs: Szeget szeggel (7) — K, Szó, Jövő H: Ro- I­mantikus komédia (7) — P, V: Párat­lan páros 7­, V: du. fél 3) — Szó: A női partőrség... (7) — Cs, P, Szó: Hofélia (éjjel fél 11) — V: Caligula­­(fél Vígszínház: H: Sevilla csillaga (7) — P, Szó, V: Jövő H: Győri balett (7). □Pesti Színház: H, V: Különóra — Kopasz énekesnő (7, V. du. fél 3) — K, Cs, V: Arzén és levendula­­(7) — Sze, Szó, Jövő H: Oszlopos Simeon (7, Sze, in. bért 3. ea., Jö­vő H: IX. bért. 3. ea.) — P: Kőmű­ves Kelemen (7). Fővárosi Operettszínház: K: Ca­rousel (7) — Sze, Cs, P, Szó, V: Csárdáskirálynő (7, Szó, Cs: nyilvános főpróba — Tavaszi fesztivál: P: be­mutató, Szó: Tavaszi fesztivál: 7, V: Sárdy J. bér( 3. ea., du. fél 3, ét Tavaszi fesztivál: 7) — Szó: Mese­­balett (de. fél­­l) — Jövő H: Gye­rünk, csináljuk együtt (Tavaszi fesz­tivál — a Szovjet Zsidó Zenés kama­raszínház vendégjátéka, 7). Thália Színház: H: Harc a jólét el­llen (7) — K, Cs* P: Lóvá tett lova­gok (7) — Szó: Leltár miatt nyitva !— Thália-kabaré (7) — Szó: Jóból is megárt a kevés (7) — V: Nálatok Jlaknak-e állatok? — a Kaláka együt­tes műsora (de. 11), Családi ágy (7) — Jövő H: Kettős ünnep (7). Thália Stúdió: H. V: Lelkiklinika (fél 8) — Szó: Velem mindig történik valami (du. fél 3 és fél 9). Játékszín: H: A vén bakancsod és Ma, a huszár (du. fél 3), Máll néni­­(8) — V: Villa Negra (du. fél 9 és este 7) — Jövő H: Hyppolit, a la­káj (7). József Attila Színház: K: A testőr (7) — Szó: V: A kis herceg (7) — Cs: Jövő H: Boccaccio (7) — p: A kitaszított (L/2. bér. 7) — Szó: Me­zítláb a parkban (Bérlet: du. fél 3­­él T/3. bérl., 7). □— a Stúdiószínpadon: Szó: A leg­nagyobb magyar (du. fél 6 és este fél 8) — P: A semmi ágán (fél 6). Radnóti Miklós Színpad: H: SZÓ­VÁLTÁS — Kassák Lajosról (7) — K: Lepkék a kalapon (7) — Szó: Kék róka (7) — Cs: Mesélő kert (du. fél 3), Mint két tojás (8) — P: Szó, V: Jövő H: V: Nemzetközi Eszperantó Színház Találkozó — P: Borszem Jan­kó, Aranyifjúság, Cseppek (7) — Szó, V: A vég kezdete (7) — V: János vitéz (du. 3), Jövő H: Utolsó tekercs (7). Mikroszkóp Színpad: H: Bródy Já­­nos-est (fél 8) — K, Cs, Sze: Vesz­­szük a lapot (fél 8) — Sze, Cs: Ba­nyatanya (de. fél 10) — Sze, V: Jö­vő H: A nap, amelyen a pápát el­rabolták (fél 8, V: du. 4 is!) — K: TELEFERE (fél 8). Vidám Színpad: H: Kabos-show (7) — K, Sze: Szeretem a feleségem (7) — Cs, P. Szó, V: Jövő H: Van, aki forrón szereti (Z, V: du. fél 3 isi, Cs: Sajtóbemutató). — a Kisszínházban — H: Idefigyelje­nek emberek! (fél 8) — K. Szó, Jö­vő H: Kellemez húsvéti ünnepeket! (fél 8) — Cs, P. Szó, V: Te ki vagy? — Házasságszédelgő (fél 8). Józsefvárosi Színház: H, V: Nyakig­láb, Csupaháj, Málészáj (de. fél 11 és du. fél 3) — K: Hazánk fiai (7) — Cs: Koldusopera (7) — P: A két Bólyal (7) — Szó: Colombe (7) — Jövő H: Párizsi élet (bemutató, 7). — az Asbóth utcai K­­ószínpadon: P: Mészárszék (7) — V: Földi király­ság (7). Arany János Színház: K: Szó: A két veronai nemes (du. 3) — Szó: Cs. V: Pacsuli palota (du. 3, V: de. fél 11) — P. Szó: Emil és a detektívek (du. 3, lit de fél 11) — V: Oliver! (du. 3). Reflektor Színpad: Szó: Tigris Lili (du. 4) — V: A betűk csendjében (8). — az Olimpia moziban: V: Turcsi- Vilcsi barátai (Bemutató: de. fél 11). Rock Színház a MOM-ban: V: Sztárcsinálók (du. 3). Egyetemi Színpad: H: Képes króni­ka — az Aulában (7) — K: Tanár úr kérem (du. 4 és este 7) — Sze: Jean Vigo Filmklub (6) — Péntek Imre szerzői estje — a Hordóban (7) — Cs: Egyetemi Filmtárlat — „Kaf­ka köpenyéből** (du. fél 8) — Szé­kely Csaba gitárestje (fél 8) — p: Szó: A kopasz énekesnő — Karinthy Frigyes abszurdjai (7, P: bemutató) — Herbszt Zoltán emlékestje a Hor­dóban (7) — V: Kísértés — Pop Art Rock Oratórium (7) Bartók Béla Emlékház: P: Portrék­­irányzatok az utolsó 30 év zenéjéből — Ligeti György és magyar kor­tár­saink 0). BME Pinceszínház: Cs: Vérszipoly (7) — P: Pincepéntek — Modern misz­tériumjátékok (7) — Szó, V: Jövő H: Laár Pour Laár — közép-zug—kelet­­európai kabaré (este 6 és 9, V: du. 4) — V: Csalóka Péter (de. fél 11). Állami Bábszínház a Jókai téren: K: Szó, Cs, P, Szó, V: Hupikék Pé­ter (de. 10, Szó: du. fél 3 és fél 5, ,V: de. fél 10 és fél .12). . -» Népköztársaság útján: H: A fából faragott királyfi -­­ .A csodálatos mandarin — Petruska (felnőtt en., fél 8) — Szó, Cs, P: A Tenkes fia (du. 3) — Szó, V: Fajankó kalandjai (de. 11 és du. 4) — Jövő H: Kaland a Tig­ris bolygón (du. 3) — Vendégjátékok: Sze: Cs. P: Rosszcsont Peti (Sze: Táncsics Műv. Központ de. 10, Cs: Alt. Műv. Köz­pont du. 2, P: Csepel Műv. Otthon de. 10) — Jövő H: A bűvös tűzszer­­szám (Láng Műv. Ház du. fél 3). Vers és dal a Várban (I., Táncsics u. 7.). Sze: Csoóri Sándor szerzői estje (8). Lézerszínház: H: P, V: Mike Old­field (fél 8, P, V: 6) — Cs: Lézeretika (8) — P: Lézerock (fél 8) — Szó: Jö­vő H: Led Zeppelin (6, Jövő H: fél 8) — Szó: Pink Floyd (fél 8). Moulin Színpad: Szó: Éjszakai tele­fon (du. 3). Pesti Vigadó Hangversenyterem: H: Balatoni szerenád (8) — K: Kortárs Művészeti Fórum — Selmeczy György szerzői estje (fél 8) — Szó: Német romantikus kamarazenei bék­. I., (fél 8) — Cs: Éneklő ifjúság (du. 5). — a Kamarateremben: H: Jövő H: Gőzben (7) — K: Útvesztő (7) — Szó: Lamberthier úr (7) — Cs: Szó: Libi­kóka (7, Szó: du. 3 )— P: Kortárs Művészeti Fórum — Győre Balázs és Rácz Péter költői estje (7) — Szó, V: Gálf­fi László és Csányi Tamás estje (7) — V: Hazudni boldog hit­vest (du. 3). Budapest Kongresszusi Központ: K: Az Állami Hangversenyzenekar Mo­zart-est­je (fél 8). Zeneakadémia: H: Az I. István Gimnázium Szimfonikus Zenekarának és Énekkarának hangversenye (Esti muzsika B/4., 7) — Cs: Az Új Bu­dapest Vonósnégyes hangversenye (Romantikus karmesterek 1., fél 8). Fővárosi Nagycirkusz: Szó, Cs, P, Szó, V: Halló, itt elefánt... ! (fél 8, Cs, P, Szó: du. fél 4 is, Szó: de. 10 Ls, V: de. 10 és du. fél 4). Budapest Kongresszusi Központ: Szó: A Budapesti Fesztiválzenekar hangversenye (fél 8) — P: A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zene­karának hangversenye (fél 0) — Szó: A Szovjetunió Állami Kis Szimfonikus Zenekarának hangversenye (fél 8) — V: Kocsis Zoltán zongoraestje (fél 8) — Jövő H: A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának hangversenye (fél 8). Mátyás-templom: P: A Magyar Rá­dió Gyermekkarának hangversenye (8) — Szó: A Magyar Rádió és Tele­vízió Énekkarának hangversenye (8) — V: Ella István orgonaestje (8) — Jövő H: A Little Singers Of Tokay (Japán) hangversenye (8). Pesti Vigadó: P: A KISZ Központi Művészegyüttes Tánckarának és „Raj­kó” Zenekarának műsora (fél 8) — Szó: A Frankfurti Rádió Big-Band hangversenye (fél 8) — V: Jövő H: Magyar Operettgála — A Magyar Posta Szimfonikus Zenekarának hangversenye (du. 3, Jövő H: fél 8) — John Bayless (USA) zongoraestje (es­te fél 8). MTA — Kongresszusi Terem: Szó: Jandó Jenő és Ligeti András hang­versenye (fél 8). Bartók Béla-Emlékház: Szó: A Tomkins Énekegyüttes hangversenye (6) — V: Horváth Anikó és Péteri Ju­dit csembalóestje (6). Zenetudományi Intézet: Jövő H: A Liszt Ferenc Kamarakórus és Kama­ra együttes műsora (fél 8). Erkel Színház: Jövő H: Szabados György szerzői hangversenye (8). Zeneakadémia: P: A Jereváni Ka­marazenekar hangversenye (fél 8) — Szó: Camerata Accademica — a Salz­burgi Mozarteum Kamarazenekarának hangversenye (fél 8) —TV: Concentus Hungaricus — a Magyar Rádió Ka­marazenekarának hangversenye (fél 8) — Jövő H: Az I Musica Di Roma (Olaszország) hangversenye (fél 8). Szereposztás és rövid tartalom a Pesti Műsorban található!

Next