Magyar Nemzet, 1987. május (50. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
2,20 forint l£K£í BME 3601 Péntek 1987. május I. L. évfolyam 102. szám v Mutst/ficsáljünk köteles Virizlay Gyula rádió-tévé beszéde Május elseje sajátos ünnep: a munka és az emberi méltóság szülötte, az esztendő egyik legszebb napjaként él bennünk. Sokan ünnepelnek ma szerte a világon, sajnos beárnyékolt égbolt alatt. Szándékosan megrontott világpolitikai légkör és a vele együttjáró gazdasági gondok fenyegetettségében ünnepelnek a dolgozók. De ünnepelnek! S hívunk mi is mindenkit az ünnepre. A mukát ünnepeljük, s a munkával együtt a holnapot is. Eddigi fejlődésünk életünk minden területén jelentős gazdagodást mutat, és méltánylást érdemel. Előrehaladtunk a szocializmus építésének útján; nemzeti vagyonunk nőtt; az egzisztenciális bizonytalanságot megszüntettük; figyelemre méltó szociális biztonságot teremtettünk; milliós tömegek emelkedtek fel anyagi helyzetükben, tudásban, magatartásban. Szólnunk kell azonban az érem másik oldaláról is. Az utóbbi években nem tudtuk elérni azokat a célokat, amelyeket magunk elé tűztünk, pedig szerényebbek minden eddiginél. Ezért ma több a nehézségünk, mint korábban. Megnőttek a családok, az egyes emberek gondjai. Nehézségeink vannak a gazdálkodásban és a gazdálkodás eredményeinek igazságosabb, munkához kötődő elosztásában. Élnek társadalmunkban gondokkal küszködő idősek, egyedül levők, nagycsaládosok és fiatalok, pályakezdők. Az ország vezetői, a szakszervezetek is gyakrabban kérték a dolgozók megértését. Nem áltatjuk magunkat! Gyötrelmes és felelősségteljes kényszerből születik minden olyan lépés, amely korlátozza az életszínvonal emelését. Ebben a helyzetben érthető, ha a dolgozók igénylik, hogy a vezetők is jobban értsék meg az emberekben felhalmozódott feszültségeket, gondokat. Érthető, ha nő az intézkedéseket kísérő társadalmi figyelem, és gyakran jogos türelmetlenség, tőlünk eredő gondjaink megoldatlansága miatt. Több, jobb munkával, intenzívebb szellemi ráfordítással, koncentráltabb szervezéssel ismételjük meg, magasabb szinten, korábbi eredményeinket. Feladatunk: szerény lehetőségekből, kevés anyagiakból többet, elménk, kezünk nyomán jobb minőséget teremteni. Ha tudtunk háborúból, romokból, ha tudtunk a hiteket romboló 1956-ból, akkor most, jó érdekek vonzásában miért ne tudnánk ismét előbbre lépni. Együttesen, a dolgozókat bevonva minél hamarabb teremtsünk olyan helyzetet, melyben erősebb lesz gazdaságunk ! Felerősödött az igény, hogy a hatékony cselekvés érdekében nyerjük meg minden egyes ember jószándékú magatartását, bizalmát. Minden munkahelyen legyünk képesek a fejlődés követelményeihez való alkalmazkodásra, hogy minden emberben kialakítsuk a politikánkra, intézkedéseinkre cselekvéssel válaszoló magatartást. Az a törekvésünk, hogy olyan társadalmi légkört teremtsünk, amelyben a cselekedni akaró emberek nagyobb lehetőséget kapnak. A felelősséget érző, a jobbításokon gondolkodó, a társadalom és a közösség érdekében tenni akaró emberek sokasága a szocialista építés biztosítéka. Van erő a magyar dolgozókban megint és újra együtt kiállni, együtt vállalni a megoldás lehetőségeit. Keresni a kibontakozás útját. Természetes ez az érzésünk: megerősít benne történelmünk, megerősítenek szocialista, demokratikus fejlődésünk tapasztalatai. A Magyar Szocialista Munkáspárt gyakorlatának megfelelően arra törekszik, hogy olyan társadalmi mozgásirányokat jelöljön és szervezzen, amelyek távlatokat nyitnak. A szakszervezetek is folyvást arra törekedtek és törekszenek, hogy a kibontakozás útján, sőt az egyének útját is, pártunk politikájával összehangolva, a közösség boldogulásának irányába vigyék. Nem titok dolgozólépünk előtt, hogy a kormánnyal is, a párt vezetésével is többször egyeztettük és újra egyeztettük szempontjainkat, a kormánnyal összehangoltuk a várható és a bekövetkezett intézkedéseket. Ha kellett, vitákban, ha kellett figyelemfelhívó eszmecserékben adtunk hangot állásfoglalásunknak. Nem könnyű ahozott döntések szükségességét belátni. Nem könnyű feszesebb munkatempóban dolgozni, ugyanakkor tudomásul venni az áremeléseket. Nem könnyű újat kezdeni, esetenként munkahelyet változtatni. A szakszervezet tisztában van vele, hogy ezek a lépések nem népszerűek, nem lelkesítőért, csakhogy elkerülhetetlenek.Népünk nem először és nem is utoljára bizonyította és bizonyítja, hogy képes erőfeszítésekre. Tud felelősen gondolkodni, képes túllátni az országhatárokon, képes tanulni mások kudarcaiból és sikereiből. Most meg kell tanulnunk, hogy az életszínvonal lassúbb emelkedése közepette éljünk, mégpedig keményebb munkával, célszerűbb szervezéssel. Ezen a nehezen jött tavaszi napon, fölmérve a reánk váró nem könnyű tenivalókat, ne a feladat nagysága riasszon, hanem a bizalom adjon erőt! Bizalom saját képességeinkben, bizalom a párt vezető erejében. Ha mindenki a legjobb tudása szerint, a lehetőségek jó kihasználásával dolgozik, politizál, veszi vállára a kisebb vagy nagyobb közösség dolgát, akkor az ország egésze nemcsak legyőzi a nehézségeket, hanem értékeinket megőrizve, magunkat megedzve kerülünk ki belőlük. E feladatra hív a munkásosztály nemzetközi seregszemléje. E feladatra hív magyarságunk. E feladatra hív kötelességtudatunk. Figyelmünk ma a Szovjetunióra és a többi szocialista országra irányul, hiszen a szocializmus építésének most nyíló új útjai gyorsabbá tehetik saját fejlődésünket is. Erősíthetik gazdaságunkat, és demokratikusabbá formálhatják politikai arculatunkat. Figyeljük, elemezzük a testvérországok eredményeit, keressük a közös és a sajátos fejlődés útjait. A magyar dolgozók újra meg újra kifejezik akaratukat, hogy a szocialista országok dolgozóival éppen úgy egységben, ahogyan a nyugati világ haladó erőivel is közösségben azt akarják, hogy ne kelljen a harmadik világháború fenyegetettségétől rettegni. Bármilyen nehéznek érezzük is gondjainkat, bármilyen sokszor érezzük is békénket veszélyeztetve, soha nem téveszthetjük szem elől, hogy saját jövőnk, értelmes jövőnk egyetlen úton, a szocializmus útján van kijelölve. A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Külügyminiszterünk bécsi sajtóértekezlete Magas szinten folytatódik a hagyományos párbeszéd Nyugat-Berlinben megkezdődtek a jubileumi ünnepségek A külpolitikai helyzet alapos MEGBESZÉLÉSEKET folytat majd a francia miniszterelnök Mihail Corbacsovval, közelgő moszkvai látogatása idején — közölte sajtótájékoztatóján a kormányfő szóvivője. Párizsi megfigyelők szerint a találkozónak különös jelentőséget kölcsönöz, hogy a Chirackabinet az egész nyugati táborban a legelutasítóbb álláspontra helyezkedett a szovjet leszerelési javaslatokkal szemben, s közben nagyszabású programmal növeli saját ütőerejét. Ezeket a vonásokat egyébként korábban élesen bírálta a szovjet sajtó. Raimond külügyminiszter a nemzetgyűlés külügyi bizottsága előtt kifejtette, országa a NATO luxemburgi ülésén a moszkvai indítványokra adandó válasz elhalasztását ajánlotta partnereinek. „Nem kell a szovjet kezdeményezések logikájába illeszkedő tárgyalásokat kezdeni, hanem éppen ellenkezőleg, közös koncepciót kell kidolgozni az európai biztonság elveiről" — hangoztatta a diplomata. Raimond elismerte ugyanakkor, Washington gyors reagálást szeretne a szövetségesektől, ám több nyugati ország csak őszre készül előállni a közös dokumentummal. Ide tartozik az a hír, miszerint a francia külügyminiszter spanyol kollégájával is konzultált amerikai utazása előtt, s Ordonez támogatásáról biztosította a nullamegoldás indítványát. A madridi diplomácia vezetője hangsúlyozta, Spanyolországnak nincsenek atomfegyverei és nem is óhajtja ilyenek telepítését területén. A BÉCSI UTÓTALÁLKOZÓ eddigi fordulóit értékelte a Pravdában megjelent cikkében Jurij Kaslev, a tanácskozáson részt vevő szovjet küldöttség vezetője. Az írás abból az alkalomból jelent meg, hogy május 5-én az osztrák fővárosban a helsinki záróokmányt aláíró államok képviselői megkezdik a konferencia harmadik szakaszát. Az eddigi konzultációk tükrözik, hogy Európa érdekelt a helsinki folyamat továbbvitelében. Eddig 140 javaslatot terjesztettek elő, s érlelődnek a feltételek ahhoz, hogy „a biztonság és az együttműködés ügye új lendületet és dimenziókat kapjon a kontinensen" — emlékeztetett Kasler. A diplomata ugyanakkor azt fejtegette, noha a szocialista országok több tucat indítványt nyújtottak be — többek között a stockholmi konferencia folytatásáról is —, a Nyugat ezzel kapcsolatban egyetlenegyszer sem kezdeményezett. A NATO mindeddig nem adott választ a Varsói Szerződés tavalyi budapesti felhívására, amely azt javasolta, hogy a kilencvenes évek elejére negyedével csökkentsék a haderőket mindkét oldalon. ÉRDEKES FORDULATOT HOZOTT az első hivatalos vádemelés az iráni—kontra botrány ügyében. Carl „Spitz" Channel, aki a nicaraguai ellenforradalmároknak gyűjtött hatalmas pénzösszegeket, a bíróság előtt Oliver North alezredest, a Nemzetbiztonsági Tanács egykori munkatársát nevezte meg bűntársaként. Channel a botrány kirobbanása idején tagadta, hogy bármiféle kapcsolata is lett volna a tiszttel, akivel szemben egyelőre még nem indítottak eljárást, ügyében a nyomozás folytatódik. Közben a törvényhozás bizottságai is tudtak meglepetéssel szolgálni, bejelentvén, hogy a jövő héten kezdődő nyilvános tanúkihallgatások során elsőként Richard Secord volt tábornokot, az egyik titkos fegyverszállítót hallgatják meg. Record kulcsszereplő volt mind az Iránnak szóló küldeményekben, mind a nicaraguai ellenforradalmárok utánpótlásának a megszervezésében. (R. M.) a /dc Várkonyi Péter befejezte ausztriai tárgyalásait Az év második írlzben hazánkba látogat Ivan/ Vranitzky A hivatalos látogatáson Ausztriában tartózkodó Várkonyi Péter külügyminiszter csütörtökön reggel találkozott Peter Jankowitsch-csal, az Osztrák Szocialista Párt külügyi szóvivőjével. Várkonyi Péter ezt követően nyilatkozott az osztrák sajtó, a rádió és a televízió képviselőinek. Várkonyi Péter csütörtökön reggel megbeszélést folytatott Peter Jankowitschcsal. A szocialista párti politikus, korábbi külügyminiszter, jelenleg a nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke. Ezt követően a magyar külügyminiszter az osztrák sajtó képviselőivel találkozott, akik előtt hangsúlyozta: vendéglátóival, vezető osztrák politikusokkal folytatott tárgyalásai megerősítették meggyőződésében, hogy mindkét fél a két ország rendkívül jó kapcsolatainak további fejlesztését igényli, és lényegében teljes a nézetazonosság szinte minden kérdésben, a kétoldalú viszonyt tekintve csakúgy, mint a nemzetközi helyzet megítélésében. Folytatódik a magas szintű személyes érintkezések immár hagyományos sorozata, így az év második felében hazánkba látogat Franz Vranitzky kancellár, közölte a miniszter. Várkonyi Péter hangoztatta, hogy a nemzetközi kérdéseket áttekintve azt a közös reményüket fogalmazták, hogy a bécsi európai utótalálkozó kiegyensúlyozott dokumentummal fejeződik be. A két ország gazdasági kapcsolatait érintő kérdésekre válaszolva Várkonyi Péter elmondotta: magyar részről változatlanul szorgalmazzuk a kivitelünket gátló, nehezítő vám- és egyéb adminisztratív akadályok, hátrányos megkülönböztetések felszámolását. Többek között erről, valamint az utóbbi időszakban stagnáló gazdasági együttműködés fellendítéséről tárgyal a jövő héten Bécsben Veress Péter külkereskedelmi miniszter. Derűlátásra jogosít, hogy mindkét részről erős politikai szándék tapasztalható a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésére, hangoztatta a magyar miniszter, hozzátéve: osztrák részről elfogadták a beruházásvédelmi egyezmény megkötésére vonatkozó korábbi magyar javaslatot. Várkonyi Péter délután részt ■vett az Osztrák—Magyar Egyesület fogadásán, a bécsi Collegium Hungaricumban, ahol Fritz Marsch, az OME elnöke, az Osztrák Szocialista Párt központi titkára üdvözölte. Külügyminiszterünk délután, az osztrák külpolitikai társaság és az OME rendezésében nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott az osztrák Diplomáciai Aka démián „Az európai biztonsági és együttműködési folyamat magyar szemszögéből” címmel. Várkonyi Péter viszontlátoga tásra hívta meg Alois Mockot, aki a meghívást elfogadta. Várkonyi Péter külügyminiszter csütörtökön este hazautazott. Az osztrák kancellár nem mondja le washingtoni útját Az osztrák kancellár az amerikai kormány Kurt Waldheim államfő elleni intézkedése dacára sem mondja le egyesült államokbeli látogatását — jelentette be csütörtökön a sajtó előtt maga Franz Vranitzky. Az amerikai igazságügy-minisztérium e heti döntésével megtiltotta Kurt Waldheim magánemberként való beutazását az országba, annak — állítólagos — szerepe miatt háborús bűnökben. Jóllehet voltak vélemények, hogy az osztrák kormány által érthetetlennek és megalapozatlannak minősített lépés után hivatalos látogatását le kell mondani. 5 — a kormánnyal egyetértésben — az utazás mellett döntött — mondotta Vranitzky. A döntést tudomásul vette az államfő is, tette hozzá. Alois Mock külügyminiszter felkérte a bécsi amerikai nagykövövetet: igényelje kormányánál a bizonyítékok előterjesztését amelyek alapján az intézkedést hozták, hogy az államfőt megvédhessék az igazságtalan vádaktól, mondotta a kancellár. Nyers formában egyébként készen áll már a Waldheim felkérésére összeállított dokumentáció világháborús szerepéről, azt nyilvánosságra fogják hozni. Ausztria érdeke az ügy tisztázása, csakúgy, mint az, hogy ne szenvedjenek csorbát a hagyományosan jó osztrák—amerikai kapcsolatok, hangoztatta a kancellár. Május 17—24. közötti látogatásán fogadja Reagan elnök, találkozik a kormány több tagjával, törvényhozókkal, előadásokat, sajtóértekezleteket tart majd. Mivel Kurt Waldheim alkotmányosan megválasztott államfő, fel sem merülhet a kérdés, hogy lemondjon vagy hogy lemondásra ösztönözzék — közölte végül a kancellár. ülunk atarvunk telefonjelinkcsz Kohl fejleszteni kívánja a kapcsolatokat az NDK-val A 750 éve alapított város nyugat-berlini jubileumi ünnepségsorozata csütörtökön délelőtt a Nemzetközi Kongresszusi Központban megkezdődött. A nem egészen két órás ünnepségen több beszéd hangzott el, amelyeknek néhány megállapítása nem volt tekintettel korunk és a környező világ realitásaira. Miután a zenekar eljátszotta az NSZK himnuszát, majd az erre az alkalomra komponált zeneművet, Eberhard Diepgen kormányzó polgármester köszöntötte a résztvevőket, a díszvendégeket, köztük az NSZK államfőjét, kancellárját kormányának tagjait a tartományi miniszterelnököket valamint a megszálló nyugati hatalmak városparancsnokait és több mint hatvan tőkés ország bonni nagykövetét ..Berlin — mondotta ezután bevezetőül — egy város marad akkor is, ha kétszer ünnepelünk, ha kétszer kell ünnepelnünk." Ezután a közös múltról emlékezett meg, majd a városnak „a béke szolgálatában” betöltött szerepére utalt. Diepgent a szónoki emelvényen a testvérváros, Los Angeles polgármestere követte, aki tolmácsolta szőkébb pátriája hárommillió lakójának üdvözletét A város egykori kormányzó polgármestere, díszpolgára, Willy Brandt kapott azután szót Bevezetőben személyes emléket idézett Amikor a háború után viszszatért ebbe a városba, még nem nyerve vissza eredeti állampolgárságát alig múlt még tíz esztendeje, hogy 1937-ben korlátoltmerev-bombasztikus körülmények között ülték meg a hétszázadik évfordulót Utalt az „elveszített” háborúra, az azóta történtek közül mérföldkövet jelentő eseményekre, majd az enyhülés kérdéseit érintve a kis lépések értékére és az illúziók elvetésére figyelmeztetett összefüggésben a béke megóvásával szólt az egymás mellett élés jelentőségéről, a különböző társadalmi rendszerekből eredő megosztottságról, majd méltatta azokat az eredményeket, amelyeket a szomszédos NDK-ban értek el. Végül rámutatott, hogy most, 1987. áprilisában a 750 éves jubileumon sem szabad elfeledkezni arról, hogy nincs fontosabb, mint az európai béke szervezett biztosítása, s egyetlen lehetőséget sem szabad elszalasztani, ami ehhez közelebb segíthet. Egy kórusmű elhangzása után a jubileumi ünnepség fő szónoka Helmut Kohl az NSZK kancellárja mondta el beszédét Megfigyelők szerint az a tény, hogy a Szovjetunió képviselője távol maradt az ünnepségtől, egyebek mellett elsősorban a kancellár szereplésének tulajdonítható. Az ugyanis, hogy vendégként megjelenjék a városban és részt vegyen az itt rendezett eseményeken, önmagában nem mond ellent a Nyugat-Berlin státusát szabályozó egyezményeknek, elsőként az 1971-ben aláírt négyoldalú megállapodásnak. Az viszont már igen, hogy kormányfői minőségében beszédet mondjon egy ilyen alkalommal. A kancellár azonban nemcsak fellépésével, de mondanivalójával is ellentmondott az említett és a két német állam közt érvényben lévő megállapodásoknak. Ismét minden német nevében szólt ugyanis, „minden német képviseletét, szabadságának és egységének megteremtését" minősítette feladatának. Ezzel kapcsolatban a „német kérdésnek” mindmáig tartó megoldatlanságát hangsúlyozta, mondván, hogy „Berlin jelképe a német kérdés nyitottságának”. Mondanivalójának megfogalmazása nem hagyott kétséget afelől, tudja, hogy a német újraegyesítés kérdése nem szerepel napjaink világpolitikájának napirendjén, „legfontosabb" témaként mégis ezt jelölte meg. De — mint mondotta — addig is szüksége és fontos az NDK-val létesített kapcsolatok továbbfejlesztése. „Közös a történelmünk — jelentette ki — s közös lesz a jövőnk is." A jubileumi ünnepség az ugyancsak erre az alkalomra komponált „Berlin-kantáta" hangjaival ért véget. Thurné Tibor