Magyar Nemzet, 1987. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-30 / 152. szám

Ám: 1.80 forint Magar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA II KÖNYVTÁR» PLi 2?« ■edd 1»87. Június 30. L. évfairm 132. szám ) /I re vonaluk Az újságolvasó állampolgár elégedetten dőlhet hátra a ka­rosszékében. A környezetvéde­lem ügye nálunk alapvetően rendben van. Lehetnek persze nehézségek, itt-ott, de a lényeg az, hogy­­ezek nem felej­tődnek el, az illetékesek tudnak róla és amint a lehetőségek meg­lesznek, megoldják valameny­­nyit. Jól lemérhető volt mindez a Parlament múlt heti, nyári ülésszakán is. A két nap alatt három tárgykörben tanácskoz­tak a képviselők. Az esemé­nyek menetét nyomon követő újságolvasó helyeslően nyug­tázhatta, hogy a költségvetés vitája mily őszinteséggel tárta a közvélemény elé gazdálko­dásunk eredményeinek mér­séklődését, a költségvetés negyvenhétmilliárdos hiányá­tól a társadalombiztosítási ki­adásoknak a tervezettet egy­­milliárddal meghaladó túllépé­séig. Hozzá is szólt ehhez a tárgykörhöz, vagy hat képvi­selő. Aztán következett a Büntető­törvénykönyvet és a büntető eljárási törvényt módosító tör­vényjavaslat vitája. Nem ki­sebb jelentőségű változtatások szerepeltek e javaslatok sorá­ban, mint a munkakerülés elleni hatásosabb fellépés, a korrupcióval szembeni küzde­lem, a közélet tisztaságának megóvása és még jónéhány igencsak időszerűnek minősít­hető témakör. Ehhez is hozzá­szóltak ketten. Igaz, a költség­­vetés ügyében később a szava­zásnál tizenkilencen, az igaz­­ságügyi törvényjavaslatok ügyében pedig negyvennégyen voltak, akik nem szavaztak igennel, dehát ezek a számok önmagukban nem sokat jelen­tenek. .Hanem a környezetvédelem­mel — ott egészen más volt a helyzet. Már az államtitkár be­számolóját többször megtap­solták, és a későbbiekben nem kevesebb, mint tizennyolc kép­viselő hallatta a hangját k­étszer, háromszor annyian, int az előző témáknál együtt­véve. Sorakoztak a figyelem­felkeltő példák, sugárzott a föld, a víz, a levegő védelmé­nek, tisztántartásának fontos­sága. Az elsöprő méretű­­egyet­értést jól tükrözte az állam­titkár válaszát követő szava­zás: egyetlen ellenszavazat sem akadt, tartózkodás is csupán egy. Ha az átlagos újságolvasó állampolgár felül tud emel­kedni a környezetvédelem ügyének ily módon deklarálta­tok látványos elismeréséből fakadó elégedettségén,, egy csöppet azért elgondolkozhat a dolgok menetén. Tudjuk, az ügyeknek fontossági sorrendjét adni többnyire önkényes fog­lalatosság. " , A legkevésbé sem szándé­kozom a parlamenti képviselők szakmai felkészültségét, vagy aktivitását elemezni, hiszen e néhány külsődleges ismérv erre semmiképp nem alkalmas — az azonban nyilvánvaló, hogy környezetünk védelmé­ben egyértelműbbek az arc­vonalak, mint bárhol másutt. .Mindenki élni akar, egészsé­gesen, árnyalatnyi vélemény­differenciák legfeljebb a ká­rok okainak minősítésében Nincs könnyű helyzetben például az a borsodi képviselő, aki­­elmondta: kettős szorítás­ban vergődik. Iparvidéken élő és dolgozó választópolgárai ugyanis nyelik a port, meg a szénmonoxidot, másrészt pedig sújtja őket a vállalatukra ki­rótt évi tizenkét-húszmilliós bírság eredménycsökkentő ha­tása. De hát honnan vegyenek a jelenlegi időszakban a bá­nyászati-kohászati vállalatok négyszáz-ötszáz millió forintot tisztító berendezésekre? A példa azért is tanulságos, mert megtalálható benne a leg­jelentősebb, alapvető egyetér­tési tényező: a pénzhiány. Innen aztán már minden légy­,­szerű. Ismerjük a problémákat, fel is sorolunk közülük néhá­nyat; egyetértünk a fontossá­gukban, de hát sajnos nincs a megoldásukhoz anyagi fede­zet. Az újságolvasó állampol­gár nem jár messze következ­tetésével a valóságtól, ha úgy vélekedik: ezért sikeredtek oly’ egybehangzóra a véleke­dések, azért nyilvánult meg oly’ széleskörű egyetértés a kormányzat és a Tisztelt Ház között. Ez az a közös nevező, am­ely tökéletes összhangot teremt. És itt kapcsolódik a környe­zetvédelem témaköre a „nagy egészhez”, a költségvetéshez, büntető törvényeinkhez és a társadalmi-gazdasági élet meg­annyi időszerű feladatához. Könnyedén felidézhetünk fej­ből is néhány környezetet há­borító rendellenességet, szen­vedélyesen követelhetjük pél­dául a Trabantok, Wartbur­gok l­eparancsolását az utak­ról — követelték is a hon­atyák — az összefüggésekről azonban nem lehet elfeledkez­nünk. A személyautópark el­avultságáról, a pótlás nehézsé­geiről sem, és a gazdálkodás megújításának többi halaszt­hatatlan feladatáról sem. Ezért rejt veszélyeket az „úgysincs rá pénz” mindent elfedő, takaró­mondata, ezért elfogadhatat­lan a pénzhiány elemzés, fe­lelősség-megállapítás és hatá­rozott intézkedés nélküli tu­domásulvétele. A parlamenti ülésszak arra is szemléletes példákat hozott, mennyire összetett feladat a nyilvánosság, a demokratikus fórum színe előtt munkálkodni a köz érdekében. Igaz, helyen­ként kísért még a beidegző­­dött felszólalási reflex a kép­viselők között is, amely mint­egy kötelezővé teszi a hibák általánosságban történő emlí­tése után a szűkebb környe­zet gazdálkodási sikereinek felsorolását, majd befejezés­ként az előterj­esztés lelkes támogatását. Akadt tehát ilyen is, de hallhattunk jó néhány felelős, felkészült vélekedést és pontosan, szabályszerűen fo­galmazott javaslatot is. A hozzászólások témakörök szerint aránytalan megoszlá­sára tehát van magyarázat: súlyosabb ügyeikben nehezebb, nagyobb felkészültséget köve­telő munka a felszólalás — és nem ritka a zavar sem­­a Ház szabályainak értelmezése kö­rül. Meglehet némely észre­vételek, javaslataik svem min­den esetben illeszkednek a je­lenlegi szabályok által előírt mechanizmusba, ám nem biz­tos, hogy kizárólag az „újítók­nak”, az útkeresőknek kell változtatni véleménynyilvání­tásuk formáján. A parlamenti ülésszakot megelőzően jónéhány nép­front-fórumon — főként a gaz­daságpolitikai munkabizottság ülésein — tartottak vitát gaz­daságunk folyamatban lévő át­alakulásának legsürgetőbb ten­nivalóiról. Ezeken is megfi­gyelhető volt a döntések elő­készítését kísérő növekvő tár­sadalmi aktivitás­­, de az is, hogy ez az aktivitás nem min­dig találja meg a megfelelő csatornát. Kihasználása pedig létfontosságú, hiszen már a klasszikusok megállapították, hogy a kollektívan hozott dön­téseknek sokkal nagyobb az esélyük a megvalósulásra, mint a szűk körben kialakított uta­sításoknak. És erre most nagy szükségünk van: a nemzet csak úgy kerülhet ki a jelen­legi nehéz helyzetéből, ha a nehézségek gépies ismételge­tése helyett az anyagi erőfor­rások felkutatásán kívül fel­használja a demokratikus köz­életből­ nyerhető energiatöbb­letet is. Bognár Nándor Kom­promissumkeresés Szöulban Engedményekre kényszerül a dél-koreai elnök Éles agrárvita a közös piaci csúcsértekezleten A külpolitikai helyzet A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐ TANÁCSÁNAK ülésszaka hétfőn megnyílt a moszkvai Kremlben. Elsőként a küldöttek változásokat fo­gadtak el az elnökség összetételében, majd Rizskov miniszterelnök elő­terjesztésében a múlt heti központi bizottsági ülésen elfogadott javas­latokat tekintették át, a népgazdaság irányításának átalakításáról, va­lamint az állami vállalatokról. Az elnökség az ülésszak elé terjesztet­te azt a törvénytervezetet is, amely az állami élet fontos kérdései­nek össznépi vitára bocsátását írja elő. A küldöttek ugyancsak dönte­nek a két ház jogi bizottságai által kidolgozott javaslatról, mely a vezető beosztású személyek, állampolgárok jogait sértő cselekedeteinek megfellebbezését és bírósági döntését szabályozza. A JAPÁN CSÁSZÁR fogadta a négynapos hivatalos tokiói látoga­táson tartózkodó Wojciech Jaruzelskit. A lengyel politikus, aki vasár­nap érkezett a japán fővárosba, első alkalommal jár a távol-keleti or­szágban. Megbeszélésein Nakaszone kormányfővel világpolitikai témá­kon kívül főleg a kétoldalú gazdasági kapcsolatok élénkítése szerepel. A lengyel fél elsősorban az autóipari együttműködés feltételeit szeret­né tisztázni. Japán konzorciumok csak állami hitelgaranciák mellett mutatnak hajlandóságot ilyen jellegű, akár többszáz millió dollárt is kitevő beruházásokra. A tokiói kormány a kívánt biztosítékok meg­adásának érdekében, a jelenlegi csúcstalálkozót felhasználva, a len­gyel gazdaság helyzetéről akar reális képet kapni. A japán óriáscégek üzleti politikáját ez ügyben befolyásolhatja az a legutóbbi kimutatás, hogy májusban autóból 16,2 százalékkal kevesebbet tudtak eladni, mint egy hónappal korábban. Változatlanul az érdeklődés homlokterében áll a demokratikus ki­bontakozás irányába elmozdult szöuli helyzet.. A dél-koreai kor­mányzó Demokratikus Igazságpárt elnöke sajtóértekezleten jelentette be a választási rendszer reformját, közvetlen elnökválasztást és más demokratikus változásokat. Ro Te Vu nyolcpontos javaslatában in­dítványozta, a politikai foglyok szabadon bocsátását, a sajtószabadság biztosítását, az emberi jogok tiszteletben tartását, valamint kampányt ígért a korrupció és az erőszak ellen. A politikus, aki a kormánypárt elnökjelöltje is, lemondással fenyegetőzött, amennyiben Csen Ta Hvan elnök megvétózná az elképzeléseket. Az elnök szóvivője azonban kö­zölte, hogy rövidesen hivatalos jóváhagyást kap a reformtervezet. Meg­figyelők szerint a demokratikus fordulat oka elsősorban abban kere­sendő, hogy az 1988-as olimpiai játékok olyan össznemzeti ügyet je­lentenek,­­ különösképpen a Szöulra irányuló nemzetközi figyelem következtében — amely kockázatossá tenne egy katonai megoldást. HADÜZENETTEL FELÉRŐ LÉPÉSNEK minősítette az Iráni Forra­dalmi Gárda haditengerészeti parancsnoka az újabb amerikai flotta­felvonulást az Öbölben. Rafszandzsani, a parlament elnöke szerint is Washington katonai jelenlétének erősödése fegyveres konfliktushoz vezethet. Schultz külügyminiszter ugyanakkor támoga­tásáról biztosítot­ta azt a tervet, amelynek keretében egy újabb amerikai flottaegysé­get vezényelnek a Perzsa-öbölbe a kuvaiti olajszállító hajók védelmé­re. Az iráni hadsereg főparancsnoka figyelmeztette az Egyesült Álla­mokat, hogy amennyiben hadihajói megközelítik az Öböl felső szaka­szán az iraki—iráni frontot, az övezet háborús területté válik Washing­ton számára. Hamenei kormányfő pedig azt jelezte, hogy újabb erőket küldenek a Hormuzi-szoroshoz. Bejrúti értékelés szerint az amerikai— iráni szópárbaj drasztikus lépésre ösztönözheti a libanoni szélsőséges csoportokat, ami akár egy nyílt iráni—szíriai konfliktushoz is vezethet. Ezt siettetheti a szíriai—amerikai kapcsolatok javítására küldendő kü­lönleges elnöki megbízott. A­­közeledés egyik ki nem mondott célja Szí­ria „leválasztása" lehet szövetségeséről, Iránról. Az Öböl-háborúban Te­heránt támogató másik arab szövetséges, Líbia is előkelő helyen sze­repel a legfrissebb nemzetközi jelentésekben.T­ripoli pánarab törekvé­seinek jegyében ezúttal Algériával kötne, a tervek szerint november­ben, államszövetséget. Moamer el-Kadhafi líbiai vezető erről tárgyalt meglepetésszerű látogatásán — a nyugati megfigyelők szerint kevésbé lelkes — algériai vezetőkkel. (T. J.) számításba a szocialista faktor növekvő szerepét nem teszi le­hetővé a termelési és a társadal­mi folyamatok egyesítését. Az átépítés alapjának nevezte a szó­nok az állami vállalatok (egye­sülések) törvénytervezetét amelynek végleges jóváhagyását kérte a küldöttektől. Az első ilyen jellegű szovjet törvényter­vezet középpontjában az az el­képzelés áll — fejtette ki a szó­nok, hogy a népgazdasági mecha­nizmus a dolgozói kollektívák­nak olyan termelési és társadal­mi feltételeit a növekedés olyan ösztönzőit teremtse meg, amelyek a vállalatokat legfőbb feladatuk teljesítésére ösztönözték, minden lehető módon kielégíteni a nép­­gazdasági és a lakossági fogyasz­tást a szükséges termékkel ame­lyeket a lehető legkisebb ráfor­dítással állítanak elő. A termelé­si és társadalmi fejlődés szoros összefüggésbe kerül a tevékeny­ség eredményességével, s ennek érdekében új gazdasági kategó­riát vezetnek be: az önálló el­számolás alapján álló szerződé­seket. „Ez válik a munkabér és az anyagi ösztönzés, a vállalati fejlesztési, tudományos és techni­kai, társadalmi fejlesztési alap meghatározó forrásává”. Rizskov rámutatott, hogy az ön­elszámolás gyökeres változtatá­sokat követel a vállalati terve­zésben is. A tervfeladatok önálló kidolgozásával a vállalat az öt­éves gazdasági és szociális fej­lődését is meghatározza. Kötik majd ugyan a termelőegységeket az állami megrendelések, ame­lyek azonban nem foglalják le a teljes termelői kapacitásukat, csak a legfontosabb termékfajtái­kat veszik számításba. A fennma­radó részt önállóan, a felhaszná­lókkal való közvetlen gazdasági kapcsolat alapján tölthetik ki. Megszabadulnak a vállalatok a fentről szabályozott tudományos­technikai fejlesztési tervezéstől. Ugyanakkor előtérbe kerül a két, illetve szükség és igény esetén a három-négy műszakra való átté­rés követelménye. Érdekeltség a külgazdaságban „Az állami külgazdasági tevé­kenység mély átépítésével" kap­csolatban Rizskov kifejtette, hogy a vállalatok bekapcsolódásával e szférába kidolgozták azt az ösz­tönző rendszert is, amely érde­keltté teszi a kollektívákat és meghatározza a felelősségük mér­tékét a külföldi partnerekkel folytatott kapcsolatok fejleszté­sében. A széles termelési koope­ráció, nemzetközi egyesülések és szervezetek, közös vállalatok ala­pítása a cél. „Természetesen a külgazdasági kapcsolatokban a KGST-tagállamoknak kell elsőbb­séget biztosítani.” A kormányfő a törvény legfon­tosabb, elvi jelentőségeként emelte ki, hogy a vállalati tevé­kenység átalakítása elválasztha­tatlanul összefonódik a demokra­tizálás széles körű fejlesztésével, s a szocialista önirányítás alap­elveire támaszkodik. A brigád­­­­vezetőtől a vezérigazgatóig ter­jed a kollektíva választási sza­­­­badsága. Ezen az alapon megőre­s­ződik a vállalatok egyszemélyi vezetése, de létrehozzák a mun­káskollektívák tanácsait, mint a dolgozók érdekeinek, akaratá­nak képviseletét. Rizskov részletesen szólt az új típusú, óriási állami termelési egyesülések jelentőségéről, ame­lyekben üzemek és gyárak mel­lett tudományos intézetek, szál­lítási és értékesítési cégek is he­lyet kaphatnak. Ezzel egy időben kezdetét veszi az össz-szövetségi ipari egyesülések felszámolása, amelyek nem váltották be a hoz­zájuk fűzött reményeket. Az ága­zati irányítás átszervezésével együtt a szövetségi minisztériu­mok tevékenysége is megválto­zik, összhangban a vállalati jo­gok kiszélesítésével. Kettőjük kapcsolatát a gazdasági eszközök­kel történő irányításnak kell jel­lemeznie, hangsúlyozta a szovjet miniszterelnök. Alapvetően meg­változik a területi irányítás ed­digi elmélete és gyakorlata is, a helyi tervezés például minden, a területhez tartozó egyesülésre ki­terjed, függetlenül, hogy azok mely hatósággal vannak aláren­delve. A helyi költségvetésbe fi­zetik be a vállalatok nyereségeik meghatározott részét, a munka és természeti források használata címen. A bankrendszer átszervezése A hosszú távú népgazdasági ter­vezés alapja az új feltételek kö­zött a tizenöt évre szóló gazda­sági és társadalmi fejlesztési kon­cepció. Minőségileg változik vi­szont az ötéves tervek kidolgozá­sának folyamata. A központi bi­zottság és a minisztertanács szük­ségesnek tartják, hogy 1991-től eltekintsenek az éves tervek meg­erősítésétől. A veszteséges válla­latokról szólva a kormányfő ki­jelentette hogy amennyiben hiá­bavalónak bizonyulnak az erő­feszítések a gazdasági helyzetük normalizálására úgy fel kell szá­molni őket. „Emellett, minden dolgozónak feltétlenül biztosítani kell a munkahelyet.” A bankrend­szer átszervezésével kapcsolat­ban Rizskov elmondta, hogy elké­szült a javaslat hat önálló bank létrehozására. Átszervezések lesz­nek az állami statisztikai rend­szerben is. Rizskov rendkívül fontos feladatnak nevezte, hogy „rövidített határidő alatt” vál­toztassák át” az SZKP KB jú­niusi plénumán jóváhagyott for­radalmi gazdaságirányítás átépí­tési programot reálisan működő rendszerré". A kormányfői előterjesztés után megkezdődött a vállalati tör­vénytervezet vitája. Nyikolaj Maszlennyikov a parlamenti ter­vezési-költségvetési bizottság el­nöke első hozzászólóként kifej­tette, hogy az állandó bizottság áttekintette és egészében jóvá­­hagyta a tervezetet, ugyanakkor célszerűnek tart néhány kiegé­szítést, mint vállalati ösztönzési alap létrehozását a területi sajá­tosságok figyelembevételével. Felhívta a figyelmet arra is, hogy pontosítani kell a vállalat tel­jes felelősségének feltételeit a te­vékenysége eredményességéért Liaszicskin sajtóértekezlete A gazdasági reform jelentősé­géről és szükségességéről beszélt tegnap a sajtóközpontban Genna­gyij Liszicskin is. Az ismert köz­gazdász már évekkel korábban is szót emelt a piaci törvények figyelembe vétele miatt a szocia­lista gazdaságban, s most is eb­ből a szempontból értékelte az új gazdaságirányítás fontosságát Részletesen szólt az árreform szükségességéről is. Több mint furcsának nevezte a mezőgazda­sági termékek évi, körülbelül öt­­venmilliárd rubeles dotációját Ugyanakkor utalt arra, hogy ezek leépítése szerinte szakaszo­san mehet csak végbe, és nem mechanikusan. Nemcsak az árak csökkentéséről vagy növeléséről van szó, hanem az árképzés új megközelítéséről, hogy azok ne a különböző állami bizottságok­ban alakuljanak ki, hanem a föl­deken és az üzemekben. Utalt ar­ra, hogy a bürokratikus korlátok leépítésével a mezőgazdasági ter­melés növekedése például csök­­kentőleg hathat az árakra. A mezőgazdaság kapcsán elmondta. A spanyol király hazánkba látogat Németh Károlynak, az Elnöki S­­ásra hazánkba érkezik János Tanács elnökének meghívására a­­ közeli napokban hivatalos látoga­­ó Károly Spanyolország királya. Tudósítónk telexe Ilizskov előterjesztette a vállalati törvénytervezetet Moszkva, június 29. Tegnap a Kremlben megkez­dődött a Legfelső Tanács kétna­posra tervezett ülésszaka, amely­nek első napján a küldöttek az állami­­ vállalatokról (egyesülé­sekről) hozandó törvény terveze­tét vitatták meg. Az ülésszak személyi kérdésekben is döntött a Legfelső Tanács elnökségében, így felmentette tagjai sorából Gyínmuhamed Kunajev korábbi kazah első titkárt és Midhat Sa­­kirovot, a baskír területi pártbi­zottság volt első titkárát. Nyiko­­laj Szljunykov, KB-titkár és a Politikai Bizottság tagja felmen­tését kérte az elnökségben betöl­tött tisztségéből, helyére a kül­döttek Jefrem Szokolov belorusz első titkárt választották, s beke­rült az elnökségbe Gennagyij Kolbin kazah első titkár is. A Legfelső Tanács elnökségének el­nökhelyettesévé Rafik Nyisano­­vot, az üzbég törvényhozás új el­nökét választották. Az irányítási átépítésre A küldöttek előtt Nyikolaj Rizskov, a Minisztertanács elnö­ke ismertette a népgazdaság irá­nyításának tervezett átépítését, peresztrojkáját Felszólalásában rámutatott hogy ennek szüksé-l gességét a gazdasági pangást előidéző jelenlegi irányítási rend­szer indokolja, amely nem veszi

Next