Magyar Nemzet, 1988. április (51. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-26 / 98. szám

Kedd, 1988. április 26. Moldova György: (98.) Bűn az élet«» (Riport a rendőrökről) — Jin mindent meg tudok en­ni — szól közbe csendesen egy fiatalabb szemüveges férfi —, igaz, hogy én öt évig jártam a Humbold Egyetemre. — Hetenként egyszer tudunk fürdeni, mert nincs meleg víz, a séta is gyakran elmarad... Az őr óvatosan köhint egyet, értek a szóból, elköszönök, csak kint a folyosón szólalok meg új­ra. — Hát, nem egy üdülőhely. — Hát nem, viszont az is igaz, hogy ide senki sem érkezik SZOT- beutalóval. Az őr megkínál minket egy kólával. — Egy őrizetes életében me­lyik a kritikus időszak? — A harmadik-negyedik hó­nap egészségileg is, idegileg is. Akkorra már felhasználódtak a kintről hozott tartalékok, sejti az illető, hogy a rendőrség tart a ke­zében valamilyen bizonyítékot, arról is értesült, hogy a bűntár­sai is bekerültek már. Többnyi­re beáll az apátia, ritkább eset, hogy valaki dühöngeni kezd. — Mennyire építik bele a fog­dát a vizsgálati taktikába? — kérdezem Balatonit. — Ezt hogy érti? — Számolnak-e arra, hogy az itteni körülmények előbb-utóbb megtörik a gyanúsítottat Balatoni alezredes vállat von. — Vannak közmondások, biz­tos maga is hallott már néhányat: „Majd megváltozik, ha meglátja a rácsot!”, „Másként beszél majd, ha átjárja a fogda szaga”, de a gyanúsítottakat sújtó bajokhoz mi semmit sem teszünk hozzá, sőt megpróbálunk enyhíteni raj­tuk. Igyekszünk az ügyeket a le­hető leggyorsabban elintézni, az úgynevezett „foglyos ügyeknek’­ a bírósági gyakorlatban is elsőbb­séget biztosítanak. Bemegyünk még néhány cellá­ba, az egyikben egy volt ügyvéd­nőt találunk, beburkolózik hosszú nutr­a bundájába és nem hajlan­dó szóba állni velem, csak ami­kor elfordulunk és kifelé indu­lunk, akkor sziszegi a foga kö­zött:­­r Dögölj­ meg ! A vállam fölött visszanézek, az Ügyvédnő rezzenéstelenül állja a pillantásomat. ■— Csak a nőktől mentsen meg az Isten — sóhajt fel az őr —, gyakran ránk szállnak, esténként mutatják a seggüket, ha mennek fürödni, akkor is kikezdenek ve­lünk. "Egy fogdaőr a­­ Katonai Ügyészségre került, mert egy őri­zetes nő azt állította, hogy azért terhes, mert az őr megerőszakol­ta. Az egyik cellában csodálkozva veszem észre, hogy két férfi kö­zött egy szőke hajú nő fekszik, az őr magyarázókig int felé. — Tudja, a Giulia, aki szét akarta vágni a képeket a mú­zeumban! Most már „beugrik” az újság­hír arról a fiúról, aki betört a Szépművészeti Múzeumba, fest­mények megsemmisítésével fe­nyegetőzött és 20 ezer dollárt kö­vetelt, hogy átoperáltassa magát hővé. Az arca most is ki van ké­szítve, a vizsgálója engedélyezte, hogy rúzst és festéket használjon, fekete, egyenes szabású ruháját derékban vékony aranyszínű öv fogja össze. — Hogy­ van Giulia? — kér­dezi udvariasan Balatoni alezre­des. — Kijön a cellatársaival? Giulia elégedett, szándékosan lágyabb típusú partnereket rak­tak mellé; mindkét szomszédja kábítószerélvező, a bűncselekmé­nyeiket is drogtól befolyásolt ál­lapotban követték el. Szóba ele­gyedünk, az egyikük kedélyesen mesélget: előbb csak ragasztóval szipózott, aztán már kézfejről szívta be a hasist. — Hogy bukott ki? — Egyszer a Nyugatinál ten­gernek néztem a villamosvágá­nyokat és úszni akartam rajtuk. A másik cellatárs nem vállalja az ügyet. — Kábítószer? Mi az?­­— Nem tudja? — Nem, csak azt hallottam, hogy az egyik olyan mint a föld, a másik olyan mint a sár De, mondom, ezt is csak úgy hallot­tam. — Nagy franc ez a Vili — mondja később az őr —, meg­játssza magát, az egyik kihallga­táson sírni kezdett, a szemétko­sárból kivette az újságpapírt, és azzal­­törölte meg a szemét. A folyosó végén egy fehérkö­penyes, alacsony férfi suhan át. — Ki ez? — kérdezem. — Há­­zi munkás? — Nem, borbély, kinti ember. Nézzük meg, ha érdekli. A borbély reggel nyolctól este nyolcig dolgozik, egy műszak alatt 100—120 embert borotvál meg kis Braun villanyborotvájá­val. Hajat és szakállt is vág, de ilyenkor köteles figyelembe venni az illetékes vizsgálótiszt előírá­sait: a gyanúsított nem változtat­hatja meg a külsejét, ha ez zavar­ná a felismerést vagy a szembe­sítéseket. — Ezt mindenki tudomásul ve­szi? — Eddig csak egyszer akart nekem ugrani egy külföldi, mert szerinte rosszul borotváltam meg. — Mibe kerül a borotválás? — Kilenc forint, és külön egy forintot számolok az arcszeszért. — Nem szokták meginni az arcszeszt? — Jin nem ,tudom, én a mar­kukba öntöm, hogy dörzsöljék be magukat, aztán azt csinálnak ve­le, amit akarnak. — Mennyit lehet­ett keresni? — Havi 40 ezer forintos forgal­mat vállaltam, ebből 14 200-at el­visz a gazdám­, az Érdi Szövet­kezet, nekem 15—15 ezer forin­tom marad tisztán, ennyi kint is összejönne, csak itt kényelmeseb­ben be tudom osztani az időmet. — Borravalót nem szokott kap­ni? Viccnek szántam, de a borbély komolyan veszi a­­kérdést, rázza a fejét. — Nem, de már egy milliót is ígértek, ha viszek ki híreket a hozzátartozóknak. A műhely előtt már várakozik egy „fej" szorotválásra, átenged­jük a helyünket. Balatoni a ke­zében­­tartott papírra néz, mely­re azokat az őrizeteseket írta fel, akiket számomra az átlagnál ér­dekesebbnek gondolt, egy ajtóra mutat: — Menjünk be még ebbe a cel­lába. — Kik vannak benne? — Ketten, egyikük a Bizomá­nyi Áruház becsüse volt, magas áron vette át a barátjai által be­hozott elektromos készülékeket. Később láttam a jegyzőköny­veket: egy Alipe Dual Diskért a becsüs 323 ezer forintot adott, 380 ezres árcédulával tették ki a ki­rakatba — végül is csak fél áron lehetett eladni. Egy hasonló kö­rülmények között átvett Adler típusú asztali komputer 800 ezer forint helyett csak 350 ezer forin­tért talált vevőre. — Kis a másik gyanúsított? — Egy tizenhét éves gyilkos, agyonütötte a szeretője négyéves kislányát. Balatoni elkomorodik, újra ta­pasztalom, hogy a legkeményebb rendőr is nehezen viseli el a gyerekgyilkosságokat. Bemegyünk a cellába, először a Volt becsüst kérdezem, egy ala-­ csony,­fényes arcú férfit. — Követett el valóban vala­­kittyiák bűntényt? ’ ~ — Nem semmit. Ki fog derül­ni, biztos vagyok benne. — A rendőrök mást monda­nak. — Akkor bizonyítsák be. Ezen a nyomon nem érdemes továbbmenni, a másik őrizetes­hez, egy magas, félszeg fiúhoz fordulok. — És maga mit követett el? — Megöltem egy embert ? — Kit? — Egy velem egykorú tizen­­nyolc éves fiút, az Óbudai Nép­kertben verekedtünk össze, be , voltunk rúgva mind a ketten. Ettől a választól annyira meg­lepődöm, hogy nem tudom foly­tatni a beszélgetést. Elköszönünk, kint a folyosón bizonytalanul kérdezem Balatonitól: — Biztos, hogy ez volt a gye­rekgyilkos? — Olyan biztos, mint ahogy itt állunk. A gyerek szégyellte a balhéját a cellatársa előtt, inkább kitalált valamit helyette. Majd kérdezze meg a vizsgálóját Egyébként, ha valakinek a priu­sza a váltótól a­­bokájáig ér, ak­kor is azt mondja, hogy első bűn­­tényes. Megyünk lefelé a lépcsőn, a környezet még kopottabbnak és lehangolóbbnak tűnik. — Mikor lesz itt rend? — Nem tudom, a Tolnai Lajos utcai épületet 12 évig festették, mert egyszerre nem volt rá pénz. — Egészen őszintén, hisz ab­ban, hogy ilyen körülmények kö­zött mindezek ellenére értelmes munkát lehet végezni? — Ha nem hinnék b­enne, egy órát sem maradnék itt (Folytatjuk) — EURÓPA LEGNAGYOBB KÁBÍ­TÓ­SZERFOGÁS­A, a spanyol rendőr­ség dicsősége. Szombaton Barcelona közelében egy hajón, 562 kilogramm kokaint foglaltak le. Egy amerikai férfit és egy spanyol nőt letartóztat­tak. A kábítószerfogások nem hivata­los ranglistáját már eddig is Spanyol­­ország vezette. Március folyamán US kilogramm kokaint sikerült lefoglalni Madrid egyik külvárosában. A nyolc halálos áldozata VAN annak a vonatbalesetnek, amely hétfőn reggel a dániai Loroe közelé­ben, Koppenhágától 50 kilométerre, nyugatra történt. A sebesültek száma 71. Rendőrségi jelentések szerint ki­lenc órával a baleset után még csak két áldozatot sikerült azonosítani. Mindketten dánok. „ Nem akármilyen „személyt” vett őrizetbe rövid időre az izraeli safed város rendőrsége: az egyik szálloda bárjában egy majom túlságosan a po­rtár fenekére nézett, és alkoholmá­­morában dührohamot kapott. Csak a hatóság emberei tudták megfékezni. Vele együtt az őrszobára kísérték — ugyancsak randalírozásért — az ivó­­cimborát, a majom gazdáját. Termé­szetesen a köröket ő fizette. Magyar Nemet Széchy és segítői Zsolt Róbert A Széchy-iskola úszói közül Darnyi és Szabó éremszerzési, Deutsch jó helyezési esélyekkel utazik az olimpiára és­­a kikül­detési szinttől mindössze tizedek­kel elmaradó Kalausch is szere­pelhet a szöuli döntőben. Talán kiutazhat az olimpiára még Ágh Norbert Más klub tagjai közül szintén hárman úszták meg a kiküldeté­si szintet. Gütler Károly a KSI- ben nevelkedett de tudása Kiss László edző keze alatt teljesedett ki. A furcsa, hogy Gütler a Dó­zsa versenyzője, csakhogy ő nem a Komjádiban, hanem a Sparta­cus uszodájában edz. Innen ke­rült ki Egereszegi Krisztina is, Nyíregyházáról pedig Csabai Ju­dit Mindketten biztos olimpiai csapattagnak számítanak. Egye­lőre tehát hattagú az úszóváloga­tott — felette magasak a kikül­detési szintek —, de a létszám remélhetően még növekedik. Csapatmunka a Komjádi uszodában Hétfőn Luzernben, a Nemzet­közi Sakk Szövetség (FIDE) szék­helyén ismertették a férfi világ­bajnok-jelölt­ negyeddöntő páros­­mérkőzések helyszínét és időpont­ját. Portisch Lajos jövő év január­jában, Belgiumban mérkőzik a Mikor Széchy Tamás, a KSI vezető edzője megkapta az Állami Díjat, ismét ráirányult a sport­közvélemény figyelme. Immár sokadszor. Az előző másfél évti­zedben a kimagasló edzői sikerei beszéltettek róla, most pedig egy olyan magas kitüntetés hozta szó­ba a nevét, amilyent sportember Magyarországon még sosem ka­pott. A kitüntetést követő sok újság­cikk kapcsán levelek, telefonhí­vások érkeztek szerkesztőségünk­be. Egyik sem vonta kétségbe azt a tényt, hogy a kitüntetés a legjobb helybre került, viszont an­nál több volt a kérdés azzal kap­csolatban, vajon miként is dol­gozik Széchy, minek tulajdonít­hatók a sikerek, hogyan is mű­ködik a Komjádi, uszodában az a bizonyos Széchy-iskola. Indokoltak a kérdések. Széchy ugyanis olyan markáns egyéniség, hogy óhatatlanul mindenki ár­nyékba kerül, aki mellette és ve­le dolgozik. Pedig tény, hogy egyedül képtelen lenne ellátni a munkát. Reggel hattól este hétig úszónagyü­zem működik a Kom­jádi uszodában, közel száz úszóra kell figyelni. Az olimpiára készülő verseny­zőké az elsőbbség. Ennek a cso­portnak az edzéseit Széchy sze­mélyesen irányítja. Darnyi Ta­más, Szabó József — a két világ­bajnok —, Deutsch Tamás, Ka­­lausch Walter, Ágh Norbert, aztán néhány felette tehetséges fiatal és két francia edz együtt A két bordeaux-i úszó szépen szerepelt az ifi EB-n és szülei úgy vélték, hogy Széchy az az edző, aki ké­pes kihozni belőlük az olimpiai kiküldetéshez szükséges ered­ményt. Délelőtt­ délután, naponta öt­hat órán át tart a csoport ed­zése. Érdekes, ezek a versenyzők időben nem edzenek annyit amennyit annak idején a Hargi­­tay-féle társaság, eredményeik mégis messze különbek. Pedig Hargitay András, Verrasztó Zol­tán és a többiek ugyanolyan te­hetségesek voltak, mint a maiak, mégis az ő világrekordjaikat Darnyiék már ifiként megúszták. Széchy edzői képességeinek egyik nagy értéke, hogy évről évre ké­pes megújulni, s könnyedén veti el a tegnapi módszereket, hogy új­abbakat, hatásosabbakat ve­gyen elő. Az is a tényekhez tar­tozik, hogy Széchy Hargitayékat teljesen egyedül dolgozva hozta fel az ismeretlenségből, most pe­dig van kire támaszkodnia. Csak a „nagyok” csoportjával mellette még hárman foglalkoznak. Munkatársait valóságos mű­gonddal válogatja ki. A fiatal edző, akit ő odahív, szívesen je­lentkezik, hiszen tudja, mit nyújt­hat neki­ a Széchy-iskola. Nyug­díjas állásra azonban egyik sem számíthat A mester ugyanis a maximumot követeli és aki ezt nem képes nyújtani, gyorsan bú­csúzhat Van, aki a kegyetlen ira­mot nem bírja, van akinek a ké­pességei nem elegendők. Aztán az is előfordul, hogy egy-egy ed­zője a mellette szerzett tudás bir­tokában önállóbb munkára vágyik és más klubba szerződik, mint ezt tette például Széles Sándor, aki kiválóan beválik a BVSC-ben. Széchy legrégebbi munkatársa, Gyertyánffy Tamás közel tíz esz­tendeje dolgozik a KSI-nél. Az úttörő korú gyerekekkel foglal­kozott eleinte, az idén amerikai bajnokká nőtt Deutsch Tamás is az ő tanítványa. Gyertyánffy négy éve került a nagyok cso­portjához. Az edzéseken Széchy­­vel dolgozik, sőt ha a mester tá­vol van, ő irányítja a munkát. Futballnyelven szólva afféle pá­­lyaedzőnek tekinthető. Idén januártól ugyanaz az edzői team dolgozik a legjobbakkal, amelyik a három aranyat hozó madridi vb-re készítette fel az úszókat. Kovácshegyi Ferenc, aki tavaly még a TF-en tanított, visszatért a KSI-be. Ő vezeti az úszók szárazföldi felkészülését, gimnasztikáját és betölti a gyúró szerepét is. Az edzőtanfolyamot most végző Szántó Istvánnak a szakmai adminisztráció a dolga. Pontosan jegyzi az edzésidőket, rendszeresen méri a testsúlyt, a pulzust, minden adat az ő kezébe kerül. A közel nyolcvan serdülő korú gyerekkel külön öt edző fog­lalkozik. Az ő munkájuktól függ, kinevelődnek-e Darnyiék utódai. Velük teljes a csapat. Természetesen minden Széchy elképzelései szerint történik, ő dolgozza ki a terveket, az edzé­sek programját. Ő dönt a terhe­lések milyenségéről és adagolásá­ról, irányítja a technikai képzést De támaszkodik munkatársaira is. Szabó József például egy nyi­latkozatában utalt arra, hogy mellúszó technikájának kialakítá­sában nagy szerepe volt Gyer­­tyánffy Tamásnak. Mint kiderült, Széchy szervező­ként sem utolsó. Nagy ötlet volt tőle, hogy együttműködést alakí­tott ki két legnagyobb klubbal. Miután a KSI — a saját szabály­zata szerint — 18 évnél idősebb versenyzőt nem foglalkoztathat, a „kiöregedett” úszókat átadja a Honvéd­nak, esetleg a Dózsának, szállítva így a két egyesületnek azokat az eredményeket, amelyek tisztesen növelik az állami támo­gatást, öregbítik a klub hírnevét Szabó, Deutsch és Kalausch a Honvéd, Darnyi a Dózsa verseny­zője. A klubszínektől függetlenül ők a Komjádi uszodában, Széchy- Tel edzenek, mintha az átigazolás nem is történt volna meg. A KSI- nek az a haszna az egészből, hogy átveheti a klubokból az ott kez­deti lépéseiket tevő, tehetséges gyerekeket, tehát nemcsak a sa­ját utánpótlására kell támaszkod­nia. (Szabó és Kalausch a Hon­­védban, Darnyi a Dózsában járta ki a versenyzői pálya legalsó osz­tályait.) Az együttműködés je­gyében a Honvéd még azt is vál­lalta, hogy a KSI serdülőivel fog­lalkozó öt edző közül kettőt a sa­ját alkalmazásában tart. Készülődnek a válogatottak Fitos: „1988 legnagyobb feladata" Az angolok elleni szerdai ba­rátságos mérkőzés előtt hétfő dél­előtt pihentek a magyar váloga­tott tagjai a lovas herényi edzőtá­borban, majd késő délután a kö­zeli Csákváron edzettek a lab­darúgók. Ezen a­ foglalkozáson már részt vett a hétfőn délután Rot­terdamból befutott Róth Antal (Feyenoord), míg Szendrei Józse­fet (Malaga) késő estére várták az edzőtáborba. — Közösen elemezzük majd a Wembley-ben lejátszott 2—2-es angol—holland találkozó videó­felvételét, feltérképezzük az an­golokat — mondta Tajti József, a válogatott edzője. — Kedden dél­előtt lesz a taktikai értekezlet, ahol meghatározzuk a feladato­kat Fitos József. — A vb-selejtezőket leszámít­va 1988. legnagyobb feladata elé nézünk. Angiidnál rangosabb, jobb csapatot aligha lehet manap­ság Európában találni. Én Glenn Hoddle tudását, felkészültségét tartom a legtöbbre. Egy döntetlen már igen jó eredmény lennne. Hétfő este Luton felől bérelt géppel a budapesti Ferihegy­ 1 repülőtérre érkezett Anglia lab­­darúgó-válogatott­ja. Az eredeti­leg kijelölt 23 kerettag közül a kapus Peter Shilton, továbbá há­rom mezőnyjátékos, Mark Wright, Dave Watson és John Barnes sé­rülés, illetve más természetű okok miatt otthon maradt. Bobby Rob­son angol szövetségi kapitány utakig a Budapestre induló keret­be hívta Gary Mabbuttot. Újság még Angliában, hogy a Liverpool labdarúgó csapatta szombati, a Tottenham felett ara­tott 1—0-ás győzelmével már megnyerte az angol bajnokságot — minden idők egyik legegyolda­­lúbb szigetországi pontvadászatát. A Liverpool november 24-én a bajnokság élére állt, s azóta egy­szer sem adta át ezt a helyet más­nak, sőt, egyre növelte az előnyét. Március 20-ig­­Veretlenségét is megőrizte, akkor az Evertontól kapott ki 1-0-ra. Hétfő délelőtt a Pénzügyőr pá­lyáján gyakorolt a francia olim­piai válogatott. Jacky Braun szö­vetségi edző az MTI munkatársá­nak elmondta, hogy,, a szerdán pályára lépő francia olimpiai vá­logatott gyakorlatilag már csak a nevében olimpiai. Nincs remé­nyük a nyári játékok 16-os dön­tőjébe jutásra, ezért inkább a vb­­selejtezőkre készülő A válogatott keret rendelkezésére bocsátják legjobbjaikat. Így többek között azt a Fargeont is, akit igen nagy csatártehetségnek tartanak. A magyar olimpiai válogatott­­Tatán hétfőn délelőtt főként a tá­madásvezetést gyakorolta, majd 20 perces egymás közötti '­játék szerepelt műsoron. A szakvezetés örömmel nyugtázta, hogy Kékesi I Rezső (MTK-VM) és Lakatos Fe­ I­re­ne (Siófok) sérülése sokat ja­vult, gyakorlatilag játékra készek. Rubold Péter (Rába ETO) viszont továbbra is érzi combizomhúzódá­­sát. Délután szabadfoglalkozás volt, pihentek a játékosok. Volt, aki úszott, vagy egyéb, a kikapcso­lódást jelentő játékokkal volt el­foglalva. Várhatóan kedden jelöli ki Száger György szövetségi edző a szerdai kezdő tizenegyet. Az ember a barátjával feltétel nélkül őszinte. Nincs tabu téma, a dolgok mindenkori tisztázásá­nak igénye közös, a bátor, a kö­vetkezményeket vállaló szembe­nézés a barátság jellemző jegye is. Egy idő után — a mi esetünk­ben közel harmincöt év — auto­matikusan működik, kialakul a sajátos jelzőrendszer, ami kivált­ja ezt a reakciót. Ez a barátom, beszélgetés köz­ben, már-már harciasan (kapcso­latunk egyik felhívó jele a sok között) rámnézett és megkérdezte, mi a véleményem a labdarúgá­sunkról? Ehhez tudni kell azt is, hogy a barátom ebben a témakör­ben lai­kus, és ezt öntudatosan felvállal­ja. Pedig az úgynevezett „gömb­érzékkel” rendelkezve diák ko­runkban együtt játszottunk a grundon, ami annak idején a­ fo­cira való alkalmasság legkitünte­­tőbb elismerése volt. Bárcsak a „szakértőik”, az önjelölt kritiku­sok százezres, sőt milliós nagy­ságrend­ű tábora elmondhatná ezt magáról. Hogy nem esik át a labdán, ha eléje gurul. Zavaromat leplezendő, megkér­deztem, miért is érdekli, éppen most, labdarúgásunk állapota? A válaszból kiderült, hogy a belgák elleni mérkőzésen „semmirevaló­­nak" ítélte csapatunk teljesítmé­nyét. Ennek oka van, valamiféle magyarázat, és ő erre kiváncsi. Mia is az vagyok, feleltem őszintén, leleplezve szakértői mi­­voltomat, amivel felruházott. A barátságban is létezik szereposz­tás. Mis ennek megfelelni, enyhén szólva, kötelező, így azután nem­ volt út visszafelé, csak előre, amin végigballaghattam. Azt javasoltam, hogy az okku­tatást kezdjük a feledékenység­gel, ami egyébként rossz tanács­adó. Itt van például az NB I.-es mérkőzések krónikája, egyre LAIKUS KÉRDÉSEK gyakrabbban olvasom, hogy jobb elfelejteni, amit a csapatok pro­dukáltak. A „csillagok háborújá­ból" pedig a kettes meg a hármas kerül ki győztesen. A négyes rit­ka madár viharfelhős égboltun­kon. Öt csillagot pedig ne is vár­junk. Ha úgy tetszik, tényekkel is szolgálhatok. Ez nemcsak hatáso­sabb, de kézzelfoghatóbb is. Né­hány idézet az NB I. huszadik fordulójának összefoglaló jellem­zéséből. A szaklap beszámolóira hagyatkozom, méghozzá tapinta­tosan, elkerülve a szereplők meg­nevezését. A különböző helyszí­nek kizárják azt az esetleges vá­dat, amely szerint az értékelést végző újságírók összebeszéltek volna. Most jól figyelj, mondtam a barátomnak. Akár jegyzetelhetsz is, hogy ne felejtsd el, amit hal­lottál. íme az idézetek, egy kissé kurtítva, de úgy, hogy a lényegük megmaradjon. „Az első félidőben rengeteg volt a rossz átadás is a holttérben való felesleges felfu­tás”. „Mindkét csapat tagjai sokat hibáztak, sokszor egymás hibái­ból éltek". „Ennyi eladott labdát, minden elképzelést nélkülöző tá­madásépítést ritkán lehet látni". „Ami fél órán keresztül a pályán folyt, az egyenesen értékelhetet­len. Lassúság, pammogás, álmos­ság, technikai hibák, vaktában el­rúgott labdák jelentették a játé­kot". ,Sok volt az üresjárat, szá­mos alkalommal egymás rossz átadásaiból éltek a játékosok." A fordulóban nyolc mérkőzést játszottak, s ebből ötnek a szín­vonala elmarasztalható. A minő­sítés szerint egy találkozó érde­melt 4 csillagot, négy 3-ast, és há­rom pedig mindössze 2-t. A köze­pes teljesítményre (3-fps) értékelt összecsapások elemzésénél is ol­vashattunk igencsak kritikus vé­leményeket. A barátom, jegyzeteit lobogtat­va, felkiált, mert válogatott csa­patunk játékában is hasonló hi­bákat vélt felfedezni. Persze a laikus szemével, mert ehhez a be­soroláshoz változatlanul ragasz­kodik. De alapos ember, nem hagy nyugodni. A kérdés csípős, de he­lyénvaló. Labdarúgásunk vezeté­se, hogyan értékeli a­ helyzetet? Mondjuk az edző vagy a szövetsé­gi kapitány? Elvégre a felelőssé­gük vitathatatlan. Mia se vitatom. Sőt, aláhúznám! Az edzők nyilatkozata az idézett mérkőzéseikről önkritikusnak mondható és tükrözi csapatuk tel­jesítményét. Hogy ez nem üdvö­zítő, az más dolog. A következő fordulóval is igazolhatom ezt az állítást, statisztika nélkül, mert csak húznám vele az időt. Néha az az érzésem, hogy amit látunk az antifutball,­­afféle labdakerge­­tés, futballistáink csak szimulál­ják a játékot, ahelyett, hogy ját­szanának. Mis ha tudnád, mi a legnagyobb gondunk? De válaszoljon helyet­tem, egy olvasói kérdésre, Bálint László technikai igazgató (ezt a titulust meg kellett magyarázni a barátomnak). „Az induláskor két lehetőségünk volt. Vagy összeál­lítunk egy gondtalan programot, s majd az igazi megméretéskor kiderül, hogy hol tartunk. Vagy pedig vállaljuk a megpróbáltatá­sokat — a jövő márciusi VB-se­­lejtezőre gondolva — az év eleji találkozókat, még akkor is, ha felszínre jönnek a fogyatékossá­gok.” A barátom leállít és csodálkoz­va megjegyzi. Miféle fogyatékos­ság jöhet még a felszínre? Amit felolvastál, az ugyancsak bőséges lista.­­• De ő laikus, hogyan is vitatkoz­hatnék vele? Kantzky Norbert 9 januárban : Portisch—Tinoman holland Jan Timmannal. A to­vábbi mérkőzések: Anatolij Karpov (szovjet)—Jo­hann Hjartarson (izlandi), Seattle, 1989 január; Nigel Short—Jo­nathan Speelman (mindkettő an­gol), London, 1988 augusztus; Artur Juszupov (szovjet)—Kevin Spraggett (kanadai), Montreal, 1989 január. A négy negyeddöntő közül a Karpov—Hjartarson találkozó pénzdíja 80 ezer dollár, a másik háromé viszont csak 36 ezer. Emelik a pénzdíjakat A korábbi évek gyakorlatának megfelelően idén is emelik a wimbledoni teniszbajnokság pénz­díjait, ezúttal 5,8 százalékkal. A június 20-tól július 3-ig tar­tó versenyen a férfi egyes győz­tese 185 ezer fontot, (300 ezer dol­lárt) kap. A női egyes első helye­zettjének jutalma valamivel ke­vesebb, 148 500 font (273 000 dol­lár). Az utóbbi húsz évben bekö­vetkezett pénzdíj-növekedésre jellemző, hogy 1968-ban, amikor az első nyílt wimbledoni bajnok­ságot rendezték, összesen 26158 fontot osztottak ki. Hegyi Gyula emlékére Nemzetközi Ifjúsági labdarúgó­tornát rendez a hét végén a Va­sas, Hegyi Gyulának, az OSH, az OTSB, az MTSH, az MTST vala­mint az MLSZ és a MOB volt el­nöke emlékére. A tornán nyolc csapat indul: Gruppo Sportivo Falk, MTK-VM, BVSC, Vasas (A-csoport), TJ Sla­vic Praha SPS, Harlingerod, Bp. Honvéd, Csepel (B-csoport). Chris Evert legyőzte Martina Nav­­rat 11 órát, Houstonban, a nemzetkö­zi tenisztorna döntőjében. Az ered­mény 6:0, 6:4 volt. A kettejük közöt­ti mérleg, még mindig Navratilovának kedvez, 77 mérkőzésből 40-et ő nyert meg. Az ifjúsági labdarúgó Európa-baj­nokság (16 évesek)­­ döntőjét május 11. és 11. között rendezik meg Spa­nyolországban. A csehszlovákok­­ el­len továbbjutott magyar válogatott a c-csoportba került, Spanyolország, Franciaország és Törökország társa­ságában. Tömegverekedés tört id vasárnap este Bitolyban, a Pe­szter—Metalo­­plasztika térti kézilabda-rangadón. A Metaloplasztika két másodperccel a lefújás előtt kiegyenlített (26—26), a ekkor előbb egy sörösüveg repült be a pályára, majd általános­­verekedés kezdődött. A zűrzavarban a Metalo­­plasztika játékosai felborították a rendezői asztalt, a Jegyzőkönyvet ösz­­szetépték, a rendőrség pedig csak nagy üggyel bajjal tudott rendet te­remteni. A mérkőzés előtt a Metalo­­­Plasztyka egy pont előnnyel vezette a táblázatot a Peliszter előtt. 71 éves korában elhunyt Pataki Fe­renc, a londoni olimpia tornászbaj­­noka, aki az 1940-ban műszabadgya­korlatával nyert aranyérmet, mellé lóugrásban és csapatban még két bronzérmet. A totó 17. játékhetén négy darab telitalálatos (13+1) szelvény volt. Nyereményük, egyenként: 149150 forint. A ti­zenhármasokra 647 764, a tizenkettesekre 7064, a tizenegyesek­re 646, a tízesekre 63 forintot fizet­nek.

Next