Magyar Nemzet, 1989. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
Egy rádióriport utóhangjai Megszűnik-e a Magyar Nemzet? Kisebbfajta palotaforradtalom volt a héten a Magyar Nemzet szerkesztőségében. Bár nem szokásunk az ilyesféle ,,pro domo“, tehát belső ügyekkel terhelni olvasóinkat, most mégis a nyilvánosság elé lépünk — annál is inkább, mert sok előfizetőnk, olvasónk osztozott és osztozik aggodalmunkban. Ezt tanúsítják az azóta is érkező telefonhívások, kérdések, melyek lényege: igaz-e, hogy megszűnik a Magyar Nemzet? Az előzmények: kedden este a rádióban bemutatkozott Németh Jenő, a Pallas Lap- és Könyvkiadó új vezérigazgatója. Arról is szólt, hogy a kiadónak sok gonddal kell szembenéznie, elsősorban veszteséges lapjai miatt. Ezek közé sorolta — a megemelt árak ellenére is — a Magyar Hírlapot és a Magyar Nemzetet. Hozzátéve, hogy a Pallasnak, mint kormánykiadónak kötelessége a Magyar Hírlapról, vagyis a kormány lapjáról gondoskodnia, ám elvileg az elképzelhető, hogy a Magyar Nemzet ráfizetését a jövőben nem tudják vállalni. Ezek után kapott lábra a hír, olvasóink között és szerkesztőségünkben is, veszélyben a Magyar Nemzet. Kérdéseinkkel — melyeket lapunk rovatvezetője, Weyer Béla tolmácsolt — a legilletékesebbet, Németh Jenőt kerestük fel. megszűn— Vágjunk a közepébe, ntk-e a MagyarNemzet? — Szeretném tisztázni rögtön az elején; én nem mondtam azt, hogy a Magyar Nemzet megszűnik. A rádió január 3-i, Esti Magazin című műsorában rövid interjúban válaszoltam a riporter kérdéseire. A Pallas előtt álló feladatokról, lehetőségeinkről és tennivalóinkról esett szó. Úgy vélem, a riporter a lényeget ragadta meg, amikor beszélgetésünkből — a vállalat ügyei mellett — két fontos mozzanatot emelt ki. A lapárakkal kapcsolatban mondtam el, hogy a Pallas által kiadott napilapok — az 1989. január elsejétől érvényes új árak ellenére — veszteségesek. Ez a helyzet a Magyar Nemzettel is, ahol a ráfordítások továbbra is meghaladják a bevételeket Számok tükre — Ne haragudjon, de ezt nem értem. Itt van előttem 1988. első félévének mérlege, amely szerint a féléves veszteségünk 10 millió forint. Ebből következik, hogy egész év során mintegy 10 millió forint ráfizetést jelentett a Magyar Nemzet a kiadónak. Ugyanakkor a lap példányonkénti háromforintos áremelése a mai 140 ezres példányszámot, és évenként durván 310 megjelenést számítva kerekítve 150 millió forint többletbevételt jelent. Ez akárhogy is számolom, az 50 millió forintos veszteségből 100 millió forintos nyereséget varázsol egy csapásra. Nekem egészen más számaim vannak. Én inkább az idei adatokról beszélnék. Kezdjük az ,zal, hogy a lap terjesztési költsége, ami tavaly példányonként 31 százalék volt, vagyis az 1,80-nak mintegy egyharmadát vitte el a posta, most 1 forint 70 fillér, lett, tehát 4,80-as illetve szombaton az' 5,8t-as'ujság~’áránálK 'lTarA‘a8i * * 4 része megy el terjesztési költségre. De nem lehet már a tavalyi papírárakkal sem számolni.. Akkor ugyanis még a kilónként 12 forintba kerülő szovjet importpapír állt rendelkezésre. Ez azóta iS forintra emelkedett, s ha ez a papírfajta az év végéig nem lesz elegendő, akkor tőkés forrásból kell pótolni a hiányzó mennyiséget, amelynek ára viszont már 39—40 forint kilogrammonként. És „természetesen” tovább növekednek a nyomdai műveletek költségei is. — Végeredményben az a pillanatnyi helyzet — s remélem ezekkel a számokkal nem untatom az olvasót —, hogy a Magyar Nemzet egy példányra jutó összes költsége 6 forint és 47 fillér. A lap árából és hirdetéseiből származó bevételek ezzel szemben 5 forint 70 fillért tesznek ki. Tehát, ha további áremelkedések e területen nem lesznek, és a lap példányszáma jelentősen nem emelkedik, minden egyes újságra 77 fillér lesz a ráfizetése a vállalatnak. Joggal kérdezte így a rádióriporter, hogy abban az esetben, ha a vállalat például veszteségessé válna, elvileg előfordulhatna-e, hogy a Magyar Nemzet kiadását nem tudjuk vállalni. Úgy gondolom, a kérdés és az erre adott válasz nyilvánvalóvá tette, hogy ez a feltételezett helyzet szerencsérecsak elméleti jellegű, egyúttal azonban példaértékű. Kiszolgáltatott kiadó — Mit mondjak? Ebben az esetben különösen nem szívesen vállalnánk a példa szerepét. — Azért beszéltem a példaértékről, mert a Pallas a két napilap mellett több száz egyéb kiadványt is gondoz. Sajnos e lapok többsége vállalaton kívüli és belüli okok miatt több száz millió forint veszteséget „termel". A külső okokon nem tudunk változtatni, hiszen továbbra is érvényesül a posta terjesztési monopóliuma, a papírbeszerzés nehézsége, a nyomdai árak emelkedése. Ezen a területen kiszolgáltatottak vagyunk. Vannak azonban lehetőségeink is. Ezek közül a legfontosabb — és ez volt a rádiósinterjú másik kulcsmondata —, hogy a lapalapítók felelőssége is érvényesüljön. A jelenlegi jogszabályok szerint ugyanis a lapalapítók — régebbi kifejezéssel élve a lapok „gazdái" — politikailag és anyagilag is felelősek az általuk létrehozott kiadványokért. — A gyakorlatban ez az alapelv — s erről eddig szemérmesen hallgattunk — korántsem érvényesült maradéktalanul. A már említett sok-sok veszteséges kiadvány valódi gazdája, alapítója eddig nem osztozott a kiadóval a veszteségeken. Ez az állapot a továbbiakban természetesen tarthatatlan. Annál is inkább, mert a sajtótörvény eleve az alapítók anyagi felelősségéről is beszél.Ezen túl, úgy gondolom, mindenki számára természetes, hogy aki létrehozott egy lapot és meghatározta a profilját, egyben vállaljon részt a kiadói költségekből is, felhasználva saját anyagi forrásait. Felvetődik, hogyan tudunk ennek, a jogszabályokban is rögzített alapelvnek érvényt szerezni. Egyeztető megbeszélések, tárgyalások útján. A Hazafias Népifront egyik képviselőjével már folytattunk megbeszéléseket arról, hogy az eddig egyoldalúan jelentkező terheket miként tudjuk megosztani, közösen vállalni. Tárgyalásainksorán arról is szó esett, hogy a népfront lapjainak kiadására esetleg közösen, kölcsönösen előnyös vállalkozásba kezdünk, hiszen például a Magyar Nemzet, e nagy múltú lap megtartása közös érdeke a Hazafias Népfrontnak és a kiadónak is. A piac értékítélete — A kiadón belüli változásokra nem gondoltak? — De igen. A lapkiadás eddig meglehetősen felemás helyzetben volt, hiszen részben vállalati gazdálkodás keretei között dolgozott, részben viszont számíthatott a különböző kedvezményekre, támogatásokra. Mára ez megszűnt, a lapkiadás vállalkozás lett. A Pallas tehát új helyzet előtt áll, s így új vállalati stratégiát kell kidolgoznunk. Mint említettem, a külső okokon nem tudunk változtatni, de arra igenis van lehetőségük, hogy minden vállalkozási formára és megoldási módra keressük a hatékonyabb gazdálkodáshoz vezető utakat. Ezek közé tartozik a Pallas szervezetén belüli ésszerűsítési, korszerűsítési munka is, amelyek ugyancsak hozzájárulhatnak a működési költségek csökkentéséhez. — Remélem nem a szerkesztőség költségeinek csökkentésére gondol. Nem tudom látta-e már, hogy mi, a Magyar Nemzet újságírói, szerkesztői, milyen zsúfolt, már-már tarthatatlan munkakörülmények között, elavult, hogy azt ne mondjam, múlt századi technikával, és a 15 százalékos béremelés ellenére is meglehetősen alacsony fizetésekért dolgozunk? — A költségek csökkentésénél én nem a szerkesztőségek költségeinek csökkentésére gondoltam. A vállalati törzsi magas. Úgy érzékelem az első napok tapasztalatai alapján,hogy számos területen az indokoltnál nagyobb kiadásokkal dolgozunk, s ez osztódik szét a lapokra. Rendkívül nagy például a kiadói létszám. Egy vállalat nem lehet szociális intézmény, itt csak a piac szigorú törvényei érvényesülhetnek. — pontosan erről a piacról szeretnék szólni én is. A Magyar Nemzet példányszáma fél év alatt 40 százalékkal emelkedett. Ma több mint 140 ezren vásárolják meg lapunkat, és az áremelések ellenére is kitartanak mellettünk. Az ..olvasó piaci értékítélete szerint tehát a Magyar Nemzet jó. Ugyanakkor mi újságírók abban a meglehetősen skizofrén helyzetben vagyunk az ön által elmondottak szerint, hogy amikor az olvasónak tetsző cikkekhez gyűjtjük az anyagot, azokat írjuk, szentesítjük — és ily módon a példányszámot is növeljük — végül is nem nyereséget, hanem veszteséget termelünk. Ön szerint megteremthető-e egy olyan helyzet, amikor bármely kollégánk úgy ülhet le az írógépéhez, hogy ha jót ír, akkor ezzel az olvasónak Ja, a lapnak Íz, a kiadónak is és saját magának Ír Jó szolgálatot tesz? . . Én ebben biztos vagyok. Olvassa el a Magyar Nemzet minden sorát! Magyar Nemzet Ne a lakosságra hárítsák a víz- és csatornadíjak emelését Levél Németh Miklós miniszterelnöknek Tisztelt Németh Elvtárs! A hazánkban kialakult gazdasági-politikai helyzetben aligha lehet fontosabb közös célunk, mint elkerülni a feszültségeket és megszüntetni — még inkább meg sem hozni —, ez olyan rendelkezéseket, amelyek fölöslegesen irritálják az állampolgárok százezreit. Köztudomású, hogy a kormány korábban lakbéremelést tervezett, majd erről letett. Ugyanakkor felvetődött a víz- és csatornadíjaknak a lakásbérlőkre áthárításának terve. Úgy hírlik, hogy a kormány már döntött, méghozzá az érintett százezrek rovására. Ez a döntés — amennyiben csakugyan van ilyen —, megalapozatlan, indokolatlan, igazságtalan és törvénysértő. Megalapozatlan azért, mert az érintett lakosság véleményének, érveinek figyelembevétele nélkül, egy szűk körű és a régi mechanizmus szerint működő előkészítés alapján határoztak, ■indokolatlan, mivel figyelmen kívül hagytak olyan kétségtelen, tényeket, mint hogy a lakbérek, valamint a lakóházakban levő üzletek, irodák, műhelyek, raktárak bérei fedezték és fedezik az üzemeltetés és az időszerű karbantartások költségeit, sőt, az ingatlankezelő szervezeteknél közel négyszázmilliós nyereség képződött. Figyelmen kívül hagytak továbbá olyan — elkerülhetetlen — intézkedési lehetőségeket, mint ez ingatlankezelésben .megvaló,sítandó okszerű, takarékos anyag- és munkaerő-gazdálkodás,, Határozottan állítjuk, hogy az anyaggal és az élőmunkával való pazarlás megszüntetésével, továbbá az ingatlankezelés területén alkalmazott több ezer un. töltelék munkaerő átcsoportosításával megtakarítható összeg meghaladná a lakosságtól bevasalandó többletdíjakat. Igazságtalan, mert az állam, az össztársadalom, de az érintett lakosság szempontjából is ésszerű és kívánatos megoldás helyett az állampolgárok egyötödére — a lakásbérlőkre és családtagjaikra — méltánytalan terhet róna. Törvénysértőnek pedig az alábbiak miatt tartjuk: 1. A 45/1982. sz. MT-rendelet 2. § 3. bekezdése kinyilatkoztatja, hogy a közüzemi díjakat csakis akkor lehet a bérlővel megfizettetni, ha e rendelet hatályba lépése előtti tanácsi rendelet, vagy egy korábbi bérleti szerződés erre kimondottan kötelezi. 2. Ugyanezen MT- rendelet egyértelműen kinyilvánítja, hogy a lakbéren kívül díj a bérbeadót csakis az ún. külön szolgáltatásokért illeti meg (2. bek.) és a végrehajtási utasításban felsorolt külön szolgáltatások között sem a víz-, sem a csatornahasználat nem szerepelnek (19/1982. sz. ÉVM Rt. 2. §), mivel azok rendes szolgáltatásként a lakbér ellenértékeként járnak. 3. A víz és a csatorna szolgáltatása a lakbérekben mindenkor, mondhatni ősidők óta benne foglaltatott; bizonyítja az a tény is, hogy a lakásokba villany- és gázórut beszereltek, de víz, vagy más közüzem óráját nem. 4. Mivel a lakásbérleti szerződések kötelmeit a hivatkozott rendeletek is elismerték, elismerték egyúttal annak megváltoztathatatlanságát is, tehát a közüzemi díjak áthárítása a bérlőkre ezen okok miatt is törvénysértő lenne. A lakásbérlők megnyilatkozásait e tárgyban naponta halljuk. Kijelenthetjük, az állampolgárok felismerték, hogy a víz- és a csatornadíjaiknak, a lakosságra terhelésével de facto a lakbérek burkolt emeléséről van szó, és ezt cinikusnak, erkölcstelennek mondják. Olyan mesterkedésnek, amely kifejezetten rontja a kormány szavahihetőségét Az utóbbi időszakban a nyilvánosság előtt elhangzott felelős politikusi megnyilatkozások szerint is a közeljövőben a társadalmi feszültségek fokozódása várható. Kétségbe vonjuk, hogy ezt a lakbérek, vagy/és a lakbéremelést pótló díjak emelésével, illetve bevezetésével növelni kelljen akkor, amikor — megismételjük —, ez indokolatlan, megalapozatlan, igazságtalan és törvénysértő lenne. Nem a víz- és csatornadíjak emelésének kérdéséről szólunk, hanem e díjaknak a lakosságra való áthárításáról, melynek szükségességét tagadjuk, kérjük önt, hogy álláspontunk mérlegelése alapján, mind a lakbéremelést, mind a víz, a csatorna, vagy más című díjáthárítást illető döntést bíráljanakfelöl. Kérjük, hogy ehelyett a kormány olyan intézkedést hozzon, amely a meglevő bevételek gazdaságos és felelős felhasználásával, az ingatlankezelésben feltalálható fölösleges — ún. puffer — munkaerő átcsoportosításával, az érintett lakosság tevékeny bevonásával teszi az állami lakás és ingatlantulajdon fenntartását rentábilissá. Meggyőződésünk, hogy csak ez az út járható. Meggyőződésünk, hogy ilyen intézkedés közmegelégedést keltene és nem eltávolítaná az érintett százezreket a közmegegyezéstől, hanem közelebb vinne ahhoz. Végezetül kötelességünknek tartjuk jelezni, hogy levelünket — mint olyant, melynek tartalma az érintettekre elsődlegesen tartozik —, nyilvánosságra hozzuk." Ez vállalt kötelezettségünknek és az általunk kialakított gyakorlatnak megfelel. Budapest, 1989. január 4-én Tisztelettel: A Lakásbérlők Egyesülete Elnöksége nevében: Szabó Miklós elnök Vészits Ferenc főtitkár A Magyar Nemzet megkérdezte: Miben különbözik az alkotmányozó nemzetgyűlés az Országgyűléstől? Alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását javasolták az utóbbi hónapokban független szervezetek, politológusok, jogászok és a közügyek iránt érdeklődő polgárok. Indokaik: a mai Országgyűlés összetételében és állásfoglalásaiban nem fejezi ki a társadalom különböző rétegeinek érdekeit; döntései — mint például a vízlépcső-ügyben hozott kormánytámogatóváhagyás — az ország valós érdekeivel ellentétesek. A parlamenttel szembeni bizalmatlanság vetődött hát fel ebben a formában. Annak megkérdőjelezése fejeződött ki, hogy képes-e mai hatalmi struktúra szerves részét alkotó Országgyűlés a jogállam megteremtését célzó alkotmányos törvények és az új alkotmány kidolgozására? A javaslat szerint ezt a jelentősebb feladatot demokratikus választások során létrejövő alkotmányozó nemzetgyűlés végezhetné el tisztességgel. Ezúttal azt a kérdést tettük föl: van-e különbség jogi szempontból a két forma között? «. — Nincs — válaszolja Bogdán Tibor, az Igazságügy-minisztérium főosztályvezető-helyettese. Az alkotmányozó nemzetgyűlést általában forradalmi időszakokban szokták életre hívni, de akármilyen nevű is a képviselet, feladata a népszuverenitásból eredő jogok gyakorlása. Éppen emiatt keletkeznének problémák, ha netán egyidejűleg létezne az Országgyűlés és az új alkotmányt megalkotó nemzetgyűlés, hiszen melyik volna akkor a népszuverenitás letéteményese. Ha csak alkotmányozó nemzetgyűlés volna, s egyetlen feladatának az alaptörvény megalkotását tekintené, akkor viszont ki látná el a parlament egyéb, halaszthatatlan teendőit? Még egyszer mondom, a jog nem ismer különbséget a két forma között. Politikai különbségekről, politikai szándékok kifejezéséről van szó, de figyelembe kell venni, hogy működőképes állapotban és működőképes létszámú testület maradjon a parlament. — Jogilag valóban ugyanaz a hatásköre egy nemzetgyűlésnek is, mint az Országgyűlésnek — mondja Kukorelli István alkotmányjogász. — Talán csak egy különbség említhető: miután rezsimváltás idején szoktak nemzetgyűlést összehívni, ez a választási rendszer jelentős változásával jár együtt. Más választási szabályok alapján jön létre a nemzetgyűlés, mint a korábbi parlament. Szociológiai szempontból a két intézmény között még az a különbség, hogy általában szélesebb legitimációt jelez, szélesebb társadalmi alapon jön létre, s ez már egy lépés a közvetlen demokrácia felé. A történelemben előfordult az is, hogy parlament mellett jött létre, a kettős hatalom kifejeződéseként a nemzetgyűlés. Arra is van példa, hogy nemzetgyűléssé nyilvánítja magát egy országgyűlés. Ezzel deklarálva, hogy nagy jelentőségű feladat elvégzésére szánta el magát ( Q. I.) Szombat, 1989. január 7. Legyen bizalom a magyar gazdaság iránt Beszélgetés Áron Specter amerikai szenátorral Néhány napos rövid látogatást tett hazánkban Arnold Specter szenátor, akit fogadott Grósz Károly pártfőtitkár és Németh Miklós miniszterelnök. A republikánus párti politikus elutazása előtt nyilatkozott lapunknak. . Miként ítéli meg a magyar—amerikai kapcsolatok jövőjét, elsősorbana a gazdasági vonatkozásokat? — Kibontakozó folyamatról beszélhetünk. Az Egyesült Államok minden országgal baráti kapcsolatokra törekszik. Az önök esetében ugyanakkor egy olyan országról van szó, amely keleteurópai és a második világháborút követően a szovjet szövetségi rendszerbe kényszerült. Most azonban Moszkva és Washington javuló viszonya jó alapot teremt a mi kapcsolataink fejlődéséhez. Ugyanakkor az Egyesült Államok elsősorban olyan országokkal keresi a jó viszonyt, amelyekkel közös az értékítélete.. Tehát ha a magyar gazdaság még inkább hajlandó elfogadni a piaci elveket, a magántulajdont, akkor mindez megfelelő bizalmat teremt a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséhez. Ezt a bizalmat erősítik a politikai szférában tapasztalható változások, elsősorban a véleménynyilvánítás és az egyéni szabadságjogok érvényesülésének területén. Tehát kedvezőek a jelek. Ami a jövőt illeti, elsősorban a politikai jogok bővítését tartom kívánatosnak. Nekünk, amerikaiaknak, rendkívül fontos a hatalom megosztásának hármas elve. Így kíváncsian várjuk az alkotmány módosítását. Én személy szerint igen, lényegesnek tartom a független bírói rendszert, a pártatlan bíróságot Nem hiszem, hogy egy konkrét politikai változás — akár a többpártrendszer bevezetése — azononali, kézzelfogható gazdasági eredményekhez vezetne kapcsolatainkban. A demokrácia lényege, hogy az emberek szabadon választhassanak. Ebben a vonatkozásban fontosnak tartanám, ha a magyarországi változások során tapasztalható lenne valamiféle eltávolodás a kommunista párt egyeduralmától. És itt viszszatérnék a bírói rendszerhez, fontosnak tartanék olyan tulajdonjogi, törvényadta garanciákat, melyek az amerikai befektetőket is magabiztossá tennék vállalkozásaikban. Természetesen egyetlen elemet sem lehet külön kiragadni, és maguk a változások sem várhatók máról holnapra. Ami önöknél történik, az mindenesetre biztató. Őszintének véli ezeket az fv szerint biztató változásokat? — Hajlandóak vagyunk ezeket őszintének elfogadni, ugyanakkor hosszú távon próbára tesszük őket. A gazdasági kapcsolatok fejlesztését azonban nem lehet időrendhez kötni. Ezt jó néhány tényező összessége befolyásolja, nem csak az idegenkedés és az érdektelenség. Külön szólnék például a technológiai átadásról, melyet tárgyalópartnereimmel is megvitattam. Mi elképzelhetőnek tartjuk amerikai és magyar cégek között az együttműködést a csúcstechnológiában is. Ugyanakkor kívánatos volna egy olyan magyar törvény életbe léptetése, mely a technológia továbbadását büntetné, hiszen nem szeretnénk, ha az önöknek juttatott technológiákhoz más is hozzáférne. Persze ez is csak egy részkérdés, a lényeg, hogy meglegyen a bizalom az önök gazdasága iránt. A magyar vezetőkkel leszerelési kérdésekről is tárgyalt. — Még a tárgyalások előtt Király Zoltán vetette fel nekem azt az elképzelést, hogy a második világháború befejeződésének ötvenedik évfordulójára, tehát 1995- re ki kellene vonni az összes külföldi katonát Európából. Grósz Károly és Németh Miklós is úgy vélte, a gondolatot érdemes megfontolni, sőt a magyar kormányfő szerint hasznos lenne, ha ezt valaki konkrét javaslat formájában előterjesztené. CT. 1.) Jegybanki kölcsönök kamatlába !A«estt.‘nancsasai« I. Jegybanki (refinanszírozási) kölcsönök kamatlába 1. Állami kölcsönök« refinanszírozó kölcsönöknél m » százalék 2. Állami alapjuttatást refinanszírozó kölcsönöknél n’s százalék 3. Pénzintézetek számára nyújtott ref. hitelnél: ‘ * a) egy évnél rövidebb lejárat esetén — folyószámlahitelnél évi . sz,,·«, r likviditási hitelnél évi fig b) egy évnél hosszabb lejárat estén }« « «áralék e8y <vnél Γ6νΜβ,Λ ,elÄrat .5· **«$· Viszontleszámítolása esetén, ha a viszontleszámítolás és az esedékesség hozott! luo % "gpp?* évi 10.* százalék SO—90 nap között, évi n százalék 90-180 nap között évi J1’X 100 napnál hosszabb, évi3‘s gzsSlék ,..›£Jegyl!!i£JC 1 sarkponttal alacsonyabb kamatlábakat alkalmaz olyan esetében, amelyek a leszámítolás előtt a váltóbirtokosok kétszer vagy többször átruháztak, valamint a váltó kelte és leszámítolása között legalább 30 Ω8ρ telt el.) 6. Export céghitelek« rét. hiteleknél — 100 napig terjedő lejárat es«én évi. 15 százalék — 180 napon túli, de egy éven belüli lejárat es«én évi ss százalék — éven túli learat esetén évi .,5 százalék 7. Forgatható exportokmányok leszámítolásánál — 100 napig terjedő lejárat esetén 50 százalék — ISO napot meghaladó lejárat estén e*0 százalék 0. Idegenforgalmi hitelkonstrukció keretében folyósított kölcsönnél 5,5 százalék 9. Fejlődő országokban végzett tervezési tevékenységből származó árbevételt megelőlegező kölcsönöknél 70 százalék II. Jegybanknál saját elhatározás alapján elhelyezett betétek után térített kamat 3 hónapos lekötés esetén évi a n százalék 6 hónapos lekötés esetén évi g százalék 9 hónapos lekötés estén évi ·a’ százalék 1 éves lekötés estén évi , j n szánlék 2 éves lekötés eseténévi is’| Jeszíték Hétfőtől: új gyógyszerárak Mint azt már közöltük, januártől a betegek átlagosan körülbelül 80 százalékkal magasabb térítést fizetnek a gyógyszerért. A legtöbb gyógyszernek a korábbihoz képest emelkedik az ára, bár néhányé csökken. Változott gyógyszerek felírásának rendje ’ A társadalombiztosítás a meghatározott támogatást adja mind a magánorvosi vényre, mind az állami egészségügyi szolgálat receptjére. Ugyanakkor megszűnik a gyógyszerkiváltás ismételhetősége, azaz a vényt a gyógyszer kiadása után a patikában visszatartják. Változatlan avények érvényessége, ha a gyógyszer hiánycikke a vény a gyógyszer beszerzéséig beváltható. Január 9. után a korábban felírt vényeket is az új rendszer szerint váltják be, emiatt több gyógyszer részben átmenetileg, részben tartósan hiányzik a gyógyszertárak kínálatában. A hiánylistán elsősorban az antibiotikumok szerepelnek, így például a Maripen tabletta, a Doxyclin, a Pyassan és a Semicillin kapszula, a Tetran-B drazsé. Elég lázcsillapító van viszont az Istopyrin kivételével, s kaphatók a köhögéscsillapítók, köptetők. Változatlanul hiánycikk a KGST-országokból származó néhány gyógyszerkészítmény, ezekből többnyire tavaly sem voltkielégítő az ellátás. Ilyen például a Corinfar drazsé vagy a Stazepin tabletta. A belföldi gyógyszergyárak folyamatosan gyártják az influenzamegbetegedéseknél alkalmazott készítményeket, s a nagykereskedelmi vállalat azonnal továbbítja ezeket a gyógyszertáraknak. Ezért a belföldi előállítású készítményekhiánya nagyobbrészt csupán átmeneti jellegű, néhány gyakran HASZNÁLT GYÓGYSZER ÁRAT A gyógyszer neve: Régi térítési díj térítési díj Kalmopyrln 3,— 5,20 C-vitamin I,— 4,40 Antlneuralgica 3,— 5,50 Andaxin 4,— 12,60 Amidazopbenuxn 0,1 gramm 3,— 1,— 0,3 gramm 3,50 2,10 Demalgon 3,— 4,50 Betaloc 10,— i 8,80 Cavinton ' 10,— 12,10 Cotazim-For^ . 6,30 13,80 Eunoctin 3,— 2,00 Elenium I,— 15,40 Doxicyclln 10,— 30,90 Maripen 8,40 6,— Salvoseptyl 4,— 2,90 Almagel 8,— 41,— Dopegyt 5,— 15,— Voltaren 20,— 44,— Ulceran 80,— 190,— Trental 30,— 110,— Trasicor 10,— 24,— Postinor 10,-»· 15,—