Magyar Nemzet, 1989. március (52. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-01 / 51. szám
Párbeszéd a független szervezetekkel A The Daily Telegraph munkatársai a Hazafias Népfront székházában Hol a határuk a magyar politikai reformoknak? Miként merül felnapjainkban Magyarországon a függetlenség és semlegesség kérdése? Vajon képes-e hazánk a három nagy feladattal, a társadalom demokratizálásával, az óriási adósságtömeg törlesztésével, a gazdaság gyökeres átalakításával egyidejűleg megbirkózni? Milyen elképzeléseik vannak az alternatív szervezeteiknek az elkövetkező parlamenti választások esélyeiről. Egyebek közt ezek a kérdések hangzottak el a londoni The Daily Telegraph vezető újságírói részéről, azon a két beszélgetésen, amelyeket egymást követően rendeztek a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában. Először Huszár István, a népfront országos tanácsának főtitkára fogadta a brit napilap főszerkesztőjének vezetésével Budapesten tartózkodó újságírócsoportot. Max Hastings főszerkesztő az MSZMP és az alternatív szervezetek közötti kapcsolatokról érdeklődött a Hazafias Népfront vezetőjétől. Huszár István kifejtette: a viszony jelenleg még esetleges, nincsenek szervezett keretei, de az MSZMP szándékait tükrözi, hogy a Központi Bizottság döntése alapján az MSZMP tárgyalássorozatot kezdett az alternatív szervezetekkel. Huszár István kifejezte meggyőződését, hogy a magyar politikai reformokat nem korlátozza hazánk Varsói Szerződés-beli tagj ’sága. Az egyórás beszélgetésen szóba került az 1956-os eseményekről a közelmúltban kibontakozott vita. Huszár István elmondotta, hogy személy szerint teljesen egyetért a történelmi albizottság értékelésével, annak a tanácskozásán, mint az ideológiai albizottság vezetője, részt is vett. A brit újságírók, köztük William Underhill, a lap budapesti tudósítója, ezt követően az alternatív szervezetek megjelent képviselőivel találkoztak. A HNF szervezte beszélgetésen a Fidesz, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Magyar Demokrata Fórum, az Új Márciusi Front, a Nyilvánosság Klub és a Bajcsy- Zsuinszky Endre Baráti Társaság képviselői voltak jelen. A brit újságírók kérdéseire az alternatív szervezetek képviselői kifejtették, hogy, természetesen, nem minden csoportosulás kíván a jövőben párttá szerveződni. Egy esetleges koalíció gondolatát érintve, Mécs Imre (SZDSZ) elmondotta, hogy a szabaddemokraták csak a választás után kívánnak ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert a magyar történelemben keserű tapasztalatok találhatók az elsietett, elvtelen együttműködésre. Dr. Ruttner György (MSZDP) osztotta azokat a kételyeket, amelyeket a The Daily Telegraph főszerkesztője fogalmazott meg: sikerül-e a demokratizálással, a gazdasági reformmal és az adósságterhekkel egyidejűleg megküzdenie Magyarországnak, ugyanakkor azt is hangoztatta, más választása nem lehet az országnak. Több szervezet képviselője is úgy vélte, hogy a demokratikus választásokat követően egy új vezetésnek kell visszaszereznie a lakosság bizalmát. Mint dr. Zétényi Zsolt (Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság) hozzáfűzte, „az új vezetésben az MSZMP-nek is helye lehet” Ezen a találkozón is szóba került a semlegesség kérdése, amelyről Jeszenszky Géza (MDF) megállapította, hogy az igen népszerű a lakosság körében, ám a Nyugat sem fogadná egyértelmű örömmel hazánk kilépését a Varsói Szerződésből. Mások is úgy vélték, hogy jelenleg nem ez az elsőrendű probléma Magyarországon. A találkozón egyetértettek abban, hogy jobb lenne, ha a szocializmus szó nem szerepelne az alkotmányban, mert annak tartalma mindmáig vitatott, egyesek szerint meghatározhatatlan, s az alkotmányban való rögzítése önkényes értelmezésre adhatna módot. A beszélgetést megköszönve, a Daily Telegraph főszerkesztője azt kívánta, hogy hazánkban továbbra is ilyen jóindulatú viták folyjanak. (Pósa) A román hatóságok egyes esetekben hozzájárultak a családegyesítéshez (MTI) Kedden Szegeden a püspöki "rezinfencian"Gyurfy Endre szeged-csanádi megyéspüspök és Gál Zoltán belügyminiszter-helyettes megbeszélést folytatott az erdélyi menekültek helyzetéről. A találkozót követő sajtótájékoztatón Gál Zoltán elmondotta: látogatásának közvetlen oka, hogy a kormány a közeljövőben e kérdésről beszámol a parlamentnek. — E jelentést nem kívánjuk csak saját információink alapján elkészíteni, hanem konzultálni kívánunk mindazokkal, akik ebben az ügyben sokat tettek már és tesznek jelenleg is. Mint az erdélyi menekülteknek jelentős segítséget nyújtó római katolikus egyház képviselőjét kerestem fel a püspök urat, akivel véleményt cseréltem,tájékoztattam a készülő kormánybeszámoló főbb vallásairól — mondotta. A továbbiakban szólt arról, hogy a családegyesítésnél tapasztalják: a román hatóságok egyes esetekben már hozzájárulnak, hogy az apát kövesse a feleség és a gyermek. Szeretné, ha az áttelepülni szándékozók az illegális határátlépés helyett a legális utat választanák a jövőben, mert ez kiszámíthatóbb és biztonságosabb nemcsak a magyar állam, hanem az érintettek számára is. Gyulay Endre elmondotta: a katolikus egyház részéről őt bízták meg, hogy a külföldi segélyeket eljuttassa a menekülteknek, akiken a magyar hatóságokkal egyetértésben próbálnak segíteni. Együttmunkálkodásuk e területen példamutató. " A gazdálkodási eredmények az áremelésekből származnak A Kereskedelmi Minisztérium idei programját ismertette a Fogyasztók Országos Tanácsával tegnap Spilák Ferenc miniszterhelyettes. Élelmiszerekből az eddig megszokott kínálatot szeretnék tartani, bár több olcsó és jó minőségű termék előállítására ösztönzik az ipart. A tüzelőanyagok várható áremelése előtt felvásárlásra lehet számítani, s a minisztérium igyekszik gondoskodni arról, hogy fennakadás nélkül juthasson mindenki szénhez, tűzifához. Intézkednek a tartós fogyasztási cikkek hiányának megszüntetéséért, szeretnék, ha a nem „bevásárló turizmus” keretében, hanem itthon vennék meg a vásárlók a hűtőszekrényeket, híradástechnikai cikkeket. A lakásépítkezés 16 százalékkal csökken, ám még így sem elegendő az építőanyag, ennek megfelelő kínálatáról is gondoskodnak. A FOT-tagok kétkedéssel fogadták a leendő intézkedések hatását. Elhangzott a vitában: a kereslet-kínálat egyensúlyát ma azzal igyekeznek megteremteni, hogy a minimálisra szorítják vissza a vásárlóerőt. Az állami kereskedelem annak idején az elosztásra jött létre, s ma is így működnek a kereskedelmi vállalatok. A kereskedelemhez áru és pénz kell, s ma egyikből sincs elegendő, így nem várható, hogy amagánkereskedők kapkodnak majd a reprivatizálásra meghirdetett üzletekért, s az sem, hogy ettől bármely termék ára olcsóbb lesz. Szóvá tették: a tejtermékek januári áremelésénél gondosabban mérlegelhettek volna, melyik cikktől mennyi dotációt vonnak meg, mert éppen a legszükségesebb tejtermékek lettek a legdrágábbak. A F©T lakásépítési és -fenntartási bizottságának vezetője nehezményezte: nemcsak spontán, hanem mesterségesen kialakított hiányok is vannak. Síküveget például azért nem kapni, mert a hazai termelés éppen fedezné az igényeket, ám ennek felét külföldre viszik, s a kivitt mennyiség felét szocialista importból pótolják. A vendéglátó szakértői bizottság vezetője „nem normális folyamatnak" nevezte a hazai éttermek, vendéglők tíz éve tartó hanyatlását Az árszakértői bizottság vezetője szerint a gazdálkodási eredmények nagy része az inflációból, az áremelésekből születik. A gyógyszerek forgalmazásának új rendelete — mint azt mások méltatlankodva mondták — több kárt okozott az embereknek, mint amennyit bármilyen ellenség tehetett volna. Elhangzott: nyílt levélben kérjék annak bíróság előtti felelősségre vonását aki miatt külföldre kényszerültek az emberek iparcikkekért menni s 25 milliárd forint értékű devizát kint elkölteni, holott itthon maradhatott volna ez a pénz, ha gondoskodnak áruról. Az itthoni beszerzést nehezíti az is, hogy az OTP-hitelkeretből kivették a tartós fogyasztási cikkeket Ez utóbbi megjegyzésre kedvező választ kapott a FÓT: már vizsgálják annak lehetőségét hogy ismét lehessen részletre vásárolni különböző tartós fogyasztási cikkeket. Rév Lajosnak, a FŐT elnökének észrevételére azonban — mely szerint az összevont Kereskedelmi Minisztérium másfél éve nem működik, s így a várt eredményeknek nincs nyoma a hazai piacon , majd az élet ad feleletet (rácz) A tévé jelképes lefoglalásáról Budapesti független szervezetek nyilatkozata A március I5-i budapesti füredien megemlékezések és békés tüntetések szervezői, függeten demokratikus szervezetek és csoportok képviselői az alábbi nyilatkozat közzétételére kérték fel a Magyar Nemzetet. Szemben mindazzal, amit a nyomtatott és elektronikus sajtó sugall: tervezett programunk, a televízió „jelképes lefoglalása” semmiféle erőszakra nem szólít fel, még burkoltan sem. Mi félremagyarázhatatlanul lefoglalásról, ráadásul jelképes lefoglalásról beszéltünk — ahogyan ez 1848-ban a sajtóval történt. Éppen ezért senki ne adjon hitelt az efféle mondatoknak: „Az alternatív szervezeteik — felvonulási útvonalukon — jelképesen el akarják foglalni a Magyar Televízió épületét.” Ennek a mondatnak ugyanis nincs értelme. Ezzel szemben az igazság: élve törvényadta jogunkkal, a Szabadság térre vonulunk március 15-én, de sem erőszakkal, sem békésen, sem „jelképesen”, sem bármi más módon nem kívánunk az MTV épületébe behatolni, és munkáját nem zavarjuk. Elvárjuk viszont, hogy a televízióban ezen a napon hangozzék el a független demokratikus szervezetek „Mit kíván a magyar nemzet?” című 12 pontja. S helyesnek tartanánk, ha a televízió műfajának megfelelően (jel) képben is kifejezésre jutna: az MTV nem az állam, nem is a kormányzó egypárt hitbizománya, hanem a társadalom, a nemzet, az adófizető állampolgár tulajdona. Azzá kell tenni... 1 4. (MTI) Szándékukkal vitatkozik egy — ugyancsak hírügynökségi továbbításra bízott — másik nyilatkozat, amelyben a Hazafias Népfront több budapesti,körzeti bizottsága tiltakozik az ellen, hogy a független demokratikus szervezetek képviselői a társadalom nevében kívánják lefoglalni a Magyar Televíziót. Rámutatnak: a társadalom megkérdezése nélkül, a társadalom nevében még jelképesen sem foglalhatják le az MTV-t. Felhívásukat is csak saját nevükben adhatják ki. Közös ünneplés Közgyűlést tartott az MDF debreceni szervezete Mint hírt adtunk róla, megtartotta első plenáris közgyűlését a Magyar Demokrata Fórum debreceni szervezte. A közgyűlésen mintegy 170-en vettek részt — ez a debreceni tagságnak több mint a fele. A jelenlevő tagok az országos programmal kapcsolatban elfogadták, hogy a Demokrata Fórum továbbra is független társadalmi szervezetként működő, szellemi, politikai mozgalomként funkcionál. Az MDF helyi szervezetének kapcsolatairól szólva Túri Gábor, a helyi szervezet ügyvivője egyebek között említette a megyei és a városi pártbizottság kezdeményező szerepét. — Mértéktartónak és konstruktívnak tartjuk a városi pártbizottság ülésén az úgynevezett alternatív szervezetekkel kapcsolatban elhangzott értékelést — mondta az ügyvivő. A kapcsolatok között szólt arról is, hogy a Hazafias Népfront városi bizottsága is kezdeményezett más találkozót, hasonlóan a városi tanácshoz. A végrehajtó bizottság anyagait megkapják, s a tanácsi vezetők is vállalkoznak előzetes konzultációkra. Ilyen eset volt például Debrecen címerével kapcsolatban. A demokrata fórum tagjai szeretnék, ha ez az együttműködés tovább folytatódhatna a város utcaneveinek felülvizsgálatával. A közgyűlés döntött a március 15-i ünneplés módjáról is. Ezzel kapcsolatban a következőket mondta Túri Gábor: „Megértjük és helyeseljük az országos elnökségnek a budapesti ünnepséggel kapcsolatos állásfoglalását és szolidaritásunkról biztosíthatjuk a fővárosunkban tervezett független megmozdulások résztvevőit, de közgyűlésükön, ha minimális többséggel is, az az álláspont kerekedett felül, hogy március 15-ét az egész magyar nép közös ügyének tekintjük, és a részvételt nem kívánjuk politikai pártállástól és politikai megfontolásoktól függővé tenni. A debreceni szervezet a nemzeti kiegyezést tartva szem előtt úgy döntött, hogy csatlakozik azokhoz, akik közös városi ünnepségen akarják köszönteni a magyar forradalom és szabadságharc évfordulóját. Döntésünket megkönnyítette az, hogy az ünnepség rendezője, a HNF Debrecen Városi Bizottsága teljesíthetőnek tartja minden előzetes feltételünket” H. B. N. 4. A Magyar Demokrata Fórum dunakeszi—fóti helyi szervezete állásfoglalásában leszögezi: az 1848-as forradalom és szabadságharc méltó megünnepléséhez az érzelmi-lelki megtisztulás mellett, szükséges az ünnep jelképrendszerének revíziója is. „Szakítanunk kell a ránk erőszakolt, mesterséges bálványokkal, a történetiségtől idegen jelképekkel. A nemzeti színű lobogó — amely a magyarság nemzettudatát fogja trikolórba határainkon belül és határainkon túl — méltóságán aluli szerepre kárhoztatott az elmúlt időszakban. Ezért javasoljuk, hogy március 15-én csak és kizárólag nemzeti színű lobogó díszítse és emlékeztesse településeinket, hirdetve, hogy a méltó ünneplésre kötött közmegegyezés kiállja a megvalósítás próbatételét.” Magyar Nemzet Münnich Ferenc Társaság: A társadalmi vita nem viszi előre az ügyet (MTI) A többpártrendszer önmagában nem old meg semmit, az a kérdés, hogy ezek a pártok mit tudnak tenni a gazdasági fellendülés érdekében — mondta Serényi Ferenc, a Münnich Ferenc Társaság (MFT) ügyvezető titkára. Hozzátette: „az alakuló pártok már bejelentették, hogy igényt tartanak állami támogatásra, csak azt nem tudjuk, hogy a dolgozók vagy a nyugdíjasok rovására kívánnak-e pénzhez jutni.” Az ügyvezető titkár elmondta, hogy az MFT a február 10—11-i KB-ülés után sem kíván párttá alakulni, mert ugyanazon az ideológiai alapon áll, mint az MSZMP, még akkor is, ha bizonyos kérdésekben — elsősorban a vezetési munkastílust illetően — kritikai észrevételeket tesz. A társaság a jövőben is mozgalomként küzd a marxi ideológiai alapokon nyugvó szocializmus megteremtéséért, illetve fellép a jobboldali, polgári restaurációs törekvések ellen. Az MFT munkájával azt szeretné elérni, hogy visszanyerjék hitüket azok a tömegek, amelyek a szocializmus hívei, de az utóbbi tizenöt esztendőben elvesztették bizalmukat. Berényi Ferenc szerint a mai problémák gazdasági alapokon nyugszanak. Az ebből kiindult társadalmi vita nem viszi előre az ügyet, mert a gazdasági irányítás is a napi politikával kénytelen foglalkozni. Az ügyvezető titkár arról is szólt, hogy szerinte még túl korai 1956 értékelése, hiszen az akkori események szereplői közül nagyon sokan élnek. Azt a véleményét azonban leszögezte, hogy 2956-ot egyértelműen , népfelkelésnek nevezni meggyalázása 1848-nak, s azt mondta: az események jobbító szándékú tüntetéssel kezdődtek, de fokozatosan véres ellenforradalomba torkollottak. Az 1988 novemberében alakult Münnich Ferenc Társaságnak ma már több mint tízezer tagja van. Szinte valamennyi megyében és sok városban helyi csoportok működnek. A tagság mintegy 65—70 százaléka tagja az MSZMP- nek. Az MFT szoros együttműködést alakított ki a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségével, és keresik a kapcsolatot más szervezetekkel, így például a SZOT-tal is. Szociáldemokrata ifjúsági mozgalom szerveződik (MTI) Munkás és értelmiségi fiatalok egy csoportja azzal a szándékkal gyűlt össze kedden az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karának épületében, hogy újraélessze a csaknem egy évszázados szociáldemokrata ifjúsági mozgalmat. A mozgalom szervezőinek, kezdeményezőinek egy része a Fideszből, más része a Szociáldemokrata Ifjúsági Körből vált ki. A mozgalom újjászervezéséről a keddi tanácskozás résztvevői elvi nyilatkozatot is megfogalmaznak. „Alulírott magyar állampolgárok kijelentjük, hogy minden tudatos befolyásolás ellenére létezik és él az évszázados diadalutat bejárt szociáldemokrata ifjúsági mozgalom, amelyet most újjáalakítunk. ... hisszük, hogy kiirthatatlanul él az új nemzedékben is az igazság, a lelkiismeretesség, egy valódi szocializmus utáni vágy” — kezdődik az a nyilatkozat, amely március 1-jén hangzik el a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nagygyűlésén. Szerda, 1989. március 1. Egy korai reformkísérlet 1960-ból A kunbábonyiak tizenkét pontja „Községünk lakossága nem ért egyet vele, hogy tekintet nélkül a talajviszonyokra, a kialakult termelési formákra, erőszakos módon termelőszövetkezetbe kényszerítették. A belépési nyilatkozatot aláíratták ugyan, de nem dolgozik senki, a munka áll.”Így kezdődik az a levél, melyet 1960 februárjában küldött el megyei és országos fórumokhoz a Kunbábony Termelőszövetkezet vezetősége. Kicsiny település Kunbábony a Duna—Tisza klözi homokhátságon, a kunszentmiklósi határban. Avar fejedelem aranykincsét vetette ki magából néhány éve az Itteni homok. A megélhetést azonban úgy kell kicsikarni a sovány földből, szívós munkával. Az egykori téeszelnök, Tőzsér József, hetven felé közelítve is szőlő alá forgat. Igaz, most már csak a ház körül. Annak idején nem akart belépni a szövetkezetbe. De azután — mint mondja, „fondorlatosan” — csak rávették. S az alakuló közgyűlésen a tagság egyhangúlag megválasztotta elnöknek a közismerten jól gazdálkodó, pincemesteri iskolát is végzett parasztembert. — Én nem vágytam arra, hogy vezető legyek. Rám erőszakolták szinte. El kellett vállalni. Szakcsoportot vagy szakszövetkezetet szerettünk volna. Nem engedték, hiába mondtam, hogy ez a terület a szétszórt parcellákkal másra nem alkalmas. A kunbábonyiak — választott elnökük vezetésével — tizenkét pontba fogalmazták érveiket, kérésüket Felkeresték Dabason Dinnyés Lajos volt kisgazdapárti miniszterelnököt, aki ekkor az Országgyűlés egyik alelnöke volt. Ő intézte el, hogy Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke soron kívül fogadja a kunbábonyi parasztküldöttséget. A lovakat szeretnénk megtartani Egy hét múlva már indulhatott is Budapestre a vezetőség. A hét parasztember útja először a SZÜVOSZ-székházba vezetett. Ott Tőzsér József emlékezete szerint, igen gorombán fogadták őket:— Miért nem dolgoznak? — Mert a népnek nem ez az óhaja — hangzot a válasz. A következő állomás a Földművelésügyi Minisztérium volt,, ahol maga a miniszter, Losonczi Pál fogadta a parasztküldöttséget — Mit akarnak? — kérdezte, amikor elé tették a 12 pontba fogalmazott szöveget — Ne haragudjon — mondta az elnök —, mi ezt a formáját szeretnénk a szövetkezésnek, mert az a másik nekünk nem alkalmas. — Tudom, hogy nehéz. Mikor Barcson megalakítottuk a szövetkezetét azon gondolkodtam, hogy tudom majd kifizetni a rádiószámlát. De összefogott a nép, és hogy fölvirágzott. _ — Ezzel akart meggyőzni bennünket — mondja, felidézve az egykori párbeszédet Tőzsér József —, de hát itt más a népesség, ez egy félsivatag, ócska homokterület Csak nem egyeztünk meg. A kunbábonyiak mentek tovább. Egyenesen az Országházba. Dobi Istvánhoz, aki a Munkácsy-teremben egy hosszú asztalhoz ültette a parasztküldöttséget. Az elnök előadta kérésüket: — Mi egyetértünk ugyan a fejlődéssel és a szocializmus idevonatkozó rendelkezéseivel, de ezzel a jövedelemelosztással meg területi formával nem. A mi érdekünknek nem felel meg. Nem vagyunk egyformák. Ez nem volt nagybirtok, itt szabad kisemberek éltek. A lovakat is szeretnénk megtartani! Dobi Válaszát, magát az emlékezetes beszélgetést így idézi fel az egykori szemtanú: — Egy lovat okvetlenül megtarthat, akinek van, tekintettel a külterjes tanyai viszonyokra. Lehetséges több módja a jövedelemelosztásnak is. Egyezzenek ki a járási meg a megyei tanáccsal.. Közben bejött Kádár János: — Te, Jánoskám — mondja Dobi —, itt egy parasztküldöttség. A termelőszövetkezetnek egy alacsonyabb formáját kérnék az adottságaik miatt. — Te vagy a paraszt, Pista bátyám, oldd meg a problémájukat — mondta Kádár. Megbeszéltünk minden kérdést, azután a végén mondtam . — Tekintettel, hogy mi idejöttünk, otthon a munka áll. Emiatt meg vagyunk fenyegetve. — Ha maguknak egy hajuk szála meggörbül, ne egy táviratot, hanem húszat küldjenek föl nekem. Ezzel váltunk el. Hazajöttünk, reméltük, hogy sikerünk lesz. De nem egészen úgy alakult, ahogy gondoltuk. Fölborul a rend, ha engedjük Itthon alighogy elmondták a tagságnak, mit végeztek, megérkezett a megyei pártbizottság autója: — Tőzsér elvtárs, várják Kecskeméten. — Ketten mentünk, ott már várt bennünket vagy tizenkét személy. Adjuk elő a kérésünket. Mondom, így meg így szeretnénk csinálni, nem munkaegységformában és a jószágot sem lehet elvenni. Azt mondta erre Bíró Géza, a járási tanácselnök: — Így nem lehet. Kunbábonyt figyeli az egész megye, és ha itt megadjuk e kedvezményt, utána a megye, az egész ország ezt akarja, és anarchia lesz. A megyei elnökhelyettes hasonlóképpen: — Fölborul a termelőszövetkezeti rend az országban, ha Bábonyt kiengedjük. Verték ott az asztalt, egyik jobban, mint a másik. Én azt mondtam: — Nem félek a fenyegetéstől, mert ha négy órára nem érünk haza, Dobi Pista bácsihoz megy húsz távirat. Erre azt mondta Molnár Frigyes, a megyei első titkár: — Azonnal vigyék őket haza! Három autóval mentünk, még kíséret is volt A kunbábonyiak felvették a munkát. Nekifogtak a közös gazdálkodásnak úgy, ahogy vezetőik a Parlamentben Dobi Pista bácsival megállapodtak. A lovakat nem adták be a közösbe, a szőlőt, kukoricát pedig bérleti rendszerben, részesművelésben gondozták. Egymilliós szőlőiskolát is beállítottak. Nem volt semmi hiba, csak épp a kunbábonyi szövetkezet alapszabály-ellenesen működött. A helyi, főként a járási vezetők nem nézték jó szemmel, ami Tőzsér József irányítása alatt folyt. Az elnököt az első adandó alkalommal lemondatták: — Eredményesen gazdálkodtunk, mégis a harmadik évben önként le kellett mondanom, mert a pártbizottság ide jelölt egy Pataki László nevű személyt. A tagság nem akarta, de én végül is azt mondtam, nem vállalom. Megígérték ugyanis, hogy az általam behozott szőlőterületet művelhetem. Mindig székül voltam Három évtizede hordozott keserűség tör elő az idős parasztemberből. Először beszél arról „nyilvánosan”. Most már talán nem lesz baj belőle, mondja. — Mindig szélül voltam, mindig bántottak. A pártba se vettek föl, pedig jelentkeztem 1960- ban. De azt mondták, nem vagyok elég fejlett. Aki nem szólt semmit, azt felvették. De én nem illeszkedtem bele az akkori gazdasági irányításba, ezt nem bocsátották meg a helyi emberek. A részesművelés egyes elemeit néhány évig még őrizte a kunbábonyi téesz, de néhány év múlva egyesítették az összes Kunszentmiklós környéki szövetkezetét, megalakult az Egyetértés. Bátonyon is ugyanolyan lett a gazdálkodás rendje, mint máshol. Bács-Kiskun megye a hatvanas években a szakszövetkezeti mozgalom elindítója lett. Kunszentmiklós határában azonban nem alakulhattak, máig sem működnek szakszövetkezetek. A kunbábonyiak próbálkozása túl korainak bizonyult. A helyi hatalom csendben felszámolta, beillesztette a sorba a külön úton járó társaságot. De a tizenkét pont emléke ma is elevenen él az idősebb kunbábonyiak körében. Lovas Dániel Megalakult a Magyar—Finn Társaság (MTI) A hazánkban működő magyar—finn baráti körök szövetségeként megalakult a Magyar—Finn Társaság. A télután, Kalevala napján tartott alakuló ülésnek kedden a fővárosban, a Budai Vigadó adott otthont. A társaságot 28 magyar—finn baráti kör hozta létre, a két nép közös nyelvi örökségére és hagyományos barátságára alapozva, az országok közötti kapcsolatok ápolására és erősítésére. A társaság választmánya Pozsgay Imre államminisztert, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját választotta elnökül; az alelnök Hajdú Péter akadémikus és Gáti Tamás, az MSZMP KB társadalompolitikai osztályának munkatársa, a titkár pedig Révay Valéria lett A társaság testvérszervezete a Finnországban 1950 óta tevékenykedő Finn-Magyar Társaság, amelynek jelenleg 35 szervezetében mintegy nyolcezer tagja van. Elnöke Heikki Koski, a finn kormány volt minisztere.I