Magyar Nemzet, 1989. március (52. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám

­ Párbeszéd a független szervezetekkel A The Daily Telegraph munkatársai a Hazafias Népfront székházában Hol a határuk a magyar politik­­­ai reformoknak? Mi­ként merül fel­­napjainkban Magyarországon a függetlenség és semlegesség kérdése? Vajon képes-e hazánk a három nagy feladattal, a társa­dalom demokratizálásával, az óriási adósságtömeg törlesztésé­vel, a gazdaság gyökeres átala­kításával egyidejűleg megbirkóz­ni? Milyen elképzeléseik vannak az alternatív szervezeteiknek az elkövetkező parlamenti választá­sok esélyeiről. Egyebek közt ezek a kérdések hangzottak el a londoni The Daily Telegraph vezető új­ságírói részéről, azon a két beszél­getésen, amelyeket egymást kö­vetően rendeztek a Hazafias Nép­front Belgrád rakparti székházá­ban. Először Huszár István, a népfront országos tanácsának fő­titkára fogadta a brit napilap fő­­szerkesztőjének vezetésével Bu­dapesten tartózkodó újságírócso­portot. Max Hastings főszerkesz­tő az MSZMP és az alternatív szervezetek közötti kapcsolatok­ról érdeklődött a Hazafias Nép­front vezetőjétől. Huszár István kifejtette: a viszony jelenleg még esetleges, nincsenek szervezett ke­retei, de az MSZMP szándékait tükrözi, hogy a Központi Bi­zottság döntése alapján az MSZMP tárgyalássorozatot kez­dett az alternatív szervezetekkel. Huszár István kifejezte meggyő­ződését, hogy a magyar politikai reformokat nem korlátozza ha­zánk Varsói Szerződés-beli tagj ’­sága. Az­ egyórás beszélgetésen szóba került az 1956-os esemé­nyekről a közelmúltban kibonta­kozott vita. Huszár István elmon­dotta, hogy személy szerint telje­sen egyetért a történelmi albizott­ság értékelésével, annak a tanács­kozásán, mint az ideológiai albi­zottság vezetője, részt is vett. A brit újságírók, köztük Wil­liam Underhill, a lap budapesti tudósítója, ezt köve­tően az alter­natív szervezetek megjelent kép­viselőivel találkoztak. A HNF szervezte beszélgetésen a Fidesz, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Magyarországi Szociáldemokra­ta Párt, a Magyar Demokrata Fó­rum, az Új Márciusi Front, a Nyilvánosság Klub és a Bajcsy- Zsuinszky Endre Baráti Társaság képviselői­ voltak jelen. A brit új­ságírók kérdéseire az alternatív szervezetek képviselői kifejtették, hogy, természetesen, nem minden csoportosulás kíván a jövőben párttá szerveződni. Egy esetleges koalíció gondolatát érintve, Mécs Imre (SZDSZ) elmondotta, hogy a szabaddemokraták csak a vá­lasztás után kívánnak ezzel a kér­déssel foglalkozni, mert a ma­gyar történelemben­­ keserű ta­pasztalatok találhatók az elsietett, elvtelen együttműködésre. Dr. Ruttner György (MSZDP) osztotta azokat a kételyeket, amelyeket a The Daily Telegraph főszerkesz­tője fogalmazott meg: sikerül-e a demokratizálással, a gazdasági re­formmal és az adósságterhekkel egyidejűleg megküzdenie Ma­gyarországnak, ugyanakkor azt is hangoztatta, más választása nem lehet az országnak. Több szerve­zet képviselője is úgy vélte, hogy a demokratikus választásokat kö­vetően egy új vezetésnek kell visszaszereznie a lakosság bizal­mát. Mint dr. Zétény­i Zsolt (Baj­­csy-Zsilinszky Baráti Társaság) hozzáfűzte, „az új vezetésben az MSZMP-nek is helye lehet” Ezen a találkozón is szóba ke­­rült a semlegesség kérdése, amelyről Jeszenszky Géza (MDF) megállapította, hogy az igen nép­szerű a lakosság körében, ám a Nyugat sem fogadná egyértelmű örömmel hazánk kilépését a Var­sói Szerződésből. Mások is úgy vélték, hogy jelenleg nem ez az elsőrendű probléma Magyarorszá­gon. A találkozón egyetértettek ab­ban, hogy jobb lenne, ha a szo­cializmus szó nem szerepelne az alkotmányban, mert annak tartal­ma mindmáig vitatott, egyesek szerint meghatározhatatlan, s az alkotmányban való rögzítése ön­kényes értelmezésre adhatna mó­dot. A beszélgetést megköszönve, a Daily Telegraph főszerkesztője azt kívánta, hogy hazánkban to­vábbra is ilyen jóindulatú viták folyjanak. (Pósa) A román hatóságok egyes esetekben hozzájárultak a családegyesítéshez (MTI) Kedden Szegeden a püs­pöki "rezinfencian"­Gyur­fy Endre szeged-csanádi megyéspüspök és Gál Zoltán belügyminiszter-he­lyettes megbeszélést folytatott az erdélyi menekültek helyzetéről. A találkozót követő sajtótájékozta­tón Gál Zoltán elmondotta: láto­gatásának közvetlen oka, hogy a kormány a közeljövőben e kér­désről beszámol a parlamentnek. — E jelentést nem kívánjuk csak saját információink alapján elkészíteni, hanem konzultálni kí­vánunk mindazokkal, akik ebben az ügyben sokat tettek már és tesznek jelenleg is. Mint az er­délyi menekülteknek jelentős se­gítséget nyújtó római katolikus egyház képviselőjét kerestem fel a püspök urat, akivel véleményt cseréltem,­­tájékoztattam a készü­lő kormánybeszámoló főbb va­­­llásairól — mondotta. A továb­biakban szólt arról, hogy a csa­ládegyesítésnél tapasztalják: a román hatóságok egyes esetekben már hozzájárulnak, hogy az apát kövesse a feleség és a gyermek. Szeretné, ha az áttelepülni szán­dékozók az illegális határátlépés helyett a legális utat választanák a jövőben, mert ez kiszámíthatóbb és biztonságosabb nemcsak a ma­gyar állam, hanem az érintettek számára is. Gy­ulay Endre elmondotta: a ka­tolikus egyház részéről őt bízták meg, hogy a külföldi segélyeket eljuttassa a menekülteknek, aki­ken a magyar hatóságokkal egyet­értésben próbálnak segíteni. Együttmunkálkodásuk e terüle­ten példamutató. " A gazdálkodási eredmények az áremelésekből származnak A Kereskedelmi Minisztérium idei programját ismertette a Fo­gyasztók Országos Tanácsával tegnap Spilák Ferenc miniszter­­helyettes. Élelmiszerekből az ed­dig megszokott kínálatot szeret­nék tartani, bár több olcsó és jó minőségű termék előállítására ösztönzik az ipart. A tüzelőanya­gok várható áremelése előtt fel­vásárlásra lehet számítani, s a minisztérium igyekszik gondos­kodni arról, hogy fennakadás nél­kül juthasson mindenki szén­hez, tűzifához. Intézkednek a tartós fogyasztási cikkek hiányá­nak megszüntetéséért, szeretnék, ha a nem „bevásárló turizmus” keretében, hanem itthon vennék meg a vásárlók a hűtőszekrénye­ket, híradástechnikai cikkeket. A lakásépítkezés 16 százalékkal csökken, ám még így sem elegen­dő az építőanyag, ennek meg­felelő kínálatáról is gondoskod­nak. A FOT-tagok kétkedéssel fo­gadták a leendő intézkedések hatását. Elhangzott a vitában: a kereslet-kínálat egyensúlyát ma azzal igyekeznek megteremteni, hogy a minimálisra szorítják vissza a vásárlóerőt. Az állami kereskedelem annak idején az elosztásra jött létre, s ma is így működnek a kereskedelmi válla­latok. A kereskedelemhez áru és pénz kell, s ma egyikből sincs elegendő, így nem várható, hogy a­­magánkereskedők kapkodnak majd a reprivatizálásra meghir­detett üzletekért, s az sem, hogy ettől bármely termék ára olcsóbb lesz. Szóvá tették: a tejtermékek januári áremelésénél gondosab­ban mérlegelhettek volna, melyik cikktől mennyi dotációt vonnak meg, mert éppen a legszüksége­sebb tejtermékek lettek a leg­drágábbak. A F©T lakásépítési és -fenntartási bizottságának ve­zetője­ nehezményezte: nemcsak spontán, hanem mesterségesen ki­alakított hiányok is vannak. Sík­üveget például azért nem kapni, mert a hazai termelés éppen fe­dezné az igényeket, ám ennek felét külföldre viszik, s a kivitt mennyiség felét szocialista im­portból pótolják. A vendéglátó szakértői bizottság vezetője „nem normális folyamatnak" nevezte a hazai éttermek, vendéglők tíz éve tartó hanyatlását Az árszakértői bizottság veze­tője szerint a gazdálkodási ered­mények nagy része az infláció­ból, az áremelésekből születik. A gyógyszerek forgalmazásának új rendelete — mint azt mások mél­tatlankodva mondták — több kárt okozott az embereknek, mint amennyit bármilyen ellenség te­hetett volna. Elhangzott: nyílt levélben kérjék annak bíróság előtti felelősségre vonását aki miatt külföldre kényszerültek az emberek iparcikkekért menni s 25 milliárd forint értékű devizát kint elkölteni, holott itthon ma­radhatott volna ez a pénz, ha gondoskodnak áruról. Az itthoni beszerzést nehezíti az is, hogy az OTP-hitelkeretből kivették a tartós fogyasztási cikkeket Ez utóbbi megjegyzésre kedvező vá­laszt kapott a FÓT: már vizs­gálják annak lehetőségét hogy ismét lehessen részletre vásárol­ni különböző tartós fogyasztási cikkeket. Rév Lajosnak, a FŐT elnökének észrevételére azonban — mely szerint­ az összevont Ke­reskedelmi Minisztérium másfél éve nem működik, s így a várt eredményeknek nincs nyoma a hazai piacon , majd az élet ad feleletet (rácz) A tévé jelképes lefoglalásáról Budapesti független szervezetek nyilatkozata A március I5-i budapesti füredien megemlékezések és békés tüntetések szervezői, függeten demokratikus szervezetek és csoportok képviselői az alábbi nyilatkozat közzétételére kérték fel a Magyar Nemzetet. Szemben mindazzal, amit a nyomtatott és elektronikus sajtó sugall: tervezett programunk, a televízió „jelképes lefoglalása” semmiféle erőszakra nem szólít fel, még burkoltan sem. Mi fél­­remagyarázhatatlanul lefoglalás­ról, ráadásul jelképes lefoglalás­ról beszéltünk — ahogyan ez 1848-ban a sajtóval történt. Ép­pen ezért senki ne adjon hitelt az efféle mondatoknak: „Az al­ternatív szervezeteik — felvonu­lási útvonalukon — jelképesen el akarják foglalni a Magyar Te­levízió épületét.” Ennek a mon­datnak ugyanis nincs értelme. Ezzel szemben az igazság: élve törvényadta jogunkkal, a Sza­badság térre vonulunk március 15-én, de sem erőszakkal, sem békésen, sem „jelképesen”, sem bármi más módon nem kívánunk az MTV épületébe behatolni, és munkáját nem zavarjuk. Elvár­juk viszont, hogy a televízióban ezen a napon hangozzék el a füg­getlen demokratikus szervezetek „Mit kíván a magyar nemzet?” című 12 pontja. S helyesnek tartanánk, ha a televízió műfajá­nak megfelelően (jel) képben is kifejezésre jutna: az MTV nem az állam, nem is a kormányzó egypárt hitbizománya, hanem a társadalom, a nemzet, az adó­fizető állampolgár tulajdona. Azzá kell tenni... 1­ 4. (MTI) Szándékukkal vitatkozik egy — ugyancsak hírügynökségi továbbításra bízott — másik nyi­latkozat, amelyben a Hazafias Népfront több budapesti,­körzeti bizottsága tiltakozik az ellen, hogy a független demokratikus szer­vezetek képviselői a társadalom nevében kívánják lefoglalni a Magyar Televíziót. Rámutatnak: a társadalom megkérdezése nél­kül, a társadalom nevében még jelképesen sem foglalhatják le az MTV-t. Felhívásukat is csak saját nevükben adhatják ki. Közös ünneplés Közgyűlést tartott az MDF debreceni szervezete Mint hírt adtunk róla, megtar­totta első plenáris közgyűlését a Magyar Demokrata Fórum debre­ceni szervezte. A közgyűlésen mintegy 170-en vettek részt — ez a debreceni tag­ságnak több mint a fele. A jelen­levő tagok az országos program­mal kapcsolatban elfogadták, hogy a Demokrata Fórum továbbra is független társadalmi szervezet­ként működő, szellemi, politikai mozgalomként funkcionál. Az MDF helyi szervezetének kapcsolatairól szólva Túri Gábor, a helyi szervezet ügyvivője egye­bek között említette a megyei és a városi pártbizottság kezdeménye­ző szerepét. — Mértéktartónak és konstruk­tívnak tartjuk a városi pártbi­zottság ülésén az úgynevezett al­ternatív szervezetekkel kapcsolat­ban elhangzott értékelést — mondta az ügyvivő. A kapcsola­tok között szólt arról is, hogy a Hazafias Népfront városi bizott­sága is kezdeményezett más talál­kozót, hasonlóan a városi tanács­hoz. A végrehajtó bizottság anya­gait megkapják, s a tanácsi ve­zetők is vállalkoznak előzetes konzultációkra. Ilyen eset volt például Debrecen címerével kap­csolatban. A demokrata fórum tagjai szeretnék, ha ez az együtt­működés tovább folytatódhatna a város utcaneveinek felülvizsgála­tával. A közgyűlés döntött a már­cius 15-i ünneplés módjáról is. Ezzel kapcsolatban a következő­ket mondta Túri Gábor: „Meg­értjük és helyeseljük az országos elnökségnek a budapesti ünnep­séggel kapcsolatos állásfoglalását és szolidaritásunkról biztosíthat­juk a fővárosunkban tervezett független megmozdulások részt­vevőit, de közgyűlésükön, ha mi­nimális többséggel is, az az ál­láspont kerekedett felül, hogy március 15-ét az egész magyar nép közös ügyének tekintjük, és a részvételt nem kívánjuk politikai pártállástól és politikai megfonto­lásoktól függővé tenni. A debre­ceni szervezet a nemzeti kiegye­zést tartva szem előtt úgy dön­tött, hogy csatlakozik azokhoz, akik közös városi ünnepségen akarják köszönteni a magyar for­radalom és szabadságharc évfor­dulóját. Döntésünket megkönnyí­tette az, hogy az ünnepség ren­dezője, a HNF Debrecen Városi Bizottsága teljesíthetőnek tartja minden előzetes feltételünket” H. B. N. 4. A Magyar Demokrata Fórum dunakeszi—fóti helyi szervezete állásfoglalásában leszögezi: az 1848-as forradalom és szabadság­­harc méltó megünnepléséhez az érzelmi-lelki megtisztulás mellett, szükséges az ünnep jelképrend­szerének revíziója is. „Szakíta­nunk kell a ránk erőszakolt, mes­terséges bálványokkal, a történe­tiségtől idegen jelképekkel. A nemzeti színű lobogó — amely a magyarság nemzettudatát fogja trikolórba határainkon belül és határainkon túl — méltóságán aluli szerepre kárhoztatott az el­múlt időszakban. Ezért javasol­juk, hogy március 15-én csak és kizárólag nemzeti színű lobogó díszítse és emlékeztesse telepü­léseinket, hirdetve, hogy a mél­tó ünneplésre kötött közmegegye­zés kiállja a megvalósítás próba­tételét.” Magyar Nemzet Münnich Ferenc Társaság: A társadalmi vita nem viszi előre az ügyet (MTI) A többpártrendszer ön­magában nem old meg semmit, az a kérdés, hogy ezek a pártok mit tudnak tenni a gazdasági fel­lendülés érdekében — mondta Serényi Ferenc, a Münnich Fe­renc Társaság (MFT) ügyvezető titkára. Hozzátette: „az alakuló pártok már bejelentették, hogy igényt tartanak állami támogatás­ra, csak azt nem tudjuk, hogy a dolgozók vagy a nyugdíjasok ro­vására kívánnak-e pénzhez jut­ni.” Az ügyvezető titkár elmondta, hogy az MFT a február 10—11-i KB-ülés után sem kíván párttá alakulni, mert ugyanazon az ideo­lógiai alapon áll, mint az MSZMP, még akkor is, ha bizonyos kérdé­sekben — elsősorban a vezetési munkastílust illetően — kritikai észrevételeket tesz. A társaság a jövőben is mozgalomként küzd a marxi ideológiai alapokon nyug­vó szocializmus megteremtéséért, illetve fellép a jobboldali, polgá­ri restaurációs törekvések ellen. Az MFT munkájával azt sze­retné elérni, hogy visszanyerjék hitüket azok a tömegek, amelyek a szocializmus hívei, de az utób­bi tizenöt esztendőben elvesztet­ték bizalmukat. Berényi Ferenc szerint a mai problémák gazda­sági alapokon nyugszanak. Az ebből kiindult társadalmi vita nem viszi előre az ügyet, mert a gazdasági irányítás is a napi politikával kénytelen foglalkoz­ni. Az ügyvezető titkár arról is szólt, hogy szerinte még túl korai 1956 értékelése, hiszen az akko­ri események szereplői közül na­gyon sokan élnek. Azt a vélemé­nyét azonban leszögezte, hogy 2956-ot egyértelműen , népfelke­lésnek nevezni meggyalázása 1848-nak, s azt mondta: az ese­mények jobbító szándékú tünte­téssel kezdődtek, de fokozatosan véres ellenforradalomba torkol­lottak. Az 1988 novemberében alakult Münnich Ferenc Társaságnak ma már több mint tízezer tagja van. Szinte valamennyi megyében és sok városban helyi csoportok működnek. A tagság mintegy 65—70 százaléka tagja az MSZMP- nek. Az MFT szoros együttműkö­dést alakított ki a Magyar El­lenállók, Antifasiszták Szövetsé­gével, és keresik a kapcsolatot más szervezetekkel, így például a SZOT-tal is. Szociáldemokrata ifjúsági mozgalom szerveződik (MTI) Munkás és értelmiségi fiatalok egy csoportja azzal a szándékkal gyűlt össze kedden az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karának épületében, hogy újraélessze a csaknem egy évszázados szociál­demokrata ifjúsági mozgalmat. A mozgalom szervezőinek, kezdemé­nyezőinek egy része a Fideszből, más része a Szociáldemokrata If­júsági Körből vált ki. A mozga­lom újjászervezéséről a keddi ta­nácskozás résztvevői elvi nyilat­kozatot is megfogalmaznak. „Alulírott magyar állampolgá­rok kijelentjük, hogy minden tu­datos befolyásolás ellenére létezik és él az évszázados diadalutat be­járt szociáldemokrata ifjúsági mozgalom, amelyet most újjáala­kítunk. ... hisszük, hogy kiirt­­hatatlanul él az új nemzedékben is az igazság, a lelkiismeretesség, egy valódi szocializmus utáni vágy” — kezdődik az a nyilat­kozat, amely március 1-jén hang­zik el a Magyarországi Szociál­demokrata Párt nagygyűlésén. Szerda, 1989. március 1. Egy korai reformkísérlet 1960-ból A kunbábonyiak tizenkét pontja „Községünk lakossága nem ért egyet vele, hogy tekintet nélkül a talajviszonyokra, a kialakult termelési formákra, erőszakos módon termelőszövetkezetbe kényszerítették. A belépési nyi­latkozatot aláíratták ugyan, de nem dolgozik senki, a munka áll.”Így kezdődik az a levél, melyet 1960 februárjában küldött el me­gyei és országos fórumokhoz a Kunbábony Termelőszövetkezet vezetősége. Kicsiny település Kunbábony a Duna—Tisza klözi homokhátsá­gon, a kunszentmiklósi határ­ban. Avar fejedelem aranykin­csét vetette ki magából néhány éve az Itteni homok. A megélhe­tést azonban úgy kell kicsikarni a sovány földből, szívós munká­val. Az egykori téeszelnök, Tő­­­zsér József, hetven felé közelítve is szőlő alá forgat. Igaz, most már csak a ház körül. Annak idején nem akart be­lépni a szövetkezetbe. De azután — mint mondja, „fondorlatosan” — csak rávették. S az alakuló közgyűlésen a tagság egyhangú­lag megválasztotta elnöknek a közismerten jól gazdálkodó, pin­cemesteri iskolát is végzett pa­rasztembert. — Én nem vágytam arra, hogy vezető legyek. Rám erőszakolták szinte. El kellett vállalni. Szak­csoportot vagy szakszövetkezetet szerettünk volna. Nem engedték, hiába mondtam, hogy ez a terü­let a szétszórt parcellákkal más­ra nem alkalmas. A kunbábonyiak — választott elnökük vezetésével — tizenkét pontba fogalmazták érveiket, ké­résüket Felkeresték­­ Dabason Dinnyés Lajos volt kisgazdapárti miniszterelnököt, aki ekkor az Országgyűlés egyik alelnöke volt. Ő intézte el, hogy Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke soron kívül fogadja a kunbábonyi pa­rasztküldöttséget. A lovakat szeretnénk megtartani Egy hét múlva már indulhatott is Budapestre a vezetőség. A hét parasztember útja először a SZÜVOSZ-székházba vezetett. Ott Tőzsér József emlékezete szerint, igen gorombán fogadták őket:­— Miért nem dolgoznak? — Mert a népnek­ nem ez az óhaja — hangzot a válasz. A következő állomás a Föld­művelésügyi Minisztérium volt,, ahol maga a miniszter, Losonczi Pál fogadta a parasztküldöttsé­get — Mit akarnak? — kérdezte, amikor elé tették a 12 pontba fogalmazott szöveget — Ne haragudjon — mondta az elnök —, mi ezt a formáját szeretnénk a szövetkezésnek, mert az a másik nekünk nem al­kalmas. — Tudom, hogy nehéz. Mikor Barcson megalakítottuk a szövetkezetét azon gondolkod­tam, hogy tudom majd kifizetni a rádiószámlát. De összefogott a­ nép, és hogy fölvirágzott. _ — Ezzel akart meggyőzni ben­nünket — mondja, felidézve az egykori párbeszédet Tőzsér Jó­zsef —, de hát itt más a népes­ség, ez egy félsivatag, ócska ho­­mokterület Csak nem egyeztünk meg. A kunbábonyiak mentek to­vább. Egyenesen az Országház­ba. Dobi Istvánhoz, aki a Mun­­kácsy-teremben egy hosszú asz­talhoz ültette a parasztküldöttsé­get. Az elnök előadta kérésüket: — Mi egyetértünk ugyan a fej­lődéssel és a szocializmus idevo­natkozó rendelkezéseivel, de ez­zel a jövedelemelosztással meg területi formával nem. A mi ér­dekünknek nem felel meg. Nem vagyunk egyformák. Ez nem volt nagybirtok, itt szabad kisembe­rek éltek. A lovakat is szeret­nénk megtartani! Dobi Válaszát, magát az emlé­kezetes beszélgetést így idézi fel az egykori szemtanú: — Egy lovat okvetlenül meg­tarthat, akinek van, tekintettel a külterjes tanyai viszonyokra. Lehetséges több módja a jöve­delemelosztásnak is. Egyezzenek ki a járási meg a megyei ta­náccsal.. Közben bejött Kádár János: — Te, Jánoskám — mondja Dobi —, itt egy parasztküldött­ség. A termelőszövetkezetnek egy alacsonyabb formáját kér­nék az adottságaik miatt. — Te vagy a paraszt, Pista bá­tyám, oldd meg a problémájukat — mondta Kádár. Megbeszéltünk minden kér­dést, azután a végén mondtam­ . — Tekintettel, hogy mi ide­jöttünk, otthon a munka áll. Emiatt meg vagyunk fenyegetve. — Ha maguknak egy hajuk szála meggörbül, ne egy távira­tot, hanem húszat küldjenek föl nekem. Ezzel váltunk el. Hazajöttünk, reméltük, hogy sikerünk lesz. De nem egészen úgy alakult, ahogy gondoltuk. Föl­borul a rend, ha engedjük Itthon alighogy elmondták a tagságnak, mit végeztek, megér­kezett a megyei pártbizottság autója: — Tőzsér elvtárs, várják Kecs­keméten. — Ketten mentünk, ott már várt bennünket vagy tizenkét személy. Adjuk elő a kérésün­ket. Mondom, így meg így sze­retnénk csinálni, nem munka­egységformában és a jószágot sem lehet elvenni. Azt mondta erre Bíró Géza, a járási tanácselnök: — Így nem lehet. Kunbábonyt figyeli az egész megye, és ha itt megadjuk e kedvezményt, utána a megye, az egész ország ezt akarja, és anarchia lesz. A megyei elnökhelyettes ha­sonlóképpen: — Fölborul a termelőszövet­kezeti rend az országban, ha Bá­­bonyt kiengedjük. Verték ott az asztalt, egyik jobban, mint a másik. Én azt mondtam: — Nem félek a fenyegetéstől, mert ha négy órára nem érünk haza, Dobi Pista bácsihoz megy húsz távirat. Erre azt mondta Molnár Fri­gyes, a megyei első titkár: — Azonnal vigyék őket haza! Három autóval mentünk, még kíséret is volt A kunbábonyiak felvették a munkát. Nekifogtak a közös gaz­dálkodásnak úgy, ahogy vezetőik a Parlamentben Dobi Pista bá­csival megállapodtak. A lovakat nem adták be a közösbe, a szőlőt, kukoricát pedig bérleti rendszer­ben, részesművelésben gondoz­ták. Egymilliós szőlőiskolát is beállítottak. Nem volt semmi hi­ba, csak épp a kunbábonyi szö­vetkezet alapszabály-ellenesen működött. A helyi, főként a járási veze­tők nem nézték jó szemmel, ami Tőzsér József irányítása alatt folyt. Az elnököt az első adandó alkalommal lemondatták: — Eredményesen gazdálkod­tunk, mégis a harmadik évben önként le kellett mondanom, mert a pártbizottság ide jelölt egy Pataki László nevű sze­mélyt. A tagság nem akarta, de én végül is azt mondtam, nem vállalom. Megígérték ugyanis, hogy az általam behozott szőlő­­területet művelhetem. Mindig szék­ül voltam Három évtizede hordozott ke­serűség tör elő az idős paraszt­­emberből. Először beszél arról „nyilvánosan”. Most már talán nem lesz baj belőle, mondja. — Mindig szél­ül voltam, min­dig bántottak. A pártba se vet­tek föl, pedig jelentkeztem 1960- ban. De azt mondták, nem va­gyok elég fejlett. Aki nem szólt semmit, azt felvették. De én nem illeszkedtem bele az akkori gazdasági irányításba, ezt nem bocsátották meg a helyi embe­rek. A részesművelés egyes elemeit néhány évig még őrizte a kun­bábonyi téesz, de néhány év múlva egyesítették az összes Kunszentmiklós környéki szövet­kezetét, megalakult az Egyetér­tés. Bátonyon is ugyanolyan lett a gazdálkodás rendje, mint más­hol. Bács-Kiskun megye a hatva­nas években a szakszövetkezeti mozgalom elindítója lett. Kun­­szentmiklós határában azonban nem alakulhattak, máig sem mű­ködnek szakszövetkezetek. A kunbábonyiak próbálkozása túl korainak bizonyult. A helyi ha­­­­talom csendben felszámolta, be­illesztette a­ sorba a külön úton járó társaságot. De a tizenkét pont emléke ma is elevenen él az idősebb kunbábonyiak köré­­­­ben. Lovas Dániel Megalakult a Magyar—Finn Társaság (MTI) A hazánkban működő magyar—finn baráti körök szö­vetségeként megalakult a Ma­gyar—Finn Társaság. A télután, Kalevala napján tartott alakuló ülésnek kedden a fővárosban, a Budai Vigadó adott otthont. A társaságot 28 magyar—finn baráti kör hozta létre, a két nép közös nyelvi örökségére és hagyo­mányos barátságára alapozva, az országok közötti kapcsolatok ápo­lására és erősítésére. A társaság választmánya Pozsgay Imre ál­lamminisztert, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagját válasz­totta elnökül; az alelnök Hajdú Péter akadémikus és Gáti Tamás, az MSZMP KB társadalompoli­tikai osztályának munkatársa, a titkár pedig Révay Valéria lett A társaság testvérszervezete a Finnországban 1950 óta tevékeny­kedő Finn-Magyar Társaság, amelynek jelenleg 35 szervezeté­ben mintegy nyolcezer tagja van. Elnöke Heikki Koski, a finn kor­mány volt minisztere.I

Next