Magyar Nemzet, 1991. július (54. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-01 / 152. szám
2 Magyar Nemzet A szovjet vezetés támogatja a három hónapos moratórium kezdeményezését (Tudósítónktól) MOSZKVA . A szovjet külügyminisztérium szombaton újabb nyilatkozatot adott ki a jugoszláviai helyzettel kapcsolatban. Ez megállapítja, hogy a szovjet fél üdvözli a jugoszláv végrehajtószervek döntését, amellyel három hónapos moratóriumot kezdeményeznek minden elfogadott döntésre az országon belül. A helyzet normalizálásához az út kétségkívül a békés párbeszéden keresztül vezet, állapítja meg a dokumentum. Ez a külügyi nyilatkozat is megerősíti, hogy a Szovjetunió Jugoszlávia egységének a fennmaradásában érdekelt. „Az egységes, független Jugoszlávia létezése az európai és a balkáni stabilitás fontos eleme.” A szovjet tömegtájékoztatás többnyire tartózkodik a kommentároktól. Ésszerűen számol be a jugoszláviai helyzetről. Kivételt képez a Komszomolkaja Pravda és a Független Újság. A Komszomolka helyi tudósítója megjegyzi: véleménye szerint most már a napa a hadsereg provokál éles helyzetet a határon. Jugoszlávia szomszédjainak reakcióját a lap teljesen érthetőnek minősíti: készülni kell a lehető legrosszabbra. „A szomszédok nem is titkolják, hogy aggódnak a több ezer olasz, osztrák és magyar sorsa miatt, akik Szlovéniában és Horvátországban laknak. A Komszomolkaja Pravda kijelenti, hogy kevesen gondolták volna: Szlovéniában alakul ki a tragikus helyzet, hiszen Horvátországból érkeztek hírek a feszültség éleződéséről. Szlovéniában etnikai téren kedvezőbb állapotok uralkodtak. A problémák azonban gazdaságipolitikai természetűek voltak: Szlovénia önállóan, a saját törvényei szerint akart élni. A köztársaság valószínűleg túlzott lelkesedésében hibázott — jegyzi meg a tudósító —, mivel siettette az eseményeket, nem hitt a tartós párbeszédben. A Független Újság pedig abból indul ki, hogy nem lehet népeket arra kényszeríteni: egy államban éljenek, ha erre képtelenek .Lényegében a nyugati demokráciák ösztönözték a hadsereg kommunista vezetőit és a szerb szocialista (kommunista) vezetőket a szakadárok fegyveres leverésére.” A Független Újság szerint Európa közepén ugyanolyan helyzet alakulhat ki, mint Kurdisztánban: kezdetben fegyveres összetűzések, azután menekültáradat a szomszédos országokba. A nyugati demokráciák, amelyek Jugoszlávia területi egységének feltételmegőrzése mellett szállnak síkra, végül beavatkozni kényszerülnek — jósolja a lap —, de már túl későn. Az események kicsúsztak az ellenőrzés alól. A Független Újság összehasonlítja a jugoszláv eseményeket a szovjet helyzettel, s kitér arra, hogy „teljesen reális a perspektíva: a szovjet nukleáris nagyhatalom szintén szétesik. És ez oly ijesztőnek tűnik, hogy a nyugati demokráciák láthatóan készek bármely, még bűnös eszközökkel is engedélyezni aterületi egység fenntartását Európában”. A lap végül arra emlékeztet, hogy a Balkánon kezdődött háború, akárcsak 1914-ben, tovább gyűrűzhet, különösen akkor, ha egyes erők a Szovjetunióban sikeres példát látnak a nemzetiségi-köztársasági problémák erőszakos eszközökkel történő megoldására. Lambert Gábor Franz Vranitzky osztrák kormányfő véleménye szerint további nemzetközi akciókra lenne szükség a jugoszláviai konfliktus résztvevőinek a tárgyalásokhoz való visszatérítéséhez, mivel a közös piaci külügyminiszterek küldetése a jelek szerint nem hozta meg a remélt sikert. A kancellár ezt vasárnap délelőtt mondta, miután újabb ülést tartott kormánya tagjainak általa vezetett válságcsoportja, amelyben részt vesz a védelmi, a külügy- és a belügyminiszter is. Mint közölte, Ausztria támogatja és szorgalmazza, hogy a helsinki folyamat mind a harmincöt országának képviselői Jugoszlávia ügyében sürgősen tanácskozásra üljenek össze válságkezelő mechanizmusuk közösen elfogadott szabályai alapján..Hozzáfűzte: kormánya jelenleg nem lát lehetőséget a konfliktusterületen való önálló közvetítésre, s Jugoszláviával kapcsolatos politikáját össze kívánja hangolni az államok nemzetközi közösségével. Úgy vélekedett azonban, hogy egyes európai országok nem látják elég világosan a helyzetet, ha továbbra is ragaszkodnak Jugoszlávia „területi azonosságának" megőrzéséhez. Vasárnapi ülésén az osztrák kormány válságcsoportja elhatározta a jugoszláv határ térségében tett biztonsági intézkedéseinek teljes fenntartását, továbbá azoknak az erőfeszítéseknek fokozását, amelyek a Jugoszláviában tartózkodó osztrák állampolgárok mielőbbi hazatérésére irányulnak — jelentette be Vranitzky. Werner Fasslabend védelmi miniszter a tanácskozás után úgy nyilatkozott: jelenlegi ismeretei alapján a kormány nem tartja szükségesnek az osztrák hadsereg részleges mozgósítását, mert a határvidéken összevont haderő, amelynek létszáma elérte az ötezret, egyelőre elégségesnek látszik. A miniszter hangsúlyozta: Ausztria eddigi katonai lépéseit nemcsak a terület védelmének érdekei követelték meg, hanem ezeket a jugoszláv határ mentén élő lakosság megnyugtatása céljából is meg kellett tenni. Ausztria egyúttal — mondta Fasslabende— nemzetközileg is egyértelművé akarja tenni, hogy nem avatkozik be a jugoszáviai harcokba, s nem kedvez azok semelyik résztvevőjének sem.Belgrádban bejelentették, hogy szombaton tiltakoztak amiatt, hogy az osztrák hadsereg komolyabb erőket vont össze közvetlenül a két ország határánál. A Tanjug tudomása szerint a szlovén területvédelem állandó kapcsolatban áll az osztrák alakulatokkal. Az olasz haderők „állandó ellenőrzés” alatt tartják az olasz—jugoszláv határvidéket, az ott állomásozó egységeknél készültséget rendeltek el — közölte vasárnap Virginio Ropitoni, olasz védelmi miniszter. „A helyzet rendkívül súlyos és feszült. Aggodalommal telien figyeljük az eseményeket, amelyek a szomszédos Szlovéniában és Horvátországban zajlanak. Szükségesnek ítéljük a készültség elrendelését, és ez meg is történt” — jelentette ki a miniszter a rádióban. Vranitzky szerint egyes európai országok nem látják elég világosan a helyzetet Nemzetközi élet A „svájci Wallenberg” Carl Lutz emlékműve Budapesten A svájci városokban ritkán találni szobrokat a puritán nemzetnek nemigen szokása nagyjai előtt így tisztelegni. Az pedig, hogy egy svájci diplomatának külföldön szobrot emeljenek, feltehetően még sohasem fordult elő. Erre kerül sor július 5-én Budapesten. A Dob utcában, a valahai, szomorú emlékű gettó közelében magyar és svájci személyiségek fogják leleplezni a második világháborúban Magyarországon tevékenykedő svájci konzul, Carl Lutz és munkatársai emlékművét. Ki volt Carl Lutz? Egy rövid válasz és egyben magyarázat a budapesti szobor felállítására: Lutz azok közé a külföldi diplomaták közé tartozott, akik 1944—45-ben makacs kitartással, sok találékonysággal, merészséggel és főleg emberséggel igyekeztek megmenteni a magyar zsidóságot. Becslések szerint a svájci konzulnak mintegy hatvanezer embert sikerült a deportálástól és haláltáboroktól megóvnia, s ez (ha ez egyszer csak a puszta számokat vesszük figyelembe) több, mint a svéd Wallenberg munkájának eredménye. Lutz azonban elkerülte Wellenberg tragikus sorsát, a hír nem vette őt szárnyára. Ehhez a továbbiakban nem kis mértékben hozzájárult az a körülmény, hogy a háború utolsó hónapjaiban hazájába kalandos utakon visszatért Lutzot a berni külügyminisztérium budapesti tevékenységéért nem részesítette dicséretben, hanem ellenkezőleg: megrótta. Tagadhatatlan, hogy a konzul szükséghelyzetben — csak a lelkiismeretére hallgatva — gyakran hivatalos instrukciók nélkül cselekedett. Ezért azután a budapesti emlékmű, amely magyar kezdeményezésre, de részben svájci közadakozásból jött létre, most egy megkésett, önkritikus helvét gesztus is. Carl Lutz 1895-ben született Walzenhausenban, a kelet-svájci Appenzell kantonban. Fiatal kora óta a svájci államszövetség konzuláris szolgálatában dolgozott, és 1942 elején helyezték Budapestre. Mint ügyvivő azt az osztályt vezette, amelyik itt tizenkét, Magyarországgal hadiállapotban álló ország érdekeit képviselte, köztük Nagy-Britanniáét és az Egyesült Államokét. Erre a beosztásra, valamint Lutz korábban Palesztinában, az akkori brit mandatterületen eltöltött éveire vezethető vissza, hogy Magyarország német megszállása után a konzul egy ötlettel némi gyenge jogi alapot tudott kovácsolni az első mentőakcióhoz: 7800 zsidó családot látott el okmányokkal, amelyek azt igazolták, hogy tulajdonosaik egy „svájci kollektív útlevélen” szerepelnek. A papírok birtokosaikat mint védelmet élvező kivándorlókat tüntették fel — későbbi brit állampolgárokként. Ugyanezek az okmányok 1944 őszén a védett „svájci házak”-ra való felvételt garantálták. Lutz (és az ekkor Budapestre megérkező Wallenberg) megkísérelték legalább a főváros zsidó lakosságát megmenteni, miután a vidék zsidóságáért immár semmit sem tehettek. Annak ellenére, hogy Horthy az angolszász szövetségesek nyomására a deportálásokat leállította, Veesenmayer német követ és Eichmann, a magyarországi „Judeneinsatzkommando” főnöke az akció folytatását készítette elő. Érdekes és érdemes megjegyezni, hogy Lutz, aki Veesenmayerrel és Eichmannal védenceinek érdekében nemegyszer tárgyalt, ellenfeleinek kártyáiba — hála egy német diplomata vakmerőségének — beleláthatott. Gerhardt Fené, a budapesti német követség tanácsosa Lutzot titokban több ízben tájékoztatta felettesének Berlinnel folytatott levelezéséről. Lutz embermentő találékonyságára jellemző, hogy még német „partnereinek” náci nyelvezetét is a maga céljaira tudta kihasználni. Amikor Berlin — Lutz meglepetésére — Magyarországon a kivándorlóokmányok kiosztását jóváhagyta, a hivatalos válasz „5000 egység”-ről szólt. S jóllehet, a svájci konzul pontosan tudta, hogy ez a hitleri kifejezés 5000 személyt jelent, ő az „egység”-et családiként, sőt nagycsaládként értelmezte... Lutz már 1944 nyarán is túllépte Bernben megszabott játékterét. A Szálasi-puccs után, 1944 októberétől kezdve azonban végképp önállóan kezdett politizálni, hogy emberek tízezreit a nyilasok terrorjától megmentse. Együttműködése Wallenberggel ebben az időben különösen szoros volt Védenceik érdekében tiltakozásaikkal szinte naponta közösen zaklatták a nyilas kormányt, amelynek Lutz — minden otthoni fedezet nélkül — a svájci diplomáciai elismerést helyezte kilátásba, ha Szálasiék a svájci menleveleket és védett házakat tiszteletben tartják. Más szavakkal: a konzul igyekezett időt nyerni. S amikor Lutz a német követségtől azt a jelzést kapta, saját személyes jelenléte Budapesten garancia lehet arra, hogy a svájci papírokkal rendelkező zsidóknak nem esik bántódásuk, a diplomata — és jó néhány munkatársa — habozás nélkül úgy döntött: Budapesten marad, nem távozik, mielőtt a város körül a szovjet gyűrű bezárul; itt fogja a front elvonulását bevárni. Hogy ez 1944—45 telén a magyar fővárosban mit jelentett, mindenki tudja. A kérdésre, hogy miért vállalta a munkát, megpróbáltatást és veszélyt, Lutz később egyszer úgy válaszolt, hogy keresztényként élt és tetteiben is mindig méltó akart lenni erre a névre. Nem kicsinyíti Lutz emberi nagyságát, hogy a konzul élete alkonyán — 1975-ben bekövetkezett haláláig — keserűséget érzett azért, mert hazájában nem kapta meg azt az elismerést, amelyre rászolgált. Jóllehet, a hivatalos Svájc hamarosan korrigálta a vele szemben 1945-ben tanúsított kicsinyes magatartást, Lutz neve és humanista helytállása a svájci közvéleményben mindmáig csak kevesek előtt ismert. A budapesti emlékmű ezen is változtathat. Opiszka András HÉTFŐ, 1991. július 1. Kis előrelépések a belső építés terén A tizenkettek nem javasolják a nagy pénzinjekciót Moszkvának Luxemburgból jelenti az MTI. Külpolitikai téren a jugoszláv válságban játszott látványos közvetítő szereppel váratlanul felértékelődve, belső építése terén kis előrelépéssel fejezte be szombaton a luxemburgi elnökséget záró Európa Tanácsot — csúcsértekezletét — az Európai Közösség. A hétfőn kezdődő féléves holland elnökség feladata lesz dűlőre vinni azokat a kérdéseket, amelyek nyitottak maradtak Luxemburgban a közösség két nagy tervét, a politikai, illetve a gazdasági és pénzügyi uniót illetően. A luxemburgi elnökség elkészítette a politikai unióra vonatkozó tervezetét, ezt a résztvevők elfogadták a további munka alapjául, és ennek alapján kívánják aláírni Maastrichtban a még függőben levő pontok tisztázása után, decemberben a politikai unióról szóló szerződést — közölte a távozó elnök, Jacques Sanier luxemburgi miniszterelnök. Viszont éppen a legkényesebb pontok maradtak függőben: a közösség közös külpolitikája és biztonságpolitikája, védelmi (katonai) szerepe, a parlament szerepe, illetve a föderációs, államszövetségi jövő kérdése. A gazdasági és pénzügyi unió tervezetén már két és fél éve dolgoznak a tizenkettek, ezért előrehaladottabb állapotban van, mint az alig hat hónapja csiszolgatott politikai unió, de itt is megmaradtak Nagy-Britannia fenntartásai. A tizenkét ország állam- és kormányfői péntek esti luxemburgi vacsorájukon — tájékozott források szerint — egyetértettek abban, hogy teljes mértékben támogatják Mihail Gorbacsov és a szovjet kormány erőfeszítéseit a reformok gyorsítására és országuknak a világgazdaságba való jobb bekapcsolódására. Ugyanakkor több forrás is beszámolt arról, hogy az állam- és kormányfők nem tartják célravezetőnek a nagy összegű pénzügyi injekció módszerét, az amerikaiak által „slng hangnak” elkeresztelt pénzzuhatagot , és nem állnak majd elő ilyen javaslattal a két vezető tőkés ország július közepén eső-Brüsszelből jelenti az MTI. Bár a mostani tárgyalási fordulón is történt előrelépés, immár bizonyos, hogy a júliusi határidő a szerződés szövegének véglegesítésére nem tartható. Pillanatnyilag, a közösség képviselőivel egyetértésben úgy látjuk, hogy októberben válhat teljessé a megállapodás — nyilatkozta a hét végén dr. Juhász Endre, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztériumának főosztályvezetője az MTI tudósítójának. Az Európai Közösség és Magyarország közötti társulási szerződésről folyó tárgyalások magyar delegációjának vezetője az immár hatodik brüsszeli tárgyalási forduló befejeztével értékelte a kialakult helyzetet. Meg kell, hogy mondjam, hogy az Európai Közösség vezető politikusainak azon megnyilatkozásai, amelyekben határozott támogatásukról biztosítják a társulási szerződésben érdekelt ködékes londoni csúcstalálkozóján, amelynek résztvevői aztán Gorbacsával találkoznak. Nem esett szó a közép-keleteurópai országok, a Nyugat és a Szovjetunió úgynevezett ,háromszögű műveleteinek” lehetőségéről, amelyek révén, elemzők szerint, el lehetne kerülni, hogy a kedvezőbb feltételekkel kínált nyugati élelmiszerek megfosszák a szovjet piacoktól a Nyugat által ugyancsak támogatott közép-kelet-európai új demokráciáikat. Nép-európai országokat, kevétté érzékelhetőek a tárgyalások folyamán — állapítja meg egyebek között. A közösség — a politikai támogatás hangoztatása mellett — gazdasági érdekeit láthatóan nagyon is határozottan védelmezi. A megállapodás útjában álló akadályok közül változatlanul a mezőgazdasági, illetve a textilipari cikkek áruforgalmával kapcsolatos érdekkülönbségek a legalapvetőbbek. Ezek miatt a közösség nevében velünk tárgyaló bizottság felhatalmazása kibővítését és módosítását kérte az EK-miniszterek tanácsától Ez mellesleg már csak technikailag is lehetetlenné tenné a szövegtervezet júliusi véglegesítését, mivel a miniszteri tanács következő ülése július 29-én, azaz az újabb magyar KEK tárgyalási forduló után esedékes. Mindez azonban nem szükségszerűen zárja ki a szerződés jövő év január elsejei életbe lépését. Októberre várható hazánk és az EK megállapodása a társulásról A Barikádok Ljubljana utcáin Szlovénia demokratikus úton kívánja feloldani a válságot -mondta Kucan elnök (Folytatás egy oldalról) parancsnokság vonja vissza mozgósítási rendeletét. Mesic végül arról tájékoztatja a szövetségi szerveket és a nemzetközi közvéleményt, hogy erre a lépésre azért kényszerült, mert az elnökség szerb Crna Gora-i tagjai meggátolják az államelnökség alkotmány szerinti megalakulását. A rendeleteket Ljubljanában rögtön közzétették, Belgrádban viszont úgy értékelték, hogy Mesic lépése tovább rontja a helyzetet Zágrábban közzétették a horvát legfelsőbb államtanács állásfoglalását is, amely leszögezi, hogy az államelnökség szerb és Crna Gora-i tagjai hibásan értelmezik az EK-val kötött megállapodást. A közlemény hangsúlyozza, hogy a Horvát Köztársaság nem állt el a függetlenségi döntéstől, s ezt a Közös Piac képviselői nem is szorgalmazták. A tanács élesen elítélte Marko Negovanovics tábornok szombati közleményét, ami a szlovéniai katonai intervenció meghosszabbítása a horvát értékelés szerint. A tanács támogatásáról biztosította azt a döntést, amelynek alapján a horvát kormány a továbbiakban nem küld újoncokat a jugoszláv hadseregbe. Az államelnökség tájékoztatási szolgálata alkotmányellenesnek minősítette Mesic rendeleteit, s arra emlékeztetett, hogy az elnökség horvát tagját május 15-én nem választották meg. Szlobodan Milosevics szerb elnök esti tv-nyilatkozatában megerősítette, hogy Szerbia elfogadta a Közös Piac javaslatait, s Szerbia teljesíteni is fogja ígéretét, ám elvárja, hogy ugyanazt tegye Szlovénia és Horvátország is. Hans-Dietrich Genscher is közvetítéssel próbálkozik a jugoszláviai belviszályban, jelentette az MTI. Mint vasárnap este a ZDF tévéállomásnak adott interjújában a német külügyminiszter közölte, hétfőn a jugoszláv kormány meghívására Belgrádba utazik, de ellátogat a szemben álló szlovén—horvát oldalra is. E pillanatban a harci cselekmények beszüntetése a legfontosabb — közölte a miniszter, aki azt is megerősítette, hogy német javaslatra az Európai Közösségek befagyasztotta a napokkal ezelőtt Belgrádnak odaígért milliárdos nagyságrendű hitel folyósítását. „Helytelen lenne a hitelekkel katonai akciót pénzelni" — jegyezte meg Genscher. A bonni külügyminisztérium szóvivője mindehhez hozzátette, hogy Genscher útja az EBEÉ-országok külügyminisztériumainak politikai igazgatóiból álló válságkezelő testület prágai tanácskozásának előkészítését szolgálja. A testület elnöke jelenleg Németország. Milan Kucan elnök vasárnap délben megtartott sajtókonferenciáján megerősítette: a szlovén köztársaság, az elnökség és a kormány számára a legfontosabb az, hogy feltétel nélkül tiszteletben tartsák a fegyvernyugvást, s ennek rendeljenek alá minden más tevékenységet — mondotta Kucan, aki kifejezte készségét, hogy minden problémát derokratikus és politikai úton oldjanak meg. Emlékeztetett arra, hogy Szlovénia maga tett javaslatot: maradjon változatlan a határvédelmi rend, s hogy a hadsereg őrizze a zöldhatárt. Utalt arra, hogy az ultimátum hatodik pontja szerint a hadseregnek biztosítani kell a szabad mozgást a határ átvételéhez. Belgrádban nem számoltak még be Kucan nyilatkozatának arról a részéről, amely a szlovén elnök az állítólagos boszniai parancsmegtagadásról beszélt. Lojze Peterle szlovén kormányfő sajtóértekezletén azt hangsúlyozta, hogy nem arról van szó, amit a hadsereg állított, más célokat követ a hadsereg, mert ha valóban csak a határ átvételéről gondoskodnának, nem lőtték volna szombaton a parlament épületét, ahol ülést tartottak a képviselők, nem mozgósítottak volna Szerbiában, s nem rendeltek volna el kiegészítő mozgósítást Boszniában sem. Peterle elmondta, hogy Jure Pelivan boszniai kormányfőtől délelőtt kapott üzenetet a mozgósításról. Ezt megelőzően szombat este a belgrádi televízió híradójában Marko Negovanovics altábornagy, a főparancsnokság tagja, drámai hangú figyelmeztetést olvasott fel, követelve, hogy a szlovén köztársaság vezetése biztosítsa a fegyveres harc feltétel nélküli beszüntetését, s teremtse meg a normális körülményeket a hadsereg életéhez és tevékenységéhez. Amenynyiben a követelést a szlovén kormány nem teljesíti — hangzik a tábornok által felolvasott szöveg — a főparancsnokság elrendeli az ország helyzetének megfelelő intézkedéseket, beleértve a teljes harckészültséget és a szükséges mozgósítási tevékenységet, valamint a határozott katonai lépéseket. A ljubljanai televízió híradója szintén közzétette a tábornok által felolvasott közleményt. A szlovén főváros utcáin barikádokat építettek, mindenütt fegyveres járőrök cirkálnak. Torlaszokat emeltek a fontosabb kereszteződéseknél, a Ljubljanába vezető útvonalakon, a jelentősebb közintézményeknél. Jelko Kacin szlovén tájékoztatási miniszter közölte, hogy nem járt sikerrel a szlovén védelmi miniszter és belügyminiszter, illetve az ötödik katonai körzet helyettes parancsnokának szombat esti tárgyalása. Ilije Raseta tábornok azt indítványozta, hogy a határátkelőknél hozzanak létre szövetségi ellenőrzést, ami viszont Jelko Kacin közlése szerint „minden törvényes alapot nélkülöz". A miniszter arra a kérdésre, hogy várnak-e valami rendkívüli fejleményt, s ezért állítottak nehézjárművekből torlaszokat, így válaszolt: ezek megelőző intézkedések, már senkiben sem bízunk. s Vannak adataink arról, hogy Ljubljanában megjelentek a néphadsereg civil ruhás elhárító ügynökei. Belgrádi értesülés szerint Horvátországban is általános mozgósítást hajt végre a köztársasági vezetés. Franjo Tudjman horvát elnök James Baker amerikai külügyminiszterhez küldött levelében leszögezte: „A szövetségi kormány nyíltan katonai erővel fenyegetett meg minket, így akarja leállítani a nép akaratának megvalósítását. Kérjük a nyugati erőket, ismerjék el törekvésünket a békére, a szabadságra, a szabad piacgazdaság megteremtésére.” Vasárnap pontban kilenc órakor Szlovéniában mindenütt megszólaltak a légvédelmi szirénák, s a rádióban Jelko Jlacin tájékoztatási miniszter bejelentette, hogy 15 percen belül légitámadás várható, mivel a jugoszláv hadsereg harci repülőgépei Zadarból, Pulából és Zágrábból Szlovénia felé indultak. Kérték, hogy a lakosság keressen menedéket az óvóhelyeken. A légiriadó után Szlovénia városaiban az utcák elnéptelenedtek. Nem sokkal tíz óra előtt Mariborban bejelentették, hogy megszűnt a légiveszély, Ljubljanában pedig azt közölték, hogy a légitámadás veszélye csökkent, de még nem lehet teljesen kizárni a támadás lehetőségét. A repülőgépek visszatértek kiinduló bázisukra. Egyelőre még csak szlovén részről számoltak be arról, hogy a ljubljanai repülőtéren életét vesztette két osztrák újságíró, s hogy a néphadsereg állítólag véletlenül átlőtt Ausztriába, mert a katonák rosszul számították ki a lövedékek ívét. A harcokban Milan Kucan ENSZ-hez küldött levele szerint mintegy százan haltak meg, illetve sebesültek meg. Korábbi bejelentés szerint több mint ötszáz katonát foglyul ejtettek a szlovén erők. A hadsereg egyelőre még csak annyit tett közzé, hogy öt sorkatona és öt tiszt halt meg, a szlovén veszteségekről pedig nem közöltek semmit sem. Román intézkedés a magyar iskolákról Bukarestből jelenti az MTI. Az RMDSZ elnökének és egyik szenátorának Iliescu államfővel és az illetékes tárcánál folytatott megbeszélései után a román oktatási miniszter azt az utasítást adta a megyei tanfelügyelőségeknek, hogy a meglevő (összesen 18) magyar tannyelvű iskoláknak ne változtassák meg a status quóját, azokban ne indítsanak román osztályokat.