Magyar Nemzet, 1991. július (54. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-30 / 177. szám
4 Maiív Vizol Hazai tudósítások KEDD, 1991. július 30. A lakók hiába tiltakoznak Egy világváros szeméthegyei Egy-egy nyári estén ha északi, észak-nyugati szél fúj förtelmes bűz árasztja el a környéket. Ha kinézünk a lakóházak ablakán a nagytarcsai, isaszegi dombok, a cinkotai kiserdő előtt szeméthegyek, narancssárga konténerek zavarják a látványt. A betonút mellett elszórt szemét, a teherautókról leesett hulladék. Senki sem szedi össze. Nem, ez nem egy eldugott kis falu valahol az Alföld közepén, amelynek lakói tiltakoznak a szemétlerakótelep létesítése ellen. Ezt a környzetpusztítást nemcsak a kivonuló szovjet csapatok okozták. Ez Budapest, Világváros. A főváros két peremkerületének a XVI. és a XVII.-nek a találkozása. A szeméthegyek pedig nem egy lakatlan pusztaságban tornyosodnak, hanem a Rákosvölgye és a Rákosmezeje téesz földjein, úgy 150 méterre a lakóházaktól, egy gyümölcsös közepén és egy, a közeljövőben természetvédelmi területté nyilnítandó erdő, a Napiás tó és a Szilas patak szomszédságában. . A két telep, amelynek egyikét már rekultivációs területté nyilvánították és beültették akácfával, egy-egy hajdani kavicsbánya több tíz méter mélységű ürege. Észrevételenül be lehet jutni a bánya területére. Annak ellenére, hogy csak törmelékkel és földdel való fejlödésre kapott engedélyt a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat és a Rákosmezeje téesz. A háztartási szeméttől, az állattetemekig minden megtalálható itt. Ahogy egyre lejjebb megyünk a bányában az ember torkát marják a rothadó szemétből párolgó gázok. Ezek meghatározásához komolyabb kémiai ismeretekre lenne szükség, de azt egy laikusnak sem nehéz kitaláni, hogy ezek valószínűleg ártalmasak az emberi szervezetre. Megkerülve az egyik szeméthegyet mocskos nylonból, gumikerekekből készült sátrak mutatják, hogy hívatlan vendégek is lakják a bányát. Tehát igaz, amit a környék lakói meséltek: hajléktalanok költöztek a telepre és a MÁV-tól, Postától lopot kábelekről itt égetik le a műanyagborítást, az így kapott vörösrezet beolvasztják és kilóját 200 forintért adják tovább. Ahogy sikerült felkapaszkodni egy nagyobb földkupacra, láthatóvá vált a másik oldal: talán 2-3 méterre a volt gyümölcsös helyén, most kukoricát termeszt a szövetkezet. Mint megtudtuk az út másik oldalán lévő telepen pedig valaki sertéseket hizlal a szemét tetején. /Mindezt akkor, amikor állítólag a biokertészeté a jövő!/ Mindezek ellenére a kiserdő és környéke a kerület lakóinak egyik kedvenc kirándulóhelye. Gyerekek bicikliznek az eredei utakon, összeszedik a szétszórt injekcióstűket és vizipisztolynak használják, télen szánkóznak a dombokon, nyáron pedig néhányuk megmártózik a tóban is, amelyet éppen most bővítenek, tisztítanak. Mint Németh Erzsébet a XVII. kerületi önkormányzat környzetvédelmi csoportjának munkatársa elmondta, a szemetet elvileg takarni kellene, tudomása szerint a KÖJÁL nem engedélyezte háztartási és egyéb szerves szemét lerakását, ennek ellnére lehetetlenek a Főváros Közterület-fenntartó Vállalattal a Rákosmezeje téesszel szemben, amelyet már töbször is megbírságoltak. ,A terület vízügyi szempontból egy időzített bomba - mondta. A szemét alatt ugyanis nincs vízzáró réteg, így folyamatosan szennyezi a talajvizet és a Szilas patakot, a környék vízgyűjtőjét." S hogy ki engedélyezte a telep létrehozását? Természetesen megállapíthatatlan. Nem volt egyszemélyi döntés, mindenki véleményt mondott és a „Földhivatal, amelynek nincs felülbírálási joga, csak a szakhatóságok meghallgatása után dönhetett - mondta Bokody Judith a hivatal munkatársa. - A lakók persze tiltakoznak. De mindenütt tiltakoznak, ahol szemételep létesül - mondja egy másik hivatalnok. Szintén Németh Erzsébettől tudtuk meg azt is, hogy videofelvétel is készült a műanyagégetőkről, de miután életveszélyesen megfenyegették az amatőr filmeseket, nem mert pert indítani. Fél az állandóan részeg, kerékpárjukon dülöngélő kábeltolvajoktól és a „vállalkozásuk " fölött szemethunyó telepőröktől. Most, hogy enyhült a kánikula, hogy felfrissült a levegő a környék lakói is nyugodtabban nyithatnak ablakot. Talán néhány napra meg is szabadulhatnának a nyomasztó gondolattól, hogy egy rothadó szeméthegy a közvetlen szomszédjuk, ha a szél szét nem hordta volna a nylonokat, papírkartonokat, ha tele nem aggatta volna a fiatal akácfákat fehér hulladékkal. (mucsányi) A kőművesek és az ácsok a legkeresettebbek Olcsóbb a külföldi munkaerő Budapesten 950 ezer embert foglalkoztatnak aktív munkaviszonyban. A munkaügyi központokat havonta körülbelül 20 ezren keresik fel, s ebből 12 ezren részesülnek különböző címen pénzbeni juttatásban. Arról, hogy a fekete munkaerőpiacon mennyien árulják magukat, nincsenek adatok. Becslések szerint a fővárosban körülbelül 30 ezren várnak arra, hogy megélhetési forráshoz jussanak. A munkáltatóknak azonban jobban megéri, ha külföldi munkaerőt alkalmaznak. Egyéni alkalmazás esetén messze a minimálbér összege alatt ajánlanak munkát, a csoportos foglalkoztatásnál pedig nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetniük. Lénai Lajosnétól, a Fővárosi Munkaügyi Központ külföldi munkavállalókkal foglalkozó csoportjának vezetőjétől kérdeztük, egy hónapban mennyien keresik fel az irodát? - Átlagosan háromezren. De ebből csak 71 százalékuk kap engedélyt, a többiek kérvényét elutasítjuk Negyvenhárom foglalkozáskört sorol fel az a tilalmi lista, amely szerint a külföldi munkavállalónak nem adhatunk engedélyt. Ennek oka, hogy ezekben a munkakörökben már magyar munkanélkülieket sem tudnak elhelyezni. Másrészt akkor küldjük el az illetőt, ha nincs megfelelő képzettsége vagy végzettsége. - Mennyi esélyük van arra, hogy képzettségüknek megfelelő területen helyezkedjenek el? - A fizikai dolgozók esélye sokkal nagyobb, mint a szellemieké, bár ők igen minimális számban érkeznek hazánkba. Az arányuk 90 és 10 százalék. A fizikai dolgozók körén belül még ebben az évben is az építőipar a sláger — szakképzett kőműveseket, ácsokat, vasbetonszerelőket foglalkoztatnak legszívesebben. Bizonyítvány, képzettség hiányában azonban innen utasítjuk el a legtöbb embert. Bár igen sok munkáltató szeretné felvenni őket, csekély munkahétért. - Vannak információik arról, mennyivel kevesebb pénzért alkalmazzák ezeket az embereket? - Erre nem tudok választ adni. - Növekszik-e a külföldi munkavállalók száma? - Igen. Július végi felmérésünk alapján 19 ezer érvényes engedéllyel rendelkező külföldi munkavállaló van Budapesten. Januárban még alig jelentkeztek, februártól kezdett emelkedni a létszám. A nyári időszak a legnehezebb, mert sokan töltik itt egy-két hónapos szabadságukat, emellett munkát is vállalnak Amennyiben pedig rendelkeznek tanózkodási engedéllyel és a foglalkoztató nyilatkozatával, mi sem tagadhatjuk meg az engedélyt. - Mely országokból érkeznek a legtöbben? - Romániából, Lengyelországból, Szovjetunióból, Kínából és Vietnámból. A románokat, lengyeleket és a szovjeteket elsősorban az építőiparban foglakoztatják. Ők általában szervezett csoportokban érkeznek. A kínaiak kft-ket alapítanak, s rengeteg tevékenységi körre kapnak engedélyt. A vietnamiakat a textiliparban alkalmazzák a legszívesebben. (n.t.) Napirenden: a Munka Törvénykönyve (MTI) Két héttel ezelőtti gyűlésén nem tudott tényleges vitát folytatni az Érdekegyeztető Tanács bér- és munkaügyi bizottsága az új Munka Törvénykönyve lemezeiéről. A munkaadói oldal azt kérte, hogy a saját álláspontja, illetőleg a munkavállalók véleményének előzetes írásos összegzése után vitassák meg ismét a témát. Annyi már az eddigi vitákból is látszik: a munkavállalók közül többen kifogásolják, hogy azok a szakszervezetek, amelyek az üzemi tanár választáson leadott szavazatok tíz százalékát sem szerzik meg, ki lennének zárva a kollektív szerződés megkötésének jogából A Liga szerint elnagyolt az üzemi tanács megválasztásának jogi szabályozása. Az MS/OSZ nem tartja megfelelőnek, hogy az üzemi tanács megválasztásának elmaradása esetén a tervezet eltekint a szankcióktól. A munkaadók képviselői elfogadhatatlannak tartják, hogy az üzemi tanács és a szakszervezet nyereségfelhasználával kapcsolatos jogosítványokat szerezzen. A kormány szerint az új Munka Törvénykönyvének a feladata a piacgazdaság munkajogi feltételeinek biztosítása. Csak a munkaviszony garanciális kérdésen kell szabályozni, a minimális standardokat határozva meg a tárgyaláshoz. Autóbalesettel fenyegetik Kupa Mihályt (MTI) Kormányőrök vigyázzák Kupa Mihály személyi biztonságát, mert a múlt héten ismeretlen személyek súlyosan megfenyegették. Ez ügyben a büntetőeljárás szerinti nyomozás elrendelése csupán a rendőrségnek áll jogában. Hétfő estig azonban az illetékes rendőri vezetők nem rendelkeztek ehhez elegendő információval. A Pénzügyminisztérium sajtóirodájától kapott tájékoztatás szerint a Kupa Mihályt érintő fenyegetés összefüggésben van azzal, hogy a miniszter képviselőjelöltként indul Borsod megye tizenegyes számú választókerületében. Az ismeretlen személyek azzal fenyegetiék meg a kampánykörút során sokat autózó minisztert, hogy „véletlen" közúti baleset érheti. Az igazgató cáfolja a vádakat Vagyonátmentésre figyelmeztet a debreceni sztrájk Figyelmeztető sztrájkot tartottak hétfőn a debreceni Baromfifeldolgozó Vállalat dolgozói. A délelőtti és a délutáni műszak egy-egy órás munkabeszüntetéssel fejezte ki elégedetlenségét a vállalat irányítása ellen. Mint Prokisch Józsefné, az Egyeztető Bizottság munkavállalói oldalának elnöke elmondta, az első féléves mérleg szerint nyolcszázmillió forint veszteséget termeltek, amit a munkavállalók a vállalat vezetője hibájának tulajdonítanak. Fülöp Kornél igazgatót azzal vádolják, hogy magánkézbe szeretné venni az üzemet, és ezért vált ráfizetésessé az addig nyereséges vállalat, mert így sokkal kevesebbért lehet csak eladni, tehát áron alul juthat hozzá. Alapos gyanújuk van erre, és ezt az egyeztető bizottság munkavállalói oldala párhuzamos példákkal igazolta. A szintén gazdaságtalanná vált Hajdúvízi Baromfifeldogozó Vállalatot eladták, ott a korábbi vezető is részvényessé vált, ezután gazdaságos lett a vállalkozás. Ugyanez történt a tollfeldogozással is. Hirtelen ráfizetésessé vált, eladták, és most újra gazdaságos a privatizált üzem. A figyelmeztető sztrájk célja az volt, hogy a jelenlegi tulajdonos, az Állami Vagyonügynökség kezdjen vizsgálatot, mi okozta az első félév negatív mérlegét. A dolgozók megvonták a bizalmat Fülöp Kornél igazgatótól, és követelik, ha a vizsgálat bebizonyítja, hogy hibázott, mondjon le. Ugyanakkor a volt szakszervezeti titkárt is leváltották, mert nem képviselte megfelelően a dolgozók érdekeit. Prokisch Józsefné hangsúlyozta, nem a privatizációt ellenzik a munkavállalók, de tisztességtelennek tartják, hogy a vállalatot a vezetők tönkre tegyék, meg így nyilván alacsonyabb lesz a vételár. Bár az is igaz, a privatizált cégeknél a debreceni tapasztalatok szerint kiszolgáltatottabbá válnak a munkavállalók.Mindenki szabadon dönthetett, hogy sztájkol-e, így a délelőtti műszakban az ezer dolgozóból hozzávetőlegesen hét-nyolcszázan tagadták meg a munkát. Fülöp Kornél vezérigazgató állítása szerint a fenti vádak szinte száz százalékig hamisak. Sajnos igaz, hogy a vállalat fizetésképtelen, és a veszteség több száz millió forint, bár pontos nagyságát még nem ismeri. „Boldog ember lennék, ha annyi pénzem lenne, hogy meg tudjam vásárolni a Baromfifeldolgozó Vállalatot"mondta Fülöp Kornél, ám ehhez körülbelül egymillió forintra lenne szükség. A vállalat értékét a vezérigazgató szerint nem befolyásolja veszteséges volta, mert pályázat útján értékesítik. Cáfolta azt az állítást, hogy a Hajdúvidi Baromfifeldolgozó Vállalatba átjátszotta volna a debreceni üzem vagyonát. A privatizációt a hajdúvídi üzem 1990-es évi terve tette indokolttá, amiben tíz milliós veszteséggel számoltak. Emiatt kellett értékesíteni, mert a gazdaságtalan tevékenységgel nem értett egyet a cég tulajdonosa, ami egy betéti társaság és ennek a Debreceni Baromfifeldolgozó Vállalaton kívül mások is tagjai. A sokáig gazdaságos üzem a termelési költségek és az elvonások növelése miatt vált ráfizetésessé, és ez privatizációja óta sem változott. Arra a kérdésre, személyes érdeke fűződik-e a Hajdúvídi Baromfifeldolgozó privatizációjához a vezérigazgató határozott nemmel felelt, csupán egy rokona vált résztulajdonossá. A rokonság fokát azonban magánügynek minősítette. Fülöp Kornél a dolgozók követelésének ellenére nem szándékozik lemondani a vezérigazgatói címről. (élő) Vádirat a honvédverő tisztek ügyében (MTI) A Szegedi Katonai Ügyészség befejezte a vizsgálatot a hódmezővásárhelyi Bercsényi Miklós gépesített lövészrend verekedő tisztjeinek ügyében, s a bíróság nyolc napon belül dönt a tárgyalás kitűzésének időpontjáról. Az ügyészség amiatt indított vizsgálatot, mert kiderült, hogy július 7- én Tatárszentgyörgyön gyakorlatozó vásárhelyi lövészdandár egyik századparancsnoka és szakaszparancsnoka tettleg bántalmazott négy sorkatonát A honvédek elmondása szerint este egyesével hívták be őket a parancsnoki sátorba, ahol korábbi fegyelmi vétségüket kérték rajtuk számon. A sértettek állítása szerint pofonok csattantak, sőt az egyik katonát ököllel is megütötte a szakaszparancsnok. A Verekedő tisztek azzal indokolták tettüket, hogy elragadta őket az indulat, mivel a honvédek tiszteletlenül viselkedtek velük szemben. A Szegedi Katonai Ügyészség az alárendelt megsértésének bűntettével, és a szolgálati hatalommal való visszaélés vétségével gyanúsította a tiszteket. MDF -nyilatkozat Az „ideológusok” maradnak? (MTI) A Magyar Demokrata Fórum szakmai kollégiuma felkéri a kormányt, az oktatás felett felügyeletet gyakorló tárcákat és a tudományos akadémiát, hogy a következő tanév megkezdéséig intézkedjenek a szakképzetlen oktatók munkaviszonyának megszüntetéséről. Az MDF nyilatkozatát aláírók szerint mind a felsőoktatásban, mind az alapképzést szolgáltató intézményekben túl sok olyan pedagógus dolgozik, aki a korábbi jogszabályok szerint felsőfokú végzettségnek elismert marxizmusleninizmus esti egyetemi végzettséggel rendelkezik. A fórum nyilatkozata szerint a bérkeret csökkentésére hivatkozva szakképzett pedagógusokat és oktatókat távolítanak el, miközben a csak marxista ideológiából diplomázottak státusban maradnak. Az aláírók felkérik a társák vezetőit arra, hogy a szóbanforgóktatási intézmények vezetőinek felelősségét vizsgálják ki. Az aláírók szerint az iskolákban tapasztalt személyzeti munka nem csak etikátlan, hanem jogellenes is. Az MSZMP állásfoglalása (MTI) A köztársasági alkotmány alapelvei közé tartozik az egyház és az állam elválasztása, a gondolati és a lelkiismereti szabadság. Külön pont rögzíti az alaptörvényben, hogy „a szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák”. Az egyházak jogállásával és az oktatási törvény előkészítésével kapcsolatban több párt megnyilatkozásában, törvénytervezetben, s felelős kormánytagok parlamenti szavazásában olyan törekvések jelentkeztek az elmúlt időszakban, amelyek szöges ellentétben állnak az alkotmány szellemével és tételes előírásaival A Munkáspárt az állampolgárok elsődleges érdekeinek szem előtt tartásával támogatja annak a jognak az elidegeníthetetlenségét, hogy a több intézménnyel nem rendelkező településeken a nevelő-oktató alapintézmények megőrizzék világi jellegüket. Magyar Nemzet „... a dolgot ét magát nézzük...” Történelmi esély a polgárosodásra A Nyugat azóta jár előttünk, amióta rálépett a polgárosodás útjára. Azóta akarjuk az eredményes példáját követni, azóta akaratunktól függetlenül hatása alatt élünk. Azonban sem polgári, sem gazdag társadalommá válnunk nem sikerült mindeddig. Első spontán reagálásunk a polgárosodó Nyugatra az úgynevezett második feudalizmusunk volt. Maga az elnevezés nem minden tekintetben szerencsés, mivel ez a társadalmi forma a nyugati polgári társadalmak példájának hatásaként jött létre, nem pedig azért, mert azt tagadni akartuk. Abból, hogy Nyugati ipari forradalom hatására megvalósult a kapitalista világgazdaság, szükségszerűen következett, hogy a világgazdaság félperifériáin félig fejlett agrártársadalmak, a perifériákon pedig gyarmati társadalmak jöjjenek létre. Európa keleti felében az okozott gazdasági és ebből fakadóan társadalmi változást, hogy a nyugati ipar és kereskedelem magasan fölé nőtt a világ minden többi részének, ezzel a félperifériákon, közte nálunk is, kihúzta a gazdasági talajt az egyébként is gyenge iparos és kereskedő polgárság alól. Ezzel szemben a nyugati vásárlóerő konjunktúrát teremtett a félperifériák mezőgazdasága számára. Az iparosok és kereskedők tehát a félperifériákon elszegényedtek, a földbirtokosok pedig meggazdagodtak. Ennek a következménye lett az, hogy a politikai hatalom a földbirtokosok kezében maradt, sőt megerősödött még a feudális viszonyokhoz képest is. Az erejét vesztett polgárság számára csak a mezőgazdasági kereskedelem, később az élelmiszeripar jelentette a gazdasági életteret, a földesurakkal való politikai szövetség pedig a politikai létmegmaradást. Az úgynevezett félfeudalizmus nem a feudális erők erejéből, hanem az agrárágazat komparatív megerősödéséből, az ipar komparatív meggyengüléséből származott. Tehát nem feudális, hanem kapitalista képződmény volt. Mindezeket a vonásokat megerősítette a vasút megjelenése. Ennek következtében tovább nőtt az agrárszektor komparatív előnye, hiszen sokkal kisebb szállítási költségekkel kellett számolnia, ugyanakkor tovább nőtt az ipar komparatív hátránya. A fejlett tőkés országok gyáripari termékei még a háziipart is megölték, tehát megszűnt a polgárosodás alulról való utánpótlása is. Eddig még a társadalomtudományok is kevés figyelmet fordítottak a háziiparoknak a polgárosodásban játszott szerepére. Pedig ez éppen a legutóbbi húsz évben vált újra aktuálissá. Hogyan is lett polgári társadalom Anglia és a Németalföld? Azáltal, hogy a válságba került feudális mezőgazdaságot elkezdte kiegészíteni a kereskedelem által szervezett háziipar. A jobbágyok mezőgazdasági jövedelme ezen országokban csökkenni kezdett, ezt bőven ellensúlyozta azonban a nagykereskedelem megrendelésére dolgozó háziipar Az eddig a földemórára szoruló jobbágy egyre inkább a városi kereskedőkre szorult háziiparos lett, így alakult át e két országban a földesúr-jobbágy viszony egyre inkább a városi polgárság és a háziiparból élő nép szövetségévé, a feudális társadalom kora polgári társadalommá. Ennek azután megvoltak a maga spontán továbbfejlődési törvényei és a kevés patrícius polgár konzervatív társadalma egyre inkább a minden polgár társadalmává alakult át A kevés nagypolgár és a sok háziiparos kispolgár polarizált társadalma változott át az erős polgárság társadalmává. Majd a jelen század közepén viharos gyorsasággal össznépi társadalom lett belőle. Ez a sikerekkel követett út azonban csak a nyugat-európai puritán civilizáció számára volt járható. Európa többi része, mind keleti mind déli fele egyik polgárosodási kudarcból a másikba zuhant. Minket most elsősorban a keleti rész kudarcainak oka érdekel. Ahogy nyilvánvalóvá vált, hogy a Nyugat fejlődése nálunk több hátránnyal, most előnnyel jár, megjelentek a spontán fejlődést elutasító ideológiák. Ezek neve a 18. században a központi abszolutizmus volt. A hatalom előnyeit élvező földesúri réteg, beleértve az uralkodók javát is, úgy érezte, a spontán fejlődéssel szemben a felülről való irányítás jelent majd megoldást. Szerintük az elmaradás oka a nép tudati elmaradottsága, így tehát a népet kikapcsolva, a vezető elitnek kell mind a társadalmi, mind a gazdasági fejlődés útját kidolgoznia, és azt akár erőszakkal kikényszerítenie. Ennek sikere aztán majd meghozza a nép számára is a boldogságot, amely aztán annak során viszonylag gyorsan nagykorúvá válhat. Ezek a jószándékú abszolutista kísérletek azonban mind súlyos kudarcokba fulladtak, ezek után visszaállt mindenütt a régi, elvetendőnek ítélt állapot. Minél gyorsabban fejlődött a Nyugat a félperifériákon, annál élesebben jelentkezett valamiféle új formában a nép erőszakos megváltásának igénye az értelmiségi és a kispolgári körökben. A jelen században a félperifériákon ezzel a felülről való megváltási ígérettel jelentkezett a fasizmusok és a marxizmusok számos változata. Ez a magyarázata annak, hogy e század folyamán a világ minden félperifériájában megjelent a fasizmus vagy a marxizmus valamelyik megváltást ígérő formája. Minél nyilvánvalóbbá vált a felülről való boldogítás társadalmi és gazdasági kudarca, annál jobban elembertelenedtek a megváltást ígérő rendszerek. Végre, a század vége meghozta a felülről való átalakítási kísérletek általános kudarcát. Ez azonban kevés vigaszt jelent, ha nincsenek adva az alulról kibontakozó spontán polgárosodás és a gazdasági felzárkózás feltételei. Ha a rossz és embertelen rendszer bukását nem követi a társadalmi és gazdasági siker, akkor újra hitelt fognak kapni a megváltást ígérő álpróféták és diktátorok, a tömegek újra elfogadhatónak találják majd az erőszakot. Ne feledjük, hogy mind a fasizmusok, mind a marxizmusok akár a széles tömegekben, akár az értelmiség körében széles körű támogatásra találtak. Mindennek ellenére nincs különös okunk a félelemre. A történelmünk során először van adva a polgárosodás sikeres megvalósításának lehetősége. A század közepéig igaza volt Max Webernek, a német politológusnak abban, hogy a polgári társadalmat csak a nyugat-európai puritán etika alapján lehet felépíteni. Igazát az bizonyította, hogy fejlett demokrácia, erős polgárság csak ott volt,ahol az emberek takarékosak, szorgalmasak, tiszták, közösségi felelősség tudatúak, vagyis puritánok voltak. Ez alól nem volt kivétel. Az utolsó ötven év azonban két újabb civilizációs örökség előtt nyitotta meg a polgári fejlődés és a gazdasági utolérés lehetőségét. A keletázsiai puritánok és az európai individualisták előtt. Mivel mi az utóbbiakhoz tartozunk, a siker okát ezek esetében kell ismernünk. Ezek a népek azért váltak a gazdasági csodák hordozóivá, mert a 20. század második felének viszonyai között ugyanazt hajtották végre, amit a hollandok és az angolok a 18. században, a másodgazdaságon keresztül polgárosodnak. Lényegében ezt tették a katalánok, a baszkok, a kelet-franciák, az észak-olaszok, a svábok, a bajorok, az osztrákok és a szlovének. Ezen népek mindegyike még a puritán nyugati népeknél is gyorsabban gazdagodott, erősebben polgárosodott, aránytalanul nagyobb a másodgazdaságuk, erősebb a kis- és középvállalati szektoruk, a szolgáltatási ágazataik, jobbak az iskoláik stb. Ezek a karaktervonásaik és az elért eredményeik függetlenek attól, hogy a gazdag demokráciákban éltek, mint például a svábok és a bajorok; hogy az ország elmaradott felét kellett magukkal hurcolniuk, mint az észak-olaszoknak, a baszkoknak, a katalánoknak és szlovéneknek; hogy a legtovább kötötte meg őket a fasizmus, mint a katalánokat és a baszkokat; hogy szocialista társadalmi keretekben kellett élniük a mai napig, mint a szlovéneknek. Ehhez azt tehetjük hozzá, hogy nem véletlenül, mi voltunk a szocialista világrenden belül a legvidámabb barakk, ahol már évtizedek óta folyt a kötöttségek fellazulása, ahol a legnagyobb volt a relatív szabadság, a legerősebb a másodgazdaság és az alulról történő polgárosodás. Ezért erős bennem a meggyőződés: előlünk már a pokol kapui sem zárhatják el a demokráciát és a gazdasági felemelkedést! Kopátsy Sándor