Magyar Nemzet, 1991. október (54. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-01 / 230. szám
KEDD, 1991. október 1. Nemzetközi élet Magyar Nemzet 3 A Vajdaságban folytatódott a mozgósítás Összecsapások a horvát hadszíntereken, nagyszabású csapatmozdulatok ÚJVIDÉK - Hétfőn hajnali három órakor hosszú katonai menetoszlop hagyta el Belgrádot, s indult nyugat felé. A szemtanúk mintegy kétszáz járműről tettek említést, közöttük harminc tankról és nagyszámú más páncélozott járműről. Egy órára rá még egy, ezúttal kisebb menetoszlop vette útját ugyanabba az irányba. Ezt nagyobbrészt szanitécegységekből áll. A katonai hatóságok a tudósítás továbbításáig semmit sem közöltek a nagyszabású csapatmozdulatokról. A horvátországi hadszíntereken folytatódtak az öszecsapások. A hétfőre virradó éjszaka sem volt nyugalom, szinte szünet nélkül dörögtek a fegyverek. A horvát rádió a hadsereg és a mozgósított szerbiai területvédelmisek erőteljes támadásairól adott hírt Vinkovci környékéről, hangsúlyozta azonban, nagyobb frontális összecsapás nem volt. Vukovár és Eszék körzetében is fokozódtak a harcok, ami arra utal, hogy a horvát erők az utóbbi napokban harci sikereket értek el, mert az összetűzések ott folynak, ahol korábban már a hadsereg ellenőrizte a terepet. Persze, ez meg nem erősített hír, mint a Baranyából érkezők elbeszélése is, hogy a horvát alakulatok a Duna baranyai oldaláról lőttek, s állítólag tüzérséget is átvontattak. Baranya a szerb területvédelmi egységek kezében van. . Szintén a horvát rádió híre, hogy a bjelovari laktanyát - amelynek környékén a hétvégén elkeseredett harcok dúltak - sikerült elfoglalniuk a horvát egységeknek. Négyszáz katonát ejtettek foglyul. Ezt a jelentést a belgrádi rádió is megerősítette délelőtti híradójában. Katonai források hivatalosan még semmit sem közöltek a bjelovari laktanyáért folytatott harcokról. Arról sincs adat, hogy mennyien estek el, sebesültek meg. (Bjelovar mintegy nyolcvan kilométerre keletre van Zágrábtól.) A horvát rádió szerint a hadseregazért küldött erősítést, mert szeretné feloldani a vukovári kaszárnya zárlatát. A rádió azt is jelentette, hogy a katonai menetoszlop már Sídbe érkezett. Dalmácia területén vizsonylagos nyugalom volt. Az éjszaka is nagyobb harcok nélkül múlt el. A horvátok mégis azt jelentették, hogy erőik Dunis felé nyomulnak előre. A hadsereg ezzel szemben azt állítja, hogy támadásaikat mind sikeresen visszaverték. A hadseregnek mind nagyobb méretű dezertálással kell szembenéznie. A behívott tartalékosok - s ez nem ritka eset - egyszerűen hazajönnek a frontról, vagy pedig nem hajlandók támadni az állásokat, vagy beljebb nyomulni a horvát területen. S minderre egy jellemző hír: Bosznia-Hercegovina elnökségének válságstábja felhívta a tartalékosokat, akik, mint a felhívásban áll, az általános káoszban és összevisszaságban bolyonganak a horvátországi háborús övezetekben, hogy hazatérésük érdekében jelentkezzenek a legközelebbi Vöröskeresztnél. A minap például mintegy négyszáz vajdasági tartalékos hagyta ott a banjalukai kaszárnyát, s maguk bérelte járművekkel indultak Újvidékre. Elégedetlenségüket az váltotta ki, mint mondták, hogy felelőtlenül viszonyultak hozzájuk, s a felszerelés körül is problémák voltak, de az elszállásolással és az étkezéssel sem volt minden rendben. Vasárnap felhívással fordultak hozzájuk, hogy jelentkezzenek az újvidéki hadtestnél. Hatszáz valjevói (szőkébb Szerbia) tartalékos is önkényesen elhagyta az uzicei hadtest tüzérségi egységét. Tettüket szégyenteljes gyávaságnak bélyegezték meg. A Vajdaságban egyébként folytatódik a mozgósítás. A harcok fellángolását mintha az Európai Közösség és a Nyugat-európai Unió miniszteri ülésére időzítették volna, amelyen - ha más is volt hivatalosan a napirenden - a jugoszláv helyzettel is foglalkoztak. Ettől az üléstől döntést vártak, hogy küld-e Európa fegyveres alakulatokat Jugoszláviába, amelyek a megfigyelők biztonságáról gondoskodnának. Ante Markovic, a szövetségi kormány elnöke nyílt levéllel fordult Szlobodan Milosevicshez, Szerbia elnökéhez. Levelében a legélesebben elítéli a bejelentett szerbiai részleges mozgósítást. Felhívja a figyelmet arra, hogy ezt csak az államelnökség rendelheti el, s a mozgósítás a polgárháború, a Horvátország elleni agresszió szolgálatában áll. Terjedelmes levelében a miniszterelnök rámutat arra is, hogy jobban büntetik és elítélik a béketörekvéseket, mint a fegyvercsörtetést. Emlékezteti Milosevicet Igalóban aláírt fogadalmára, hogy hozzájárul a tűzszünet megteremtéséhez. Zvonimir Separovic horvát külügyminiszter elvetette annak a lehetőségét, hogy meghosszabbítják a horvát és a szlovén függetlenségi nyilatkozatra vonatkozó három hónapos moratóriumot, amely október 7-én telik le. A Vecsernje Novosztyi belgrádi esti újság azt állítja, hogy „Magyarország továbbra is beavatkozik Jugoszlávia belügyeibe’. Vasárnapra virradó éjszaka a magyar mezőgazdasági repülők Batinánál átrepültek a határon, fegyvert és robbanóanyagot hoztak a Duna-híd aláaknázására, úja az újság. Egy repülőt lelőttek, kettőt pedig megrongáltak, de azok mégis visszatértek magyar területre. Öt nappal ezelőtt három magyar repülőt semmisítettek meg. A baranyai területvédelmisek megkezdték a térség megtisztítását, részletezi a lap, mert feltehetően ejtőernyősök ereszkedtek le az erdőkbe. Magyarországról - folytatja a Vecsernye Novoszti - százhúsz nő is érkezett, állítólag turistaként, akiket Baranyában osztottak szét, hogy dolgozzanak az új horvát „demokrácia” érdekeiért, áll szó szerint az újságban. Felfedték és hazaküldték őket, s erről értesítették a magyar hatóságokat, írja egyebek között a belgrádi újság. Az újvidéki Dnevnik című napilap azzal vádolja a Vajdasági Magyarok Demokratikus Szövetségét, hogy védelmezi, segíti a katonaszökevényeket. A lap azt írja, hogy a magyar katonakötelesek tömegesen mennek át Észak- Bácskából Magyarországra. Egyes kollektívákban az igazolatlan hiányzások (utólagos évi szabadságok, fizetetten szabadságok stb.) miatt elbocsátásokat helyeztek kilátásba Az újvidéki lap szem elől téveszti, hogy ez a jelenség amiről ír, nemcsak a vajdasági magyarokra jellemző. Sebestyén Imre A belgrádi Politika feltevései Ki volt Tito? Vége van Jugoszláviában a Titokultusznak. Ma már nemcsak a róla elnevezett városok és falvak nevét változtatják vissza a régire, lekerülnek a nevét viselő utcatáblák, és azt is felvetették, vigyék ki holttestét a Virágházból. Erre időpontot is kitűzött az ellenzék. Ne legyen a holtteste Belgrádban, amikor október 6-án megérkezik Jugoszláviába Π. Sándor trónörökös: „Valójában kicsoda Tito?" a címe a belgrádi Politika egyik cikkének, amelyben Momcsilo Jokics érdekes feltevéseit foglalja össze a lap egy Herceg-Noviban lezajlott kerekasztal-tanácskozással kapcsolatban. A kerekasztal-megbeszélés témája 1948 politikai helyzete volt. A tudományos megbeszélés után adott nyilatkozat azt állítja: egy magyar zsidó származású egyénnek, aki az Osztrák-Magyar Monarchia kémszolgálatába akart lépni, szüksége volt hamis névre. Vajon miért választotta Joszip Broz nevét 1913- ban? Idegen származással és idegen önéletrajzzal vált aztán ez az egyén a kémhálózat szakaszvezetőjévé az Osztrák-Magyar Monarchiának, és részt vett a Szerbia elleni hadjáratban, harcolt Galíciában, megsebesült a kozákokkal vívott harcban és hadifogságba esett, majd molnár lett belőle Oroszországban, s állítólag részt vett az októberi forradalomban. Amíg a társai harcoltak, ő feleségül vett egy orosz nőt, mindezt a kommunizmus szolgálatában. Megtudtuk azt is, amit eddig senki nem sejtett - folytatta Jokics a nem mindennapi életrajzi adatokat - hogy a pécsi kadétiskolában, ahol kémszolgálatra képezték ki, együtt volt egy ideig Miroszláv Krlezsa horvát íróval és Adolf Hitlerrel. Tito, mint kém két ízben is átkelt a Drina folyón, de egy alkalommal Zimonyban elfogták, s bíróság elé állították, később azonban visszatoloncolták. Krlezsa, aki az irodalom balszárnyának jeles képviselője később, a pécsi iskola után visszatért Zágrábba és a második világháború után ő tett Tito állandó Nobeldíj-jelöltje, de azt sosem kapta meg. (Nagy riválisát, Ivó Andricsot jutalmazták Nobel-díjjal, a „Híd a Drinán” szerzőjét!) A Nobel-díjra Titonak is fájt a foga, de szerencsére sosem tartották rá érdemesnek, így tett Krlezsával közös a sorsa. Mégis győztek: Tito a háborúban, Krlezsa az irodalomban vívott ki magának nevet és megbecsülést, a kommunizmus révén — fejezte be Jovics a szinte hihetetlennek tűnő történetet. (1.) Feszült a grúz helyzet, harcok Dél-Oszétiában Bogomolov megkérdőjelezi a jelenlegi orosz-ukrán határt (Hírösszefoglalónk) Miután zsákutcába jutottak az ellenzék és a kormány közötti tárgyalások, még vasárnap erős robbanás rázta meg a tbiliszi televízió központi épületét és a mezőgazdasági minisztériumot, számos sebesült áldozatot követelve - jelentette a Reuter. Tengiz Szingun volt miniszterelnök, az ellenzék vezére provokációt emlegetett, Gamszahurdia elnök azonban cáfolta, hogy támogatóinak köze lenne a merénylethez. A TASZSZ jelentette, hogy a Gamszahurdiát támogató önkéntes félkatonai alakulatok a milíciával karöltve védelmük alá vonták a főváros létfontosságú objektumait. Szingua szerint a tárgyalások a két fél között azért szakadtak meg, mert a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a Nemzeti Gárda ellenzéket támogató egységei haladéktalanul tegyék le a fegyvert, sőt, Gamszahurdia az engedelmeskedőknek büntetlenséget ígért. Az ellenzéki fegyveresek - akiknek egyébként a televízió épülete főhadiszállásul szolgál - ezt elutasították. Harcok voltak a hét végén Dél- Oszétiában is. Ketten meghaltak, négyen megsebesültek, amikor grúz fegyveresek tüzet nyitottak egy gépkocsira. A szomszédos Észak-Oszétia Borisz Jelcin orosz elnökhöz és a szovjet államtanácshoz folyamodott segítségért Dél-Oszétiából érkezett menekültáradat ellátásához. A tádzsik parlament hétfői ülésén a képviselők egyhangú szavazással az egy hete életbe léptetett rendkívüli állapot feloldásáról döntöttek. „Ha Ukrajna kilép a szovjet köztársaságok szövetségéből, meg kell állapítani új határát Oroszországgal, mivel a jelenlegi a sztálini korszak örökségeként figyelmen kívül hagyja a legalapvetőbb történelmi szempontokat” - jelentette ki vasárnap Oleg Bogomolov akadémikus, orosz parlamenti képviselő Varsóban, egy nemzetközi tanácskozáson. A konferencián Közép-Kelet-Európának a moszkvai puccs utáni helyzetét elemezték magyar, lengyel, csehszlovák, orosz és ukrán parlamenti képviselők. Mint az MZ7 jelentette, Oleg Bogomolov hangot adott aggodalmának az Oroszországon kívüli területeken lévő atomfegyverek sorsa iránt, és kifejtette: véleménye szerint az egész térség biztonsága veszélybe került, politikai és gazdasági destabilizáció fenyegeti Közép- és Kelet- Európát. Koholmányok Mihály királyról A román parlament a bányásztüntetés körülményeit vizsgálja BUKAREST Akkora megrázkódtatást okozott a bányászok csütörtök délutáni behatolása a képviselőházba, illetve a parlamenti őrség megfutamodása és fegyvereitől való megválása a román parlamentben, hogy a két ház felrúgta korábbi munkarendjét, s szeptember 30-i közös ülésére meghívta a közrendért felelős kormányilletékeseket, válaszoljanak a képviselők kérdéseire és interpellációira - hogyan következhetett be ez a jelenkori Románia történetének újabb szégyenteljes fejezete? Sorra léptek a parlamenti szószékre Ursu belügyminiszter, Spiroiu honvédelmi miniszter, Magureanu, a román hírszerzés (SRI) igazgatója, valamint Cherecheanu legfőbb ügyész, akik a képviselők olykor felfelmorajló elégedetlenlenségével szembenézve megpróbálták fölvázolni, mi is történt ama néhány, szeptember végi napon Bukarestben. A bel- és honvédelmi miniszter, akik a bányászagresszió során együttműködve próbálták megállítani a fővárosra zúduló 14 ezer bányász rohamát, amelyhez ráadásul még csatlakozott az a néhány ezer civil is, akikről pontosan ma sem lehet tudni, milyen erőket és rétegeket képviseltek, jobbára mentették mundérjuk becsületét, és azt bizonygatták, hogy a rendelkezésükre álló erőkkel és technikával többre nem voltak képesek. A SRI igazgatója, aki napirenden kívül kapott szót a tisztánlátó jós szerepében tetszelgett, mondván: ők már augusztus közepén jósolták (könnyű volt azt tenni a moszkvai puccs idején) nagyszabású tömegforrongások bekövetkeztét. íme, ha nem is naptárian, de az előrejelzések beigazolódtak. Magureanu úr szerint pedig ez csak a kezdet, mert a parlamentnek, a hatalomnak meg kell vizsgálni az általa hozott törvényeket, intézkedéseket. A reform mintha az emberek kétségbeesését, indulatait mélyítené el. Meglehetősen ködös fogalmazásaiból nem tehetett kihámozni, a hírszerző mit tud és mit nem a bányászlátogatás hátteréről, annyit azonban leszögezett, hogy a Mihály királlyal kapcsolatos spekulációk - hogy egy szomszédos ország (Bulgária, Magyarország?) területén készenlétben áll bevonulni Romániába, netán már meg is érkezett Nagyváradra Tőkés László református püspök vendégeként koholmányok. Tárgyra törő jelentése szerint az események most kilenc emberáldozatot követeltek, nem beszélve a több száz sebesültről, akik vagy sürgősségi ellátásban, vagy kórházi kezelésben részesültek. Összeállították a vizsgálati listákat, eljárás indult egy bukaresti kovácsmester ellen, aki billenőszekrényes teherautót lopott, s játszott át a tüntetőknek. Vizsgálják már a különböző szintű bányászvezetők felelősségét az események alakulásában, de a legnagyob problémát a törvényesség tekintélyének romlása, a bűnözés ugrásszerű megnövekedése és büntetlenül maradása okozta. A felszólalók névsorára iratkozott 64 képviselő és szenátor közül valószínűleg többen visszalépnek majd a szólás jogától, az ülés így is éjfélbe nyúlónak ígérkezett. Az eddigi állásfoglalások és problémafölvetések arról árulkodnak, hogy az események ugyanolyan átláthatatlanok, ellentmondásosak, mint a tavalyi júniusi bukaresti bányászlátogatás idején. Valószínű, újabb vizsgálóbizottság alakul, s minél alaposabban vizsgálja majd a történteket, annál jobban sikerül elásni az igazságot - mert ahelyett, hogy az igazi tettesek után, az okok után nyomoznának, a parlamenti erők az egymással való csatározásokra összpontosítanak. Olyannyira, hogy most még a szenátus elnökét is kikezdte az elvakult indulat. Egy biztos: a román kormány felelősségét ezúttal semmilyen ködösítés nem feledtetheti, legfeljebb ideigóráig háttérbe szoríthatja. Cseke Gábor Az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának feltételei Felvették a munkát a Zsil-völgyi bányászok A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nyolctagú elnöksége szombat esti kolozsvári ülésén hosszas elemzés után úgy döntött, hogy amennyiben felkérik kormányalakítási tárgyalásokra, azokon részt fog venni - jelentette Bukarestből az MTI. Kijelöltek és meghatalmaztak egy négytagú tárgyaló küldöttséget is Domokos Géza elnök, Szőcs Géza politikai alelnök, valamint Csapó József és Tokay György elnökségi tagok személyében - közölte Patrubány Miklós, az RMDSZ elnökségének tagja. Az RMDSZ esetleges kormányrészvételének ugyanakkor számos feltétele van. Közülük Patrubany Miklós négyet emelt ki: Petre Roman valóban mondjon le és távozzon hivatalából valamint Victor Stanculescu volt védelmi, jelenlegi ipari miniszter személye az új kormány megalakításánál semmiképpen sem merülhet fel. A további feltételek között említette a reformok kibontakoztatását, valamint azt, hogy az RMDSZ érvényesíthesse néhány konkrét gazdasági javaslatát. Az elnökség állásfoglalását még nem tették közzé. Ugyancsak MTI-hír, hogy hétfő reggel közel 40 ezer Zsil-völgyi bányász újra felvette a munkát azt követően, hogy a múlt héten közel hatezer társuk a román fővárosba utazott, nyomatékot adandó követeléseiknek. A bukaresti összecsapásokban 5 személy meghalt, 400 megsebesült. A Petrillában lévő bányában, amely egyike a térség 13 bányájának, ma reggel öt órakor felvette a munkát az első műszak. A terület adja egyébként az ország kőszéntermelésének 95 százalékát. A bánya vezetősége, a szakszervezetek képviselői a bányászok előtt megerősítették azokat az engedményeket, amelyeket sikerült elérniük. Hasonló volt a helyzet a többi bányában. Ugyanakkor a térség bányáinak pénzügyi igazgatója Constantin Facea arról számolt be, hogy Aninoasában a szakszervezetek képviselői nem tudták meggyőzni a bányászokat arról, hogy szánjanak be a tárnába. A tényt megerősítette a szakszervezetek ligája is. Facea szerint a múlt heti sztrájk miatt mintegy 40 ezer tonna kőszén kitermelése maradt el. Úgy vélekedett, hogy ezt külön hétvégi műszakokban be lehet pótolni. A bányászok a tárgyalásokon egyébként elérték, hogy a veszélyességi pótlék nem lesz adóköteles és a fizetésük követi az infláció mértékét. Ötven százalékkal csökkentik a bányász özvegyek adóját, és állami támogatásai építenek kenyérgyárakat a térségben. A félreértelmezett demokrácia Éles viták Szlovákia önállóságáról POZSONY - Nagy várakozás előzte meg Csehszlovákiában a parlamentek őszi ülésszakainak megkezdését, hiszen a nemzeti irányzatú pártok és társadalmi kezdeményezések az ülésszak előtt felforrósították Szlovákia önállósulásának ügyét, s több petícióban is követelték a Szlovák Nemzeti Tanácstól az országrész önállóságának kikiáltását. Ez a követelés, természetesen nemcsak az SZNT képviselőire volt hatással, hanem a szövetségi parlament munkáját is determinálta volna, hiszen önálló Szlovákia esetében az ő törvényalkotó munkájuk felesleges lett volna. Köztudomású, hogy a szlovák parlament végül is egy szavazat különbséggel elvetette azt, hogy ezen az ülésszakon vitassák meg Szlovákia alkotmányát és az ország önállóságának kikiáltását, ám a kérdés távolról sem tekinthető lezártnak, még akkor sem, ha a szövetségi gyűlés nagy része támogatta Havel elnök javaslatát a népszavazás mielőbbi kiírására. Nem tekinthető annak, mert a Szlovák Nemzeti Párt, s a hozzá egyre közeledő Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a volt kommunista párt szlovákiai jogutódja, a Demokratikus Baloldal Pártja is visszautasította az országos népszavazást, mondván, hogy a referendum kiírásának joga Szlovákia területén a Szlovák Nemzeti Tanács jogköre; különösen akkor, ha arról van szó, kilépjen-e Szlovákia a szövetségi rendszerből, avagy más megoldást választ a szlovák nép. Hiábavalónak tűnnek azok az argumentumok, hogy Szlovákia lakossága a szövetségi parlamentre is szavazott, hogy van egy alkotmány, s annak felrúgása alkotmányos krízist és törvénynélküliséget okozna Szlovákiában. A demokrácia értelmezése a legtöbb esetben emocionális és nem racionális, ami eleve azt jelenti, hogy szinte minden alkotmányos, ha azt állítják róla. A demokráciát olyannyira félreértelmezték, hogy a szlovák parlamentben még az is elhangzott: aki nem akarja Szlovákia önállóságát, az a szlovák nemzet árulója, sőt még az is, hogy van Szlovákiában elég fa is... S aki mondta, még mindig képviselő! A kialakult helyzet és hangulat miatt nem csoda, hogy sokan nem bíznak az ország jövőjéről szóló népszavazásban sem. Az ifjúsági napilap, a Smena egyik publicistája például felteszi a kérdést: és mi tesz, ha a népszavazás után az önálló Szlovákiát óhajtó hangos és agresszív tömeg nem nyugszik bele a népszavazás eredményébe? Ki állítja meg azt a tömeget? Nem sokkal nyugodtabb és jobb a helyzet a szövetségi gyűlésben sem. A darabjaira hullott Polgári Fórum utódpártjai egymás lejáratásával vannak elfoglalva úgy általában, míg a nemzetek kamarája döntésképtelen a szlovák politikai erők szétziláltsága miatt. De az is fékezi a munkát, hogy a jobbratolódás következtében a múlt lezárása kerül egyre inkább előtérbe, s továbbra is a döntő vita a feddhetetlenségi vizsgálatról szóló törvény körül forog. Ilyen közhangulatban alig vette valaki észre, hogy a parlamenti bizottságok tulajdonképpen jóváhagyták a bősi vízmű továbbépítését, éspedig a „C” variáció szerint, ami a Duna elterelését jelenti. Legalábbis erről számol be a pozsonyi újkeletű gazdasági és érdekvédelmi napilap, a Szabadság Újság, amelyik szinte egyedül maradt a vízmű ellen írott szakmai vélemények közlésével, mármint Szlovákiában. Több gazdasági szakember pedig arra figyelmeztet, hogy a sajtó a szenzáció hajszolása közben még arról is megfeledkezik, hogy tájékoztasson a nagyritkán jóváhagyott gazdasági törvényekről, ami tovább nehezíti a gazdasági átalakítás menetét, s nagy teret biztosít a spekulánsoknak a jogtalan és törvénytelen meggazdagodáshoz. Ez a kérdés egyébként a parlementben is felmerült olyan vádként, hogy a kisprivatizáció a hazai, a nagyprivatizáció pedig a külföldi tőkének ad lehetőséget „a piszkos” pénzek mosására. Iyen közhangulatban folytatja munkáját mind a szövetségi, mind a szlovák parlament Hogy tulajdonképpen mit is fognak megtárgyalni, nehéz megjósolni, de szinte minden politikára figyelő ember biztos abban, hogy az önálló Szlovákia kérdése még ezen az ülésszakon felmerül. Neszméri Sándor