Magyar Nemzet, 1992. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-12 / 267. szám

GAZDASÁG / EXPOFÓRUM CSÜTÖRTÖK, 1992. NOVEMBER 12. IK­ Interjú/vélemény Rázós ügy: villamos A környezetvédelem elemi érdeke a Ganznak - Szükség van a villamosokra a mai Európában? - A villamosközlekedés reneszán­szát éli szerte a kontinensen. Német­országtól kezdve Ausztrián keresztül Törökországig - ahol mód van rá - mindenhol újraépítik a villamosvona­lakat. Ebből a programból két év óta a Ganz Hunsiet is kiveszi a részét.­­ A vegyes vállalat megalakítá­sakor hagyományaink megőrzésével egy modern, a kor követelményeinek megfelelő villamos kifejlesztése mel­lett döntöttünk. Ekkor határoztuk el azt is, hogy minél több környezetvé­delmi alapítványban részt veszünk. Ennek megfelelően támogatjuk pél­dául a Hungária körútnak mint zöld gyűrűnek a kiépítését szorgalmazó alapítvány munkáját is. - Mikor ismerkedhetnek meg az utasok az új típussal? - A konstrukció elkészült, a vég­leges tervet a miskolci, a debreceni, a szegedi, illetve a fővárosi közlekedé­si vállalattal együttműködve és azok javaslatai alapján készítettük el. En­nek alapján egy középmagas padlójú (a padló magassága 730 milliméter, ami sokkal alacsonyabb, mint a mai típusoké) villamost alakítottunk ki, amely a felvett energiának mintegy 30 százalékát a fékezéskor vissza­táplálja a rendszerbe. Ennek a jármű­nek előzetes típusengedélye novem­ber kilencedikén került a Közlekedési Főfelügyelet elé, és ha minden ked­vezően alakul, 1993 januárjában megkezdhetjük a gyártást. Még a jövő év első felében megjelenhet a próbajárat az utcákon, pontosabban a Debreceni Közlekedési Vállalat vo­nalain. Ha a prototípus jól vizsgázik, természetesen részünkről nincs aka­dálya a sorozatgyártásnak sem. - Milyen eszközei vannak a Ganz Hunsietnek ahhoz, hogy feltámassza a magyarországi „villamosreneszán­szot" ? A közlekedési lobbyt általában erősnek tartják az országban.­­ Ezeknek a lobby­knak ránk nézve áldásos hatásával eddig nem nagyon találkoztunk. Inkább csak azoknak a szakembereknek a támogatására szá­míthatunk, akik tudják, hogy miért és hogyan lehet támogatni a környezetkí­mélő tömegközlekedést. Hozzá kell tennem: általában a döntéshozó ön­kormányzati képviselők az ár alapján hozzák meg döntéseiket, a szakmai ér­veket kisebb súllyal helyezik el a mér­legben. Legalábbis így érezzük a min­ket érintő kérdések megválaszolása­kor. Több, a villamosközlekedés ellen felhozott érv is ezt tanúsítja. - Példát is tudna említeni? - Tipikusan ilyen érv volt, amikor arra hivatkoztak, hogy egy villamos árából tíz autóbuszt lehet vásárolni. Következésképpen egyértelmű: nem vaskerekűekre kell költeni a drága pénzt Nos, tíz autóbusz valóban ugyanannyiba kerül, mint egy villa­mos. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy a szállítási kapacitás között már nincs tízszeres különbség, miközben a tíz autóbusz nagyságrenddel jobban szennyezi a környezetet, és ugyanak­kor a buszok öt-hat évre készülnek, a villamosoknak pedig minimum har­minc évet kell futniuk a síneken, akkor már egészen más kép tárul elénk.­­Ha a világkiállításra bővítik, illet­ve felújítanák Budapest villamospark­ját, és a projektet a Ganz nyerné meg, akkor a cég nagyobb kapacitással dol­gozhatna. Ebből az következik, hogy több alkalmazottat vehetne fel. A mai munkanélküliségben ez nagyban javít­hatja tárgyalási pozíciójukat.­­ Több alkalommal is felkerestük az önkormányzatot és elmondtuk, hogy a Ganz Hunsiet technikai felsze­reltsége körülbelül 200 kocsiegység le­gyártását teszi lehetővé, vagyis össze­sen ennyi mozdonyt, metró- vagy vas­úti személykocsit, valamint villamost tudunk előállítani évente. Ugyanakkor ma egy műszakban 452 főt foglalkoz­tatunk. Ha vállalatunk megkapná a szóban forgó megrendelést, akkor bu­dapesti gyárunkban három műszakban további 500 alkalmazottnak is munkát tudnánk adni. Sőt, vidéken a villamos­javításban és -építésben járatos üze­meknek is tudunk munkát átadni, ezzel is bővíteni tudjuk kapacitásunkat. Amennyiben a debreceni prototípus villamost sorozatgyártás követi, a haj­dúsági városban a budapestieken felül újabb munkalehetőségeket teremthet­nénk különböző munkák kihelyezésé­vel (villamosonként 4000 normaórányi mennyiségben). Amikor erről szóban és írásban is tájékoztattuk az önkor­mányzatot, ígéretet kaptunk arra, hogy ezt a tender elbírálásakor majd figye­lembe veszik.­­Ha a budapesti villamosok vér­­frissítését, az utóbbi évek „Tatrásítá­­sa" után - egyéb szempontból telje­sen jogosan - tendereztetéssel sze­retnék megoldani, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a csehszlovák Tatra a biztos hazai piac védelmében irreális árakkal pályázik. Óriási si­kernek könyvelhetné el, ha a magyar piacról kiszoríthatná a Ganzot.­­ A Tatra a ma is gyártott, 20 éves konstrukciójú villamosaival több piac­ról is kiszorult. Ugyanakkor az elmúlt öt esztendőben évi ezer darab villamos legyártására alkalmas, egész Kelet- Európa ellátására kész üzemet épített fel. A csehszlovák gyár tehát - ezt a Tatra vezetőinek is elmondtuk - döm­pingáron tud és kénytelen villamost szállítani. Ismét hangsúlyozom azon­ban: az általuk kínált konstrukció min­den szempontból elavult már. Változás természetesen náluk is várható. Ismere­teink szerint jövő év végén elkészülnek a miénkhez hasonló konstrukció tervei­vel. Mindenesetre a kérdés jogos: való­ban tartunk attól, hogy a Tatra minden­kit megdöbbentő, irreálisan alacsony áraival elviszi ezt a projektet. - Ilyen körülmények között is ér­demes támogatni a Budapest környe­zetvédelmére létrehozott alapítvá­nyokat? - Természetesen érdemes, hiszen ez nekünk is érdekünkben áll, végül is mi is ebben a városban élünk. Ha valaki azt mondja, hogy nincs magyar iparvállalat, amelyiknek elemi érdeke volna a környezetkímélő buda­­pesti tömegközlekedés, akkor jussanak eszébe a főváros tíz, húsz, harminc éve szolgáló sárga villamosai. Legtöbbjük gyártója, pontosabban annak utódja, a Ganz Hunsiet évek óta aktív támogatója több környezetvédelmi alapítvány­­nak. Ez érthető, hiszen a levegőt minimálisan szennyező villamosközlekedés erősítése és elterjesztése, vagyis villa­mosok gyártása a hazai piacra nagyszerű referenciamunka volna a cég számára. A világkiállítás Budapest tömegközle­kedésének is nagy erőpróbája lesz. Milyen várakozásokkal néz a nagy múltú vállalat a ’96-os expo elébe? - kérdeztük Kiss Józseftől, a gyár kereskedelmi igazgatójától. Zöld- vagy betonexpót akarunk? Magyarországon a Fővárosi Kertészeti Vállalat a díszkertészszakmában a legna­gyobb tradícióval rendelkező, és sok tekintetben a legjelentősebb parkfenntartó és -építő vállalat. Ezért mind szakmailag, mind gazdaságilag felkészült arra, hogy az expóval kapcsolatos parkosítási feladatokból kivegye a részét Erre minden adott­sága megvan: a fővárostól nem messze, Tahiban 100 hektáros faiskolát tart fenn, ahol viszonylag idős fákat nevel telepítési célokra. Ezeket szükség esetén akár az utolsó percben is ki lehetne ültetni az expo területére, ami persze nem azt jelenti, hogy mindent tűzoltómunkával kellene elvégezni. Kocsis László, a vállalat igazga­tója komoly reményekkel és kételyekkel néz a világkiállítás elé. - Az expo zöldfelület-gazdálkodási kérdésköré­ben szeretném megjegyezni, hogy a főváros zöldterü­letei már most is túlterheltek. Budapesten jelenleg 8,6 négyzetméter zöldfelület jut egy fővárosi lakosra, szemben a többször, több helyen megfogalmazott kí­vánatos huszonkettővel szemben. Az expo megrende­zése ezen területek túlterheltségét növelni fogja, ezért elsődleges feladatunk a már meglévő fasorok, parkok és közterek kondíciójának javítása abból a célból, hogy a világkiállításra látogatókat a városhoz és a rendezvényhez méltó környezet fogadja.­­ Különösen fontos a főváros fasorai állapotá­nak javítása. Egyes felmérések szerint 540 ezer fa található Budapesten. Ezzel a számmal Budapest az európai fővárosok élmezőnyébe tartozik. Ha vi­szont megnézzük a fasorok állapotát is, akkor már korántsem olyan derűs a kép. - Vagyis túlságosan öregek, túlterheltek á fák? - A fáknak is van egy életkora, amíg be tudják tölteni egészségügyi és esztétikai szerepüket. Igaz ez természetesen a parkokra, közterületekre és a belvárosi terekre, de akár a Gellért-hegyre is. Minél hamarabb meg kellene kezdeni ezeknek a terüle­teknek a rekonstrukcióját.­­Rendelkeznek erre vonatkozó tervekkel? - Vállalatunk elkészítette a kiemelt fasorok és zöldterületek rekonstrukciós ütemtervét. Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy a végrehajtás rendkívül komoly összegeket igényel. Ez a pénzmennyiség két­­három­, egyes becslések szerint négyszeresére rúg an­nak a pénznek, amit erre a célra szán az önkormányzat. - A tervezés időszakában milyen szinten vonják be a szakembereket a parkosítási, fásítási munkála­tok előkészítésébe? - Nem akarok különösebb szakmai vitát provo­kálni, de azt hiszem, teljesen érthető módon a külön­böző szakmák különböző fontossági sorrendet állíta­nak fel. Az építészek szeretnének minél többet építe­ni, a kertészek pedig szívük szerint a lehető legna­gyobb területet parkosítanák. Mindezek előrebocsá­tásával úgy gondolom, hogy az expót zöldbe kell ágyazni: a fák, a cserjék, a virágok színe és formája oldani tudja az épületek elkerülhetetlenül szögletes formarendszerét. Ez alapvetően hozzájárul az expo színesítéséhez és gazdagításához. S hogy kikérik-e a véleményünket? Egyelőre azzal sem vagyunk tisztá­ban, hol, mekkora és milyen lesz a zöldfelület nagysá­ga az expo területén. Azt viszont már most pontosan látjuk, hogy a világkiállítás környezetében veszélyez­tetve vannak a zöldfelületek. Erről elsősorban helyi kezdeményezések útján szereztünk tudomást - Működésük csak az utólagos helyrehozatalra vagy az eredeti, természetes állapot megőrzésére is kiterjed? - A fővárosi önkormányzat az Öko Rt-t bízta meg az expo környezetvédelmi hatástanulmányának elkészítésével. Ezek után ez a részvénytársaság azzal a kéréssel kereste meg cégünket hogy készítsük el az expo jelenlegi területén található zöldterületek felmé­rését és dolgozzuk ki az értékelést A munkát elvé­geztük. Ugyanakkor a fővárosi önkormányzat is rend­szeresen kikéri véleményünket Vagyis megelőző tanulmányok, vizsgálatok elkészítésére is lehetősé­günk van. Előfordulnak olyan esetek - mint az előbb említett az Öko Rt által adott megbízás -, amikor megtehetjük javaslatainkat arra, hogy mikor, mit és hol kellene megtartani, átültetni vagy megvédeni. Ezek azonban csak javaslatok. A gyakorlat azt mutat­ja, hogy mind a fásításra, mind a parkosításra szánt pénz tekintetében általában a maradékelv érvényesül. Annyi fa és annyi pénz marad a zöldfelületek gazda­gítására, amennyit a többi munka és beruházás meg­hagy nekünk erre a célra.­­ Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a repre­zentatív környezet kialakításának legolcsóbb módja a parkosítás.­­ Ha a fővárosi önkormányzat kezelésében lévő és anyagi finanszírozásától függő zöldfelületekből a kiemelt 450 hektárnyi területre 100 millió forinttal többet költenénk, óriási javulást tudnánk elérni, míg ez az összeg messze nem elég egy tömbház rehabili­tációjára, aminek ráadásul csak lokális jelentősége van. Ugyanezt mondom az expo esetében is. Sokkal nagyobb hatást lehet elérni, ha mondjuk egy épülettel kevesebbet építünk föl, és az arra szánt pénzt parko­sításra fordítjuk. Ezek a szempontok az utólagos hasznosítás esetében is nagyon fontosak. - Végre tudomásul kéne vennünk: a környezetet elsősorban saját magunktól kell megvédeni. Egyre ke­vesebb növény és állatfaj búja a főváros „klímáját”. - Ezek szerint a biológiailag aktív terület folya­matosan csökken a fővárosban. - Jelen pillanatban, sajnos, pusztulófélben van. A parkosításra alkalmas növények legnagyobb része ugyanis nem búja a mai környezetszennyezést Egy, már a számunkra is életidegen térben kellene nevel­nünk ezeket a növényeket: gondoljunk csak a rendkí­vül nagy légszennyezettségre, a telenként hatalmas mennyiségben kiszórt sóra, de nem feledkezhetünk el a ma érvényes viselkedési mintákról sem. Nos, ilyen feltételek mellett kellene a fákat és a cserjéket életben tartanunk. A budapesti körülményeket elviselni képes növényfajták száma folyamatosan csökken. - Nyugat-Európa nagyvárosaiban más a helyzet? - Ők már túlestek azon a helyzeten, amihez mi még csak közelítünk. Párizs például tizenkétszer töb­bet költ az egy lakosra jutó zöldterületek fenntar­tására, mint Budapest Ott tehát nem kérdés, hogy mennyi pénzt fordítanak állagmegőrzésre vagy par­kolóhelyek kialakítására. Ugyanakkor a környezet­védelemből nem csinálnak lépten-nyomon politikai kérdést Nyugaton általában a szakemberek döntik el, hová, milyen növényeket érdemes telepíteni.­­ Jó ellenpélda erre az Andrássy úti platánfák kérdése, ahol számtalan szakember tiltakozott az el­len, hogy ezt a fajtát ültessék oda. A kerületi polgár­­mester döntése alapján azonban mégis platánokkal ültették végig a sugárzat. Ez a fasor ma már teljes hosszában beteg, és a kiépített öntözőberendezés el­lenére megérett a cserére. - Összegezve: mint a Fővárosi Kertészeti Válla­lat igazgatója, hogyan látja, megfelelően parkosít­va lesz-e az expo? - Ha esztétikailag is elfogadható környezetű vi­lágkiállítást akarunk, már pontos tervekkel kellene rendelkezni arról, hogy hova, milyen és mekkora mennyiségű fát kell kiültetni. Ennek megfelelően el kell kezdenünk a fák előnevelését, hogy minél köze­lebbről szállíthassunk, és minél érettebb, erősebb fá­kat ültethessünk ki. Ezeket a munkákat már régen szerettük volna elkezdeni, hiszen előrelátással hatal­mas összegeket lehetne megspórolni. Ezzel párhuza­mosan szükség volna arra, hogy az erre a célra szánt pénzeket idejében előteremtsék és fokozatosan elkü­lönítsék. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy amit ma nem teszünk meg a környezetvédelem, a parkosítás érdekében, azt utólag már nagyon könnyű elfelejte­ni. Harmadsorban pedig távol kellene tartanunk a környezetvédelemtől a politikát. Szemléletváltás kell! Egyszer minden út bedugul Amikor Olaszországban megszületik egy gyermek, elültetnek egy fát, és a két ,jövevényt” - úgymond - együtt anyakönyvezik. Mi­közben felcseperedik az em­berpalánta, megtanulja tisz­telni a természetet és megis­meri azt a felelősséget, ami­vel környezetével, adott esetben a vele egykorú fá­val szemben tartozik - kez­di beszélgetésünket dr. Jan­­csó Gábor, címzetes főisko­lai tanár, környezetvédelmi szakember. - Ön egy városépítő szemével is nézi a várost. A múltból számtalan út, épület, városnegyed maradt ránk, ami azt bizonyítja: a várostervezés tudományát tehetséges emberek mű­velték Magyarországon. A nagy nem­zetközi rendezvényeket az építészet gyöngyszemei koronázták meg ha­zánkban. De mi lesz 1996-ban? - Mintegy száz évvel ezelőtt, a millenniumi ünnepségsorozat idején a főváros olyan részekkel gazdago­dott (például a Hősök tere, a Nagy­körút vagy az Andrássy út), amelyek ma is célpontjai a Budapestre érkező turistáknak, és ugyanakkor pontosan megfeleltek koruk követelményei­nek. Meggyőződésem, hogy ennek megismétlésére ma is adottak a lehe­tőségek. Talán a legbiztatóbb pers­pektívát a mostani Hungária körút, a főváros harmadik körútjának megfe­lelő kialakítása kínálja.­­ Úgy tudom, a környezetvédelem és az expo kérdését saját egziszten­ciájával is egymáshoz igyekszik kötni, támogat egy környezetvédelmi alapít­ványt, ugyanakkor egy környezetvé­delmi kft. ügyvezető igazgatója.­­ A Zöld Gyűrű Alapítványt - amire kérdésében hivatkozik - az alapítók azért hívták életre, mert fel­ismerték, hogy a városi élet és annak egyik színtere, az utca végveszélybe került. Nemcsak tiltakozni, de tenni is kell azért, hogy az utcák, terek is­mét visszanyerjék közösségi funk­ciójukat, és ne degradálódjanak mér­ges gázokat árasztó közlekedési út­vonalakká. Kívánatos, hogy a Hun­gária körút is csendesített forgalmú, sok zölddel rendelkező, a gyalogo­sok és a kerékpárosok részére is kel­lemes városi közúttá, igazi zöld gyű­rűvé váljon. Az alapítvány természe­tesen bevonja ebbe a munkába a kör­nyék lakosságát is, mivel e tevékeny­séget ők tudják a leghasznosabb ta­nácsokkal segíteni. Végül is mind­­annyiuknak - legyenek magánembe­rek vagy vállalkozók - az az érdeke, hogy lakóhelyük és munkahelyük az ezredfordulóra kellemes és környe­zetvédelmi szempontból is megfelelő környékké alakuljon. A ma csak hellyel-közzel kiépített körút nem tesz eleget ennek az igénynek. Nagy­szerű dolog volna, ha a világkiállítás idejére be tudnánk mutatni, hogyan lehet megvalósítani a környezetkí­mélő városfejlesztést. - Milyen eszközök segítik, és mi­lyen akadályok nehezítik ezt a mun­kát? - Az akadályok sokrétűek. Ala­csony szintű például a környezetvé­delmi gondolkodás. Vannak olyan elméletek, amelyek egy ország fej­lettségét a felhasznált energia, a be­épített beton vagy a megvásárolt fog­krém mennyiségéhez kötik. Én azt tartanám ideálisnak, ha egy település közgondolkodásának szintjét az egy főre eső elültetett fák számával is jellemeznék. Ugyanakkor a hazai személy- és áruforgalomban ma még nem elsőd­leges szempont a környezet védelme, ezért mindannyiunknak fokozatosan rá kell szoknunk arra, hogy figyel­münket erre a területre is kitágítsuk. A budapesti harmadik körgyűrűt ezért úgy kell kialakítani, hogy ki­szorítsuk róla a nehéz teherforgalmat - mondjuk az MO-ra -, miközben a tömegközlekedést elektromos hajtá­sú járművek (például villamos) bo­nyolítják le. Ha hagyjuk, hogy az ám- és személyszállítás továbbra is a mai mértékben mérgezze a főváros levegőjét, öngyilkosságot követünk el. Az ugyanis nem megoldás, hogy a tumultus elkerülése érdekében négy-, hat-, nyolcsávos utakat építünk. A tapasztalat azt mutatja, hogy a köz­utak telítettsége kiegyenlítődik, előbb vagy utóbb, de minden út bedugul. Olyan megoldásokat kell ezért alkal­maznunk, ami nem a környezet­szennyező eszközök előtt tárja szé­lesre az utat, hanem rávezeti az em­bereket a környezetkímélő közleke­dési szokásokra. - Mennyire tükröződnek ezek a szempontok a mai tervekben? - Az alapelvekben mindenki egyetért, inkább a gyakorlati megva­lósításban vannak az eltérések. Már­pedig ha az elvekben nincs ellentét, akkor kellő elszántsággal minden akadály legyőzhető. A részletes ter­vek készítése során azonban számta­lan érdeket, ötletet, elképzelést kell egyeztetni. Ezeknek az összegyűjté­sére, koordinálására már bátran vál­lalkozhat az alapítvány. - Milyen eredményekről tud be­számolni? - Számomra is meglepő volt, hogy milyen nagy az érdeklődés az alapítvány iránt. Ennek számtalan jelét tapasztaltuk, akár a kollégák, akár egyes testületek, mint például az Európai Demokratikus Unió kör­nyezetvédelmi bizottságának tagjai részéről. -És a végrehajtóknak, a döntés­hozóknak mi a véleménye? - Azt hiszem, hogy a végrehajtók is örömmel fogadják az alapítvány tevékenységét, hiszen mi nem a tilta­kozásra helyezzük a hangsúlyt, ha­nem az együttműködésre. Az alapít­vány olyan alternatívák kidolgozását segíti, amelyek a városi élet igényeit a legkisebb környezeti terheléssel elégítik ki. Tehát a városi környezet szennyezettsége miatti feszültségek feloldását segíti, s - gondolom - ezt mindenki csak örömmel­ fogadhatja.­­ Mint már az imént szóba került, ön a környezetvédelemnek teljes mértékben elkötelezettje, hiszen egy környezetvédelmi kft.-nek is vezetője. Meg lehet ma élni a környezet védel­méből? - Az a tapasztalatom, hogy álta­lában akkor keresik meg cégünket, a Trend Kft.-t, amikor már baj van. Társaságunk egyik fő profilja, hogy a tulajdonosváltás előtt álló cégeknél az ingatlanokhoz előzetes környezet­védelmi értékelést készít. Sajnos nagyon sokszor olyan megbízások­kal találkozunk, amikor csak utólag merül fel: környezetvédelmi problé­mák is lehetnek. Ha erőteljesebben működne a környezetvédelmi gon­dolkodásmód a társadalomban, ak­kor már az auditáláskor megtörténne a környezeti auditálás is. Ezt a prob­lémát az ÁVÜ is felismerte, és a problémák kezelésére külön alapot létesített. Ettől persze a közgondol­kodás még nem változott meg. Az ál­talam irányított vállalkozásban is azt tapasztalom, hogy a környezetvéde­lem a “Jutottak még” kategóriába tar­tozik. Pedig a szemlélet megváltozá­sának kézzelfogható haszna is volna.­­ Ha jól gondolom, az alapítvá­nyuk is erre alapozza terveit. Egy környezetvédelmi szempontokat pre­feráló Hungária körút mentén a tel­kek is keresetté válnak, vagyis fel­megy az áruk. A beruházás kon­cessziós megvalósításához mindez jó anyagi hátteret kínálna.­­ Ez így van: ha egy ingatlan kellemes környezetben van, akkor annak az értéke nő. Alapítványunk valóban nagy reményeket fűz ahhoz, hogy ez is elősegíti majd a „zöldgyű­rű” kialakítását - Mi a véleménye, 1996-ig lesz-e boomja a környezetvédelmi vállalko­zásoknak? - Meggyőződésem, hogy igen. Elég csak figyelemmel kísérni a kü­lönböző nemzetközi környezetvédel­mi előírások szaporodását. Termé­szetesen a környezetvédelem kérdése nem egyszerű, de amennyiben hol­nap is élni akarunk, akkor számolni kell vele. Úgy gondolom, hogy ez a felismerés már megtörtént a világban és hazánkban is. Vagyis a jövő a kör­nyezetbarát szemléleté és a vállalko­zásoké. Az összeállítást készítette: Alkonyi László

Next