Magyar Nemzet, 1992. november (55. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-12 / 267. szám
GAZDASÁG / EXPOFÓRUM CSÜTÖRTÖK, 1992. NOVEMBER 12. IK Interjú/vélemény Rázós ügy: villamos A környezetvédelem elemi érdeke a Ganznak - Szükség van a villamosokra a mai Európában? - A villamosközlekedés reneszánszát éli szerte a kontinensen. Németországtól kezdve Ausztrián keresztül Törökországig - ahol mód van rá - mindenhol újraépítik a villamosvonalakat. Ebből a programból két év óta a Ganz Hunsiet is kiveszi a részét. A vegyes vállalat megalakításakor hagyományaink megőrzésével egy modern, a kor követelményeinek megfelelő villamos kifejlesztése mellett döntöttünk. Ekkor határoztuk el azt is, hogy minél több környezetvédelmi alapítványban részt veszünk. Ennek megfelelően támogatjuk például a Hungária körútnak mint zöld gyűrűnek a kiépítését szorgalmazó alapítvány munkáját is. - Mikor ismerkedhetnek meg az utasok az új típussal? - A konstrukció elkészült, a végleges tervet a miskolci, a debreceni, a szegedi, illetve a fővárosi közlekedési vállalattal együttműködve és azok javaslatai alapján készítettük el. Ennek alapján egy középmagas padlójú (a padló magassága 730 milliméter, ami sokkal alacsonyabb, mint a mai típusoké) villamost alakítottunk ki, amely a felvett energiának mintegy 30 százalékát a fékezéskor visszatáplálja a rendszerbe. Ennek a járműnek előzetes típusengedélye november kilencedikén került a Közlekedési Főfelügyelet elé, és ha minden kedvezően alakul, 1993 januárjában megkezdhetjük a gyártást. Még a jövő év első felében megjelenhet a próbajárat az utcákon, pontosabban a Debreceni Közlekedési Vállalat vonalain. Ha a prototípus jól vizsgázik, természetesen részünkről nincs akadálya a sorozatgyártásnak sem. - Milyen eszközei vannak a Ganz Hunsietnek ahhoz, hogy feltámassza a magyarországi „villamosreneszánszot" ? A közlekedési lobbyt általában erősnek tartják az országban. Ezeknek a lobbyknak ránk nézve áldásos hatásával eddig nem nagyon találkoztunk. Inkább csak azoknak a szakembereknek a támogatására számíthatunk, akik tudják, hogy miért és hogyan lehet támogatni a környezetkímélő tömegközlekedést. Hozzá kell tennem: általában a döntéshozó önkormányzati képviselők az ár alapján hozzák meg döntéseiket, a szakmai érveket kisebb súllyal helyezik el a mérlegben. Legalábbis így érezzük a minket érintő kérdések megválaszolásakor. Több, a villamosközlekedés ellen felhozott érv is ezt tanúsítja. - Példát is tudna említeni? - Tipikusan ilyen érv volt, amikor arra hivatkoztak, hogy egy villamos árából tíz autóbuszt lehet vásárolni. Következésképpen egyértelmű: nem vaskerekűekre kell költeni a drága pénzt Nos, tíz autóbusz valóban ugyanannyiba kerül, mint egy villamos. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy a szállítási kapacitás között már nincs tízszeres különbség, miközben a tíz autóbusz nagyságrenddel jobban szennyezi a környezetet, és ugyanakkor a buszok öt-hat évre készülnek, a villamosoknak pedig minimum harminc évet kell futniuk a síneken, akkor már egészen más kép tárul elénk.Ha a világkiállításra bővítik, illetve felújítanák Budapest villamosparkját, és a projektet a Ganz nyerné meg, akkor a cég nagyobb kapacitással dolgozhatna. Ebből az következik, hogy több alkalmazottat vehetne fel. A mai munkanélküliségben ez nagyban javíthatja tárgyalási pozíciójukat. Több alkalommal is felkerestük az önkormányzatot és elmondtuk, hogy a Ganz Hunsiet technikai felszereltsége körülbelül 200 kocsiegység legyártását teszi lehetővé, vagyis összesen ennyi mozdonyt, metró- vagy vasúti személykocsit, valamint villamost tudunk előállítani évente. Ugyanakkor ma egy műszakban 452 főt foglalkoztatunk. Ha vállalatunk megkapná a szóban forgó megrendelést, akkor budapesti gyárunkban három műszakban további 500 alkalmazottnak is munkát tudnánk adni. Sőt, vidéken a villamosjavításban és -építésben járatos üzemeknek is tudunk munkát átadni, ezzel is bővíteni tudjuk kapacitásunkat. Amennyiben a debreceni prototípus villamost sorozatgyártás követi, a hajdúsági városban a budapestieken felül újabb munkalehetőségeket teremthetnénk különböző munkák kihelyezésével (villamosonként 4000 normaórányi mennyiségben). Amikor erről szóban és írásban is tájékoztattuk az önkormányzatot, ígéretet kaptunk arra, hogy ezt a tender elbírálásakor majd figyelembe veszik.Ha a budapesti villamosok vérfrissítését, az utóbbi évek „Tatrásítása" után - egyéb szempontból teljesen jogosan - tendereztetéssel szeretnék megoldani, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a csehszlovák Tatra a biztos hazai piac védelmében irreális árakkal pályázik. Óriási sikernek könyvelhetné el, ha a magyar piacról kiszoríthatná a Ganzot. A Tatra a ma is gyártott, 20 éves konstrukciójú villamosaival több piacról is kiszorult. Ugyanakkor az elmúlt öt esztendőben évi ezer darab villamos legyártására alkalmas, egész Kelet- Európa ellátására kész üzemet épített fel. A csehszlovák gyár tehát - ezt a Tatra vezetőinek is elmondtuk - dömpingáron tud és kénytelen villamost szállítani. Ismét hangsúlyozom azonban: az általuk kínált konstrukció minden szempontból elavult már. Változás természetesen náluk is várható. Ismereteink szerint jövő év végén elkészülnek a miénkhez hasonló konstrukció terveivel. Mindenesetre a kérdés jogos: valóban tartunk attól, hogy a Tatra mindenkit megdöbbentő, irreálisan alacsony áraival elviszi ezt a projektet. - Ilyen körülmények között is érdemes támogatni a Budapest környezetvédelmére létrehozott alapítványokat? - Természetesen érdemes, hiszen ez nekünk is érdekünkben áll, végül is mi is ebben a városban élünk. Ha valaki azt mondja, hogy nincs magyar iparvállalat, amelyiknek elemi érdeke volna a környezetkímélő budapesti tömegközlekedés, akkor jussanak eszébe a főváros tíz, húsz, harminc éve szolgáló sárga villamosai. Legtöbbjük gyártója, pontosabban annak utódja, a Ganz Hunsiet évek óta aktív támogatója több környezetvédelmi alapítványnak. Ez érthető, hiszen a levegőt minimálisan szennyező villamosközlekedés erősítése és elterjesztése, vagyis villamosok gyártása a hazai piacra nagyszerű referenciamunka volna a cég számára. A világkiállítás Budapest tömegközlekedésének is nagy erőpróbája lesz. Milyen várakozásokkal néz a nagy múltú vállalat a ’96-os expo elébe? - kérdeztük Kiss Józseftől, a gyár kereskedelmi igazgatójától. Zöld- vagy betonexpót akarunk? Magyarországon a Fővárosi Kertészeti Vállalat a díszkertészszakmában a legnagyobb tradícióval rendelkező, és sok tekintetben a legjelentősebb parkfenntartó és -építő vállalat. Ezért mind szakmailag, mind gazdaságilag felkészült arra, hogy az expóval kapcsolatos parkosítási feladatokból kivegye a részét Erre minden adottsága megvan: a fővárostól nem messze, Tahiban 100 hektáros faiskolát tart fenn, ahol viszonylag idős fákat nevel telepítési célokra. Ezeket szükség esetén akár az utolsó percben is ki lehetne ültetni az expo területére, ami persze nem azt jelenti, hogy mindent tűzoltómunkával kellene elvégezni. Kocsis László, a vállalat igazgatója komoly reményekkel és kételyekkel néz a világkiállítás elé. - Az expo zöldfelület-gazdálkodási kérdéskörében szeretném megjegyezni, hogy a főváros zöldterületei már most is túlterheltek. Budapesten jelenleg 8,6 négyzetméter zöldfelület jut egy fővárosi lakosra, szemben a többször, több helyen megfogalmazott kívánatos huszonkettővel szemben. Az expo megrendezése ezen területek túlterheltségét növelni fogja, ezért elsődleges feladatunk a már meglévő fasorok, parkok és közterek kondíciójának javítása abból a célból, hogy a világkiállításra látogatókat a városhoz és a rendezvényhez méltó környezet fogadja. Különösen fontos a főváros fasorai állapotának javítása. Egyes felmérések szerint 540 ezer fa található Budapesten. Ezzel a számmal Budapest az európai fővárosok élmezőnyébe tartozik. Ha viszont megnézzük a fasorok állapotát is, akkor már korántsem olyan derűs a kép. - Vagyis túlságosan öregek, túlterheltek á fák? - A fáknak is van egy életkora, amíg be tudják tölteni egészségügyi és esztétikai szerepüket. Igaz ez természetesen a parkokra, közterületekre és a belvárosi terekre, de akár a Gellért-hegyre is. Minél hamarabb meg kellene kezdeni ezeknek a területeknek a rekonstrukcióját.Rendelkeznek erre vonatkozó tervekkel? - Vállalatunk elkészítette a kiemelt fasorok és zöldterületek rekonstrukciós ütemtervét. Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy a végrehajtás rendkívül komoly összegeket igényel. Ez a pénzmennyiség kéthárom, egyes becslések szerint négyszeresére rúg annak a pénznek, amit erre a célra szán az önkormányzat. - A tervezés időszakában milyen szinten vonják be a szakembereket a parkosítási, fásítási munkálatok előkészítésébe? - Nem akarok különösebb szakmai vitát provokálni, de azt hiszem, teljesen érthető módon a különböző szakmák különböző fontossági sorrendet állítanak fel. Az építészek szeretnének minél többet építeni, a kertészek pedig szívük szerint a lehető legnagyobb területet parkosítanák. Mindezek előrebocsátásával úgy gondolom, hogy az expót zöldbe kell ágyazni: a fák, a cserjék, a virágok színe és formája oldani tudja az épületek elkerülhetetlenül szögletes formarendszerét. Ez alapvetően hozzájárul az expo színesítéséhez és gazdagításához. S hogy kikérik-e a véleményünket? Egyelőre azzal sem vagyunk tisztában, hol, mekkora és milyen lesz a zöldfelület nagysága az expo területén. Azt viszont már most pontosan látjuk, hogy a világkiállítás környezetében veszélyeztetve vannak a zöldfelületek. Erről elsősorban helyi kezdeményezések útján szereztünk tudomást - Működésük csak az utólagos helyrehozatalra vagy az eredeti, természetes állapot megőrzésére is kiterjed? - A fővárosi önkormányzat az Öko Rt-t bízta meg az expo környezetvédelmi hatástanulmányának elkészítésével. Ezek után ez a részvénytársaság azzal a kéréssel kereste meg cégünket hogy készítsük el az expo jelenlegi területén található zöldterületek felmérését és dolgozzuk ki az értékelést A munkát elvégeztük. Ugyanakkor a fővárosi önkormányzat is rendszeresen kikéri véleményünket Vagyis megelőző tanulmányok, vizsgálatok elkészítésére is lehetőségünk van. Előfordulnak olyan esetek - mint az előbb említett az Öko Rt által adott megbízás -, amikor megtehetjük javaslatainkat arra, hogy mikor, mit és hol kellene megtartani, átültetni vagy megvédeni. Ezek azonban csak javaslatok. A gyakorlat azt mutatja, hogy mind a fásításra, mind a parkosításra szánt pénz tekintetében általában a maradékelv érvényesül. Annyi fa és annyi pénz marad a zöldfelületek gazdagítására, amennyit a többi munka és beruházás meghagy nekünk erre a célra. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a reprezentatív környezet kialakításának legolcsóbb módja a parkosítás. Ha a fővárosi önkormányzat kezelésében lévő és anyagi finanszírozásától függő zöldfelületekből a kiemelt 450 hektárnyi területre 100 millió forinttal többet költenénk, óriási javulást tudnánk elérni, míg ez az összeg messze nem elég egy tömbház rehabilitációjára, aminek ráadásul csak lokális jelentősége van. Ugyanezt mondom az expo esetében is. Sokkal nagyobb hatást lehet elérni, ha mondjuk egy épülettel kevesebbet építünk föl, és az arra szánt pénzt parkosításra fordítjuk. Ezek a szempontok az utólagos hasznosítás esetében is nagyon fontosak. - Végre tudomásul kéne vennünk: a környezetet elsősorban saját magunktól kell megvédeni. Egyre kevesebb növény és állatfaj búja a főváros „klímáját”. - Ezek szerint a biológiailag aktív terület folyamatosan csökken a fővárosban. - Jelen pillanatban, sajnos, pusztulófélben van. A parkosításra alkalmas növények legnagyobb része ugyanis nem búja a mai környezetszennyezést Egy, már a számunkra is életidegen térben kellene nevelnünk ezeket a növényeket: gondoljunk csak a rendkívül nagy légszennyezettségre, a telenként hatalmas mennyiségben kiszórt sóra, de nem feledkezhetünk el a ma érvényes viselkedési mintákról sem. Nos, ilyen feltételek mellett kellene a fákat és a cserjéket életben tartanunk. A budapesti körülményeket elviselni képes növényfajták száma folyamatosan csökken. - Nyugat-Európa nagyvárosaiban más a helyzet? - Ők már túlestek azon a helyzeten, amihez mi még csak közelítünk. Párizs például tizenkétszer többet költ az egy lakosra jutó zöldterületek fenntartására, mint Budapest Ott tehát nem kérdés, hogy mennyi pénzt fordítanak állagmegőrzésre vagy parkolóhelyek kialakítására. Ugyanakkor a környezetvédelemből nem csinálnak lépten-nyomon politikai kérdést Nyugaton általában a szakemberek döntik el, hová, milyen növényeket érdemes telepíteni. Jó ellenpélda erre az Andrássy úti platánfák kérdése, ahol számtalan szakember tiltakozott az ellen, hogy ezt a fajtát ültessék oda. A kerületi polgármester döntése alapján azonban mégis platánokkal ültették végig a sugárzat. Ez a fasor ma már teljes hosszában beteg, és a kiépített öntözőberendezés ellenére megérett a cserére. - Összegezve: mint a Fővárosi Kertészeti Vállalat igazgatója, hogyan látja, megfelelően parkosítva lesz-e az expo? - Ha esztétikailag is elfogadható környezetű világkiállítást akarunk, már pontos tervekkel kellene rendelkezni arról, hogy hova, milyen és mekkora mennyiségű fát kell kiültetni. Ennek megfelelően el kell kezdenünk a fák előnevelését, hogy minél közelebbről szállíthassunk, és minél érettebb, erősebb fákat ültethessünk ki. Ezeket a munkákat már régen szerettük volna elkezdeni, hiszen előrelátással hatalmas összegeket lehetne megspórolni. Ezzel párhuzamosan szükség volna arra, hogy az erre a célra szánt pénzeket idejében előteremtsék és fokozatosan elkülönítsék. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy amit ma nem teszünk meg a környezetvédelem, a parkosítás érdekében, azt utólag már nagyon könnyű elfelejteni. Harmadsorban pedig távol kellene tartanunk a környezetvédelemtől a politikát. Szemléletváltás kell! Egyszer minden út bedugul Amikor Olaszországban megszületik egy gyermek, elültetnek egy fát, és a két ,jövevényt” - úgymond - együtt anyakönyvezik. Miközben felcseperedik az emberpalánta, megtanulja tisztelni a természetet és megismeri azt a felelősséget, amivel környezetével, adott esetben a vele egykorú fával szemben tartozik - kezdi beszélgetésünket dr. Jancsó Gábor, címzetes főiskolai tanár, környezetvédelmi szakember. - Ön egy városépítő szemével is nézi a várost. A múltból számtalan út, épület, városnegyed maradt ránk, ami azt bizonyítja: a várostervezés tudományát tehetséges emberek művelték Magyarországon. A nagy nemzetközi rendezvényeket az építészet gyöngyszemei koronázták meg hazánkban. De mi lesz 1996-ban? - Mintegy száz évvel ezelőtt, a millenniumi ünnepségsorozat idején a főváros olyan részekkel gazdagodott (például a Hősök tere, a Nagykörút vagy az Andrássy út), amelyek ma is célpontjai a Budapestre érkező turistáknak, és ugyanakkor pontosan megfeleltek koruk követelményeinek. Meggyőződésem, hogy ennek megismétlésére ma is adottak a lehetőségek. Talán a legbiztatóbb perspektívát a mostani Hungária körút, a főváros harmadik körútjának megfelelő kialakítása kínálja. Úgy tudom, a környezetvédelem és az expo kérdését saját egzisztenciájával is egymáshoz igyekszik kötni, támogat egy környezetvédelmi alapítványt, ugyanakkor egy környezetvédelmi kft. ügyvezető igazgatója. A Zöld Gyűrű Alapítványt - amire kérdésében hivatkozik - az alapítók azért hívták életre, mert felismerték, hogy a városi élet és annak egyik színtere, az utca végveszélybe került. Nemcsak tiltakozni, de tenni is kell azért, hogy az utcák, terek ismét visszanyerjék közösségi funkciójukat, és ne degradálódjanak mérges gázokat árasztó közlekedési útvonalakká. Kívánatos, hogy a Hungária körút is csendesített forgalmú, sok zölddel rendelkező, a gyalogosok és a kerékpárosok részére is kellemes városi közúttá, igazi zöld gyűrűvé váljon. Az alapítvány természetesen bevonja ebbe a munkába a környék lakosságát is, mivel e tevékenységet ők tudják a leghasznosabb tanácsokkal segíteni. Végül is mindannyiuknak - legyenek magánemberek vagy vállalkozók - az az érdeke, hogy lakóhelyük és munkahelyük az ezredfordulóra kellemes és környezetvédelmi szempontból is megfelelő környékké alakuljon. A ma csak hellyel-közzel kiépített körút nem tesz eleget ennek az igénynek. Nagyszerű dolog volna, ha a világkiállítás idejére be tudnánk mutatni, hogyan lehet megvalósítani a környezetkímélő városfejlesztést. - Milyen eszközök segítik, és milyen akadályok nehezítik ezt a munkát? - Az akadályok sokrétűek. Alacsony szintű például a környezetvédelmi gondolkodás. Vannak olyan elméletek, amelyek egy ország fejlettségét a felhasznált energia, a beépített beton vagy a megvásárolt fogkrém mennyiségéhez kötik. Én azt tartanám ideálisnak, ha egy település közgondolkodásának szintjét az egy főre eső elültetett fák számával is jellemeznék. Ugyanakkor a hazai személy- és áruforgalomban ma még nem elsődleges szempont a környezet védelme, ezért mindannyiunknak fokozatosan rá kell szoknunk arra, hogy figyelmünket erre a területre is kitágítsuk. A budapesti harmadik körgyűrűt ezért úgy kell kialakítani, hogy kiszorítsuk róla a nehéz teherforgalmat - mondjuk az MO-ra -, miközben a tömegközlekedést elektromos hajtású járművek (például villamos) bonyolítják le. Ha hagyjuk, hogy az ám- és személyszállítás továbbra is a mai mértékben mérgezze a főváros levegőjét, öngyilkosságot követünk el. Az ugyanis nem megoldás, hogy a tumultus elkerülése érdekében négy-, hat-, nyolcsávos utakat építünk. A tapasztalat azt mutatja, hogy a közutak telítettsége kiegyenlítődik, előbb vagy utóbb, de minden út bedugul. Olyan megoldásokat kell ezért alkalmaznunk, ami nem a környezetszennyező eszközök előtt tárja szélesre az utat, hanem rávezeti az embereket a környezetkímélő közlekedési szokásokra. - Mennyire tükröződnek ezek a szempontok a mai tervekben? - Az alapelvekben mindenki egyetért, inkább a gyakorlati megvalósításban vannak az eltérések. Márpedig ha az elvekben nincs ellentét, akkor kellő elszántsággal minden akadály legyőzhető. A részletes tervek készítése során azonban számtalan érdeket, ötletet, elképzelést kell egyeztetni. Ezeknek az összegyűjtésére, koordinálására már bátran vállalkozhat az alapítvány. - Milyen eredményekről tud beszámolni? - Számomra is meglepő volt, hogy milyen nagy az érdeklődés az alapítvány iránt. Ennek számtalan jelét tapasztaltuk, akár a kollégák, akár egyes testületek, mint például az Európai Demokratikus Unió környezetvédelmi bizottságának tagjai részéről. -És a végrehajtóknak, a döntéshozóknak mi a véleménye? - Azt hiszem, hogy a végrehajtók is örömmel fogadják az alapítvány tevékenységét, hiszen mi nem a tiltakozásra helyezzük a hangsúlyt, hanem az együttműködésre. Az alapítvány olyan alternatívák kidolgozását segíti, amelyek a városi élet igényeit a legkisebb környezeti terheléssel elégítik ki. Tehát a városi környezet szennyezettsége miatti feszültségek feloldását segíti, s - gondolom - ezt mindenki csak örömmel fogadhatja. Mint már az imént szóba került, ön a környezetvédelemnek teljes mértékben elkötelezettje, hiszen egy környezetvédelmi kft.-nek is vezetője. Meg lehet ma élni a környezet védelméből? - Az a tapasztalatom, hogy általában akkor keresik meg cégünket, a Trend Kft.-t, amikor már baj van. Társaságunk egyik fő profilja, hogy a tulajdonosváltás előtt álló cégeknél az ingatlanokhoz előzetes környezetvédelmi értékelést készít. Sajnos nagyon sokszor olyan megbízásokkal találkozunk, amikor csak utólag merül fel: környezetvédelmi problémák is lehetnek. Ha erőteljesebben működne a környezetvédelmi gondolkodásmód a társadalomban, akkor már az auditáláskor megtörténne a környezeti auditálás is. Ezt a problémát az ÁVÜ is felismerte, és a problémák kezelésére külön alapot létesített. Ettől persze a közgondolkodás még nem változott meg. Az általam irányított vállalkozásban is azt tapasztalom, hogy a környezetvédelem a “Jutottak még” kategóriába tartozik. Pedig a szemlélet megváltozásának kézzelfogható haszna is volna. Ha jól gondolom, az alapítványuk is erre alapozza terveit. Egy környezetvédelmi szempontokat preferáló Hungária körút mentén a telkek is keresetté válnak, vagyis felmegy az áruk. A beruházás koncessziós megvalósításához mindez jó anyagi hátteret kínálna. Ez így van: ha egy ingatlan kellemes környezetben van, akkor annak az értéke nő. Alapítványunk valóban nagy reményeket fűz ahhoz, hogy ez is elősegíti majd a „zöldgyűrű” kialakítását - Mi a véleménye, 1996-ig lesz-e boomja a környezetvédelmi vállalkozásoknak? - Meggyőződésem, hogy igen. Elég csak figyelemmel kísérni a különböző nemzetközi környezetvédelmi előírások szaporodását. Természetesen a környezetvédelem kérdése nem egyszerű, de amennyiben holnap is élni akarunk, akkor számolni kell vele. Úgy gondolom, hogy ez a felismerés már megtörtént a világban és hazánkban is. Vagyis a jövő a környezetbarát szemléleté és a vállalkozásoké. Az összeállítást készítette: Alkonyi László